Pesti Hírlap, 1883. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1883-12-20 / 349. szám
1883. december 20. PESTI HÍRLAP ját megindíthatják. Egy másik tudósitó a következőket irja : A magyar államvasutak 1. számú gyorsvonata ma hajnalban Lehota és Körmöcbánya közt egy kettős tehervonattal összeütközött. Szerencsére emberéletben nem esett semmi kár, de néhány kocsi annyira megsérült, hogy az utasoknak át kellett szállni a segélyül kért vonatra. Emiatt a nevezett gyorsvonat ma reggel 3 órai késedelemmel érkezett meg a fővárosba. Mulatságok. A jogász bálbizottságnak bálanyául sikerült megnyerni Andrássy Aladár grófnőt, ami teljes biztosítékot nyújt arra nézve, hogy az évek hosszú során az elsőnek elismert jogászbálok jó hírnevének az idei is minden tekintetben meg fog felelni. A tevékeny bizottság mindent elkövet, hogy a bál sikerét biztosítsa s már úgy a meghívók szétküldését mint a bál rendezésére vonatkozó munkálatokat megkezdette. * Az országos nőképzőegyesület tanintézete javára 1884. január 6-án a vigadó három nagyobb éttermében táncvigalommal és szabad buffettel egybekötött zártkörű társasestélyt rendez. A rendezőség következőkép alakult meg : Manndorff Géza br. r. b. elnök. Legifj. Teleki Sándor gr. r. b. alelnök Andrássy Sándor gr., Abay Leo, Bánhidy István br., Balás Béla, Békássy István, Bujanovics Gyula, ifj. Brezovay László, Blaskovics Elemér, Gsernyus Allán, Eszterházy Dénes gr., ifj. Edelsheim Gúlái L. b., Fáy Zoltán, Fáy Gyula, Földváry E., Földváry L., Gaál Gyula, Halassy József, Hellebronth Kálmán, Houchard Ferenc, Justh Zsigmond, Jász Géza, ifj. Kovásznay Zsigmond, ifj Lovassy Ferenc, Madách Emánuel, Madách László, Maskó Ábrahám, Orosz Endre, Prónay Mihály, Patay József, Putnoky Móric, Péchy József, Radvánszky György, Rudnyánszky László, Radisics István, Rauch Pál báró, Sivó Jenő, Széchenyi Andor gr. Széchenyi Emil gr., Széchenyi Aladár gr., Szabó József, Szapáry György gr., Szirmay Sándor gr., ifj. Szent Iványi Farkas, Wickenburg István gr., Wickenburg Márk gr. ifj. Zichy Nándor gr., Zoltán Béla. Belépti jegy ára 5 forint. A szabad buffet hideg ételekből és teából fog állani. Belépti jegyek kaphatók: Veres Pálná, sz. Beniczky Hermin elnök (Borz-utca 12. sz. a ), özv. gróf Teleki Sándorné alelnök (Szervita-tér 10. sz.), és este a pénztárnál. Kezdete 9 órakor. * A technikus bál (január 2- án a Vigadó termeiben) rendező bizottsága következőkép alakult meg: Helmay Ödön alelnök, Lázár Lajos alelnök, Tolnay Kornél alelnök, Paál Árpád pénztárnok, Bécsy Dezső, Bethlen Balázs gr., Cathry Ede, Chimani Lajos, Fluck Dezső, ifj. Femer Jenő, Gaál József, Gerenday Dezső, Jamniczky János, ifj. Just Ferenc, Keresztes István, ifj. Kherndl György, Kollerich Géza, Kruntorád Engelbert, Nagy Béla, Nagy Gyula, ifj. Ney Ferenc, Pálffy Tihamér, Pischinger Gyula, Pridalka Géza, Prónay Mihály, Reviczky László, Sterba Dezső, Szanyi Árpád, Szentiványi Zsigmond, Szojka Kálmán, Szokolay István, Vertán Adorján, Weisz Gyula bizottsági tagok. Belépti jegyek a meghívó előmutatása mellett a műegyetemen (múzeumkörút 3. szám) a segítő egyesületi irodában, a bált megelőző három napon a „Nemzeti szállodában“ válthatók. Személyjegy 5 frt. Családjegy 2 személyre 9 frt, minden további személyért 3 forinttal több. Nagy páholy 40 frt. — Kis páholy 25 frt. — Ülőhely 5 frt.