Pesti Hírlap, 1885. augusztus (7. évfolyam, 209-238. szám)

1885-08-30 / 237. szám

a p­E­S­T­I HÍRLAP meg hosszú német pipájával nem tud megbarát­­kozni a királynő. Nem akarja megengedni, hogy a herceg a szalonban ebből pöfékeljen. Este tehát pi­pájával a parkba lopódzik és ott kárpótolja magát. Ily alkalommal pár nap előtt egy paraszt suhanc­­tól egy nótát tanait s azt azután föl is mondta. A királynő és Beatrice azonban szégyenkezve figyelmeztették, hogy az a dal épen nem valami szalonballada.­­ (Didó néger király jogara) A kame­runi szegény hártyakirályokat a hamburgi nagyke­reskedők nem igen respektálják, mint ez a követ­kezőkből is kiviláglik. Woermann nagykereskedő egy altonai ujezüst gyárban királyi jogart ren­delt meg Didó négerkirály számára. A pálca szín­telen üvegből (1) van, melynek hegye ujezüstbe végződik. Uj ezüstből van felső része is, melybe a király neve van bevésve. Az egész hasonlít egy katonai tambour botjához, mi azonban nem fog akadályul szolgálni, hogy Didót e botért a többi kameruni fejedelmek ne irigyeljék. Didó király kü­lönben ugyanaz, kit egyszer az említett cég már megajándékozott egy oly fényezett kalappal, milyet a berlini droske -kocsisok hordanak.­­ (Nem kell a német rendjel!) Salamanca tábornok, a legelőkelőbb spanyol grandok egyike, ki jelenleg a spanyol hadügyminisztériumban a ka­tonai közigazgatásnak főnöke, katonai érdemeiért számos kitüntetésben részesült és többek közt a német császár is megküldte neki a fekete sasrend nagyszalasóját. Salamanca tábornok a napokban visszaküldte a német rendjelet Berlinbe; a rendje­let kisérő levelében a tábornok szó szerint a kö­vetkezőket mondja: „. . . Ezentúl üres hely marad mellemen; remény­em, hogy nemsokára betölthetem egy másikkal, melyet ki akarok érdemelni, hazám védelmében kifejtendő buzgóságommal.“ Nálunk bez­zeg kevés ember gondolkozik így! — (Különös házasság) köttetett a napokban a bécsi illetékes hatóság előtt. Egy keresztény ke­reskedő Németországban évtizedek előtt egybekelt egy zsidó nővel. Néhány év óta Bécsben lakik s itt nemrég figyelmeztették, hogy házassága osztrák tör­vények szerint érvénytelen s gyermekei nem fognak törvényes örökösökül tekintetni. A kereskedő tehát a napokban újra egybekelt nejével a bécsi hatóság előtt. Érdekes, hogy az esküvőn tanúként az eskü­vőpár unokái szerepeltek. — (Egy holt szívre éhezett beteg.) A fai­t­isi járásban fekvő X..........község lakosainak egyike súlyos beteg lett s — mint a Krausó-Szö­rényi Lapok Írja — az a vágya kell, hogy egy leánynak — kit csak egy pár héttel előbb temet­tek el — szivét megegye, mert attól felgyógyul, azt mondta a „Vrezsitere“ (kuruzsló). A beteg rokonai közül tehát hárman éjjel kimentek a falu sirkert­­jébe, fölásták a sirt, az avulásnak indult holt te­temből a szivet kimetszették, haza vitték, megsü­tötték s felét a betegnek adták, ki megette, de gyógyulás helyett másvilágra költözött.­­ Hasonló eset ismétlődött néhány nap múlva, de végrehajt­ható nem volt, mert az illetők­épen a koporsót akarván kiemelni, a temető mellett cirkáló csend­őrök által nyakon csipettek. Vallatás után kiderült, hogy már másodszor követtetik el ily gaztert a község lakosai által. De Rochefort nem elégedett meg azzal, hogy éltetik, biztosítani is akarta életét. Otthagyta a termet és kocsijába akart szállni. Barátai ekkor kö­rülfogták és rábírták, hogy egy közellevő kávéházba menjen velük. Mintegy ezer ember kísérte őket oda, de csak kétszáz juthatott be a terembe, me­lyet a kávéház tulajdonosa rendelkezésükre bocsá­tott. Rochefort így szólt a jelenlevőkhöz: „Bizonyos voltam, hogy a részvét tömeges lesz, mert akiben igaz érzés van, csak rokonszen­vezhet Olivier Pain ügyével. Kár, hogy nem sze­meltek ki tágasabb helyiséget az összejövetelre. Majd a téli cirkuszt fogom kibérelni, ahol hatezer ember számára van hely. Azalatt folyton érkeztek küldöttségek, akik kérték, térjen vissza a Rue Rivoliba. A közönség nem akar távozni, míg ő vissza nem jön. De Ro­chefort állhatatos maradt s nem engedett. A Rue Rivoliban azalatt Vaillant-nak sike­rült szóhoz jutni. Elmondta Pain esetét és heve­sen fakadt ki „gyilkosai“ ellen. Tapsoltak neki Vaillant után Ernest Roche dörgött az angolok el­len. Ezután még több szónok következett s végre egyhangúlag elfogadták a következő rezoluciót: „A Rue Rivoli nagytermében 1885 ik aug. 26 án összegyűlt polgárok megbélyegzik azokat a nyomorultakat, akik pénzért megölették polgártár­sunkat, Olivier Paint. Megbélyegzik továbbá a ma­gát köztársaságinak nevező kormányt is, amely gyávasága folytán a gyilkosok szövetségesévé al­jasul le.