Pesti Hírlap, 1884. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1884-01-18 / 18. szám

14. A nyomozás végrehajtatván, a talált tárgyakat, ruhákat, fátyolokat (hat darab is volt) ingeket (gya­nús volt egy J. T. monogrammos) zsebkendőket stb. jegyzékbe vették, majd átkutatták Czircinkáné la­kását s ott megtalálták a két zálogcédulát, továbbá egy gyanús jegygyűrűt. De a baltát hiába keresték, a tárgyakat összecsomagolva a közeli poststrassei rendőrszobába vitték. Stuckart biztos erre felszólította Schlossarek­­nét, hogy kövesse. A nő sírva bizonyolta ártatlansá­gát, mire a biztos azzal vigasztalta, hogy ez eset­ben azonnal szabadon bocsátják. Az elfogatás al­kalmával sokan gyűltek össze a ház előtt s megin­dító jelenet volt, mikor az asszony kisdedétől el­vált, kit sógornője gondozására bízott. Tegnap az éj folyamán Schlossareknét még nem bocsátották szabadon. A holttest nyomozása. A bécsi rendőrség következő nyomozólevelét bocsátotta ki: Ferenczi Róza, magyar-igeni (Erdély) születésű 30 éves cseléd, múlt évi december hó­r 29-én a pozsonyi határhoz tartozó úgy­nevezett „Grichena­u“­-nál a Duna part­ján meggyilkoltatván, holtteste a Du­nába dobatott. — A meggyilkolt alacsony terme­tű, vékony testalkatú, sovány arcú, fekete hajú s fekete szemű; ruházata: sötétbarna — a tetején benyomott kalap fekete selyem fátyollal, fekete hosszú kabát, fekete terno ruha, zergebőr cipők, a nyakán sávos s több­féle színű selyem­kendő; barna kesztyűt, pézsma­­karmantyút és karján széles, sötéten emailsirozott, belső felén aranyozott karperecét viselt. — A holt­test föltalálása esetén a bécsi rendőrség távirati után azonnal értesítendő. — Bécs, 1884. január 11. Cs. kir. rendőrigazgatóság. NAPI HÍREK. (Folytatás a főlapról.) — (Viktoria királynő) tavaszkor na­gyobb utazást tesz. Március hó elején az „Osborne“ királyi yachton Portsmouthból Vliessingenbe megy. Innen a Baden-Baden közelében levő villáját láto­gatja meg, ápril elején Darmstadtba indul, hogy unokája hesseni Viktória hercegnőnek Battenberg Lajos herceggel való házasságánál jelen legyen. Ez ünnepélyre a walesi hercegi pár is Darmstadtba megy. Azután a királyi család Riviérába utazik, áp­ril végén visszatér Angliába.­­ (József nádor emléke Fiumé­ban.) A fiumei „Mária Terézia“ melo tövén az első kőoszlop, mely az első kikötőhöz tartozott, Jó­zsef nádor és neje Mária Dorottya József főherceg szüleinek neveivel van összefüggésben. A henger­­alakú oszlop felületén a körirat már nem olvasható többé, de a körirat belsejében a következő szavak még kivehetők : „Questo Molo Le Loro Altezze i. e. 1. Arciduca Giuseppe Antonio Palatino del Regno d’Ungheria e l’Augusta Sua Consorte Maria Dorotea nelli mesi Agosto Settembre e Ottobre, Governando S. S. J. e R. A. Majesta Ciambellano e Consigliere Aulico Francesco de Ürmény 1827.