Pesti Hírlap, 1885. július (7. évfolyam, 178-208. szám)

1885-07-01 / 178. szám

a sajtó dákó-román izgatását. Tűrtük a nyílt for­­­­radalomra való lázítást ellenünk. Tehettük. Mert mi vagyunk nemcsak az öregebbek, hanem egyszersmind az erősebbek is. A román nép gyermek és gyenge egyszerre, s igy a türelem részünkről a méltóság és józan számítás, nem pedig a félelem jelensége gya­nánt tűnt fel. De sunt certi denique fines. Van min­dennek határa. Ha nem lesz a román provoká­ciónak, majd lesz a mi türelmünknek. És elér­kezett az idő, hogy más hangon kezdjünk be­szélgetni Romániával, mint társalogtunk eddig. Ha az oláh süveg alatt a józanságnak egy atomja sem maradt, rá kell koppintani arra a zsíros süvegre, s majd kitűnik, elzsírosodott-e alatta az agyvelő is. Az első határozott fellépésre azonnal lesz meghunyászkodás Bukarestben. Egy törpe álla­­mocska nem merhet kikötni óriási szomszéd­jával . Az óvatos tartózkodás, a méltóságteljes türelem szép dolog, illik is egy nagyhatalom­hoz, de csak bizonyos körülmények közt. De ha mi örökké óvatosan tartózkodunk, s méltó­ságteljesen tűrünk, utóbb óvatosságunk félelem, méltóságunk gyengeség színében fog feltűnni. Olyanok leszünk, mint egy kolosszális madár­ijesztő. Miután soha sem mozdulunk, öklünket soha fel nem emeljük, kicsúfolnak bennünket a verebek is._______________________________ halála előtt Salisbury nagyon szűk viszonyok közt élt. Hogy megélhessen, az irodalomra adta magát s vezércikkeket irt a hírlapokba. Jelenleg a poli­tika mellett vegyészettel foglalkozik. 1830-ban szü­letett, tehát aránylag elég fiatal. A család őse ha­jós volt a Themsen. Osztrák tüntetés Brünnben. A brünni férfi­­dalegylet jubileuma alkalmából, mely vasárnap és hétfőn ünnepeltetett, a morva főváros összes intel­ligens körei egyesültek, hogy az ünnepély méltó megtartását lehetővé s Brünn város német szelle­mének fényes manifesztációjává tegyék. Egyes epi­zódjaiban, milyen a bécsi vendégek fogadása, ez ünnepély az 1871-ki tornaünnepélyre emlékeztet, mely az osztrák németek hatalmas tüntetése volt a Hohenwarth-kormány és rendszere ellen. Az ak­kori fundamentális cikkeket — írja a N. Fr. Presse — alkotóik már ünnepélyesen megtagad­ták, de céljaikat átvitték az alkotmányos térre; a közigazgatás magába vette föl nagy részöket s a­mire a fundamentális cikkelyek törekedtek, az el van érve ; a parlamenti többség és uralom a szlá­vok kezében s a németek helyzete ma sokkal ko­­morabb és veszélyesebb, mint a Hohenwart-epizód kilenc havi tartama alatt volt. Az idők közötti kü­lönbséget jellemzi, hogy tizennégy évvel ezelőtt senki sem merészelt Brünnben zavarni egy német ünnepélyt, míg a brünni férfi dalegylet jubileuma nem mehetett végbe a nélkül, hogy két estén a cseh csőcselék az utcákon ne zavarogjon, s a né­met dalárok énekeire a „Hrom a pekla“ nemzeti dallal ne feleljen. Tisza Kálmán miniszterelnök ma visszaér­kezett Budapestre. — Gróf Széchényi kereskedelmi miniszter ma 4 heti fürdőzésre Kas­leutengebenbe utazott. — Trefort Ágoston miniszter mint he­lyettes miniszterelnök ma délután Milán szerb ki­rálynál tisztelgett. s PESTI HÍRLAP 1885. julius Nagyvárad város törvényhatósági bizottsága folyó hó 11-én tartott közgyűlésében Dús László főügyész indítványára elhatározta, hogy Nagyárad városának szabad királyi várossá leendő emelése iránt kérvényt intéz a belügyminiszterhez. A felirat már elkészült s fel is küldetett Tisza Kálmán bel­ügyminiszterhez. Salisbury az új angol kormányelnök egyike Anglia leggazdagabb nemeseinek. Évi jövedelme három millió forintra rúg s többnyire földjáradék­ból áll. A márki címet véletlenségből nyerte el. Másodszülött volt és rossz viszonyban állott atyjá­val. Mikor ez utóbbi 1868-ban elhunyt, apa és fiú közt épen per volt folyamatban. A viszály oka sa­­játszerű volt. A családi hitbizományban a második fiúról is van gondoskodva. A mostani márki, ab­ban a hitben, hogy ő második fia apjának, járu­lékát követelte, amelyet apja megtagadott tőle. A per folyamában kimutatta