Pesti Hírlap, 1885. szeptember (7. évfolyam, 239-268. szám)

1885-09-01 / 239. szám

Btatiapest, 1885. VB. évf. 239 (2397) utzán Kedd szeptember I. -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Előfizetési árak: ___ Szerkesztési Iroda: Egész évre . . . 14 frt - kr. EE$$k ff fl| Bidapestea, aador-ntca 7. si, L Ildit Félévre .... 7 . — » BTfI mm ___ IS iJ ------ _ __ hová a lap szellemi részét Negyedévre . . 3 . 50 » ||IS gP« Jfih HSgpg M fjälf If gpPEk ff M ffOt illet« minden közlemény v,,|\v P^tvTI rHIrhJf H O ää,” B tu 1 1 riSffLfh­ KKrrsff Százalék nem adatik. gH fSggS fis $& M Hfll i iwBMi MmSa M -------­------- mm Hirdetések , 7.v5 i17Gw­ a kiadóhivatalban vétetnek fia alá xvcst, BidüHtea 7. 0, ISdtHK­, TbAT TTTTT/’ AT VT A flTT A Tb •) Francziaország részére pedig bolt az előfizetések és a lap K« ) I I I I K A I N A P N I A P (J? egyedül: RUDOLF MOSSE-n£ «átküldésére vonatkozó jelszó 4 X AAVJTXX XIXXX .1 I i.faX ■ V. ’ Párosban, 40, Rue Notredami támlások intézendők. ^^ des Victoires. A bécsi gabonavásár. A gabonakereskedéshez ma már nem ke­vesebb éleslátás és a viszonyok nem kevesbbé alapos ismerete szükséges, mint a diplomáciá­hoz. Aki a gabonaárak tekintetében kombinálni akar, annak nemcsak a legrészletesebben kell ismerni a termelési és fogyasztási statisztikát, a népesség évi szaporodását, az igények növeke­dését, hanem egyszersmind ismerni tartozik a korábbi évekről megmaradt gabonakészletek mennyiségét, a gabona­királyok, lordok és bá­rók terveit és titkos célzatait. Ép úgy, mint az államférfinak, hadvezérnek ismernie kell az ellenséges hatalom erejét, fogásait és valódi céljait. És nem egyedül a gabona­kereskedőnek van ezen bonyolult feladata. Bár kisebb mérv­ben, a gazdának, a termelőnek is súlyos gon­dokat adnak a megváltozott viszonyok. Igaz, hogy a gazda nem szabhatja termelését a ga­bonapiac szeszélyeihez, nem termelhet csak bú­zát, árpát, rozsot stb. pusztán azért, mert ez áruk kelendőségére következtetést lehet vonni az adott viszonyokból. A gazda kénytelen szá­molni a termelés fizikai feltételeivel s azt vetni földjébe, amit ez lejobban megterem, nem kísérelve meg a lehetetlenséget. Bizonyos fokig azonban, amennyire t i. a termelés fi­zikai feltételei megengedik, a gazda is kénytelen az óriási világverseny nyomása alatt az áringa­dozásokat figyelembe venni, s e határok közt a v­ilágpiacok szeszélyeinek engedni. Többé azonban nem egy ország, nem is egy világrész viszonyai határoznak. Amíg Ma­gyarország volt Európa éléstára, ez szabta meg az árakat. Ha nagy termésünk volt, olcsón ad­tuk, silány termés esetén drágán, s így a gazda rendszerint mit sem vesztett. Jelenleg azonban a gabonaárak alakulására Magyarosig termése épen keveset foly be, sőt egész világrészünk termési eredménye sem egyedüli döntő tényező. Amikor India átlag több mint 7 millió ton­na búzát termel, s az Egyesült­ Államok búza­termése a múlt évben meghaladta az 500 mil­lió bushelt, s a jövendőbeli versenytárs, Ausztrália termelését igen rövid idő alatt képes megháromszorozni, akkor a gabonaárak való­­színű megállapításánál szinte az égész földgöm­­böt kombinációba kell venni annál inkább, mert p. o. azt, hogy India mily árra adja ga­bonáját, a