Pesti Hírlap, 1884. október (6. évfolyam, 271-301. szám)
1884-10-04 / 274. szám
14 nek indult és fekete csoportos nagy gyüköcsét m Salja a szellő. Az a szellő, mely amott kelt a Balaton tükrén, mert a magyar tengeri brise ez „Thalatta, tha'atta! . . Az elzorult szívből, mint a pacsirta, ujongva rebben ki a bánatos lélek és zengve dicséri az urat. Ó istenem, mégis de szép a te világod! Lasz Samu PESTI HÍRLAP, 1884. október 4. Felelős szerkesztő: dr. Kenedi Géza. A francia köztársaság elnöke dihta. Az egykor világszerte híres ünnepélyek zajától viszhangzó elyséei palotában meglehetősen nyárspolgárias élet uralkodik ma. Grévy elnök reggel 8 órakor kel fel, belebukik elnyűtt hálókabátjába, felhúzza vászoncipőit, ezüsthajú fejére bársonysipkát tesz, kimegy a kertbe, hogy meglátogassa kedvenc kacsáját Bébét, amely miatt a reakcionárius sajtó részéről oly sok csúfságot és gúnyt kénytelen elviselni. Kilenc órakor Grévy eltávozik és dolgozószobájába megy. Dolgozószobája igen díszes , magas ablakai a kertre szolgálnak és drága történelmi nevezetességű gobelin szőnyegekkel van bevonva. Az elnök kényelmes támlásszékbe helyezkedik íróasztala előtt, ahol a reggeli lapok vannak kiterítve. Ezeket az elnök egytől egyig figyelemmel olvassa át. Fél kilenckor megjelenik Grévyné az ő feltűnően egyszerű pongyolájában, gyakran egy kötött kendőt kötve fejére és a dolgozószoba küszöbén jelt ad férjének. A háziúr felkel, elveszi felesége kezéből a kosarat és a baromfi udvarba követi, hol nagy kedvteléssel segít megszámlálni a friss tojásokat. Délelőtt 10 órától 12-ig átfutja az érkezett leveleket, odaadja titkárainak, akik közül egyik unokaöccse, elmondja a napi posta elintézésére szükséges utasításokat, kiszolgáltatja a hivatalos leveleket, azután sógora Wilson és udvari tábornoka Pittié társaságában államügyekkel foglalkozik. Ezen kívül mint gyakorlati ember nem felejti el magánügyeit sem, fogadja tőzsdeügynökét, ingatlanainak kormányzóját, vagy tanácskozik műépítészeivel egy új építés, vagy valamely előnyös vétel felett. Esetleg, de nagyon ritkán jön egyegy látogató. Elnöki hivataloskodása kezdetén Grévy amerikai elv szerint mindenkit elfogadott, aki jelentkezett és akinek valami kérni valója volt. Most már ezen szokással felhagyott és ma már éppen annyira fukar a kihallgatás adásban, mint kiadásaiban: Achard, Andrieux, Carstens, Bardoux, Derés, Duelers és Chiris, Brisson és Freycinet azok a személyek, akik előtt leggyakrabban nyílnak meg az Elysée ajtai. Minden héten kedden és szombaton, változatosság kedvéért, minisztertanács tartatik, melyen Grévy elnököl. Ebéd előtt öt perccel az első emeleti ebédlő terembe megy az elnök, hol őt családja várja. A kávét a billiárd szobában terítik fel, hol a háziúr Pittié tábornokkal karambolt játszik. Erre Grévy gazdagon felszerelt könyvtárába megy, mely a földszinten van, és ahol a francia köztársaság elnökének két sovány munkácskáját is találhatjuk : „Le gouvernement nécessaire“ és „Discours prononcé en 1868, á l’ouverture de la Conference“ című műveket. Itt lapozgat és olvas Grévy, átfutja a leveleket, okmányokat stb., azután Bébénél tesz látogatást, befogat és feleségével és leányával a Bois de Boulogne- ba rándul. Este ebéd után legszűkebb körű családi cercle van, melyben csak az elnök legközelebbi rokonai, testvérei, unokaöcscsei vesznek részt. Billiárdot és sakkot játszanak. Grévy kitűnő játékos és már mint ifjú ügyvéd a „Café de la Régence Alfréd de Musset“ ben igen sok játszmát vesztett el. Színházba nagyon ritkán jár és csakis akkor, ha a köztársaság érdeke kívánja. 10 órakor szétoszlik a társaság, Grévy megcsókolja leánya fejét „Bon soir, ma dérie !