az öreg márki, hogy fia nem másodszülött, mivel közte és az elsőszülött közt egy halvaszülött fiú jött a világra, így aztán az öreg márki nyerte meg a pert. Néhány évvel bátyja­­ lentette, aki a tárgyakat szíves volt a nemzeti múzeumba juttatni. Sokkal értékesebb a perjá­­mosi lelet, melyet Tallián alispán, mint Toron­­tál vármegyének örökös letétét a régiségtárban helyeztette el. Egy népvándorlási női sírban t. i. két nagy ezüst fibulát ástak fel, mely arany­nyal és carneol kövekkel díszített, mellette két gránát fülbevalót gazdagon aranyba foglalva, és hat hosszúkás arany klárist, egyet boros­tyánkőből s kettőt üvegből, melyek a nő nyak­láncát képezték. A lelet úgy gazdagsága mint érdekessége által kiváló, s nagyban hasonlít a még gazdagabb bakodi sirkincshez, melyet Kunszt érsek a német időkben a nemzeti múzeumnak ajándékozott. Semsey Andor, a Múzeum ásványtárának nagylelkű pártfogója, szíves volt a fenéki sir­­leleteket a régiségtár számára megszerezni. Keszthely szomszédságában t. i. a régi római mogentiana helyén, a Balaton partján egy nagy nevezetességű sirmezőt talált fel Lipp Vilmos, mely egész a római időkig felér, de melynek legtöbb sírja régóta ki van fosztva. Néhány azonban érintetlen maradt s valódi kincseket tartalmazott, arany fülbevalókat, szép ezüst ko­rong ruhakapcsokat és övdiszeket, s egy római szekrénykét, melyen bronzlemezen a négy év­szak és szüreti vigalom ügyes domborműben van kiverve. Az érmek, melyek e sírokban ta­láltattak mind III. Valentinián­tól valók, Atilla kortársától. Ezen lelet szintén a nevezeteseb­bek közé tartozik s a régiségtár díszére válik. Pulszky Ferenc. A közlekedésügyi miniszter a Felső-Duna folyam szabályozása tár­gyában — mint értesülünk — holnap fogja kiírni a versenytárgyalást, melynek értelmében a belföldi és külföldi vállalkozók felszólíttatnak, hogy a Duna folyam dévény-duna-radványi szakaszának szabályozása az 1885. 8. tczikkel elrendeltetvén, a szabályozási munkáknak végrehajtása céljából aján­lataikat augusztus 22-én déli 12 óráig 350,000 frt bánatpénz letétele mellett a minisztériumnál adják be. A szabályozandó folyam szak­aszon össze­sen mintegy 62,434 mtr. hosszú párhuzamú 9179 mtr. hosszúságú bekötőgát, 18,185 méter hosszúságú zárgát (mederelzárás) 27,282 méter hosszúságú partvédezet és 26,007 m. hosszú mederásás és kotrás lesz készítendő. A vállalatot szabályozó szerződési feltétfüzet, műszaki terv, valamint a munka minőségét és mennyiségét kitüntető táblá­zatok a komáromi m. k. folyammérnöki hivatalnál­­ a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Az aján­­ y tekintetes mágnások. A várva-várt névsor végre megjelent a Budapesti Közlönyben. A vezércikkírók neki rohantak, megmá­­zsálták mekkora súlya van együtt, aztán szét­marcangolták, egyenkint latolván meg az egyé­neket. Az egyik kidobott három nevet és betett helyette (persze csak képzeletben) új hármat, másik ismét kidobott és proponált három ne­vet, (de természetesen mindig más három em­bert), amiből aztán nyilvánvalóvá lett az ellen­zéki lelkek előtt, hogy egyetlen ember sincs a közvélemény ínyére, de ugyanily joggal okos­kodhatott a kormánypárti is, hogy általános ki­fogás alá senki sem esett. Egy hét kellett hozzá, míg ez a théma hozzánk tárcaírókhoz jutott, hogy csináljunk be­lőle azt, amit akarunk. Burghardt ellen emelkedtek ugyan komo­lyabb hangok, hogy nem kellett volna kine­vezni, mert nem tud magyarul. (Hja, de akkor ugyan ki képviselné a szegény kimaradt indige­­nokat ?) Mixich Kálmán ellen azért támadt elégü­­letlenség, hogy nem tudják ki, Sváb Károly el­len meg azért, hogy tudják, Barcsayt és Mikót azzal veszik gyanúba, hogy nincs meg a qualifikációjuk. Ezt külön­ben, mert a papiros mindent eltűr, könnyű el­mondani mindenikről, kivévén az egy Hirsch­­lert, a­kit az irigység sem támadhat meg, hogy lattevő köteles magyar nyelven szerkesztett aján­latában világosan kijelenteni, hogy a helyviszo­nyokat ismeri, a szerződés és az annak kiegé­szítő részét képező átalános és részletes