Pesti Hírlap, 1884. január (6. évfolyam, 1-31. szám)
1884-01-20 / 20. szám
1884. január 20. erőszakos behatás képezte, továbbá arra nézve, hogy az erőszakos behatás folytán miképen következett be a halál, a Kúria elfogadja az alsó bíróságok által megállapított tényálladékot. Arra nézve, hogy a cselekményt közvetlenül kik követték el mint tettesek, szintén elfogadja az alsóbb bíróságok ítéletét és indokait. De Pitélyre vonatkozólag, aki a halált okozott cselekmény közvetlen elkövetését soha be nem vallotta, és a kinek érdekekében a védelem azt mondja, hogy a tettet, mely a halál legközvetlenebb oka, nem ő hajtotta végre — különösen kiemelendő, miszerint ellene be van bizonyítva, hogy azon alkalommal, mikor az idegen kéz általi erőszakos behatás követtetett el, melynek következménye a halál volt, ő kézrátevéssel erőszakosan működött közre ; ha nem is volt más, csak az, hogy védtelen állapotba helyezte az áldozatot, mikor más annak életére tört, ez oly te 1tes társaság, mely a tettességgel egyformán büntetendő. Azonban meg van állapítva, hogy a száj betömését és a nyak hurkolását nem követhette el egy és ugyanazon személy, hogy mindkét tény együttesen volt a halál oka, és habár ezen két hatás mindegyike halálos, a halál itt a kettőnek együttes eredménye volt és így is a tettes társaság meg volt állapítandó. A minősítés tekintetében a védelem részéről érvényesíteni célzott szempont az, hogy nem előre megfontolt, hanem csak szándékos emberölés forog fenn. Az eset így áll. Több előkészület után Pitély Budán a födött lépcsőnél találkozik Bereczczel, és Berecz őt a tervbe beavatván, részességre felhívta. Berecz ekkor mondotta neki: „Keményen kell vele bánni és megkötözni.“ Erre Pitély azt mondá: „Ha megfogom, meg is fojtom.“ Ez határozott, egyenes, minden eshetőséget (dolus eventuális) kizáró nyilatkozat. Továbbá a tettesek, Spanga és Pitély ismerték Mailáthot, aki physikailag erős, izmos személy, köztudomás szerint önérzetes, büszke, ingerültségre hajló természetű. Nem lehet képzelni, hogy valaki agyában megfogamzanék a gondolat, hogy az ő jelenlétében rablást elkövessen anélkül, hogy ellen ne szegüljön és a veszélyt elhárítani ne törekedjék. Ha ennek biztos tudatában betörtek hozzá, megrohanták, pénzt követeltek, biztosan kellett tudniok, hogy ott ellenszegülés nélkül pénzt rabolni nem lehet. Tehát a biztosan előrelátható ellentállásra elkészülve kellett lenniök és így a dolus eventuális ki van zárva. Mikor Berecz bevezette őket a szalonba, beismerésük szerint látták, hogy a szobában világosság van, hogy a lámpa ég. Tehát tudták, hogy ébren levő izmos, erős, izgalmasságra hajló ember szobájába lépnek. És mikor mégis beléptek, Spang a kést szegezve pénzt követelt. Mailáth felugrott, nekirontott, küzdött vele, ekkor Pitély oda érkezett bűntársának segíteni. Mailáthot leteperték, megkötözték. Ha a cinkosok szándéka csak a rablás lett volna, akkor úgy kötözték volna, hogy módjuk legyen őt kényszeríteni a kassza kinyitására. De mihelyt megragadták, el nem eresztették amíg meg nem halt. Tehát világos, hogy nem volt szándékuk a rablás magában, hanem a gyilkosság is; a küzdelem alatt nem feszítették meg minden erejüket, hogy a kassza kinyitására kényszerítsék. Észszerűen alig