Pesti Hírlap, 1884. november (6. évfolyam, 302-330. szám)

1884-11-01 / 302. szám

Budapest, 1884. VI. évf. 302. (2101) Szám: _______________________________Szombat, a Szerkesztési Iroda: Bleftsetesi wax. «Ma m m lliiiutei, íüin-itci 7. SL, L isiiig ^ | — j p ^ t*réW<l Kiadóhivatal: ■^vrV^vT'N * kiadóhivatalban vétetnek fai. BfIAP8St, vá-iur-UtCd 7* &Z«, ÍÜljSZtBt, TN/^VT rnnTT/ A X TkT a r\TT A Francziaország részére ped* hová az előfizetések és a lap PC­ L I 1 I K A I NAPILAP |^V^V/ W*“1: «U?OLF MOSSi­«létkü­ldésére vonatkozó felszó- ■** 1 ilviTl XiXa.X liJili ■ l . Parisban, 40, Rue Notre tamlások uitézendők. ^ des Victoires. vánja ezt többé, a család inkább emléket emel­­ is szóban forgott s ha az azóta szintén elhunyt Halottak napján, a sir felett, mely nemcsak a halottnak, de s gróf Ráday Gedeon maga is nem lett volna A halottak tisztelete, mely szorosan ősz- egyszersmind az örökösöknek is emléke, mely­ szakképzett katona s a legfőbb hadúrnak hi­szefügg a családi érzéssel, számos nemzetnél ben a kegyelet sokszor a fényűzéssel és hiú­­zalmas benső embere, kétséget se szenved, a vallásnak egy részévé válik, s kapcsolatban Sággal párosul, hogy alig lett volna ember található, aki báró van a temetkezés különböző módjaival s a A keresztény­ egyház megelégedett avval, Fejérváry elsőségi jogos igényeit a megürült halhatatlansági hittel. A régi egyiptomiak be­ hogy dogmáit a pogány népekkel elfogadtassa, tárca betöltése körül csak távolról is vitásakká balzsamozták a halottakat; meg akarták őrizni de nem akarta szokásukat gyökeresen megvál­ tehette volna­ a testet az enyészettől s fényes lakást építettek toztatni s a nemzeti és társadalmi hagyomá- De akkor még határozott ellenszenv nyi­neki. Régi királyaik roppant piramisokba temet­ nyaik láncolatát megszakítani. Ugyanazért szó­­latkozott bizonyos befolyásos körökben e kome­keztek; a későbbieknek sírpalotákat ástak a tette átváltoztatni a régi szentélyeket kérész­­bináció ellen. Nem feledhették el, hogy báró sziklákba, számos termekkel, melyek dom­ború­tény templomokká, ünnepeit ugyanazon nap Fejérváry osztrák katona, s nem tudtak meg­müvekkel s festésekkel vannak kidiszitve; a­zokra tele, melyek pogány időkben is mindig békélni azzal a gondolattal, hogy a magyar legbelsőbbnek közepén fekszik gránitkoporsóban a az év­szakaival kapcsolatban ünnepek voltak s honvédség, a magyar nemzeti hadseregnek e királyi múmia ékszereivel, fegyvereivel. A falakon igy a halottaknak hozott áldozatokat is, ha­­csirája, egy osztrák generalis kezeire bizassék, látjuk a halottnak hadi kalandjait; a legye­­letti misék alakjában megtartotta s ezekből jó- Csodálatos, hogy épen azok, a kik minden né­zött népek hozzák elébe adójukat, máshol lát­­vedelmet húzott. Ez a reformátusok neheztelő­ gyobb lelkifurdalás nélkül bele tudtak nyugodni­juk a királyt a mint kedélyesen ostáblázik, a sét vonta magára, a kik híveiknek megtiltott az 1867 ki kiegyezés által teremtett uj helyzet -női szobákban mulatot, zene és tánc közt. De ták, hogy a halottakért imádkozzanak­ be, épen azok feledkeztek meg arról, hogy az a halotti ítélet sem marad el. Ott áll lelke