Pesti Hírlap, 1884. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)
1884-08-02 / 212. szám
, mint az utóbbi kínos esetek s az államnak közel 300 000 forint erejéig való károsodása tanúsítja, még mindig távolról sem bír oly jó rendőrséggel, mint akármelyik nyugati metropolis, vagy akár a kis Belgium fővárosa Brüsszel. S e szervezet nem is volna más, mint az angol, francia s némileg a bécsi példa utánzata. De ami fő, az, hogy az átalakítás ne maradjon csak a felszínen, vagyis ne Cervantes szavai teljesedjenek : Los mismos perros con otros collares, hanem átalakuljon a lényeg is. Rendőreinknek ne csak uniformisuk változzék, hanem alakuljon át rendőrségünk egész belső lényege. Az új országház. A miniszterelnök — min félhivatalos helyről jelentik — az építendő új országháznak, továbbá az országházi építési irodák terveit, a hatósági jóváhagyás, illetőleg az építési engedély megadása céljából ma küldte le a fővároshoz. Miután az építkezés már a folyó építési évadban meg fog kezdetni, és e célra több fontos előmunkálatok foganatosítása nevezetesen az országház céljaira kijelölt telek szabályozása, a magánterületek kisajátítása, a vízvezeték áthelyezése, a szabályozandó alkotmány utca tengelyének kitűzése, a rakpart vonalának maghatározása, végre a növeaupontok megállapítása okvetlenül szükséges, a miniszterelnök egyúttal felhívta a fővárost, hogy ez előmunkálatok gyors foganatosítása iránt intézkedjék. A honvédelmi minisztérium költségvetése teljesen elkészülvén, az már a legközelebbi napokban átküldetik a pénzügyminisztériumhoz. A zágrábi Starcsevics párt elhatározta, hogy Zágrábban Folnegovicsot jelöli ki a jövő országgyűlésre. A nemzeti párt azonban két zágrábi kerületet biztosítottnak tekint a maga részére s hiszi, hogy a harmadikat is megmenti a ,jogi párt,4 körmei közül. A vidéken széltében élénk választási mozgalom uralkodik. — Az egyetemi statútum módosítása céljából a kormány kebelében folyt tanácskozások be vannak fejezve s legközelebb rendelettel fog az nyitások egyik része életbelépni. A Starcsevics párt emberei gyűjtéseket rendeznek, hogy a kicsapott egyetemi ifjakat egynek kivételével Oroszországban taníttassák tovább. Angyelics Germán patriarcha belgrádi fogadtatásáról a következőket jelenti a félhivatalos Pol. Corr. : Vasárnapon, júl 27 ó., megérkezése napján a patriarcha látogatást tett Schiessl ur cs. követségi tanácsosnál, aki a látogatást azonnal viszonozta. Ezután a patriarcha meglátogatta a kabinet összes tagjait. A következő napon udvari diszfogat jött a patriarcháért, és vitte a királyi párhoz ünnepélyes kihallgatásra. Az egyházfejedelem, ki ez alkalommal piros díszben volt, Schiessl úrral és a papi kíséretével jött a kir. kastélyba. Rövid idő múltával király tábornoki díszegyenruhában jött a metropolitan épületbe és félórai látogatást tett az egyházfejedelemnél. Hétfőn, július 28 án este az új királyi kastély téli kertjében díszebéd volt a patriarcha tiszteletére. Ez alkalommal a patriarcha Natália királyné jobb oldalán foglalt helyet Utána következtek Garasanin miniszterelnök neje, Pantelics sabaci püspök és Novakovics asszony. A király baloldalán ültek Theodosius metropolis, Lesjanin udvari hölgy, Garasanin miniszterelnök, Petrovics hadügyminiszter neje. A minisztereken és a patriarchs kíséretének tagjain kívül meg voltak még híva a szabadságon itt időző szerb követek : Bogicsevics, Christies Fülöp és Gruics Jefrem urak. A díszebéden Milán király a következő felköszöntőt mondta: „Szentséged! Örömömre szolgál, hogy Szerbiában tett látogatása megadta nekem az óhajtott alkalmat, hogy — mint az új Szerbia első királya — üdvözölhessem udvaromban méltó és közvetlen utódját azon patriarcháknak, kik a szerb történet legdicsőbb korszakában a legmagasabb egyházi méltóság ezen elmét viselni kezdték; utódját azoknak, kik a szerb nép legszomorubb napjaiban a Habsburg-ház nemeskeblü uralkodóinak oltalma és magas jóakarata mellett uj védbástyát igyekeztek emelni a nép felvilágosodásának