Pesti Hírlap, 1884. november (6. évfolyam, 302-330. szám)

1884-11-08 / 308. szám

az is 1885.márc.—májusra szól, továbbá, hogy 1884. sor. óta 800 bagatel panasz hever minden határidő nélkül. A kamara azt hiszi, hogy személyes okok is közreműködnek az ily állapotok létreho­zása körül, s a bajok úgyszólván következései azon méltatlan elbánásnak, melyben egyes birák az igazságügyi kormány által részesíttetnek. „Míg ugyan­is, — úgymond, — a hanyag bírót semmi hátrány nem éri s a legsúlyosabb visszaélések büntetlenül követtetnek el, addig a szorgalom, szakképzettség és kitartó munkásság méltó elismerésre nem talál, sőt megtörtént az is, hogy épen a legkiválóbb mérvben dicséretre méltó, mert kiváló szorgalmú bíró megrovást nyert azért, mert a bírói munkás­ság kizárólag ügyszámok szerint mérlegeltetik. A kamara személyszaporítást és egy szegedvidéki új járásbíróság fölállítását sürgeti. FŐVÁROSI ÜGYEK — A középítési bizottság ma Gerlócy alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott. Az ülés legnevezetesebb tárgya volt a Rákospatak bevezetésének módozatait, technikai kivitelét és költségeit előtüntető mérnöki előterjesztés. A Heuffel Adolf által kidolgozott nagy terjedelmű munkálat szerint a Rákospatak vízelvezetése ott történik, hol a patak a főváros határát már átlépte. Az oldal­csatornán jövő víz a Zsivora féle tóhoz közel levő városi telkeken alakítandó tartalék ■ tóba öm­lik, honnan a zárt kőcsatornában jön a kerepesi útnál egész a lóversenytérig, azután a versenyutcába ér s az István úttól kezdve az aréna körül levő nyílt árokba ömlik s ezen árok a hattyutón át a vizet a ligetbe és a tóba vezeti. A tóból a fölösleges viz az állatkerti árkon s a sugárúti csatornán át vezettetik a Du­nába. De mivel a vízjogi kérdések is fennállanak, mert a patak a város határában is több malmot hajt, (Paskál-malom, Ördögmalom) a patak összes vize nem vezethető el. A viz egy része folyna a régi mederben s hajtaná tovább a malmokat s szolgálna öntözésre, 5000 köbméter viz a csator­nán át a tóba jönne. A levezetés egyelőre tehát a ligeti tó fölfrissítésére szolgál s az összes költ­ség 136.000 forint, ha pedig nem falazott csatorna, hanem vascső vétetnék alapul, 216000­ért jönne ki. A hivatal javaslata az, hogy addig míg az első teendő, a vízjogi viszonyok rendezése vég­re lesz hajtva, a ligeti tavat a kültelki vízvezeték­ből 3000 köbm. szüretien víz frissítse föl, a víz­jogi kérdések rendbe hozása után a terv hajtassák végre. A bizottság élénk tetszését fejezte ki a munkálat alapossága fölött, hanem a dolog ér­demére nézve más nézeten volt. Az érdekes mozzanatokban nem szűkölködő ülés eredménye az a határozat, hogy a Rákospa­tak bevezetése ügyében benyújtott előterjesztés je­len alakjában nem fogadtatik el, hanem visszaada­­tik a mérnöki hivatalnak, hogy a mederszabályozás tervét és költségeit is ölelje fel egy újabban be­adandó munkálatban. SZÍNHÁZ, zene, képzőművészet, Vaucorbeil temetése. Yaucorbeil temetése hétfőn délben ment végbe, a párisi közönség óriási részvéte mellett.