Pesti Hírlap, 1884. április (6. évfolyam, 91-119. szám)

1884-04-03 / 93. szám

12. PESTI HÍRLAP, 1884. április 3. továbbá, hogy a kezébe került lapokból értesült a vizsgálat folyamáról. Ezután az előadó áttér a hullausztatás ese­tére, a hulla megtalálására, boncolására, tutajosok kihallgatására; ismerteti a hullának junius 19-én való megtalálását a Csonka-füzesben, a Trajtler, Kis Jenő, Horváth László és Horváth Géza által eszközölt boncolás eredményét. Június 19-én d. u. 5 órakor ment végbe a hulla boncolása. A hulla hossza 144 centiméter, a haj és a nemző részek szőre hiányzik, az alsó fog­sor rendetlen, a kezek feltűnően kicsinyek és szé­pek, balszeme nyitva, a vállakon a felhám kékes cafatokon rothadt, a bal felszáron egy ezüst tallér­­nyi kikezdés, a balláb kis ujján tyúkszem, a méh rendes, a hüvely tágult. A hulla nincs eltorzítva és felismerhető, halálát nem vízbefulás okozta, mert nem puffadt, a hulla csak 3—5 napig fekhetett a vízben; állítják, hogy a hulla 18—20 éves, nem volt szűz, vérszegénység okozta halálát. Ezután részletesen ismerteti a bonczolásnál jelenlevő szakértők és hatósági közegek nyilat­kozatait. Előterjeszti az orvosi véleményt, mely alapját képezte a boncolásnál jelenlevő orvosok és az egye­temi tanárok, meg a közegészségügyi tanács közt folyt vitatkozásoknak. Elnök felolvastatja az orvosi véleményt. Előadó ezután áttér a hulla megtalálására és megvizsgálására vonatkozó tanúvallomásokra. A hullán talált ruhákat Eszterének ismerték fel: özv. Solymosiné, Hári Andrásné, Lak Ist­vánná, Feiner Istvánná, és bizonyítják, hogy az Eszter fején levő fekete babos kendő hiányzott. A védők kifogásolták, hogy a hullát levetkőztették, mert így nehezebb volt az agnoszkálás. Solymosi­­néval rokonságban lévő tíz tanú nem ismerte fel Eszterének a hullát, idősebbnek tűnt fel előttük a hulla, kifogásokat tettek fogaira és szemeire nézve. Ellenben Szakolcai Julcsa, Solymosi János, Jakab Imre, Lázi János, Juhász József felismerni vélték Esztert a hullában, de vallomásukat visszavonták a végtárgyaláson. A védelem a hulla boncolását kifogásolván, a törvényszék elrendelte a hulla exhumálását, külö­nösen a csontok, a fogzat és hajzat hiányának megvizsgálása végett. Megállapíttatott, hogy a teme­tés napjától, június 20-tól kezdve december 7-ig a sir érintetlen maradt, hullacsempészet tehát nem történhetett. Mikor a hullát megvizsgálták, körmöt nem találtak a sirgödörben. Az egyetemi szakértők kifejezték azt a gyanújukat, hogy a körmök már június 20-án sem voltak meg a hullán, vagy ha megvoltak, erőszakosan távolították el azokat. Scheuthauer egyet, tanár kérelme folytán a fo­gak különösen megvizsgáltattak és elrendeltetett a hullának az ismerősök által való újabb megtekin­tése. A kihallgatott tanúk mind azt mondták, hogy Eszter fogai éppen nem hasonlítottak a hulla fo­gaihoz. Megvizsgálták Solymosi Zsófi fogait is, ezek sem hasonlítottak a hulla fogaihoz. Felol­vastatik Scheuthauer, Mihálkovics és Belky szakértők pótvéleménye. E szerint a hulla lehetett 16—17 éves, de az ellenkező nincs ki­zárva, halál okául vérszegénység fel nem tehető, a körmök már az első boncolásnál hiányoztak. Ellentétes nézetek merülvén fel a szakértők közt, bekéretett az orsz. közegészségügyi tanács véleménye, mely szerint a hulla 