Pesti Hírlap, 1884. április (6. évfolyam, 91-119. szám)
1884-04-20 / 109. szám
1884. április 20. PESTI HÍRLAP. — De igen, felelt a gépész, a marsall rokona volt öregatyámnak. — Akkor önt is rokonképen üdvözölhetem. — Ön is rokona a marsallnak ? — Unokája vagyok. — De hisz a marsall Svédország királya lett, akkor önnek — — Svédország trónörökösének kell lennem. Nos, az vagyok. Ekkor a gépész megfogta a herceg kezét s valódi francia hévvel kiáltott fel: — Mindig óhajtottam, hogy egyszer találkozzam valamelyik svédországi rokonommal. Mily boldog vagyok, hogy e kívánságom teljesült. Üdvözölje otthon az én kedves Bernadotte rokonaimat. Ál-rózsalány. — Az erény díj nevében elkövetett tolvaj csíny — Saint-Denisben rendesen minden évben megkoszorúznak három rózsalányt, akik rendesen szegények, miért is megajándékozásuk után nagy becsben állanak. A megkoszorúzás napján abban a ritka szerencsében részesülnek, hogy a kereskedők korlátlan hitelt nyitnak nekik az erénydíjra. Ezt a kedvezményt felhasználta Renaudné, hogy egy pár liter bort és néhány pár cipőt szerezzen. Először is elment Fabre vendéglőshöz, akinek kijelente szándékát, hogy meg akarná vendégelni rokonait és huszonnégy fiatal leányt. A vendéglős előterjesztő a költségvetést meg az ételek jegyzékét, csak a borra nem tudtak még megállapodni. Renaudné azt mondá, adjon neki mustrául két palack bort, majd előbb megkóstoltatja a lakomára hivott vendégekkel s határozzák őket, melyikből akarnak inni. A vendéglős beleegyezett s adott neki két liter bort. Ezután Renaudné elment Sarlinné cipős boltjába. — Ugye nem ismer rám ? kérdé. — Nem asszonyom. — Különös. Tehát nem emlékszik az idei rózsalányok menetére ? Nos, én vagyok a legkisebbik a három közül. — Az lehet , sőt azt hiszem, már rá is ismerek. Azonossága ekképen meg lévén állapítva, Renaudné elmondta, hogy holnapután lesz esküvője, azért szüksége lenne cipőkre, a maga és rokonai részére, egy kell nővérének, egy vőlegényének, egy unokahúgának, szóval összesen hét pár. Mindegyiknek lába körülbelül egyforma, azért nem is kell eljönniük megpróbálni a cipőket. Sarlinné átadta a hét pár cipőt Renaudnénak, aki azt mondá, hogy Frochard kisasszonynak hívják s a Légion-Honneur utcában lakik. Mikor a cipészné elküldött a cipők áráért, azt az értesítést kapta, hogy a mondott utcában nem létezik Frochard kisasszony. Elment tehát a rendőrségre s bepanaszolta. Ugyanakkor már Fabre vendéglős is járt a rendőrségnél, hangja van, mint az üvegharmonikának. Nagyon arra valók, hogy a legridegebb szívbe is behízelegjék magukat. Fájó, panaszos dalt fújtak, mint mikor arab pásztorok ábrándoznak holdas este a pusztaságban. Végre a sejk egyet intett; a sípok a sírásból ujjongó, vad dalba csaptak át, a dobok fülhasító robogása, a nakarák riadó csengése közt. Lent a harmincöt dervis egymásban két kört képezett és mellökön keresztbe tett kézzel mindenik maga körül forogni kezdett. Az eleinte lassú forgás csakhamar káprázatos gyors pergés lett; a dervisek kiterjesztették karjaikat és oly szédületes sebességgel keringtek, hogy az arcvonásaikat alig lehetett megkülönböztetni. Szemük lehunyva, fejük hátraszegve , a rengeteg bőségű szoknya óriás, fedőtlen tölcsérré puffad a forgásban, amely egyre és egyre gyorsabb. A keringő dervis a jobb lába hegyén áll és a ballal forgatja magát, de oly ügyesen, hogy mozdulata nem látszik. Nincs a világnak az a balletinája vagy akrobatája, aki utánozza ezt a megfoghatatlan keringést, amely e mellett láthatatlan lassan ugyan, de haladó is, mert a forgó körök egyszersmind megfordulnak maguk körül. Egy ilyen fordulat egy imádság (eltart negyedóráig) s mikor vége van, a sejk egyet tapsol és a barátok egy pillanat alatt ismét vállratott kezekkel állanak. Percnyi pihenés után ismét megindul a forgás, de ellenkező irányban és így megy ez órákon át, mert néha tíz-tizenhárom imádság is van egy házamban. Hogy ezeken az embereken nem vesz erőt a szédülés, az megfoghatatlan dolog s szinte még csodálatosabb a kiterjesztett karok ereje, amely soha sem lankad. A jobb kéz tenyérrel égnek, a bal földnek van fordítva, annak jeléül, hogy a felülről kapott áldást aláhintik a világra. Maga a szertartás értelme titkos, mint a szabadkőműveseké; csak annyit szabad tudni belőle, hogy a sejk a nap, a keringő barátok pedig a körülötte bolygó planéták. A misztérium általános falrengető „Allah!