Pesti Hírlap, 1885. december (7. évfolyam, 330-359. szám)
1885-12-03 / 332. szám
2 PESTI HÍRLAP 1885. december 3. fc.—-jében kikerülni, akkor az állapot minden nehézségei mellett is a kormány konszolidálhatja magát s remélheti, hogy minden nagyobb rázkódtatást könnyen ki bir. Pulszky Ferenc — A képviselőház pénzügyi bizottsága ma Zsigmondy Vilmos elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalta az igazságügyi minisztérium költségvetését. A budapesti kir. tábla szükségleteinél Horánszky felhozza, hogy a hátralékok aggasztó mértékben felszaporodtak. Folyvást rendkívüli intézkedéseket alkalmazni ezek feldolgozására még sem járja. Gyökeresen kellene valahára e bajon segíteni. Helly szükségesnek tartja, hogy legalább gyorsabbá tegyük az igazságszolgáltatást, ha már olcsóbbá nem tudjuk tenni. Gyökeres orvoslás szükséges itt; sokan ezt remélik a ki. táblák decentralizálásától. Szóló kérdi magáévá tette-e már ez eszmét a miniszter ? Pauer miniszter hivatkozik az 1885. III. törvényre, mely legkésőbb 4 év lefolyása alatt a miniszter kötelességévé tette a kir. táblák decentralizálását. Mihelyt a büntető eljárás még nem tisztázott egy kérdése, a jogorvoslatoké, tisztába lesz hozva, a követendő rendszer is meg lesz állapítható s ettől függ aztán, több vagy kevesebb legyen-e a kir. táblák szánta. Horánszky kérdi, várjon mi történik a táblai pótbirákra vonatkozó, már előkészített tvjavaslattal ? Ma az első bíróságok tagjainak több a kilátásuk rá, hogy táblai birákká legyenek, mint a pótbíráknak, ami zsibbasztólag hat a munkakedvre, csakúgy, mint a soron kívüli előléptetések a kúriához. Pauer miniszter válaszolja, hogy nagy részt a pótbirákból lesznek a rendes bírók s csak kivételesen neveztetnek ki budapesti s pestvidéki, hosszabb szolgálati idővel bíró elsőfolyamodást bírált. A kérdéses törvényjavaslat annak idején ki fog tűzetni napirendre, mihelyt a fizetésekre nézve fenforgó financiális nehézségek a kormány kebelében tisztáztatnak. Tisza miniszterelnök megjegyzi, hogy néhány nap múlva fog a kormány ez ügyben nyilatkozni, addig türelmet kér. A többi tételeknél nagyobb vita nem volt. Ezután"letárgyalta a bizottság a honvédelmi miniszter költségvetését is, megszavazva az alantas tisztek díjazásának emelésére 146.490 irtot, ami ellen Helfi szólt s a Ludovika akadémiánál is 60 ezer írt többletet, mit az okoz, hogy a jövő évben életbe lép a harmadik tanév s igy 60 növendékkel több lesz az akadémiában. A növendékek e szaporodásának megfelelőleg 26000 írttal szaporodnak a bevételek is, válaszolva Jascizewski interpellációjára, melyet ez a Poroszországból kiutasított lengyelek ügyében emelt. Távirati jelentések az ülés lefolyását következőkben ismertetik: Az elnök azon kérdése után, hogy a kormány felelni akar-e ezen interpellációra, Bismarck herceg felolvasott egy császári üzenetet, mely többek közt ezeket mondja: „Figyelemmel kisérvén a birodalmi gyűlés tárgyalásait, úgy láttuk, hogy egy interpelláció van kilátásba helyezve azon feltevés alapján, mintha Németországban volna egy birodalmi kormány, mely jogosítva van megvizsgálni a tényeket, melyeket mi, mint porosz király rendeltünk el. Ezzel szemben kötelességünk megóvni a porosz királyságban való jogainkat és a szövetség minden fejedelemjének jogait. A német nemzet birodalmának szívesen áldoztunk fel lényeges felségi jogokat. Nem sajnáljuk az általunk hozott áldozatokat. Mindig tiszteletben tartottuk a birodalmi gyűlés jogait és praerogativáit, lelkiismeretesen teljesítettük a birodalom iránti kötelességeinket, megóvtuk a birodalom békéjét, de el vagyunk tökélve épp oly lelkiismeretesen megóvni és megvédeni koronánk és szövetségeseink jogait. Az interpelláció támogatóinak felfogása nem talál alapot a birodalmi alkotmányban, nincs birodalmi kormány, melynek joga volna az egyes államok felsősogi jogainak gyakorlatát ellenőrizni. A kormányok tiszteletben tartották a birodalmi gyűlés jogait, de mi követeljük, hogy a birodalmi gyűlés tartsa tiszteletben a szövetséges fejedelmek jogait ; ezen alapszik a birodalom iránti bizalmunk, ezért tudatjuk a birodalmi gyűléssel azon meggyőződésünket, hogy az interpellálók jogi felfogása ellentétben áll a német alkotmánynyal és hogy ennek ilyetén megrendítésétől megtagadtuk közreműködésünket, sőt a szövetséges kormányok jogait képviselni és védeni fogjuk.