“ Az „Intransigeant“ 27-iki száma új meetin­­get jelez, amely nagyobb helyiségben fog meg­tartatni. Egy párisi népgyű­lés. Volt már Párisban nem egy érdekes népgyű­­lés, de olyan kevés, mint az augusztus 28-iki. Már csak azért is, mivel más helyen tartották, mint a­hova összehitták. Több polgár, élükön Gambon, Alphonse Hum­­bert, Eudes tábornok, Ernest Vaughan s többen, népgyülést hivtak össze, hogy Anglia ellen tüntes­senek Olivier Pain halála miatt Henri Rochefort lett megkínálva az elnökség­gel s el is fogadta. Noha vidéken tartózkodott, haza jött erre az alkalomra. Az összejövetel színhelye a Rue Rivoli nagy terme. A­kik azt hitték, hogy Olivier Pain nem volt népszerű, nagyon tévedtek. Beláthatlan néptömeg gyűlt össze a Rue Rivoliban s a terem zsúfolásig telt meg. Mikor Rochefort félkilenckor megérkezett, már ember ember hátán állott. A folyosón nem lehetett keresztülhatolni. Rochefortot fölemelték s az emberek fejein keresztül vitték a terembe. De ott a szószék el volt foglalva, a karzatok csaknem leszakadtak és Rochefort megijedt, mikor a soka­ságot maga előtt látta. „Hiszen itt szerencsétlenség fog történni ! — kiáltotta, — nem lehet ebben a teremben marad­ni ! Minek hoztak ide nőket és gyermekeket? Ami engem illet, nem vállalom magamra a felelősséget „Éljen Rochefort !“ — kiáltott a tömeg. VEGYES­ — (A női szépség biztosítására) Párisban külön részvénytársaság alakult. A pro­­gramm lényege a következő: Minden nő jogosítva van szépségét tetszés szerinti összegre becsülni s ez összeg erejéig biztosítani, évenként fizetvén a járadékot, mely a biztosítási kor tartama szerint változik. Rendesen 16—30 éves nőktől fogadnak el ajánlatokat s azoknak a megállapított összeget kifizetik, ha szépségük elvész, vagy valami szeren­csétlenség, betegség stb. következtében megromlik. A társulat arra spekulál, hogy a nők nagy része nem fogja írásban bevallani, hogy szépsége eltűnt. — (Udvarlók jelbeszéde.) Olaszor­szágban némely helyen a szerelmes ifjú két ujját szájára teszi s a nőre néz; ez azt teszi: „El va­gyok ragadtatva szépségedtől s legforróbb vágyam, hogy beszéljek veled.“ Ha a nő erre legyezőjével megérinti saját arcát s a legyezőt aztán lassan le­veszi, ez azt jelenti: „Meghallgatlak“; ha azonban elfordítja arcát, tagadást akar kifejezni. — (A madarak étvágyáról) az em­berekével összehasonlítva a következő érdekes ada­tokat közlik: A rigó képes egyszerre fölfalni a leg­nagyobb csigát is, mely arány olyan forma, mintha a felnőtt ember egy ülő­helyében 25 font marha­húst fogyasztana el. Még falánkabb a veresbegy, melynek napi táplálékára egy legalább 15 láb hosz­­szú giliszta volna szükséges, azaz aránylag annyi, mintha az ember 9 hüvelyk átmérőjű s 67 láb hosszú kolbászt fogyasztana el. Látható e két pél­dából, hogy a madarak a kártékony rovarok el­pusztítása által mily hasznot hajtanak. Kieüél a hivatalos lapból. Kinevezések. A pénzügyminiszter Hor­váth Károly fogalmazó-gyakornokot II. oszt. pénz­ügyi fogalmazóvá, és a fiumei m. kir. tengerészeti hatóság, a kereskedelmi tengerészethez : Cattarinich Antalt Lussinpiccoloból, Leva Alajost Lussingrande­­ből, Rumatz Marianot Fiuméből, Seglin Rezsőt Buccariból, Lepich Antalt Opritzból, Pillepich Vidát Fiuméból hajókapitányokká, Bachich Ferencet Pogljianéből, Cossovich Lukácsot Orebichből, Fi­scher Józsefet Steyrból, Grabre Berná­tot Volosca­­ból, Kertizza Jánost Costrenaból, Tichiaz Albínót Costrenaból, Duimich Anselmot Costrenából pedig hadnagyokká nevezte ki. A honvédség köréből, ő felsége dr. Demetrovics Mihály volt honvéd-ezredorvost, a hon­védség szabadságolt állományában II. oszt. ezredor­­vossá legk. kinevezni méltóztatott Csőd. Ráth Jánosné ellen a csödb. Szávy Lajos, tömegg. Farkas Árpád, okt. 8. Veszprém. Pályázatok. A toront­álmegyei adóhiva­talnál állami végrehajtói áll. 3 hét alatt. Tolname­gye területén végrehajtói áll. szept. 