“ riadallal végződik s a dervisek mind arcra vetik magukat, mig a szolgák mindenikre ráterítik a maga köpenyét. Mikor vége volt ennek a rejtélyes, idegenszerü látványnak, a sejk a kolostor nagytermében fekete kávéval, serbettel és cigarettekkel vendégelt meg bennünket. A barátok is mind odagyültek és némán foglaltak helyet a gyékénykereveteken. Mialatt csöndes keleti „kert“-ben bodor füstöket eregettünk a parázsra hintett áloérától illatos levegőbe, én elég tudatlan voltam odafordulni a sejkhez és megkérdezni tőle, hogy a keringő misztérium voltaképen honnan ered és mit jelent. Az érdemes sejk végigsimította puha, fehér kezeivel tiszta haszin szakálát és rám nézett fekete, átható szemeivel: „Miről jó azt tudni, fiatal efendim? Ott messze a tengereken, a hegyeken túl élt egyszer egy régi, idegen költő, a ki megirta, hogy vannak dolgok az égen és földön, a mit a ti iskolai bölcseségtek föl nem ér.“ Tóth Béla. A csaló kilétét hamar kikutatták s perbe fogták. Renaudné jelenleg huszonkét éves, kicsiny, csúnya asszony, öt év óta házas s már két gyermeke van. A törvényszék négy havi börtönre ítélte. Betörés a főmarsalli hivatalba. — Szenzációs bünper Münchenben. — Münchenben most éppen egy feltűnő pert tárgyalnak, a müncheni királyi főmarsalli hivatalba való betörés ügyét, mely a múlt évben oly kínos feltűnést keltett a bajor fővárosban. Vádolva van egy magasabb udvari tisztviselő, nevezetesen a római születésű Schmid József udvari fullajtár, akit másképen Ferarinak is neveznek. Negyvenkét tanú van megidézve, köztük Maizen udvari marsall, dr. Laut tanár, Bauer rendőrtanácsos stb. 1883. március 16-án és 17-én a főmarsalli hivatal pénztárából 10,000 márka eltűnt. A nagy vasládát, melyben a pénz volt, eltolták helyéről, tetején lyukat vágtak, mely oly nagy volt, hogy egy ember belenyúlhatott. A nagy ajtók, melyek kitűnő zárral voltak ellátva, nyitva állottak, dacára annak, hogy erőszak nyomait nem lehetett fölfedezni. A zárak szerkezete kizárta a tolvajkulcs alkalmazását, azért mindjárt gyanakodtak, hogy a tolvaj nem hatolhatott be kívülről, hanem a helyiségekkel ismerős belső embernek kellett lennie. A tettesre vonatkozólag különböző gyanúsítások jártak szájról-szájra. A rendőrség nagy tevékenységet fejtett ki, végre a gyanú mindig erősebben öszpontosult a nevezett fullajtárra, aki ellen oly gyamokok merültek fel, hogy az államügyészség okadatoktnak látta a pert ellene megindítani. Az udvari fullajtár szolgálati szobáját csak egy szőnyegajtó választja el a pénztárszobától. A másik részen az udvari lakások őrszobájával van összekötve és pedig egy üvegajtó által. Az őrszobától még egy kis szoba, a fullajtár öltöző szobájához vezet. A fullajtár április 16-án este 71/8 órakor miután a lakásokat elküldte, egyedül maradt szolgálati szobájában. A lakások, valamint a fullajtár szobájában is oly jeleket vettek észre, melyek egy súlyos tárgy érintésétől származtak. Schmid szobájában találtak egy kulcsot, melylyel a pénztárszoba ajtait ki lehetett nyitni, azt gyanítják tehát, hogy a betörés leplezése végett kinyitogatta az ajtókat, azután egy másik ember segélyével a pénztárt fölvitte az öltöző szobába, ott feltörte, majd ismét visszavitte a helyére. A gyanút megerősíti az a körülmény is, hogy másnap karcolt seb volt ujján, amit a szekrény feltörésekor kaphatott. Schmid tagadja tettét, azt mondja, akkor hagyta el irodáját, mikor a királyi ebéd vége volt, vagyis 73. órakor, és 81/a órakor már otthon volt. A megtalált kulcsról nem volt fogalma, és az ujján volt sebet már március 9-én kapta, neje ugyanis civódás közben megkarmolta. A tárgyalást nem fejezték be az első nap, azért az ítélet kihirdetése is későbbre maradt. NAPI HÍREK (Folytatás a főlapról.) — (Beöthy Zsigmond és Komárom.) Beöthy Zsigmond kir. Ítélő táblai tanácselnök — mit annak idején mi is megemlítettük —nemrég ünnepelte 50 éves irói működésének jubileumát. A hazafias és polgári erényekben gazdag férfi akkor több rendbeli kitüntetésben részesült, melyhez most szülővárosa, Komárom, egy meleg hangú üdvözlő irattal járult. Az ápr. 9-i közgyűlésből keltezett üdvözlő iratot Tátray József polgármester és Tuba János főjegyző írták alá. (A magyarországi központi Fröbel-nő egylet) folyó évi ápril hs 2- án a fővárosi vigadó nagy termében nagy gyermekünnepélyt rendez, intézetei gyermekeivel, a megnyitandó V. gyermekkert javára, melyen az egylet intézeteibe nem járó gyermekek is részt vehetnek és minden 7 éven aluli gyermek ajándékban részesül. A programm dalokból, szavalatból, táncból, társasjátékokból stb. áll. Kezdete 4 órakor, vége 7-kor. (A Szegedi Híradó“ jubileuma.) A „Szegedi Híradó“ a napokban fogja ünnepelni fennállásának 25 éves jubileumát. Az ez alkalomból tartandó ünnepély rendezését az értelmiség vette kezébe. Szép kollegialitásra mutat, hogy a „Híradódnak politikai ellenfele, a „Szegedi Napló“ legőszintébben járul laptársa jubileumához. ” (Rothschild az ötvösműkiállitáson.) A kiállítás tárgyai ismét több érdekes darabbal szaporodtak és pedig egy kék és zöld zománcu diszkarddal, egy áttört müvü fekete, kék, fehér és zöld zománcú négy nagy ametiszttel és gyöngyökkel kirakott kardkötővel, egy safirokkal, smaragdokkal, rubintokkal, gyémántokkal, fekete és fehér gyöngyökkel díszített nagy násfaszerű zománcozott mentekötővel, egy rubintokkal gyémántokkal, és gyöngyökkel kirakott forgóval, 13 érdekes régi ezüst és aranygyűrűvel; egy „Empir“ gyümölcskosár alakú csöngettyűvel; egy 1588 ból származó magyar köriratu tányérral és egy 1705-ből származó domborművű mozsártörővel. — A kiállítást ma Rothschild Ferdinánd a londoni ház tagja látogatta meg. — (Hymen.) A főváros köreiben előnyösen ismert Kotterich Lajos gyártulajdonos, ma vezette oltárhoz Steinbach Sarolta kisasszonyt, Steinbach István kir. közjegyző leányát. A fényes esküvő délután 7 órakor volt a plébániatemplomban. Nyoszolyó leányok voltak Steinbach Lujza és Emilia, a menyasszony nővérei, Kollerich Irma és Margit, a vőlegény nővérei, Steinbach Emilia és Lujza, a menyasszony unokanővérei, vőfélyek dr. Horváth János, Kollerich Imre, dr. Horváth Mihály, Kollerich Géza, dr. Horváth Ádám, Steinbach István, Dr. Horvát Pista. Az esküvőt Steinbach István urnás fényes lakoma követte. A fiatal pár holnap Olaszországba utazik. — Klein József Herédről a napokban jegyezte el Reich Juliska kisasszonyt, Büchler Dávid gyámleányát. — Dr. Baditz Zoltán, Sopron megye első aljegyzője folyó hó 15-én tartó esküvőjét Szegheő Fannika kisasszonynyal, néhai Szegheő Attila kir. főmérnök leányával. — Sternthal Sándor gyógyszerész f. hó 22-én kel egybe Réz Etelka kisaszonynyal N.-Váradon. — Farsky Antal közös hadseregbeli hadnagy folyó hó 17-én tartotta esküvőjét Oláh Juliska kisaszszonynyal Nagy-Váradon. — T.-Szarvadon a napokban váltott jegyet Bum Mór nagyecsedi lakos K.len Hermina kisasszonynyal. — Háromszékmegyei Dálnokon húsvét másodnapján jegyezte el Horváth Miklós fiatal földbirtokos Vadadi Lázár Etelkát, Lázár Mihály orsz. képviselő fogadott leányát. — Weidenhöfer János közhadseregbeli főhadnagy oltárhoz vezette Kessik Ilona kisasszonyt Pozsonyban. — Fejér János illei közerdész f. hó 13-án jegyezte el Wemula Ferenc nagymegyeri számtartó szép leányát. — Zábaji Béla felsőszei néptanító eljegyezte Szeberényi Izabella kisasszonyt. — Sipos Soma szarvasi ügyvéd a napokban kelt egybe Cséky Lina kisasszonynyal. — Gregersen Hugó építészmérnök, Gregersen Guilbrand nagyvállalkozó fia, eljegyezte Leitgeb Paula kisasszonyt, Leitgeb János fővárosi háztulajdonos leányát. —Talált harang.) Egy régi, fölötte érdekes harangot talált Mindszent községben Farkas Ferenc, ottani lakos ásás közben. Csongrád megye alispánja azonnal jelentést tett az érdekes leletről a vallás- és közoktatásügyi miniszternek, mely viszont a nemzeti muzeum igazgatóságának megkérdezése] után elrendelte, hogy a harang a nemzeti múzeumba szállíttassék. 11.