“ és azután mélységes csöndbe merül az Elysée és csak az ide-oda járó őrkatonák nehézkes léptei hallatszanak künn a Rue Faubourg Saint Honoré járdáján. — Látnivaló, hogy a legigénytelenebb párisi bourgeois sem él oly egyszerű és szerény életet, mint a nagy és fényes Franciaország elnöke. REGÉNY-CSARNOK. xércxscép. (Folytatás.) 8) Kilenc órakor este a jó barát elhagyta a cellát, mondván, hogy félóra múlva visszatér. Amint eltávozott, felváltották az őröket. Az őrök abban a hiszemben voltak, hogy a barát még mindig Kellernél van. Akkor a hű barát eltávozott, míg az első távozó maga Keller volt. Barátja addig a cellában maradt, így kockáztatta érte életét. Keller orvos ezután a külföldön bolyongott egy darabig, míg végre az uralkodó fejedelem megkegyelmezett neki. De ekkor egy nagy csapás érte az orvost. Az önfeláldozó hű barát meghalt. Keller vigasztalhatom volt. Ennek a jó embernek ön valódi képmása. Keller önben vigasztalódott. Felfogott a sorsán, s önt taníttatta, minthogy pedig gyermekkorától elvashatlan társa volt Marston Reginaldnak, ő is részesült kegyében. Ebből láthatja, hogy Reginaidnak nem sok igénye van Keller orvos hálájára. Már meg is tudta, hogy Reginaidnak nem barátja többé s engem bízott meg, hogy önnek minden negyedévre 2000 fontot kézbesítsek. — 8000 et egy évre — kiáltott Rudolf meglepetve. — Igen, itt az összeg ! — Mily áldott jó ember ez az orvos. Oly érdemetlenül halmoz el jóságával! Wolfe Hans szemei fénylettek. — Nem, nem ! kiáltott élénk hangon — ön nagyon is megérdemelte. Ön bámulatosan hasonlít ahhoz az emberhez, aki megmentette őt, ön bizonyosan valami rokonságban van vele... Aztán egyszer az én éltemet is megmentette. Ezt én sohasem fogom önnek elfelejteni. Rudolf megborzadt. — Ah — mondá fejét elfordítva — ez egészen más dolog ! — Igen, igazsága van, ez egészen más dolog! Csak egy szegény gyilkos életéről van szó, de a gyilkos is hálás tud lenni. Szeretném, ha oly gazdag volnék, mint Keller orvos. Vájjon oly jó szívvel viseltetne e irányomban, ha én segíteném önt, mint Keller orvos iránt? — Mindenesetre — sietett megjegyezni Rudolf kellemetlenül érintve, — de mondja csak, hogy akar ön rajtam segíteni ? — Meschlert küldtem Németországba, s egy barátomtól bizonyos könyveket hozott. E könyvekben a lelki vonzódás tana tárgyaltatik. Ön ezek segítségével megnyerheti Mabel szivét, s korlátlanul uralkodhatik rajta. Megküldtem önnek e könyveket. Olvasta? Braunstein Rudolf csodálkozva nézett Hansra. — Ön könyveket küldött volna nekem? Semmit sem tudok róla? Wolfe Hans egy székbe hanyatlott kétségbeesésében. Arca elsáppadt és suttogva kérdé: — Ön nem kapott semmiféle könyvet? Meschler magának tartotta volna? — Annyit mondhatok, hogy én semmiféle könyvnek még színét sem láttam. — Ezen a könyvet átadták Goodyear orvos egyik szolgájának. — Aki bizonyosan elpusztította a könyveket ! — Ez végzetes tévedés — kiáltott Wolfe Hans — a könyvekben még valami más is volt Önnek el kell menni Goodyear orvoshoz és viszszakövetelni a könyveket. Engem ne is említsen, mondja, hogy Keller Ferenc küldte a könyveket. — Holnap el fogok menni. De itt jön a törpe. Meschler ijedt arccal lépett be. — Új hirt hozok — mondá szánalmas hangon. — És roszat is egyúttal, látom arcodon. — Igen, rossz hír mind önre, mind mr. Braunsteinra nézve. Goodyear Mabel és Marston Reginald tegnap este megesküdtek. Wolfe Hans ajkai remegtek e hit hallatára, szólani akart, de nyelvét nem bírta mozgatni. Rudolf torkon ragadta a törpét. — Hazudik, ez nem igaz, gyalázatosan hazudik. A törpe máskülönben is elég komikusan nézett ki, de most ijedtében és kínjában nagyon nevetségesen