Pesti Hírlap, 1884. október (6. évfolyam, 271-301. szám)

1884-10-04 / 274. szám

14 nek indult és fekete csoportos nagy gyük­ö­csét m Salja a szellő. Az a szellő, mely amott kelt a Balaton tükrén, mert a magyar tengeri brise ez­­ „Thalatta, tha'atta! . . Az elzorult szívből, mint a pacsirta, ujongva rebben ki a bánatos lélek és zengve dicséri az urat. Ó istenem, mégis de szép a te világod!­ Lasz Samu PESTI HÍRLAP, 1884. október 4. Felelős szerkesztő: dr. Kenedi Géza. A francia köztársaság elnöke d­ihta. Az egykor világszerte híres ünnepélyek zajá­tól viszhangzó elyséei palotában meglehetősen nyárspolgárias élet uralkodik ma. Grévy elnök reg­gel 8 órakor kel fel, belebukik elnyűtt hálókabát­jába, felhúzza vászoncipőit, ezüsthajú fejére bár­­sonysipkát tesz, kimegy a kertbe, hogy meglátogassa kedvenc kacsáját Bébét, a­mely miatt a reakcioná­­rius sajtó részéről oly sok csúfságot és gúnyt kény­telen elviselni. Kilenc órakor Grévy eltávozik és dolgozószobájába megy. Dolgozószobája igen dí­szes , magas ablakai a kertre szolgálnak és drága történelmi nevezetességű gobelin szőnyegekkel van bevonva. Az elnök kényelmes támlásszékbe helyezke­dik íróasztala előtt, a­hol a reggeli lapok vannak kiterítve. Ezeket az elnök egytől egyig figyelemmel olvassa át. Fél kilenckor megjelenik Grévyné az ő feltűnően egyszerű pongyolájában, gyakran egy kö­tött kendőt kötve fejére és a dolgozószoba küszö­bén jelt ad férjének. A háziúr felkel, elveszi felesége kezéből a kosarat és a baromfi udvarba követi, hol nagy kedvteléssel segít megszámlálni a friss tojásokat. Délelőtt 10 órától 12-ig átfutja az érkezett leve­leket, odaadja titkárainak, a­kik közül egyik uno­kaöccse, elmondja a napi posta elintézésére szük­séges utasításokat, kiszolgáltatja a hivatalos leve­leket, azután sógora Wilson és udvari tábornoka Pittié társaságában államügyekkel foglalkozik. Ezen kívül mint gyakorlati ember nem fe­lejti el magán­ügyeit sem, fogadja tőzsde­ügynökét, ingatlanainak kormányzóját, vagy tanácskozik mű­építészeivel egy új építés, vagy valamely elő­nyös vétel felett. Esetleg, de nagyon ritkán jön egy­­egy látogató. Elnöki hivataloskodása kezdetén Grévy ameri­kai elv szerint mindenkit elfogadott, a­ki jelentke­zett és a­kinek valami kérni valója volt. Most már ezen szokással felhagyott és ma már éppen annyi­ra fukar a kihallgatás adásban, mint kiadásaiban: Achard, Andrieux, Carstens, Bardoux, Derés, Du­elers és Chiris, Brisson és Freycinet azok a szemé­lyek, a­kik előtt leggyakrabban nyílnak meg az Ely­­sée ajtai. Minden héten kedden és szombaton, változa­tosság kedvéért, minisztertanács tartatik, melyen Grévy elnököl. Ebéd előtt öt perccel az első emeleti ebédlő terembe megy az elnök, hol őt családja várja. A kávét a billiárd szobában terítik fel, hol a háziúr Pittié tábornokkal karambolt játszik. Erre Grévy gazdagon felszerelt könyvtárába megy, mely a földszinten van, és a­hol a francia köztársaság elnökének két sovány munkácskáját is találhatjuk : „Le gouvernement nécessaire“ és „Dis­­cours prononcé en 1868, á l’ouverture de la Con­ference“ című műveket. Itt lapozgat és olvas Grévy, átfutja a levele­ket, okmányokat stb., azután Bébénél tesz láto­gatást, befogat és feleségével és leányával a Bois de Boulogne- ba rándul. Este ebéd után legszűkebb körű családi cercle van, melyben csak az elnök legközelebbi rokonai, testvérei, unokaöcscsei vesznek részt. Billiárdot és sakkot játszanak. Grévy kitűnő játékos és már mint ifjú ügyvéd a „Café de la Régence Alfréd de Musset“ ben igen sok játszmát vesztett el. Szín­házba nagyon ritkán jár és csakis akkor, ha a köz­társaság érdeke kívánja. 10 órakor szétoszlik a társaság, Grévy meg­csókolja leánya fejét „Bon soir, ma d­érie !