Pesti Hírlap, 1883. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1883-12-01 / 331. szám
§88. decenber 1. PESTI HÍRLAP bírálatát rövid időn, eredményükben Félő, hogy nagyon keserű lesz azok csalódása, akik e törvénytől bármi irányban is javulást reméltek. Megterhelték a népet azon célból, hogy a deficit elpusztuljon végre. Ne adja isten, hogy igazunk legyen, de előttünk valószínűbbnek látszik, hogy megfordítva lesz : a deficit megmarad s a nép lesz az, a mi pusztul. Az uj horvát bán kinevezése. Félhivatalos forrásból jelentik : Ő Felsége a király kinevezte Győrmegye főispánját, gróf Héderváry- Khuen Károlyt, Horvát-Szlavón és Dalmát - országok bánjává, ő Felsége legfelsőbb kéziratai, melyekkel gr. K hu en bánná kineveztetik és b. Ramberg lovassági tábornok kir. biztosi állásáról meleg elismerő szavakkal felmentetik, a „Budapesti Közlöny“ vasárnap reggeli számában fognak megjelenni. Az uj bán a jövő hét első napjaiban lemegy Zágrábba helyét elfoglalandó és — mint halljuk — legközelebb össze fog hivatni Zágrábba a horvát tartománygyűlés. Gr. Héderváry Khuen rövid idő alatt előterjesztést fog tenni egy új belügyi és igazságügyi osztályfőnök kinevezése tárgyában. Voncsina valószínűleg megmarad közoktatásügyi osztályfőnöki állásában. Az irredenta Triesztben tegnap este az ismeretes irredentaellenes Triester Tagblatt nyomdájának udvarán ismeretlen tettes által oda készített petárda robbant fel. A robbanás egy ládát szétrombolt, de emberben nem esett kár. A trieszti Independente című olasz lap emberei, Jurrett és Zampieri szerkesztők ellen a bírói eljárást folytatják, de az eredmény felől eddigelé nem sokat lehetett hallani. Most azonban már ismeretes, hogy a bécsi legfőbb ítélőszék a vádlott irrddentisták ügyét az insbrucki esküdtszék elé utasította, mely arról híres, hogy „jól ítél“, amennyiben Sabbadini kocsist is ez az esküdtszék mondotta volt ki bűnösnek a ronchii merényletben való részvétel miatt. Az irredentistákat előbb a gráci esküdtszék elé küldötték, de a gráci esküdteknek kevés fogékonyságuk volt a politikai büntettek iránt s a vádlottakat fölmentették, úgy látszik, hogy a tengermellék irredenta bírósága ezentúl állandóan az insbrucki esküdtszék lesz. A déltiroli képviselők hir szerint fölszólalás tárgyává akarják tenni ezt a bírói delegációt a tiroli tartománygyűlésen. Azonban még nem volt fél kettő sem s már Krisztinkovics kezdte összevonni a frázisok vitorláit, sűrűen emlegetvén „Mindezeknél fogva tehát, miután . . .“ Ami a lankadó szárnyakat jelenti, a mi barbár nyelvünk formája szerint ítélve. Krisztinkovics háta mögött szorongó aggodalom fogta el a pártbelieket. Nézték hol van Eötvös ? Eötvös sehol sincs. Nézték, nem iratkozott-e fel valaki. Nem az egy lélek sem. Mintha minden embernek be volna pecsételve a szája. Mi lesz hát ? Szégyen és gyalázat, ha egynapi vitát sem ereszt meg az ellenzék az adóemelés ellen. Minek él akkor, ha erre se képes? — Mit tegyünk, mit csináljunk ? tördelték a kezeiket a vének. Itt nincs más mód, mint hogy Krisztinkovics beszélje ki még a hiányzó félórát, mert ha nem, a vitát menthetlenül befejezi az elnök. Ebben állapodtak meg. Súgják hát Krisztinkovicsnak. — Beszélj kérlek még egy félóráig. — De mit ? súgja ez vissza dühösen. Hagyjatok békét. Még hat körmondat van bennem, aztán vége. — Abba ne hagyd, ha istent ismersz, ha szent előtted a haza ! — De lehetetlen beszélnem, ha semmi mondanivalóm nincs ! — Akármit, össze-vissza, csak beszélj. A párt becsületéért így beszélt aztán Krisztinkovics még jó húsz percig, iszonyú kínok között. Sem ő nem értette, mit beszél, sem a gyorsírók, sem a Ház — csak a körülülők értették, hálás szemeket meresztve rá, annak jeléül, hogy van olyan eset mégis, mikor egy rossz beszédddel k is effektust lehet csinálni.jg FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az omnibuszvállalat ügyében ma ült össze a főv. rendészeti bizottság Kada M. alpolgármester elnöklete alatt az albizottsági jelentés meghallgatása s határozathozatal végett. Mint tudjuk, az albizottság azt mondja, hogy