rángatta fel és alá szemöldökeit, s arca kékes véres lett. Wolfe Hans segítségére sietett. — Ugyan Rudolf ne legyen őrült. Mi haszna belőle, ha ártatlan emberen tölti boszuját. Hagyja inkább hadd mondja el, a mit tud, mi pedig a boszura gondoljunk. A német e szavakra visszanyerte önuralmát, elbocsátotta a halálra ijedt törpét s egy székbe hanyatlott, a mely a kandalló mellett volt. — Mescher — mondá Hans — igyál egy kis brandyt. Most különösen jól fog esni neked. Felejtsd el barátom izgatottságát, s mondd el mit tudsz. VIII. FEJEZET. Egy idegen látogató. Térjünk vissza Goodyear orvoshoz, akinek minden vagyonát elrabolták Braunstein Rudolf, mint már tudjuk, elhagyta a házat. Hatodik napja a lopás után, Marston Reginald felkereste az orvost. — Kedves orvos úr, ön most nagy zavarban van, megengedi, hogy ennek dacára egy barátságos és mindenesetre nagyon komoly beszélgetésre kérjem önt fel. A doktor megragadta kezét. — Ön mindig jó barát volt, s nem kételkedem, hogy mindig az is marad. Reginald mosolygott zavarában. — Hát, hogy is kezdjem?Igaz kedves orvos úr Lorneleighben megkezdem a praxist, amit ön is ajánlott. — Ez jó újság — jegyzi meg az orvos. — De nős orvos mindég több bizalmat kelt, mint a nőtelen. — Ez igaz! — Már választottam magamnak nőt, akit szeretek tisztelek. Öntől jövök megtudakozni, várjon boldog lehetek-e? — Tőlem ? — Igen, szeretem leányát Mabeit. Azt hiszem boldogok leszünk, Ha ön érdemesnek tart szerelmére .... — Kedves Marston — mondá az orvos meleg bensőséggel — ez a nyilatkozat, biztosítom róla, nagy örömmel tölt el engem, de most az a kérdés, vájjon Mabel bele fog-e egyezni? Reginald büszkén nézett az orvosra. — Vettem magamnak azt a szabadságot, s már beszéltem is vele. — Ravasz kópé ! — mondá az orvos tréfásan megfenyegetve őt — igy látom nincs más hátra mint beleegyezni. — Ha nincs ellenvetése, szeretném, ha még e hónapban meg lenne az esküvő, hogy mint nős ember menjek el Lorneleigh-be. — Ha Mabeinek nincs kifogása ellene, úgy legyen, amint akarja. Én csak örülni fogok neki. Mabeit behívták és úgy találtatott, hogy mindenben egyetért Reginalddal. Csöndes menyegző volt, csak a legbizalmasabb barátokat hívták meg. Laura ez este nagyon rajta volt, hogy szeretetreméltónak lássék, fecsegett, kacagott, de akik megfigyelték a leányt, azok magaviseletét éppen nem találták természetesnek. Másnap este az ifjú pár már elutazott Lorneleighbe, ahol egy kicsi, de csinos kisszállást rendeztek be maguknak. Reginald csakhamar közkedveltségre tett szert. Megnyerő, szíves modorával mindenkit elragadott. A gentlemanek megszerették, mert megbíztak tudományában, a nők mert csinos, udvarias és fiatal volt, így ment egy pár hónapig. Mabelnek meg volt mindene, amit csak kívánt Hat hónap telt el így, a fiatal pár boldog volt, keveset hallottak Goodyear orvosról, éppen semmit Braunstein Rudolfról. Az orvos kétszeres szorgalommal látott dolga után, ezek egészen elfoglalták, Braunstein Rudolf pedig mintha eltűnt volna a föld színéről. Hanem hat hónap múlva minden megváltozott. Lorneleigh jó népe megfoghatatlan módon egy másik orvoshoz pártolt át. Reginald az első hat hónapban sokat keresett ugyan, de a beruházások sokat felemésztettek s midőn egy kis baba megszületett, s minden költség fedezve lett, vajmi kis összeg maradt a zsebében A dolog igazán sajátságos volt. Az emberek kerülték a fiatal embert és nejét s ócsárolták mindenfelé. A válság beállott, Mabel elégedetlenkedni kezdett. Reginald látta ezt s leginkább ettől tartott. Félt attól a naptól, amelyen meg kell vallani nejének, hogy pénze nincs. Végső kétségbeesésében segítségért irt Goodyear orvosnak. (Folyt, köv)