Pesti Hírlap, 1884. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1884-01-20 / 20. szám

1884. január 20. erőszakos behatás képezte, továbbá arra nézve, hogy az erőszakos behatás folytán miképen követ­kezett be a halál, a Kúria elfogadja az alsó bíró­ságok által megállapított tényálladékot. Arra nézve, hogy a cselekményt közvetlenül kik követték el mint tettesek, szintén elfogadja az alsóbb bíróságok ítéletét és indok­ait.­ De Pitélyre vonatkozólag, a­ki a halált okozott cselekmény közvetlen elkövetését soha be nem vallotta, és a kinek érdekekében a védelem azt mondja, hogy a tettet, mely a halál legközvet­lenebb oka, nem ő hajtotta végre — különösen ki­emelendő, miszerint ellene be van bizonyítva, hogy azon alkalommal, mikor az idegen kéz általi erő­szakos behatás követtetett el, melynek következmé­nye a halál volt, ő kézrátevéssel erőszakosan mű­ködött közre ; ha nem is volt más, csak az, hogy védtelen állapotba helyezte az áldozatot, mikor más annak életére tört, ez oly t­e 1t­e­s társaság, mely a tettességgel egyformán büntetendő. Azonban meg van állapítva, hogy a száj be­tömését és a nyak hurkolását nem követhette el egy és ugyanazon személy, hogy mindkét tény együttesen volt a halál oka, és habár ezen két ha­tás mindegyike halálos, a halál itt a kettőnek együt­tes eredménye volt és így is a tettes társaság meg volt állapítandó. A minősítés tekintetében a védelem részéről érvényesíteni célzott szempont az, hogy nem előre megfontolt, hanem csak szándékos emberölés fo­rog fenn. Az eset így áll. Több előkészület után Pitély Budán a födött lépcsőnél találkozik Bereczczel, és Berecz őt a terv­be beavatván, részességre felhívta. Berecz ekkor mondotta neki: „Keményen kell vele bánni és meg­kötözni.“ Erre Pitély azt mondá: „Ha megfogom, meg is fojtom.“ Ez határozott, egyenes, minden es­hetőséget (dolus eventuális) kizáró nyilatkozat. Továbbá a tettesek, Spanga és Pitély ismerték Mailáthot, a­ki physikailag erős, izmos személy, köz­tudomás szerint önérzetes, büszke, ingerültségre hajló természetű. Nem lehet képzelni, hogy valaki agyában megfogamzanék a gondolat, hogy az ő je­lenlétében rablást elkövessen a­nélkül, hogy ellen ne szegüljön és a veszélyt elhárítani ne törekedjék. Ha ennek biztos tudatában betörtek hozzá, megrohanták, pénzt követeltek, biztosan kellett tudniok, hogy ott ellenszegülés nélkül pénzt rabolni nem lehet. Tehát a biztosan előrelátható ellentállásra elkészülve kellett lenniök és így a dolus eventuális ki van zárva. Mikor Berecz bevezette őket a szalonba, beismerésük szerint látták, hogy a szobában világos­ság van, hogy a lámpa ég. Tehát tudták, hogy éb­ren levő izmos, erős, izgalmasságra hajló ember szobájába lépnek. És mikor mégis beléptek, S­p­a­n­­g a kést szegezve pénzt követelt. Mailáth felugrott, nekirontott, küzdött vele, ekkor Pitély oda érke­zett bűntársának segíteni. Mailáthot leteperték, meg­kötözték. Ha a cinkosok szándéka csak a rablás lett volna, akkor úgy kötözték volna, hogy módjuk legyen őt kényszeríteni a kassza kinyitására. De mi­helyt megragadták, el nem eresztették a­míg meg nem halt. Tehát világos, hogy nem volt szándé­kuk a rablás magában, hanem a gyil­kosság is; a küzdelem alatt nem feszítették meg minden erejüket, hogy a kassza kinyitására kényszerítsék. Észszerűen