képzelhető más, mint hogy Majláthot életétől megfosztani akarták. A cinkosok B e recz cel hosszú időn át forralták a tervet, a kivihetőség minden estélyét előkészítették, valamint a menekülés útjait is, és azt, hogy az igazság ül,döző fegyverét kikerüljék. Ezért állapodtak meg, hogy távozás után betörik majd a balcon külső ajtaját és így azon véleményt támasztják, mintha rablók kívülről hatoltak volna be. Ha Majláth életben marad, ő számot adhatott volna arról, hogy a megtámadás előtt ablakcsörömpölés nem történt és ezen egy körülmény felderítése Bereczre nem irányozhatta volna a gyanút ; Így tehát az egyetlen egyént, ki megadandó volt azon felvilágosítást, hogy ablakbetörés nem történt, az útból elhárítaniok kellett. A védelem igen erős nyomatékot fektet azon körülményre, hogy mikor a végzetes pere előtt a cinkosok Berec szobájában készültek, Berecz a kést kivette Pitély kezéből és odaadta Spangának, mondván, hogy „Pitély azonnal megszurkálja“, továbbá, hogy mikor Mailáthtal viaskodtak, ez a kést megfogta és azt Spanga kirántotta. Spanga nem irányozta a kést Mailáth testének, de eldobta, pedig, ha ölési szándékkal lett volna, leszúrhatta volna Mailáthot. A Kúria felfogása szerint ezen körülmény nem bizonyítja az ölési szándék nem létét, hanem csupán csakis a késsel való ölés szándékának nem létét, mert meg van állapítva, hogy a tettesek műveltségükhöz képest nagyon intelligensek, jártasak, ügyesek s tudták, hogy a vérnyom a gyilkosság legbiztosabb árulója, tudták, hogy ha késsel ölnek, lehetetlen, hogy a tettes ruháján ne legyen vérnyom. A vérrel elborított ruha vagy test legbiztosabban jelöli meg a gyilkos. A véres ruhát nem lehetett volna otthagyni Mailáth palotájában, mert akkor a gyanú Bereczre hárul, sem elvinni, mert a lakáson vagy után meglátja valaki a vérnyomot. Ezen óvatosság annyira ment, hogy Spanga mikor látta, hogy keze a kés kirántásakor, véressé vált, ő a véres kézzel nem távozott, nehogy ha másutt mosná, a vízben legyen a nyom , ott azonnal megmosta a kezét. Nagy súlyt fektet a védelem arra, hogy Spanga és Pitély mielőtt behatoltak a hálószobába arcukat rongyokkal eltakarták, pedig ha előre tudták, hogy ölnek, nem volt okuk arcukat rejtegetni. Azonban a Kúria e körülménynél figyelembe vette, hogy ily ügyes, ravasz, kitanult emberek számba vették a lehetőségét, hogy a sok ember lakta palotában véletlen zaj folytán talán mégis meglepik őket; ők nem az áldozat elől, de azok elől rejtették arcukat, kik rajta kaphatnák őket; így tehát az előre megfontolt szándék léte nincs megcáfolva. Összevéve a felsoroltakat, más magyarázatot alig lehet megengedni, mint azt, hogy belépésükkor elhatározott szándékuk volt, hogy megölik az országbírót. A dolus eventualist tehát nem tartja megállapítottnak a Kúria és kimondja, hogy praemeditáció forog fenn. Az indokolás ezután áttér Berecre és ezeket mondja: Azt, hogy Berecre vonatkozólag szintén praemeditáció esete áll elő, az alsó bíróság ítélete megmondta, mert gyilkosságban való bűnsegédnek mondja, tehát a premeditációt a kir. tábla is elfogadta. Az eltérés az, hogy a kir. Kúria kimondja a felbujtást is. A btk. 69. §-ának 1. pontja szerint „az, aki mást a bűntett elkövetésére szándékosan rábír, felbujtó.