Pesti Hírlap, 1885. december (7. évfolyam, 330-359. szám)

1885-12-03 / 332. szám

2 PESTI HÍRLAP 1885. december 3. fc.—-jében kikerülni, akkor az állapot minden ne­hézségei mellett is a kormány konszolidálhatja magát s remélheti, hogy minden nagyobb ráz­­kódtatást könnyen ki bir. Pulszky Ferenc — A képviselőház pénzügyi bizottsága ma Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tartott ülé­­sében tárgyalta az igazságügyi miniszté­rium költségvetését. A budapesti kir. tábla szükségleteinél­ Horánszky felhozza, hogy a hátralékok aggasztó mértékben felszapo­rodtak. Folyvást rendkívüli intézkedéseket alkal­mazni ezek feldolgozására még sem járja. Gyö­keresen kellene valahára e bajon segíteni. Helly szükségesnek tartja, hogy legalább gyorsabbá tegyük az igazságszolgáltatást, ha már olcsóbbá nem tudjuk tenni. Gyökeres orvoslás szükséges itt; sokan ezt remélik a ki­. táblák decentralizálásától. Szóló kérdi magáévá tette-e már ez eszmét a miniszter ? P­a­u­­­e­r miniszter hivatkozik az 1885. III. törvényre, mely legkésőbb 4 év lefolyása alatt a miniszter kötelességévé tette a kir. táblák decentralizálását. Mihelyt a büntető el­járás még nem tisztázott egy kérdése, a jogorvosla­toké, tisztába lesz hozva, a követendő rendszer is meg lesz állapítható s ettől függ aztán, több vagy kevesebb legyen-e a kir. táblák szánta. Ho­­ránszky kérdi, várjon mi történik a táblai pót­­birákra vonatkozó, már előkészített tvjavaslattal ? Ma az első bíróságok tagjainak több a kilátásuk rá, hogy táblai birákká legyenek, mint a pót­­bíráknak, a­mi zsibbasztólag hat a munkakedv­re, csakúgy, mint a soron kívüli előléptetések a kúriához. P­a­u­­­e­r miniszter válaszolja, hogy nagy részt a pótbirákból lesznek a rendes bírók s csak kivételesen neveztetnek ki budapesti s pestvidéki, hosszabb szolgálati idővel bíró első­­folyamodást­ bírált. A kérdéses törvényjavaslat an­nak idején ki fog tűzetni napirendre, mihelyt a fi­zetésekre nézve fen­forgó financiális nehézségek a kormány kebelében tisztáztatnak. Tisza minisz­terelnök megjegyzi, hogy néhány nap múlva fog a kormány ez ügyben nyilatkozni, addig türelmet kér. A többi tételeknél nagyobb vita nem volt. Ezután"letárgyalta a bizottság a honvédelmi miniszter költségvetését is, megsza­vazva az alantas tisztek díjazásának emelésére 146.490 irtot, a­mi ellen Helfi szólt s a Ludovika akadémiánál is 60 ezer írt többletet, mit az okoz, hogy a jövő évben életbe lép a harmadik tanév s igy 60 növendékkel több lesz az akadémiában. A növendékek e szaporodásának megfelelőleg 26000 írttal szaporodnak a bevételek is, válaszolva Jascizewski interpellációjára, melyet ez a Poroszországból kiutasított lengyelek ügyében emelt. Távirati jelentések az ülés lefolyását következőkben ismertetik: Az elnök azon kérdése után, hogy a kor­mány felelni akar-e ezen interpellációra, Bismarck herceg felolvasott egy császári üzenetet, mely többek közt ezeket mondja: „Figyelemmel kisérvén a birodalmi gyűlés tárgyalásait, úgy láttuk, hogy egy interpelláció van kilátásba helyezve azon feltevés alapján, mintha Németországban volna egy birodalmi kormány, mely jogosítva van megvizsgálni a tényeket, melye­ket mi, mint porosz király rendeltünk el. Ezzel