miután sem Palotaival, sem Szőke Györgygyel nem sikerült oly megegyezésre jutni, hogy a pályázati feltételek alapján a mai helyzettel számolva, létesíthettek volna társaskocsi vállalatot, a város írjon ki új pályázatot a feltételek oly módosításával, hogy az úthálózat a legszükségesebb vonalakra számítassék, a felhívásban pedig mondassák meg, hogy az omnibuszközlekedési törvény intenciója monopóliumra irányul s új omnibuszengedély többé nem adatik ki. Egyidejűleg azonban ki kell dolgozni az omnibusz szabályt, amire nézve volt is már tervezet készítve, s az kész anyagul szolgálhat. A szabályt életbe kell léptetni mielőbb, hogy megtudják, az omnibusztulajdonosnak melyike tud annak megfelelelni s üzletét szakadatlanul folytatni. Ez mindenesetre egyengeti az útját a városi vállalkozónak. Az albizottság ezen javaslatait a nagybizottság ma tüzetesen fontolóra vevén, azon megállapodásra jutott, hogy mindenekelőtt az omnibusz - szabályt kell kidolgozni, hogy az mielőbb életbe legyen léptethető s annak határozmányait szigorúan alkalmazni kell az engedélyekre. Csak ha az uj helyzet ilykép meg lesz teremtve s a szabály életbe lép, gondolhatunk az uj pályázat kiírására s remélhetünk eredményes ajánlati tárgyalást. A bizottság ily értelemben teszi meg előterjesztését a tanácshoz. SZÍNHÁZ, zene, képzőművészet, Új csillag a népszínházban. Szigeti József legújabb darabjából a „Csókon szerzett vőlegény“ bohózatból ma délelőtt volt a népszínházban a főpróba. A darabban van egy jelenet, midőn egy atya nyolc eladó leányát jön árulni az öreg, nőtlen földesúrhoz. Hogy jobban megtessék neki a finált leány, az apa énekeltet vele. A karból kilép egy kisasszony, aki csak pár hónapja van a népszínháznál, s akinek tevével az operette-diákok sorában találkozott legfölebb véletlenül a színlapolvasó, Vári Mariska. Általános meglepetés a zsurnaliszta publikumban. A kezdő énekesnő remeg a nagy sötétségben, csak az első két sorban ülő kritikusok feje van megvilágítva, de a reszketés nem csorbítja hangjának tisztaságát: nem erős, de hajlékony, üde hang, felső regiszterében még nem eléggé csiszolt , de úgy látszik, nagyon képes a modulációra, egy pár tiszta staccatoval meg éppen feltűnést kelt, nem hallottunk még egy karénekesnőt. Kicsoda ? honnan jött ? hogy került a karba ? Egy kis regény mogyoró héjban. Valaha jó nevű tanár, tanügyi író volt az atyja. A néhai Környei János, aki három gyermeket hagyott hátra. Az özvegy későbben férjhez ment egy fővárosi tanítóhoz, de akitől időközben elvált. A neves tanár családja szűk anyagi körülmények közt volt kénytelen élni. Egyik leány, a ma feltűnt Mariska Stollnál tanult három évig. Hangját annyira kiképezte, hogy kisebb operarészeket képes lett volna énekelni. De nem volt protekciója, ellensége pedig elég. És még nem forgolódott a színpadon , színpadi jártasság nélkül pedig hol számíthat kedvező fogadtatásra, növendék létére! S családi körülményei nem engedték, hogy vidékre menjen. Elhatározta, hogy a legalsó fokon kezdi. Számított a véletlenre, mely már sok embernek alapíta meg szerencséjét. Hátha ő is szerencsés lesz ? A Favorinót is egy kóristanő kreálta, aki a hirtelen megbetegedett címszereplő helyett ugrott be. Környei Mariska karénekesnőnek szerződött a népszínházhoz huszonöt forint havi fizetésért. A színpadon Vári nevet vett fel. Serly Lajos karmester próbát énekeltetvén vele, fölfedezte a karéneknél nagyobbra hivatott hangját. Csak az alkalom hiányzott, hogy a közönség is tudomást vegyen róla. Amint említettem, egy karénekesnőnek kell Szigeti darabjában énekelnie. Serly írt egy koloratur-cicomával felékesített dalt s azt ma általános meglepetésünkre elénekelte az eddig ködbe borult uj csillag. Hogy a közönség miképen fogadja, az elválik holnap este. Csak ne legyen a debütálónak lámpaláza, mint ma volt, így tűnt fel Szabó Karola is néhány éve. Óhajtjuk, hogy az új tünemény néve maradandóbb legyen. Yan-Csi. * (Philharmoniai hangverseny.) A nemzeti színház zenekarának tagjaiból alakult filharmonikusok egyesülete harmadik hangversenyét december hó 5-én este 71/2 órakor a Vigadó nagytermében Erkel Sándor vezetése és Isaye hegedűművész közreműködése mellett fogja megtartani. A műsor a következő: 1. Egmont nyitány Beethoventől, előadja a zenekar. 