Pesti Hírlap, 1885. február (7. évfolyam, 32-55. szám)
1885-02-02 / 32. szám
így keletkezett a hirhedett fehér lap, mint a magyar kiegyezés kiegészítő része. Igaz, hogy a viszonyok azóta erősen megváltoztak, a határőrvidéket, mely azon időben még a közös hadügyminisztérium alá tartozott, úgy Magyarországban, mint a Száva mentében polgárosították, a régi határőrvidéki tekintélyek részint lejárták magukat, részint meghaltak vagy nyugdíjjal visszavonultak, a horvát országgyűlés botrányai lehűtötték a horvát pártolók rokonszenvét, ellenben a magyar kormány s országgyűlés évről-évre erősödött, az udvari körök s a külföldi diplomácia elismeri már a magyar államférfiak ügyességét s tapintatát és megbízhatóságát, még a tőzsdekirályok is, akik kezdetben kételkedtek az új alkotás életképességében, hitelt adnak már a magyar államnak, csak úgy, mint bármely más európai hatalomnak és senki sem kételkedik többé a magyarok monarchikus és dinasztikus érzéseiben. A helyzet tehát jelenleg egészen más, mint a minő a kiegyezés idejében volt. Vannak horvátok, akik érezni kezdik ezen változást, ábrándjaikból kikezdenek józanodni, a bán tapintatos eljárása pedig képes volt az alkotmányos formák közt is lehetségessé tenni a kormányzást. Annyi azonban bizonyos, hogy a mostani állapot még mindig tarthatatlan s az erélyesebb rendszabályok alkalmazása, természetesen mindig a törvényes formák korlátai közt, előbb-utóbb kikerülhetetlenné válik. Pulszky Ferenc: Az 1885. évi budget. A képviselőház mai ülésében a pénzügyminiszter benyújtotta az 1885. évi pénzügyi törvényt, amint a képviselőház tárgyalásai alapján megállapittatott, a folyó évre előirányzott költségek összege tesz : 337.940,264 frt kiadást; 326.056,501 frt bevételt és 11. 883, 763 frt hiányt. A katonatisztek fizetésének emeléséről imént hozott a P. Ll. egy közleményt, melyhez most pótlásképen jelenti, hogy a hadügyminisztériumban a legénység ellátásának javításáról is gondolkoznak s e részben bizottsági nyomozások vannak folyamatban, de e részről végleges tervek a különféle akadályok miatt eddig elé nem készülhettek. Ha az ellátást csak egy-két kiajtásultan, kábultan. A látvány „érdekes“, de nem eléggé idegrázó. De im itt jönnem, itt hozzák a gyilkos nőt. Ez aztán a jelenet! Hölgyeim, elő a sorgnetekkel, uraim elé az orrcsiptetőkkel. A poroszlók úgy cipelik durva kezükkel a nyomorult teremtést, mint egy élettelen tömeget. Térdei roskadoznak, hitvány, kiaszott teste görcsösen vonaglik, minden izma kínosan rángatózik a halálos ijedelemtől. Iszonyat rá nézni, borzalom hallani e kétségbeeséstől kisajtolt hangot. S im — mint mikor a keletindiai dsungel vérszomjas tigrise meghallja áldozata bőgését — a hangra viszhang kel. A bestia föltámad az emberben. Vad ordítás hangzik kívülről. Kabátos és zubbonyos csőcselék tombol, dühöng, káromkodik odakint. Ostromolja a kaput, hogy tanúja lehessen annak, miként veszti életét két nyomorult. Ököllel, botokkal döngeti a tölgyfapalánkokat. Circenses, circenses! a hitványok jelszava. úgy kell őket visszariasztani, hátraszorítani, szétkergetni puskaagygyal. Ah, s nem elég e szörnyű jelenetekből. Ami bent történik a bitófánál, az annál felháborítóbb, mert a törvény nevében történik. A hóhér megragadja első áldozatát, a férjet s felhúzza a karóra. Neje azalatt ott vergődik, sápadtan, szederjes ajkakkal, eltorzult szemekkel, támogatva a poroszlóktól, egy spanyolfal mögött. Királyi ügyész és hóhér kontroverziába jönnek, diskussziót folytatnak, majdnem hajba kapnak a bitó alatt. A pribék követeli áldozatát, az ügyész még nem adja ki. Hadd haljon meg előbb a férj. Hadd konstatálják előbb az orvosok, hogy szíve verése megszűnt. Hadd teljék egy negyed, talán egy félóra. Addig azállam megtorló hatalmának közege nem hathovatovább