Pesti Hírlap, 1885. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1885-03-01 / 59. szám

dek nem alkalmatlankodnak a képviselőháznak s nem ellenzik a kormány javaslatait. Ha azon­ban volna alkalom, hol a felsőház a nem­zet akaratának oly módon ellentállana, a mint azt 1832-től 1848-ig tette, akkor fölébredne ismét azon indignatio, melynek emlékét Szontágh Pál idézte fel a forradalmat megelőző időkből. A gentry sokszor hizelgett ugyan a címmel biró arisztokráciának, de soha nem szerette, idegen­­séggel viseltetett iránta, pedig a középvagyonú földbirtokos nemesség még mindig azon elem, mely a képviselőházban uralkodik, s az újkor szellemével még mindig nem tud tökéletesen megbarátkozni. Pulszky Ferenc: A miniszterelnök jubileuma. Tisza Kálmán miniszterelnök március hó 2-án a 10 éves belügy­miniszteri jubileuma alkalmából tisztelgő hatóságok és testületek küldöttségei közül, a nevezett nap délelőttjén és pedig 10 órakor csupán a belügymi­nisztérium tisztikarát fogja fogadni a belügyminisz­tériumban, mely alkalommal az üdvözlő beszédet B­e­­n­i­t­z­k­y államtitkár fogja tartani s nyújtja át azon remek albumot, mely a belügyminisztérium tisztikarának a jubileum alkalmából Tisza Kálmánhoz intézett fel­iratát, az összes személyzet aláírásával tartalmazza. Minden egyéb tisztelgő küldöttségek ugyancsak március 2-án délután 2 órakor fogadtatnak a mi­niszterelnöki palotában. A főispánok szónoka Maj­­thényi László báró Hontmegye főispánja lesz, a kir. csendőrség küldöttségét pedig Török Ferenc csendőr ezredes vezeti. A különféle felekezetek papságának száma. Az országos statisztikai hivatal által szerkesztett évkönyvnek, 1883. évről szóló, ma megjelent IX. füzetéből vesszük a következő számadatokat. A 20 római katholikus egyházmegyében van 22 káptalan­­ság, 215 valóságos és 117 címzetes kanonokság, 180 valóságos és 33 kiváltságos apátság, 138 va­lóságos, 27 kiváltságos prépostság, 91 fő és 323 alesperesség, 3253 plébánia és 1162 káplánság, az iskolák száma 5639 tanító 7516, 709784 ta­nuló. — A 6 görög katholikus főhatóság körében van 6 káptalan, 41 valóságos és 25 címzetes kanonokság, 19 valóságos apátság, 2 valóságos pré­postság, 48 fő- és 151 alperességes, 2101 plébá­nia, 109 káplánság, 2314 iskola, 2332 tanító, 152.451 tanuló. — A 8 görög keleti főhatóságban van 20 valóságos apátság, 3 valóságos prépostság, 81 fő- és 1 alesperesség, 2407 plébánia, 125 káp­lánság; az iskolák száma 1942, a tanítóké 2061, a tanulóké 166.100. Az 5 ágostai főhatóságban 46 fő- és 5 alesperesség, 881 plébánia, 271 káplán­ság van ; az iskolák száma 1627, a tanítóké 2388, a tanulóké 147.690. Az 5 ev. református főhatóságban van 54 főesperesség, 1916 plébánia, 277 káplánság, 2640 iskola, 2929 tanítóval és 198.631 tanulóval.­­ Egy unitárius főhatóságban van 8 főesperesség, 108 plébániával és 1 káplán­­sággal; iskola van 62, 65 tanítóval és 2953 tanu­lóval.