Pesti Hírlap, 1885. május (7. évfolyam, 119-148. szám)

1885-05-23 / 141. szám

2 mindig az igazi szabadságszeretet és humanis-mus sugalta fölszólalásait. Azt hittük, hogy szívós szervezetével, testének és szellemének üdeségével megéri a század befejezését. A sors másként akarta. A halál örök törvényei e nagyra nézve sem tettek kivételt. Franciaország dicsősége, a világirodalom fénylő szövetneke, szabadságnak, emberszeretetnek és demokráciának fenkölt szellemű előharcosa, magyaroknak lelkes barátja, nagy a nagyok mellett és között — Hugo Viktor nyugodt békében. Áldás poraidon, örök dicsőség emlékedlen, magyarok forró könyve Franciaország egyik legnagyobb és legnemesebb fiának hantján. ________Borostyány Nándor Béla felelt magyarul Rezeiu oláh beszédére, kifejtvén, hogy a belügyminiszter hatáskörébe a megye nem avatkozhat és indítványozván, hogy Rezeiu indítványának elvetése mellett, szavazzanak a helyettesített Tabajdi főispánnak bizalmat. A többség ezen indítványt fogadta el zajos tüntetések között. Egyben elhatároztatott, hogy a megye l°0 pótadó kivetése mellett 60 ezer frtos nyugdíjalapot létesít. Somogy megye közelebbi nagygyűlésén elhatározta, hogy monográfiáját meghatja. Az ügyet kiadta a töréneti és régészeti bizottságnak tanulmányozás és jelentéstétel végett. Három főrendi tag. A mai hivatalos lap a következőket teszi közzé. A főrendiház 21. évi május hó 21-én tartott ülésében : gróf Dessewffy Aurél, id. gr. Forgách Károly és gróf Zay Albert főrendi tagoknak vagyoni képesítését az 1885. évi VII. t. c. 24 § a értelmében pótlólag elismerte, ami is a főrendiház elnöke részéről ezennel közhírré tétetik. Az idei hajóhad-gyakorlatok ugyanolyan módon fognak végbemenő, mint a múlt év nagy tengeri manőverei. A gyakorló hajóraj már május 1 je óta össze van állítva, még pedig a „Lissa“ kazemathajóból mint zászlóshajóból, Pitner dr. ellentengernagy parancsa alatt, továbbá a „Habsburg“ és az „Erzhr. Ferdinand Max“ vértes fregattokból. A második osztály a „Prinz Eugen“ kazemathajóból mint zászlóshajóból, valamint a „Kais Max“ hajóból áll; parancsnoka Spaun br. hajórajparancsnok. A harmadik osztály hat torpedósajkából van alkotva a „Kaiserin Elisabeth“ anyahajó vezetése alatt. Jelismétlő hajó gyanánt a „Lussin“ torpedóhajó fog szolgálni. Az így öszszealkotott hajóhad fölött Sterneck báró altengernagy jun. 1-én veszi át Pólában a parancsnokságot. Jelenleg Póla és Fasan előtt Pitner báró vezeti az előgyakorlatokat. Krassó Szörény megye máj. 19-én tartotta meg Lugoson táviratilag már jelzett tavaszi közgyűíését. A gyűlést Tabajdy Károly főispán nyiította meg, mire az alispáni jelentés következett, s mely a vármegye közállapotainak javulását jelzi, —s Ezután Rezeu Fábius oláh nemzetiségi biz.-tag indítványa következett, aki sem többet sem keveesebbek nem akart elhatározni, mint hogy a bel- ji ügyminiszter feliratilag keressék meg, nevezne már ki véglegesen főispánt, még pedig a nemzetiségi törvény figyelembe vételével (vagyis román nem- fizetiségű egyént.) A szabadelvű párt részéről Litsek I JT TISTmii(W Hugo Viktor. Esti 6 óra 35 perckor érkezett sürgöny tudatja, hogy Hugo Viktor meghalt. Hugo Viktor-Marie gróf született Besangonban 1802. február 26-án. Atyja, aki a császárság tábornoka volt, híven szolgálta a bonapartisták ügyét, anyja ellenben, mint Bourbon-párti vett részt a vendéei harcokban. Mint gyermek követte a császári seregek diadalmenetét s mindenütt ott volt, ahova atyját a háború esélyei vezették. 1811-ben, mint kilenc éves gyermek, Spanyolországban részesült oktatásban, ahol a regényes környezet korán ébresztette föl benne a hajlamot a költészetre. Még tíz éves sem volt s már is verseket irt. Tizennégy éves korában egy „Irtaméne“ című tragoediával próbálkozott. 1817-ben a francia akadémia pályázatot írt e thémára: „A tanulás előnyei“, melyre Hugo is versenyzett. A pályaműben tizenéves poétának mondja magát, amit az akadémia rászedési kísérletnek tartván, olyan rossz néven vett, hogy az első díj helyett, csak dicséretben részesítette. A gyermek költő a kételyekkel szemben születési bizonyítványával állott elő, de ez már nem változtatott a dolgon. Apját azonban meggyőzte arról, hogy fiának van hivatása az irodalomra és ezentúl nem gördített akadályokat útjába. 