16—18 éves le­hetett, de nincs kizárva, hogy a nő egy-két é­ves ifjabb vagy idősebb lehetett. A halál okára nézve (vérszegénység-e vagy fulladás) a boncjegyzőkönyv­ben semmi bizonyíték sem volt található. A hullá­nak a vízben fekvésének ideje nem állapítható meg, hogy azonban 14 napnál hosszabb ideig fe­küdt volna a vízben, az nem valószínű. A bonc­jegyzőkönyv adatai nem elég világosak arra, hogy kitűnjék, várjon a nemi közösülés nagy mértékben gyakoroltatott-e. A hajra nézve az egyetemi szakértők azt vél­ték, hogy a haj nem távolíttatott el erőszakosan. Az orsz. közegészségügyi tanács szerint nem zár­ható ugyan ki a haj kihullásának lehetősége, de sokkal valóbb színű, hogy mesterséges utón távolí­tották el. A körmök jelenlétét sem bizonyítják ha­tározottan a boncjegyzőkönyv adatai. Előadó ezután visszatér a tanuk abbeli nyi­latkozataira, hogy Eszter hullája volt-e a kifo­gott hulla. Elnök kérdi, hogy nem nyilatkoznak-e az egyetemi szakértők a szem színére nézve? Előadó azt feleli, hogy van erre nézve is a szakértőknek véleményük, melyet elő fog terjesz­teni. Befejezvén a tanúvallomások ismertetését, is­merteti a szakértő egyetemi orvostanárok vélemé­nyét és a végtárgyaláson jegyzőkönyvbe vett nyi­latkozatait. 12 órakor az elnök negyedórára felfüggeszti az ülést. Andráss­ovics előadó a szünet után foly­tatja a szakértők véleményének ismertetését. A szakértők véleményének ismertetése után áttért a hullacsempészettel vádoltak ügyére. Simon Vaszili azt mondta, hogy május 31-én indult el Bustyaházáról 4 tutajossal. Június 15-én Tokajban, 17-én Lökön voltak, 18-án vasár­nap 3 tutaj kötött ki Dadánál és a rajta levők a parton ebédeltek. Csepkanics Jura odajött hozzájuk, hogy egyik tutaj mögött egy hullát fogtak ki. Da­dán egyik tanú állítása szerint a vihar, a másik állítása szerint az árvíz miatt kellett megállniok. Csepkanics Jura elmondta vallomásában, mily sorban ment a négy tutajos. Csepkanicscsal ment Matej Ignác. Tutajuk, vallomása szerint egy forga­tagba került, szétment s azért meg kellett állaniok. Június 18-án e tutaj mögött találták meg a hullát. A vallomásokra ismét külső befolyás volt tapasztalható, kiadták őket a csendlegényeknek. Vay csendbiztosnál szolgáló Kazimir csendlegény azt val­lotta, hogy Csepkanicsot és Matejt bántalmazták, jóllehet az említett tanuk ezt maguk tagadták. Csepkanicscsal tehát Matej utazott együtt. Matej azt vallja a vizsgálóbíró előtt, hogy semmit sem tud arról, hogy a hulla a tutajhoz lett volna kötve. A tanú különböző eltérő vallomásokat tett. Mikor vasárnap este 8 órakor túróért akart menni, akkor látta, hogy Smilovics Jankel zsidó a parton jön és a vízben valamit húz, Herschko Dávid tu­tajához közeledve, a­ki Smilovicsot a parton várta. Tanú, vallomása szerint látta, hogy Herschko egy hullát vett át Smilovicstól. A hullán ing volt. A Dadánál kifogott hullán azonban nem találtak in­get. Herschko intett Matejnak, hogy hallgasson, s a hallgatásért pénzt kínált neki. Másnap figyelmez­tette, hogy vigyázzon a hullára. Tokajban Herschko 56 frtot adott neki, de ráparancsolt, hogy egy ott lakó zsidónak adja, akihez el is vezette. A zsidó elkérte tőle a pénzt. Július 3- án már azt vallja, hogy nem Tokajban, hanem Kerecsényben adta át neki a pénzt, s ezenkívül is még több eltérés