Pesti Hírlap, 1886. január (8. évfolyam, 1-31. szám)

1886-01-14 / 14. szám

Budapest, 1886 _______________________________Vili, évf. 14. (2531) szám,__________________________ Csütörtök, január 14. Előfizetési árak: _____ \ Szerkesztési iroda: EtffSsz évre 14 frt - kr­ól , Budapesten, nádor-utca 7. sz„ 1. emelet, Félévre^.^^^ 7“­ ^ fj j| ^ hová ^ érészét Kiadóhivatal, . a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, nádlir-u­tca 7- Si„ földszint, Yrr'TT/ A T TVT A T~\TT a Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap I I ) I I I I l\ A I II A II I a I 2.£~f .) egyedül: RUDOLF MOSSE-nél szétküldésére vonatkozó felszó- ■*- 1 IlVni 1 ' Uli AJ-J.TA1- ■ V'. m Parisban, 40, Rue Notredame tanulások intézendők. (les Victoires. Adósságcsinálás. Midőn 1867-ben a kiegyezés keresztül ment, reményeink alig ismertek határt. Meg vol­tunk győződve, hogy az ország, ha maga adminiszt­rálja magát, rövid idő alatt fel fog virágozni. Tudtuk ugyan, mennyire elmaradt kifejlődésében a beruházások hiánya miatt, mert a németek Bécsben sohasem rokonszenveztek a magyarok­kal. Akkor azonban, mikor a magyarokkal ösz­­tölni nem tudó idegen elemek eltávoztak s ha­zai erők által helyettesíttettek, azt hittük, hogy lelkesebben foghatunk hozzá a jólét eddig elreste­tett kütforrásainak feltárásához. Tudtuk, hogy a közigazgatás, az igaz­ságügy, a népnevelés és a közoktatás minden ága, főleg pedig a közlekedésügy, nagy össze­geket igényel, tudtuk, hogy ezeket más módon, mint kölcsönpénz által, meg nem szerezhetjük, de azt hittük, hogy semmi külön államadóssá­gunk nem lévén, hitelünket könnyen és jutá­nyosan vehetjük érvénybe. A­mint azonban az első vasúti­ kölcsön iránt Bécsben tájékozni kezdtük magunkat, azt találtuk, hogy azon nagy bankár­házak, melyek ilyekkel foglalkoznak, épen nem keresik az ajánl­kozó új klienst, sőt világosan kimondják, hogy pénzük Magyarországra nézve drága. Az egyik bankár szellemes módjában emlékeztetett, hogy ha előkelő társaságban akarunk megjelenni, bi­zonyosan Gunkelnél rendeljük meg a frakkot, mely drágább ugyan, mint ha konfekciósoktól veszszük, de előbb kelő. Ha Magyarország először jelenik meg a pénz­piacon, a Rotschild patronátusa drágább ugyan, de biztosabb mint másoké. Ily szavaknak nem adtunk hitelt, mert a pénzpiac nem volt azon időben válogatós. Páris­­ban egy másodrendű német bankárral Haberrel kötöttük meg első kölcsönünket és csodálkoztunk, hogy az nem igen kapós s nem is oly jutányos mint a minőnek reméltük, de mindenesetre meg­mutatta a válalkozóknak az utat, hová fordulja­nak. S azok csakugyan tódultak Magyaror­szágba ; pénz­intézetek keletkeztek mindennap s belga, angol, német és osztrák vállalkozók alál­­koztak vasutaink épitésére. Mi nem igen kutattuk financiális előéletüket és erkölcsi hitelüket s nem épen a legjobb financiális társaságba kevered­tünk. Midőn azután bekövetkezett az 1873-ik évi nagy válság, az uj pénzintézetek egymásután mind elbuktak, hitelünk kompromittálva volt s átláttuk, hogy az, a­mit olcsóbb pénznek tar­tottunk, utólag mégis a legdrágábbnak bizonyult. Nagy nehezen evickéltünk ki a veszede­lemből. Nagy áldozatokba került, hogy a legne­hezebb időt kihúzzuk, de végre a financiális ég is ki kezdett derülni. A fúzió megtörtént s új reményt adott, hogy az európai javuló pénzvi­szonyokat ügyesebben fel fogjuk használni. Hit­tünk az ígéretnek, hogy a deficit megszűnik. Fel is használtuk az európai pénz­piac ja­vulását. Felkerestük most azon pénzbeli nagy­hatalmak patronátusát, kiket az első