Pesti Hírlap, 1884. április (6. évfolyam, 91-119. szám)

1884-04-20 / 109. szám

1884. április 20. PESTI HÍRLAP. — De igen, felelt a gépész, a marsall rokona volt öregatyámnak. — Akkor önt is rokonképen üdvözölhetem. — Ön is rokona a marsallnak ? — Unokája vagyok. — De hisz a marsall Svédország királya lett, akkor önnek — — Svédország trónörökösének kell lennem. Nos, az vagyok. Ekkor a gépész megfogta a herceg kezét s valódi francia hévvel kiáltott fel: — Mindig óhajtottam, hogy egyszer találkoz­zam valamelyik svédországi rokonommal. Mily bol­dog vagyok, hogy e kívánságom teljesült. Üdvözölje otthon az én kedves Bernadotte rokonaimat. Ál-rózsalány. — Az erény díj nevében elkövetett tolvaj csíny — Saint-Denisben rendesen minden évben meg­koszorúznak három rózsalányt, a­kik rendesen sze­gények, miért is megajándékozásuk után nagy becs­ben állanak. A megkoszorúzás napján abban a ritka szerencsében részesülnek, hogy a kereskedők kor­látlan hitelt nyitnak nekik az erénydíjra. Ezt a kedvezményt felhasználta Renaudné, hogy egy pár liter bort és néhány pár cipőt sze­rezzen. Először is elment Fabre vendéglőshöz, a­ki­nek kijelente szándékát, hogy meg akarná vendé­gelni rokonait és huszonnégy fiatal leányt. A ven­déglős előterjesztő a költségvetést meg az ételek jegyzékét, csak a borra nem tudtak még megálla­podni. Renaudné azt mondá, adjon neki mustrául két palack bort, majd előbb megkóstoltatja a lako­mára hivott vendégekkel s határozzák ők­et, me­lyikből akarnak inni. A vendéglős beleegyezett s adott neki két liter bort. Ezután Renaudné elment Sarlinné cipős boltjába. — Ugy­e nem ismer rám ? kérdé. — Nem asszonyom. — Különös. Tehát nem emlékszik az idei rózsalányok menetére ? Nos, én vagyok a legkiseb­bik a három közül. — Az lehet , sőt azt hiszem, már rá is is­merek. Azonossága ekképen meg lévén állapítva, Re­naudné elmondta, hogy holnapután lesz esküvője, azért szüksége lenne cipőkre, a maga és rokonai részére, egy kell nővérének, egy vőlegényének, egy unokahúgának, szóval összesen hét pár. Mindegyik­nek lába körülbelül egyforma, azért nem is kell el­jönniük megpróbálni a cipőket. Sarlinné átadta a hét pár cipőt Renaudné­­nak, a­ki azt mondá, hogy Frochard kisasszonynak hívják s a Légion-Honneur utcában lakik. Mikor a cipészné elküldött a cipők áráért, azt az értesítést kapta, hogy a mondott utcában nem létezik Frochard kisasszony. Elment tehát a rendőrségre s bepanaszolta. Ugyanakkor már Fabre vendéglős is járt a rendőrségnél, hangja van, mint az üvegharmonikának. Na­gyon arra valók, hogy a legridegebb szívbe is behízelegjék magukat. Fájó, panaszos dalt fúj­tak, mint mikor arab pásztorok ábrándoznak holdas este a pusztaságban. Végre a sejk egyet intett; a sípok a sírásból ujjongó, vad dalba csaptak át, a dobok fülhasító robogása, a na­­karák riadó csengése közt. Lent a harmincöt dervis egymásban két kört képezett és mellökön keresztbe tett kézzel mindenik maga körül forogni kezdett. Az eleinte lassú forgás csakhamar káprázatos gyors per­­gés lett; a dervisek kiterjesztették karjaikat és oly szédületes sebességgel keringtek, hogy az arcvonásaikat