Pesti Hírlap, 1885. augusztus (7. évfolyam, 209-238. szám)
1885-08-30 / 237. szám
a pESTI HÍRLAP meg hosszú német pipájával nem tud megbarátkozni a királynő. Nem akarja megengedni, hogy a herceg a szalonban ebből pöfékeljen. Este tehát pipájával a parkba lopódzik és ott kárpótolja magát. Ily alkalommal pár nap előtt egy paraszt suhanctól egy nótát tanait s azt azután föl is mondta. A királynő és Beatrice azonban szégyenkezve figyelmeztették, hogy az a dal épen nem valami szalonballada. (Didó néger király jogara) A kameruni szegény hártyakirályokat a hamburgi nagykereskedők nem igen respektálják, mint ez a következőkből is kiviláglik. Woermann nagykereskedő egy altonai ujezüst gyárban királyi jogart rendelt meg Didó négerkirály számára. A pálca színtelen üvegből (1) van, melynek hegye ujezüstbe végződik. Uj ezüstből van felső része is, melybe a király neve van bevésve. Az egész hasonlít egy katonai tambour botjához, mi azonban nem fog akadályul szolgálni, hogy Didót e botért a többi kameruni fejedelmek ne irigyeljék. Didó király különben ugyanaz, kit egyszer az említett cég már megajándékozott egy oly fényezett kalappal, milyet a berlini droske -kocsisok hordanak. (Nem kell a német rendjel!) Salamanca tábornok, a legelőkelőbb spanyol grandok egyike, ki jelenleg a spanyol hadügyminisztériumban a katonai közigazgatásnak főnöke, katonai érdemeiért számos kitüntetésben részesült és többek közt a német császár is megküldte neki a fekete sasrend nagyszalasóját. Salamanca tábornok a napokban visszaküldte a német rendjelet Berlinbe; a rendjelet kisérő levelében a tábornok szó szerint a következőket mondja: „. . . Ezentúl üres hely marad mellemen; reményem, hogy nemsokára betölthetem egy másikkal, melyet ki akarok érdemelni, hazám védelmében kifejtendő buzgóságommal.“ Nálunk bezzeg kevés ember gondolkozik így! — (Különös házasság) köttetett a napokban a bécsi illetékes hatóság előtt. Egy keresztény kereskedő Németországban évtizedek előtt egybekelt egy zsidó nővel. Néhány év óta Bécsben lakik s itt nemrég figyelmeztették, hogy házassága osztrák törvények szerint érvénytelen s gyermekei nem fognak törvényes örökösökül tekintetni. A kereskedő tehát a napokban újra egybekelt nejével a bécsi hatóság előtt. Érdekes, hogy az esküvőn tanúként az esküvőpár unokái szerepeltek. — (Egy holt szívre éhezett beteg.) A faitisi járásban fekvő X..........község lakosainak egyike súlyos beteg lett s — mint a Krausó-Szörényi Lapok Írja — az a vágya kell, hogy egy leánynak — kit csak egy pár héttel előbb temettek el — szivét megegye, mert attól felgyógyul, azt mondta a „Vrezsitere“ (kuruzsló). A beteg rokonai közül tehát hárman éjjel kimentek a falu sirkertjébe, fölásták a sirt, az avulásnak indult holt tetemből a szivet kimetszették, haza vitték, megsütötték s felét a betegnek adták, ki megette, de gyógyulás helyett másvilágra költözött. Hasonló eset ismétlődött néhány nap múlva, de végrehajtható nem volt, mert az illetőképen a koporsót akarván kiemelni, a temető mellett cirkáló csendőrök által nyakon csipettek. Vallatás után kiderült, hogy már másodszor követtetik el ily gaztert a község lakosai által. De Rochefort nem elégedett meg azzal, hogy éltetik, biztosítani is akarta életét. Otthagyta a termet és kocsijába akart szállni. Barátai ekkor körülfogták és rábírták, hogy egy közellevő kávéházba menjen velük. Mintegy ezer ember kísérte őket oda, de csak kétszáz juthatott be a terembe, melyet a kávéház tulajdonosa rendelkezésükre bocsátott. Rochefort így szólt a jelenlevőkhöz: „Bizonyos voltam, hogy a részvét tömeges lesz, mert akiben igaz érzés van, csak rokonszenvezhet Olivier Pain ügyével. Kár, hogy nem szemeltek ki tágasabb helyiséget az összejövetelre. Majd a téli cirkuszt fogom kibérelni, ahol hatezer ember számára van hely. Azalatt folyton érkeztek küldöttségek, akik kérték, térjen vissza a Rue Rivoliba. A közönség nem akar távozni, míg ő vissza nem jön. De Rochefort állhatatos maradt s nem engedett. A Rue Rivoliban azalatt Vaillant-nak sikerült szóhoz jutni. Elmondta Pain esetét és hevesen fakadt ki „gyilkosai“ ellen. Tapsoltak neki Vaillant után Ernest Roche dörgött az angolok ellen. Ezután még több szónok következett s végre egyhangúlag elfogadták a következő rezoluciót: „A Rue Rivoli nagytermében 1885 ik aug. 26 án összegyűlt polgárok megbélyegzik azokat a nyomorultakat, akik pénzért megölették polgártársunkat, Olivier Paint. Megbélyegzik továbbá a magát köztársaságinak nevező kormányt is, amely gyávasága folytán a gyilkosok szövetségesévé aljasul le.