Pesti Hírlap, 1885. január (7. évfolyam, 2-31. szám)

1885-01-26 / 26. szám

Budapest, 1885. VII. évf. 26. (2184) szám. Hétfő, január 25 Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .... 7 » — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 6 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, Ar­mta 7. ss, Jólisüít, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. itwwMTHii ~irrr-•**"*'— r——-—— iiMiinn^i«W7T>i»riirrttTawiiTiriir.-nr^^wyffiawiwiMrrffrn-r r,.rm ürrrr'' írnnurrfTrr * POLITIKAI NAPILAP. á§|) Szerkesztési iroda: Bunnarestea, nádor­ utca 7, sí.. L emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el, kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetésük a kiadóhivatalban vétetnek fel Franc­iaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOPSE-nél Parisban, 40. Rue Not­ed&me des Victoires. Londoni dynamit és orosz-pirosz me­nedékjog A londoni parlament félig romban hever. A gyalázatos merénylet majd tönkretette a sza­badság templomát. De nem kevésbbé gyalázatos dolgot vitt véghez Oroszország. Az őrjöngő írek fel akarták robbantani a Westminstert. Oroszor­szág felrobbantotta a menedékjogot. Szégyen po­­roszországra, mely elősegítette Oroszország me­rényletét. A német vezérállam cinkostársává szegődött a cári önkénynek. Lealázta magát a carismus zsandárának. Ezt a fekete foltot nem fényesítheti ki akármennyi katonai dicsőség, akár­hány Szedán sem. Akik a jogot erőszakkal lerombolják, előt­tünk egyenlők. Anarchismus, vagy absolutismus, a mi szemünkben, egyenlően bűnösök. A londo­ni merénylők csak oly megvetendők, kik egy nagy tradíciójú, fényes épület ellen támadnak, mint azon hatalom, mely a szabadságot, s a népjogok egyik legfontosabbját rombolja le, a menedékjogot. A különbség csak az, hogy a merénylőket, ha tetten kapják, felakasztják és jól teszik. A zsarnok hatalom ellenben büntetle­nül vétkezik. Mély megdöbbenéssel értesülünk a londoni bűntettről. A dinamit-háborúnak oly vakmerő és váratlan folytatása ez, hogy ismét kétkednünk kell, várjon Angliában a rend megmenthető-e az őrjöngőkkel és gonosztevőkkel szemben? De nem kisebb felháborodásunk Orosz- és Poroszor­szág ellen. A Westminster nagy dolog. Nem csak a vagyon ellen követ el bűntettet, aki a pokol ak­náját rakja alája, hanem egyszersmind felség­sértést követ el a szabadság történeti emlékei ellen. De a menedékjog felér bármily építmény­nyel. Sőt nagyobb dolog az a világ minden tör­téneti épületénél. És Oroszország a porosz orgazdaság segít­ségével mégis lerombolta azt. A két reakcionárius hatalom közt kötött szerződésnek nem első pontjaiban rejlik a go­nosz célzat. Aki a cár, vagy az uralkodóház tagja ellen merényletet követ el, azt a két ha­talom amúgy is kiadná egymásnak. Sőt kiadná szerződés hiányában is, minden civilizált ha­talom. A gyilkosok és dynamitmerénylők kiadása is csak természetes. A politikai indok mit sem határoz. A gyilkosság és a bombavetés közön­séges bűntett marad, habár a tettes kezét poli­tikai célzat vezette. Mindez ellen legkisebb kifo­gásunk sincs. Még a­miatt sem panaszkodnánk, hogy Poroszország kiadja Oroszországnak a dinamito­­sokat előkészületi tett, vagy puszta gyanú miatt is. Szabad állam ennyire nem mehet ugyan, legalább is kísérlet lévén szükséges a bün­tethetőséghez. De a gonosz kéz nem ez által sújtja a menedékjogot. Poroszország még abba is beleegyezett, hogy bármely más esetben is kiad Oroszország­nak, valahányszor ez ki fog kérni valakit, ha a porosz kormány a kiadást jónak fogja találni, tehát minden esetben. Vagyis ez azt teszi, hogy Poroszország megszüntette saját területén a menedékjogot. Nem a közönséges bűntettesek menedékjogát — ezek nem vehetik igénybe e szent jogot — ha­nem a politikai bűnösökét. Azt jelenti, hogy aki a cár autokráciája ellen összeesküszik, az hasz­talan menekszik át a porosz határon. Készen várja a porosz zsandár, aki az orosz zsandár­­nak átadja. Jelenti azt, hogy ha a lengyelek fel­lázadnának, Poroszország a fogd-meg szolgá­latát teljesítené Oroszország irányában. És hogy mennyire ment Poroszország ön­feláldozó szolgálatkészségében, mutatja ama kö­rülmény, hogy a kiadást oly cselekmény miatt is megígéri, melyet csak az orosz tör­vény büntet. Ha tehát a cári önkénynek, az ukázoknak, vagy közigazgatási rendeleteknek tetszik bármely cselekményt büntetéssel fenye­getni, Poroszország akkor is kiad, habár a né­met büntető­kodex ugyanazon cselekmény­ nem sújtja. Lehetetlen, hogy magában Németország­ban a legnagyobb megbotránkozást nem idézné fel a porosz kormánynak e tette. Hiszen Né­metországban, a­hol annyi a kitűnő jogász, azon­nal megértik, hogy a porosz kormány ez­által megsértette a német souveran­­n­­­t­á­s­t. Orosz törvényt kötelezőnek ismert el né­met területen. Tehát Poroszországot Oroszország alá rendelte. A szedáni zászlót a cár kormánya