Pesti Hírlap, 1885. november (7. évfolyam, 300-328. szám)
1885-11-08 / 307. szám
2 volt: 8.818 838 frt, Magyarország födözött tehát: 4 227,983 frtot. — Magyarország tehát csak két év alatt több mint 9 milliót vert bele a horvát tartományba azért, hogy ott címereit letépjék és naponkint meggyalázzák a horvát arisztokrata párt, mely Zivlovics báró izgatásai következtében jött létre, rossz bőr ’ben van. A pártnak eredetileg is csak 7 tagja volt: a három Draskovics gr., Jellacsics György gr., Sermage gr. Zsivkovics báró és Stankovics Milán Zsivkovics mint titkár csinálta a pártprogrammot a saját államjogi elmélete szerint. Ez az elmélet a három Daskovics grófnak nem igen tetszett, mire saját programjuk alapján kiváltak a pártból. Zsivkovics most azon fárad, hogy dr. Frank József ügyvéd szerkesztése alatt egy német lapot alapítson gyönge partjának, de nincsen hozzá elegendő pénz. — A dem ex mathina azonban itt is meg lesz, Strossmayer püspök nov. 8 án Zágrábig jön, hogy r. versengőket össze pókitse s bizonyosan hoz egy kié pénzmagot is magával a lapra. A pozsonyi pánszláv diákok ügye A turóc szentmártoni Národnie Noviny a pozsonyi ev. teológiából és líceumból kizárt tanulókról írva, kritika alá veszi a teológiai és líceumi tanári kar eljárását a tanulók irányában a úgy nyilatkozik, hogy a tót tanulók kizáratása a nevezett két tanári testület indokolása által nincs indokolva. A Nor. Nov. szerint a tót tanulók ellen nem bizonyult be, hogy akár titkos, akár más egyletet képeztek volna, hogy állami, vagy hazaellenes dalokat énekeltek volna, a tót könyvek olvasása pedig nem képezhet bűntényt. Továbbá kiemeli, hogy egy táruló azért csapatott ki, mert „orosznak érzi magát” A N. N. szerint az elítéléshez faktumok kellenek. Végül a Hej Slováci kezdetű dalt védelmébe veszi, annak államellenes vagy magyarellenes természetét tagadja s nem bánja, ha az inkriminált tót dalszöveg sajtóbiróság elé vitetik. Kárlay nyilatkozataiból, melyeket tegnap tett a magyar delegáció egyesült négyes albizottsága előtt, pótlólag közöljük még a következő részletet, melyet — későn érkezvén a távirat — szombati számunknak csak egy részébe vehettünk föl. Ami a közbiztonsági viszonyokat illeti — mondá a miniszter — azok is az idén sokkal kedvezőbbek voltak, mint tavaly. Épen mikor én Boszniában voltam, jelent meg az országban nem messze tőle egy rablóbanda, mely Montenegróból jött és mint rendeset, hercegovinái menekültekből állott, egy általunk igen jól ismert egyén vezetése alatt, de e rablóbanda oly gyorsan körül vézetett a közbiztonsági közegek által és oly hathatósan vétetettűzőbe a nép által bottal és mindenféle szerszámmal, hogy miután a banda három embert elveszített, 10 nap múlva már a határon túl volt és azóta nem is látták. Annyit tehát mondhatok, hogy úgy a közbiztonsági viszonyok, mint a politikai helyzet jelenleg teljesen megnyugtatók és hozzátehetem azon meggyőződésemet is, hogy sem a közbiztonsági viszonyok, sem a politikai helyzet az ország bensőjéből a jövőben sem fog megháborítatni. Ha egyáltalán háborgásról lehet valaha szó, úgy az csak kívülről jöhet. A miniszter ezek után részletesen előadja nézeteit azon eshetőségek fölött, melyek ma épen nem fenyegetők, de amelyek a Balkán-félszigeten mutatkozó bonyodalmak következtében, ha csak nem nyernének kedvező megoldást, a montenegrói szandsák és a szerb határról Boszniára esetleg befolyást gyakorolhatnának. Kötelességének tartotta, esen nézett őszintén előadni, nehogy esetleg utóbb azzal vádolathassék, hogy nem terjesztette ki figyelmét s nem tájékoztatta idejében a dalemret, a most épen nem immainens, de bizonyos kömnények közt Boszniára nézve felmerülhető nem.h a cégek iránt. Elnök végül ez egyesült réges albizottság köszönetét nyilvánítá a közös pénzügyminiszternek a készségért, melylyel a tett kérdésekre tüzetes felvilágosítást adott. Ezután a tüzetes tárgyalásra tért át az albizottság és rövid észrevételek után elfogadta az előirányzatot._________________________ miáltal nyolcszáz fogoly jutott a huszárok kezei közé. Forintos Gábor sohasem