“ A felbujtásnak e szerint a rábírás képezi a tényező elemét ; felbujtónak tekintendő, akinek cselekedete, magatartása képezte azon elhatározó okot, mely a tetteseket a bűntett elkövetésére rábírta, mely az elhatározó determináló okul szolgált. A jelen esetben sem Spanga, sem Pitély nem határozhatták volna el a gyilkosságot, ha Berecz magatartása a véghezvitelt nem teszi lehetővé. Csakis ez bírhatta a tetteseket a bűn elkövetésére. Berecz az, akitől egyedül függött a lehetővé tétel. Nem csak biztosította őket hozzájárulásáról, hanem buzdította, felhívta, betanította az elkövetésre. A bűnsegéd működése szekundárius lévén, az oly támogatás, amely nélkül a bűntett még mindig elkövethető. De hogyha az eset olyan, hogy e nélkül a bűntett elkövetése lehetetlen, hogy a tettesek el sem határozhatták, hogy az elhatározást egyedül ezen működés teszi lehetővé, akkor ezen közreműködés felajánlása nem segélyezés többé, hanem rábírás. Berecz közreműködése a Kúria felfogása szerint a bűntett elkövetésének elhatározására döntő, irányadó, elhatározó volt. Berecz ismerte azelőtt is Spangát és koronkint találkozott vele. De a gyilkosságot megelőző hetekben találkozott vele sűrűbben; Spangánál egy hét alatt háromszor is jelent meg. Kétszer nem találta ; először papírszeletet majd csukott levelet hagyott hátra, melyben ez mondatik: „Most már el van határozva minden, most már meg kell lenni“. Berecz tagadja ugyan, hogy a csukott levélnek ez lett volna a tartalma, de külkörülmények és az, hogy akkor 3-szor kereste Spangát, világossá teszik Spanga vallomásának őszinte voltát, hogy ama levél a cselekményre vonatkozott. Spanga akkor elment Bereczhez. Tagadhatatlan, hogy a horgas kötelet Berecz rejtegette, sőt egy ízben magával vitte az útra is. Tehát Berecznek bizonyos célja volt a kötéllel, amire nézve Spanga vallomása kiegészítő bizonyíték. Ők foglalkoztak a Wertheim-kasszával ; a kulcs hozzáférhető lévén, próbálták kinyitni, de ez nem sikerült. Spanga vállalkozott, hogy majd megtalálja a módot, de ez nem sikerült és így ezen tervről le kellett mondaniok és foglalkoztak kellett azzal, hogy a Majláth erszényében levő pénzt kerítsék meg. A palotában való találkozás után húsvét hétfőjén Spanga találkozik Pitélylyel és Pitély azt mondja, hogy „neki minden áron pénz kell, habár embert öl is.“ Spanga másnap elment Bereczhez és értesíté Pitély ezen nyilatkozatáról. Erre Berecz ezt mondá: „Ilyen ember kell nekem.“ Utasította Spangát, hogy a korzón találkozzék Pitélylyel. Utóbb a fedett lépcsőn találkozott vele és az ő felszólítása után mondta Pitély: „Ha megfogom, megfojtom.“ Ebből már Berecznek látnia kellett, hogy oly emberrel van dolga, ki ölésre van elhatározva. Ha nem ölési szándéka volt, akkor megszüntette volna az összeköttetést ez emberrel. De nem így történt. Berecz mondta ugyan, hogy „csak úgy kell megölni, ha szükséges“, de hogy Pitély ezt elvállalja-e, arra nézve nem várt nyilatkozatot. A bűntett napján Berecz odarendelte a tetteseket a dísztérre; szivarvétel ürügye alatt eltávolította a portást, iratokat vett magához, felkereste Pitélyt és felszólította, hogy menjen be, esetleg ez iratokat mutassa, hogy ha megállítják. Berecz tevékenységének elhatározó közreműködése ebben is nyilvánul. Majd Spanga