előtt a porig hajtotta le. A kiadás ugyanis soha sem a külföld, ha­nem a hazai jog értelmében történik. Csak oly bűntett miatt köthető kiadási szerződés, melyet a hazai törvény is sújt. Ebben rejlik oka an­nak, hogy külföldi politikai bűntettes ki nem adható, mert a hazai törvény nem védi a kül­földi alkotmányt. Poroszország alapjában rontotta le ez el­vet, melyben az államok szuverainitása és­ egy­szersmind a menedékjog gyökerezik. Várjon el­­tűri-e ezt is a német közvélemény? Kénytelen lesz eltűrni, mert Bismarck parancsol, s ő a német cár. De nem támad-e fel Európa szabad népe­inek erkölcsi felháborodása azon hatalom ellen, mely óriási túlsúlyát a szabadság megdöntésére használja fel ? A béke szép dolog, habár drága a fegyveres béke is. Ezt megköszönjük Németor­szágnak. De a közszabadságot nem engedjük megfojtani. A béke nevében kaszárnyává lehetett Európa. De börtönné nem szabad átváltoznia. _A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Párbaj-történetek. — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — I. Uralkodók drákói szigorral üldözték, zsi­natok és pápák súlyosan kárhoztatták, krimi­nális kódexek nehéz büntetéseket szabtak ki rá, bölcselkedők köteteket írtak, hogy kimutassák abszurditását — mind hasztalan, a párbaj erő­sebb volt valamennyi kabinet-ordre-nál, ana­­themánál, paragrafusnál és filozófiai érvelésnél. XIV. Lajos a Bastille börtöneibe küldte a viaskodókat; II. Frigyes a magdeburgi és span­­daui bástyák kasszematáiban hűsítette le az egy szál kardra kiállók heves vérét; II. József úgy bánt velük, mint gonosztevőkkel. Hasztalan! A párbaj túlélt minden üldöztetést s diadalmasan halad a terjedő polgárisodással. (Legalább Ame­rikában, hol a spanyol és angol földfoglalók utódai egyaránt szenvedélyesen hódolnak a pár­baj előítéletének, a hittérítőt csakhamar követte a­­ párbajsegéd.) Nem lévén hálátlanabb dolog a szerecsen­­mosdatásnál s a társadalomban megrögzött elő­ítéletek korholásánál, kár volna egyetlen csöpp tintát pazarolni itt a vonal alatt a párbaj ellen. Elég, ha a vonal fölött dobálunk borsót a falra. A schopenhaueri filippika helyett (mellesleg meg­jegyezve senki maróbb sarkazmussal a párbajról nem írt, mint Schonenhauer) hadd mondjunk el inkább mindenféle vig és tragikus párbajtör­ténetet, a­mint a sok közül épen eszünkbe jutnak.* A legvigabbak egyike mindenesetre az a vérnélküli viadal, mely két híres tudós között történt a múlt század nyolcvanas éveiben Pá­­risban. Dupont és Duclerc testi-lelki jó cimborák voltak s olyan pajkosak, akár két fiatal etu­­diant, ha tudniillik napi stádiumjuk befejezése után elmentek a Café de la Regence-ba sak­kozni és madeirát szörpölni. A foliánsai között naphosszant búvárkodó linguista s a nehéz számtani problémákkal foglalkozó mathematikus ilyenkor csakúgy sziporkázott a pajzán élétől. Egyszer azonban Dupont olyasvalamit mon­dott Duclercnek, hogy ez fölugrott, sápadtan gombolta be hosszú kabátját és nyomban két segédet küldött barátjához. A két fél sekundánsainak minden kibékí­­tési kísérlete hasztalannak bizonyult. Duclerc bősz volt, akár egy megsebzett tigris. A linguista vért akart ontani mindenáron. A párbaj elkerülhetlen lévén, a két fél másnap reggel segédeivel együtt megjelent a boulognei erdő egyik tisztásán. A segédek egyenes kardban állapodtak meg. Mindkét fél megragadta a gyilkos fegyvert s Duclerc már indulatosan szegté előre lábát, midőn Dupont egyszerre csak fölkiált: — Hohó uraim, ez így nem megy! Azzal földhöz szegzi kardját és egy zs­­bből előve, krétadarabbal kört von a hasán, melyért akár­­mely kanonok megirigyelhette volna. — Mit csinál ön? — kiált álmélkodva és fölháborodva a párbajt vezető segéd. — Mit uram, mit ?! S ön még kérdi ? Hát nem látja, hogy jelt csinálok a hasamon. — Azt látom uram, de nem értem . .. — Nem érti ? . . Hát azt hiszi uram, hogy én áldozatra vitt bárány gyanánt vegyek részt ezen egyenetlen harcban ? ! Nézzenek önök Da­­dlere-re! Olyan vékony, mint egy nádszál. Neki ötvenszerte több chance-a van eltalálni engem, mint nekem őt . . . A chance-okat egyenlővé kell tenni, uraim . . . Figyeljenek tehát ide ! . . Csak az a szúrás érvényes, a­mely a hasa­mon húzott körön belül esik. A­mi a körön túl esik, az nem számít. Ezt a hóbortos ötletet olyan kacagás kö­vette, hogy a fákon daloló madarak ijedten re­pültek szanaszét. Maga Duclerc, a­ki az imént még vadul forgatta szemeit, könnyezett nevelté­ben. Eldobta kardját és sietett megölelni ba­rátját. Ennél vigabban aligha végződött még párbaj.* Nagyon mulatságos és minden bizarrsága dacára igaz párbajtörténet az is, melynek hőse egy Londont meglátni jött porosz tiszt volt. A dolog szintén a múlt században történt, mikor minden gentleman oldalán viselte meg a kardot. Lapunk mai száma 12 oldalt és előfizetőink számára külön zenei mellékletet tartalmaz.

Next