* A budapesi kereskedő ifjak társulata f. évi dec. 31-én saját helyiségében (Gizella tér 2.) műsorral és tánccal egybekötött Sylveszterestélyt rendez. Kezdete 9 órakor, az eljárás ezen módját az igazsággal megegyezőnek és helyesnek tartjuk, s hogy az ellenkező fölfogás uralomra vergődvén, egyaránt megrendítené az esküdtszékek méltóságát, másrészt arra vezetne, hogy a sajtó útján elkövetett vétségek és bűntettek miatt kiszabott szabadságvesztés kiállására a szerző mást, például egy közönséges csavargót (akinek úgyis olcsó az ideje) fölfogadhatna. Mégis, miután sajtóeljárásunk hasonló esetre vitán kívül álló intézkedést nem tartalmaz, helyénvalónak találjuk, hogy egy hozzánk beküldött fejtegetésnek alább helyt adjunk, ismételve megjegyezvén azonban, hogy részünkről a hézagpótló bírói gyakorlatot minden irányban helyeseljük s a kérdést végkép rendező törvényes intézkedés bekövetkezését jogszolgáltatásunk érdekében várjuk és óhajtjuk. A közlemény itt következik : * A Bácskai Nagy Julcsa színésznő által Bodon József író ellen indított sajtóperben a budapesti sajtóbíróság által hozott ítélet nemcsak a peres felek vitájában döntött, hanem döntött két olyan nagyfontosságu elvi kérdésben is, mely sajtóeljárásunk alapintézkedéseit érinti, melynek igy vagy amúgy leendő eldőlése egészen más és más jellemmel fogja felruházni sajtóeljárásunkat s melynek történetes megvitatása — következésképen — nem a peres felek érdekeinek, hanem a közérdeknek szempontjából — fölötte érdekes és kívánatos. Bodon József lapjában, a Gyöngyösi Lapokban egy álnévvel aláírt cikk jelent meg, mely erősen kétértelmű tréfálódzások és szójátékokkal volt tele, de tényállítást nem tartalmazott. Bácskai Nagy Julcsa ellene irányzott rágalmat és becsületsértést vélt látni a cikkben és beadta panaszlevelét a budapesti sajtóvizsgálóbíróhoz, kérvén a nyomozat megindítását. E panaszlevél következtében kihallgattatott Bodon József szerkesztő a szerzőség kérdésére nézve s Bodon egy Melegh Lajos nevű egyént jelentett be szerzőként, a ki a bíróság előtt megjelenvén, magát szerzőnek vallotta s a cikkért a felelősséget elfogadta. Panaszos nem elégedett meg Melegh Lajos szerzővel ; kijelentette, hogy a cikket Bodon írta s hogy ellene kívánja a nyomozást vezettetni. E kívánatnak a vizsgálóbíró helyet adott s Bodon mint szerző ellen folyamatba tétetett a vizsgálat. A vizsgálat során két betűszedő bizonyította, hogy az inkriminált cikk a Bodon kéziratjával ment a nyomdába s más három tanú bizonyította, hogy Melegh magánkörben oda nyilatkozott előttük, hogy a cikket nem ő írta s a szerzői felelősség elvállalására csak Bodon által kéretett föl. Kihallgatása alkalmával Melegh előadta, hogy ő hat gimnaziális osztályt és a távirászati tanfolyamot végzett ember ; a tárgyalás alkalmával pedig két tanú állította, hogy Melegh egy elzüllött, napszámos munkával foglalkozó ember, aki egykor a Gyöngyösi lapok kihordója volt. Panaszos ezek alapján