van vallomásaiban. Herschko Dávid eleinte azt vallotta, hogy nem volt jelen a hulla kifogásakor, Smilovics Jan­­kellel nem beszélt. Szembesítették Matejjel, akkor azonban nem vallott, azt mondá, majd későbben vall. Este 9 órakor vallott, hogy Kerecsény mellett találkozott az ott rakodó Smilovics Jankellel, akire rákiáltott, hogy vigyen jó pénzért hullát. Jankel nem állott meg, mire ő azt mondta, hogy a hullát utána viszi, csakugyan Kis- és Nagy-Tárkány mel­lett átadta neki a hullát, azt mondván, hogy Esz­­láron alul egy kicsi, barna asszony majd odaadja a ruhát s ő ereszsze el a hullát Dadánál. Ladánynál átjött egy csónakon a zsidóasszony s átadta neki a ruhát, melybe felöltöztették a hullát. A végtárgyaláson azonban, minden vallomását visz­­szavonta, kijelenté, hogy semmit sem tud, kínozták, azért vallott. C s e r e s n­é, kit a végtárgyalás folyamán idéz­tek meg, azt vallotta, hogy Groszbergné vitte a ru­hát, mert hallotta, mikor ennek férje zsidó fargon­ban parancsolta neki, hogy vigye el a ruhát. E tanú különben aggályosnak tűnvén föl, nem esket­tetek meg. Elnök: Miért volt Cseresné aggályos tanú ? Előadó: Mert már az első kihallgatásnál is olyan vallomást tett Groszbergné ellen, a­mi nem bizonyult valónak. Smilovics Jankel vallomását ismertető ezután az előadó. A hullacsempészet határozottan tagadja. Másképen vallott julius 15-én és július 18-án. Az első kihallgatáson azt mondá, hogy két zsidó szólította fel a hulla elvitelére. Julius 18-án vallomása szerint Kerecsényben Vogel Amsel rá­beszélte, vigye el a hullát s 500 forintot ígért ne­ki, 80 forintot mindjárt adott neki s megállapították, hogy a hullát az eszlári izraelitáktól fogja Szent- Mártonban megkapni. Itt csakugyan megkapta a hullát, a ruhára nézve az eszláriak azt mondták, hogy máshol fogja megkapni. Vogel Amsel tagadta, hogy Kerecsényben 500 forintot ígért volna Smilovicsnak, ő mindig Eszlényben volt s erre nézve tanukra is hivat­kozott. Ezután a tárgyalás befejeztetett. A mai tárgyalásra hatóság elleni erőszak bűn"" tette miatt 4 vádlott és a terhelő tanuk idéztet­­tek be. A vádlottak közül Adásevics Demeter bevallja,, hogy a véres tett színhelyén jelen volt s igazolja azt, hogy a vádlottak közül többen bántalmazták a­ csendőrt. Bajna János a vizsgálóbíró előtt tett be­ismerő vallomását visszavonta, tagadja azt, hogy fejszével jelent meg a színhelyen, tagadja, hogy bántalmazta volna a csendőrt. Hasonlóan tagad mindent Pomehács Sámuel is, sőt azt sem ismerte be, hogy a katasztrófa helyén ott lett volna. Szem­­besittetvén a többi vádlottakkal, ezek közül Levics Marko, Elsig János és Szolmosi látták, amint bottal kezében a menekülő csendőr után futott. Misáta Tóth György bevallja, hogy a menekvő csendőrt üldözte, de egyebet mindent tagad. A vádlottak kihallgatása ezzel befejeztetvén, dr. Szikszay Sándor törvényszéki orvos olvasta fel az agyonvert csendőr Benke József hullájáról fel­vett boncjegyzőkönyvet. Saját véleményét élőszóval is előadta s a boncjegyzőkönyvre is reá­vezette. A védő azon kérdésére, vájjon minden ütés halálos, volt-e, azt feleli, hogy a fejre irányzott 10 ütés mindegyike föltétlenül halálos volt. A tanuk közöl először is Rácz Flórián csendőrt hallgatta ki a törvényszék. Ő volt tudva­­levőleg az, aki 1. évi január hó 