“ Ezen üzenet felolvasása után Windthorst kért szót. Bismarck herceg : „Még nem végeztem. E császári üzenetet meg kell toldanom azon kijelentéssel, hogy fenntartjuk királyi felségének azon jogát, hogy államaiban és különösen határvidékein megvédheti a német nemzetiség fennállását és fejlődését, az idegen elemek és különösen az évtizedek óta egyre terjeszkedő lengyel elemek ellenében. A király azon joga, hogy államaiban felsőségi jogokat gyakorolhat, azok közé tartozik, melyek védelmére a birodalom alapját képező szövetségi szerződés köttetett. Ha a külföld eltagadná e jogát, a császárnak joga volna e rendszabályok megvédése céljából a birodalom oltalmát kérni. A külföld ezt nem teszi, sőt támogat minket, ellenben Németországban agitációt folytatnak idegen érdekekért. Ha az interpelláció csak a lengyelektől vagy a social demokratáktól indult volna ki, vagy ha csak a szabadelvűek támogatták volna a kormány nem szólalt volna fel, de a centrum támogatása oly súlyt kölcsönöz az interpellációnak, hogy a birodalmi kormánynak tiltakoznia kell. Az interpelláció utján a szövetséges fejedelmek szállittatnak a birodalmi gyűlés korlátai elé; ez az alkotmány szellemébe ütközik és én a porosz kormány és a többi szövetséges államok nevében kijelentem, hogy az interpellációra nem fogunk felelni és a tárgyalásban nem veszünk részt.“ Windhorst: Indítványozom, hogy az interpelláció vétessék le a napirendről, egyébiránt örvendek, hogy a kancellárral találkozom a partikularistikus téren. Bismarck herceg és a szövetségtanács többi tagja elhagyják a termet. Később a költségvetési vita során Windthorst visszatért ez ügyre és kiemelte, hogy ez mint külügyi kérdés a birodalmi gyűlés elé tartozik, mely illetékességi indokokból nem hallgathat, mikor 30 ezer embert hajléktalanná tesznek. Panaszkodik amiatt is, hogy a kiutasítottak 90 százaléka katholikus , ebből az látszik, hogy a katholikus lengyeleket kiüldözik, de az evangélikust nem bántják. Bismarck erre azt felelte, hogy a szóban forgó rendszabályért majd helyt fog állani a porosz országgyűlésen; nem a katholicizmus képezi a kiutasítások alapját, hanem a polonizmus; Így akarják megvédeni a határvidéket a polonizmus ellen, mely ott négy évtized óta roppant mérvben terjedt. Bebel kijelentette, hogy a szocialista párt maga is üldözött lévén, pártolja a lengyeleket. Maguk a pártok csak ezután fogják elhatározni, hogy minő állást foglalnak az üzenettel és interpellációval szemben. Bismarck herceg a lengyelek kiutasításáról. A német birodalmi gyűlés tegnapi ülésén igen nevezetes nyilatkozatokat tett Bismarck, legsebeibbbé ajgpirult. A derék katona (káplárságig vitte, mégpedig a tüzérségnél, ami az ő körében divó fölfogás szerint nem csekélység!) nagyon feszélyezve érezte magát, talán szívesebben vette volna azt is, ha a kapitány úr előtt áll, aki késői hazajövés miatt két napi „árncelnt“ diktál rá. De mikor vége volt a kihallgatásának s a tanúk padján foglalt helyet, lopva oda tekintett néha volt kedvesére. Hiszen ez a nő neki mindig kedves volt, csak másokra nézve lett végzetes és ijesztő. Visontai védőnek ma szerencsés napja volt. Először is sikerült neki védencét kissé emberibb formába öltöztetni, mint amilyent a vádirat adott rá. Aztán nagyon megharagított magára egy csinos nőt. Ez nem tudta neki megbocsátani, hogy minden áron oly dolgokat hoz elő, amik a vádlottnő előnyére válnak. „Istentelenség a rosszakat így védelmezni, s a szegény tisztelendő urat befeketíteni akarni !