Pesti Hírlap, 1885. március (7. évfolyam, 59-89. szám)
1885-03-01 / 59. szám
dek nem alkalmatlankodnak a képviselőháznak s nem ellenzik a kormány javaslatait. Ha azonban volna alkalom, hol a felsőház a nemzet akaratának oly módon ellentállana, a mint azt 1832-től 1848-ig tette, akkor fölébredne ismét azon indignatio, melynek emlékét Szontágh Pál idézte fel a forradalmat megelőző időkből. A gentry sokszor hizelgett ugyan a címmel biró arisztokráciának, de soha nem szerette, idegenséggel viseltetett iránta, pedig a középvagyonú földbirtokos nemesség még mindig azon elem, mely a képviselőházban uralkodik, s az újkor szellemével még mindig nem tud tökéletesen megbarátkozni. Pulszky Ferenc: A miniszterelnök jubileuma. Tisza Kálmán miniszterelnök március hó 2-án a 10 éves belügyminiszteri jubileuma alkalmából tisztelgő hatóságok és testületek küldöttségei közül, a nevezett nap délelőttjén és pedig 10 órakor csupán a belügyminisztérium tisztikarát fogja fogadni a belügyminisztériumban, mely alkalommal az üdvözlő beszédet Benitzky államtitkár fogja tartani s nyújtja át azon remek albumot, mely a belügyminisztérium tisztikarának a jubileum alkalmából Tisza Kálmánhoz intézett feliratát, az összes személyzet aláírásával tartalmazza. Minden egyéb tisztelgő küldöttségek ugyancsak március 2-án délután 2 órakor fogadtatnak a miniszterelnöki palotában. A főispánok szónoka Majthényi László báró Hontmegye főispánja lesz, a kir. csendőrség küldöttségét pedig Török Ferenc csendőr ezredes vezeti. A különféle felekezetek papságának száma. Az országos statisztikai hivatal által szerkesztett évkönyvnek, 1883. évről szóló, ma megjelent IX. füzetéből vesszük a következő számadatokat. A 20 római katholikus egyházmegyében van 22 káptalanság, 215 valóságos és 117 címzetes kanonokság, 180 valóságos és 33 kiváltságos apátság, 138 valóságos, 27 kiváltságos prépostság, 91 fő és 323 alesperesség, 3253 plébánia és 1162 káplánság, az iskolák száma 5639 tanító 7516, 709784 tanuló. — A 6 görög katholikus főhatóság körében van 6 káptalan, 41 valóságos és 25 címzetes kanonokság, 19 valóságos apátság, 2 valóságos prépostság, 48 fő- és 151 alperességes, 2101 plébánia, 109 káplánság, 2314 iskola, 2332 tanító, 152.451 tanuló. — A 8 görög keleti főhatóságban van 20 valóságos apátság, 3 valóságos prépostság, 81 fő- és 1 alesperesség, 2407 plébánia, 125 káplánság; az iskolák száma 1942, a tanítóké 2061, a tanulóké 166.100. Az 5 ágostai főhatóságban 46 fő- és 5 alesperesség, 881 plébánia, 271 káplánság van ; az iskolák száma 1627, a tanítóké 2388, a tanulóké 147.690. Az 5 ev. református főhatóságban van 54 főesperesség, 1916 plébánia, 277 káplánság, 2640 iskola, 2929 tanítóval és 198.631 tanulóval. Egy unitárius főhatóságban van 8 főesperesség, 108 plébániával és 1 káplánsággal; iskola van 62, 65 tanítóval és 2953 tanulóval. Végre a 3 izraelita főhatóságban van 740 lelkészi állomás; az iskolák száma 750, 816 tanítóval és 73,893 tanulóval. A nagyváradi ügyvédi kamara az elmúlt év tapasztalatairól hosszasabb jelentést intézett az igazságügyminiszterhez. A fölterjesztés mindenekelőtt azt állapítja meg, hogy a magyar ügyvédi kar helyzete a lefolyt esztendőben sem javult, s ennél még szomorúbb az a tapasztalat, hogy az ügyvédek a különféle jogi szakpályákon, a bíróságoknál, a közigazgatásnál stb. szembetűnőleg mellőztetnek s innen van az, hogy több hatóságnál, mint pl. a pénzügyi bíróságnál a jogi tájékozatlanság szembetűnő. Az alaposan kidolgozott jelentés ezután tárgyilagosan, de nem kevesebb határozottsággal sorra veszi a reformra szoruló intézményeket s azzal záródik le, hogy az ügyvédi kart és vele együtt az egész jogéletet mélyen lehangolná a sokszor emlegetett reformok elhalasztása. Regnikoláris bizottság. Mihelyt a képviselőház a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslat tárgyalását befejezte, a miniszterelnök a képviselőházban indítványt fog tenni egy regnikoláris bizottság kiküldése ügyében. E bizottság, melybe 8 tagot a képviselőház és 4 tagot a főrendiház választ, a horvát tartománygyűlés által kiküldött hasonló bizottsággal együtt május vagy június hóban tárgyalná a horvát részről netán felvetendő kérdéseket. Előbb a bizottságok