“ Az „Intransigeant“ 27-iki száma új meetinget jelez, amely nagyobb helyiségben fog megtartatni. Egy párisi népgyűlés. Volt már Párisban nem egy érdekes népgyűlés, de olyan kevés, mint az augusztus 28-iki. Már csak azért is, mivel más helyen tartották, mint ahova összehitták. Több polgár, élükön Gambon, Alphonse Humbert, Eudes tábornok, Ernest Vaughan s többen, népgyülést hivtak össze, hogy Anglia ellen tüntessenek Olivier Pain halála miatt Henri Rochefort lett megkínálva az elnökséggel s el is fogadta. Noha vidéken tartózkodott, haza jött erre az alkalomra. Az összejövetel színhelye a Rue Rivoli nagy terme. Akik azt hitték, hogy Olivier Pain nem volt népszerű, nagyon tévedtek. Beláthatlan néptömeg gyűlt össze a Rue Rivoliban s a terem zsúfolásig telt meg. Mikor Rochefort félkilenckor megérkezett, már ember ember hátán állott. A folyosón nem lehetett keresztülhatolni. Rochefortot fölemelték s az emberek fejein keresztül vitték a terembe. De ott a szószék el volt foglalva, a karzatok csaknem leszakadtak és Rochefort megijedt, mikor a sokaságot maga előtt látta. „Hiszen itt szerencsétlenség fog történni ! — kiáltotta, — nem lehet ebben a teremben maradni ! Minek hoztak ide nőket és gyermekeket? Ami engem illet, nem vállalom magamra a felelősséget „Éljen Rochefort !“ — kiáltott a tömeg. VEGYES — (A női szépség biztosítására) Párisban külön részvénytársaság alakult. A programm lényege a következő: Minden nő jogosítva van szépségét tetszés szerinti összegre becsülni s ez összeg erejéig biztosítani, évenként fizetvén a járadékot, mely a biztosítási kor tartama szerint változik. Rendesen 16—30 éves nőktől fogadnak el ajánlatokat s azoknak a megállapított összeget kifizetik, ha szépségük elvész, vagy valami szerencsétlenség, betegség stb. következtében megromlik. A társulat arra spekulál, hogy a nők nagy része nem fogja írásban bevallani, hogy szépsége eltűnt. — (Udvarlók jelbeszéde.) Olaszországban némely helyen a szerelmes ifjú két ujját szájára teszi s a nőre néz; ez azt teszi: „El vagyok ragadtatva szépségedtől s legforróbb vágyam, hogy beszéljek veled.“ Ha a nő erre legyezőjével megérinti saját arcát s a legyezőt aztán lassan leveszi, ez azt jelenti: „Meghallgatlak“; ha azonban elfordítja arcát, tagadást akar kifejezni. — (A madarak étvágyáról) az emberekével összehasonlítva a következő érdekes adatokat közlik: A rigó képes egyszerre fölfalni a legnagyobb csigát is, mely arány olyan forma, mintha a felnőtt ember egy ülőhelyében 25 font marhahúst fogyasztana el. Még falánkabb a veresbegy, melynek napi táplálékára egy legalább 15 láb hoszszú giliszta volna szükséges, azaz aránylag annyi, mintha az ember 9 hüvelyk átmérőjű s 67 láb hosszú kolbászt fogyasztana el. Látható e két példából, hogy a madarak a kártékony rovarok elpusztítása által mily hasznot hajtanak. Kieüél a hivatalos lapból. Kinevezések. A pénzügyminiszter Horváth Károly fogalmazó-gyakornokot II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá, és a fiumei m. kir. tengerészeti hatóság, a kereskedelmi tengerészethez : Cattarinich Antalt Lussinpiccoloból, Leva Alajost Lussingrandeből, Rumatz Marianot Fiuméből, Seglin Rezsőt Buccariból, Lepich Antalt Opritzból, Pillepich Vidát Fiuméból hajókapitányokká, Bachich Ferencet Pogljianéből, Cossovich Lukácsot Orebichből, Fischer Józsefet Steyrból, Grabre Bernátot Voloscaból, Kertizza Jánost Costrenaból, Tichiaz Albínót Costrenaból, Duimich Anselmot Costrenából pedig hadnagyokká nevezte ki. A honvédség köréből, ő felsége dr. Demetrovics Mihály volt honvéd-ezredorvost, a honvédség szabadságolt állományában II. oszt. ezredorvossá legk. kinevezni méltóztatott Csőd. Ráth Jánosné ellen a csödb. Szávy Lajos, tömegg. Farkas Árpád, okt. 8. Veszprém. Pályázatok. A torontálmegyei adóhivatalnál állami végrehajtói áll. 3 hét alatt. Tolnamegye területén végrehajtói áll. szept. 