“ — mondá egyszer egészen hangosan. Visontai csaknem úgy járt vele, mint az a híres színész, aki olyan étethíven adta a Moór Ferenc szerepét, hogy előadás után a publikum meg akarta lynchelni. Nagyon jól adta a védő szerepét s innét ez a félreértés. Még egy pikáns momentuma volt a délutáni tárgyalásnak. Végh Ágnes egyszer hoszszabb távollét után visszatért férjéhez, de — nem egészen egyedül. A derék Húsvét erre roppantul megneheztelt, az bántotta őt leginkább . — Hát ha annak az izének az apja — zsidó? Columbus. SZÍNHÁZ, zene,KÉPZŐMŰVÉSZET, * (A budai zeneakadémiának) mára hirdetett IV-ik évnegyedes hangversenyét, közbejött akadályok miatt e hó 18-ára halasztották el. Az elhalasztást az a sajnos körülmény idézte elő, hogy a m. kir. operai zenekari tagoktól — kik közreműködésöket biztosra megígérték és egy próbánál már jelen is voltak — a legutolsó percben az az értesítés érkezett, hogy sem a főpróbán, sem az előadáson meg nem jelenhetnek. A dologban nem volna semmi különös, ha majdnem egyidejűleg hasonló lemondás nem érkezett volna aZenekedvelők egyleteihez, minek következtében Beethoven ünnepi miséjének ismétlése is elmarad. Értenék ezt, ha az operaszínház olyan serény tevékenységet fejtene ki az újdonságok színrehozatalában, hogy e miatt a zenekari tagok idejét a sok tanulás teljesen igénybe venné. De ha végig nézünk az utóbbi két hét műsorán, nem találunk egyebet, mint rég elcsépelt operákat, melyeket a zenészek és énekesek már könyv nélkül tudnak. A múlt héten Hunyadi László, Nürnbergi baba, Naila, Borgia Lukrécia, Bécsi keringő, e héten Faust, Troubadour, Tell Vilmos, Álarcos bál. Előkészületre csak az egy „Hagbart és Signe“ Mihalovics operája van kitűzve. Ennek betanulása foglalkoztatja ma kizárólag az opera személyzetét. Azt azonban nem tételezhetjük fel oly kitűnően iskolázott zenekarról, amilyen a mi operánké, hogy ez az egy mű teljesen absorbeálná minden idejét. Hiszen máskor is készültek nem csekélyebb jelentőségű és nem kevésbé nagyszabású operákra, de e mellett a zenészeknek még mindig maradt idejük hangversenyekben is közreműködni. E lemondásnak tehát — úgy látszik, — más, mélyebben rejlő okai vannak. Hire jár, hogy az operaszínház zenekari tagjainak ezentúl egyáltalán nem lesz szabad a filharmóniai hangversenyeken kívül más hangversenyekben részt venniük és a filharmóniai hangversenyek is csak azért részesülnek kivételes elbánásban, mert azoknak élén ugyanaz az egyén áll, aki az operának is igazgatója. Beszélnek továbbá arról, hogy a filharmóniai társulat intéző körei bizonyos — nem épen indokolatlan — féltékenységgel tekintenek némely műkedvelő zeneegylet folyton növekvő népszerűségére és szép (vagyis inkább nem szép) szerivel meg akarják akadályozni, hogy ezek a műkedvelő társulatok a hivatásszerű zenészekből álló társulatnak a fejére ne nöjjenek. Nem tudjuk, mi igaz mindebből, mi nem. De ha a következmények megerősítenék e híreket, akkor majd alkalmat veszünk magunknak elmondani nézeteinket egy oly eljárásról, mely nem eredményezhet mást, mint hogy szép fejlődésnek indult zeneéletünk ismét teljes pangásra lesz kárhoztatva. * (Patti Adelina) december 12 iki hangversenyén — mint egy Budapestre érkezett távirat jelenti — a művésznőt kísérő Nicolini tenorista is énekelni fog, ami a hangverseny iránt eddig is mutatkozó nagymérvű érdeklődést bizonyára még fokozni fogja. * (Blaha Lujza asszonyt Sopronban) hallatlan érdeklődéssel várják. Mind a három előadásra már hat nappal előbb elfogytak a jegyek, Berecz Ábel a szinpártoló egyesület titkára elébe utazik Győrbe a magyar testületek (szinpártoló-egylet, irodalmi kör, és kereskedelmi kör) pedig a pályaudvarnál várják. Hírlik, hogy bankett lesz, és hogy a művésznőt Augusztinecz báró fogja vendégszerető házában fogadni. — Pálmai Ilka vendégszereplését is emlegetik. A soproni színpártoló egyesület Pálmai Ilkát és a népszínház igazgatóságát felkérte, a kedvelt művésznő vendégszereplése iránt. Az eredményt még biztosan nem tudjuk, annyi azonban tény, hogy a soproni publikum e hó 17 ike körül számít Pálmai Ilka felléptére. Ha ez csakugyan megtörténik, az ottani irodalmi és művészeti kör is felszólítja majd Pálmai Ilkát, hogy egy általa rendezendő hangversenyen közreműködjék. * (Sopronban zeneegylet) van alakulófélben, mégpedig főtekintettel a női és vegyes karra. A mozgalom élén Gerzonay Kossow Jenő áll, ki már tavaszszal rendezett kiváló sikerrel egy monstre hangversenyt. Az egyesület első és főcélja nagyobb zeneműveket (oratóriumokat stb) előadni s ezáltal a soproni közönség zeneérzetét fejleszteni. Mellékesen azt is felvette programjába, hogy tehetséges gyermekeket kiképeztet, minélfogva egy régóta óhajtott intézménynek, vidéki zeneakadémiának csiráit rejtené magában. * („Fata Morgana“), JDoppler Ferenc hátrahagyott ballet töredéke, melyhez Mosenthal