Pesti Hírlap, 1885. augusztus (7. évfolyam, 209-238. szám)

1885-08-02 / 210. szám

Negyedévre' .' 3350 » Il j|l IP»» Sifpl fi lg__Kg fi lg fiülető minden közlemény Budapest, 1885- VII. évf. 210. (2368) Szám. Vasárnap, augusztus 2 Előfizetési árak: ______ Szerkesztési iroda: Egész évre ...HM- kr. Üfe M Kl Bfila»8a'7-S!-1 TM-8t’ Félévre 7 . — » IgH vsa ___ ____ ■ H _ __ hová a lap szellemi részét Egy hóra. ... 1 20 » j fel fi iHHlEll 1 I iEm l| jB intézendő.sa' rp\ 11 nlnLttr essmsS Százalék nem adatik. 9 1E&1 W0 ■ ■ ■ ■ 1 ■ ■ Hl UHk ■ Hirdetések Kiadóhivatal: a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, nadn-utca 7. SZ„ lOldSMt, -rvAT TrpJI/ a ▼ tat a pvTl A t-n Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap K KA NAP AH f 1 egyedül: RUDOLF MOSSE-nél szétküldésére vonatkozó jelszó A -*■-*. vili A '1 LUXAI ■ Parisban, 40, Rue Notredame támlások intézendők. des Victoires. A kiállítás. A kiállításnak harmadik hónapja is letelt, a városliget tündérvilága, mely mintegy varázsszóra emelkedett, hogy három hó múlva ismét elenyészszen, nem bir többé az újság ingerével, a főváros lakói megszokták már s csak estefelé gyülekeznek ottan, mint üdülő s mulató helyen, a vidék pedig még mindég el van foglalva az aratással s a búza árának folytonos csökkenése mellett nem érez nagy kedvet felrándulni a kiállításra, melynek látogatói az utolsó hetekben gyérülni kezdenek. Számuk eddig megközelíti már a milliomot és a bevétel a bemeneti jegyek után jóval meghaladja a négyszázezer forintot. Mindenki megvallja, hogy ezen vállalat egészben véve sikerült, habár pénzügyi tekintetben nem felel meg egészen a várakozásnak és kétségen kívül deficittel fog végződni. De hallunk már oly hangokat is, melyek azt állítják, hogy ezen vállalat újra bizonyítja, miként a kormány nem alkalmatos arra, hogy vállalatokat financiális sikerrel vigyen keresztül. Mondják, hogy magántársulat olcsóbban s nagyobb takarékossággal állította volna elő ugyanezt, ami talán igaz is, de nem felejthetjük el, hogy kiállításunk a kitűzött megnyitási napon nagyjából készen volt, mi csak pénzáldozatokkal legnagyobb erőfeszítés mellett történhetett, holott máshol ez soha nem sikerült, sőt Antwerpenben, hol a kiállítás ugyanazon napon nyílt meg, mint nálunk, még a főépület architektonikus díszítése sem volt kész, belől pedig a rendezés csak június végével lett nagyjából bevégezve. Szerencsés gondolat volt, hogy nálunk a pavillon-rendszert alkalmazták, mégpedig nagyobb arányban, amint az eddig bárhol máshol történt. Vannak, kik ebben hibát látnak, az ezzel járó rendszertelenség miatt, mi az áttekintést nehezíti, mert sok tárgy, mely egymáshoz tartozik, különböző helyen állíttatott ki, s ez a szakférfiak tanulmányozásának némileg útjában áll. Szakférfi azonban könnyen túlteszi magát ezen a kis alkalmatlanságon, de a látogatók legnagyobb része nem tartozik a szakférfiak közé s erre nézve valóságos nyereség, hogy minden pavillonban egy elrendezett egészben gyönyörködhetik s mindig kilő a fris levegőre, a szabadba, ha az egyik épületből a másikhoz megyen át. Általában el kell ismernünk, hogy a kiállítás rendezőinek sikerült a mulatságost a tanulságossal összekötni s a közönség csakugyan nemcsak mulatott s bámészkodott, hanem sokat tanulhatott is. A kormány szerencsét kívánhat magának, hogy ezen eszmét felkarolta, mert a nemzet meggyőződhetett róla, hogy