15. Hunyadmegye területén végrehajtói áll. 3 hét alatt. A váci orsz. fegyintézetnél főfegyőri áll. okt. 1. A felsőviasói járásbíróságnál III. oszt. telekkönyvvezetői 1885. augusztus 30. áll. 2 hét alatt. A körmendi jbiróságnál bírói áll 4 hét alatt. Postám, áll. Gerend (Torda-Aranyosra.) 3 hét alatt. Árverések a fővárosban. Protpál János 1998 frtra b. ingói IX. Rákoson, szept. 29. Tauser Mihály 673 frtra b. iegói VIII. Madách u. 13. sz. aug. 31. Lövinger Miksa 8358 frtra b. ingói IV. j biróságnál okt. 1. Árverések a vidéken. Apagyi Kázmér 550 forintra b. ingatlan szept. 11. Apagy. Fibisan J. 2292 forintra b. ingatlan okt 26. Szécsény. Friedmann Izrael 2070 forintra b. ingatlan szept. 7. D.-Szerdahely. Lövinger Izidor 2888 forintra b. ingatlan szept 28. P.Gyendán. Szőllősy 900 forintra b. ingatlan szept. 17. Gárdony. Kassay Adolf 7847 frtra b. ingatl. szept. 30. Szirákon. Rákóczy Sámuel 1250 frtra b. ingatl. szept 5. Sz. Gede. REGÉNY-CSARNOK. A. gyújtogatok. Frame regény. Irta: ÉLJE BEÜTHET. (Folytatás.) 103 VIII. Vasseur elégtétele. A félszemű visszatérőben volt Guendrevilléből, ahol Rouge d’Anneaunak átadta a szép Ferenc parancsait és a megállapított légyott, a muettei erdő felé irányozta lépteit, midőn őt a csendőrök meglepték. Eleinte remélte, hogy megmenekül gyorsasága és ügyessége által, melylyel a talaj esélyeit fel tudta használni; de a lovasok ép oly türelmesek, mint makacsok voltak, és a szökevény folyton űzetve, kimerülten, lelkendezve, nem gondolt többé egyébre, mint arra, hogy a legközelebbi menhelyet elérje, mely útjába esik. Magatartása tehát nagyon szánalmas volt, mialatt a tiszt őt fürkésző tekintettel végig mérte. A félszemű azonban, látszólagos megadása dacára, talán még mindig azon törte a fejét, mi módon játszhassa ki Vasseur éberségét, de ebbeli reménye nem tartott sokáig. A két ajtó, mely a szobából a szabadba vezetett, majdnem egyszerre nyilt meg, és mindegyikben egy-egy csendőr alakja jelent meg. — Megvan-e, hadnagy úr? — kérdé az egyik. — Íegcsipte? — kérdé a másik. — Meg, — válaszolá Vasseur ; mindegyikök őrködjék a maga ajtaja fölött és senkit se bocsásson ki határozott parancsom nélkül, úgy érzem, hogy kitűnő fogást tettünk. — Értem, hadnagy úr. — Szolgálatára, hadnagy uram. A két ajtó ismét becsukódott és az ember bizonyos lehetett benne, hogy a két katona helyt fog állani. De erre nem is volt szükség; a félszemü, aki gyönge testalkattal bírt, nagyon jól érezte, hogy Vasseur egymaga elegendő lett volna arra, hogy őt ráncba szedje. Egyedüli reményét ravaszságába helyezte, mely neki társai között a „Finfin tábornok“ nevet szerezte. Leült a tűz közelébe egy ládára és színlelt megadással igy szólt: — Az istenért! hadnagy polgártárs, mit akar ön tőlem? Én teljesen ártatlan, szegény ördög vagyok; nem is képzelhetem, miért üldöztek ennyire? Vasseur mosolygott és kezét a fogoly vállára tette — Önt Bouscant Germainnek hívják, — mondá hidegen; ön napszámos, koldus, csavargó ... és minden egyéb, amit öntől kívánnak; mi már találkoztunk, ugye bár barátocskám ? A félszemű megdöbbent, midőn látta, hogy őt olyan jól ismerik. — Kitűnő emlékező tehetséggel bir, polgártárs, — mondá keserűen. — Igen, igen, emlékezőtehetségem elég jó és ön azok közé tartozik, akiket nem lehet elfelejteni. Különben már régóta keresem önt, félszemü polgártárs, és rendkívül örvendek, hogy megújíthatom önnel az ismeretséget. A félszemü, úgy látszik, nem osztozott a csendőrtiszt örömében, mert nagyon szomorú arcot vágott. — De elvégre, hadnagy polgártárs — mondá, némi határozottságot igyekezvén mutatni, — mit akar tőlem? A bírósági dínak nin