Pesti Hírlap, 1886. február (8. évfolyam, 32-59. szám)

1886-02-01 / 32. szám

Budapest, 1886 VIH. évf. 32. (2549) szám. Hétfő, február I. Előfizetési árak: ’____ __ Szerkesztési iroda: Egész évre . ..UM­­kr. Sfök 1 HS f “J. a, L emelet Félévre .... 7­0­­ » BT*I mm„ I»«MM W if §1 m mm —— llovj! * Hp szellemi részét Negyedévre ? . 3 » 50 * IS) JSfl gP® ágBk ■»!« M g§|__SE §1 gp«k {$1 |g§L HmRA minden közlemény Egy hóra. . . 1­­ 20 » fjffiBBy 5H BR ef BMm Hl Hi K3 Ha fSia '81 intézendő, r. . . A B£gÉ|| ijfV Ki BBE BBttH H HrP ssa BfifeslW Bermentetlen levelek csak Egyes szám helyben 4 kr. f§f BP B B B fl B BK 1 Mm iP^ ismert kezektől fogadtatnak el. Vidéken 5 kr. H B___1 | g| ||| || Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék nem ada i ■ ^^B B B B B B B1BBB Hirdetések Kiadóhivatal: ___ a kiadóhivatalban vételnek fel. Budapest, Danor­ Utca 7. S!„ földszirtt, Tv/^VT TrrTT/ a T TkT A T­TT A Pl /SuStVPIaIX Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap KI ) | I I I K A I II A III A I , A ) egyedül: RUDOLF MOSSE-nél szétküldésére vonatkozó jelszó- VyXjX X XA vXa.X AvXXX AAJXXA ■ • •/ Párisban, 40, Rue Notredame támlások intézendők. des Victoires. A hatalom. Parlamentarizmus, szabadelvű­ség, demo­krácia és minden ami ezekhez tartozik, rohamo­san kezd lefelé hanyatlani a kontinensen. Alig van már egy szabad intézménye az alkotmányos monarchiának, melyet a hatalom centripetalis ereje ne forgatna a maga központja körül. A központok ereje általában véve min­denütt erősödik s a részek nem bírnak ellen­­állani neki. Amint a társadalom nagy felületén valami lazulni kezd, elementáris erővel ragadja magával azt a hatalom mechanikája. Ott leszünk nemsokára megint, ahol az emberek, intézmények, a morális és anyagi javak mind-mind egyetlen akarat uralkodása alá kerülnek. Hol vannak már azok az ékes politikai doktrínák, amelyeket velünk a tudós tanárok szent igazságok gyanánt közöltek az iskolában! Mivé lett a parlamentarizmus tana, ame­lyet az írók Montesquieu óta egész könyvtárak­ban fejtettek ki a legfinomabb részletekig. Ame­lyet a tömegek fegyverrel is kivívtak, ha más­képen nem ment. S amelyek, az egy Muszka­országot kivéve, mindenütt belekerültek az álla­mok sarkalatos törvényei közé. Mivé lett a liberalizmus, mely évtizedekig fáradozott a közszabadság és a monarchikus ha­talom egyensúlyának helyreállításán s mely a nép joga mellé állott mindig, ha az egyensúly ingadozni kezdett. Mivé lett a demokrácia, mely a középkor bilincseiből egész nemzeteket kiszabadított s az egyesek hatalma helyett a nép jogait, jólétét és boldogságát állította oda legfőbb célja gyanánt az államoknak. Ma minden bomlik és hanyatlik lefelé. S nem kell épen Bismarckig menni, hogy ezt észrevegyük. Tekintsen bárki maga körül és a visszafejlődés nyomait meg fogja találni minde­nütt. Az óriási hadseregekben. A hatalmi érde­kekért hozott hallatlan pénzbeli áldozatokban. Az állami hatáskör folytonos növekvésében. Az intézmények és intézetek államivá tételében. Az adónemek gyors szaporodásában. A szabadabb nézetű emberek megritkulásában. Az autonom erők növekvő tehetetlenségében. A társadalom nyomott hangulatában s még a házi tűzhelynél is, ahol a praktikus megélhetés föltételei a meg­győződéseket és erkölcsöket már a gyermek szí­vében a hatalom követeléseivel jó eleve össz­hangba hozzák. A reakció meg van alapítva mindenütt. A politikában, a társadalomban, a divatos nézetek­ben, az iskolában, a nevelésben és a morálban. S ha a német vaskancellár elérkezettnek látja az időt a hatalom szavát ridegen proklamálni, az csak azt mutatja, hogy a német birodalom­ban már meg lehet tenni ezt is. Ott már meg­érett minden arra, hogy a kancellár így kiált­son oda egy 26 milliót tevő nemzet képvise­lőinek : „Nyomorult, gyáva volna az a miniszter, a­ki ilyen szorult helyzetben nem kockáztatná fejét és becsületét, hogy a hazát egy hazafiatlan parlamenti többséggel szemben megmentse!