alig fogják megkezdhetni tárgyalásaikat. A felsőház újjászervezésére vonatkozó törvényjavaslat részletes vitája alkalmával gróf Zichy Jenő képviselő javaslata, hogy Budapest főváros főpolgármestere, mint ilyen a felsőház tagja legyen, elvettetett. Gróf Zichy főérvül azt hozta fel, hogy Bécs város polgármestere és a lordmayor Londonban szintén ex offo tagjai az első kamarának. Ez állítás tévedésen alapszik: Bécs polgármestere az urak házának nem tagja, ép úgy nem „peer“ London közigazgatásának mindig csak egy évre megválasztott főnöke — ami azonban természetesen semmikép sem zárja ki, hogy Budapest főpolgármestere esetleg ép úgy, életfogytig a magyar felsőház tagjául kineveztethessék, mint a bécsi polgármester is az osztrák urak házába kinevezhető. Az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének megvitatása céljából összehívott értekezlet ma Pauler igazságügyminiszter elnöklete alatt ülést tartott és az öröklési jog tervezetében az V- cím 1. fejezetét vette tárgyalás alá. Hosszasabb ii-Faud basával, Epirusba, majd Thessáliába ment, s táborkari főnöknek neveztetett ki. E háború bevégezte után is ott maradt Keleten, mint a „Times“ levelezője, egész 1859-ig, midőn Olaszországba ment s itt alkalma nyílt az európai érdekek mellett saját hazája érdekeit is közelebbről képviselni. S itt a francia és olasz főhadiszállásokon, mint a „Times“ levelezője, de mint a magyar „comité“ megbízottja is szerepelt. Részt vett a magentai és solferinoi ütközetekben, a villafrankai béke után pedig Tőrrel együtt Garibaldi nagy vállalatában, a szicíliai eredménydús expedícióban s Palermo bevételében is. E hadjárat befejezése után 1867-ig felváltva Angol-, Francia- és Németországban tartózkodott. Alkotmányunk helyreállítása után visszatért hazájába s tehetségeit kizárólag ennek javára fordította.___ ________ randja volt, s főleg ennek köszönheti, hogy tehetségeit igy érvényesíthette. Egy gazdag angol lady, rajongó érdeklődéssel viseltetett a menekült magyarok iránt s Éber Nándor azonkívül szép és délceg ifjú volt, szeretetreméltó műveit modorral. A lady beleszeretett Éberbe, de gyámja kereken ellenezte e messaliance-ot s mindent elkövetett ellene. Azonban a lady (ki később csakugyan egy magyar mágnásnak lett neje,) nem akart tágizni, minél fogva a lord (a gyám) aki akcionárusa a Timesnek, egy radikális tervet gondolt ki. Elment a „Times“ szerkesztőségéhez s kérte, hogy a nagy világlap, melyhez bejutni mesés szerencse, küldje ki Ébert tudósítónak a keleti háborúba, hogy messze legyen Londontól. A szerkesztő nem akart ráállni, mert ő oda más tudósítót kívánt küldeni. — Hiszen a tudósításait nem kell használni — monda a lord — a fő csak az, hogy ő azt higyje, mintha a Times alkalmazná. A leveleit fel sem kell bontani. Az összes költségeket én viselem. Nolens volens meghozta a Times a lordnak ezt a „ravasz baráti áldozatot“ s Éber csakugyan elment a keleti harctérre. De mennyire csodálkozott a lord, midőn alig két hónap múlva levelet kap a „Times“ szerkesztőjétől, melyben értesíti, hogy Éber számára ne küldjön többé pénzt — ez a fiatalember megérdemli, hogy a „Times“ fizesse. Levelei, melyeket Omer táborából, ahol ezredesi minőségben harcolt is, küldözött, általánosfeltűnést keltettek Angliában. Omer basa táborában megismerkedvén Filharmóniai hangverseny. Tegnap nyílt meg a magyar kir. operaházban a filharmóniai hangversenyek böjti sorozata. Nem tudjuk, mi okozhatta, hogy most az akusztikát sokkal rosszabbnak találtuk, mint a megelőző alkalmakkor. Az egyes hangszercsoportok nagyon is mereven különváltak, úgy, hogy hangjuk nem olvadt egybe igazi zenekari összhanggá, hanem egyik vagy a másik mindig kirítt belőle. Különösen észrevehető volt ez a Koriolán-nyitánynál, amelyet még soha ilyen szaggatott előadásban nem hallottunk. De nélkülöztük ma a zenekarnak azt a telített, ragyogó hangszinét is, amelyet a filharmonikusoknál megszoktunk. Mintha függöny mögött játszottak volna, olyan fátyolozottan hangzott. Legfőbb ideje, hogy a társulat valamit tegyen az akusztika javítása ér PESTI HÍRLAP 1885. március 1 ára adott alkalmat azon elvi kérdés eldöntése: vájjon az örökség megszerzése ipso jure történjék, vagy pedig ahhoz örökösi nyilatkozat