“ és az­után mélységes csöndbe merül az Elysée és csak az ide-oda járó őrkatonák nehézkes léptei hallat­szanak künn a Rue Faubourg Saint Honoré járdá­ján. — Látnivaló, hogy a legigénytelenebb párisi bourgeois sem él oly egyszerű és szerény életet, mint a nagy és fényes Franciaország elnöke. REGÉNY-CSARNOK. xércxscép. (Folytatás.) 8) Kilenc órakor este a jó barát elhagyta a cellát, mondván, hogy félóra múlva visszatér. A­mint eltávozott, felváltották az őröket. Az őrök abban a hiszemben voltak, hogy a barát még mindig Kellernél van. Akkor a hű barát eltávozott, míg az első távozó maga Keller volt. Barátja addig a cellában maradt, így kockáztatta érte életét. Keller orvos ezután a külföldön bolyongott egy darabig, míg végre az uralkodó fejedelem meg­kegyelmezett neki. De ekkor egy nagy csapás érte az orvost. Az önfeláldozó hű barát meghalt. Keller vigasz­talhatom volt. Ennek a jó embernek ön valódi képmása. Keller önben vigasztalódott. Felfo­gott a sorsán, s önt taníttatta, minthogy pedig gyermekkorától elvashatlan társa volt Marston Reginaldnak, ő is részesült kegyében. Ebből láthatja, hogy Reginaidnak nem sok igénye van Keller orvos hálájára. Már meg is tudta, hogy Reginaidnak nem barátja többé s engem bízott meg, hogy önnek minden negyedévre 2000 fontot kézbesítsek. — 8000 et egy évre — kiáltott Rudolf meglepetve. — Igen, itt az összeg ! — Mily áldott jó ember ez az orvos. Oly érdemetlenül halmoz el jóságával! Wolfe Hans szemei fénylettek. — Nem, nem ! kiáltott élénk hangon — ön nagyon is megérdemelte. Ön bámulatosan hasonlít ahhoz az emberhez, a­ki megmentette őt, ön bizonyosan valami rokonságban van vele... Aztán egyszer az én éltemet is megmentette. Ezt én sohasem fogom önnek elfelejteni. Rudolf megborzadt. — Ah — mondá fejét elfordítva — ez egészen más dolog ! — Igen, igazsága van, ez egészen más dolog! Csak egy szegény gyilkos életéről van szó, de a gyilkos is hálás tud lenni. Szeretném, ha oly gazdag volnék, mint Keller orvos. Vájjon oly jó szívvel viseltetne e irányomban, ha én segíteném önt, mint Keller orvos iránt? — Mindenesetre — sietett megjegyezni Rudolf kellemetlenül érintve, — de mondja csak, hogy akar ön rajtam segíteni ? — Meschlert küldtem Németországba, s egy barátomtól bizonyos könyveket hozott. E könyvekben a lelki vonzódás tana tárgyaltatik. Ön ezek segítségével megnyerheti Mabel szivét, s korlátlanul uralkodhatik rajta. Megküldtem ön­nek e könyveket. Olvasta? Braunstein Rudolf csodálkozva nézett Hansra. — Ön könyveket küldött volna nekem? Semmit sem tudok róla? Wolfe Hans egy székbe hanyatlott kétség­­beesésében. Arca elsáppadt és suttogva kérdé: — Ön nem kapott semmiféle könyvet? Meschler magának tartotta volna? — Annyit mondhatok, hogy én semmi­féle könyvnek még színét sem láttam. — Ezen a könyvet átadták Goodyear or­vos egyik szolgájának. — A­ki bizonyosan elpusztította a köny­veket ! — Ez végzetes tévedés — kiáltott Wolfe Hans — a könyvekben még valami más is volt Önnek el kell menni Goodyear orvoshoz és visz­­szakövetelni a könyveket. Engem ne is említ­sen, mondja, hogy Keller Ferenc küldte a könyveket. — Holnap el fogok menni. De itt jön a törpe. Meschler ijedt arccal lépett be. — Új hirt hozok — mondá szánalmas hangon. — És roszat is egyúttal, látom arcodon. — Igen, rossz hír mind önre, mind mr. Braunsteinra nézve. Goodyear Mabel és Mars­ton Reginald tegnap este megesküdtek. Wolfe Hans ajkai remegtek e hit hal­latára, szólani akart, de nyelvét nem bírta moz­gatni. Rudolf torkon ragadta a törpét. — Hazudik, ez nem igaz, gyalázatosan hazudik. A törpe máskülönben is elég komiku­san nézett ki, de most ijedtében és kínjában nagyon nevetségesen rángatta