“ A többséggel szemben! Ez XIV. Lajos szava, bővített kiadásban, némi élelmességgel elvegyítve: L’état c’est moi. Proklamációja an­nak, hogy a többség ellen is lehet, sőt ha a kormány úgy hiszi, kell is kormányozni a be­csületes miniszternek. Nyílt hadüzenet minden­féle alkotmányosdi játék és konstitucionális biz­tosíték ellen. A brutális nyilatkozat kétségtelenül megle­petést okozott a vérrel és vassal egymáshoz ra­gasztott német­ birodalom különféle részeiben. Mindazáltal Bismarck hercegnek sem a „feje“, sem a „becsülete“ kockán nem forog. Ő meg fogja menteni a maga Poroszországát a saját módja szerint. Kikerget néhány százezer embert, diszlokálja a német elemet kelet felé és ha kell, le fog győzni mindent a hadsereggel. Méginkább pedig azon félelemmel, mely az alattvalókat ek­kora hatalom és ekkora durvaság láttára ellepi. Hát ez majd meglesz Németországban mind , ha meglesz. Bismarck szavának azonban az a tulajdonsága van, hogy az messze elhallat­­szik. Őt magát pedig szívesen veszik mintaké­pül a hatalom tetőpontján álló államférfiak az alkotmányos monarchiákban. Példák vannak rá,­­ hogy a Bismarckizmus mindenütt hatalmas hódí­tásokat tesz. S most épen csak arra van még szüksé­gük a parlamentáris államoknak, hogy Bismarck ezen alkotmánymagyarázatát is importálják. Tekintsünk csak a magunk parlamentáris életére s jegyezzék meg, hogy nálunk a parla­mentarizmus, épen mert a kormányzás legfonto­sabb két ága: a külügy és hadügy onnan ki van­ emelve, aránylag még mindig a legszabadelvűb­­bek egyike. És mégis mennyire aláhanyatlott. A válasz­tási jog nem terjedt, hanem korlátozást nyert. A képviselői mandátum meghosszabbíttatott. A gyülekezési jog önmagától összezsugorodott. A sajtó szabad, de hatását nagy részben elveszí­tette. Az önkormányzatra nem jár jó idő. A bí­rói függetlenség chartáját sok helyen átlyukasz­totta a közigazgatási hatalom s épen most akar­ják beleütni a legnagyobb lyukat. Egyébként a parlamenti szellem is nyomott és rossz. A képviselők nagyobb része nem kép­visel ott már semmi közérdeket, csak azt a pénzösszeget, a­melyet a választásra elfogyasz­tott. A túlnyomó rész a mandátumot nem tekinti a nép vagy a nemzet megbízásának, hanem a magánérdekek egyik lépcsőjének, a­mely drága ugyan, de fölfelé vezet. A viták színvonala is ehez van mérve. Csak egy évtizeddel is ezelőtt, a parlament nálunk épen úgy mint másutt, erélyesen beleszólt a kül­politikába. Érvényesítette a nemzet akaratát és korrigálta a kabinet­politikát. Ma csak interpel­­lálgatnak s nem hatnak le a külpolitikai helyzet mélyébe. Meghallgatják a minisztert és belenyug­szik mindenki, hogy a külpolitika egy olyan szentség, a­melyről nem lehet beszélni, csak hinni kell benne vakon. Helyzetek támadnak, konfliktusok fenyegetnek, háború folyik, béke köttetik és milliók érdekei döntetnek el a­nél­kül, hogy ezen milliók a maguk részéről, képvi­selőik által számbavehetőleg ellenőrizhetnék az állam legnagyobb és legvégzetesebb akcióit. Így van ez nálunk, a­kik liberalizmusunk foszlányaival, hogy