szemben kötelességünk megóvni a po­rosz királyságban való jogainkat és a szövetség minden fejedelemjének jogait. A német nem­zet birodalmának szívesen áldoztunk fel lénye­ges felségi jogokat. Nem sajnáljuk az általunk hozott áldozatokat. Mindig tiszteletben tartottuk a birodalmi gyűlés jogait és praerogativáit, lelkiisme­retesen teljesítettük a birodalom iránti köteles­ségeinket, megóvtuk a birodalom békéjét, de el vagyunk tökélve épp oly lelkiismeretesen meg­óvni és megvédeni koronánk és szövetségeseink jogait. Az interpelláció támogatóinak felfogása nem talál alapot a birodalmi alkotmányban, nincs birodalmi kormány, melynek joga vol­na az egyes államok felsősogi jogainak gya­­korlatát ellenőrizni. A kormányok tiszteletben tartották a birodalmi gyűlés jogait, de mi köve­teljük, hogy a birodalmi gyűlés tartsa tiszteletben a szövetséges fejedelmek jogait ; ezen alapszik a birodalom iránti bizalmunk, ezért tudatjuk a biro­dalmi gyűléssel azon meggyőződésünket, hogy az int­er­p­ellál­ók j­o­gi felfogása ellen­tétben áll a német alkotmánynyal és hogy ennek ilyetén megrendítésétől megtagadtuk köz­reműködésünket, sőt a szövetséges kormányok jo­gait képviselni és védeni fogjuk.“ Ezen üzenet felolvasása után Windthorst kért szót. Bismarck herceg : „Még nem végeztem. E császári üzenetet meg kell toldanom azon kijelen­­­­téssel, hogy fenntartjuk király­i felségének azon jogát, hogy államaiban és különösen h­a­t­á­r­v­i­d­é­k­ei­n meg­v­édh­et­i a német nemzetiség fennállását és fejlőd­é­­s­é­t, az idegen elemek és különösen az évtizedek óta egyre terjeszkedő lengyel elemek ellenében. A király azon joga, hogy államaiban felsőségi jogokat gyakorolhat, azok közé tartozik, melyek vé­delmére a birodalom alapját képező szövet­ségi szerződés köttetett. Ha a külföld eltagadná e jogát, a császárnak joga volna e rendszabályok megvédése céljából a birodalom oltalmát kérni. A külföld ezt nem teszi, sőt támogat minket, ellenben Németországban agitációt folytatnak idegen érdekek­ért. Ha az interpelláció csak a lengyelektől vagy­­ a social demokratáktól indult volna ki, vagy ha csak a szabadelvűek támogatták volna a kormány nem szólalt volna fel, de a centrum támogatása oly súlyt kölcsönöz az interpellációnak, hogy a bi­rodalmi kormánynak tiltakoznia kell. Az interpel­láció utján a szövetséges fejedelmek szállittatnak a birodalmi gyűlés korlátai elé; ez az alkotmány szellemébe ütközik és én a porosz kormány és a többi szövetséges államok nevében kijelentem, hogy az interpellációra nem fogunk felelni és a tárgya­lásban nem veszünk részt.“ Windhorst: Indítványozom, hogy az interpelláció vétessék le a napirendről, egyébiránt örvendek, hogy a kancellárral találkozom a parti­­kularistikus téren. Bismarck herceg és a szövetségtanács többi tagja elhagyják a termet. Később a költségvetési vita során Windt­­horst visszatért ez ügyre és kiemelte, hogy ez mint külügyi kérdés a birodalmi gyűlés elé tarto­zik, mely illetékességi indokokból nem hallgathat, mikor 30 ezer embert hajléktalanná tesznek. Pa­naszkodik amiatt is, hogy a kiutasítottak 90 száza­léka katholikus , ebből az látszik, hogy a katholikus lengyeleket kiüldözik, de az evangélikust nem bánt­ják. Bismarck erre