Pesti Hírlap, 1883. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1883-10-10 / 279. szám

?, e célját bizonynyal jobban éri el, ha magyar állampolgárt küld oda olyan hatalommal, mely­nek a közös katona tábornokával együtt enge­delmeskedni tartozik. Ő tehát a kormány által a múltra kért helyeslést meg nem adhatja. De a­mi a jövőt illeti, nem csatlakozhatik a Helly javaslatához, mely szerint a kettős fel­iratú címer volna Horvátországban kifüggesz­tendő mindenütt. Azt hiszi, az állami egység eszméjét a felirat nélküli címer is kifejezi. S te­kintve az ingerült hangulatot, tanácsosnak sem tartja a magyar feliratok erőszakolását. A tör­vénybe nem ütköznek ugyan, de az is igaz, hogy abban a törvényben nincs is róluk szó, hogy a kiegyezési törvény 57. §. közös hivatali nyelvvé Horvátországban a horvátot teszi s hogy az 1868. óta folytatott gyakorlat a magyar fölira­tot nem ismerte. Nem mondhatni tehát kate­­gorice, hogy a horvát felfogás törvényellenes. Nem csak a csőcselék, a horvát országgyűlés, az egész horvát nemzet kívánja a magyar föl­iratok eltávolítását s most részünkről azok ki­függesztését kívánni nem eszélyes, mert csak erőhatalommal lehetne kivinni s föntartani, a mi a mindnyájunk által őszintén óhajtott al­kotmányos állapot visszaállítását tenné sok időre lehetetlenné. Érdemes-e, úgymond, azért, hogy Horvátor­szágban az adóhivatalokon magyar föliratok is le­gyenek, oly eshetőségeket idézni föl, melyek a legnagyobb veszélyeket idézhetnék fejünkre, ki­vált egy oly helyzet küszöbén, a­mikor nem föliratokért, de úgy lehet, tételünkért kellene küzdenünk ? Nem gyengeségünk jele lesz az — igy folytatá — hogy ha most engedünk, hanem igazságszeretetünké, a mi épen az erőnek a tulajdona. S ha a visszavonulásból kudarc hárul valakire, nem az országgyűlés lesz az, hanem — s itt elvető kézmozdulatot tett a fináncminiszteri szék felé — azok, kik az országgyűlés hite tudta nélkül e helyzetet felidézték. Minél igazságosabbak leszünk most, annál erősebb jogcímet nyerünk, hogy le­hessünk a jövőben szigorúak. Ő a címerek közül a 68 óta követett gyakorlat föntartá­­sát kívánja, de ha a kormány azt hiszi, hogy az általa javasolt mód a béke helyreállítására al­kalmasabb, abba is belenyugszik. A­mi a kiegyezés revízióját illeti, Irányi ezt nem javallja és pedig nem azért, mintha nem volnának ellene kifogásai, hanem azért, mert az hátravetné azok célját, akik ezt magyar részről proponálják s még tágítaná a két nemzet között a kapcsod az űrt. A horvátok által föl­panaszolt sérelmek pedig mindenesetre vizsgál­tassanak meg, s ha alaposaknak bizonyulnának, orvosoltassanak. Ez volt Irányi beszédének a lényege. Zár­szavai erős bensőséggel, meleg meggyőződéssel voltak elmondva, s a szónoki lendület, melyre be­széde zártával emelkedett, nem téveszthette el a házra hatását, noha lelkesedést — ismerve a helyzetet — nem is kelthetett. A­mit Irányi beszédétől mi várunk, az, hogy ott mutatkozzék leginkább a hatása, a­hol arra legnagyobb szükség van : a horvátok kö­zött. Rajtuk álljon, hogy kinyújtott kezünk saj­­toló kéz legyen-e, vagy békejobb. A jövő évi költségvetésről dr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter pénteken vagy szombaton fogja megtartani expozéját s egyúttal elő fogja ter­jeszteni a pótadó módosítására vonatkozó törvény­­javaslatot is. Ezen javaslat tárgyalását a pénzügyi bizottság, a szükséges előtanulmányok befejezése után, f. hó 1- án fogja megkezdeni. A közmunkatörvény javaslata elkészült a közlekedési minisztériumban és legközelebb a képvi­­selőház elé fog terjesztetni. A javaslat újonnan rendezi a közmunkaváltság ügyét is és e tekintet­ben jelentékeny reformokat valósít meg. A fiumei polgármester, Csotta János — mint a „Fiume“ írja — lemondását a napokban beadta. A fiumei lap azt hiszi, hogy az esetben, ha a polgármestert maradásra kérik, még egy ideig nem fog állásától megválni. Részünkről azonban azt hiszszük, — így folytatja — hogy a polgármester tizenegy éven át annyi érdekkel viselt állásától vég­legesen meg fog válni, s mint a város polgára a közügyekben tovább is részt vesz. Ama hír, hogy Ciotta Fiuméból eltávozik, valamint, hogy lemondása bármely k­ö­z­ü­g­y­i kérdéssel állana kapcsolatban, minden alapot nélkülöz. Az antiszemita képviselők tegnapi pártértekez­­letéről Simonyi lapja a „Grenzbote“ jelenti : „Az antiszemita párt Simonyi Iván elnöklete alatt klub­ülést tartott, melyen a szabályokat még egyszer megvitatták s megállapították a tagdíjak összegét is. Budapesti tagok 20 frtot, a vidékiek pedig 5 frtot fizetnek. Jelentkezni Simonyi Iván bizottsági tagnál lehet.