alig képzelhető más, mint hogy Majláthot életétől megfosztani akarták. A cinkosok B e r­e­c­z c­e­l hosszú időn át forralták a tervet, a kivihetőség minden estélyét előkészítették, valamint a menekülés útjait is, és azt, hogy az igazság ül­,­döző fegyverét kikerüljék. Ezért állapodtak meg, hogy távozás után betörik majd a balcon külső ajtaját és így azon véleményt támasztják, mintha rablók kívülről hatoltak volna be. Ha Majláth életben marad, ő számot adha­tott volna arról, hogy a megtámadás előtt ablak­­csörömpölés nem történt és ezen egy körülmény felderítése Bereczre nem irányozhatta volna a gya­nút ; Így tehát az egyetlen egyént, ki megadandó volt azon felvilágosítást, hogy ablakbetörés nem tör­tént, az útból elhárítaniok kellett. A védelem igen erős nyomatékot fektet azon körülményre, hogy mikor a végzetes pere előtt a cinkosok Berec szobájában készültek, Berecz a kést kivette Pitély kezéből és odaadta Spangának, mond­ván, hogy „Pitély azonnal megszurkálja“, továbbá, hogy mikor Mailáthtal viaskodtak, ez a kést meg­fogta és azt Spanga kirántotta. Spanga nem irá­nyozta a kést Mailáth testének, de eldobta, pedig, ha ölési szándékkal lett volna, leszúrhatta volna Mailáthot. A Kúria felfogása szerint ezen körülmény nem bizonyítja az ölési szándék nem létét, hanem csupán csakis a késsel való ölés szándé­kának nem létét, mert meg van állapítva, hogy a tettesek műveltségükhöz képest nagyon intelligensek, jártasak, ügyesek s tudták, hogy a vérnyom a gyil­kosság legbiztosabb árulója, tudták, hogy ha késsel ölnek, lehetetlen, hogy a tettes ruháján ne legyen vérnyom. A vérrel elborított ruha vagy test legbiz­tosabban jelöli meg a gyilkos.­ A véres ruhát nem lehetett volna otthagyni Mailáth palotájában, mert akkor a gyanú Bereczre hárul, sem elvinni, mert a lakáson vagy után meglátja valaki a vérnyomot. Ezen óvatosság annyira ment, hogy Spanga mikor látta, hogy keze a kés kirántásakor, véressé vált, ő a véres kézzel nem távozott, nehogy ha másutt mosná, a vízben legyen a nyom , ott azonnal meg­mosta a kezét. Nagy súlyt fektet a védelem arra, hogy Spanga és Pitély mielőtt behatoltak a háló­szobá­ba arcukat rongyokkal eltakarták, pedig ha előre tudták, hogy ölnek, nem volt okuk arcukat rej­tegetni. Azonban a Kúria e körülménynél figyelembe vette, hogy ily ügyes, ravasz, kitanult emberek számba vették a lehetőségét, hogy a sok ember lakta palotában véletlen zaj folytán talán mégis meglepik őket; ők nem az áldozat elől, de azok elől rejtették arcukat, kik rajta kaphatnák őket; így tehát az előre megfontolt szándék léte nincs megcáfolva. Összevéve a felsoroltakat, más magyarázatot alig lehet megengedni, mint azt, hogy belépésükkor elhatározott szándékuk volt, hogy meg­ölik az országbírót. A dolus eventualist tehát nem tartja megálla­pítottnak a Kúria és kimondja, hogy praemeditáció forog fenn. Az indokolás ezután áttér Berecre és ezeket mondja: Azt, hogy Berecre vonatkozólag szintén praemeditáció esete áll elő, az alsó bíróság ítélete megmondta, mert gyilkosságban való bűnse­gédnek mondja, tehát a premeditációt a kir. tábla is elfogadta. Az eltérés az, hogy a kir. Kúria kimondja a felbujtást is. A btk. 69. §-ának 1. pontja szerint „az, a­ki mást a bűntett elkövetésére szándékosan rábír, felbujtó.