­­ A koporsót számtalan koszorú borította. A 28. gya­logezred egy százada adta meg az elhunytnak a katonai tisztelgést, aki a becsületrend tisztje volt. Pontban 12 órakor megindult a halottas ház­tól a gyászmenet. Elől a gyászkocsi, melynek bojt­jait Kaempfen, a szépművészetek igazgatója, — Camille Doucet, a francia akadémia örökös tit­kárja, — Charles Gounod, Emile Perrin, Guy de Charnacé és Régnier tartották. A kocsi mö­gött fátyollal bevont vörös párnán vitték az elhunyt rendjeleit, azután következett a gyá­szoló közönség, melynek soraiban a francia főváros összes kitűnőségei jelen voltak. A Saint Philippe du Roule egyház, a­hol a gyászmisét celebrálták, egészen be volt ma vonva fekete posztóval és közepén óriási katafalk emel­kedett. A mise alatt az opera elsőrangú művészei, ének és zenekara előadták Mozart Requiem­jét, továbbá egy kettőst Rossini miséjéből, Beethoven A dúr szimfóniájának allegrettoját és Beethoven gyászindulóját. Az említett kettőst Krausz k. a. és Richard csak a párisi érsek külön felhatal­mazása alapján énekelhette a templomban, mint­hogy mind a két művész zsidó. Mise végeztével a gyászmenet tovább haladt a Montmartre temető felé. Ide érve, a sír fölött beszédeket mondtak: Kaempfen a szépmű­vészeti minisztérium nevében, Gounod a zene­­ szerzők — Régnier az operai személyzet, . —- Jan ci eres a „Société les auteurs et compositeurs dramatiques,“ — és Charnacé az elhunytnak barátai nevében. 31/a órakor a gyászszertartás véget ért. * (A népszínházban) ma este Anzen­­g­ruber Lajos ,,A kirchfeldi pap“ című népies színműve került előadásra. Magáról a darabról la­punk tárcájában van szó, szorítkozunk tehát csu­pán az előadásra. Ez egészben véve nem felelt meg a színmű értékének. — Teljesen csakis Hegyi Aranka kisasszony (Anniké) elégített ki, úgy a naiv, mint a drámai részleteket kitűnően érvényesítette.­­ Legkö­zelebb állott hozzá Eőri, mint Kirchfeldi pap. Tóth a mai estén kimutatta, hogy mit nyújt­hatna szerényebb szerepkörben. Wurzelseppje sok sikerült mozzanatot mutatott, de egészben nem felelt meg. Epizódszerepekben jelesek voltak még Horváth (szt. jacobi pap) és Vidtor (Mihók.) A cse­kély számú közönség hidegen fogadta a darabot, mi azt mutatja, hogy a közönség sem csal­hatatlan. * (A bécsi lapokban) újabban kisért a hír, hogy Bianchi Bianka a jövő nyáron szerződte­­tési célból vendégszerepelni fog a magy. kir. opera­színházban. úgy látszik bécsi szomszédaink nagyon szeretnék a nyakunkba varrni valamennyi kiénekelt énekesüket és énekesnőjüket. De mi nem kérünk belőle. Bianchi k. a. helyett inkább reklamáljuk Nádaynénkat. * (A bécsi udvari színházak) in­­tendatúrása által az itteni színházi berendezések tanulmányozására kiküldött bizottság megtekintette a nemzeti színház villamos világítási berendezését is és igen elismerőleg nyilatkozott a telep kivitelé­ről és működéséről. Kautz­er, a bécsi udvari ope­ra felügyelője ez alkalommal a többi közt oda nyi­latkozott, hogy a budapesti nemzeti színház a leg­jobban világított színpaddal bír, melyet ő valaha látott. * (Balázs-Bognár Vilma) tegnap­előtt érkezett Kolosvárra. A pályaudvaron nagy­számú tisztelői fogadták, köztük számos hölgy. Deáky Albert szép beszéddel üdvözölte a művész­nőt, utána a színház részéről Zilahi Gyula tartott beszédet. Bognár Vilma asszony meghatottan kö­szönte meg a fogadtatást. A művésznő, ki