hazánk sok tekintetben halad s hogy a rossz idők dacára az ipar alig gyanított arányban fejlődött ki. Lesznek, kik ezt az osztrák vámszövetségnek fogják tulajdonítani, holott a külön vámvonal apostolai ismét arra fognak hivatkozni, hogy azon lendület mellett is, melyet sok iparágban tapasztalunk, a fonó és szövő ipar most sem fejlődhetett ki s alig emelkedett ki azon primitiv állapotából, melyben emberemlékezet óta teng. Gyapotszövetekre nézve még mindig a cseh és morva gyáraktól függünk, vászon- és posztóiparunkat csak kevés felföldi és brassói cég képviseli, természetes piacunk a kelet volna, lent és gyapjút nagy mennyiségben magunk termelünk, de ezeket nem dolgozzuk fel, hanem külföldi gyáraknak adjuk el, melyek a mi nyersanyagunkból készült gyártmányainkat ismét nekünk adják el, vagy hazánkon keresztül küldik a Balkán-félszigetre. Élelmes nemzetek a kettős fuvarbért oda és vissza már régen megtakarították volna az által, hogy a déli és keleti határaink közel kevesen vannak már a szellős fedélzeten. Sötét árnyékában a kerékháznak egy suttogó pár húzta meg magát. Bizonyosan nászútra kelt fiatal házaspár, melynek minden gyönyört hirdet még. Hol egymáshoz hajolnak, hol föltekintenek a csillagos éghez, amelytől nem is kell kérdeniök, mert még érzik: „Hej de magas ég, de csillagos ég, Kincsem, babám szeretsz e még?! S amint megyek a lépcsőhöz, még egy boldog csoporton akad meg a szemem. Egy fiatal asszonyka ölében tartja édesen alvó békéjét, kit gondosan letakart meleg kendőjével. A világért nem mozdulna helyéről, pedig talán nem is vacsoráit még, nehogy fölébressze a szeretett apróságot. Lenn a teremben a gőzhajós élet örökké ismétlődő képe. Commis voyageurök, kik mindenkivel ismeretséget akarnak kötni és csodálatos jártassággal beszélnek a legkülönbözőbb Kohnok és Schwarzok anyagi viszonyairól. Elmaradhatom gabnakereskedők, kik rögtön vacsora után leülnek „tartlizni“ vagy „klabbászozni.“ Vidéki fiatal gavallérok, kik kiállítási legyezőket és albumokat visznek haza a hölgyeknek. Egy pár megyei öreg úr, ki politizálással üti agyon az időt. Magános hölgyek, kik falura vagy fürdőbe utaznak s a lovagias kapitány szívesen fogadott védszárnyai alá kerültek. Egy-két öreg dáma, ki köhögve menekül a füst elől a hölgyek kabinjába. S ráadásul néhány valóságos külföldi, vitorlavászon-cipőben és skót úti sipkában. Közbe látófutó pincérek lében gyárakat állítanak fel. A brünni és bécsi gyárosok azonban azt szokták ugyan mondani hogy ez nem praktikus, mert nálunk hiányzik a munkás kéz s lakosságunk nem szokott hozzá a gyári munkához, mely gyakorolt s kitanult kezeket igényel, holott mindennap látjuk, hogy éppen a mi népünk rendkívül tanulékony s azon gyárakban, melyek újabb időben keletkeztek, igen hamar eltanulták a behozott idegen munkásoktól mesterségüket s fogásaikat. Ezen vállalatok azonban legritkább esetekben létesítettek Árpád utódjai által. A kiállítók névjegyzéke leckéül szolgálhat az antiszemita és chauvinista uraknak; láthatnák, hogy az ipar mezején főleg szemiták és bevándorlói külföldiek tűnnek ki, nálok nélkül iparkiállításunk nagyon szegényes szint viselne, sőt még a gazdasági kiállításban is azt találjuk, hogy külföldi nagybirtokosok s új földesurak mutatják a legszebb eredményt, mert nemzeti nagybirtokosaink s gazdag tősgyökeres arisztokratáink legnagyobb része keleti indolenciával elmaradott