“ A felbujtás­­nak e szerint a rábírás képezi a tényező ele­mét ; felbujtónak tekintendő, a­kinek cselekedete, magatartása képezte azon elhatározó okot, mely a tetteseket a bűntett elkövetésére rábírta, mely az elhatározó determináló okul szolgált. A jelen esetben sem Spanga, sem Pitély nem határozhatták volna el a gyilkos­ságot, ha Berecz magatartása a vég­hezvitelt nem teszi lehetővé. Csakis ez bírhatta a tetteseket a bűn elkövetésére. Berecz az, a­kitől egyedül függött a lehetővé tétel. Nem csak biztosította őket hozzájárulásá­ról, hanem buzdította, felhívta, beta­nította az elkövetésre. A bűnsegéd működése szekundárius lé­vén, az oly támogatás, amely nélkül a bűntett még mindig elkövethető. De hogyha az eset olyan, hogy e nélkül a bűntett elkövetése lehetetlen, hogy a tettesek el sem határozhatták, hogy az elhatározást egyedül ezen működés teszi lehetővé, akkor ezen közreműködés felajánlása nem segélyezés többé, ha­nem rábírás. Berecz közreműködése a Kúria felfogása sze­rint a bűntett elkövetésének elhatározására döntő, irányadó, elhatározó volt. Berecz ismerte azelőtt is Spangát és koron­­kint találkozott vele. De a gyilkosságot megelőző hetekben találkozott vele sűrűbben; Spangánál egy hét alatt háromszor is jelent meg. Kétszer nem ta­lálta ; először papírszeletet majd csukott levelet ha­gyott hátra, melyben ez mondatik: „Most már el van határozva minden, most már meg kell lenni“. Berecz tagadja ugyan, hogy a csukott levélnek ez lett volna a tartalma, de külkörülmé­­nyek és az, hogy akkor 3-szor kereste Spangát, világossá teszik Spanga vallomásának őszinte vol­tát, hogy ama levél a cselekményre vonatkozott. Spanga akkor elment Bereczhez. Tagadhatat­lan, hogy a horgas kötelet Berecz rejtegette, sőt egy ízben magával vitte az útra is. Tehát Berecz­­nek bizonyos célja volt a kötéllel, amire nézve Spanga vallomása kiegészítő bizonyíték. Ők foglalkoztak a Wertheim-kasszával ; a kulcs hozzáférhető lévén, próbálták kinyitni, de ez nem sikerült. Spanga vállalkozott, hogy majd meg­találja a módot, de ez nem sikerült és így ezen tervről le kellett mondaniok és foglalkoztak kel­lett azzal, hogy a Majláth erszényében levő pénzt kerítsék meg. A palotában való találkozás után húsvét hét­főjén Spanga találkozik Pitélylyel és Pitély azt mondja, hogy „neki minden áron pénz kell, h­a­­bár embert öl is.“ Spanga másnap elment Be­reczhez és értesíté Pitély ezen nyilatkozatáról. Erre Berecz ezt mondá: „Ilyen ember kell ne­­k­e­m.“ Utasította Spangát, hogy a korzón találkoz­zék Pitélylyel. Utóbb a fedett lépcsőn találkozott vele és az ő felszólítása után mondta Pitély: „Ha megfogom, megfojto­m.“ Ebből már Berecznek látnia kellett, hogy oly emberrel van dolga, ki ölésre van elhatározva. Ha nem ölési szándéka volt, akkor megszüntette volna az összeköttetést ez emberrel. De nem így történt. Be­recz mondta ugyan, hogy „csak úgy kell megölni, ha szükséges“, de hogy Pitély ezt elvállalja-e, arra nézve nem várt nyilatkozatot. A bűntett napján Berecz odarendelte a tette­seket a dísztérre; szivarvétel ürügye alatt eltávolí­totta a portást, iratokat vett magához, felkereste Pitélyt és felszólította, hogy menjen be, esetleg ez iratokat mutassa, hogy ha megállítják. Berecz tevékenységének elhatározó közremű­ködése ebben is nyilvánul. Majd