restellette annyira, hogy a lova nem tudja követni a forgószél módjára vágtató huszárokat, mint ezúttal. Akárhogy ütögette is egy fűzfavesszővel, amely a derék páternek sarkantyú és lovag-ostor gyanánt szolgált, a jámbor vén állat nem volt hajlandó gyorsabb mozgásba hozni inait. — Frustra, frustra! — kiáltott föl, miközben kövér arcáról letörte a gyöngyöző izzadtságot. Azután visszafordult az őt hűségesen követő öreg lovász felé: — Mit gondolsz János ? Hátha bekanyarodnánk az erdőbe ? úgy nézem, hogy a f fák között jóval rövidebb út vezet a város felé. A lovász megvakarta a füle tövét: — Az bizony meglehet, tisztelendő uram. De hátha ott ellenségre akadunk? A páter kacagni kezdett, hogy csak úgy rengett belé a lován: — Oh te bolond ! Hiszen azok úgy szaladnak, mintha mindegyiket egy vén boszorkánynyal akarták volna összeesketni. Csak gyere utánam, mert így soha sem érjük utól az ezredet. Azzal bekanyarodtak a lombos fák alá, melyek a tavasz első díszében ragyogtak. A barát kéjjel szívta teli tüdejét az illatos levegővel, miközben vesszejével pajkosan csapkodta az út fölé boruló gólyákat. Mig ott künn a mezőkön a háborúk fúriái dúltak, az erdő csendjében minden békét és nyugalmat lehelt. Rigók fütyültek a sudár fák koronáiban s a sűrűségben a kakuk hallatta kérdő hangját. A barát egészen megfeledkezett arról, hogy egy negyed mértfölddel tovább véres küzdelem nyomai födik a réteket. Hirtelen azonban lódobogás hangzott föl s a bokrok közül egy csillogó egyenruháju lovas törtetett elő. — Jézus Mária, itt az ellenség! — kiáltott föl az öreg lovász De a bátor barát nem veszte kl lélekjelenlétét. Kikapta tartójából az egyik butykosát s úgy szegezte az ellenséges tisztre, mintha pisztolyt tartana a kezében. — Add meg magad! — rivallt rá menydörgő hangon. Amaz megdöbbent s eldobta kardját, pardont kiáltva. Meglehet, azt hitte, hogy egy egész csapat huszár van a két lovas nyomában. Forintos közre fogta lovászával a fogolyt s úgy kisérte diadallal gróf Khevenmüller tábornok főhadiszállására. Ott tűnt csak ki, milyen nagyszerű fogást csinált a bátor barát. Akit magával hozott, az Breisag tábornok volt, a bajor sereg főparancsnoka. Ettől kezdve nagy volt a tisztelendő atyának és csikóbőrös kulacsainak hite az egész hadseregben. Mert bizony olyan se történt még a világ teremtése óta, hogy egy barát pálinkás kulaccsal fogja el az ellenséges főparancsnokot. FESTI HÍRLAP 1885. november 8. FŐVÁROSI ÜGYEK A szabadságharc szobra. A szabadságharc szobor nagy bizottsága ma délután Gerlóczy Károly alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen mindenekelőtt bemutatta elnök a szobor iroda jelentését. A szoboralap ma 140.738 frt, amiből i. e. 17.000 frt még künn levő, de biztos követelés. Miután az évi jelentés tudomásul vétetett, elnök még közlé, hogy a Budapesten kibocsátott gyűjtő ívek közül mintegy 3082 drb még nincs beszolgáltatva. Mivel föltehető, hogy az ivtartók elveszettnek jelzik az íveket, a bizottság némi eszmecsere után úgy határozta el, hogy minden hátralékos ivtartót felhívnak az iv beadására s a ki nem bírja kiadni, nyilatkozatot állitson ki, hogy a kezénél volt ívre egy krajcárnyi adomány sem folyt be. A bizottság kimondta ezután, hogy a gyűjtésre nézve újabb nagyobb akciót ez idő szerint nem kezdeményez, mert a közönség mostaniban egyéb hazafias célok által is igénybe van véve, hanem egy kedvezőbb pillanatra vár. Elnök előadta, hogy szükséges a szobor helye és tervezete iránt, valamint a pályázat kiírása körül is bizonyos intézkedéseket hozni javaslatba. Amint tudjuk, már régebben is több bizottság és fórum foglalkozott a hely kérdésével , szóba jött a Deák tér, Ghella tér, Oktogontér, később az új országház előtti tér is, amit különösen a közmunkák tanácsa átiratilag ajánl, nem lévén kifogása az ellen sem, ha a szobor a sugárútnak arra a pontjára kerülne, hol a körtér áll. Az országház előtti tért a képzőművészeti és középítési bizottságok is ajánlják. Hosszabb vita fejlett ki a kérdés körül, mely leginkább a körül forgott, hogy a bizottság korábbi megállapodásához