legutóbbi 14 év statisztikája szerint, a speciális indiai viszonyok döntik el, melyeket tehát ismerni kell. E részletes ismereteket és adatokat azonban még az első rajgy gabona­­kereskedők sem szerezhetik meg mindnyájan, annál kevésbbé a magyar gazda. A konzuli je­lentések, melyek a lapokban is közzé tétetnek, ha megbízhatók is, gyakran későn érkeznek. Annál nagyobb szolgálatot tesznek a nem­zetközi gabonavásárok, s így a bécsi nemzet­közi gabonavásár is, mely ma nyílt meg. Nagy és szomorú igazság rejlik abban, a­mit Na­­schauer elnök mondott, hogy t­i. a magas külföldi vámokkal szemben a nemzetközi gabo­navásár nem bír többé a régi üzleti jelentő­séggel; de azon adatok, melyeket a gabonavá­­­­sár elnöksége közzétesz, habár azok részben a konzuli és egyéb jelentések rekapitulációját ké­pezik, igen megkönnyítik úgy a kereskedők, mint a gazdaközönség tájékozását. Nem is két­kedünk, hogy a bécsi nemzetközi gabona­vásár igen jelentékeny befolyással fog bírni a gabo­naüzlet előmozdítására, mert a gazdák körül­belül tisztába jöhetnek az iránt, mit remélhet­nek s a vásárlók, hogy mily árakon eszközöl­hetnek vételeket. A baisse-re és hausse-ra való spekulációnak zűrzavara ekkér alkalmas­int tisztulni fog s a gabonaüzletben való több-ke­vesebb pangást tán élénkebb hangulat váltja fel. A gyakorlati kérdés azonban ez: várha­tó-e a gabona­árak jelentékenyebb emel­kedése? Habár a nemzetközi gabona­vásár el­nökségének jelentése előttünk van, még elsie­tett dolog volna e tekintetben határozott véleményt formálni. A felsorolt adatok kivá­lóan kedvezők Magyarországra nézve. Nemcsak azért, mert Magyarországon búzában a termés igen jó középnek bizonyul s árpában is jó közép, hanem főleg azért, mert a külföld nem dicsekedhetik ily eredménynyel. Németország­nak kisebb termése van a középnél, Francia­­ország aratási eredménye sem üti meg egészen a jó középtermést, Angliában pedig jóval alatta marad. Legfontosabb azonban az, hogy fő ver­senytársainknak sincs jó termésük. Oroszország hét kormányzóságában a búza 60 és 80'/0, az árpa pláne 40—50*/0 közt váltakozik, vagyis az aratás eredménye ennyivel kisebb az átlagos termésnél. Az Egyesült­ Államokban pedig a búza minősége rosszabb, mint volt a múlt évben, ho­lott az idei magyar búza 30­,-tel haladja meg az átlagot. Mindez adatok azt látszanak bizo­nyítani, mintha Magyarország az idén jó ára­kon sok gabonát adhatna el. És mégis, fájdalom, csak azt ismételhet­jük, amit már ismételten kifejtettünk, hogy a gabonaáraknak, s különösen a búza árának némi emelkedése várható ugyan, de jelentékeny emel­kedésre alig van kilátás. Jó minőségű termésün­ket eladhatjuk, a német és a francia vámok dacára annál is inkább, mert Poroszország rozstermése nagyon a közép alatt maradt, s Franciaország, elég jó termése és vámjai da­cára is, fog gabonát bevinni; de az árak csak valamivel lehetnek magasabbak, mint je­lenleg. Miért ? Mert először az 1882—84-diki készletek még nem fogytak el. Másodszor, mert az angol-orosz háború elmaradván, az indiai búza ára egészen leesett. Harmadszor, mert gyengébb termés mellett is Poroszország, Ame­rika és India oly búzatömegeket vihetnek piacra, melyek a magyar termést agyon, é­s az árakat