“ jelölt egyéneket, a­kik az események első hírére oda szaladnak. Hatodfél órakor minden rendeletem ki volt adva. Minden ügynököm mozgósítva volt és el­mentek arra a helyre, a­hol küldetésüket telje­­síteniök kellett. Körülbelül egy óráig a rendőr­főnökségen a mindennapi nyugalom uralkodott. Ez órában két barát lépett be, a­kiket titkáraim segítségére hivattam. Legbiztosabb titkárom ve­lem volt, úgyszintén a főtisztek egyike; biza­lommal vártuk az első híreket rendeleteim vég­rehajtásáról. Páris nyugodtan aludt, nyugodtan várhat­tuk a fontos hírek érkeztét. E percben kívül helyezvén magamat a politikán, azt kérdem magamban, vájjon nem léptem-e túl szerepem körét ? Szigorúan hű ma­radtam hozzája. Az összesküvés, melynek Chan­­garnier tábornok volt lelke, azzal végződött, hogy megdöntötte a fennálló hatalmat. Ellenfeleink cselekvései ismertek voltak előttünk, bizonyíték bőven volt kezünkben. Nagy demagogikus ösz­­szeesküvés fenyegetett bennünket s ugyanakkor a köznyugalmat, a polgárháború és a forrada­lom ajtónk előtt állt. A rendőrség feladta volt e kettős kitörést meggátolni, mindent mozgásba hozni, hogy e rettenetes szerencsétlenséget meg­akadályozza. Ezt a feladatot szilárdan teljesítet­tük. Lelkiismeretem nyugodt volt; megmaradtam a jog és törvényesség terén. — (Érdekes régi könyvvel szapo­rodott) a nemzeti múzeum. A mű 1792-ben je­lent meg és 482 oldalon át foglalkozik a szabad­­kőmivességgel. Cime a következő : „Fel fedezett ti­tok azaz Vallás-tétele egy o­lyan Tudós Ifjúnak a‘ ki sokáig igyekezett rajta, hogy Frajmaurer lehes­sen, sokat ki-tanult; el-is­ ment fel-tett útjában a‘ leg-utolsó pontig; minden próbákon áltál-esett, de c­élját csak-ugyan el-nem­ érhette, ’s miért nem ér­hette?“ A szerzőről csak a következő ad felvilágo­sítást : „Beszélli a’ Vallás-tételt az Ifjú, halála előtt kevéssel.“ — (Panaszt kaptunk) az ellen, hogy a Sáros fürdőnél már december elején beszünteti a közlekedést a propeller-társaság. „Ez eljárás, — mondja az illető levél — szemben egy gyógy­­fürdővel, a­melynek hatásos és olcsó melegforrá­saira már csak a közelségnél fogva is két városrész nagyszámú szegény sorsú betegei vannak utalva, éppen olyan sérelmes mint igazságtalan, közegész­ségügyi szempontból pedig határozottan káros, nem is reflektálva az állam veszteségére, mely ilyenformán pár ezer ember után eső lánchídkrajcároktól esik el he­­tenkint;nem is említve a betegek sajnálatra méltó helyze­tét, melynek éppen azon része van a téli évadban olcsó gyógyeszközétől elzárva, a­mely szegény arra, hogy csúzos és köszvényes bajaiban akár az orvost, akár a gyógyszertárt fizethesse. A társaság ez önkényes eljárására felhívjuk egyúttal a pénz­ügyminiszter úr figyelmét. Neki áll érdekében uta­sítani a társaságot a szerződés pontos betartására s megértetni vele, hogy nem a publikum van a tár­saságért, hanem megfordítva, s hogy ennélfogva nincs joga dédelgetni a többi átkelési állomásokat a Sárosfürdő rovására.­­ (Lakodalom esküvő nélkül.) B.­­Böszörményben a napokban különös lakodalom ment végbe. Egyik parasztgazda csinos leányát kellett volna oltárhoz vezetni egy fiatal parasztlegénynek azonban ez az esküvő előtt alig egy órával eltűnt a házból s csak késő este találták meg a temető kertben, a honnét azt szente vissza, hogy nem sze­reti a menyasszonyt s nem is kell neki. A nem várt fordulat miatt aztán nem hogy könyekre fakadt volna a leány, hanem ellenkezőleg szilaj jó kedve támadt, s maga marasztotta a násznépet,hogy üljék meg a lakodalmat. A cigány rágyújtott egy friss csárdásra, mire táncolni kezdett az egész nász­sereg. A lakodalmi sülteket és tortákat is épen olyan jó étvágygyal fogyasztották el, mintha csak a pap áldásával biró esküvőt ünnepelnék, így tör­tént Böszörményben lakodalom esküvő nélkül.