igazi háború jellegét veszi föl a franciák keletázsiai harca a khinaiakkal. Az angol kormány az Enlistment Act közzétevésével mintegy maga adott rá alkalmat, hogy Franciaország szakítson a semleges hatalmakra való, minden tekintettel s a hadi állapotot a khinai partokon teljes szigorával életbe léptesse. A hongkongi angol kormányzó nem engedte ti. meg a francia hadihajóknak, hogy ezen angol állomáson lássák el magukat kőszénnel, amire azzal válaszolt a francia kormány, hogy meghagyta hajóhadparancsnokainak, hogy motoztassanak szigorúan meg minden oly neutrális hajót, amely Formosa ostromzárának áttörésére tenne kísérletet. Ma még nincs ugyan elég ereje a francia hajórajnak e rendelet foganatosítására, de március végén már lesz, mert akkor nem kevesebb, mint 34 francia hadihajó 280 ágyúval s 7000 katonával leend öszpontosítva a khinai vizeken. A hadműveletek Tonkingban tudvalevőleg újra kezdetüket vették, landó átadni azt a nyomorult asszonyt a kötél mesterének. A közönség izgatottsága a legnagyobb fokig van csigázva. Az elegáns delnők arca pírban ég, az urak meg vallják maguknak, hogy ezért érdemes volt korán kelni. De a látványra berendelt párok bamba arca mintha azt mondaná: „Most tudjuk csak, mi a kegyetlenség. Itt tanultuk meg, mi az.“ Az idő halad. Összeszorított nyakkal, sötétkék arccal, a pattanásig kidagadt erekkel halántékain, ott függ a bitón a gyilkos. Még él, még dobog a szive.’ Az orvos minduntalan odahajlik keblére s hallgatja lüktetését e „csodálatos darab húsnak.“ Már elmúlt tíz perc, s a nyomorult ott a karón még mindig él ... És s talán öntudatnál van, talán érzi kínjait. Bizonyosan hörögne, meglehet nyöszörögne, ha a felbőrt véresre törő hurok nem szorítaná össze oly fojtón nyakát. Minden szem, minden borgnette oda van irányozva a förtelmes jelenetre. Családanyák, körülrajongott szépségek, divathölgyek mozdulatlanul könyökölnek a modern circus maximus ablakpárkányain. Egészen úgy, mint a vér láttára két ingert érző haeterák a Nérók s Domitiánok, a Messalinák és Agrippinák ledér és kegyetlen Rómájában ..... Ügyész és hóhér még mindig vitatkoznak. S gyalázatára a „felvilágosult“ század igazságszolgáltatásának , a nagyobb humanitás a kötél emberének részén van. Neheztel, megharagszik, hivatkozik praxisára. Azonnal akar „végezni“ másik áldozatával: az éneklő hangon hülyén jajveszékelő asszonynyal. Makacs követelése elől végre meghátrál a jogállam hivatalos képviselője. — Legyen, — úgymond. PESTI HÍRLAP cárral is emelnék, ez a budgetben több mint egy millióra menő többletet eredményezne. Báró Fiáth Ferenc, aki Veszprém megyének másfél évtizednél tovább volt köztiszteletben álló főispánja — mint a P. N. írja — az utóbbi időben meggyöngült egészsége miatt fölmentését kérte, melyet a kormány elfogadott. Utódja ifj. gróf Esterházy Móric lesz, a kinek kinevezése már legközelebb közöltetnék. Tisza Kálmán mint elnök, mint Bécsből jelentik, ma délelőtt hosszabb kihallgatáson fogadtatott a király által, délben hosszabb ideig értekezett gróf Kálnoky külügyminiszterrel és Szögyényi osztályfőnökkel. Bedekovics miniszter ma reggel szintén Bécsbe érkezett. A költségvetési törvényjavaslat legutolsó olvasása legkésőbb a képviselőház pénteki napirendjére fog kitüzetni. Az appropriationális vita, noha az ellenzéki pártok részéről több szónok behatóan fog a költségvetés ellenében szót emelni, előreláthatólag egy ülés folyamában befejeztetik. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma este 6 órakor Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tartott ülésében a költségvetési törvényt tárgyalta s változatlanul elfogadta. A jelentést Hegedűs Sándor előadó a kedden tartandó ülésben fogja a háznak benyújtani. POLITIKAI SZEMLE. „Briére de l’ Isle tábornok Hanoiban több száz teherhordó szekeret készíttetett, amelyeken ökrök fogják szállítani a Lang-Sonnak vonuló csapatok szükségletét. Ekként nélkülözhetőkké lesznek a kulik, akik valóságos ostorai voltak a lakosságnak, s veszély idejében többnyire eldobták a málháikat, hogy könnyebben futhassanak. A Temps szerint a benszülött csapatok alkalmasint visszamaradnak a Deltában s minden más csapat részt veene a khinai határ felé való előnyomulásban. A német birodalmi gyűlés által a gőzhajózási járatok állami segélyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság a törvényjavaslatot másodszori olvasásban 14 szavazattal 1 ellenében teljesen elvetette, miután az 1. §. oly szövegezésben fogadtatott el, mely szerint csak a keletázsiai vonal szavaztatik meg, az ausztráliai és afrikai vonalak pedig mellőztetnek. A végszavazásnál a konzervatív pártiak, a nemzeti szabadelvűek és a középpárt egy tagja a szabadelvűekkel a törvényjavaslat ellen szavazott, mert a kelet-ázsiai vonalat magában nem tartják elegendőnek és nem akarták, hogy oly határozat hozassák, mely csak a kelet-ázsiai vonalra szorítkozzék. A német szövetségtanács mai ülésének napirendjére van kitűzve a Porosz- és Oroszország közt kötött kiszolgáltatási szerződésről szóló törvényjavaslat. Ez alkalomból nem lesz érdektelen egy berlini levél nyomán ismertetni a porosz-orosz egyezmény genezisét . Bismarck herceg 1884. május 9-én, a szocialista törvény meghosszabbításáról mondott beszédében emlékeztetett Windthorstnak 1881. tavaszán tett azon indítványára, hogy az orosz cár meggyilkolása alkalmából az efféle merényletek tárgyában nemzetközi megállapodások létesíttessenek ; kijelenté, hogy Windthorst kezdeményezése nem volt szükséges és ezután közölte, hogy az orosz cártól levelet kapott, mely a nemzetközi rendszabályokat már szóba hozta. Az orosz cár leveléből Bismarck herceg a következőket olvasta föl : „A fődolog, Angolországot, Svájcot és Franciaországot, melyek eddig a politikai gyilkosságot elkövetett egyéneknek menhelyet adtak, rábírni, hogy hozzanak törvényeket, melyekkel elejét lehet venni e garázdálkodásnak. A feladat nem könnyű, mert ezeknek az országoknak eddig nem voltak ilyen törvényei. Hanem Angolországot a tulajdon földjén történt események most arra kényszerítik, hogy megváltoztassa törvényeit, ha erélyesen akar fellépni. A pillanat tehát kedvező, ha az angol kormányt meg akarjuk nyerni a S a pribékek, mesterük intésére, a még lüktető szivü gyilkos mellé, felhúzzák végre féligholt társnőjét. A nagy látványosságnak vége. Tollak lengenek, selyemruhák suhognak, pici cipők sarkai kopognak — hölgyek és urak élénken társalgó csoportokban hagyják el az udvart. Elfojtott dühvel, irigyen, sóváran látja távozni az aréna választott közönségét a künn rekedt mob. A fiatal gavallérok reszelgő, vékony lábikráikat sétapálcáikkal csapkodva, odacsatlakoznak a hölgyekhez. — Van egy indítványom, — kiált egy hírneves kotillenrendező. — Halljuk! halljuk ! — A mai délelőtt úgy is elveszett már .. . Ő nagyságaik sem fognak most alvásra gondolni . . . Gyerünk a jégre valamennyien... A pálya nagyszerű, hölgyeim. Az aranyos ifjúság kitűnőnek találja ezt az ideát. — Elfogadjuk, elfogadjuk ! De azzal a módosítványnyal, hogy előbb ő nagyságaikkal betérünk a cukrászhoz . . . Ma fris haché-fánk van. . . S a két közel vendéglő s a cukrászbolt megtelik az aréna közönségével. Poharakban bor csillog, kancsókban sör habzik s a hagymás rostélyos illata a megelégedés mosolyát csalja az arcokra, a mint teli kézzel érkezik a fürge pincér . . . A székesegyház tornyában féltizet üt az óra. — Elég! — mordul föl a néptelenné váltudvarban a bakó. S intésére két nyomorult, elkinzott bűnös még meleg holttestét nehezen emelik le a pribékek a magasból. 1885. február 1