Pesti Hírlap, 1885. január (7. évfolyam, 2-31. szám)
1885. január 1. PESTI n. LAP hoz való viszonyuk rosszabbittatik avagy épe... veszélyeztetik-e. Egészen kétségtelen, hogy Anglián kivül az összes kontinentális hatalmak közt Franciaország az, amelynek legtöbb érdeke fűződik Egyiptom jövőjéhez és az egyiptomi kérdés fejlődéséhez. Ha Anglia és Franciaország az egyptomi kérdésre nézve megállapodásra jutnának, úgy bizonyára nem lenne nehéz, a többi európai hatalmakkal megegyezést létesíteni, amelyre mindketten egyenlő buzgalommal törekednek. Ameddig azonban Anglia és Franciaország közt megegyezés létre nem jött, mindenesetre érdekében állhat az angol kormánynak, hogy rábírja Németországot arra, hogy ez a maga részéről elfogadja az angol javaslatokat, hogy azután a francia kormány a német-angol megegyezés diplomáciai preszsziója alá jusson. Csakhogy az az érdek, amely Németországra nézve a Franciaországgal való jó egyetértésben rejlik, sokkal nagyobb, sem hogy valószínűvé tegye, hogy a német politika hajlandó lenne a francia tűzből kikaparni az angol-egyiptomi gesztenyét. Németországnak az ily szereptől való idegenkedése, amely szerep által a Franciaországgal való jó egyetértés évtized óta fáradságosan ápolt érdeke tétetnék kockára — minden angol publicistára nézve, aki külügyi politikába akar beleszólni, természetszerű tünemény kell, hogy legyen, amelynek megmagyarázásához valóban nem szükséges az, hogy a német politika fantastikus annexionális vágyakkal, Bismarck herceg pedig a Gladstone miniszter iránt való személyes ellenségeskedéssel vámoltassák. Meggyőződésünk szerint a német politika sokkal nagyobb súlyt fektet arra, hogy megőrizze a maga részére Anglia jó véleményét, semhogy tisztán pajkosságból vagy személyes lehangoltságból viselkedjék visszatetszőleg az angol óhajokkal szemben; csakhogy ez angol óhajoknak nem szabad odáig menniök, hogy mi tisztán azért, hogy Angliának tegyünk szolgálatot, föladjuk a Franciaországgal való legutóbbi háború óta folytatott előre átó ésbékeszerető politikánkat. Ily körülmények közt egészen természetes, hogy a kontinentális hatalmak, mielőtt válaszolnának az angol javaslatokra, ezekre nézve egymás közt eszmecserét folytatnak s föntartják ítéletük kifejezését addig, míg a kereskedelemben érdekűt alattvalók és a kontinentális szomszéd hatalmak erre vonatkozó ítéletét kiismerték és megfontolták. Egyáltalában nem valószínű, hogy a hatalmak nézeteinek megegyezése, beleértve Angliát, a diplomáciai jegyzékváltás írásbeli, egymást keresztező levelezése által elérhető lenne. A kontinentális hatalmak közül egyetlen egy sem akar első lenni, aki az angol javaslatok elfogadása vagy elvetése által eléje vágjon a többi hatalom ítéletének. A kairói állapotokat az ismét növekedőben levő francia befolyást a Standard egy közleménye igen jellemző világításban mutatja be. A Courrier d’ Egypte ugyanis a napokban alarmcikket közölt a palotában állítólag történt államcsínyről, mely Nubar kabinetjét megbuktatta , közölve voltak a khedive aláírásával ellátott dekrétumok is, melyek az angoloktól azt követelték, hogy hagyják el Egyiptomot és helyezzék azt Európa uralma alá. A cikk óriási izgalmat keltett, míg ki nem tűnt, hogy az egész koholmány , de azért a kormány nem mer a nevezett francia lap ellen föllépni, mert nem számíthat a francia képviselő támogatására. Antoine elszászi képviselő felségsértési perében a lipcsei birodalmi törvényszék következő ítéletét hozta : A birodalom nevében! Az Antoine Domokos metzi állatorvos és birodalmi képviselő ellen felségsértési kísérlet miatt indított vizsgálat folyamán a Reichsgericht első büntető tanácsa a birodalmi főügyész azon indítványára, hogy a vádlott ellen az érdemleges eljárás megindíttassék, minden szóbeli tárgyalás nélkül, tekintettel arra, hogy elegendő gyamokok fenn nem forognak arra nézve, hogy