Pesti Hírlap, 1883. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1883-12-01 / 331. szám

­ §88. decen­ber 1. PESTI HÍRLAP bírálatát rövid időn, eredményükben Félő, hogy nagyon keserű lesz azok csalódása, a­kik e törvénytől bármi irányban is javulást reméltek. Megterhelték a népet azon célból, hogy a defi­cit elpusztuljon végre. Ne adja isten, hogy iga­zunk legyen, de előttünk valószínűbbnek látszik, hogy megfordítva lesz : a deficit megmarad s a nép lesz az, a mi pusztul. Az uj horvát bán kinevezése. Félhivatalos forrásból jelentik : Ő Felsége a király kinevezte Győrmegye főispánját, gróf Héderváry- K­h­u­e­n Károlyt, Horvát-Szlavón és Dalmát - országok bánjává, ő Felsége legfelsőbb kéz­iratai, melyekkel gr. K h­u e­n bánná kineveztetik és b. Ramberg lovassági tábornok kir. biztosi állásáról meleg elismerő szavakkal felmentetik, a „Budapesti Közlöny“ vasárnap reggeli számá­ban fognak megjelenni. Az uj bán a jövő hét első napjaiban lemegy Zágrábba helyét elfogla­landó és — mint halljuk — legközelebb össze fog hivatni Zágrábba a horvát tartománygyűlés. Gr. Héderváry Khuen rövid idő alatt előterjesz­tést fog tenni egy új belügyi és igazság­ügyi osztályfőnök kinevezése tárgyában. Voncsina valószínűleg megmarad közoktatásügyi osztályfőnöki állásában. Az irredenta­ Triesztben tegnap este az is­meretes irredentaellenes Triester Tagblatt nyom­dájának udvarán ismeretlen tettes által oda készí­tett petárda robbant fel. A robbanás egy ládát szétrombolt, de emberben nem esett kár.­­ A trieszti Independente című olasz lap emberei, J­u­r­­rett­ és Zampieri szerkesztők ellen a bírói eljárást folytatják, de az eredmény felől eddigelé nem sokat lehetett hallani. Most azonban már ismeretes, hogy a bécsi legfőbb ítélőszék a vádlott irrddentisták ügyét az insbrucki esküdtszék elé utasította, mely arról híres, hogy „jól ítél“, a­mennyiben Sabbadini kocsist is ez az esküdtszék mondotta volt ki bűnösnek a ronchii merényletben való részvétel miatt. Az irredentistákat előbb a g­r­á­c­i esküdtszék elé küldötték, de a gráci es­küdteknek kevés fogékonyságuk volt a politikai bün­tettek iránt s a vádlottakat fölmentették, úgy lát­szik, hogy a tengermellék­ irredenta bírósága ezen­túl állandóan az insbrucki esküdtszék lesz.­­ A déltiroli képviselők hir szerint fölszólalás tárgyává akarják tenni ezt a bírói delegációt a tiroli tarto­­mánygyűlésen. Azonban még nem volt fél kettő sem s már Krisztinkovics kezdte összevonni a frázisok vitorláit, sűrűen emlegetvén „Mindezeknél fogva tehát, miután . . .“ Ami a lankadó szárnyakat jelenti, a mi barbár nyelvünk formája szerint ítélve. Krisztinkovics háta mögött szorongó aggo­dalom fogta el a pártbelieket. Nézték hol van Eötvös ? Eötvös sehol sincs. Nézték, nem iratkozott-e fel valaki. Nem az egy lélek sem. Mintha minden embernek be volna pecsételve a szája. Mi lesz hát ? Szégyen és gyalázat, ha egy­napi vitát sem ereszt meg az ellenzék az adó­emelés ellen. Minek él akkor, ha erre se képes? — Mit tegyünk, mit csináljunk ? tördelték a kezeiket a vének. Itt nincs más mód, mint hogy Krisztinko­vics beszélje ki még a hiányzó félórát, mert ha nem, a vitát menthetlenül befejezi az elnök. Ebben állapodtak meg. Súgják hát Krisz­­tinkovicsnak. — Beszélj kérlek még egy félóráig. — De mit ? súgja ez vissza dühösen. Hagyjatok békét. Még hat körmondat van ben­nem, aztán vége. — Abba ne hagyd, ha istent ismersz, ha szent előtted a haza ! — De lehetetlen beszélnem, ha semmi mondani­valóm nincs ! — Akármit, össze-vissza, csak beszélj. A párt becsületéért­­ így beszélt aztán Krisztinkovics még jó húsz percig, iszonyú kínok között. Sem ő nem értette, mit beszél, sem a gyorsírók, sem a Ház — csak a körülülők értették, hálás szemeket meresztve rá, annak jeléül, hogy van olyan eset mégis, mikor egy rossz b­e­s­z­é­ddd­e­l k i­s effektust lehet csinálni.jg FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az omnibuszvállalat ügyében ma ült össze a főv. rendészeti bizottság Kada M. al­polgármester elnöklete alatt az albizottsági jelentés meghallgatása s határozathozatal végett. Mint tud­juk, az albizottság azt