Pesti Hírlap, 1883. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1883-11-22 / 322. szám

Ss-iapest, 1883. V. évf. 322. (1762.) szára Csütörtök, november 22 Előfizetési k­&k: 3g**fi­­rrn.........................14 fii — **. ..............................7 „ — . ...................t , M a •%F ***» 1 . ** . -iégrpí'i »',4a hol/bva -4L kr. Vidék«« S­kr. & JUgjutnut éi i Kiíjttüíj* Set ujf ííjh lifpii igjtíj: ifiu érr*......................SA­H SA.140­«.......................1# B «Mgyedém................­ B­­túliei Mn lúni. POLITIKAI NAPILAP Szerkesztési iroda: l*4*ft-'st, »»lot-«*» 7. It., 1. «mntai kíi' á #. iBi »»ellemi révét illett kö*lervény intézendő Eérinon teilen levelek esik Iwé-t**'. kisektől fogadtatnak el. JLean átok vissza nem »dstMÉ Kiadóhivatal: laiUpeit, undor-utc» 7 uia, k«rá mi «lefizetések ét a lap Mi: Ü Aöitéi’« vonatkozó feld­ólvulá­si si­ té&tndők. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Franciaország részére pedig egy.dUfi. RUDOLIF MV8816-nél PA-KID-b-v*, 48, &m HotKadanaa des VietouKM. Csatazaj közt. Ma valamennyi tábor megjelent a harc­mezőn. És ütközött keményen, hevesen. A tusát akár hexameterben írhatná le egy modern Vö­rösmarty. Ónody Géza bonta ki az antiszemiták zászlaját, köréje sorakozván egész pártja, mind a négy szál ember.­ De azok is úgy találták, hogy a rövid nyélhez hosszú az a zászló egy kicsit, félő, hogy rátaposnak követői, azért is inkább háttérbe vonultak, jobban vélvén átte­kinthetni a hadi tervet madártávlatból. Valami különösen újat, a­mit még nem ismernénk, nem igen volt alkalmunk hallani. De annyit kivettünk belőle, hogy ezek az urak ak­kor is támadó attitűdbe helyeznék magukat, ha a „zsidóházasság­" helyett, a­mint ők nevezik, az általánosan kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslat feküdnék a ház asztalán. Mert hajh, az is csak elkövetné azt a merény­letet a magyar társadalmon, hogy annak alap­ján bele házasodhatnék a zsidó. Pedig ez az, a­mi nem kell se testeknek, se lelküknek. Pauler igazságügyminiszter egész Tisza Kálmánosan vezette be a beszédét, megkísértvén egymáshoz koccintani a javaslat különböző ren­dű és fajú ellenzőinek a­ fejét. Egyiknek, úgy­mond, azért nem kell, mert sok ; másiknak azért, mert kevés. Aztán elkezdte fejtegetni ter­mészetes voltát annak, hogy az egyház a társa­dalmi intézmények ez egyik legfontosabbikára, a házasságra befolyását érvényesíteni, sőt azt magától teljesen függővé tenni igyekezett s tette is. Joga volt hozzá, mint az erkölcsiség őrének s abban a társadalom meg sem ütközött. Sőt oly fölfogások gyökeresedtek meg, melyek kívá­natossá teszik a valláserkölcsi érzet lehető kí­mélését. A gyökeres reform azokat érzékenyen sértené — ezért jutott érvényre az a nézet, hogy ne azt ragadjuk meg, hanem a legégetőbb szükségen segítő törvényt igyeke­zünk hozni s a lehető legnagyobb kímélettel és óvatossággal járjunk el, a­hogy azt a József-féle pátens és a nálunk­­ behozott osztrák polgári törvény­könyv is tette. A miniszter azon megjegyzése, hogy az általános kötelező polgári házasság kimondásá­val nem volnának ám még megoldva mindama kérdések, melyek ezzel összefüggnek, nem volt oly találó, mint az az észrevétele, hogy a há­zasságot szabályozó törvények sokféleségéből származó, mindenesetre sajnálatos zavar még sincs akkora, hogy akár az állam és az egy­ház, akár a felekezetek közti békességet s a hívek közti nyugalmat megzavarta volna, a­mi oly előny, hogy fölér az egyformaság előnyével. Rá­mutatott