a vádlott az 1882. és 1883-iki években ama felségsértő vállalkozást, mely szerint Elsass-Lotharingia a német birodalmi területtől elszakittassék s erőszakosan francia területhez csatoltassék — cselekvényei által előkészítette volna s hogy ennek folytán az érdemleges eljárás megindítására vonatkozó indítványnak hely nem adható, a büntető eljárás 196 és 202 §-ai értelmében elhatározta, hogy a vádlott minden üldözés alól fölmentessék s az eljárás költségeiben a birodalmi pénztár elmarasztaltassék. Lipcse, 1884. december hó 24. A Reichsgericht első büntető tanácsa. A német birodalmi gyűlés dec. 15-ei kancellárellenes határozata által provokált demonstratív nyilatkozatokat ugyancsak felhasználja a Bismarck szolgálatában álló sajtó, hogy izgasson ama határozat meghozói ellen. A Nordd. Alig. Ztg. azt mondja: Ama nyilatkozatok aláíróinak kötelezve kellene lenniök, hogy a jövőben arra a képviselőre, aki ehód 15-én nemmel szavazott, nem adják szavazataikat. A „National Zeitung“ figyelmezteti a képviselőket, hogy ne kicsinyeljék azon nyilatkozatokat, s inti őket, hogy a harmadszori olvasáskor vonják vissza az első volumot, nem biró kutyákat elfogták, ha márkájuk nem volt, megsemmisítették, esetleg tulajdonosa kiváltható. — Ezentúl pedig valószínűleg az lesz a főorvos ajánlata folytán a szabály, — kérdés : meg is tartják-e ? — hogy minden szájkosár nélkül elfogott kutyát megsemmisítenek, még ha márkája van is, sőt gazdáját szigorúan meg is büntetik, ami, minthogy a márkák számmal bírnak, nagyon könnyen megtörténhetik. A pesti vizmű szivattyútelepét is érinti az új országház építési területe, miért is a gépházat át kell helyezni a Margithíd közelébe. A vízvezetéki igazgatóság a tervet elkészítő s egyúttal egy új gép beszerzését is javaslatba hozta, mely működni fog azon idő alatt, míg a régi gépház gépeit egyenként leszerelik. Az áthelyezés megtörténte után pedig e gép az államvasutak gépgyárát, műhelyeit, a kőbányai sertésszállásokat s egyéb nagy telepeket látja el szüretlen vízzel. Az áthelyezendő gépház terveit a 7-es bizottság már jóváhagyta, tegnap pedig a vízvezetéki házi bizottmány tartott ülést a végrehajtás foganatosítása tárgyában. Kerületi elöljáróságok értekezlete. A budapesti kereskedelmi és iparkamara közelebb átiratot intézett a főváros tanácsához ama visszás állapotok megszüntetése tárgyában, hogy egy segéd az ellenőrzés hiánya következtében több munkakönyvet is szerezhet. A tanács ez átirat folytán felszólította az összes kerületi elöljáróságokat, hogy ez ügyben értekezletet tartsanak s erre vonatkozólag jelentést és javaslatot tegyenek. Az értekezlet Paulovits László II. ker. elöljáró elnöklete alatt a napokban tartatik meg s részt vesznek benne az összes kerületek elöljárói és jegyzői. Ez alkalommal szóba kerül a személyzetszaporítás kérdése is, miután az elöljáróságok főleg az új ip°rtörvény életbe lépése óta anynyira túl vannak halmozva munkával, hogy azt a mostani személyzettel a rendes időben feldolgozni lehetetlen. Ezenkívül a kerületi elöljáróságok újjászervezése is megbeszélés tárgya lesz, melyre vonatkozólag a belügyminisztérium is óhaját fejezte ki a fővárosi tanács szervezetének jóváhagyása alkalmával, sem volt valami különös. Az öreg Pulszky mindjárt az első (és utolsó) pecsenyénél kijelentette, hogy ,,beszéljünk ezentúl bolondokat“. Elég volt ő neki hetven esztendeig okos embernek lenni. Próbálja meg utána más is — de nem itt. Nem is merte próbálni senki. Az úgynevezett országzászlósokból kevesen jöttek el. Nem volt ott sem Trefort, sem Jókai, sem Szilágyi Dezső. A fele a kompániának folyvást azon törte a fejét: hová lehetett Szilágyi ? Gyulai, igaz, ott ült, de kegyetlenül be volt rekedve. Próbált ugyan ujj mutogatással disputálni, de nem ment. Senki sem értette. De azt mégis tudták, hogy a nagy ujja Görgeit jelenti, a kis ujja Jókait