huza­­mosbb ideig fog Kolozsváron tartózkodni, — a He­gedűs család vendége. * (Wagner Richard „Faus­t“-n­y­i­t­á­­nyát) a legutóbbi Colonne-hangversenyen legelő­ször adták elő Párisban. A mű rendkívüli hatást keltett. A közönség számtalanszor kihívta utána a karmestert. Colonne a nyitányt legközelebbi hang­versenyén is elő fogja adni. * (Newyorkból) sürgönyzik, hogy Patti Adelina és Nicolini múlt vasárnap szerencsésen odaérkeztek. ♦(Szavazás útján szerződte­tett énekesnő.) A napokban Nantesban egy csinos énekesnő , B o r e 11 i Henriette vendégsze­repeit. Az előadás után szavaztak a művésznő fö­lött. 220 színházlátogató szavazott szerződtetése mellett, 30 ellene. Az énekesnő tehát fényes dia­dalt aratott, iskola igazgatója, a piaristarend budapesti tagjai, a budapesti szemináriumi növendékpapok, a bölcsé­­szetkari hallgatók és még sokan, az elhunyt régi tanítványai közül. A gyászszertartás, melyet Bogisich Mihály budavári prépost plébános végezett, d. u. 3 órakor vette kezdetét, az egyetemi dalárda egy gyászda­lával. A szertartás zenekisérettel ment végbe s a dalkar gyászdalával fejeztetett be. A koporsót ezután, a sok koszorúval együtt, levitték az épület előtt álló gyászkocsira. Itt az egyetemi tanári kar nevében Lengyel Béla bölcsészetkari dékán, s utána a régi tanítványok nevében Nemes Imre nagyváradi reáliskolai ta­nár búcsúzott el a halottól. Megindult ezután a gyászmenet a kerepesi úti temető felé. Elől két tanuló a piarista gimná­­názium tanulóinak babérkoszorúját vitte, utánuk fe­kete lobogó alatt osztályonkint sorakozva a gimná­zium tanulói, majd a budapesti szemináriumi nö­vendékpapság s a budapesti egyetem bölcsészet­­karának hallgatói. Ezután következett a négy ló által vont gyászkocsi a koporsóval s ennek nyomá­ban a gyászoló rokonok s nagy résztvevő közönség. A menet a kígyó- és hatvani utcán s a kerepesi után végig vonult ki a temetőbe. Künn a piarista rend sírboltja előtt már nagyszámú közönség várta a gyászmenetet, melyet az akadémia, az egyetemi tanári kar küldöttsége, a bölcsészethallgatók segítő egyesületének küldöttsé­ge, az elhunyt rokonai és kegyesrendi kartársai is megjelentek a temetőben. A sírbolt előtt két ol­dalt sorakozott az egyetemi ifjúság s midőn a ko­porsót leemelték, Négyessy László bölcsészet­­hallgató búcsúzott el a boldogulttól. Elhagysz te is, ha mesterünk — végzé sza­vait. — S hagysz küzködni az emberiség sok ezer éves feladataival. Szeretted a szépet, cselekedted a jót, kerested az igazságot; most célodnál vagy, megtaláltad. És hitted az örök üdvösséget. Legyen neked a te hited szerint. És most indulj, ha in­dulnod kell. Vidd magaddal áldásunkat s hagyd reánk a te áldásod. Záruljon be tested mögött e kisded sötét sir s nyíljon meg lelked előtt a végte­len fényesség. Isten veled ! Isten veled! Ezután Bogisich prépost plébános még egyszer beszentelte a holttestet s lassankint szét­oszlott a közönség. PESTI HÍRLAP. Í884. november 8. Horváth Cyrill temetése. Az elhunyt agg tudós tetemeit érdemeihez méltó gyászpompával adták át ma délután az örök­nyugalomnak. Ennek megfelelő volt a részvét is, mely Horváth Cyrillt utolsó útjában kisérte. A kegyesrendiek városháztéri épületének tá­gas