a Az emberi természet azonban erősebb, új helyzet átalakító ereje talán más Irányban halotti istenségek előtt, akik a mérlegbe teszik mint maga a dogma. Az imádkozást helyette­ is nyilatkozhatik, mint csak éppen abban az érdemeit s fogyatkozásait. Kevésbé fényesek a sizette az ünnepélyes megemlékezés, nálunk pe­ egyben, melyet­­ a megjuhászodott kurucok én­a hivatalnokok s egyéb urak sírjai, de ezek­­dig valódi halotti kultusz fejlődött ki. November magukon tapasztalhattak. Nem jutott eszökbe nés is látjuk miként halásznak, nyájaikat­­ én, halottak estéjén, mindenki kimegy a te- hogy az a honvédelmi államtitkár, aki a honvédség megszámlálják, vadásznak, játszanak, mulat- mezőbe. Még a legszegényebb is igyekszik ko­­nyers erőanyagából szervezett magyar haderőt igye­nnk. A sírok az elhaltak valóságos lakjai, szerűt tenni szeretteinek sírjára, vagy viasz­­kezett formálni, talán nem ez irányban érvé­ahová családjuk bizonyos napon zarándokolt, gyergyát gyújtani felette s ezen kegyeletes szó­­nyesiti befolyását, ha alapot kétség férhet ma­hogy ott az isteneknek áldozzanak s az áldo­­kás végre valóságos fényűzéssé vált. A koszo­ gyarságához, hazafiságához. Elfeledték, hogy mint mást a halott koporsójánál, mintegy társaságá­­ruk luxusa Budapesten oly arányokat öltött, a magyar állam egyik előkelő hivatalnoka esküi­ban elköltsék, melyek az elszegényesedésünk feletti szüntelen köteles letenni, hogy a haza érdekeinek megye-Más nemzeteknél azon eszme uralkodott, panaszokkal különös ellentétben állnak. felő módon fogja teljesíteni a reá eső föladatot hogy a test visszaadassék az elemeknek. A Valóban, úgy látszik, hogy a halottakért - hogy az elvállalt esküvel erősített kötelesség régi perják magas hegyek tetejére kitették szó- többet teszünk, mint az élőkért, ha teljesítése még abban az esetben is kötné hadon, hogy a lég s a lég lakói, a madarak, Pulszky Ferenc, a katonát, ha a kötelesség teljesítésének módja emészszék fel. Az indusok, a görögök, a rómaiak nem állna teljes összhangban egyéni hajlamai­-elégették a halottat, hogy a láng s a füst vigye Fejérváry­­val. S elfeledték végre, hogy a katona, a­kit az égbe az enyésző részeket, a fenmaradt . . ... . , olyannak szoktak tekinteni, mint a ki előtt nincs , , A hosszú provizóriumnak, mely már-már ..... . . „ , hamvakat pedig díszedénybe zárták s ezek szá- ,,, , , , .. , más törvény, mint az uralkodó akarata, a mi­, ... . ,, ,. , aggódással töltott el a nemzet egy szerelttel imn­á­r­­ a legényebb bundo ápolt intézményének, a honvédségnek ,0«. irtot, “V halott,« a Gang« .rent mebe vet., hogy a szakadt Az (e aki a h0Qvédelmi mi.’ «*»• • k'f r: « “W" állam, »olgala'aban foly« te,«, vigyék azt a végtelen tengerbe. ^ tebeW]en éyen kere,2ia, , ^ 1« harag tartoaik lenn., ha önkény, nem, A keresztények mindebben pogány szer- . , , , . . , a királyi parancsszóra, tattaa­­latiak. V^ramentek a legrégibb temet- eddigi a|­amilkati tonvédelmi m,nisztemS kiM. Önti«, örömünknek adunk kifej«««, kezési módhoz s a földbe te­tek le a koporsót, veztetett, • hogy a Fejérváry minisztersége ellen föltámadt melybe a halott tetemét zárták. De mindezen Nem