“ — Szemben a képviselőház tartózkodásával, — így folytatja a német lap budapesti jelentése — az antiszemitizmus a fővárosban épúgy, mint az ország számos más helyén ismét előtérbe lép. A Ferenc- és Józsefvárosrészek számos befolyásos polgára közelebb választógyűlés összehívására törekszik, melyen képviselőiket utasítanák az­iránt, hogy a kormányt erélyes interpelláció út­ján erélyes cselekvésre szólítsák fel. A mi minket a veterán művésznek, főleg a megrendelések nagy számára nézve. Néhány év alatt a főváros szé­peinek és nem szépeinek oly hosszú sorát „örö­­kíté meg,a­hogy már is saját nagy házában ren­dezheti be műtermét, a szorgalmas és magasabb ambíciójáról lemondott festő. Ezúttal csak egy női arcképpel szerepel a Thaisz Elekné úrhöl­­gyével, kit egyszerű sötét ruhában, fekete pré­mes felöltőben, kalappal mutat be, még pedig ízléssel és sok előnynyel. Schickedanz Al­bert e sokoldalú művész, ki ma építési tervvel nyer pályadíjat, holnap finom aquarellt állít ki, ezúttal egy csinos női arcképpel kelt figyelmet, s Tomaschek Emma, Lie­­zen Mayer tanítványa is ügyességre valló művet küldött , de távolról sem éri el C­s­á­n­y­i Gizellát, kitől egy „Öreg asszony arcképe“ látható, mely a jellemzés s a gondos, életteljes kivitel által meglepi a nézőt. Kevésbbé szerencsés Hegedűs Sándor, az ismert képviselő arcképe. Vajda Zsigmond festé s mindenek­előtt azzal hibázta el a dolgot, hogy a gyönge termetre annyi díszruhát rakott, a melyet alig bír el. A mente igazán már fölösleges teher e vékony vállakon s hozzá a jobb kar a legfeltű­nőbb rajz­hibát mutatja. Sokkal sikerültebb ma Hegedűs Sándorné urhölgy képmása. A mindjob­ban haladó Innocent Ferenc három arcképe a magyar művek közül mindenekelőtt lendületessé­gük s öntudatos elegenciájuk által tűnnek ki. Egy térdkép, mely Langheinrichné asszonyt ábrázolja, kissé hideg, de a jellemzés ezen is találó. A másik két kép, melyek közül az egyik Lang­heinrich kisasszonyt tünteti fel, oly igényekkel lép fel, mint akármely ifjabb francia művész, kinek kenyere a routine, célja a hatás s törek­véseinek eredménye a siker, melyet akár biz­tosra vesz. E két fiatal hölgy állásában, maga­tartásában csak oly finomság nyilvánul, a­mily bravourt képvisel a csipke, vagy a csillogó, fehér atlas ruha festése. Innocent­e képeinél egyszerre levetkőztette a kezdőnek minden bátortalansá­gát. Sokat akart, és még­se többet, mint a­mennyit megbirt. Ezt bizonyítja a „Csók“ című genre­ra is, mely egy kis művészi különcködés. Fehér ruhába bujtatott pesztonka kicsi gyerme­ket tart ölében. A pólya­ vánlos, a gyermek fő­kötője, a föléje hajló előkelő asszony ruhája, ka­lapja szintén mind fehér s még néhány könyv is fehér, a háttér pedig világos kék. Mind e ha­sonló színű alakokat tárgyakat a művész tapin­tatosan elválasztja s technikai jártasságát meg­győzőn igazolja. A tájképben a fiatal festők túlszárnyalják a régi gárdát. Molnár József éppen nem új motívumokat untig ismert modorában mutat be. Mindig ugyanama fákkal, a patakkal, a tehenekkel vagy sertésekkel találkozunk, s a­mikor életképies csoporttal élénkíti a tájat, mint a „Jégverés“ címü képében , a szentimentális felfogás egyenesen útját állja az igaz és teljes hatásnak. Már Brodszky Sándor sokkal job­ban meg tudta őrizni tekintete nyíltságát és elfogu­latlanságát. „Wolfgang Jó“ című képén az el­rendezés s a kivitel egyaránt dicséretes. A Münchenben lakó Somogyi Dániel egy