1819. és 1822. közt a fiatal költő három ódával pályázott a toulous-i akadémiánál s mind a három esetben megkoszorúztatok. 1823. elején jelentek meg az „Ódák és balladák“, melyekben csak a forma klasszikus, de az érzelem és eszmejárás már a romantikus iskolára vall. Nagy föltűnést keltettek a gyönyörű nyelvezet és a vallásos, valamint a monarchikus érzület által, mely mindannyit átlengi. De nem sokáig maradt legitimista, mert a Bourbonok túlkapásai mindinkább elidegenítették ifjúkori ideáljaitól. E változás első nyomát már az „Ódák és balladák“ 1826 ban megjelent második kötetében találjuk. Ugyanakkor írta két híres regényét „Han d’ Islande“ és „Bug-Jargal“, melyekben egészen szakított a klasszikus ízléssel. Az ifjú óriások zászlójához szegődtek s egész kör alakult körülte, mely később sok jelest adott a francia irodalomnak. Egy év múlva végleg szakított a régi iránynyal s a ,,Cromwell“ cimű drámát tette közzé, a De a boulevárdok jóformán kevesebbet törődtek Polignac val és az uj minisztériummal, mint azzal a hallatlan jelenséggel, hogy a király egy kis poétának magán kihallgatást adott. Sainte Beuve cikket is írt a Revue de Páriában, mily figyelemre méltó tünet az, hogy az uj nemzedék, melynek hangja eddig sem a korona tanácsosai, sem a szószék, sem a templom útján nem bírt elhatolni az állam fejéhez, most egy tagja személyében áll a királylyal szemben, és pedig szerényen, de méltóságosan. — Úgy látszik — mondá a király mosolyogva — az én szegény elődöm, XIII. Lajos ugyancsak pórul jár az ön drámájában. Martignac említett előttem valami negyedik fölvonást, s azt mondá, hogy az rettenetes. Erre Hugo Viktor fölkérte a királyt, vizsgálná meg a kifogásolt felvonást maga s gondoljon elődjére, XIV Lajosra, ki Rabieet kegyelmébe fogadás Moliérenek megengedte ezt írnia : Charles X, sourant, repondit: 0 poete ! Óh álmodozó költő, aki azt hivéd, hogy a királyokat oly könnyű kigyógyítani előítéleteikből, aggodalmaikból és minisztereikből! Néhány nappal a kihallgatás után az uj miniszter is betiltá a darabot, de ez már megcukrozva akarta beadni a keserű lapdacsot s 4000 frank penziót utalványozott neki. — Viszek-e választ ? kérdé a szolga, aki áthozta a vigasztaló miniszteri iratot, melynek előszavában uj hitvallomását adta: „Ami a természetben megvan, az a művészetbe is való; a dráma nem egyéb, mint a jelenkor érzületének kifejezése;d e szavakkal jelölte az új irányt. A nevezett dráma, mely nem volt a színpad számára írva, valóságos irodalmi harcot keltett, melyben mindkét párt kíméletlenül támadta meg egymást. A következő évben „Les Orientales“ című ódagyűjteményét adta ki, mely egészen meghódította részére a közönséget. Ezt követte „Egy elítélt utolsó napjai“, melyben Hugo mint lélekfestő excellált. De a közhangulat olyan drámát követelt tőle, mely képes volna az új irodalmi aerát méltón inaugurálni. A cenzúra eltiltotta „Marion Deforme“t a színpadtól, az akadémia pedig mindent elkövetett, hogy ,,Hernani“-t ugyanerre a sorsra juttassa. De X. Károly király kijelenté, hogy ő nem illetékes ilyesmiben s igy a „Hernani“ legfelsőbb jóváhagyással 1830 február 25 én szinpadra került. A nézőtéren valóságos verekedés támadt, a melyben a poéta hívei lettek győztesek. „Hernani“ tíz évig maradt a játékrenden s 1867 ben ismét adatott, új szereposztással. Az 1830-iki forradalom egészen belesodorta a költőt a forradalmi irányba, melynek ezentúl lelkesült dalnoka volt. „Marion Delorme“ is színre került, még pedig jó sikerrel, noha a kritika kifogásolta erkölcsiségét. A két évvel később, 1832 november 22-én előadott „A király mulat“ című vígjátékot egy miniszteri rendelet letiltotta a színpadról. Jöttek ezután sorban: „Borgia Lukrécia“, „Tudor Mária“, ,,Angelo“, „Ruy-Blas“ és „A burg grófok“ ; mindannyi darab a komikum és tragikum hatalmas vegyüléke, folyton nagy érdeklődést keltett, de nem részesült osztatlan tetszésben. Az 1831. és 1840. közti időben megjelentek tőle: „Notre-Dame de Paris“ című regény, melyben a korfestészet kitűnő, „őszi lombok,“ „Alkony dalai,“ a „Benső hangok,“ „Árnyak és sugarak“ című versgyűjtemények. Ezenkívül még „Tanulmányok Mirabeauról,“ „Bölcsészet és irodalom,“ „A Rajna“ és „Claude Gueux.