­­ Végre a 3 izraelita főhatóságban van 740 lelkészi állomás; az iskolák száma 750, 816 ta­nítóval és 73,893 tanulóval. A nagyváradi ügyvédi kamara az elmúlt év tapasztalatairól hosszasabb jelentést intézett az igazságügyminiszterhez. A fölterjesztés mindenek­előtt azt állapítja meg, hogy a magyar ügyvédi kar helyzete a lefolyt esztendőben sem javult, s ennél még szomorúbb az a tapasztalat, hogy az ügyvé­dek a különféle jogi szakpályákon, a bíróságoknál, a közigazgatásnál stb. szembetűnőleg mellőztetnek s innen van az, hogy több hatóságnál, mint pl. a pénzügyi bíróságnál a jogi tájékozatlanság szembe­tűnő. Az alaposan kidolgozott jelentés ezután tár­gyilagosan, de nem kevesebb határozottsággal sorra veszi a reformra szoruló intézményeket s azzal zá­ródik le, hogy az ügyvédi kart és vele együtt az egész jogéletet mélyen lehangolná a sokszor emle­getett reformok elhalasztása. Regnikoláris bizottság. Mihelyt a képviselő­ház a főrendiház reformjáról szóló törvényjavaslat tárgyalását befejezte, a miniszterelnök a képviselő­házban indítványt fog tenni egy regnikoláris bizott­ság kiküldése ügyében. E bizottság, melybe 8 ta­got a képviselőház és 4 tagot a főrendiház választ, a horvát tartománygyűlés által kiküldött hasonló bizottsággal együtt május vagy június hóban tár­gyalná a horvát részről netán felvetendő kérdése­ket. Előbb a bizottságok alig fogják megkezdhetni tárgyalásaikat. A felsőház újjászervezésére vonatkozó tör­vényjavaslat részletes vitája alkalmával gróf Zichy Jenő képviselő javaslata, hogy Budapest főváros főpolgármestere, mint ilyen a felsőház tagja legyen, elvettetett. Gróf Zichy főérvül azt hozta fel, hogy Bécs város polgármestere és a lordmayor London­ban szintén ex offo tagjai az első kamará­nak. Ez állítás tévedésen alapszik: Bécs pol­gármestere az urak házának nem tagja, ép úgy nem „peer“ London közigazgatásának mindig csak egy évre megválasztott főnöke — a­mi azonban természetesen semmikép sem zárja ki, hogy Buda­pest főpolgármestere esetleg ép úgy, életfogytig a magyar felsőház tagjául kineveztethessék, mint a bécsi polgármester is az osztrák urak házába ki­nevezhető. Az általános magánjogi törvénykönyv ter­vezetének megvitatása céljából összehívott értekez­let ma Pauler igazságügyminiszter elnöklete alatt ülést tartott és az öröklési jog tervezetében az V- cím 1. fejezetét vette tárgyalás alá. Hosszasabb ii-Faud basával, Epirusba, majd Thessáliába ment, s táborkari főnöknek neveztetett ki. E háború bevégezte után is ott maradt Keleten, mint a „Times“ levelezője, egész 1859-ig, midőn Olasz­országba ment s itt alkalma nyílt az európai érdekek mellett saját hazája érdekeit is köze­lebbről képviselni. S itt a francia és olasz fő­hadiszállásokon, mint a „Times“ levelezője, de mint a magyar „comité“ megbízottja is szerepelt. Részt vett a magentai és solferinoi ütközetekben, a villafrankai béke után pedig Tőrrel együtt Garibaldi nagy vállalatában, a szicíliai eredménydús expedícióban s Palermo bevételében­ is. E hadjárat befejezése után 1867-ig felváltva Angol-, Francia- és Németor­szágban tartózkodott. Alkotmányunk helyreállí­tása után visszatért hazájába s tehetségeit kizá­rólag ennek javára fordította.