Pesti Hírlap, 1885. november (7. évfolyam, 300-328. szám)

1885-11-08 / 307. szám

2 volt: 8.818 838 frt, Magyarország födö­­­zött tehát: 4 227,983 frtot. — Magyarország tehát csak két év alatt több mint 9 milliót vert bele a horvát tartományba azért, hogy ott cí­mereit letépjék és naponkint meggy­alázzák a horvát arisztokrata­ párt, mely Zivlovics báró izgatásai következtében jött létre, rossz bőr­ ’­ben van. A pártnak eredetileg is csak 7 tagja­­ volt: a három Draskovics gr., Jellacsics György gr., Sermage gr. Zsivkovics báró és Stankovics Milán Zsivkovics mint titkár csinálta a pártpro­­­grammot a saját államjogi elmélete szerint. Ez az elmélet a három D­askovics grófnak nem igen tetszett, mire saját program­juk alapján kiváltak a párt­­ból. Zsivkovics most azon fárad, hogy dr. Frank József ügyvéd szerkesztése alatt egy német lapot alapítson gyönge partjának, de nincsen hozzá ele­gendő pénz. — A dem ex mathina azonban itt is meg lesz, Strossmayer püspök nov. 8 án Zágrábig jön, hogy r. versengőket össze pókitse s bizonyosan hoz egy kié pénzmagot is magával a­­ lapra. A pozsonyi pánszláv diákok ügye A tu­­róc szentmártoni Národnie Noviny a pozso­nyi ev. teológiából és líceumból kizárt tanulókról írva, kritika alá veszi a teológiai és líceumi tanári kar eljárását a tanulók irányában a úgy nyilatko­­zik, hogy a tót tanulók kizáratása a nevezett két tanári testület indokolása által nincs indokolva. A Nor. Nov. szerint a tót tanulók ellen nem bizo­nyult be, hogy akár titkos, akár más egyletet képeztek volna, hogy állami, vagy hazaellenes da­lokat énekeltek volna, a tót könyvek olvasása pe­dig nem képezhet bűntényt. Továbbá kiemeli, hogy egy táruló azért csapatott ki, mert „orosznak érzi magát”­ A N. N. szerint az elítéléshez faktumok kellenek. Végül a Hej Slováci kezdetű dalt védelmébe veszi, annak államellenes vagy magyarellenes természetét tagadja s nem bánja, ha az inkriminált tót dalszöveg sajtóbiróság elé vitetik. Kárlay nyilatkozataiból, melyeket tegnap tett a magyar delegáció egyesült négyes albizottsága­­ előtt, pótlólag közöljük még a következő részletet,­­ melyet — későn érkezvén a távirat — szombati számunknak csak egy részébe vehettünk föl. A­mi a közbiztonsági viszonyokat illeti — mondá a miniszter — azok is az idén sokkal ked­vezőbbek voltak, mint tavaly. Épen mikor én Bosz­niában voltam, jelent meg az országban nem mess­­ze tőle egy rablóbanda, mely Montenegróból jött­­ és mint rendeset, hercegovinái menekültekből állott,­­ egy általunk igen jól ismert egyén vezetése alatt, de e rablóbanda oly gyorsan körül vézetett a köz­­biztonsági közegek által és oly hathatósan vétetett­­­űzőbe a nép által bottal és mindenféle szerszám­mal, hogy miután a banda három embert elvesz­­í­tett, 10 nap múlva már a határon túl volt és az­óta nem is látták. Annyit tehát mondhatok, hogy úgy a köz­biztonsági viszonyok, mint a politikai helyzet jelenleg tel­jesen megnyugtatók és hozzá­tehetem azon meggyőződésemet is, hogy sem a közbizton­sági viszonyok, sem a politikai helyzet az ország bensőjéből a jövőben sem fog megháborít­atni. Ha egyáltalán háborgásról lehet valaha szó, úgy az csak kívülről jöhet. A miniszter ezek után részletesen előadja nézeteit azon eshetőségek fölött, melyek ma épen nem fenyegetők, de a­melyek a Balkán-félszigeten mutatkozó bonyodalmak következtében, ha csak nem nyernének kedvező megoldást, a montenegrói szandsák és a szerb határról Boszniára esetleg befolyást gyakorolhatnának. Kötelességének tartotta, esen nézet­­t őszintén előadni, nehogy esetleg utóbb azzal vádolathassék, hogy nem terjesztette ki figyelmét s nem tájékoztatta idejében a dale­mret, a most épen nem immainens, de bizonyos kö­mné­nyek közt Boszniára nézve felmerülhető nem.h a cé­gek iránt. Elnök végül ez egyesült r­ég­es albizottság köszönetét nyilvánítá a közös pénzügyminiszternek a készségért, melylyel a tett kérdésekre tüzetes fel­világosítást adott. Ezután a tüzetes tárgyalásra tért át az albizottság és rövid észrevételek után elfo­gadta az előirányzatot._________________________ miáltal nyolcszáz fogoly jutott a huszárok ke­zei közé. Forintos