azon anomáliákra, melyeken a benyújtott törvényjavaslat a valláserkölcsi érzet lehető kímélésével segíteni hivatva van, különösen hangsúlyozván, hogy ily törvény hiá­nyában hasonló házasságok magyar honpolgá­rok között Ausztriában köttettek s hogy e hiány terjesztője volt a vallást­alanságnak és feleke­­zetnélküliségnek. Ezen segíteni égető szükség, mig az általánosan kötelező polgári házasság intézménye még egyltalában nem időszerű. A függetlenségi párt álláspontját Győry Elek fejtette ki hosszabb beszédben. Felfogása abban kü­önbözik Irányiétól, hogy minden körül­írás nélkül követeli az általánosan kötelező polgári házasság behozatalát és semmiféle fél­­rendszabályt nem fogad el megoldás gyanánt. Jól átgondolt és szépen elmondott beszé­dét figyelemmel hallgatta meg a ház s elárulta, hogy sokaknál találnak élénk viszhangra szavai azok között is, a­kik most a kényszerű helyzet előtt meghajolva, elfogadják a javaslatot. Győry Elek elismerte, hogy a házasság in­tézménye nem tisztán állami alkotás, azt az állam készen találta, mint erkölcsi célok szolgálatában álló intézményt, melyhez az egyháznak is van érdeke csatolva és lesz jövőre is. Nem csupán szerződés a házasság ő szerinte sem, de két fél egyező akaratán alapulván, még­is régióként az, s mint ilyent, a szerződési jogviszonyokat sza­bályozó államnak joga van ezt is szabályozni. A családi jog, az örökösödés s a házasságból származó minden jogviszály az állami törvény­­hozás körébe esik, sőt maga az erkölcs meg­óvása is állami feladat. Nem kell hinni, hogy a házasság ilyetén szabályozása eltörli annak minden magasabb etnikai hamvát. Még az egy­ház és állam közti békét se rontja meg, mint azt azok a katholikus államok bizonyítják, a­melyekbe behozatott. Hatféle jogérvényű házasságkötés van ez idő szerint nálunk. A javaslat behozza a hete­diket, úgy hogy a házassági jog nálunk való­ságos statútum personale, a­hol most a felek vallása szerint más és más törvény érvényes. Sokat megóvott az egyház a múltban, a­mit az állam elhanyagolt. De ebből nem következik, hogy az állam azokra nézve többé soha ne is teljesíthesse a maga feladatát igyekezett re­vin­dikálni jogát minálunk is, midőn a hamis _A „PESTI HÍRLAP“ TARCAJA. Utszéli levelek. Hamburg. II — A Pesti Hirlap eredeti tárcája. — „A hamburgi polgármester ép olyan ur, mint a király !“ mondá nekem szivélyes házi­gazdám, midőn másnap a hires „Rathskeller“ boltíves csarnokában együtt ültünk és szürcsöl­gettük a jószü rajnam­elléki szőlőnedvet. Bir ebben a pillanatban nem irigyeltem tőle annyira nagyúri vo­tat, mint azon előjogot, hogy bölcs belátása szerint kezelheti az „állam“ bo­rait. Csakugyan fejedelmi praerogativa ! A za­matos aranynedvnek minden cseppje egy egy érem, melyre ha nem is verheti ki a maga képmását, de jó kedvet támaszthat vele. És van e hatalmasabb ur a földön annál, ki de­rültséget, jókedvet áraszhat maga körül ? Min­dig víg arcokat látni, elűzni a búnak komor redőit — ez a boldogságnak netovábbja! „Kü­önösen egy hordó!