___ ________ randja volt, s főleg ennek köszönheti, hogy tehet­ségeit igy érvényesíthette. Egy gazdag angol lady, rajongó érdeklő­déssel viseltetett a menekült magyarok iránt s Éber Nándor azonkívül szép és délceg ifjú volt, szeretetreméltó műveit modorral. A lady bele­szeretett Éberbe, de gyámja kereken ellenezte e messaliance-ot s mindent elkövetett ellene. Azonban a lady (ki később csakugyan egy ma­gyar mágnásnak lett neje,) nem akart tágizni, minél fogva a lord (a gyám) aki akcionárusa a Timesnek, egy radikális tervet gondolt ki. Elment a „Times“ szerkesztőségéhez s kérte, hogy a nagy világlap, melyhez bejutni mesés szerencse, küldje ki Ébert tudósítónak a keleti háborúba, hogy messze legyen Lon­dontól. A szerkesztő nem akart ráállni, mert ő oda más tudósítót kívánt küldeni. — Hiszen a tudósításait nem kell hasz­nálni — monda a lord — a fő csak az, hogy ő azt higyje, mintha a Times alkalmazná. A leveleit fel sem kell bontani. Az összes költsé­geket én viselem. Nolens volens meghozta a Times a lord­nak ezt a „ravasz baráti áldozatot“ s Éber csakugyan elment­­ a keleti harctérre. De mennyire csodálkozott a lord, midőn alig két hónap múlva levelet kap a „Times“ szerkesztőjétől, melyben értesíti, hogy Éber számára ne küldjön többé pénzt — ez a fiatal­ember megérdemli, hogy a „Times“ fizesse. Levelei, melyeket Omer táborából, ahol ez­redesi minőségben harcolt is, küldözött, általános­­feltűnést keltettek Angliában. Omer basa táborában megismerkedvén Filharmóniai hangverseny. Tegnap nyílt meg a magyar kir. opera­házban a filharmóniai hangversenyek böjti so­rozata. Nem tudjuk, mi okozhatta, hogy most az akusztikát sokkal rosszabbnak találtuk, mint a megelőző alkalmakkor. Az egyes hangszer­­csoportok nagyon is mereven különváltak, úgy, hogy hangjuk nem olvadt egybe igazi zenekari összhanggá, hanem egyik vagy a másik mindig kirítt belőle. Különösen észrevehető volt ez a Ko­­riolán-nyitánynál, a­melyet még soha ilyen szagga­tott előadásban nem hallottunk. De nélkülöztük ma a zenekarnak azt a telített, ragyogó hangszinét is, a­melyet a filharmonikusoknál megszoktunk. Mintha függöny mögött játszottak volna, olyan fátyolozottan hangzott. Legfőbb ideje, hogy a társulat valamit tegyen az akusztika javítása ér­ PESTI HÍRLAP 1885. március 1­ ­ára adott alkalmat azon elvi kérdés eldöntése: vájjon az örökség megszerzése ipso jure történjék, vagy pedig ahhoz örökösi nyilatkozat kivántassék e. Az értekezlet elfogadta a tervezet azon álláspontját, mely szerint az örökség megszerzése kifejezett, vagy hallgatag örökösi nyilatkozathoz köttetik. Ezen elvi kérdés megoldása után az értekezlet a részletekbe bocsátkozott. FŐVÁROSI ÜGYEK — A főv. közmunkák tanácsa legutóbbi ülésén szóba került a budai­ körút ügye is. A tanács elhatározta, hogy tudatni fogja a fővárossal mindazt, mit e körút ügyében eddig tett. Említést érdemel, hogy az irgalmasrend primás-utcai telke, továbbá a Fleischmann-féle telek a török-utcában a szükséges mértékben kisajátittatott s a Christen­­féle téglavető egészen megszereztetett, továbbá alternatív tervek készültek a János-kórház és a volt Aszalay-kórház közti útszakaszra nézve. Egy­úttal értesíteni fogja a tanács a fővárost, hogy a maga részéről mindent el fog követni a körút sür­gős kiépítése érdekében s a tervek megállapítása végett vegyes bizottság kiküldetését ajánlja megnevezve a ma­ga ajánlottjait is. A budai lánchídfőtől jobbra és balra levő két kis park tulajdonjoga iránt éveken keresz­tül per