fel és alá szem­öldökeit, s arca kékes véres lett. Wolfe Hans segítségére sietett. — Ugyan Rudolf ne legyen őrült. Mi haszna belőle, ha ártatlan emberen tölti bo­­szuját. Hagyja inkább hadd mondja el, a mit tud, mi pedig a boszura gondoljunk. A német e szavakra visszanyerte önural­mát, elbocsátotta a halálra ijedt törpét s egy székbe hanyatlott, a mely a kandalló mel­lett volt. — Mescher — mondá Hans — igyál egy kis brandyt. Most különösen jól fog esni neked. Felejtsd el barátom izgatottságát, s mondd el mit tudsz. VIII. FEJEZET. Egy idegen látogató. Térjünk vissza Goodyear orvoshoz, a­ki­nek minden vagyonát elrabolták Braunstein Rudolf, mint már tudjuk, el­hagyta a házat. Hatodik napja a lopás után, Marston Reginald felkereste az orvost. — Kedves orvos úr, ön most nagy za­varban van, megengedi, hogy ennek dacára egy barátságos és mindenesetre nagyon komoly beszélgetésre kérjem önt fel. A doktor megragadta kezét. — Ön mindig jó barát volt, s nem kétel­kedem, hogy mindig az is marad. Reginald mosolygott zavarában. — Hát, hogy is kezdjem?Igaz kedves or­vos úr Lorneleighben megkezdem a praxist, a­mit ön is ajánlott. — Ez jó újság — jegyzi meg az orvos. — De nős orvos mindég több bizalmat kelt, mint a nőtelen. — Ez igaz! — Már választottam magamnak nőt, akit szeretek tisztelek. Öntől jövök megtudakozni, várjon boldog lehetek-e? — Tőlem ? —­ Igen, szeretem leányát Mabeit. Azt hi­szem boldogok leszünk, Ha ön érdemesnek tart szerelmére .... — Kedves Marston — mondá az orvos meleg bensős­éggel — ez a nyilatkozat, biztosí­tom róla, nagy örömmel tölt el engem, de most az a kérdés, vájjon Mabel bele fog-e egyezni? Reginald büszkén nézett az orvosra. — Vettem magamnak azt a szabadságot, s már beszéltem is vele. — Ravasz kópé ! — mondá az orvos tré­fásan megfenyegetve őt — igy látom nincs más hátra mint beleegyezni. — Ha nincs ellenvetése, szeretném, ha még e hónapban meg lenne az esküvő, hogy mint nős ember menjek el Lorneleigh-be. — Ha Mabeinek nincs kifogása ellene, úgy legyen, a­mint akarja. Én csak örülni fo­gok neki. Mabeit behívták és úgy találtatott, hogy mindenben egyetért Reginalddal. Csöndes menyegző volt, csak a legbizal­masabb barátokat hívták meg. Laura ez este nagyon rajta volt, hogy szeretetreméltónak lássék, fecsegett, kacagott, de a­kik megfigyelték a leányt, azok magaviseletét éppen nem találták természetesnek. Másnap este az ifjú pár már elutazott Lor­­neleighbe, a­hol egy kicsi, de csinos kisszállást rendeztek be maguknak. Reginald csakhamar közkedveltségre tett szert. Megnyerő, szíves modorával mindenkit el­ragadott. A gentlemanek megszerették, mert megbíz­tak tudományában, a nők mert csinos, udvarias és fiatal volt, így ment egy pár hónapig. Mabelnek meg volt mindene, a­mit csak kívánt Hat hónap telt el így, a fiatal pár boldog volt, keveset hallot­tak Goodyear orvosról, éppen semmit Braunstein Rudolfról. Az orvos kétszeres szorgalommal látott dolga után, ezek egészen elfoglalták, Braun­stein Rudolf pedig mintha eltűnt volna a föld színéről. Hanem hat hónap múlva minden meg­változott. Lorneleigh jó népe megfoghatatlan módon egy másik orvoshoz pártolt át. Reginald az első hat hónapban sokat ke­resett ugyan, de a beruházások sokat felemész­tettek s midőn egy kis baba megszületett, s minden költség fedezve lett, vajmi kis összeg maradt a zsebében A dolog igazán sajátságos volt. Az emberek kerülték a fiatal embert és nejét s ócsárolták mindenfelé. A válság beál­lott, Mabel elégedetlenkedni kezdett. Reginald látta ezt s leginkább ettől tar­tott. Félt attól a naptól, a­melyen meg kell val­lani nejének, hogy pénze nincs. Végső kétség­­beesésében segítségért irt Goodyear orvosnak. (Folyt, köv)

Next