képest az oktogontér jelöltessék ki, vagy az új országház tere. Kaas Ivor dr. és Helfy Ignác hozzájárultak a közmunkatanács indítványához az új országház előtt alakítandó térre nézve. Kurcz Vilmos ellenben a szobor, vagy obileszkszerű alkotás kérdését szeretné mielőbb eldönteni, mert attól függ, melyik tér legyen kiszemelve. Ballagi Móris azért döntené el előzör a hely kérdést, hogy a művész tudja magát mihez tartani Halász Gszter szerint az országház maga egy emlékmű, hogy monumentummal több helyen is találkozzunk, célszerű a szoborra az oktogontér. Mérő János, miután az országháznál még se tér, se staffige nincs, míg a sugárúton mindkét tényező megvan, ez utóbbit ajánlja. Havas Sándor súlyt helyez arra, hogy a sugárút szép kilátású szobor által meg ne szakíttasssák, viszont az országháze jó, mert oly óriás épület mellett elvész ez emlékmű, aminek magánamia monumentálisnak kell lenni Legjobb helynek találná a sugárút végét, ahol az artézi ház van. E ma befejezhetné az Andrássy utat Gerlóczy nem tartja azt lehetőnek, hogy szobor jöjjön az artézi forrás fölé. Kármán Lajos Havas nézetéhez csatlakozik, mert a szobrot nem épen a forrás fölé, más ponton is el lehet helyezni. Helly megjegyzi hogy ez esetben lehet Olaszországra hivatkozni, ott meg minden nagyobb városban a paloták előtt állnak a szobrok, mintegy azok díszítéséül. Török József erre azt feleli, hogy Olaszországban a szűk utcák indokolják ezt. Ha Rómában volna oly széles gyönyörű utca, mint a mi Andássy-utunk, bizonynyal oda tették volna a szobrokat. Kaas Ivor óhajtaná megjelöltetni, hogy az országház déli vagy keleti vagy északi tere lenne e kiszemelendő, mert ő csak a keleti parkot akceptálja. Busbach Péter utal arra, hogy a Széchenyi szobor 180.000 forintba került, annál nagyobbnak kell lenni a szabadságszobornak s a parlament előtt még ez is el lesz dugva. Az oktogon tért jelölné ki. Nagy L. tanácsnok a művész szabad elhatározása szempontjából alternatív jelölést indítványoz, vagy az országházit, szoborra, vagy az oktogont obeliszkre. Liphay Béla br azért hangsúlyozza, hogy a parlament előtti tér választassák, mert ezzel megszűnik az a forradalmi színezet, ami sokakat nagyobb adakozástól eddig visszatartott. Ma nem szeret gondolni senki forradalomra, a kedélyek mások, kezet csókolnak stb. (Derültség) A szobor a parlament előtt az alkotmányos szabadság kifejezése lesz. Busbach tagadja, hogy az adakozások akadálya e színezetnek lenne tulajdonítható, mikor ily színezet nem is létezik. Halász Géza még kiemeli, hogy az adakozások mai összege is csak annak köszönhető, hogy e mű az 1848-iki események dicsőítése lesz. Gerlóczy Nagy L. felfogásához járul. A bizottság abban állapodik meg, hogy méltányolván a közmunkatanács átiratában kifejezésre talált indokokat, elfogadja helyre nézve az országház előtti vagy pedig az Andrássy-úti pontokat, tüzetesen nem ereszkedvén abba, hogy e két helynek egyes részei közül melyik jelöltessék már most ki definitíve a szobor számára, hogy a pályázó művészek szabad kezet nyerjenek. Ehez képest a közgyűléstől felhatalmazást kér a bizottság arra nézve, hogy így alternatíve kiírhassa a pályázatot a tervekre. A régebbi megállapodás értelmében három terv fog díjaztatni, nem is terv, csak vázlat. Erre 6000 filot kér a bizottság a szoboralapból. E 6000 frt felosztása későbbi elhatározás tárgya lesz. EGYLETEK ÉS INTÉZETEK* — A m. kir. állami tisztviselői központi egyesülete érdekében folyó év november hó 8-án du. 1/13 órakor a VIIl. kerületi tornacsarnok helyiségében ősz utca 26. sz. értekezlet tartatik, melynek napirendjét az egyesületi alapszabály tervezet vitatása és az e körű felmerülhető indítványok képezendik. A felső nép- és polgáriskola tanítók és tanítónők országos egyesületének választmánya f. hó 1- én, szerdát d u. 4 órakor a Paedagogium tanácskozási termében ülést tart. A folyó ügyeken kívül tárgy az e nöknek Gyertyás If Isvánnak ily című előadása „A ipartanműhelyekkel vagy kérésű, szaktanfolyamokkal megtoldott polgáriskolák órarendje és tantervei A ,sárosmegyei társaik