és az orthodox egyháznak ; utódját azoknak, kik később — mikor tetszett a gondviselésnek előmozdítani nagyatyám és népem törekvéseit és a szerb állam megújulását, — hozzájárultak ahhoz, hogy abban újra fel- Állittassék szent Száva érseki széke és megteremtessenek a nemzeti felvilágosodás előfeltételeit Áthatva a történeti emlékek iránti tisztelettől; hálát érezve a tényekért, melyekkel Szentséged barátságot tanúsított Szerbia, a királyi ház és a testvéregyház iránt; örömtől eltelve, hogy Szentségedben egyik fő méltóságát látom a szomszéd barátállamnak, mely iránt a barátság érzelmeit táplálom és melynek felséges császárja és királya iránt lelkem mélyében hálát érezek: kedves kötelességet teljesítek, midőn Szentségedet üdvözlöm a szerb területen. Ezért poharat ürítek őszentségének, Germán patriarcha urnak egészségére, minden jót, sok szerencsét és dicsőséget, kívánva neki.“ Valamint az udvar, az irányadó személyek és a lakosság, úgy a sajtó is élénk megelégedéssel ’ üdvözli a patriarcha belgrádi utazását. A patriarcha látogatása egyáltalán minden tekintetben kitűnő benyomást tett. Lengyel küldöttség a cárnál Berlini lapok híre szerint lengyel küldöttség fog Pétervárra menni, hogy meghívja a cárt Varsóba. A küldöttség élén Zatrojszki és Wielopolski grófok lesznek. A Vatikán és az orosz kormány közt folyó tárgyalások állása oly kedvező, hogy Oroszországnak a szentszékről való állandó képviseltetése immár bizton várható. A francia alkotmányrevízió ügyében tegnap tartotta a képv. kamara utolsó tárgyalását, mely igen zajos volt Ponl de Cissignat folyton félbeszakítja a szónokokat, amiért őt az elnök kétszer rendre utasítja. — Flogent azt kívánja, hogy az új javaslatot vessék el, s állítsák vissza ismét a régit, ami ellen a bizottság előadója határozottan fölszólal. — P e 1 1 e t a n (szélsőbali) megtámadja a javaslatot kifejtve, hogy a képviselők a szenátussal szemben soha ilyen becsületbeli kötelezettséget magukra nem vehetnek, mert ilyen tartózkodásnak rájuk nézve csak a választókkal szemben szabad léteznie. Pelletan faggató kérdéseire a kormány tagjai felelni nem akarnak. Később Lavergue két kérdésére mégis felelni akar Jules Ferry, de gúnyos közbekiáltásokkal folyton félbeszakítják , mire a miniszterelnök, aki alig mondott el néhány mondatot, hirtelen abbahagyja a beszédet, s izgatottan távozik a szószékről. Ezután az általános vitát berekesztették, s átmentek az egyes cikkelyekre. Az első rész első felét (hogy a revisio nem alkalmazható a köztársasági államformára) 291 szavazattal 132 ellen elfogadják, s elfogadják az egész bekezdést, épp úgy elfogadják az 1 — 7. §§-okat is, 266 szavazattal 69 ellen. Laguerre módosítványát a szenátus által visszavetett pont újra fölvételét illetőleg, 294 szavazattal utasították el 191 ellen, miáltal tehát a szenátus visszavetését elfogadták s a kongresszus kétségtelenül meg fog tartatni. A kongresszust hétfőn tartják meg Versaillesben, valószínűleg Leroyer elnöklete alatt, ott volt nagy Napoleon, akiről a franciák még évtizedek múlva sem hitték el, hogy meghalt. Ott volt Ney tábornok, kiről még ma is azt állítják, hogy nem lőtték főbe, hanem agyonlövetése csak fikció volt, sőt menekülni engedték Amerikába, ahol még évtizedeket élt. De ott volt egy alkalommal már Rákóczy is, aki tudvalevőleg 1735 ben halt meg, mégis mikor 1753 ban a Petheő Ferenc és Törő Mihály féle lázadás kiütött, a néppel sehogysem lehetett elhitetni, hogy nem Rákóczy áll a felkelés élén. Azt tudja édes öcsém, hogy én a szabadságharc alatt a magyar kormány biztosa voltam Szegeden. Abban az időben történt, midőn a magyar kormány már Debrecenben szorongatva lévén, elhatározta, hogy Szegedre teszi át székhelyét. Dolgozgattam, mert dolog akadt elég. Épen a kormány elszállásolása miatt füstölt a fejem, — amidőn hajdúm jelenti, hogy egy öreg szegedi polgár szeretne velem beszélni. — Beléphet, mondom. Patriarchalis vénea—80 esztendős szép ősz alak jött szobámba. Azokból az üstököshajú alsóvárosi polgárokból, akik hosszú, vállukra lecsüngő fürtjeikbe a koponya hátulsó részén erős, nehéz fésűt tűzdeltek. Ma már csak elvétve akad az ember ilyen „üstökös magyarokra.