vádlevelét Bodon, mint szerző ellen adta be. Kérvén Bodont, mint rágalmazót a b. törvény 258. § a s mint becsületsértőt a 261. §. alapján elmarasztalni. Megjegyzendő azonban, hogy nem jelölte ki védlevelében azon részeket, melyek a panaszolt cikkben rágalmat tartalmaznának s ez bajos is lett volna, miután a rágalmazás vétsége a büntető törvénykönyv 258. §-ában törvényhozásilag ilyetén képen van definiálva: „A rágalmazás válságot követi el és hat hónapig terjedhető fogházzal és ötszáz forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki valakiről . . . olyan tényt állít, mely valódisága esetében az ellen, akiről állíttatott a büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt közmegvetésnek tenné ki,“ a kérdéses cikkben pedig tényállítás egyáltalában nem foglaltatik. Bodon a vádlevél kézbesítése után kifogásokat adott be, indokolván azt azzal, hogy a sajtótörvény intenciója, sőt határozott kijelentése szerint ahol szerző jelentkezett, a szerzőség kérdésében további nyomozatnak helye nincs. Hogy itt szerző jelentkezett s ennek bíróság előtt tett vallomásával szemben annak bizonyítása, hogy a cikk a szerkesztő kézírásával ment a nyomdába s hogy Melegh magán körben a bíróság előtt tett vallomásával ellentétes értelemben nyilatkozott, még csak vélelmet sem kelthet a mellett, hogy a cikk szerzője nem az önként jelentkezett szerző, hanem más, s annál kevésbé bizonyíték arra nézve, hogy a szerző épen Bodon volna. A bíró köteles ugyan a nyomozat során beszerzett bizonyítékokat mérlegelni, de ha azt látja, hogy ezek a magát öngként szerzőnek valló nyilatkozatával szemben még csak részleges bizonyítékot sem képeznek, nem engedheti meg, hogy vádló egy, a szerzőséget tagadó egyet sajtóperrel zaklasson akkor, mikor a nyomozat során a legerősebb bizonyító eszközzel az önvallomással szerzőnek bizonyított egyén szerzőként jelentkezett. Tárgyalás és felfolyamodás után a kir. Kúria a Bodon kifogásait elvetette, mert kifogásokkal csak a távolabbi fokozatban felelős személyek: szerkesztő, kiadó élhetnek az esetben, ha a szerző nem tudatnék s ellenök a törvényben megállapított felelősségnél fogva indíttatnék sajtópör, de Bodon ellen, mint szerző ellen indíttatott a sajtópör, — azon kérdés eldöntése pedig, hogy az inkriminált cikknek Bodon-e a szerzője vagy sem ? az esküdtszéki eljárás folytán hozandó ítélet tárgyát képezendi. (A Kúria itt megkülönböztetést tett az esküdtszéki eljárás, az esküdtek verdiktje s a törvényalkalmazó bíróság ítélete között s a szerzőség kérdésének eldöntését határozottan ez utóbbi (a bíró) feladatának mondotta ki, mert különben nem beszélne „ítélet“-ről, holott az esküdtek csak „verdikt“-et mondanak.) Az esküdtszéki eljárás megtartatott. Bodont az esküdtek egyhangúlag szerzőnek s a rágalmazás vétségében is bűnösnek nyilvánították. Erre a bíróság is visszavonult s meghozta ítéletét, mely szerint Bodon, mint szerző becsületsértés és rágalmazás miatt — terhelő körülményül tudatván be az, hogy álszerzőt állított maga helyett — a költségek megtérítésére, öt havi fogságra és ötszáz forint pénzbüntetés megfizetésére marasztaltatott. Ránk, mint olyan, mely a Bodon ügyével együtt eldöntést nyert, csak a következendő két közérdekű kérdés tartozik: 1. Fenyítő eljárás-e a sajtóeljárás, vagy attól eltérő ? 