s az összeszoritott ökle— a „Budapesti Szemlét“. A Gyulai boldogtalansága elragadt arra az egész asztalsarokra. A másik asztalnál Salamon Ferenc lohasztotta az ünnepélyességet, fitymálván a dolgokat. Hogy mi az hetven esztendő ? Hetven esztendő nem is idő ! (No ez bizonyosan nyolcvan év alatt akarja megírni Pest monográfiáját, azért kevesli a hetvenet!) Az öreg ur maga egész hidegen, nyugodtan ült az asztalhoz Havas Sándor szép unorkahuga s a kedves mosolygó Hampelné közé. Néha néha hátravetette magát székén s rendes szokása szerint fejét félek csavarintva a száján át vett lélekzeteket. Fiai a családi tratze int el voltak vegyülve különböző poszt Károly a jobb szárnyon. Guszti a balszán, Garibaldi az előőrsi helyen az ajtónal az '"abb piktor nemzedék használta a legkegyetlenebb piros festéket, a fehér karcost. A derék Thallóczy is oda akart ülni közéjök. Aggodalmasan intette Szilágyi Sándor : „Oda ne ülj az uj kabátoddal, mert még rá találnak festeni valami történelmi képet s arról fog aztán igazán kitudódni, hogy csakugyan historikus vagy.“ A bankettnek az volt a főkaraktere, hogy mihelyt valaki beszélni kezdett, egyszerre borzasztó lárma, zsongás keletkezett, úgyhogy nem lehetett hallani; ha azonban senki sem beszélt, legott temetői csend támadt. Más banketteken megfordítva szokott lenni. Nekem is keringett a fejemben egy toaszt, hogy el fogom mondani Pulszkynak egyik jellemző vonását, hogy mi tulajdonképen az ő cynizmusa ? Egyszer valami két év előtt lementem Szegedre, hát amelyik ismerősömmel találkozom, mind azt mondja borzasztó sopánkodással: — Ejnye, be, megsoványodtál! Kezdett a dolog bosszantani, meg el is untam, s kigondoltam egy Pulszky-fogást. Másnap én magam hoztam elő minden ismerősömnek : — Jó napot! No ugye megsoványodtam? — Igen? . . Ah! Nem látszik . . . Nem gondolnám! ez volt a felelet. Hát nem ezt teszi örökké az öreg Pulszky? Ha valami hibája van, hát maga dicsekszik vele) Önök ezt cynizmusnak nevezik! Lehet, hogy cynizmus, de nem rész politika. Ezt akartam elmondani valahogy. Hanem aztán lebeszéltek a jóakaróim s én esküvel ígértem, hogy egy szót sem szólok. S íme egy amolyan csöndes pillanatban egyszer csak hallom a harmadik asztalnál a saját hangomat. Megijedtem. Noiszen megjártam most, megesküdtem, hogy nem szólok semmit — s ime mégis beszélek. Az az, hogy mégsem én beszélek. De ki mer beszélni akkor az én szájammal? Körülnézek, hát látom,hogy — báró Nyáry Jenő. Az öreg papa kezdett e közben eláknosodni. Behunyta szempilláit. Azt hittük szundikál, mikor Molnár Antal felállt az érkezett sürgönyöket olvasni. A trónörökös sürgönye volt az első. Tévedés volt. Az öreg Pulszky soha sem alszik, mikor ébren kell lennie. A trónörökös sürgönyére hirtelen felnyitotta szemeit, s villámgyorsan ki tudta aknázni a situációt egy pár megjegyzéssel a trónörökösre. Ebből látszik, hogy az öreg milyen végtelen ügyes. A második sürgöny Teleki Sándor gróftól jött. Üdvözlöm Pulszky Ferencet — a „régészetben meseremet.“ Mindenki elmosolyodott, még maga az öreg is . — Engem akar ,— mondja fejcsóválva —* nevetségessé tenni ez a Sándor ? FŐVÁROSI ÜGYEK (fX§) — A veszettség ellen a főváros főorvosa igen hathatós rendszabályok elrendelését ajánlotta a polgármesternek. Eddig az volt a szabály — de egyáltalán nem szokás, — hogy a szájkosárral EGYLETEK ÉS INTÉZETEK — Az orsz.nőképző- egylet választmánya ma délelőtt 11 órakor a servitatéri Teleki-palotában gyűlt össze, hogy az uj év alkalmából az egyesület elnökét gróf Teleky Sádornétlüdvözölje. Az üdvözlést Gönczy Pálné teljesítette, mit a grófné meghatottan köszönt meg. Ezután a küldöttség gyűléssé alakult s Teleky grófné indítványára elhatározta, hogy az orsz. kiállítás alkalmából annak tartama alatt egy nagyszabású ünnepélyt fog rendezni s ennek előkészítésére a tagok között máris élénk mozgalom indult meg.