Spanga után ment, felvezette, elrejtette a szobába, minden előkészület az ő jelenlétében és részben ő általa történt; ő nyitotta ki a salon aj­taját, ő eresztette be a tetteseket, ő mutatta nekik a helyet, a­hol az országbíró van. Ez annyira elhatározó, hogy e nélkül egy­általán nem lehetett volna végrehaj­tani a tettet. A balkont illető utasítást ő adta és így a Kúria azon meggyőződésre jutott, hogy Be­recz tevékenysége elhatározó volt a tettességre, tehát a felbujtás tényálladéka meg van állapítva és a dolus eventuális, szemben az elhatározó döntő befolyással, elenyészik. Berecz védője felhozza, hogy a megbízás túl­lépése történt, hogy B. a megölésre nem adott uta­sítást ; a megölés, mely az ő akarata nélkül történt, nem számítható be neki. A Kúria ezt sem tartja megállapítottnak. Már az eddigi körülmények mutatják, hogy le­hetetlen volt nem tudnia Pitélynek ölési szándékát ; a kést elvette tőle és Spangának adta, „mert Pitély mindjárt megszűrné;“ tehát tudta, hogy ez embe­rek bebocsátása veszélyezteti Mailáth életét. Látta a gyertyát, tudnia kellett, hogy ellenszegülés lesz, előre látta a történendőket, de nem szólította fel a tetteseket, hogy hagyjanak fel ; nem is halasz­totta el akkorára, mikor az országbíró alszi , és igy a rablásnak ölés nélküli eszközlése lehetséges legyen. De a cselekmény elkövetése után, midőn a beállott csendből Berecznek okvetlen tudnia kellett, hogy Majláth védetten, tehetetlen állapotban van; tudnia kellett, hogy a cinkosok elmentek, ha nem akarta a halált, a még netalán elhárítható halált meg kellett volna akadályoznia. Ő tudta, hogy ott borzasztó dolgok történtek, mégis csak 6 órakor ment be; ő akarta tehát Maj­láth halálát, azért nem igyekezett őt megmenteni. Ő számított a halál bekövetkezésére ; a szol­gálatokat, melyeket este kellett más­napra reggelre csinálni, egytől-egyig kivétel nélkül elmulasztotta: bizonyos jele, hogy tudta, hogy nem lesz, aki e mulasztásért felelősségre fogja vonni. Ez nem fejthető meg más­kép, csak úgy, hogy a bekövetkezendő halált tudta, mikor bebocsátotta a cinkosokat. Az excessus man­­dati ki van tehát zárva. A kivégzés sorrendjét illetőleg a Kúria arra utal, hogy Spanga bűnös előéletű, nagy tevékeny­séget fejtett ki, de töredelmes bevallása, a szembe­sítésnél tanúsított rendíthetlensége, az igazságszol­gáltatást hatályosan segítették és lehetővé tették kiderítését a jelenségeknek, melyekből az előre meg­fontolt szándék megállapítható volt. Bereczre nézve a Kúria kiemeli, hogy meg­szegte a gazdája iránti köteles hűséget, orgyilkos módon elárulta gazdáját, kenyéradóját s igy legszi­gorúbban volt sújtandó, a minek módja az, hogy legutolsó helyen lesz kivégzendő. Az ítélet és az indokok kihirdetése után a közönség éljenekbe tört ki. — Fegyelmi tárgyalás volt ma a királyi Kúrián Szabó Sámuel elnöklete alatt. A panasztott Radu Tivadar teregovai kir. járásbiró volt, ki ellen a kir. főügyészség azért emelt vádat, mert két bir­­tokháborítási perben nem maga járt el, hanem az ottani aljegyzőt bízta meg, a­ki az ítéletet is meg­hozta. A biró az előlegül adott pénzt sem számolta el kellőleg. A kir. tábla ezért a bírót rosszalásra ítélte. Ez ellen az ítélet ellen vádlott felebbezett. A Kúria a kiszabott büntetést helybenhagyta. PESTI HÍRLAP: 13

Next