2. Második hegedűverseny (először) Wieniawszky Henriktől, előadja Isage. 3. Második Suite (először) Essertől, előadja a zenekar. 4. a) Prelude Bach S. J. - tól, b) Scherzo Étude Lau- Az írás története. — Török Aurél felolvasása a természettudományi társulatban. — Az írás feltalálásával az emberi társadalom egészen más alapra állott, mint volt feltalálása előtt. Nekünk fogalmunk se lehet arról, mily nagy hatást gyakorolt az írás feltalálása a gondolkozó emberekre. Mivel sem lehetne ezt jobban illusztrálni, mint azzal a kis mesével, melyet Török Williams angol pap életéből beszélt el. Afrika egyik vidékén telepedett meg; háza építése közben eszébe jutott, hogy szögmérőjét otthon felejtette. Megírta hát egy fadarabon korommal nejének, ki a telepen volt, hogy küldje el s benszülött szolgáját szalajtotta el az üzenettel. A benszülött oda volt bámultában, midőn látta, hogy a kívánt szögmérőt megkapja, a nélkül, hogy ő egy szót is szólt volna. Ezóta a korommal beirt fadarabot nagy tiszteletben tartotta s keblén hordta talizmánként. Még érdekesebb a Livingstone naiv benszülöttje példája, kivel a hires utazó többször küldözött leveleket. Ha a benszüött útközben valahol időzött, a levelet mindig gondosan kőrakás alá rejtette. Meg volt győződve, hogy ha meglátja őt a levél, elmondja gazdájának hanyagságát. Annak, aki a gondolatok megörökítésére először gondolt, szóval ki az írás ismeretét megalapító, rendkívüli eszének kellett lenni, bár mi nem tudjuk ki lehetett az. Az írás első kontúrjában mint eszmerajz idiográfia lép elénk. Az egyes természetből vett alakok bizonyos eszmét képviselnek. A diluviális korszakban sokszor találkozunk ilyen állatrajzokkal, melyek valamelyik barlangiaké gondolatát lehelik a kőre. Az eszmerajzoktól a piktográfiákhoz egy lépés. Szintén tárgyak képei, de már bizonyos jelekkel ellátva. Azután következnek a rovátkás kövek s a rendellek, melyekben fogalmakat kifejező állatok vannak. Hogy az írás fejlődését jobban megvilágítsa, az előadó tanár több rajzot mutatott a jelenleg élő vad népek írásából. Az egyik egy indián levél volt, azt írja le ugyanis a levél írója, hogy angolok jöttek a vidékre bányát ásni. Elől megy egy kardos alak (ez a vezér) utána egy könyves (ez a geológus) majd pedig katonák sora, oldalt pedig két indián ment, a kalauzok. Az út két pontján farakás égett, ami azt jelenti, hogy megpihentek s hogy mit ettek: egy prairie lyuk és egy teknős béka rajza mutatja. Még érdekesebb egy szerelmes afrikai benszülött dala rajzokban. Nyolc féle állás fejezi ki érzelmeit, végül pedig már Csak egy szív van rajzolva s mellett egy liliom, — ami elég költőiesen fejezi ki a szív érzelmeit Egy másik kép az északamerikai öt tó indiánjainak piktografikus írását mutatta be. Ez egy folyamodvány, melyet a felső tó hét törzse nyújtott be az angol felsőbbségnek. Alul a felsőtó látszik több melléktóval; fölötte hét állatalak van, (daru, borz, hal, lamna stb ), melyek az egyes törzsek címereit jelentik; elől van a daru, — ez a szószóló, a mit onnan tudunk, hogy felfelé indul szeméből egy fekete vonal, — tehát az angol felsőbbség felé intézték az ő szavai. Az állatalakok testében láthatóvá van téve a szív s mind a hét szivet a daru szivéből kiinduló vonal köt össze, jeléül, hogy amit ő beszél, az mindegyik törzs szive szerint van s végre egy hosszú vonal a daru szeméből a négy tóig van vonva, — ez a folyamodvány lényege. Azt kérte ugyanis a derék hét nemzetség, hogy adják az angolok a négy tavat nekik. Ilyen kezdetleges volt a piktografikus irás a civilizáció kezdetén is. A legközelebbi lépés a képek és jeleinek szavakra alkalmazott használata. Ez a fonetikus irás. Olyan, mint a képtalányos irás jelenleg — étlapjainkban. Amerikában az inkák idejében divatban volt a kvipóirás. Ez a kvipó így kötél neve, mely összevissza van csomózva 8 e csomókból az indián .