alig lehetett megkülönböztetni. Szemük lehunyva, fejük hátraszegve , a renge­teg bőségű szoknya óriás, fedőtlen tölcsérré puffad a forgásban, a­mely egyre és egyre gyor­sabb. A keringő dervis a jobb lába hegyén áll és a ballal forgatja magát, de oly ügyesen, hogy mozdulata nem látszik. Nincs a világnak az a balletinája vagy akrobatája, a­ki utánozza ezt a megfoghatatlan keringést, a­mely e mellett lát­hatatlan lassan ugyan, de haladó is, mert a for­gó körök egyszersmind megfordulnak maguk kö­rül. Egy ilyen fordulat egy imádság (eltart ne­gyedóráig) s mikor vége van, a sejk egyet tap­sol és a barátok egy pillanat alatt ismét vállra­tott kezekkel állanak. Percnyi pihenés után is­mét megindul a forgás, de ellenkező irányban és így megy ez órákon át, mert néha tíz-tizenhá­­rom imádság is van egy házamban. Hogy ezeken az embereken nem vesz erőt a szédülés, az megfog­hatatlan dolog s szinte még csodálatosabb a kiterjesztett karok ereje, a­mely soha sem lan­kad. A jobb kéz tenyérrel égnek, a bal földnek van fordítva, annak jeléül, hogy a felülről ka­pott áldást aláhintik a világra. Maga a szertar­tás értelme titkos, mint a szabadkőműveseké; csak annyit szabad tudni belőle, hogy a sejk a nap, a keringő barátok pedig a körülötte boly­gó planéták. A misztérium általános falrengető „Allah!“ riadallal végződik s a dervisek mind arcra vetik magukat, mig a szolgák mindenikre ráterítik a maga köpenyét. Mikor vége volt ennek a rejtélyes, idegenszerü látványnak, a sejk a kolostor nagytermében fe­kete kávéval, serbettel és cigarettekkel vendé­gelt meg bennünket. A barátok is mind oda­­gyültek és némán foglaltak helyet a gyékény­­kereveteken. Mialatt csöndes keleti „kert“-ben bodor füstöket eregettünk a parázsra hintett áloérától illatos levegőbe, én elég tudatlan vol­tam odafordulni a sejkhez és megkérdezni tőle, hogy a keringő­ misztérium voltaképen honnan ered és mit jelent. Az érdemes sejk végigsimí­­totta puha, fehér kezeivel tiszta haszin szakálát és rám nézett fekete, átható szemeivel: „Miről jó azt tudni, fiatal efendim? Ott messze a ten­gereken, a hegyeken túl élt egyszer egy régi, idegen költő, a ki megirta, hogy vannak dolgok az égen és földön, a mit a ti iskolai bölcseség­­tek föl nem ér.“ Tóth Béla. A csaló kilétét hamar kikutatták s perbe fog­ták. Renaudné jelenleg huszonkét éves, kicsiny, csúnya asszony, öt év óta házas s már két gyer­meke van. A törvényszék négy havi börtönre ítélte. Betörés a főmarsalli hivatalba. — Szenzációs bünper Münchenben. — Münchenben most éppen egy feltűnő pert tárgyalnak, a müncheni királyi főmarsalli hivatalba való betörés ügyét, mely a múlt évben oly kínos feltűnést keltett a bajor fővárosban. Vádolva van egy magasabb udvari tisztviselő, nevezetesen a ró­mai születésű Schmid József udvari fullajtár, akit másképen Ferarinak is neveznek. Negyvenkét tanú van megidézve, köztük Maizen udvari marsall, dr. Laut tanár, Bauer rendőrtanácsos stb. 1883. március 16-án és 17-én a főmarsalli hivatal pénztárából 10,000 márka eltűnt. A nagy vasládát, melyben a pénz volt, eltolták helyéről, tetején lyukat vágtak, mely oly nagy volt, hogy