kivántassék e. Az értekezlet elfogadta a tervezet azon álláspontját, mely szerint az örökség megszerzése kifejezett, vagy hallgatag örökösi nyilatkozathoz köttetik. Ezen elvi kérdés megoldása után az értekezlet a részletekbe bocsátkozott. FŐVÁROSI ÜGYEK — A főv. közmunkák tanácsa legutóbbi ülésén szóba került a budai körút ügye is. A tanács elhatározta, hogy tudatni fogja a fővárossal mindazt, mit e körút ügyében eddig tett. Említést érdemel, hogy az irgalmasrend primás-utcai telke, továbbá a Fleischmann-féle telek a török-utcában a szükséges mértékben kisajátittatott s a Christenféle téglavető egészen megszereztetett, továbbá alternatív tervek készültek a János-kórház és a volt Aszalay-kórház közti útszakaszra nézve. Egyúttal értesíteni fogja a tanács a fővárost, hogy a maga részéről mindent el fog követni a körút sürgős kiépítése érdekében s a tervek megállapítása végett vegyes bizottság kiküldetését ajánlja megnevezve a maga ajánlottjait is. A budai lánchídfőtől jobbra és balra levő két kis park tulajdonjoga iránt éveken keresztül per volt folyamatban a kincstár és a főváros között. A pénzügyminiszter leirata, mely szerint a tanács ajánlatára a vitatott tulajdonjogról lemondván, ezen parkokat közterület céljára átengedi, örvendetes tudomásul vétetett. A főváros kívánatára a tanács az V. ker. fő utcát „AranyJános utcának“, a IX. ker. nyúl utcát „Lónyay- utcának“ továbbá a VI. ker. Bakony-utcát „Bulyovszky-utcának“ nevezi el s helyet ad a főváros azon kívánságának is, hogy a külső kerepesi út és Juranics utca közt a Jégszesz utcával szemben levő utca „Mosonyi utcának“ és az eddigi Mosonyi u. „Lóvásár-utcának“ neveztessék el. A budapesti lipótvárosi bazilika építésének folytatására és a hazai műemlékek restaurálásának ügyére nézve igen fontos és örvendetes tényről értesülünk. A lipótvárosi templom építésének ügyében a tárgyalás még a múlt század utolsó tizedeiben kezdődött, az építés azonban csak 1850-ben indult meg s a rendelkezésre álló javadalom mérvéhez képest az 1868-ik évig haladt előre, midőn a kupola beomlásával az építkezés megszakadt és Ybl Miklósnak ő Felsége által jóváhagyott tervei szerint azt csakis 1875- ben kezdték újra meg, midőn ő Felsége a magyar vallásalapból e célra tíz évi részletben kiszolgáltatandó 400.000 irtot engedélyezett. Ezen összegből az utolsó félévi részlet is már kiadatott. Az építés befejezése pedig a belső díszítést és berendezést ide nem értve, körülbelül egy millió forintot igényel és a főváros e célra a templom körül levő bazárboltok jövedelmének hozzászámításával jelenleg negyven, és jövőre legfölebb ötvenezer forinttal békében, mert így a legszebb zenekari effektutusok kárbavesznek. Szó volt arról, hogy hangfogó deszkafalat építtetnek, de az urak úgy látszik irtóznak minden befektetéstől, ha az még oly hasznos, sőt szükséges volna is. A rossz akusztikának tulajdonítható, — legalább részben, az is, hogy R a p p o d i nem tudott hegedű játékával nagyobb hatást előidézni. A jóhírű drezdai hangversenymester Joachim magyar stilü hegedűversenyét és Bach „Praeludium és Fuga“-ját (G-moll) játszotta. Rendkívül szabatosan és feltétlen biztossággal kezeli nyirettyűjét, de vonása se nem elég széles, se nem elég velős; előadása pedig olyan száraz és színtelen, hogy nem képes hallgatóit fölmelegíteni, még kevésbé fölvillanyozni. Egyébiránt azt mondják, hogy kitűnő kamarai zenész, és nejével, aki a legkiválóbb zongoraművésznők egyike, a szász főváros zenei életének e tekintetben központját képezi. Sajnáljuk, hogy nem volt alkalmunk vele ezen a téren közelebbről megismerkedni. Rappoldi közreműködésén kívül Liszt Ferenc „Tasso“ című szimfóniás költeményének előadása kölcsönzött a hangversenynek kiválóbb érdeket. A filharmonikusok csak régi tartozásukra teljesítettek némi részletfizetést, midőn az ősz mester egyik nagyobbszabású művét fölvették műsorukba, s a lelkes fogadtatás, amelyben tegnap „Tasso“ az operaházban részesült, mindenkit meggyőzhetett arról, hogy közönségünk józan ítéletét nem képes megzavarni az a kicsinylő nagyképűség, amelylyel egyes német lapok Liszt műveiről nyilatkozni szoktak, hanem hogy a valódi lángész mi nálunk mindig számíthat az őt megillető elismerésre.