Pesti Hírlap, 1886. január (8. évfolyam, 1-31. szám)
1886-01-14 / 14. szám
Budapest, 1886 _______________________________Vili, évf. 14. (2531) szám,__________________________ Csütörtök, január 14. Előfizetési árak: _____ \ Szerkesztési iroda: EtffSsz évre 14 frt - król , Budapesten, nádor-utca 7. sz„ 1. emelet, Félévre^.^^^ 7“ ^ fj j| ^ hová ^ érészét Kiadóhivatal, . a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, nádlir-utca 7- Si„ földszint, Yrr'TT/ A T TVT A T~\TT a Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap I I ) I I I I l\ A I II A II I a I 2.£~f .) egyedül: RUDOLF MOSSE-nél szétküldésére vonatkozó felszó- ■*- 1 IlVni 1 ' Uli AJ-J.TA1- ■ V'. m Parisban, 40, Rue Notredame tanulások intézendők. (les Victoires. Adósságcsinálás. Midőn 1867-ben a kiegyezés keresztül ment, reményeink alig ismertek határt. Meg voltunk győződve, hogy az ország, ha maga adminisztrálja magát, rövid idő alatt fel fog virágozni. Tudtuk ugyan, mennyire elmaradt kifejlődésében a beruházások hiánya miatt, mert a németek Bécsben sohasem rokonszenveztek a magyarokkal. Akkor azonban, mikor a magyarokkal ösztölni nem tudó idegen elemek eltávoztak s hazai erők által helyettesíttettek, azt hittük, hogy lelkesebben foghatunk hozzá a jólét eddig elrestetett kütforrásainak feltárásához. Tudtuk, hogy a közigazgatás, az igazságügy, a népnevelés és a közoktatás minden ága, főleg pedig a közlekedésügy, nagy összegeket igényel, tudtuk, hogy ezeket más módon, mint kölcsönpénz által, meg nem szerezhetjük, de azt hittük, hogy semmi külön államadósságunk nem lévén, hitelünket könnyen és jutányosan vehetjük érvénybe. Amint azonban az első vasúti kölcsön iránt Bécsben tájékozni kezdtük magunkat, azt találtuk, hogy azon nagy bankárházak, melyek ilyekkel foglalkoznak, épen nem keresik az ajánlkozó új klienst, sőt világosan kimondják, hogy pénzük Magyarországra nézve drága. Az egyik bankár szellemes módjában emlékeztetett, hogy ha előkelő társaságban akarunk megjelenni, bizonyosan Gunkelnél rendeljük meg a frakkot, mely drágább ugyan, mint ha konfekciósoktól veszszük, de előbb kelő. Ha Magyarország először jelenik meg a pénzpiacon, a Rotschild patronátusa drágább ugyan, de biztosabb mint másoké. Ily szavaknak nem adtunk hitelt, mert a pénzpiac nem volt azon időben válogatós. Párisban egy másodrendű német bankárral Haberrel kötöttük meg első kölcsönünket és csodálkoztunk, hogy az nem igen kapós s nem is oly jutányos mint a minőnek reméltük, de mindenesetre megmutatta a válalkozóknak az utat, hová forduljanak. S azok csakugyan tódultak Magyarországba ; pénzintézetek keletkeztek mindennap s belga, angol, német és osztrák vállalkozók alálkoztak vasutaink épitésére. Mi nem igen kutattuk financiális előéletüket és erkölcsi hitelüket s nem épen a legjobb financiális társaságba keveredtünk. Midőn azután bekövetkezett az 1873-ik évi nagy válság, az uj pénzintézetek egymásután mind elbuktak, hitelünk kompromittálva volt s átláttuk, hogy az, amit olcsóbb pénznek tartottunk, utólag mégis a legdrágábbnak bizonyult. Nagy nehezen evickéltünk ki a veszedelemből. Nagy áldozatokba került, hogy a legnehezebb időt kihúzzuk, de végre a financiális ég is ki kezdett derülni. A fúzió megtörtént s új reményt adott, hogy az európai javuló pénzviszonyokat ügyesebben fel fogjuk használni. Hittünk az ígéretnek, hogy a deficit megszűnik. Fel is használtuk az európai pénzpiac javulását. Felkerestük most azon pénzbeli nagyhatalmak patronátusát, kiket az