Pesti Hírlap, 1883. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1883-10-01 / 270. szám

4 százada az északi erőd ellen nyomult s azt minden küzdelem nélkül bevette s kitűzte rögtön a francia lobogót. 7 órakor már a tüzérség és tengeri gyalogság is partra szállt; egy új arami üteget állítottak fel mely a Vipére ellen lődözött, ez azonban erélyesen viszonozta a tüzet. 8 órakor a kiszálló francia csapatok szét­osztva dél felé indultak. A franciák nem engednek időt anamiaknak még arra sem, hogy fegy­vereiket megtölthessék , őrült futásban kell mene­külniük. 9 órakor a házak és pálmafák közt egy időre állást foglalnak az ananiak és élénk tüzelést kez­denek. A franciák azonban kiszorítják őket. 9 óra 10 perckor egyszerre két felől törnek be a déli erődbe, honnan az ana­miak futva igyekeztek mene­külni a franciák sortüze elől, mely sokakat leterí­­tett, míg a megfiamodók egy része a vízbe vetette magát, hogy a golyó záport kikerülje. Az anamiak közül mintegy hatszázan estek le vagy sebesültek meg; a franciáknak csak tiz se­besül­tjök volt. Tüntetés a spanyol király ellen. — A spanyol király Párisba érke­zése. — Múlt számunk távirati közleményének kiegészí­téséül közöljük a következő részletesebb jelentést a spanyol király Párisba való érkezése alkalmával történt tüntetésekről. Már tegnap tudták, hogy a lakosság a spa­nyol király érkezése alkalmából ellenséges tüntetést akar rendezni, mind­a mellett nem hitték, hogy ily nagy tömeg csinálja azt. Délelőtt nem mutatkozott semmi feltűnő jel sem az utcákon. Kevés ember állt a Straszburg oszlop előtt és a Concorde-téren, ép­­gy az északi pályaudvarnál sem lehetett cso­portosulást látni. Az északi pályaudvarban egy ter­met szőnyegekkel és keleti növényekkel díszes elfo­gadó teremmé alakítottak át. Délután 1 órakor azonban megváltozott a helyzet képe. Nagy néptömeg gyűlt össze, mely több­nyire munkásokból és kiskereskedőkből állt és az északi pályaudvar előtt foglalt állást. A rendőrség nagy számmal vonult ki és helyet csinált a kocsik­nak. Néhány lapárusító már éles torokkal kínált egy lapot, melynek főcikke: „A dsidás király érkezése“ volt, továbbá egy élclapot, melyben Alfonz király mint dsidás volt karrikirozva. A tömeg nem muta­tott ugyan valami barátságos hangulatra, de nyu­godtan viselte magát, akkor is, mikor a lovas rend­őrök a pályaház előtti téren kordont vontak s a köztársaságot élteté, mikor Páris címereit, valamint a francia és spanyol zászlókat kitűzték a pályaház homlokzatára. Ezalatt a tömeg folyvást gyarapodott, ellepte a Lafayette-utcát, az operatért és sorba állt a Concorde-téren. Még az eső sem volt képes szét­­ázni. A rendőrök rendet csináltak, a­nélkül, hogy csak egyszer is komolyan közbe kellett volna lépniök. A pályaudvarban eleven élet uralkodott. Há­rom órakor künn dobpergés hallatszott, a garde républicaine zeneszó mellett bevonult és a közép­­csarnokban foglalt állást. A hírlapírókat az első sorba állították. Egymásután érkeztek meg a kocsik a honorád­orokkel. A spanyol követség tagjai arany­nyal hímzett díszegyenruhájukban, a francia minisz­terek — a hadügyminiszter kivételével — frakk­ban, rendjel nélkül. Három egy fél órakor megje­lent az elnök, a becsületrend nagy szalagjával. Igen komoly arcot vágott. Mindenki derült hangulatot akart mutatni, de nem találta el. A tömeg künn egyre növekedett és a bennlevők sejtették, hogy nem valami jóban töri fejét. 