“ Valamennyien nagy sikert arattak és a közönség elismerésén kívül a becsületrend nagy keresztjét szerezték meg a szerzőnek. A sok diadal, minden ellenkezés dacára, 1841 ben megnyitotta előtte az akadémia kapuit és négy év múlva Lajos Fülöp Franciaország peerjévé nevezte ki. De előbb míg a sors is meglátogatta • kemény csapással: 1843 ban Spanyolországban • utazott s ekközben leányát és véjét a halál elragadta tőle. Villeugier közelében csolakáztak a Szajnán, csolnakjuk fölfordult és mindketten a vízbe fúltak. Ez eset miatti nagy fájdalmának gyümölcse a „Contemplations“ című elégia gyűjtemény. A 48 ki forradalom eleinte megdöbbentette, de aztán belenyugodott a változásba. Páris küldte őt az alakuló nemzetgyűlésbe, ugyanaz a Páris, mely Proudhonnak, Changarnier nek, Thiersnek és Louis Napoleonnak is adott mandátumot. Mindjárt eleinte a mérsékelt demokráciához csatlakozott. Mi ■sí- —mMingaMB«TnnsT|iiTiTwjjaTirj« I Denique, a miniszter egyszerűen betiltotta ■ a darabot. A költő most audienciára jelentkezett ő excellenciájánál s erélyesen tiltakozott ama magyarázat ellen, melyet darabjának a cenzúra adott. Senkinek sincs, úgymond, joga föltenni ő róla azt a gyávaságot, hogy „egy holt király képén akarja arcul ütni az élő királyt.“ Valamennyi francia iró nevében tiltakozott az irodalmi policia gonosz erőszakoskodása ellen; de a miniszter felállt s büszke parancsoló hangon ejté ki, hogy „Jamais ! — egyikét ama , jamaiso knak, melyek fölött annyiszor kacagott már a történelem. No de most ezúttal Martignac úr volt a kormány és az ő „jamais“ ja csakugyan halálítélet volt a darabra egy ideig. De a költő nem nyugodott bele. Appellálta előidéze a francia irodalomtörténetben emlékezetes amaz eseményt, melyet később meg is énekelt: audienciát kért a királynál. „Báró“ Hugo, egy vitéz tábornok és kormányzó fia meg is nyerte azonnal. A sötét miniszternek való leszámolása óta alig múlt el egy nap, s ott állt a költő St. Cloudban a barátságosan mosolygó király előtt kezében az inkriminált negyedik felvonással egy oly ügyben, mely úgyszólván, személyesen érdekelte a királyt, kérve a legfelsőbb eldöntést. — A királyban van bizodalmam, minisztereiben kevésbbé, — mondá az ifjú költő. — „Nos, viszonzá a fenség, ha ön Mai tigrise urat gondolja, akkor“ ... ” Károly itt nevetve szakitá félbe szavait. Ekkor már elhatározott dolog volt a Martignac kormány bukása, de még nem volt tudva. Maga is csak másnap kapta meg elbocsáttatását. — Természetes! viszonzá a költő. Rövid szavakkal utasítá vissza a fájdalompénzt, mint sértést . Az ifjúságot tehát mégse lehet oly könnyű szerrel megvesztegetni mint azt a miniszter urak képzelik“, ha a Constitutional s maga a király is alkalmasint belátta, hogy hibát követett el, mert midőn egy évvel később a cenzúra megint fölemelő orgyilkát, hogy a költő egy új darabját — Hernanit — kivégezze, a következő, igazán királyi szavakat mondó: „E darabbal szemben nekem nincs más jogom, mint az az egy, hogy a jegyemet a parterreben megvegyem.“ Így találjuk följegyezve e részleteket egy rendkívül érdekes munkában, melynek címe a következő: „Viktor Hugo, raconté par un témain de sa vie.“ Hű és hiteles tanúja volt a szerző a költő életének, hiszen a tulajdon neje volt.. Marion Delormeot tehát betiltották, mivel, ez volt a felhozott ok, az örökös uralkodóház iránti tiszteletet megsértette. Egy évre a tilalom kiadása után, talán ugyanaznap, az örökös uralkodóház összeomlott, a Bourbonok eltűntek a franciák trónjáról s jött Orléans. A júliusi forradadalom egy egész sereg régi darabot támasztott föl a cenzúra sírboltjában s Páris színházai hónapokig élhettek csupa premierekből. A Comédie Frangaise, melyben Hugo V. első színpadi diadalát ülte, azonnal utána nyúlt a betiltott darabnak. Mademoiselle Mars, a csodaszerű Donna Sol, minden áron Marion Delorme akart lenni. De a darab szinrehozatala most magán a költőn szenvedett hajótörést. Hugo V. minden áron el akarta magáról hárítani a gyanút, hogy alattomos célzatokat irányzott volna darabjában X. Károly ellen s nem akarta magára vonni azt a még rulabb gyanút, hogy most boszut akar állni az elbukott királyon, mikor már nem PESTI HÍRLAP 1885. május 23.