na­gyobb „Tiroli táj“-a, mely az Örtler csoport­ot tünteti föl, vadregényes hegyeivel, csillogó vizé­vel s az előtérben tarkálló falusi viskóival tet­szetős látkép. Itthon, a Kárpátokból pompás motívumokat örökíthetne meg e művész s ak­kor képeinek hamarább is akadna vevője a magyar műbarátok között. A régi és uj nemze­dék közt épen középütt áll Mészöly Géza. Ezt képei is elárulják. Idősebb kollegái, gondossága s az ifjabbak közvetlenségre való törekvése egyesülnek nála. De azért önálló irá­nya, erős egyénisége és ritka szeretetreméltó­­sága azonnal szembetűnik. Mészöly Géza soha sem fest tájat, melyen az ő kedélyének sajátos hangulata, borongó elmélyedése ne értenék meg. „Kalászok közt“ című kis nyári képe és „Szent-iváni részlet­­e a legcsinosabb idyllik, melyeket akárki szívesen magához váltana. Amaz két hazatérő lánykát, az utóbbi szélmalmot tün­tet föl. A termékeny Spányi Béla ezúttal ki­sebb műveket küldött. Egész sora látható id­e a mocsaras, erdős tájképeknek; égbenyúló, su­­­gár nyárfákkal, melyeknek finom ágai, ritkás levelei szelíd kontúrok gyanánt rajzolódnak le a majd sötétebb, majd világosabb kék égbe. E fák dereka sokszor girbe görbe s kéléténél többször igen határozatlan rajzú, úgy hogy nem annyira élő fáknak, mint kelmével becsa­vart hosszú póznáknak tetszenek. A hangulat a­ PESTI HÍRLAP. 1883. október 16. illet, mi a fővárosi választók ezen mozgalmáról ed­­digelé semmit sem tudtunk. Zágrábból Bamberg báró kir. biztos körleve­let intézett a három horvát kereskedelmi kamará­hoz, melyben felszólítja őket, hogy a kormányhoz minél hamarább adják be jelentéseiket a mezőgaz­dasági és ipari szakoktatás emelése tárgyában. A körlevél különös súlyt fektet a házi iparra. — A szabadságon levő Zsivkovics báró, zágrábi hír szerint már végleg felmentetett hivatalától. — Föl­­tünést keltett, hogy tegnap Kornitzer, Maizen, Juri­­natz és Hinkovics jelölteket kinevezték ügyvédekké. A két utolsó határozottan Starcsevics párti s Hin­­kovics csak pár nap előtt mondotta el a zavargók védelmezése alkalmával a törvényszék előtt, hogy Tiszát kellene a vádlottak padjára ültetni.­­ A Po­­zor jelzi, hogy Schramm alelnök azon esetben, ha leteszi mandátumát, a fölvett lakáspénzt is vissza­téríti a magyar országgyűlésnek. A galíciai lengyel milícia szervezése ügyé­ben, mint jelentettük, Lembergben petíció készül a tartománygy­űléshez. A petícióban foglalt kérelem következőképen hangzik : „Határozza el a tartomá­nyi gyűlés, miszerint a kormány kellő utakon és módokon a „Galícia és Lodoméria királyság“ ré­szére külön milícia és vadászcsapat fölállítása, ille­tőleg ily értelmű törvény létrehozása iránt fölkeres­sék.“ A galíciai lengyel lapok valamennyien a mi­lícia eszméjével foglalkoznak. A ruthén lapok ki­jelentik, hogy a ruthén nép életét és vérét adja az osztrák monarchiáért, de a lengyel hadcsapatokba be nem lép. A folyammérnöki intézménynek az újabb időben hiányai mutatkoztak, a­mennyiben kitűnt, hogy a folyam­mérnökök nem képesek kellőleg in­tézkedni a hatáskörükbe utalt nagy területek fölött. Ezért a kormány által szakaszmérnöki hivatalok szervezése vétetett célba, melyek a folyammérnökű hivatalok alatt fognak állani. Törvényhatósági bizottságok közgyűlései. A december hó második felében megejtendő általá­nos megyei tisztújítások iránti intézkedések, vala­mint ezzel összefüggésben a törvényhatósági bizott­ságok kiegészítése céljából, e hó folyamán több megye tart közgyűlést, és pedig Alsófehármegye ok­tóber 8-dik napján, Csongrádmegye okt. 18-kort Fogarasmegye okt. 11-én, Heves megye okt. 22-én Hontmegye okt. 11-én, Hunyadmegye okt. 11-én, Máramarosmegye okt. 16-án, Somogymegye nov. 5-én, Szatmármegye okt. 9-én, Trencsénmegye okt. 10-én, Turócmegye okt. 15 én. A lutheránusok gyűlései. — okt. 9. Az ágostai hitvallású egyház egyetemes köz­gyűlése holnap és holnapután fog Prónay Dezső báró főfelügyelő elnöklete alatt megtartatni. Ezt megelőzőleg okt. 6-án és 7-én a bányai szuperintendencia rendes évi közgyűlése folyt le

Next