gzngéges talán Olvasóinkat emlékez- aggodalmak végre eloszlottak. Örökünknek első nemzeteknél s va­lásoknál megmaradt a szó­ tem­ünk arra, hogy az egész magyar sajtóban mi sorban azért, mert most aztán igazán módjá­ul hogy a családtagok bizonyos napokon ősz­ voltunk a legelsők, akik e kinevezés mellett síkjá­ban állhat az uj miniszternek rövid időn meg­­szerettek, hogy a halottakról megemlékezzenek 8 hallottunk s akik figyelmeztettük a kormánykö­­mutatni, mily alaptalanok voltak mindez aggo­s nekik családi áldozatot hozzanak.­zöket, hogy ne ragaszkodjanak föltétlenül ahhoz a dalmak- Honvédségünk magyar nemzeti jellege A legrégibb időkben a halottal fegyvereit, princípiumhoz, mely szerint a magyar honvéd­­e­ég erdei és eléggé biztosítva van, hogy ellent­­ékszereit, házi eszközeit temették el, leglénye­­geg élén okvetlenül és minden körülmények kö­ állhasson minden oly törekvésnek, mely őt e­gebb ruhájába öltöztették, melléje raktak ételt, egy polgári állású embernek kell állani, hanem nemzeti jellegéből kivetkőztetni, a közös had­italt s minthogy a vallás a sírokat oltalma alá fia a honvédségből igazi, számba vehető nemzeti seregbe olvasztani, vagy annak egyszerű segéd­­vette, s a közérzület is fellázadt minden sir hadsereget akar, állítson oda is szakembert, ne­ csapatává sülyeszteni megkísértené. Nem félre­­rablás ellen, az eltemetett kincsek biztonságban vettessen ki katonát. Nem mulasztottak el egyes­nek tehát az esetre sem, ha föl volna tehető maradtak, mindaddig, míg idegen hódítók nem­­esen rámutatni báró Fejérváry személyére, olyan eset, hogy történni fognak ily kísérletek, jöttek, akik a legyőzött ellenség halottjait sem mint aki a magyar honvédség fejlesztése, harc- D® esete szerencsére, föl nem tehető, kímélték meg. Hiszen ezek más hamis vallási képességének emelése körül államtitkári korlá- Sőt ellenkezőleg: épen Fejérvárytól várhatjuk követtek, a hamis istenek bosszúja nem ijesz­­tozottabb hatáskörében is annyit tett s oly ered­ joggal, hogy minden alkalmat meg fog ragadni tette a győzőket, akik más hiten voltak. Így ményeket tudott fölmutatni, hogy azokkal még­ arra nézve, hogy ne csak jó katonának, de történt, hogy azon ezer római sarkofág közt, tán kiérdemelte úgy a legfőbb hadúr elismeré- épen oly jó és igaz hazafinak is bizonyítsa be mely hazánkban napfényre jött, csak legritkább sét­ mint a nemzet bizalmát, mely büszkén magát. Minden ez irányban kifejtett erőfeszíté­­esetben találkozik egy is, mely sértetlen volna. kel­yett tekinteni a magyar honvédség idegen­jét azzal a fokozott rokonszenvvel fogja kisérni A koporsó nehéz fedele majd mindig széttörve, szakembereket is meglepő és bámulatra ragadó a nemzet, mely természetes lélektani folyomány tartalma kirabolva találtatik, elhaladására és fejlődésére, akkor, a mikor belátjuk, hogy igaztalanok va­ Mig a középkorban uj díszruhátokban te- Fejérváry jelöltsége a honvédelmi tárca jár,k s igaztalanságot kell helyre hoznunk. Pet­ték a halottakat, most a kegyelet nem ki­­vezetésére már boldogult Szende Béla halála után oig azokat, akik hajlandók voltak Fejérvá ' ' " AAai 85£*«uo*1 20 oldszó tartós swaz

Next