8 óra 40 perckor megharsant a gőzgép jeladása. Vezényszavak hang­zottak fel, mindenki levette seregét, a dobosok a disztelt verték, a zene hangjai mellett tisztelegtek,­­ a vonat berobogott a pályaudvarba. A király spanyol egyenruhában volt, moso­lyogva ment kíséretével s a spanyol követség tag­jaival az elfogadó terembe, a­hol az elnök, a mi­niszterek, a párisi katonai parancsnok, az északi vasút elnökei, Rothschild Gusztáv és Alfonz várták. Grévy igen udvariasan üdvözlő a királyt, a ki­rály néhány szót váltott vele, azután a miniszte­rekhez fordult. Mindez alig tartott tíz percig. A­mily nyugodtan ment minden végbe a pá­lyaházban, oly zajos jelenetek történtek künn. Mi­kor a fedett kocsi előállt és a király beszállt, sike­­títő fütty és ordítás hallatszott: „A bas P­uhlan!“ „Le Alfonzzal!“ Az üvöltésbe a gyermekek gúnykiáltásai vegyültek. A király e lárma közt ült kocsira, a lovasság ügetve megindult, a kocsit úgy körülfogta minden oldalról, hogy a királyt nem le­hetett látni. Bármily nagy volt a zaj, a fütyölés, sípolás, a rendőrség nem léphetett közbe, mert a tömeg máskülönben illedelmesen vi­selte magát. A királyi kocsi gyors ügetésben ment a folyton fütyölő és sivító, több ezerre menő tömeg közt és a Lassyette­­utcába fordult be. Mikor a köztársaság elnökének kocsja jött, a tömeg elhallgatott, de annál nagyobb ordításba tört ki, mikor a miniszte­rek elhaladtak. „Le a k o r m á n y n­y­al!“ kiálták. Mikor az utolsó kocsi is elment, a tömeg szétosz­lott Méntől közelebb jutott az előkelőbb utcákhoz a kocsi, annál kevesebb volt az ember, de annál illedelmesebben is viselték magukat. Az izgatottság mindenütt leírhatatlan volt. Csak a Lafayette-utca egyik helyén újult meg a tüntetés, némelyek azt állították, hogy pisztolylövést is hallottak ; e hírre az adott alkalmat, hogy egy dragonyos lebukott a lóról. A hadastyánok palotája előtt ágyúdörgés hir­dető, hogy a király szerencsésen megérkezett a követségre. A spanyol követség előtt egy zászlóalj sor­­katonaság áll. A palota udvara virággal van dí­szítve. A királyi kíséret négy órakor érkezett meg. A második kocsiban ült a király Ferry­vel, szemben vele Challemel Lacour és Nunez herceg. Grévy el­nök egy­más után ment el. A palota előtt csönde­sen viselte magát a tömeg. Midőn a király kiszállt a kocsiból, a dísztelet fújták. A két miniszter elbú­csúzott a királytól. A Paix­ utcában néhány spanyol udvari szállító spanyol zászlót tűzött ki. Mikor a tömeg észrevette, elkiáltá : Le a zászlókkal! Külö­nösen ott kiáltoztak legjobban, a­hol a király atyja lakik. Este nyolc órakor azonban már minden csen­des volt Párisban. Több lap külön kiadást rendezett a spanyol király megérkezésének alkalmából. Mindnyájan meg­erősítik, hogy a tömeg ezt kiáltozá: Éljen a köztár­saság ! . . Le Poroszországgal ! . . Le az ulánus­­sal ! . . Berlinbe vele ! Abból, hogy sok sípot hoz­tak magukkal, azt lehet következtetni, hogy a tün­tetés elő volt készítve. Az ellenzék tőkét csinál a tüntetésből a kor­mány ellen, azt vetvén szemére, hogy ez nem is­merte vagy nem akarta felismerni a nép hangulatát. A köztársaság elnöke nem akarja meghívni a spanyol királyt a vadászatra, de Ferry kívánja, hogy az elnök meghívja őt. A spanyol király párisi tartózkodása felől még semmi bizonyos sincs meg­állapítva. J P E­S­T­I HÍRLAP. A bécsi villamos kiállításról. (A trónörökös a rotundában.