ne mondjuk rongyaival, olyan szívesen kérkedünk a külföld előtt. Hát még hogy van egyebütt, különösen a germán világ­ban, beleértve a mindinkább visszamenő és min­dig kevésbbé német Ausztriát. Egyszóval Európa közepén a parlamenta­rizmus mindig üresebb formává alakul át. S a parlament mindinkább kezd hasonlítani egy tes­tülethez, mely tanácskozik, de nem dönt. Ha olyan tanácsokat ad ,é s többnyire olyanokat ad, •a amelyek a hatalomra kedvezők, akkor meg­hallgatják ; ha pedig mást akar, mint a souve­­rain kormány, akkor egyszerűen nem hallgatják meg. Még csak a feloszlatás remediuma sem ke­rül szóba. Megszoktuk ezt a visszaesést a porosz­francia háborútól datálni. És igazunk is lehet benne. De mindenesetre nagy hiba, ha ebben a mi államférfiaink továbbra is megnyugosznak. Nemzetünk, társadalmunk és államunk nagy függésére és még nagyobb gyöngeségére vall, hogy a középeurópai centrum röpereje a mi parlamentáris életünket is magával bírta ra­gadni s a germán reakciób­a mi is beleestünk. Bismarck a lengyelek ellen. — A tárgyalás utolsó napja. — Tegnap fejezték be a porosz képviselőházban a lengyel vitát. A szabadelvűek nevében Ricker­. Szólalt föl, aki már a birodalmi gyűlésben is erélye­sen lépett föl a kiutasítási rendszabályok ellen. Be­széde, mely élesen bírálgatja a kancellár föllépését heves kifakadásokra és zajos jelenetekre adott al­kalmat. A vitát Tiedemann konzervatív párti képvi­selő nyitotta meg. Nézete szerint a lengyelek a je­zsuitáknak köszönhetik kemény sorsukat, mivel azok szellemében járnak el. (Gúnyos közbeszólás a cen­trum részéről.) A lengyelek kiutasítása olyan rendsza­bály, melyet minden nemzeti szellemű csak helyeselhet . Utána Ricáért szólalt föl, hogy azonnal a kan­cellár álláspontját támadja meg. Folyton nemzeti szempontból bírálgatják a kiutasítási rendszabályo­kat, noha a szempont nem ide való. Próbálják csak meg a kancellárnak a pálinka-monopóliumot megadni, azonnal hajlandó lesz koncessziókra és szelídebben jár­da kiutasításokkal. Hiszen a pálinka-monopóliumot is úgy mutatták be, mintha ettől függne a német nem­zet jóléte (Helyeslés balról). Bismarck herceg Unrud és Virchow beszédeit idézte a konfliktusok idejéből: ha Gneist és Sybel beszédeire is hivatkozott volna, egészen más képet nyer a vita. De így vagyunk a szántszándékos egy­oldalúsággal ! („Nagyon helyes !”• balról) Talán elfe­lejtette a kancellár úr, hogy alkotmány szegéseiért utólag megadtuk neki az indemnitást s hogy­ e sze­rint a régi viszály be van fejezve. Ő maga elismerte 1876-ban, hogy mi a konflktusok idején nem tudhat­tuk, hova vezet az ő politikája. Talán ő maga sem tudta egészen bizonyosan. A birodalmi kancellár titkos összeköttetéseket említett, melyeket a szabadelvűek akkor állítólag Fran­ciaországgal tartottak fen. Tartok tőle, hogy a szol­galésba hivatalos sajtó folytatni fogja ezt a themát. Hiszen megértük már azt is, hogy mint a szabad ke­reskedelem híve­it azzal vádoltak minket, hogy meg lettünk vesztegetve a Goldenklub által. A kancel­lár kötelessége lett volna nevekkel előállni, s ha erre nem képes, akkor hall­gasson. (Közbekiáltások jobbról.) Mi épen olyan jó hazafiak vagyunk, mint a kancellár. Önteltségnek tartom, ha valaki jobb hazafinak tartja magát, mint mint mi vagyunk. (Élénk helyeslés balról.) Nevet­séges attól tartani, h­ogy "a keleti határon fekvő tartományok lengyel propaganda által volnának el- Mai számunk 8 oldalt és előfizetőink számára külön zenemellékletet tartalmaz.

Next