mondja, hogy miután sem Palotaival, sem Szőke Györgygyel nem sikerült oly megegyezésre jutni, hogy a pályázati feltételek alapján a mai helyzettel számolva, létesíthettek volna társaskocsi vállalatot, a város írjon ki új pályáza­tot a feltételek oly módosításával, hogy az útháló­zat a legszükségesebb vonalakra szám­ítassék, a felhívásban pedig mondassák meg, hogy az om­­nibuszközlekedési törvény intenciója monopóliumra irányul s új omnibuszengedély többé nem adatik ki. Egyidejűleg azonban ki kell dolgozni az omnibusz szabályt, a­mire nézve volt is már tervezet ké­szítve, s az kész anyagul szolgálhat. A szabályt életbe kell léptetni mielőbb, hogy megtudják, az omnibusztulajdonosnak melyike tud annak meg­­felelelni s üzletét szakadatlanul folytatni. Ez mindenesetre egyengeti az útját a városi vállal­kozónak. Az albizottság ezen javaslatait a nagybi­zottság ma tüzetesen fontolóra ve­vén, azon megál­lapodásra jutott, hogy mindenekelőtt az omnibusz - szabályt kell kidolgozni, hogy az mielőbb életbe le­gyen léptethető s annak határozmányait szigorúan alkalmazni kell az engedélyekre. Csak ha az uj helyzet ilykép meg lesz teremtve s a szabály életbe lép, gondolhatunk az uj pályázat kiírására s remél­hetünk eredményes ajánlati tárgyalást. A bizottság ily értelemben teszi meg előterjesztését a tanácshoz. SZÍNHÁZ, zene, képzőművészet, Új csillag a népszínházban. Szigeti József legújabb darabjából a „Csókon szerzett vőlegény“ bohózatból ma délelőtt volt a népszínházban a főpróba. A darabban van egy jelenet, midőn egy atya nyolc eladó leányát jön árulni az öreg, nőtlen föl­­desúrhoz. Hogy jobban megtessék neki a finált leány, az apa énekeltet vele. A karból kilép egy kisasszony, a­ki csak pár hónapja van a népszínháznál, s akinek tevével az operette-diákok sorában találkozott leg­­fölebb véletlenül a színlapolvasó, Vári Ma­riska. Általános meglepetés a zsurnaliszta publikum­ban. A kezdő énekesnő remeg a nagy sötétségben, csak az első két sorban ülő kritikusok feje van megvilágítva, de a reszketés nem csorbítja hangjá­nak tisztaságát: nem erős, de hajlékony, üde hang, felső regiszterében még nem eléggé csiszolt , de úgy látszik, nagyon képes a modulációra, egy pár tiszta staccatoval meg éppen feltűnést kelt, nem hallottunk még egy karénekesnőt. Kicsoda ? honnan jött ? hogy került a karba ? Egy kis regény mogyoró héjban. Valaha jó nevű tanár, tanügyi író volt az atyja. A néhai K­ö­rn­y­e­i János, aki három gyer­meket hagyott hátra. Az özvegy későbben férjhez ment egy fővárosi tanítóhoz, de a­kitől időközben el­vált. A neves tanár családja szűk anyagi körülmé­nyek közt volt kénytelen élni. Egyik leány, a ma feltűnt Mariska Stollnál tanult három évig. Hangját annyira kiképezte, hogy kisebb operarészeket képes lett volna énekelni. De nem volt protekciója, ellen­sége pedig elég. És még nem forgolódott a színpa­don , színpadi jártasság nélkül pedig hol számíthat kedvező fogadtatásra, növendék létére! S családi körülményei nem engedték, hogy vidékre menjen. Elhatározta, hogy a legalsó fokon kezdi. Szá­mított a véletlenre, mely már sok embernek alapíta meg szerencséjét. Hátha ő is szerencsés lesz ? A Favorinót is egy kóristanő kreálta, a­ki a hirtelen megbetegedett címszereplő helyett ugrott be. Környei Mariska karénekesnőnek szerződött a népszínházhoz hu­szonöt forint havi fizetésért. A színpadon Vári ne­vet vett fel. Serly Lajos karmester próbát énekel­tetvén vele, fölfedezte a karéneknél nagyobbra hi­vatott hangját. Csak az alkalom hiányzott, hogy a közönség is tudomást vegyen róla. A­mint említettem, egy karénekesnőnek kell Szigeti darabjában énekelnie. Serly írt egy kolora­­tur-cicomával felékesített dalt s azt ma általános meglepetésünkre elénekelte az eddig ködbe borult uj csillag. Hogy a közönség miképen fogadja, az elválik holnap este. Csak ne legyen a debütálónak lámpa­láza, mint ma volt, így tűnt fel Szabó Karola is néhány éve. Óhaj­tjuk, hogy az új tünemény néve maradandóbb legyen. Yan-Csi. * (Philharmoniai hangverseny.) A nemzeti színház zenekarának tagjaiból alakult filharmonikusok egyesülete harmadik hangversenyét december hó 5-én este 71/2 órakor a Vigadó nagy­termében Erkel Sándor vezetése és Isaye hegedű­művész közreműködése mellett fogja megtartani. A műsor a következő: 1. Egmont nyitány Beethoven­től, előadja a zenekar. 