Pesti Hírlap, 1884. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1884-01-26 / 26. szám

Budapest 1884. VI. évf. 26. (1825.) szám. Szombat, január 26. Elöfizetési Arak* Szerkesztési Irod*: Előfizetési «rak. TM Mmnin, liltMlH z. u., I.w«Krítu* *”*.................Y ** plP^IPl |P | »f »l»| szellemi révét Mi»*» helyben ^ ^ adatok HéJmnJ. . . ?. . f » M. MUm........................ _ /etftjv«ulHirdetések ■ POLITIKAI NAPILAP Síitáik mim limtli A A—l A * A I VIV1 A. lfll AJ-IX1.A ■ VJtUIKJl.P MOSSB-níl PARIS!»», 8 " u £„ Notredam. d. Vielem«. Az ország zászlós urai Bécsben. Simor János, hercegprímás, gróf Cziráky János tárnokmester Bécsben vannak, hogy a koronával érintkezzenek. Hasonló célból oda utazik gróf Héderváry-Khuen, Horvátország bánja is. Magyarország négy főzászlós ura közül három tehát a királylyal konferál. Csak az országbíró hiányzik, abból az egyszerű okból, mert ez idő szerint nincsen országbíró. Ez mindenesetre feltűnő, lévén Magyarország királyának legközvetlenebb tanácsosai a miniszterek, kiken kívül másokkal csak akkor szokott tanácskozni, ha neki azt ők tanácsolják. A miniszterek felelősek lévén mindenért, ami történik, lefelé is, felfelé is, normális viszonyok közt nem szokták azt tanácsolni a koronának, hogy olyanokkal is értekezzék, akik nem felelős szervei az alkotmánynak. Másoknak a korona tanácsába bevonása rendszerint csak akkor történik, ha a tényleges kabinet megbukván, új kabinet alakítása válik szükségessé. De még ebben az esetben is a lelépő minisztérium elnökét kérdi meg a király, hogy ki legyen az, akivel szóba álljon az új kabinet megalakítása iránt. Ezúttal nem fordul elő az utóbbi eset. A korona, mint azt már mi is jelentettük, minden fenforgó kérdésre egyetért a kormánynyal s helybenhagyja az intézkedéseket, amelyeket ez javasolt. A kormány állása fölfelé tehát meggyöngítve egyátalán nincs. Természetesen tehát szó sem lehet arról, hogy Tisza Kálmán azért járt volna Bécsben, hogy a királynak maga helyett utódot ajánljon, mint 1878-ban, amikor Tisza ajánlatára Bittóval, Sennyeyvel csakugyan egy uj minisztérium alakítása iránt értekezett a király. De aztán meg, ha új kormány alakításáról egyátalán szó lehetne, amint hogy nem lehet, képzelhetni-e, hogy ő felsége akár az ország prímását, akár Cziráky főtárnokmestert kívánta volna megnyerni a miniszterelnöknek? Azonban épen azért, mivel a kormánykrízisnek lehetősége, fölülről legalább, ez idő szerint ki van zárva , hiányzik az alap, mely a király konferenciáit olyanokkal, akik nem miniszterei, megmagyarázná. Természetes tehát, hogy az a szokatlanság, mely a hercegprímásnak és a főtárnokmesternek egyidejű Bécsbe hivatásosában nyilatkozik, a legkalandosabb híresztelésekre és kombinációkra szolgáltat alkalmat a közvéleményben. Ha nem egy új kabinet iránt kívánja véleményüket tudni a király , mit akar hát velük ? Ez most a kérdések kérdése, mely az egész sajtót foglalkoztatja. Csak nem hittük ad audiendum verbum regium, amiért egy törvényjavaslatnak a leszavazásával pillanatnyi kellemetlenséget okoztak a kormánynak? Ezt föltenni sem a királyról, sem a szóban forgó nagy urakról nem lehet. Amannak részéről már ismert alkotmányos érzéke sem engedné, hogy ingerálja magát a pártok küzdelmeibe s befolyásolni akarja a szabad véleményt; em ezeknek független állása és jelleme tiltakozik az ellen, hogy bármi magas helyről pressziót engedjenek gyakorolni magukra, kivált oly dologban, melyet a meggyőződés és lelkiismeret kérdésének tartanak. Miért vannak hát Bécsben? Ha maguktól mentek volna föl, akkor még volna valami magyarázat található. A lelkükön fekszik valami, ha óhaj, ha panasz, ezt mentek kiönteni a király atyai szivébe, — mondhatná az ember. Ámbár ez esetben aligha számíthattak volna szives fogadtatásra oda fönn, módja lévén a felségnek mindenről egyenes úton is értesülhetni s kerüli a — kerülő utakat. Hívták őket, az kétségtelen. Sőt bizonyos, hogy a Tisza Kálmán tudomásával, ha ugyan nem egyenes tanácsára hívták. Hogy mi végre? Azt ma, a sok találgatást megsokalva, sietnek megmagyarázni a kormány félhivatalos esti lapjai. De teszik ezt olyan cifra, kacskaringós diplomata stílusban, hogy ugyan fáradságba kerül kihámozni belőle s az egyszerű józan észnek is felfoghatóvá tenni a valódi értelmet. E félhivatalos magyarázat szerint a főrendi házban alakult ellenzék, amennyiben országos párttá kívánt szervezkedni s magába olvasztani minden, bármi elvi alapon álló, de tényleg kormányellenes vagy legalább mál kontenzus elemet, — kitűnő eszköznek hitte céljaira úgy kéz alatt tápot adni annak a hiedelemnek, hogy a király rokon szenve, egyelőre csak a vegyes házasságok kérdésében, nem a kormány, hanem azon ellenzék mellett van, mely a főrendiházban alakul. Hogyha e hiedelem elterjed, — pedig a credo quia absurdum ma is áll, — s urává válik a közvéleménynek:: hát beiz ez