15. Hunyad­­megye területén végrehajtói áll. 3 hét alatt. A váci orsz. fegyintézetnél főfegyőri áll. okt. 1. A felső­­viasói járásbíróságnál III. oszt. telekkönyvvezetői 1885. augusztus 30. áll. 2 hét alatt. A körmendi jbiróságnál bírói áll 4 hét alatt. Postám, áll. Gerend (Torda-Aranyosra.) 3 hét alatt. Árverések a fővárosban. Protpál János 1998 frtra b. ingói IX. Rákoson, szept. 29. Tau­­ser Mihály 673 frtra b. iegói VIII. Madách u. 13. sz. aug. 31. Lövinger Miksa 8358 frtra b. ingói­ IV. j biró­ságnál okt. 1. Árverések a vidéken. Apagyi Kázmér 550 forintra b. ingatlan szept. 11. Apagy. Fibisan J. 2292 forintra b. ingatlan okt 26. Szécsény. Friedmann Iz­rael 2070 forintra b. ingatlan szept. 7. D.-Szerdahely. Lövinger Izidor 2888 forintra b. ingatlan szept 28. P.­Gyendán. Szőllősy 900 forintra b. ingatlan szept. 17. Gárdony. Kassay Adolf 7847 frtra b. ingatl. szept. 30. Szirákon. Rákóczy Sámuel 1250 frtra b. ingatl. szept 5. Sz. Gede. REGÉNY-CSARNOK. A. gyújtogatok. Frame regény. Irta: ÉLJE BEÜTHET. (Folytatás.) 103 VIII. Vasseur elégtétele. A félszemű visszatérőben volt Guendrevil­léből, a­hol Rouge d’Anneaunak átadta a szép Ferenc parancsait és a megállapított légyott, a muettei erdő felé irányozta lépteit, midőn őt a csendőrök meglepték. Eleinte remélte, hogy megmenekül gyorsa­sága és ügyessége által, melylyel a talaj esé­lyeit fel tudta használni; de a lovasok ép oly türelmesek, mint makacsok voltak, és a szöke­vény folyton űzetve, kimerülten, lelkendezve, nem gondolt többé egyébre, mint arra, hogy a legközelebbi men­helyet elérje, mely útjába esik. Magatartása tehát nagyon szánalmas volt, mialatt a tiszt őt fürkésző tekintettel végig mérte. A félszemű azonban, látszólagos megadása dacára, talán még mindig azon törte a fejét, mi módon játszhassa ki Vasseur éberségét, de ebbeli reménye nem tartott sokáig. A két ajtó, mely a szobából a szabadba vezetett, majdnem egyszerre nyilt meg, és mind­egyikben egy-egy csendőr alakja jelent meg. — Megvan-e, hadnagy úr? —­ kérdé az egyik. — Í­­egcsipte? — kérdé a másik. — Meg, — válaszolá Vasseur ; mindegyi­­kök őrködjék a maga ajtaja fölött és senkit se bocsásson ki határozott parancsom nélkül, úgy érzem, hogy kitűnő fogást tettünk. — Értem, hadnagy úr. — Szolgálatára, hadnagy uram. A két ajtó ismét becsukódott és az em­ber bizonyos lehetett benne, hogy a két katona helyt fog állani. De erre nem is volt szükség; a félszemü, a­ki gyönge testalkattal bírt, nagyon jól érezte, hogy Vasseur egymaga elegendő lett volna arra, hogy őt ráncba szedje. Egyedüli reményét ravaszságába helyezte, mely neki társai között a „Finfin tábornok“ nevet szerezte. Leült a tűz közelébe egy ládára és szín­lelt megadással igy szólt: — Az istenért! hadnagy polgártárs, mit akar ön tőlem? Én teljesen ártatlan, szegény ördög vagyok; nem is képzelhetem, miért ül­döztek ennyire? Vasseur mosolygott és kezét a fogoly vál­lára tette — Önt Bouscant Germainnek hívják, — mondá hidegen; ön napszámos, koldus, csa­vargó ... és minden egyéb, amit öntől kíván­nak; mi már találkoztunk, ugy­e bár bará­­tocskám ? A félszemű megdöbbent, midőn látta, hogy őt olyan jól ismerik. — Kitűnő emlékező tehetséggel bir, pol­gártárs, — mondá keserűen. — Igen, igen, emlékezőtehetségem elég jó és ön azok közé tartozik, akiket nem lehet el­felejteni. Különben már régóta keresem önt, félszemü polgártárs, és rendkívül örvendek, hogy megújíthatom önnel az ismeretséget. A félszemü, úgy látszik, nem osztozott a csendőrtiszt örömében, mert nagyon szomorú arcot vágott. — De elvégre, hadnagy polgártárs — mondá, némi határozottságot igyekezvén mu­tatni, — mit akar tőlem? A bírósági dínak nin­

Next