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tudósítása. — B­é­c­s, szeptember 30. Tegnap este újra érdekes estéje volt a bécsi villamos kiállításnak. Ugyanis Rudolf trónörökös, a villamos kiállítás protektora, ki a kiállítás eszmé­jének első megfogamzásától kezdve mindeddig élénk és soha nem lankadó érdeklődéssel kisérte a szép mű minden mozzanatát, esti 8 óra felé, szokása szerint, egész váratlanul megjelent a rotundában K­o­b­u­r­g Fülöp herceg kíséretében. Az örvendetes látogatásról értesült igazgató­ság részéről hamar megjelentek W­i­e­c­z­e­k gróf, a kiállítás tiszteletbeli elnöke, Erlanger báró elnök, Klaus udvari tanácsos, P­f­a­f­f és Grim­burg igazgatók és többen, kiknek kíséretében a trónörökös a délnyugati árkádok egyik mellékajta­ján keresztül egyenesen a császári pavillonba ment. E csinos pavilion D­é­c­s­e­y mérnök terve szerint készült és a Ganz gyár által akkumulátorok se­gítségével táplált Swan lámpák világítják, melyek re­mek csilláron vannak elhelyezve. A trónörökös jó ideig szemlélte a nyugodtan égő és a pavilion ízléses berendezését pompás szín­ben feltüntető izzólámpák hatását és azután, a mindeddig — legalább a nagy közönséggel szem­ben — sikeresen megtartott inkognitót felhasználva, egyenesen a villamos színházba ment, hol épen a második ballet-előadás kezdődött. Még mindig a villamos világítás színpadi hatásai számára szerkesz­tett „Dynamo és Elektra“ című, látványos balletet adják, mely az előadások megnyitása óta szakadat­lanul, kezdetben kétszer vagy két hét óta pedig háromszor adatik esténkint, még­pedig kivétel nél­kül teljesen zsúfolt ház előtt. Rudolf trónörökös nagy érdeklődéssel nézte végig az egész darabot és teljes megelégedé­sét fejezte ki: a villamos fénynyel elért valóban tündéri hatások felett. A darab vége után a vilá­gítást eszközlő „Ganz és társa“ cég bécsi képvise­lőjének kíséretében fölment a színpadra, melynek bejáratát ez alkalomra hirtelen nappali fénynyel árasztották el. A színpadra egyenesen a modulátor­kamarába ment és megszemlélte a fény- és szín­változásokat eszközlő készülékét. Egyik tudósításom­ 1883 október­ ban már volt alkalmam leírni a modulátor­szekrény egyszerű, ügyes szerkezetét és így csak annak megemlítésére szorítkozom, hogy a készülék kezelése annyira egyszerű, hogy a trónörökös rövid magyarázat után maga próbált meg néhány fénymodulációt, melyek legnagyobb örömére teljesen sikerültek. Innen gyorsan végigjárt az egyes kiállítási osztályokon, de hosszabb ideig maradt az „Electric Power Storage Company“­ osztályában, hol külön­ben magára vonta figyelmét az akkumulátorokkal hajtott bicikli. Volkman úr, a nevezett társulat képviselője, ki fiatalsága dacára már hírnévre tett szert az elektrotechnika terén, megadta a szüksé­ges magyarázatot, sőt maga is felült a biciklire és jártatta egy kicsit a trónörökös előtt. Behatóan megszemlélte a trónörökös a gép­csarnok egyes osztályait, Langen és Wolff gázgépeit, Uppenborn nürnbergi mérnök és je­­­les elektrotechnikus óriási, körülbelül 160,000 gyer­­tya-fényerejű ívlámpáját, melynek hatalmas fényfor­rását kék üvegen keresztül nézte a trónörökös. Leghosszabban időzött a „Ganz és társa“ budapesti cég géposztályában, hol Mechwart igazgató és Déri mérnök megmagyarázták a színház világítá­sára szolgáló, hatalmas váltóáramú gépet csinos és ügyes kivitelő hajóvilágítási készüléket, mely a trieszti Lloyd társulat egyik tranzatlantikus hajója számára van megrendelve. A gépcsarnokból kiérve, keresztülment a zsú­folt rotundán és kiváló megelégedését fejezvén ki a látottak felett, távozott. 