után ment, felvezette, elrejtette a szobába, minden előkészület az ő jelenlétében és részben ő általa történt; ő nyitotta ki a salon ajtaját, ő eresztette be a tetteseket, ő mutatta nekik a helyet, ahol az országbíró van. Ez annyira elhatározó, hogy e nélkül egyáltalán nem lehetett volna végrehajtani a tettet. A balkont illető utasítást ő adta és így a Kúria azon meggyőződésre jutott, hogy Berecz tevékenysége elhatározó volt a tettességre, tehát a felbujtás tényálladéka meg van állapítva és a dolus eventuális, szemben az elhatározó döntő befolyással, elenyészik. Berecz védője felhozza, hogy a megbízás túllépése történt, hogy B. a megölésre nem adott utasítást ; a megölés, mely az ő akarata nélkül történt, nem számítható be neki. A Kúria ezt sem tartja megállapítottnak. Már az eddigi körülmények mutatják, hogy lehetetlen volt nem tudnia Pitélynek ölési szándékát ; a kést elvette tőle és Spangának adta, „mert Pitély mindjárt megszűrné;“ tehát tudta, hogy ez emberek bebocsátása veszélyezteti Mailáth életét. Látta a gyertyát, tudnia kellett, hogy ellenszegülés lesz, előre látta a történendőket, de nem szólította fel a tetteseket, hogy hagyjanak fel ; nem is halasztotta el akkorára, mikor az országbíró alszi , és igy a rablásnak ölés nélküli eszközlése lehetséges legyen. De a cselekmény elkövetése után, midőn a beállott csendből Berecznek okvetlen tudnia kellett, hogy Majláth védetten, tehetetlen állapotban van; tudnia kellett, hogy a cinkosok elmentek, ha nem akarta a halált, a még netalán elhárítható halált meg kellett volna akadályoznia. Ő tudta, hogy ott borzasztó dolgok történtek, mégis csak 6 órakor ment be; ő akarta tehát Majláth halálát, azért nem igyekezett őt megmenteni. Ő számított a halál bekövetkezésére ; a szolgálatokat, melyeket este kellett másnapra reggelre csinálni, egytől-egyig kivétel nélkül elmulasztotta: bizonyos jele, hogy tudta, hogy nem lesz, aki e mulasztásért felelősségre fogja vonni. Ez nem fejthető meg máskép, csak úgy, hogy a bekövetkezendő halált tudta, mikor bebocsátotta a cinkosokat. Az excessus mandati ki van tehát zárva. A kivégzés sorrendjét illetőleg a Kúria arra utal, hogy Spanga bűnös előéletű, nagy tevékenységet fejtett ki, de töredelmes bevallása, a szembesítésnél tanúsított rendíthetlensége, az igazságszolgáltatást hatályosan segítették és lehetővé tették kiderítését a jelenségeknek, melyekből az előre megfontolt szándék megállapítható volt. Bereczre nézve a Kúria kiemeli, hogy megszegte a gazdája iránti köteles hűséget, orgyilkos módon elárulta gazdáját, kenyéradóját s igy legszigorúbban volt sújtandó, a minek módja az, hogy legutolsó helyen lesz kivégzendő. Az ítélet és az indokok kihirdetése után a közönség éljenekbe tört ki. — Fegyelmi tárgyalás volt ma a királyi Kúrián Szabó Sámuel elnöklete alatt. A panasztott Radu Tivadar teregovai kir. járásbiró volt, ki ellen a kir. főügyészség azért emelt vádat, mert két birtokháborítási perben nem maga járt el, hanem az ottani aljegyzőt bízta meg, aki az ítéletet is meghozta. A biró az előlegül adott pénzt sem számolta el kellőleg. A kir. tábla ezért a bírót rosszalásra ítélte. Ez ellen az ítélet ellen vádlott felebbezett. A Kúria a kiszabott büntetést helybenhagyta. PESTI HÍRLAP: 13