volt folyamatban a kincstár és a főváros között. A pénzügyminiszter leirata, mely szerint a tanács ajánlatára a vitatott tulajdonjogról lemond­ván, ezen parkokat közterület céljára átengedi, ör­vendetes tudomásul vétetett. A főváros kívánat­ár­a a tanács az V. ker. fő utcát „Arany­­János utcának“, a IX. ker. nyúl utcát „Lónyay- utcának“ továbbá a VI. ker. Bakony-utcát „Bulyovszky-utcának“ nevezi el s helyet ad a főváros azon kívánságának is, hogy a külső kerepesi­ út és Juranics­ utca közt a Jégszesz utcával szemben levő utca „Mosonyi utcának“ és az eddigi Mosonyi u. „Lóvásár-utcának“ neveztes­sék el.­­ A budapesti lipótvárosi bazi­lika építésének folytatására és a hazai műemlé­kek restaurálásának ügyére nézve igen fontos és örvendetes tényről értesülünk. A lipótvárosi temp­lom építésének ügyében a tárgyalás még a múlt század utolsó tizedeiben kezdődött, az építés azon­ban csak 1850-ben indult meg s a rendelkezésre álló javadalom mérvéhez képest az 1868-ik évig haladt előre, midőn a kupola beomlásával az épít­kezés megszakadt és Ybl Miklósnak ő Felsége által jóváhagyott tervei szerint azt csakis 1875- ben kezdték újra meg, midőn ő Felsége a magyar vallásalapból e célra tíz évi részletben kiszolgál­tatandó 400.000 irtot engedélyezett. Ezen összeg­ből az utolsó félévi részlet is már kiadatott. Az építés befejezése pedig a belső díszítést és beren­­dezést ide nem értve, körülbelül egy millió forintot igényel és a főváros e célra a templom körül levő bazárboltok jövedelmének hozzászámításával jelen­leg negyven, és jövőre legfölebb ötvenezer forinttal békében, mert így a legszebb zenekari effektu­­tusok kárbavesznek. Szó volt arról, hogy hang­fogó deszkafalat építtetnek, de az urak úgy lát­szik irtóznak minden befektetéstől, ha az még oly hasznos, sőt szükséges volna is. A rossz akusztikának tulajdonítható, — legalább részben,­­ az is, hogy R a p p o­­ d i nem tudott hegedű játékával nagyobb hatást előidézni. A jóhírű drezdai hangversenymester Joachim magyar stilü hegedűversenyét és Bach „Praeludium és Fuga“-ját (G-moll) játszotta. Rendkívül szabatosan és feltétlen biztossággal kezeli nyirettyűjét, de vonása se nem elég szé­les, se nem elég velős; előadása pedig olyan száraz és színtelen, hogy nem képes hallgatóit fölmelegíteni, még kevésbé fölvillanyozni. Egyéb­iránt azt mondják, hogy kitűnő kamarai zenész, és nejével, a­ki a legkiválóbb zongoraművész­nők egyike, a szász főváros zenei életének e tekintetben központját képezi. Sajnáljuk, hogy nem volt alkalmunk vele ezen a téren közelebb­ről megismerkedni. Rappoldi közreműködésén kívül Liszt Ferenc „Tasso“ című szimfóniás költeményének előadása kölcsönzött a hangversenynek kiválóbb érdeket. A filharmonikusok csak régi tartozá­sukra teljesítettek némi részletfizetést, midőn az ősz mester egyik nagyobbszabású művét föl­vették műsorukba, s a lelkes fogadtatás, a­melyben tegnap „Tasso“ az operaházban része­sült, mindenkit meggyőzhetett arról, hogy kö­zönségünk józan ítéletét nem képes megzavarni az a kicsinylő nagyképűség, a­melylyel egyes német lapok Liszt műveiről nyilatkozni szoktak, hanem hogy a valódi lángész mi nálunk mindig számíthat az őt megillető elismerésre.

Next