lenyomják. Tíz évben alig egyszer fordul elő az idei­hez hasonló eset, hogy csak Magyarországon van igen jó búza­termés, míg az egész világon az aratás eredménye gyengébb és a búzaárak még sem magasak. Mi ebből a tanulság ? Az, hogy többé ma­gas búzaárakra számítani nem lehet. Vagyis a magyar gazda helyzete mindaddig rossz lesz, a­míg belföldi piacok nem veszik meg termését. Mit jelent a belföldi piac ? Az ipar kifejlődését. Ha lesznek iparos városaink, a magyar gazda nem fizeti a fuvart Londonig, Berlinig, Párisig, Rorschachig, hanem csak Pozsonyig, Pécsig , Szabadkáig, Kassáig, Kolozsvárig, Brassóig, Sepsi-Szent-Györgyig. Akkor azután gazdálkod­­hatik egészen belterjesen is, addig csak félig­­-­eddig. És akkor virágozni fog a magyar agrikul­­túra. Százszor is kell ismételni: a magyar agri­­kultúra az ipar következménye és nem előz­ménye. Vagyis a földbirtokos osztálynak van legfőbb érdekében az ipar emelése. Ez is a százszor elmondott igazságok közé tartozik. Csak azután a közvélemény be­fogadja százegyedszer. Lapunk mai száma 14 aWat* — Furor hispanicus. (B.r.) „Az erősök tulajdona a nyuga­lom, a gyengéké az ingerlékenység.“ Ha ez az állítás igaz, akkor Spanyolország nem mutatja jelét a világ előtt erejének, midőn a Pyrencek­­től Gibraltárig lázas állapotba esett a hidalgok népe arra a puszta hírre, hogy Németor­szág kolonizálni akar a Karolina-szigeteken. Az egész spanyol társadalmon a legna­gyobb fokú idegesség vett erőt. Madridban s az ország más kiváló városaiban kihívóan tün­tet a lakosság Németország ellen. A hírlapok megkonditják a vészharangot. Az egész ellen­zéki sajtó a kormány ellen szegzi támadásai­nak ütegeit. Habozással s gyávasággal vádolja, a­miért rögtön meg nem szakította a diplomá­­j­ciai összeköttetést a német birodalommal. Sa­­s­lamanca tábornok letépi melléről a fekete sas­­­ rendet s megvetőleg küldi vissza Berlinbe. A­­ tisztikar harciasan csörteti kardját. Egyetemi ifjak felajánlják szolgálatukat a hadügyérnek. És miután rég meg vagyon írva, hogy „a fön­­­­ségestől a nevetségesig csak egyetlen lépés­e van“: a „fáraó-bankok“ hőse, Don Carlos ki­jelenti, hogy kész harcra szállani Spanyolor­szág becsületéért. Szerencsére a spanyol kormánykörökön ez a „furor hispanicus“ még nem vett erőt. A békítő jegyzék legalább, melyet a német kül­ügyi hivatal a madridi kormányhoz intézett, nem talált kedvezőtlen fogadtatásra a spanyol államférfiaknál. S azon körülményből, hogy a kormány némi intézkedéseket tett a tisztik­ar tüntetéseinek megakadályozására, azt kell kö­vetkeztetnünk, hogy Alfonzo miniszterei ne rá akarják magukat könnyelműen elragadtatni egy végzetessé válható áramlat által. Mindazonáltal e pillanatig kétséges még, vajjon a kérdés a megoldásnak azon útján lesz-e terelhető, melyet Németország oly előzé­kenyen ajánl. A német propozíció nagyon egy­szerű: Németország kész megvizsgálni azon­ jog­címek alaposságát, melyeknél fogva Spanyolor­szág állítólagos régebbi foglalás következ­té­­­­ben igényt tart a Karolina-szigetekre. És ké­sz­­ arra is, hogy egy harmadik hatalom ítélőszéke elé vigye a kérdést, ha az érdekelt két állam között ama jogcímek természetére nézve to­vábbi differenciák maradnának fönn.

Next