2. Az esetben, ha valaki törvényhozásilag definiált vétséggel vádoltatik, a törvény alkalmazó bíró mit tartozik respektálni: azon törvényt, melyet alkalmaznia kell, vagy az esküdtek verdiktjét, habár az a törvénytől elütő ? E két kérdésben a budapesti sajtóbiróság indirekte szintén döntött, mikor Bodont elmarasztalta s döntött pedig úgy, hogy kimondta: 1. A sajtóeljárás csakugyan egyenlő a fenyitő eljárással. 2. A bíró nem a törvényt, hanem az esküdtek véleményét tartozik respektálni az esetben, ha az eltér a törvénytől. A sajtó vád és a nyomozás. 1. A nemrég lezajlott Bácskai-Bodon féle sajtóperben tudvalevőleg az a különös eset történt, hogy a vizsgálóbíró az inkriminált sértő közlemény szerzőjét, s miután Melegh Lajos előállított egyén szerzősége tarthatatlan volt, a vádló kívánságára a bűnvádi eljárás eszközeivel nyomozta ki. Az eredmény ismeretes. Az esküdtszék előtt már Bodon József felelős szerkesztő ellen emelkedett a vád s az ország azon szokatlan látvány tanúja volt, hogy egy hivatalból kinyomozott vádlott fejére az esküdtek ritka egyértelműséggel kimondották a vétkest, a bírák pedig ez alapon a büntetést. Annak idején volt alkalmunk jelezni, hogy TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. A tiszaeszlári per a kir. táblán — Harmadik nap. — A mai ülésen Széll Farkas előadó a hullacsempészetre vonatkozó bizonyítási anyagot részletezte a bűnjeleket képező ruhadarabok fölmutatása mellett. Ezzel együtt a büntetőper azon legfontosabb kérdése is fölmerült, várjon a dadai hulla csakugyan Solymosi Eszter hullája volt-e vagy nem? Vakay Károly elnök mindenekelőtt a dadai hulla föltalálásának nagy jelentőségére utal. Ez a büntetőper fordulópontja. Az első kérdés, vájjon S. Eszter életben van-e még, vagy bebizonyíthatólag meghalt, vájjon büntetendő cselekmény okozta-e halálát ? Kéri az előadót, hogy eddig tanúsított kitűnő tárgyismeretével és lebilincselő szakavatottságával ismertesse meg a bíróságot a hulla föltalálásának földerített körülményeivel. Széll Farkas előadó a hulla föltalálának történetét adja elő. A hullát föltalált tutajosok annak ruházatáról felvilágosítást nem tudtak adni. A hullát Oláh György tanú fogta ki. (Dr. Forrásy Ferenc jegyző olvassa Oláh vallomását.) Elnök: Úgy látszik sem a védelem, sem a bíróság nem tudakolta meg Oláhtól, hogy a hullán, mikor azt a vízből kifogta, milyen ruha volt ? Széli Farkas előadja, hogy Oláh György ugyanazon ruhadarabokat sorolta föl akkor is, meg később is, mikor a sírból kivették. A ruha azonossága mindkét esetre meg van állapítva. Forrásy Ferenc jegyző olvassa ifj. Zoltán István és Szűcs János tanul vallomását. Széll Farkas kiemeli, hogy Oláh György beszéde után elterjedt a hír, hogy a kifogott hulla Solymosi Eszter hullája. Jún. 19-én a vizsgálóbíró megjelent, de a vádlottakat sem a felismerési eljárásról, sem a boncolásról nem értesítette. Solymosiné azonban a leányán volt ruhadarabokat látatlanból is elő tudta sorolni (Olvastatik a fölismerés! jegyzőkönyv.) .