“ — ’Csés jó napot kivánok tekintetes kormányos biztos úr, vagy, hogy is tituláljam, — mond az öreg, valódi szegedi dialektikával. Azt mondik, jön a Kossuth? — Lépjék bee közelebb, mondom az Öregnek. Ha azt mondik, jó mondik, mert csakugyan jön. — Ismeri a tekintetes kormányos biztos úr Kossuthot személyibe? — Hogyne ismerném atyámfia, hiszen az embere vagyok. — Csakugyan ismeri? Hát azt hiszi, csakugyan Kossuth az? — Persze, hogy az! Az öreg szemeit ég felé emelte, s szilaj, meredt szemekkel kiáltá: — Akkor nem ismeri! Nem Kossuth az. — Hát ki vana édes atyámfia, ha nem Kossuth ? — Hát Rákóczy Ferenc, viszonzá a vén alsóvárosi magyar. Összerázódtam. Eszembe jutott a négy év előtti jelenet, midőn Kis Guczi János uram a csikók lófogaiból Rákóczy eljövetelét jósolta. Erőt vettem magamon s megszólaltam: — Hogy volna Rákóczy Ferenc, hiszen Rákócy már több mint száz esztendeje meghalt Rodostóban.Ott van eltemetve. A vén szittyát nem lehetett kapacitálni. Az ajtóból e szavakkal fordult vissza. — Elnevezhetik az urak, ahogy akarik, mégis csak Rákóczy a figyelme. Hentaller Lajos._ Laube Henrik. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.— A német szinműirodalmat nagy veszteség érte: Laube Henrik, Bauernfelddel együtt az osztrák költők Nesztora, meghalt ma reggel Bécsben. A század elején született, azok közt a forrongó eszmék között nevelkedett, melyek akkor egész Európát fogva tartották. Serdülő ifja volt, midőn a napóleoni hatalom, mely Németországra ónsulylyal nehezedett, meg lett törve. A nagy szavak és csengő frázisok ideje volt ez. Nem álmodtak egyébről mint népszabadság, egyenlőség, nemzeti törekvések jogosultsága s még számos ilyen szép, ha a valóságban ritkán föllelhető dolog felől. Lande, ki teljes életében nagy barátja volt az aktualitásnak, nem rohant vakon az örvénybe, mely a legtöbb felhőben járó ifjú idealistát elnyerte. Sandl Gyula, ki Kotzebueta színműírót megkéselte, mivel Európa szabadságát látta általa veszélyeztetve, nem tartozott eszményképei közé. Valamint soha sem hitte, hogy egyetlen ember, legyen bármilyen hatalmas a szelleme, a világot üdvözítheti, úgy nem is tartott az emberi alakba bujtatott rémektől, kik az ifjúi túlhevült képzeletben akkortájban a kegyetlen fátum szerepére voltak kárhoztatva. De azért kivette részét a mámorból. Felcsapott politikai írónak és reformátornak olyan korban, midőn még az ész a szív szolgálatában áll. ő volt „az ifjú Németország” feltalálója azon korban, midőn nem is létezett még Németország, hanem 360 birodalmi grófság, fejedelemség, szabad város s többféle romjain a harminchat szövetséges állam alakult. A különbség az egészben az volt, hogy míg azelőtt két óra volt elégséges arra, hogy a „szabad véleménynyel“ gyanúsított szűkebb hazájából elmeneküljön, most már hat órát, némely helyen egy egész napot vett igénybe az ilyen kéjutazás. Az ifjú Németország sok éretlen elemet foglalt magában, de számos elsőrendű tehetséget is. Csak Heinet, Auerbachot, Bemet és Gutzkowot kel említenünk, hogy tisztában legyünk azon hatalmas szellemi tőke felől, mely ez eszmébe volt lefektetve. Igaz, hogy nem sokáig tartott az összejárás; könnyebb lett volna egy dalos madarakkal teli erdőt arra bírni, hogy egy nótában fejezze ki a tavasz által felköltött érzelmeit, semmint ennyi ifjú és hatalmasan elágazó tehetséget egy irányba terelni. Az összeütközésre naponta meg volt az al- P í S T i FI I ft L A P 1884. augusztus 2. Vizsoly Gusztáv bukása. — Röpirat Tolnavármegyéből. — Már megint egy görög név: Enripon. Egész klasszikus irodalmat támasztottak a választások s a klérus, valahányszor egy görög névbe ütközik, meghőköl. A Timeleonok fajtája sebesen szaporodik. Ezúttal nem is annyira Haynaldról van szó, mint Vizsolyi Gusztáv bukásáról, akinek elveszítése leginkább azért fáj a kormánypártnak, mert