Gábor sohasem restellette annyi­ra, hogy a lova nem tudja követni a forgószél módjára vágtató huszárokat, mint ez­úttal. Akárhogy ütögette is egy fűzfavesszővel, amely a derék páternek sarkantyú és lovag-ostor gya­nánt szolgált, a jámbor vén állat nem volt hajlandó gyorsabb mozgásba hozni inait. — Frustra, frustra! — kiáltott föl, miközben kövér arcáról letörte a gyöngyöző iz­zadtságot. Azután visszafordult az őt hűsége­sen követő öreg lovász felé: — Mit gondolsz János ? Hátha bekanya­rodnánk az erdőbe ? úgy nézem, hogy a f fák között jóval rövidebb út vezet a város felé. A lovász megvakarta a füle tövét: — Az bizony meglehet, tisztelendő uram. De hátha ott ellenségre akadunk? A páter kacagni kezdett, hogy csak úgy rengett belé a lován: — Oh te bolond ! Hiszen azok úgy sza­ladnak, mintha mindegyiket egy vén boszor­kánynyal akarták volna összeesketni. Csak gyere utánam, mert így soha sem érjük utól az ezredet. Azzal bekanyarodtak a lombos fák alá, melyek a tavasz első díszében ragyogtak. A ba­rát kéjjel szívta teli tüdejét az illatos levegő­vel, miközben vesszejével pajkosan csapkodta az út fölé boruló gólyákat. Mig ott künn a me­zőkön a háborúk fúriái dúltak, az erdő csend­jében minden békét és nyugalmat lehelt. Rigók fütyültek a sudár fák koronáiban s a sűrűség­ben a kakuk hallatta kérdő hangját. A barát egészen megfeledkezett arról, hogy egy negyed mértfölddel tovább véres küz­delem nyomai födik a réteket. Hirtelen azonban lódobogás hangzott föl s a bokrok közül egy csillogó egyenruháju lo­vas törtetett elő. — Jézus Mária, itt az ellenség! — kiáltott föl az öreg lovász De a bátor barát nem veszte kl lélekjelen­létét. Kikapta tartójából az egyik butykosát s úgy szegezte az ellenséges tisztre, mintha pisz­tolyt tartana a kezében. — Add meg magad! — rivallt rá meny­­dörgő hangon. Amaz megdöbbent s eldobta kardját, par­don­t kiáltva. Meglehet, azt hitte, hogy egy egész csapat huszár van a két lovas nyo­mában. Forintos közre fogta lovászával a fogolyt s úgy kisérte diadallal gróf Khevenmüller tá­bornok főhadiszállására. Ott tűnt csak ki, mi­lyen nagyszerű fogást csinált a bátor barát. A­kit magával hozott, az Breisag tábornok volt, a bajor sereg főparancsnoka. Ettől kezdve nagy volt a tisztelendő atyá­nak és csikóbőrös kulacsainak hite az egész hadseregben. Mert bizony olyan se történt még a világ teremtése óta, hogy egy barát pálinkás kulac­csal fogja el az ellenséges főparancs­nokot. FESTI HÍRLAP 1885. november 8. FŐVÁROSI ÜGYEK A szabadságharc szobra. A szabadságharc szobor nagy bizottsága ma délután Gerlóczy Károly alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen mindenekelőtt bemutatta elnök a szobor iroda jelentését. A szoboralap ma 140.738 frt, a­miből i. e. 17.000 frt még künn levő, de biztos követelés. Miután az évi jelentés tudomásul vétetett, elnök még közlé, hogy a Bu­dapesten kibocsátott gyűjtő ívek közül mintegy 3082 drb még nincs beszolgáltatva. Mivel fölte­hető, hogy az­ ivtartók elveszettnek jelzik az íve­ket, a bizottság némi eszmecsere után úgy hatá­rozta el, hogy minden hátralékos ivtartót felhívnak az iv beadására s a ki nem bírja kiadni, nyilat­kozatot állitson ki, hogy a kezénél volt ívre egy krajcárnyi a­domány sem folyt be. A bizottság ki­mondta ezután, hogy a gyűjtésre nézve újabb na­gyobb akciót ez idő szerint nem kezdeményez, mert a közönség mostaniban egyéb hazafias célok által is igénybe van véve, hanem egy kedvezőbb pilla­natra vár. Elnök előadta, hogy szükséges a szobor he­lye és tervezete iránt, valamint a pályázat kiírása körül is bizonyos intézkedéseket hozni javaslatba. A­mint tudjuk, már régebben is több bizottság és fórum foglalkozott a hely kérdésével , szóba jött a Deák tér, Ghella tér, Oktogontér, később az új or­szágház előtti tér is, amit különösen a közmunkák tanácsa átiratilag ajánl, nem lévén kifogása az ellen sem, ha a szobor a sugárútnak arra a pontjára kerülne, hol a körtér áll. Az országház előtti tért a képzőművészeti és középítési bizottságok is ajánlják. Hosszabb vita fejlett ki a kérdés körül, mely leg­inkább a körül forgott, hogy a bizottság korábbi megállapodásához