hitelkeresések­nél elhanyagoltunk s méltán örültünk, hogy já­­radék­kölcsönt megalkotni képesek voltunk és adósságainkat lassan-lassan konvertálhattuk. In­gadozó hitelünk megszilárdult, a külföldi tőzs­dék megszokták a magyar hitel­papírokat s ezek­nek tisztességes helyet adtak az európai tőzsdék árfolyam-jegyzékeiben. Hitelünk javult, de a deficitek hosszú so­rát nem zártuk be, az egyensúlyt nem állítot­tuk helyre, s habár különböző csoportozások következtében ki is tudjuk mutatni, hogy a de­ficit nem is valóságos deficit, hogy ez rendkí­vüli kiadás, vagy beruházás, vagy átmeneti költség , de a vége mégis csak az, hogy minden évben több a kiadás mint a bevétel s ennél­fogva ki nem kerülhető az új adósság­csinálás, új járadék kibocsátás. Ez az uj költségvetésnek is legnagyobb hi­bája. Ez a fekete pont, melytől szabadulni nem tudunk s mely minden biztatás mellett, hogy pénzügyeink javulnak, folytonos aggodalommal tölti el azokat, a kik a közügyekkel komolyan foglalkoznak. Azt kérdezik: Lehetséges-e, hogy a­mi húsz év óta így folytattatott, tovább is még soká folytattathassék ? Ezen húsz év pedig jóformán békeidő volt, mert a bosnyák hadjáratot, bármennyibe került is, még­sem tekinthetjük komoly háborúnak. Hátha csakugyan nagy háborúba keverednénk s az igazi rendkívüli kiadások ideje állna be. Bor­zadás nélkül alig említhetjük az ily esélyt, mely pedig előbb-utóbb mégis bekövetkezik, mert az örök béke csak az álmok országába tartozik. Lehet-e ily kilátások mellett oly módon foly­tatni a gazdálkodást, amint ez eddigelé történt? Nem használ itt semmit, ha azt említik, hogy más országok sincsenek jobb állapotban mint mi; hogy a deficit mindenütt jelentkezik s hogy ennek mindenütt új adósság a vége. Mind­ez csak azt bizonyítja, hogy egész Európa egy nagy betegségben sínylődik, melyből nem bir ki­gyógyulni s ez az állandó nagy seregek roppant költsége, a fölfegyverzett béke. Pedig a mostani körülmények közt mégis senki sem merheti ko­molyan indítványba hozni az általános lefegy­verzést. Pulszky Ferenc: Közép- és főiskoláinkról, valamint szakis­koláinkról s emberbaráti és közművelődési intézete­inkről imént osztatott szét a közoktatási miniszter jelentése, mely az évi jelentés második kötetét ké­pezi. Ezúttal a jelentésnek ez a része is szokatlanul terjedelmes. Magyarországon a középiskolák száma 1884—85. évben 177 volt s e számmal a né­pesség arányához mérve Poroszország és Ausztria között állunk. A középiskolák közt 150 gimnázium és csak 27 reáliskola van. Jellegük szerint az állam vezetése alatt áll: 117, ellenben felekezeti 60. A ta­nulók száma 42,711 volt (egy évvel előbb csak 40,711.) E számból teljes 37,448 esik a gimnáziu­mokra és csak 5,489 a reáliskolákra. A sikkasztás körúton. Most N­a­g­y-K­i­k­i­n­d­a nagyközségről van szó, melyről már rég­óta mondták az ottani adófizetők, hogy ott gyaláza­tos gazdálkodás folyik. A mintegy 20.000 lakost szá­mító vagyonos községet nagy jövedelmei dacára nyo­morúságosan igazgatták. Hogy miért, az most kide­rült. Torontálmegye ugyanis már 1884. év óta fog­lalkozott a nagykikindai rendetlen pénzkezelés dolgá­val, de a megyei közgyűlés csak nem rég vergődött arra a határozatra, hogy bizottságilag vizsgálja meg a kikindai pénztárt. E bizottság kiderítette, hogy a pénztárban 119.725 forintnyi készpénznek kellene lenni,­holott csak 2232 forint volt benne. A hiány­zó 117.593 írtból csak 96 frt van rendesen fe­dezve, a többi pedig vagy értéktelen ideiglenes nyug­­tatókkal vagy semmivel sem volt fedezve. A vizsgá­lat