egy ember belenyúlhatott. A nagy ajtók, melyek kitűnő zárral voltak ellátva, nyitva állottak, dacára annak, hogy erőszak nyomait nem lehetett fölfedezni. A zárak szerkezete kizárta a tolvajkulcs alkalmazását, azért mindjárt gyanakodtak, hogy a tolvaj nem ha­tolhatott be kívülről, hanem a helyiségekkel isme­rős belső embernek kellett lennie. A tettesre vonatkozólag különböző gyanúsítá­sok jártak szájról-szájra. A rendőrség nagy tevé­kenységet fejtett ki, végre a gyanú mindig erőseb­ben öszpontosult a nevezett fullajtárra, a­ki ellen oly gyam­okok merültek fel, hogy az államügyész­ség okadatoktnak látta a pert ellene megindítani. Az udvari fullajtár szolgálati szobáját csak egy szőnyeg­ajtó választja el a pénztárszobától. A másik részen az udvari lakások őrszobájával van összekötve és pedig egy üvegajtó által. Az őrszobától még egy kis szoba, a fullajtár öltöző szobájához vezet. A fullajtár április 16-án este 71/8 órakor miután a lakásokat elküldte, egyedül maradt szol­gálati szobájában. A lakások, valamint a fullajtár szobájában is oly jeleket vettek észre, melyek egy súlyos tárgy érintésétől származtak. Schmid szobá­jában találtak egy kulcsot, melylyel a pénztárszoba ajtait ki lehetett nyitni, azt gyanítják tehát, hogy a betörés leplezése végett kinyitogatta az ajtókat, azután egy másik ember segélyével a­­ pénztárt fölvitte az öltöző szobába, ott feltörte, majd ismét visszavitte a helyére. A gyanút megerősíti az a körülmény is, hogy másnap karcolt seb volt ujján, a­mit a szekrény feltörésekor kaphatott. Schmid tagadja tettét, azt mondja, akkor hagyta el irodáját, mikor a királyi ebéd vége volt, vagyis 73­. órakor, és 81/a órakor már otthon volt. A megtalált kulcsról nem volt fogalma, és az ujján volt sebet már március 9-én kapta, neje ugyanis civódás közben megkarmolta. A tárgyalást nem fejezték be az első nap, azért az ítélet kihirdetése is későbbre maradt. NAPI HÍREK­ (Folytatás a főlapról.) — (Beöthy Zsigmond és K­o­m­á­­r­o­m.) Beöthy Zsigmond kir. Ítélő táblai tanácsel­nök — mit annak idején mi is megemlítettük —­­nemrég ünnepelte 50 éves irói működésének jubi­leumát. A hazafias és polgári erényekben gazdag férfi akkor több rendbeli kitüntetésben részesült, melyhez most szülővárosa, Komárom, egy meleg hangú üdvözlő irattal járult. Az ápr. 9-i közgyűlés­ből keltezett üdvözlő iratot Tátray József polgár­­mester és Tuba János főjegyző írták alá.­­ (A magyarországi központi Fröbel-nő egylet) folyó évi ápril hs 2- án a fővárosi vigadó nagy termében nagy gyermek­ünnepélyt rendez, intézetei gyermekeivel, a megnyi­tandó V. gyermekkert javára, melyen az egylet in­tézeteibe nem járó gyermekek is részt vehetnek és minden 7 éven aluli gyermek ajándékban részesül. A programm dalokból, szavalatból, táncból, társas­játékokból stb. áll. Kezdete 4 órakor, vége 7-kor.