kápolnájában ment végbe a gyászszertartás. A kápolna szorongásig megtelt közönséggel. A ravatal körül, égő gyertyákkal kezükben, bölcsész-hallga­tók álltak s a koporsó fejénél a boldogult öcs­­cse , Horváth Döme kir. táblai tanácselnök. A kápolnának az oltár előtti részén ott vol­tak : Trefort Ágost és Pauler Tivadar miniszterek, Schlauch Lőrinc püspök, Gerlóczy Károly alpol­gármester, Kalmár Endre kegyesrendi tartomány­főnök, Berzeviczy Albert közokt. min. tanácsos, Salamon Ferenc, Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Pesty Frigyes Franknói Vilmos az akadémia részéről, Stoczek József, Lenhossék József, Hunfalvy Pál és Hunfalvy János, Budenz József, Thewrewk Emil, Kriesch János, Télfy Iván, Schnierer Aladár, Lubsich Ágost, Kerékgyártó Ár­pád, Heinrich Gusztáv, Eötvös Lóránd báró, Len­gyel Béla, Vajkay Károly a kir. tábla alelnöke, Királyi Pál, Lutter Nándor, Bogisich Lajos, Haaz­­mann Ferenc. Őtt voltak továbbá a budapesti r. kath. plébánosok, a fővárosi gymnáziumok és re­áliskolák igazgatói, Berecz Antal a felsőbb leány­ Tüntetés az egyetemen. Az egyetemi ifjúság ma délután lelkes tünte­tésben adott kifejezést hazafias érzelmeinek s nyíl­tan lépett fel a Horn-Kloska ünnepélyek ellen. E tüntetés előzményei olvasóink előtt ismeretesek. Az a hír terjedt ugyanis el, hogy a fővárosi román if­júság és annak „Petru Major“ nevű olvasóköre Hóra és Kloska emlékezetét meg akarja ünnepelni. E hit az egyetemen nagy izgatottságot szült s az ifjúság ellenmozgalomra készült, mely a ma estére összehívott gyűlésben nyilatkozott. Ma délután a közoktatásügyi miniszter nevé­ben Berzeviczy Albert miniszteri tanácsos megjelent a rektori irodában, hogy a mozgalomról tudakozód­jék. A rektor magához hivatta Rakovszky Géza ol­vasóköri elnököt s felkérte, gondoskodjék róla, ne­hogy politikai tüntetéssé váljék az összehívott gyű­lés ; a rektor külön is megbízta őt, hogy kérje fel az ifjúságot, hogy politikai demonstrációktól tar­tózkodjék. Ezzel kapcsolatban az egyetem hir­dető tábláján is kifüggesztették a rektori figyel­meztetést. Az ifjúság 6 óra tájban tömegesen lepte el az egyetem folyosóit s az olvasókör nagy terme alig volt képes befogadni az összegyülteket. Pont­ban hat órakor Rak­ovszky Géza az emelvényre lépett s az ifjúság lelkes éljenzése és „Abzug Hora- Kloska!“ kiáltásai közben figyelmeztette az ifjúsá­got a történtekre. Tudtára adja az ifjúságnak, hogy ma délelőtt megjelent előtte a „Petru Major­ egye­sület küldöttsége és kijelentette, hogy a nevezett cikk nem egyéb mező koholmánynál s átnyújtotta az esti lapokban megjelent nyilatkozatot, melyet Rakovszky felolvasott az ifjúság előtt is. Ezután felolvasta azon nyilatkozatot, melyet a románajkú egyetemi hallgatók nyújtottak neki át, és mely kö­vetkezőleg hangzik : Nyilatkozat A bpesti napilapokban megjelent azon hírekkel szemben, miszerint a bpesti román ifjúság „Petru Maior“-ról nevezett olvasóköre s általa a helybeli román ifjúság ma este a Kammon-féle vendéglő külön termében „Hora Kloska“ ünnepélyt szándékozik rendezni, alulírottak kötelességünknek tarjuk kijelenteni, hogy ezen hir csakis a tévedésen vagy a tények rossz­akaratú és szándékos elferdítésén alapulhat, mert

Next