kiderítette, hogy a városi elöljáróság a város va­gyonával oly botrányosan gazdálkodott, hogy a vá­ros a csőd szélén áll, jóllehet észsze­rű ga­zd­ál­ko­dá­s m­elle­tt évenként 15-20.000 frtot takar­íthatott volna meg. Eltekintve attól, hogy az elöljáróság a város rendes bevételével ily botrányosan gazdálkodott, még rend­­­kivüli bevételeket is teremtettek, amennyiben jogtala­nul és illetéktelenül hajtottak be egy meg nem sza­vazott és jóvá nem hagyott községi pótadót. A szol­ga­b­i­r­ó magán­számláit a közpénztárból fizettette ki s kölcsönöket vett fel belőle. A községi biró való­ságos pasa gazdálkodást folytatott, s az ellenőrző kö­zegek mind erre szemet hunytak. Ennek az a követ­kezménye, hogy Vucsetics József kikindai segédszol­­gabiró ellen a vizsgálati eljárás megindittatott. Fánk Miklós községbiró és Nikolics Vlada pénztáros fize­tésük beszüntetésével állásuktól felfüggesztettek s fe­gyelmi eljárás alá vonattak. Ezeken kívül még szá­mos hivatalnok ellen indították meg a vizsgálatot. Ez ügyben az „Orsz. Ért.“-nek azt írják, hogy a nagy sikkasztásokról a hírlapok által közölt hírek valótla­nok. Volt ugyan vizsgálat, mely nagymérvű szabály­talanságokat derített ki, melynek következtében a biró és pénztárnok fel is függesztettek állásuktól, de sikkasztás nem konstatáltatott, csakis szabályta­lan és törvényesen nem engedélye­zett kiadások, továbbá könyvelési hi­bák mintegy 100.000 frt erejéig. Ebből a községre esetleg hárulható kár biztosíttatott a fele­lősséggel tartozókkal szemben. A kár nagyságát és hogy ilyen valóban van, csak alapos vizsgálat derít­heti ki. A szolgabíróságnál sem történt felfüggesztés, mert a szolgabíró még a vizsgálat előtt lemondott. A községek rendezéséről szóló törvényt a képviselőség közigazg. bizottsága holnap, dec. 14-én d. u. kezdi tárgyalni. A székely kongresszus eszméje ellen, me­lyet Ugrón Gábor vetett föl, foglal állást a Székely Nemzet, erélyesen utasítva vissza azt a vádat, mintha „a kormány hívei hallgatnának“. A székely kongresz­­szus — mondja a cikk — alkotmányos államban sem nem helyes, sem nem jogosult. A székely tör­vényhatóságok legilletékesebbek ennél a kérdésnél fölszólalni. Maguk az erdélyrészi s főként a székely­­földi képviselők vannak hivatva minél hathatósabb akciót kifejteni a törvényhatóságok útján kifejezésre jutott érdekek mellett a parlamentben. Minden lépés, mely ezek mellett túlmegy, elhibázott, szerencsétlen lépés. Feltétlen garanciát látunk a törvényhozásban. Ennek lesz a feladata érvényre emelni a törvényha­tóságok jogosult kívánságaikat. Olyan fórumok ezek, a­melyeket alkotmányos államban mellőzni nem sza­bad. Végül felszólítja a cikkíró a székely megyék törvényhatóságait, tiltakozzanak a tervezett kongresz­­szus ellen, mely megsemmisítéssel fenyegeti az ő il­letékességüket. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. A t. Házból. Ez az a nap, a­mikor mindenről lehet be­szélni. Amerika fölfedezéséről, a Miesa király há­romszáz feleségéről, az avarokról, a milánói dómról — sőt még a költségvetésről is. Az első szónok Helly volt. És ez természetes is. Hiszen minden évben ő az első szónok a költségvetési vitánál. Minden évben elmond egy okos, kritikailag boncoló beszédet. És minden beszédében van egy szójáték és egy adoma. A szójáték most is meg volt (La bourse et la vie) de az adoma ezúttal elmaradt. (Nem csoda, hisz annyira kifosztogatott bennünket a kormány, hogy már adomáink sincsenek.) A kabarékpárt Horánszkyt küldé elsőnek a tűzbe, ki hosszasan, élesen támadta a kört-

Next