képest az oktogontér jelöl­­tessék ki, vagy az új országház tere. K­a­a­s Ivor dr. és Helfy Ignác hozzájárultak a közmunka­tanács indítványához az új országház előtt alakí­tandó térre nézve. K­u­r­c­z Vilmos ellenben a szobor, vagy obileszkszerű alkotás kérdését szeretné mielőbb eldönteni, mert attól függ, melyik tér le­gyen kiszemelve. Ballagi Mór­is azért döntené el elő­zör a hely­ kérdést, hogy a művész tudja magát mihez tartani Halász Gszt­er szerint az ország­­ház maga egy emlékmű, hogy monumentummal több helyen is találkozzunk, célszerű a szoborra az oktogontér. Mérő János, miután az országháznál még se tér, se staffi­ge nincs, míg a sugárúton mindkét tényező megvan, ez utóbbit ajánlja. Havas Sándor súlyt helyez arra, hogy a sugárút szép kilátású szobor által meg ne szakíttasssák, viszont az országház­­e jó, mert oly óriás épület mellett elvés­z ez emlékmű, a­minek magánam­ia monumentálisnak kell lenni Legjobb helynek találná a sugárút végét, a­hol az artézi ház van. E ma befejezhetné az Andrássy utat Gerlóczy nem tartja azt lehetőnek, hogy szobor jöjjön az artézi forrás fölé. Kármán Lajos Havas nézetéhez csatlakozik, mert a szobrot nem épen a forrás fölé, más ponton is el lehet helyezni. Helly megjegyzi hogy ez esetben lehet Olaszországra hivatkozni, ott meg minden nagyobb városban a paloták előtt állnak a szobrok, mintegy azok díszítéséül. Török József erre azt feleli, hogy Olaszországban a szűk utcák indokolják ezt. Ha Rómában volna oly széles gyönyörű utca, mint a mi Andássy-utunk, bizony­nyal oda tették volna a szobrokat. Kaas Ivor óhajtaná megjelöltetni, hogy az országház déli vagy keleti vagy északi tere lenne e kiszemelendő, mert ő csak a keleti parkot akceptálja. Busbach Péter utal arra, hogy a Széchenyi szobor 180.000 forintba került, annál nagyobbnak kell lenni a sza­badságszobornak s a parlament előtt még ez is el lesz dugva. Az oktogon tért jelölné ki. Nagy L. ta­nácsnok a művész szabad elhatározása szempontjá­ból alternatív jelölést indítványoz, vagy az or­szágházit, szoborra, vagy az oktogont obeliszkre. L­i­p­­­h­a­y Béla br azért hangsúlyozza, hogy a parlament előtti tér választassák, mert ezzel meg­szűnik az a forradalmi színezet, a­mi sokakat na­gyobb adakozástól eddig visszatartott. Ma nem sze­ret gondolni senki forradalomra, a kedélyek má­sok, kezet csókolnak stb. (Derültség) A szobor a parlament előtt az alkotmányos szabadság kifeje­zése lesz. Busbach tagadja, hogy az adakozá­sok akadálya e színezetnek lenne tulajdonítható, mikor ily színezet nem is létezik. Halász Géza még kiemeli, hogy az adakozások mai összege is csak annak köszönhető, hogy e mű az 1848-iki események dicsőítése lesz. Gerlóczy Nagy L. felfogásához járul. A bizottság abban állapodik meg, hogy mél­tányolván a közmunkatanács átiratában kifejezésre talált indokokat, elfogadja helyre nézve az ország­ház előtti vagy pedig az Andrá­ssy-ú­ti pontokat, tüzetesen nem ereszkedvén abba, hogy e két helynek egyes részei közül melyik jelöltes­sék már most ki definitíve a szobor számára, hogy a pályázó művészek szabad kezet nyerjenek. Ehez képest a közgyűléstől felhatalmazást kér a bizott­ság arra nézve, hogy így alternatíve kiírhassa a pályázatot a tervekre. A régebbi megállapodás értelmében három terv fog díjaztatni, nem is terv, csak vázlat. Erre 6000 filot kér a bizottság a szoboralapból. E 6000 frt felosztása későbbi elha­tározás tárgya lesz. EGYLETEK ÉS INTÉZETEK* — A m. kir. állami tisztviselői központi egyesülete érdekében folyó év november hó 8-án d­u. 1/13 órakor a VIIl. ke­rületi tornacsarnok helyiségében ősz utca 26. sz­­. értekezlet tartatik, melynek napirendjét az egye­sületi alapszabály tervezet vitatása és az e körű felmerülhető indítványok képezendik.­­ A felső nép- és polgáriskola tanítók és tanítónők országos egye­sület­ének választmánya f. hó 1- én, szerdát d u. 4 órakor a Paedagogium tanácskozási termé­ben ülést tart. A folyó ügyeken kívül tárgy az e nöknek Gyertyás If­ Isvánnak ily című előadása „A ipartanműhelyekkel vagy kérésű­, szaktanfolyamok­kal megtoldott polgáriskolák órarendje és tanterve­i A ,sárosmegyei társaik

Next