igen veszedelmes lehetett volna a kormányra is, de még sok egyébre is. Nem is kell egyéb, csak terjedjen el egyszer s váljék meggyőződéssé, hogy a kormánynak már első kísérlete is a liberális irányban a király intentencióiba ütközött, — bizony csak idő kérdése aztán, hogy azt hirdessék, miszerint a király nem csak ebben, de minden egyébben antiliberális, sőt — antiszemita. Képzelhetni, mi mindennek nézhettünk volna elébe egy ily vélemény lábrakapása mellett. Arról volt tehát szó, hogy e hiedelem terjedésének útja vágassék. És erre nézve csakugyan nem mutatkozott jobb mód, mint alkalmat szerezni a koronának, hogy direkt érintkezésbe jutva legtekintélyesebb fejeivel annak az oppoziciónak, melynek egy ily fölfogás politikai A »PESTI HÍRLAP“ TARCÁJA Párisi levél. (A köztársasági elnök első estélye. •— Consummatum est. — Munkácsy legújabb remekműve.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Páris, jan. 23. Nem ritkán hallatszik az a panasz a köztársaság-ellenes pártok részéről, hogy az ipar és kereskedelem mostani pangásának oka nagy részben Grévy köztársasági elnök, mert nem ad estélyeket és igy nem ad alkalmat nagyobb mozgalomra, míg a császárság idejében a folytonos udvari mulatságok az iparosok egész osztályát foglalkoztatták. A köztársaságiak ellenben pártját fogják az elnöknek, amennyiben azt vélik, hogy a köztársasági elnök csak olyan polgár mint a többi, akinek nem állhat érdekében, hogy az adófizetőket szükségtelen kiadásokkal terhelje, mert a köztársaság a demokrácia s a takarékosság uralma. Nem kutatom most ama tétel igazságát, várjon csak a köztársaság a takarékosság s a munka uralmi formája-e s várjon a bálokra és estélyekre költött összeg nem hozza-e meg gyümölcsét, tény, hogy a francia köztársasági elnök évenkint csak négy estélyt ad és pedig januárban, július 14-én vannak nyilvános fogadtatások s azonkívül van még évenkint két bál. A minapi fogadó estély, a mellett, hogy ez évben az első volt, még különös vonzóerővel is bírt, mivel általában elterjedt a hir, hogy a képviselőház előtt összegyűlt munkások az elyséei palota elé vonulnak tüntetni s ez a körülmény maga számos kiváncsit csalt ki a Rue St. Honoréra, melyet a folyton közlekedő fényes fogatok, s a nagyszámú, az egész utca hosszában felállított lovas rendőrök festőibbé varázsoltak. A „diner“-re csak a Párisban tartózkodó diplomáciai kar s a külföldi államokat a francia fővárosban képviselő miniszterek voltak hivatalosak , de már féltízkor az előkelő társaság elhagyta az első emeletet s megnyíltak a földszint pompás termei. Elsők voltak természetesen a francia miniszterek, az ebéden hivatalosan jelen volt diplomáciai kar tagjai nejükkel, de lassan-lassan megteltek a gobelinokkal s exotikus virágokkal gazdagon díszített s fényesen kivilágított termek a legelőbbkelő párisiakkal. Az egész előkelő világ képviselve volt a hat egymásba nyíló teremben. A bemenetnél Grévys felesége fogadta a vendégeket, az elnök minden belépővel kezet szorított. Az ajtón álló minden belépő nevét bekiáltja s mivel a francia csak nehezen tudja az idegen szavat kiejteni, a legfurcsább neveket lehet hallani, mint Zorilla helyett Monsieur Gorilla, Pataki helyett Monsieur Pagati, mi nem kis derültségre ad okot. A köztársasági elnök rendesen csak egy óráig marad az ajtónál, a fél tizenegy után érkező vendégek elnöki kézszoritás nélkül lépnek a terembe, mert ez időben kinyitják a buffertermet s rendesen az elnök valamelyik miniszter nejét karonfogva megnyitja a sort. És csak azután kezdődik a fesztelen társalgás, mindenki a buffethez vezeti ismerősét s mintha Grévy pezsgős pincéje kifogyhatatlan lenne, úgy hozzák egymásután a jégbe hűtött palack-ütegeket. Éjfélkor a társaság ritkulni kezdett s Grévy harminchat termében újra sötétség lesz egészen az első elnöki bálig február 26-ig. * Munkácsy is elfogadta a francia szokást, hogy egész héten át nem fogad senkit, de meghatároz egy napot, melyen mindenki meglátogathatja. Mennél jobban halad a „Consummatum est“ festményével, mely mint a Krisztus Pilátus előtt folytatása, még ez évben teljesen be lesz fejezve, annál többen látogatják meg az Avenu de Villiersen levő műtermében. Hírlapírók, festők s a legelőkelőbb francia közönség, különösen sok szép és elegáns nők váltják föl egymást a tágas atelierben. Munkácsy felesége éppen akkor fogad saját salonjaiban. A látogató mindjárt a belépésnél meglepetve áll egy óriási festmény előtt s alig van ideje az előzékenyen eléje siető mester barátságos szavaira pár szót felelni, már ez egy uj belépőhöz vagy távozóhoz siet. S ott állunk a festmény előtt. Fenséges látvány, melybe nem ritkán a rideg valóság fájdalmas érzete is vegyül. Most egy éve, hogy először láttam a festményt, júliusban másodszor, tegnap harmadszor. A körülbelül hat méter hosszú, négy méter szé- Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.