1j. A horvát képviselők értekezlete. A horvát képviselők ma délelőtt 10 órakor rövid értekezletet tartottak, melyen a tegnap kikül­dött deputáció közlé, hogy a miniszterelnök legkö­zelebb válaszolni fog a neki tegnap átnyújtott pon­­tozatokra. A képviselők ezt követőleg nem tartottak tovább formaszerű konferenciát, de a hosszabb ideig folytatott magánbeszélések folyamában több oldal­ról utalás történt arra, hogy néhány lapban a horvát képviselők határozatai felől hozott tudósítások részben egészen hamisak, a ki­egyezési törvény revízióját illető óhajról ab­szolúte sehol sincs szó, s a dolog csak a ki­egyezési törvény határozmányainak pontos végrehaj­tása körül fordul meg, melyekre nézve az utóbbi évek folyamában néhány visszaélés és rendellenes­ség csúszott be, mely visszaéléseket és szabályta­lanságokat azonban a miniszterek kivétel nélkül közigazgatási úton megszüntethetik, s a törvénynek országgyűlési és horvát tartomány­gyűlési határoza­tok, esetleg regnikoláris küldöttségek útján való pontos interpretációjának szüksége csak azon esetre állana be, ha a miniszterek egy vagy más törvé­nyes határozat felfogása tekintetében esetleg egymás­tól eltérő véleményen lennének. Azon kifejezett óhaj, hogy a címerek úgy mint az előtt, magyar címer nélkül alkalmaztassanak, sem jelenti azt, hogy a horvátok csak horvát feliratokkal bíró címereket kívánnak, hanem csak azt, hogy a törvény pontos megtartását kívánják, mely nem szól feliratról, úgy hogy ennélfogva a címerek minden felirat nélkül is alkalmazhatók. TÁVIRATOK. Székesfehérvár, szept. 30. (A P. H. s­a­ját tudósítójának távirata.) A fe­hér megyei bizottsági tagok jelentékeny ré­sze a küszöbön álló tisztújítás ügyé­ben pártszinezet nélküli előértekezletre gyűlt össze ma délután 5 órakor az itteni Ma­gyar király fogadó nagytermében Zichy Jenő gr. elnöklete alatt. Az értekezleten megjelentek Lies Gyula ajánlatára egyhan­gúlag S­á­r­k­ö­z­y Aurél orsz. képviselőt jelölték ki alispánnak (Bóné Géza helyébe), árvaszéki elnöknek (Rozgonyi György helyébe) szintén egyhangúlag, Meszlényi Lajos képviselő ajánlatára T­a­s­s­y Béla orsz. képvi­­viselőt. Az értekezlet zajos volt s a közelgő tisztujitás iránti élénk érdeklődésről tanúskodott. BéCS, szept. 30. A hadsereg rendeleti lapjá­nak ma kiadott száma a következőket publikálja: Kineveztettek: Löwenhaupti Gordier Otto és Sitka Gusztáv ezredesek ezredparancsnokokká, az előbbi a 64., az utóbbi a 67. sorgyalogezredhez; nyugdí­­jaztattak : Hostinek Pál vezérőrnagy dandárparancs­nok saját kérelmére; lovag Ettner Mór és Hart­­manni Papp Károly ezredesek, mindketten a vezér­őrnagyi jelleg ad honores adományozása mellett ; Rosadori Tetzeli Fridolin, Rechtem lovag Grassl Lajos és Herzog József alezredesek. Az első és harmadik az ezredesi jelleg adományozása mellett, áthelyeztettek: Schmidt Móric ezredes a 67 fős .

Next