első hitelkereséseknél elhanyagoltunk s méltán örültünk, hogy járadékkölcsönt megalkotni képesek voltunk és adósságainkat lassan-lassan konvertálhattuk. Ingadozó hitelünk megszilárdult, a külföldi tőzsdék megszokták a magyar hitelpapírokat s ezeknek tisztességes helyet adtak az európai tőzsdék árfolyam-jegyzékeiben. Hitelünk javult, de a deficitek hosszú sorát nem zártuk be, az egyensúlyt nem állítottuk helyre, s habár különböző csoportozások következtében ki is tudjuk mutatni, hogy a deficit nem is valóságos deficit, hogy ez rendkívüli kiadás, vagy beruházás, vagy átmeneti költség , de a vége mégis csak az, hogy minden évben több a kiadás mint a bevétel s ennélfogva ki nem kerülhető az új adósságcsinálás, új járadék kibocsátás. Ez az uj költségvetésnek is legnagyobb hibája. Ez a fekete pont, melytől szabadulni nem tudunk s mely minden biztatás mellett, hogy pénzügyeink javulnak, folytonos aggodalommal tölti el azokat, a kik a közügyekkel komolyan foglalkoznak. Azt kérdezik: Lehetséges-e, hogy ami húsz év óta így folytattatott, tovább is még soká folytattathassék ? Ezen húsz év pedig jóformán békeidő volt, mert a bosnyák hadjáratot, bármennyibe került is, mégsem tekinthetjük komoly háborúnak. Hátha csakugyan nagy háborúba keverednénk s az igazi rendkívüli kiadások ideje állna be. Borzadás nélkül alig említhetjük az ily esélyt, mely pedig előbb-utóbb mégis bekövetkezik, mert az örök béke csak az álmok országába tartozik. Lehet-e ily kilátások mellett oly módon folytatni a gazdálkodást, amint ez eddigelé történt? Nem használ itt semmit, ha azt említik, hogy más országok sincsenek jobb állapotban mint mi; hogy a deficit mindenütt jelentkezik s hogy ennek mindenütt új adósság a vége. Mindez csak azt bizonyítja, hogy egész Európa egy nagy betegségben sínylődik, melyből nem bir kigyógyulni s ez az állandó nagy seregek roppant költsége, a fölfegyverzett béke. Pedig a mostani körülmények közt mégis senki sem merheti komolyan indítványba hozni az általános lefegyverzést. Pulszky Ferenc: Közép- és főiskoláinkról, valamint szakiskoláinkról s emberbaráti és közművelődési intézeteinkről imént osztatott szét a közoktatási miniszter jelentése, mely az évi jelentés második kötetét képezi. Ezúttal a jelentésnek ez a része is szokatlanul terjedelmes. Magyarországon a középiskolák száma 1884—85. évben 177 volt s e számmal a népesség arányához mérve Poroszország és Ausztria között állunk. A középiskolák közt 150 gimnázium és csak 27 reáliskola van. Jellegük szerint az állam vezetése alatt áll: 117, ellenben felekezeti 60. A tanulók száma 42,711 volt (egy évvel előbb csak 40,711.) E számból teljes 37,448 esik a gimnáziumokra és csak 5,489 a reáliskolákra. A sikkasztás körúton. Most Nagy-Kikinda nagyközségről van szó, melyről már régóta mondták az ottani adófizetők, hogy ott gyalázatos gazdálkodás folyik. A mintegy 20.000 lakost számító vagyonos községet nagy jövedelmei dacára nyomorúságosan igazgatták. Hogy miért, az most kiderült. Torontálmegye ugyanis már 1884. év óta foglalkozott a nagykikindai rendetlen pénzkezelés dolgával, de a megyei közgyűlés csak nem rég vergődött arra a határozatra, hogy bizottságilag vizsgálja meg a kikindai pénztárt. E bizottság kiderítette, hogy a pénztárban 119.725 forintnyi készpénznek kellene lenni,holott csak 2232 forint volt benne. A hiányzó 117.593 írtból csak 96 frt van rendesen fedezve, a többi pedig vagy értéktelen ideiglenes nyugtatókkal vagy semmivel sem volt fedezve. A vizsgálat