azt felelte, hogy a szó­ban forgó rendszabályért majd helyt fog ál­­lani a porosz országgyűlésen; nem a katholiciz­­mus képezi a kiutasítások alapját, hanem a polo­­nizm­us; Így akarják megvédeni a határvidéket a polonizmus ellen, mely ott négy évtized óta rop­pant mérvben terjedt. Bebel kijelentette, hogy a szocialista párt maga is üldözött lévén, pártolja a lengyeleket. Maguk a pártok csak ezután fogják elhatá­rozni, hogy minő állást foglalnak az üzenettel és interpellációval szemben. Bismarck herceg a lengyelek kiutasí­tásáról. A német birodalmi gyűlés tegnapi ülésén igen nevezetes nyilatkozatokat tett Bismarck, legsebeibbbé ajg­­pirult. A derék katona (káplárságig vitte, még­pedig a tüzérségnél, ami az ő körében divó fölfogás szerint nem csekélység!) nagyon feszélyez­ve érezte magát, talán szívesebben vette volna azt is, ha a kapitány úr előtt áll, a­ki késői hazajö­­vés miatt két napi „árncelnt“ diktál rá. De mikor vége volt a kihallgatásának s a tanúk padján foglalt helyet, lopva oda tekintett néha volt kedvesére. Hiszen ez a nő neki mindig kedves volt, csak másokra nézve lett végzetes és ijesztő. V­i­s­o­n­t­a­i védőnek ma szerencsés napja volt. Először is sikerült neki védencét kissé emberibb formába öltöztetni, mint ami­lyent a vádirat adott rá. Aztán nagyon megha­­ragított magára egy csinos nőt. Ez nem tudta neki megbocsátani, hogy minden áron oly dolgokat hoz elő, amik a vádlottnő elő­nyére válnak. „Istentelenség a rosszakat így védelmezni, s a szegény tisztelendő urat befeketíteni akarni !“ — mondá egy­szer egészen hangosan. Visontai csaknem úgy járt vele, mint az a híres színész, aki olyan étethíven adta a Moór Ferenc szerepét, hogy előadás után a publikum meg akarta lynchelni. Nagyon jól adta a védő szerepét s innét ez a félreértés. Még egy pikáns momentuma volt a dél­utáni tárgyalásnak. Végh Ágnes egyszer hosz­­szabb távollét után visszatért férjéhez, de — nem egészen egyedül. A derék Húsvét erre roppantul megneheztelt, az bántotta őt leg­inkább . — Hát ha annak az izének az apja — zsidó? Columbus. SZÍNHÁZ, zene,KÉPZŐMŰVÉSZET, * (A budai zeneakadémiának) mára hirde­tett IV-ik évnegyedes hangversenyét, közbejött aka­dályok miatt e hó 18-ára halasztották el. Az el­halasztást az a sajnos körülmény idézte elő, hogy a m. kir. operai zenekari ta­goktól — kik közre­­működésöket biztosra megígérték és egy próbánál már jelen is voltak — a legutolsó percben az az értesítés érkezett, hogy sem a főpróbán, sem az előadáson meg nem jelenhetnek. A dologban nem volna semmi különös, ha majdnem egyidejűleg ha­sonló lemondás nem érkezett volna a­­Zeneked­­velők egyleteihez, minek következtében Beetho­ven ünnepi miséjének ismétlése is elmarad. Érte­­nék ezt, ha az operaszínház olyan serény tevé­kenységet fejtene ki az újdonságok színrehozatalá­­ban, hogy e miatt a zenekari tagok idejét a sok tanulás teljesen igénybe venné. De ha végig né­zünk az utóbbi két hét műsorán, nem találunk egyebet, mint rég elcsépelt operákat, melyeket a zenészek és énekesek már könyv nélkül tudnak. A múlt héten Hunyadi László, Nürnbergi baba, Naila, Borgia Lukrécia, Bécsi keringő, e héten Faust, Troubadour, Tell Vilmos, Álarcos bál. Előkészületre csak az egy „Hagbart