Pesti Hírlap, 1886. február (8. évfolyam, 32-59. szám)
1886-02-23 / 54. szám
Vili, évf. 54. (2571) szám. Budapest, 1886 Kedd, február 23. Előfizetési árak: Egész évre ... 14 írt — kr. Félévre .... 7 » — » Negyedévre . . 3 » 50 » Egy hóra. ... 1 » 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor utca 7. sz. földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPILAP. (fl) Szerkesztési iroda: Budapestea, nscorstica 7. sz I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Parisban, 40. Rue Notredame des Victoires. A visszavont szakasz. Nem boncolgatjuk azon szavakat, melyekkel Tisza Kálmán a szabadelvű párt tegnapi értekezletén és ma a képviselőházban a törvényhatóságok rendezéséről szóló javaslatnak sokat megtámadt 54-ik szakaszát visszavonta. Ha igaz azon közmondás, hogy a visszavonuló ellenfélnek aranyhidakat kell építeni, akkor botorság volna utólagosan vitatkozni a fölött, bírt-e benső indokoltsággal a kérdéses szakasz ellen kifejtett agitáció, avagy nem. Tény az, hogy úgy igazságszolgáltatásunknak elsősorban érdekelt közegei, mint maga a közvélemény határozottan sérelmesnek tekintették a kérdéses pont által a főispánoknak adott megbízást a bírói függetlenségre nézve. Még apathiára hajlandó közéletünkben is a fölháborodás izgalmát kelti föl a javaslat által a főispánoknak juttatott szerep. Nem vagyunk hát hajlandók elhinni, hogy ez az agitáció mesterkélt lett volna. De e fölött, ismételjük, meddő dolog volna többé vitatkozni. A kormányelnök ép oly tapintatnak, mint elfogulatlanságnak adta jelét, midőn kijelenté, hogy a kormány elejti a sok oldalról megtámadt szakaszt. Tisza Kálmán, ki szívósan szokott ragaszkodni előterjesztéseihez, bebizonyítás tette által, hogy számol a közvélemény követeléseivel s nem keresi akaratosan a céltalan konfliktusokat. Nincs e meghátrálásban semmi lealázó. Ellenkezőleg a miniszterelnöknek dicséretére válik, hogy nem kötötte magát oly rendelkezéshez, mely széles körökben elterjedt meggyőződés szerint a legkietlenebbé tette volna a közigazgatási s a bírósági hatóságok közötti viszonyt. Bizonyára szükséges, hogy a kormány információkat nyerjen főispánjaitól a bírói kinevezéseknél, ámbár nem hiszszük, hogy a nálunk dívó protekcionális rendszer mellett ezen információk mindenkor mentek lennének a részrehajlástól. De egyenesen törvény útján bízni meg a főispánt ily szereppel, annyit tenne, mint függővé tenni a megyei adminisztratív hatóság fejétől a bíróságok tagjait. Az állami hatalom jelentkezésének és ellenőrző tevékenységének barátjai vagyunk mindaddig, míg az bizonyos korlátok között marad. De a francia második császárság préfet de point-jának mintájára idomított főispán soha se lenne a mi ideálunk. Amily természetes, hogy a rendezett közigazgatással bíró államokban kell lenni közegnek, kitől a kormány információkat szerezhet be a megyei viszonyokat és embereket illetőleg, és oly abnormis volna e közeget törvény rendelkezésével olyan Dalai-Lámává tenni, aki megbolygathatná a bírói függetlenségnek féltve őrizett körét is. A miniszterelnök egyébiránt kijelentette, hogy a sérelmes szakasz intézkedései gyakorlatban eddig is érvényben voltak s hogy e gyakorlatot ezután is föntartani szándékozik. Miután e praxisnak sérelmes következményeit a bírói függetlenségre eddigelé nem tapasztaltuk, a bizalmas jellegű fölvilágosítások ellen nem lehet semmi szavunk. A dolognak azonban egészen más látszatja és jelentősége lett volna, ha az 54. szakasz csakugyan életbe lép, a maga rideg hatalmi intézkedéseivel. A sérelmes szakasz elejtése jó benyomást fog kelteni úgy bírói, mint jogászi körökben-Nem rész taktika politikai szempontból sem. A kormányelnök kicsavarja engedékenysége által a javaslat ellenfeleinek kezeiből a legélesebb fegyvert, melylyel a javaslaton a legmélyebb sebeket üthették volna. Most már nem foroghat fen kétség az iránt, hogy a kormánypárt tömör sorokban fog sorakozni a közigazgatási javaslatok mellett. De Tisza Kálmán engedékenysége, ha a politikai eszély ténye is, egyúttal a közvélemény diadala. Nagyon örvendetes volna, ha ez a közvélemény a liberalizmus minden kérdésében imponáló hatalommal lépne a sorompók közé. Sokkal előbbre volnánk akkor szabadelvűség dolgában Magyarországon, a „pesti hírlap 11 tárcája. A cigáró. Vasárnap délután. Infanterist , Stefán Kapta készen van a toilettel. Most még csak a jobb láb elegányos kifeszítése következik, meggyőződést szerzendő, vájjon jól feszül-e a nadrág, azután ugyanez a művelet a ballal, végül pedig Stefán Kaptának teljes életnagyságban való kinyúlása, mell kifeszítése, a vállaknak némi kis billegtetése, vájjon az elasztikus mozdulatokban nincs-e fogyaték, s ezzel Stefán Kapta meg van teljesen