kiderítette, hogy a városi elöljáróság a város vagyonával oly botrányosan gazdálkodott, hogy a város a csőd szélén áll, jóllehet észszerű gazdálkodás mellett évenként 15-20.000 frtot takaríthatott volna meg. Eltekintve attól, hogy az elöljáróság a város rendes bevételével ily botrányosan gazdálkodott, még rendkivüli bevételeket is teremtettek, amennyiben jogtalanul és illetéktelenül hajtottak be egy meg nem szavazott és jóvá nem hagyott községi pótadót. A szolgabiró magánszámláit a közpénztárból fizettette ki s kölcsönöket vett fel belőle. A községi biró valóságos pasa gazdálkodást folytatott, s az ellenőrző közegek mind erre szemet hunytak. Ennek az a következménye, hogy Vucsetics József kikindai segédszolgabiró ellen a vizsgálati eljárás megindittatott. Fánk Miklós községbiró és Nikolics Vlada pénztáros fizetésük beszüntetésével állásuktól felfüggesztettek s fegyelmi eljárás alá vonattak. Ezeken kívül még számos hivatalnok ellen indították meg a vizsgálatot. Ez ügyben az „Orsz. Ért.“-nek azt írják, hogy a nagy sikkasztásokról a hírlapok által közölt hírek valótlanok. Volt ugyan vizsgálat, mely nagymérvű szabálytalanságokat derített ki, melynek következtében a biró és pénztárnok fel is függesztettek állásuktól, de sikkasztás nem konstatáltatott, csakis szabálytalan és törvényesen nem engedélyezett kiadások, továbbá könyvelési hibák mintegy 100.000 frt erejéig. Ebből a községre esetleg hárulható kár biztosíttatott a felelősséggel tartozókkal szemben. A kár nagyságát és hogy ilyen valóban van, csak alapos vizsgálat derítheti ki. A szolgabíróságnál sem történt felfüggesztés, mert a szolgabíró még a vizsgálat előtt lemondott. A községek rendezéséről szóló törvényt a képviselőség közigazg. bizottsága holnap, dec. 14-én d. u. kezdi tárgyalni. A székely kongresszus eszméje ellen, melyet Ugrón Gábor vetett föl, foglal állást a Székely Nemzet, erélyesen utasítva vissza azt a vádat, mintha „a kormány hívei hallgatnának“. A székely kongreszszus — mondja a cikk — alkotmányos államban sem nem helyes, sem nem jogosult. A székely törvényhatóságok legilletékesebbek ennél a kérdésnél fölszólalni. Maguk az erdélyrészi s főként a székelyföldi képviselők vannak hivatva minél hathatósabb akciót kifejteni a törvényhatóságok útján kifejezésre jutott érdekek mellett a parlamentben. Minden lépés, mely ezek mellett túlmegy, elhibázott, szerencsétlen lépés. Feltétlen garanciát látunk a törvényhozásban. Ennek lesz a feladata érvényre emelni a törvényhatóságok jogosult kívánságaikat. Olyan fórumok ezek, amelyeket alkotmányos államban mellőzni nem szabad. Végül felszólítja a cikkíró a székely megyék törvényhatóságait, tiltakozzanak a tervezett kongreszszus ellen, mely megsemmisítéssel fenyegeti az ő illetékességüket. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. A t. Házból. Ez az a nap, amikor mindenről lehet beszélni. Amerika fölfedezéséről, a Miesa király háromszáz feleségéről, az avarokról, a milánói dómról — sőt még a költségvetésről is. Az első szónok Helly volt. És ez természetes is. Hiszen minden évben ő az első szónok a költségvetési vitánál. Minden évben elmond egy okos, kritikailag boncoló beszédet. És minden beszédében van egy szójáték és egy adoma. A szójáték most is meg volt (La bourse et la vie) de az adoma ezúttal elmaradt. (Nem csoda, hisz annyira kifosztogatott bennünket a kormány, hogy már adomáink sincsenek.) A kabarékpárt Horánszkyt küldé elsőnek a tűzbe, ki hosszasan, élesen támadta a kört-