termesztvényeivel a kiállításról, köztök még olyanok is, kik különben a gazdasági és földművelési érdekek szóvivői. A gazdasági egyesületek sem mutatják föl valami különös eredményét munkásságuknak, a német időkben politikai institúcióvá váltak, a hazafiak csak ily gyűléseken találkozhattak, ugyanazért a gazdasági egyesületek azon időben nagy szerepet játszottak, de sem akkor, sem azóta nem tapasztalták nagyobb befolyásukat a földművelés és marhatenyésztés emelésére, különösen a kisbirtokosok, a régi jobbágyság körében, a lónemesítés pedig kizárólag a kormány érdeme, nem az egyesületé. Egészben véve elmondhatjuk, hogy a kiállítás növelheti önbizalmunkat s biztatásul szolgálhat, hogy szebb jövőnek megyünk elébe. Aki miniature beatsteakkel, meleg sörrel és hideg kávéval. A levegő fojtó, a zaj bántó. Sietve költjük el a vacsorát, hogy újra felmehessünk a fedélzetre. De im, nincsenek csillagok többé. Hollószárnyú fellegek takarják az eget. Förgeteg gyülemlik a hegyektől szegélyzett Duna katlanjában. Balról hirtelen néhány világ tűnik elő. Halvány fénysugarak, mik egy állomás közellétét sejtetik. A kapitány harsány parancsszavat dörög a szócsőbe, az úszó fogadó meglassítja menetét. „Esztergom, kiszállani“ — kiáltják a matrózok. Ittvagyunk hát a magyar Rómában, Magyarországhercegprímásainak ősi székhelyén, e kies fekvésű városban, hol tüzes nedűt termő tőkékkel borított halmok mosolyogva tekintenek alá az utcákba. Hanem ezek az utcák most olyan sötétek, mint egy fekete papi reverenda. Egy végtelen hosszúságúnak látszó fal mentén botorkálunk tova a sötétben. Sudár fák koronáiban fejünk fölött zúg a vihar és por kavarog, mire a szigetet a várossal összekötő hídon át beérünk a fogadónkhoz vezető utcába. Látszik, hogy a prímások városába nagy urak szoktak olykor ellátogatni. Ezt a „Fürdőházi kifogástalan ruganyossága ágyaiból következtetem. Másnap reggel, mikor friss vízért csengettünk, szerencsénk volt megismerkedni a magyarországi — vagy mit mondok! — az euró- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A magyar Rómában. (Két nap Esztergomban.) — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Irta Borostyáni Nándor. Esteledik, alkonyodik. Haragos zöld magaslatairól az esthomály ködébe vesző Vérteshegységnek hús szellő suhan végig a Dunán és ponyváitól megfosztott fedélzetén gőzhajónknak. Ott állok a kormánykeréknél, teli tüdővel sziva ezen előnynyel telitett levegőt, melybe az alkonyat fuvalma belevegyíti a közel erdők illatát. Csillagok versenyt ragyognak a hosszú, fénylő, ezüstös csíkkal, melyet a habokat fehér tajtékká kavaró hajó maga után hagy. A partok elmosódnak, körrajzaik összefutnak az egész vidékre boruló homálylyal. Csak itt-ott villan föl egy-egy világ a távolban. Talán egy horgonyain a folyam árja ellen feszülő malom lámpája, talán gyertyavilág egy nagymarosi nyaralóban. S amint képzelmem elővarázsolja a tagbaszakadt molnárgazdát, aki legényeivel most bizonyosan akkora tál túróscsusza előtt ül, hogy benne egy redout-beli bankett összes fogásait el lehetne helyezni, érezni kezdem, hogy nemcsak dunai levegővel él az ember. A hajó konyhájából, melynek világai a nyitott ablakon kiragyognak a folyam fölé, hívogató illatok szállanak a fedélzet magaslatáig. Brillart- Savarin meg tudta volna határozni, melyik a roston és melyik a serpenyőben sülő hús illata. Uptrnfe mai száma 16 oldalt tartalmaz.