­­ (A Szegedi Híradó“ jubileuma.) A „Szegedi Híradó“ a napokban fogja ünnepelni fenn­állásának 25 éves jubileumát. Az ez alkalomból tartandó ünnepély rendezését az értelmiség vette kezébe. Szép kollegialitásra mutat, hogy a „Híradód­nak politikai ellenfele, a „Szegedi Napló“ legőszin­tébben járul laptársa jubileumához. ” (Rothschild az ötvösműkiálli­­t­á­s­o­n.) A kiállítás tárgyai ismét több érdekes darabbal szaporodtak és pedig egy kék és zöld zo­­máncu diszkarddal, egy áttört müvü fekete, kék, fehér és zöld zománcú négy nagy ametiszttel és gyöngyökkel kirakott kardkötővel, egy safirokkal, smaragdokkal, rubintokkal, gyémántokkal, fekete és fehér gyöngyökkel díszített nagy násfaszerű zomán­cozott mentekötővel, egy rubintokkal gyémántokkal, és gyöngyökkel kirakott forgóval, 13 érdekes régi ezüst és aranygyűrűvel; egy „Empir“ gyümölcs­­kosár alakú csöngettyűvel; egy 1588 ból származó magyar köriratu tányérral és egy 1705-ből származó domborművű mozsártörővel. — A kiállítást ma Rothschild Ferdinánd a londoni ház tagja látogatta meg. — (Hymen.) A főváros köreiben előnyösen ismert K­o­tt­e­r­i­c­h Lajos gyártulajdonos, ma ve­zette oltárhoz S­t­e­i­n­b­a­c­h Sarolta kisasszonyt, Steinbach István kir. közjegyző leányát. A fényes esküvő délután 7 órakor volt a plébánia­templom­ban. Nyoszolyó leányok voltak Steinbach Lujza és Emilia, a menyasszony nővérei, Kollerich Irma és Margit, a vőlegény nővérei, Steinbach Emilia és Lujza, a menyasszony unokanővérei, vőfélyek dr. Horváth János, Kollerich Imre, dr. Horváth Mihály, Kollerich Géza, dr. Horváth Ádám, Stein­­bach István, Dr. Horvát Pista. Az esküvőt Steinbach István urnás fényes lakoma követte. A fiatal pár holnap Olaszországba utazik. — Klein József He­rédről a napokban jegyezte el Reich Juliska kis­asszonyt, Büchler Dávid gyámleányát. — Dr. B­a­d­i­t­z Zoltán, Sopron megye első aljegyzője folyó hó 15-én tartó esküvőjét Szegheő Fannika kisasszonynyal, néhai Szegheő Attila kir. főmérnök leányával. — Stern­thal Sándor gyógyszerész f. hó 22-én kel egybe Réz Etelka kisaszonynyal N.-Váradon. — F­a­r­s­k­y Antal közös hadseregbeli hadnagy folyó hó 17-én tartotta esküvőjét Oláh Juliska kisasz­­szonynyal Nagy-Váradon. — T.-Szarvadon a napokban váltott jegyet B­­­u­m Mór nagy­­ecsedi lakos K.l­e­­­n Hermina kisasszony­­nyal. — Háromszékmegyei Dálnokon hús­vét másodnapján jegyezte el Horváth Miklós fiatal földbirtokos Vadadi Lázár Etelkát, Lázár Mihály orsz. képviselő fogadott leányát. — W­e­i­­denhöfer János köz­­hadseregbeli főhadnagy oltárhoz vezette K­e­s­s­i­k Ilona kisasszonyt P­o­­zsonyban. — Fejér János illei közerdész f. hó 13-án jegyezte el Wemula Ferenc nagyme­gyeri számtartó szép leányát. — Zábaji Béla fe­l­sősze­­­i néptanító eljegyezte Szeberényi Izabella kisasszonyt. — Sipos Soma szarvasi ügyvéd a napokban kelt egybe C­s­é­k­y Lina kis­asszonynyal. — Gregersen Hugó építészmérnök, Gregersen Guilbrand nagyvállalkozó fia, eljegyezte L­e­i­t­g­e­b Paula kisasszonyt, Leitgeb János fővárosi háztulajdonos leányát. —­­Talált harang.) Egy régi, fölötte ér­dekes harangot talált Mindszent községben Farkas Ferenc, ottani lakos ásás közben. Csongrád megye alispánja azonnal jelentést tett az érdekes leletről a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, mely vi­szont a nemzeti muzeum igazgatóságának megkérdezése] után elrendelte, hogy a harang a nemzeti múzeumba szállíttassék. 11.

Next