­­ (A b­é­c­s-m­ariahilfi rablógyilkos­ság.) Pongrácz és Dürschner, a­kiket tegnap dél­után ismét kihallgattak, még folyvást tagadnak. Olyan tényeket sem ismernek be, melyekre nézve kétségtelen bizonyítékokat tudnak felhozni a tanúk. Egy leány, a­kit Dürschner jól ismer, azt vallotta a rendőrségnél, hogy Dürschnert csütörtökön este egy másik férfival látta futni a Mittelgassen át, a­hol Dürschner lakott. Dürschner tagadta ezt az állítást. Eisert állapotában folytonos javulás állt be, azért Stehling rendőrtanácsosnak megengedték az orvosok hogy beszélhessen vele. Eisert határozottan kijelen­tette, hogy Pongráczban az egyik tettesre ismert.­­ (Az eltűnt 15,000 frt.) A tegnap és ma felmerült különféle hírekkel szemben, illetékes helyről a következő részleteket közölhetjük: Az osztrák-magyar államvaspálya indóházánál levő fiók postahivatalban egy helybeli kereskedő adta fel a 15,000 frtos csomagot Kisszállásra címezve, melyet innét a temesvári vonattal teljesen rendben el is küldtek Temesvárra. Ennek kerületéhez tartozik Kisszállás. Tegnapelőtt a temesvári posta Zobel fő­­postaigazgatót táviratilag arról értesítette, hogy a pénzt kisérő rovatlap megérkezett ugyan, de a pénz melyről a rovatlap szól hiányzik. Zobel azonnal ki­küldte Radics felügyelőt, hogy úgy az utón való kezelés iránt, valamint Temesváron is ez ügyben vizsgálatot tartson. Ma déli egy óráig Radics sem­miféle tudósítást sem küldött, ami alapos aggodal­mat kelt az iránt, hogy a pénzzel csakugyan va­lami baj történt.­­ (Szökött katona.) A győri katonai parancsnokság átiratilag értesili a főparancsnoksá­got, hogy Svozil Vladimir lembergi születésű köz­huszár, kit csak a múlt évben soroztak be az ott állomásozó 11. számú Würtemberg ezredtől f. hó 3-án megszökött, Svozil Vladimir alacsony termetű szőke hajú és kék szemű emberke és magával vitte katona­ öltözetét is.­­ (Háromőrült.) A Rókus-kórház meg­figyelő osztályába tegnap három új szomorú vendég érkezett. Az egyik Horváth­né szül. Dőry Zsófia, 55 éves asszony, a­kinek a nagyravágyás zavarta meg az eszét. Mint maga elbeszéli, keresményét mindig megtakarította úgy hogy most nem kevesebb mint 60 millió forintja van együtt, csakhogy messze tette el biztos helyre, honnan a napokban kell an­nak megérkeznie. A levélhordókat folyton zaklatta, hogy nem érkezett-e még meg a postán a pénze, mígnem az egyik jelentést tett a kapitányságnál. Az orvos eszelősnek találta s a Rókusba szállít­tatta. — A másik szerencsétlen H­e­c­h­t­­ István 21 éves budaujlaki napszámos. Ez üldözési mániában szenved; attól fél, hogy fel fogják akasz­tani. Éjjelenkint a falon keresztül hallja, a­mint jönnek érte nagy csörömpöléssel a csendőrök, hogy elfogják, ekkor felriad és futni akar. A harmadik V­i­n­c­z­e szül. Kakuk Ángyel 24 éves parasztnő Vistás veszprém megyei községből, a­ki búskomor­ságban szenved. Ha van valaki körülte, egész nap nyugodtan el van és végzi dolgát, de ha egyedül marad, mindjárt nyakába veszi az egész falut, ba­rangol az utcákon alá s fel s haza nem megy, mig valaki keresésére nem indul és haza nem viszi. VEGYES­ — (Felhívás vendégszereplésre.) A müncheni udvari színház egyik elsőrendű tagját közelebb az ott létező „Banditenhöhle“ című egylet elnöksége levélben