és Signe“ Mihalovics operája van kitűzve. Ennek beta­nulása foglalkoztatja ma kizárólag az opera sze­mélyzetét. Azt azonban nem tételezhetjük fel oly kitűnően iskolázott zenekarról, a­milyen a mi ope­ránké, hogy ez az egy mű teljesen absorbeálná minden idejét. Hiszen máskor is készültek nem csekélyebb jelentőségű és nem kevésbé nagysza­bású operákra, de e mellett a zenészeknek még mindig maradt idejük hangversenyekben is közre­működni. E lemondásnak tehát — úgy látszik, — más, mélyebben rejlő okai vannak. Hire jár, hogy az operaszínház zenekari tagjainak ezentúl egyáltalán nem lesz szabad a filharmóniai hang­versenyeken kívül más hangversenyekben részt venniük és a filharmóniai hangversenyek is csak azért részesülnek kivételes elbánásban, mert azoknak élén ugyanaz az egyén áll, aki az operának is igazgatója. Beszélnek továbbá arról, hogy a filharmóniai társulat intéző körei bizonyos — nem épen indokolatlan — féltékenységgel tekintenek né­mely műkedvelő zeneegylet folyton növekvő nép­szerűségére és szép (vagyis inkább nem szép) sze­rivel meg akarják akadályozni, hogy ezek a műked­velő­ társulatok a hivatásszerű zenészekből álló társulatnak a fejére ne nöjjenek. Nem tudjuk, mi igaz mindebből, mi nem. De ha a következmények megerősítenék e híreket, akkor majd alkalmat veszünk magunknak elmondani nézeteinket egy oly eljárásról, mely nem eredményezhet mást, mint hogy szép fejlődésnek indult zeneéletünk ismét teljes pangásra lesz kárhoztatva. * (Patti Adelina) december 12 iki hangversenyén — mint egy Budapestre érkezett távirat jelenti — a művésznőt kísérő Ni­coli­ni tenorista is énekelni fog, ami a hangverseny iránt eddig is mutatkozó nagymérvű érdeklődést bizo­nyára még fokozni fogja. * (Blaha Lujza asszonyt Sopronban) hal­latlan érdeklődéssel várják. Mind a három elő­adásra már hat nappal előbb elfogytak a jegyek, Berecz Ábel a szinpártoló egyesület titkára elébe utazik Győrbe a magyar testületek (szinpártoló-egy­let, irodalmi kör, és kereskedelmi kör) pedig a pályaudvarnál várják. Hírlik, hogy bankett lesz, és hogy a művésznőt Augusztinecz báró fogja vendég­­szerető házában fogadni. — Pálmai Ilka ven­dégszereplését is emlegetik. A soproni színpártoló egyesület Pálmai Ilkát és a népszínház igazgatósá­gát felkérte, a kedvelt művésznő vendégszereplése iránt. Az eredményt még biztosan nem tudjuk, annyi azonban tény, hogy a soproni publikum e hó 17 ike körül számít Pálmai Ilka felléptére. Ha ez csakugyan megtörténik, az ottani irodalmi és művészeti kör is felszólítja majd Pálmai Ilkát, hogy egy általa rendezendő hangversenyen közremű­ködjék. * (Sopronban zeneegylet) van ala­kulófélben, még­pedig főtekintettel a női és vegyes karra. A mozgalom élén Gerzonay Kossow Jenő áll, ki már tavaszszal rendezett kiváló siker­rel egy monstre­ hangversenyt. Az egyesület első és főcélja nagyobb zeneműveket (oratóriumokat stb) előadni s ezáltal a soproni közönség zeneérzetét fejleszteni. Mellékesen azt is felvette program­­jába, hogy tehetséges gyermekeket kiképeztet, mi­nélfogva egy régóta óhajtott intézménynek, vidéki­­ zeneakadémiának csiráit rejtené magában. * („F­ata Morgan­a“), JDoppler Ferenc­­ hátrahagyott ballet töredéke, melyhez Mosenthal

Next