“ folytatta lelke­sült hangon cicerouem­a­chej, a ki abba egy­szer belekóstolhatna ! Nem hiába nevezték el a „virágok királynőjé“ nek, de lehet is illatja, za­matja, ize! 1664 ben tették le a pincébe és 219 év óta őrzi Bab­usznak legbecsesebb gyön­­gyeit. Írók és statisztikusok foglalkoztak már vele. Utóbbiak ki­zámították, hogy a borárak­nak időveli növekedési aránya sz­erint minden csepje kerek két körmöd aranyba kerül. A­ki ebből egy pohárkával iszik, csakugyan elmond­hatja magáról, miszerint Kleopátrával ebédelt és Lukul­ussal vacsoráit “ Különös alkalom kell ahhoz, hogy még a pol­gármester is, a­ki a legnagyobb úr az államban, hozzá merjen nyitni. A­mennyit kivesznek be­lőle, ugyanannyit tesznek aztán hozzá, a mellette álló csak 50 évvel fiatalabb nektárból. Vilmos császár két ízben kapott belőle egy-egy flaská­­val. Talán ettől maradt meg olyan erőteljesnek agg korában ? És jöttek most sorban a városi patríciu­sok, a pénznek királyai, kiknek nevében min­den betű kerek egy milliót jelent. Némán és büszke főtartással üdvözik egymást, e he­lyen nem illik a sok beszéd A „magister pincenarum,“ a pincemester, mindegyik elé oda állítja a zöldes poharat, színig megtöltve azt arany itallal. Lassan szürcsölgetik, a bor erőt vesz a képzeleten, elragadja messze földre. A Moluk­­kok szigetén cimer és borsültetvények közt sé­tál a nagy úr, Jáva fűszereit halomra rakva látja, Amerika pamutját küldi számára, a két India feltárja előtte kincseit. Ő pedig ott ül am­a kis vasrácsozatú szobában, melyben már apja a nagy könyv felett görnyedt és számlálja a jö­vedelmet és megcsinálja a mérleget. Mint ra­gyog immár arca, mint rajzolód­ó oda a büsz­keség vonása! Haza, cégre nagyobb és nagyobb lészen, kire elterjed messze földre. Mert a be­csületes után szerzett pénz hír is, hatalom is, de még lelki jólét is. A pincemester állása örökös és átöröklő. Nem mindennapi tehetség kell hozzá. E­őször is rendkívül finom izlés, mely a nyelvre vett borról első kóstolgatás után rögön meg­mondhatja, hogy melyik évnek, melyik földnek s?.üö,t,je? Aztán nagy lelkiisme­retesség a borok kezelésében. A Balt­hazár családban, mely 200 év óta adja a hamburgi „Rathskeller”-nek pincemestereit, tradíció gyanánt tar­ja magát fenn azon rémes monda, hogy a harmadik Balt határt azért vitte el az ördög, mivel vizet kevert az idei termésbe. Félnek is azóta az ördögtől, mely a borivók hite szerint a vizben lakik és minden lehetőt elkövetnek, hogy incselkedéseitől megszabaduljanak. A mit bizonyít a ragyogó karbunkulus is, mely min­den Balthazárnál az orr helyét pótoja De van­nak ám­ egyéb családi mondáik, melyekre büsz­kébbek, mint a Lucifer-féle epizódra így Baltha­zar Armus esete, ki a 30 éves háborúban kardhegyre hányatott a svédek által, mivel nem akarta elárulni hol falaztatta be a nemes tanács a város pénzkészletét. Balthazár Ján sem votlt kisebb ember, bennégett cellájában, mivel az 1806 iki francia invázió alkalmával a nagy tűz­vész közepette sem akart megválni a gondjaira bízott kincsektől. Becsapott a láng a hordók közé, már a „rózsák králynője”, felé nyújtotta kígyózó nyelvét, midőn ő, a hős pincemester, kegfesztn törtetett tűz- és füsttengeren s egy ke­vésbé értékes hordón ütött léket, mire a kiömlő folyadék eloltotta a tüzet ; ott találták harmad­nap a hűséges szolgát a drága habokon usz­­va Ringattak csendesen és regéltek neki édes italról, ítéletnapig eltartó kortyokról. A filakon sorrendjében láthatod a ham­burgi polgármesterek arcképeit Mindannyi jól tapsait és erősen megtermett úri egyen­­iz erős kéz­zel és kellett is ahoz, hogy minden viszony közt jól tartassák a városi kormány gyepéje. Néha kereszt is áll a kép felett; dicső emléké­­re azon hősöknek, kik a város szolgálatá­ban múltak ki vitézi halállal. Nem utolsó helyen áll a derék Weiszenburg ki a 30 éves háborúban a város és a haza szolgálatéban itta magát agyon. Rábízták ugyanis a német rendek meg Mai szitásunk 18 oldalt tartatha? m­a******* —mi

Next