felté­teleket és a terveket betekintette, megér­tette és azokat változatlanul elfogadta. A kel­lően bélyegzett ajánlatok öt pecséttel zárt és e felirattal : „Ajánlat a Duna folyam dévény-duna-radványi szakaszának szabályozási munkáira“ ellátva, borítékban 350.000 frt, azaz háromszázötvenezer o. é. forint bánatpénznek kész­pénzben, vagy óvadékképes értékpapírokban történt letételéről a budapesti (pesti) m. kir. állampénztár által kiállított elismervény csatolása mellett Bozóky István közr. és közm. miniszteri segédhivatali igaz­gatónál f. 1885. évi augusztus 22-ik napjának déli 12 órájáig benyújtandók. Az ajánlatok ugyanazon na­pon déli 12 órakor a minisztérium Il­dik szak­osztályában bizottságilag nyilvánosan felbontatni fognak. FŐVÁROSI ÜGYEK — A magánép­ítési bizottság mai ülésén a következő építési engedélyek kiadását hozta javaslatba: Gergelyi Kálmánnak az Istvánhegyen 7191. sz. a. egyemeletes nyaralója; Linczenpolcz Ferencnek II. ker. kisczelli út 73. sz. a.; Schödl Károlynak bécsi út s bokor utca 4180—81. sz. a. továbbá Weitzen Bernátnak Magdolna­ utca 33. sz. a. Drahos Imrének tűzoltó- és viola-utca 48. szám a. Moravetz Józsefnek­ VII. kerület Almásy tér 12. szám alatt földszintes házra; Luczenbacher Pál utódainak újpesti rakpart 2. sz. a. földszintes munkáslakra; dr. Müller Edének II. Batthyány­ utca 19. sz. a. földszintes ház fölé első emelet építé­sére, végül földszintes toldalék-építkezésekre; We­­chinger Ferencnek II. ker. Miklós utca 44. sz. a. László Pálnak VII. Kiszugló, Hollmayer Józsefnek I. Horgony­ utca 26. sz. és Mészáros Károlynak VII. Sándor utca 16. sz. a. Ezenkívül számos épi­­tésrendőri ügy fordult elő. — Egészségi kimutatás. A tiszti fő­orvos jelentése szerint folyó hó 28-án a következő heveny ragályos betegségek fordultak elő: Kanyaró 1. Kórházi beteglétszám: szt-János kórházban: 116; Rókusban : 1274. Általános napi halálozás I. kér. 1; II. kér. 2 ; III. kér. 3; IV. kér. 1; V. kér. 2 ; VI. kér. 5; VII. kér. 2; VIII. kér. 3; X. kér. 2; kórházakban 9, összesen 33. Halálokok: agy- és idegbajok 8 ; tüdőgümő, tüdővész 4; egyéb légző­szervi bajok 1; vérkeringési bajok 1; gyomorbél­­hurut és lob 5 ; hagymáz 1; egyéb kórok 13. A június 29 iki kimutatás szerint heveny ragályos betegségek: vörheny 1, roncsoló toroklob 1. Kór­házi beteg létszám: Rókusbán 1275, Szt.­János­­ kórházban 162. Általános napi halálozás: I. kér.­­ 2, II. kér. 2, III. kr. 1, IV. kér. 1, V. kér. 1, VI.­­ kér. 7, VII. kér. 5, VIII. kér. 6, IX. kér. 3, X.­­ kér. 2, kórházakban 7, összesen 37. Halálokook: f agy- és idegbajok 3, tüdőgümő, tüdővész 7, tüdő­nincs meg a qualifikációja. Mert ő azon a ré­ven került be, hogy zsidó. Lumnitzer kinevezésén azért csodálkoznak, mert Tisza maga meggyőződhetett róla, meny­nyire nem való főúrnak. Elpletykálják a szerencsétlen esetet. Mikor a belügyminiszterség tizedik tavaszát ünnepel­ték, Lumnitzer is megjelent az előszobában ma­gyar díszben a közegészségügyi tanácscsal. Ott veszi észre valamelyik kollegája nagy hüledezve: — Hiszen önnek nincs kardja uram! Lumnitzer végig néz magán s ijedten látja, hogy csakugyan kard nélkül van. — Ezer ördög, azt bizony otthon felej­tettem. Lett nagy aggodalom, mert Lumnitzer nél­kül meglehetett volna ugyan a tisztelgés, de nem lehetett volna meg az üdvözlő beszéd, mint­hogy azt Lumnitzer tanulta meg könyv nélkül. Már most mit csináljanak? Végre is Lum­­nitzerben támadt egy mentő gondolat. Beszaladt , hirtelen a miniszterelnök családjához egy kardot kölcsönözni. Kapott is szerencsésen és legott hozzá kö­tötte magát, de amint aztán odabent perorál, Tisza esmergetni kezdi a saját jószágát. A kardra szegződő miniszterelnöki tekintet meg­zavarja Lumnitzert, nyelve és torka akadozni kezd, deklamáló kezével belecsapódik a kard­tokba s a bomlott acél csörömpölni kezd. (Ez még bizony kikiabálja az esetet.) Elpirul s a beszéd elejéről mindjárt átugrik a régire. „A gondviselés tartsa meg nagyméltóságodat sokáig; hazánk és családja javára jó egészségben.“

Next