győzve, hogy ő ma a promenádon ellenállhatatlan. Azaz, még nem egészen. Még hiányzik valami. Oda megy az ágya fölött levő polchoz s erősen kutat-mutat, egyre dörmögve: — Hol vagy kutya ? No nézd, hát nem elcsípték. Már ez még is csak szívtelenség . . . Hoppy, itt vagy! Diadallal húz elő a polc rejtekéből egy férfi elszitt virzsina-szivart, s a megtalált kincset beledugja a waffenrock szélei közé, ahol a gombok vannak és pedig vízszintes fekvésben, a szalmás véget hagyva künn a kiváncsi emberi szemek számára. Azután nyalka, de mégis úri módon kényelmes léptekkel megindul a sétára. Az első fordulót csak ebben a helyzetben teszi meg a sétányon. A cigarót még nem kell elővenni. Még nincs ott senki sem a „társaságból“ s a mindenféle civil népségnek eleget imponál a agárénak a kabátból kikandikáló szalmás vége is. a cigaro maja csak akkor veszi át méltó szerepét, ha megérkeznek a Katák meg a Jurcsák. A sétány túlsó végén két tiszti szolga alakja bukkan föl. — Hm, hm, — dünyögi a baka, — kijöttek a „kutyamosók.“ Hogy nem röstellik mutogatni magukat fényes nappal. Ne hadd lássanak az árvák valamit. Óvatosan kivonja a drága fél cigárót a kabát vágányból, agyarai közé dugja s e mögül vet oda egy lenéző, büszke tekintetet a szegény „kutyamosókra“, akik melancholikusan ődöngnek az utón cigáró-mentes állapotban. — Szégyentik magukat az atyafiak, — folytatja magánbeszédét a baka. Hja, hajh, nem lehetünk mindnyájan egyformák, urak és vergoniát szívók. A cigárat elegánsan billenteti fogai közt, hol a menynyek birodalma felé irányítva az állását, hol a fekete föld felé, de a világért sem gyújtva rá. Kímélni kell a drága vagyont. Hanem azért a látszat kedvéért hegyeseket köpköd jobbra-balra a nagy élvezetnek alatta. E közben népesedni kezd a sétány. Gyermekzsivaj hangzik föl s e mögött csinos pesztrák alakjai mozognak elő a horizonon. Itt-ott egy szárazdajka topog az oldaluton, ölében szunditó aprósággal s hamiskás arcát kíváncsian forgatja az árnyas fejkendő alatt. Baka szemnek mindez kedves látomány. A mi bakánk is érzi, hogy itt vannak a nevezetes percek. Peckesen jár, mintha nyársat nyelt volna, a cigáró kihívóan ágaskodik a fogai közt, merev egyenességben. Vele szentben egy baka-führer sétáltatja i ■■ imm ii rn—b—wtm ti 11— kevélyen az ű galambját. Jönnek egyenesen feléje. Bakánk belátja, hogy most már jelentősebb cselekménynyel kell fellépni, ha hatást akar elérni. Itt már nem elég a gyújtatlan cigara egymagán. Nagy kínnal előhalász a sipkája béléséből, a fülei mellől valahonnan néhány gyufaszálkát és a bakkancs talpán, nadrág folyamatján végig duzgálja azokat, nagy buzgalommal törekedvén rágyújtani a cigárára. A szivar füstölög, bomlik, valóságos tüzet okádó kráterré válik, de nem akar meggyuladni. Vörösre kifújt ábrázattal mormog a baka a gyufákra. — Akaszszák föl, aki fabrikált. No már mégis! Az ember már rá se gyújthat a mai világban. Égsz-e már ? . . . Ez a nagy vesződség azonban csak addig tart, amig a führer elsétáltatja mellette a „galambot“. Mikor elvonultak, bakánk közönyösen dugja ismét vissza a gyufákat s a szivart megint csak égetlen állapotban szopogatja tovább. Ez a művelet háromszor-négyszer ismétlődik, mindannyiszor valamikor csak hatásra nyílik alkalma a cigárónak. Egyszerre az után egy vállas leányzó alak gömörödik elő. Bakánk szive megdobban. Ez a „legszebbik Marosa“, az ő legújabb ideálja, akivel azonban még nem ismerkedett meg. Most kell még csak vitézül kirukkolni. A cigáró egy pillanat alatt pompásan ég s bakánk foghegyre szorítva, oly vehemenciával pöfékeli a füsttömböket, mint egy gőzmasina kéménye. A vállas ideál bizonyára szive mélyéig meg van hatva ennyi úri tempó láttára. A legszebbik Marcsa ellibeg, magával vivén egy vergániás baka hóditó emlékét. Embe— A Pe 8 ti Hirlap eredeti tárcája. — Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz. Kivel szövetkezzünk ? Államok sorsa, fönnállása, boldogulása, kevésbé függ azoktól a diadaloktól, melyeket hadvezéreik a zöld mezőn, mint azoktól, melyeket diplomatáik a zöld asztalok mellett vivtanak ki. Hatalmas, nagy országokról tud regélni a história, melyeket fényes csatatéri győzedelmek egész hosszú sora sem is ért az élők között föntartani. Dicső csaták emléke még ma is él s lelkesítő például szolgál az utónemzedéknek, holott a nép, mely azokat vivta, elenyészett, nincs sehol s még izmagva sincs sehol. Hasonlóak a mérhetetlen távol eső csillaghoz, mely lehullt, mire fénye földünkig ért. A fényt még látjuk, de az égi test, mely kilövellő, már a semmiségé. És látunk államokat, vereségekben gazdag, győzedelmekben szegény országokat, melyekről szinte elképzelhetetlen, miként tudtak megalakulni, de léteznek, virágoznak és számot tesz-