4-én szerencsétlen véget ért társával, Benke Józseffel ízbégen keresz­tül Szent­ Lászlóra akart menni. A felbőszült nép­ azonban ízbégen utjukat állotta s megtámadta őket. Elbeszélte körülményesen az egész esetet. Fegyverét a nép ellen csak akkor használta, mi­kor Macsisevics főbe ütötte társát. Erre rögtön le­lőtte Macsisevicset. Hogy Milotát melyik lövés te­rítette le, ezt nem tudja. Felszólíttatván, hogy ül­dözői közöl kiket ismer fel a vádlottak közt,, Bácskaira mutatott, aki a népet arra biztatta, hogy őt is verjék agyon, midőn töltényei elfogytak. Fel­ismerte továbbá Elsig Györgyöt, aki bottal kezében üldöző. A vádlottak ezt mindketten tagadták. El­mondta azt is, hogy üldözői mintegy 5­6-an le­hettek s közöttük egy asszony is volt, de arcukat nem láthatta jól, mert mintegy 80—100 lépésre voltak egymástól. Gojkovics Szilárd lelkésznek, (tanú) habár már előzőleg két ízben is félreverték a harangokat a bérlő kivezetésekor, nem volt semmi tudomása a nép forrongásáról. A kir. ügyész keresztkérdéseire zavarba jött. Elsig Ádámné vallott a tanuk közös legterhe­­lőbben. Ki ütött a csendőrre, azt ő nem tudja, de látta, midőn Kocskovszky ütött, látta Bitterné kezé­ben az ütésre felemelt vas­villát és Gallo­vicsné ke­­zében a seprőt, melylyel a csendőr arcába vágott. Bajnáné kezében látta a kardot, a mint azt térdén ketté akarta törni. Sevicsnél is látta a botot s látta azt is, hogy Sz­idák üldözte a megfekvő csendőrt. Zlatár István korcsmáros a bérlők kivezeté­­sét beszélte el körülményesen, mert éppen nála akarták felvenni a borokat, midőn a nép kilökdöste őket az udvarból. Konstatálja, hogy a bérlőkkel jött pénzügyőrt a nép nem bántotta. Velicsko Gliso egy kocsin jött Szent­ Endré­­ről a főtettesekkel, de a kocsi hátuljában ült, még­­pedig háttal nekik s­rácul nem tudván, nem ért­hette mit beszélnek. Amellett tanúskodik, hogy ré­szegek voltak, az útközben beért csendőröket ök­leikkel fenyegették s a faluba érve, leugráltak a kocsiról és hurralt kiáltottak. Megtörténvén a tanuk kihallgatása, a királyi ügyész Rácz csendőr és Weticsko kivételével va­­mennyi megesketését kérte a törvényszéktől. A tör­vényszék rövid tanácskozás után valamennyi tanú megesketését kimondotta. — Rácz csendőr kivéte­lével, a­mi megtörténvén, a tárgyalást befejezték a. folytatását holnap reggeli 9 órára halasztották. — A 15000 ezer forintos postalopás gya­nújával terhelt S­t­i­p­a­n­e­k Pál postatiszt bűnügyé­ben Tóth Ernő biró befejezte a vizsgálatot. Az iratok a kir. ügyészségnél vannak indítványtétel vé­gett. A vádlottat dr. Graner Gyula ügyvéd fogja védeni. — A reáltanoda-utcai játékbarlang ügyé­ben Drill Béla biró a vizsgálatot befejezvén, az iratokat beterjesztette a törvényszékhez. — Az anarchisták ügyében megindított vizs­gálat egyebek között állítólag egy fontos eredmény­nyel dicsekedhetik. Scheffler Albin ugyanis beval­lotta, hogy a múlt évi október hóban Enzersdorfban Bécs mellett, részt vett abban a gyűlésben, mely Blöch és Hlubek fölött kimondta a halálitéletet. Minden egyéb kérdésre azonban azt a kitérő választ adja, hogy az állítólagos határozatot nem ismeri­­, ilyenben ő nem vett részt. Törvényszéki csarnok. Az izbégi zendülés. — Harmadik nap. — Az izbégi eset tárgyalását ma folytatta a pestvidéki kir. törvényszék.

Next