2. Második hegedűverseny (először) Wieniawszky Henriktől, előadja Isage. 3. Második Suite (először) Essertől, előadja a zenekar. 4. a) Prelude Bach S. J. - tól, b) Scherzo Étude Lau- Az írás története. — Török Aurél felolvasása a termé­szettudományi társulatban. — Az írás feltalálásával az emberi társadalom egészen más alapra állott, mint volt feltalálása előtt. Nekünk fogalmunk se lehet arról, mily nagy hatást gyakorolt az írás feltalálása a gondolkozó emberekre. Mivel sem lehetne ezt jobban illusztrálni, mint azzal a kis mesével, melyet Török Williams angol pap életéből beszélt el. Afrika egyik vidékén telepedett meg; háza építése közben eszébe jutott, hogy szögmérőjét otthon felejtette. Megírta hát egy fadarabon korommal nejének, ki a telepen volt, hogy küldje el s benszülött szolgáját szalajtotta el az üzenettel. A benszülött oda volt bámultában, midőn látta, hogy a kívánt szögmérőt megkapja, a nélkül, hogy ő egy szót is szólt volna. Ezóta a korommal beirt fadarabot nagy tiszteletben tartotta s keblén hordta talizmánként. Még érdekesebb a Livingstone naiv benszü­­löttje példája, kivel a hires utazó többször küldö­­zött leveleket. Ha a benszüött útközben valahol időzött, a levelet mindig gondosan kőrakás alá rej­tette. Meg volt győződve, hogy ha meglátja őt a levél, elmondja gazdájának hanyagságát. Annak, a­ki a gondolatok megörökítésére elő­ször gondolt, szóval ki az írás ismeretét megalapít­ó, rendkívüli eszének kellett lenni, bár mi nem tudjuk ki lehetett az. Az írás első kontúrjában mint eszmerajz idiográfia lép elénk. Az egyes természetből vett ala­kok bizonyos eszmét képviselnek. A diluviális kor­szakban sokszor találkozunk ilyen állatrajzokkal, me­lyek valamelyik barlangiaké gondolatát lehelik a kőre. Az eszmerajzoktól a piktográfiákhoz egy lépés. Szintén tárgyak képei, de már bizonyos jelekkel ellátva. Azután következnek a rovátkás kövek s a rendellek, melyekben fogalmakat­ kifejező állatok vannak. Hogy az írás fejlődését jobban megvilágítsa, az előadó tanár több rajzot mutatott a jelenleg élő vad népek írásából. Az egyik egy indián levél volt, azt írja le ugyanis a levél írója, hogy angolok jöt­tek a vidékre bányát ásni. Elől megy egy kardos alak (ez a vezér) utána egy könyves (ez a geoló­gus) majd pedig katonák sora, oldalt pedig két in­dián ment, a kalauzok. Az út két pontján farakás égett, a­mi azt jelenti, hogy megpihentek s hogy mit ettek: egy prairie lyuk és egy teknős béka rajza mutatja. Még érdekesebb egy szerelmes afrikai ben­szülött dala rajzokban. Nyolc féle állás fejezi ki érzelmeit, végül pedig már Csak egy szív van raj­zolva s mellett egy liliom, — a­mi elég költőiesen fejezi ki a szív érzelmeit Egy másik kép az északamerikai öt tó in­diánjainak piktografikus írását mutatta be. Ez egy folyamodvány, melyet a felső tó hét törzse nyújtott be az angol felsőbbségnek. Alul a felsőtó látszik több melléktóval; fölötte hét állat­alak van, (daru, borz, hal, lamna stb ), melyek az egyes tör­zsek címereit jelentik; elől van a daru, — ez a szószóló, a mit onnan tudunk, hogy felfelé indul sze­méből egy fekete vonal, — tehát az angol felsőbbség felé intézték az ő szavai. Az állatalakok testében láthatóvá van téve a szív s mind a hét szivet a­ daru szivéből kiinduló vonal köt össze, jeléül, hogy a­mit ő beszél, az mindegyik törzs szive szerint van s végre egy hosszú vonal a daru szeméből a négy tóig van vonva, — ez a folyamodvány lé­nyege. Azt kérte ugyanis a derék hét nemzetség, hogy adják az angolok a négy tavat nekik. Ilyen kezdetleges volt a piktografikus irás a civilizáció kezdetén is. A legközelebbi lépés a képek és jeleinek sza­vakra alkalmazott használata. Ez a fonetikus irás. Olyan, mint a képtalányos irás jelenleg — étlap­jainkban. Amerikában az inkák idejében divatban volt a kvipóirás. Ez a kvipó így kötél neve, mely összevissza van csomózva 8 e csomókból az indián .

Next