felkérte, hogy egyik estélyén szí­veskedjék közreműködni. Az egylet tagjai kézműve­sek, s most ülik meg a testület alapításának évfor­dulóját, a­mely alkalommal egyúttal Schiller-ünne­­pélyt akarnak rendezni. Az illető művészhez inté­zett levél következőleg szól: „Igen tisztelt úr! Mint az ide mellékelt jegyből láthatja a „Banditenhöhle“ alapítási jubilaeumát üli. Fel­kérjük tehát önt, szíveskedjék egyletünket becses megjelenésével megtisztelni. Úgy hiszszük, nem fogja megtagadni kérelmünket sem, mely oda terjed, hogy a következő felolvasásokkal tegyen nekünk élveze­tet : 1. „A harang“ Schillertől; 2. „A séta“ Schil­lertől ; az első három fejezet „A harminc éves há­ború”ból Schillertől, és 4. az első ének Homer „Odysseá“-jából. A többi számok meghatározását az ön szíves belátására bízzuk. Nagyon kívána­tos volna, ha az illető előadásokat a megfe­lelő jelmezekben tartaná. Eberl-féle sör in­gyen , hideg ételek két márka erejéig szintén ingyen. Tisztelettel Bergmann-Möller, elnök.“ — A művész kacagott, aztán leült asztalához, s a követ­kező választ írta: „Igen tisztelt uraim! Dacára rend­kívüli elfoglaltságomnak, nem állhatok ellen, hogy az önök őszinte jóindulatából származott meghívását el ne fogadjam. Szíves engedelmükkel a kívánt számokon kívül még Dumas Sándor összegyűjtött munkáit, Schlosser világtörténelmét és Meyer „Con­versations Lexikon“-ját fogom felolvasni. — És a „Banditen Höhle“ komolyan várja a művészt. — (Vidéki színházi kritika.) Koron­ként igazán kacagtató, milyen bírálatok olvashatók a vidéki lapokban. Nem-e mulatságos egy mű­bölcs­­nek a mai színműirók ellen intézett támadásában a következő hely : „És nekünk úgy tetszik — szól a dörgedelem — hogy drámaíróink teljesen figyelmen kívül hagyják a fájdalom oly korán el­hunyt Arisztoteles eszthetikai törvényeit“.... A patvarba is! hát meg kellett volna várnia Arisz­­totelesnek e furcsa kritikus születését?­­ (Statistika dohányzók szá­mára.) Egy kimutatás szerint a monarchia túlsó felének tartományai közül Alsó-Ausztriában dohá­nyoznak legköltségesebben az emberek, mert a do­hányjövedelemből egy-egy fejre aránylag 7 frt 27 ki esik; ellenben legolcsóbb a dohányzás Dalmá­ciában, a­hol a quota csak 1 frt 24 kr. Salzburg­ban egy-egy fejre 4 frt 8 kr., Felső-Ausztriában 3 frt 65 kr., Csehországban 3 frt 24 kr., Stájerországban 3 frt 13 kr. Karintiában és Sziléziában egyen­­kint 3 frt 3 kr. Tirolban 2 forint 98 krajcár, Morvaországban 2 forint 69 krajcár, Krajnában 2 frt 22 kr, Bukovinában 1 frt 55 kr és Galíciá­ban 1 frt 23 kr esik. A szivarok közül legked­vesebb most is a Virginia, melyből 1882-ben 181 millió 049,322 darab fogyott el. A négyes kubából 148,982,400 darabot vásároltak s utánna az ötös kuba, a hármas portorico, a britannika s a trabuco következik. A „rövid“ szivarból 444,764,500, a „hosszukból (melynek ára másfél kr) 174,828,320 darabot élvezett a szivarozó emberiség. Érdekes, hogy egy év óta Ausztriában a burnótból 23,466 írttal több a jövedelem. PESTI HÍRLAP. 1884. január 18. Kivonat a hivatalos lapból. Kinevezések. A király kinevezte ta­rákká , a besztercei törvényszékhez: V­e­r­t­i­k Gá­bor naszódi járásbirósági albirót, a nagykikindai törvényszékhez: Németh Antal kismartoni járás­birósági alb­rót, a karánsebesi törvényszékhez.

Next