Pesti Hírlap, 1886. június (8. évfolyam, 151-179. szám)

1886-06-01 / 151. szám

n­ ­szki Bécsben, a­z­k­i tábornok ma B­é­c­s­b­e ér­ke­z­e­tt, mint állítják, magas helyről vett meghívás következtében. Ezt sürgönyzik az osztrák fővárosból. A meghívás természetesen különböző okok­ból történhetett s e pillanatban még nem ismer­jük­ a valódi okot. Csak annyi bizonyos, hogy ez az esemény nem látszik alkalmasnak csilla­pítón hatni a budai katonai temetőben történt tüntetés, a főherceg-tábornagynak szarajevói be­széde s a gróf Belcredi szavai által nálunk föl­izgatott kedélyekre. Mert nehéz föltételezni, hogy Janszki vezérőrnagy azért hivatott Bécsbe, mi­kép ott tudtára adják neki irányadó helyről is, hogy cselekedete csakugyan tapintatlan és hely­telen volt. Ilyen megrovást máskép szoktak el­végezni a katonaságnál. Ez esetben a tábornok nem hivatott volna meg Bécsbe, hanem egysze­rűen megkapta volna nyugdíjaztatását a szokott szolgálati utón. Mi célja lehet tehát akkor annak, hogy Bécsbe rendeltetett ? Meg akarják neki édesí­teni azt a keserű labdacsot, melyet Tisza Kál­mántól kapott ? Biztosítani akarják Hentzi em­lékének dicsőítőjét, hogy áthelyezése csak a magyar közvéleménynek hozott — s pedig na­gyon kelletlenül hozott — engedmény volt ? Tudatni akarják vele, hogy a történtek dacára is teljesen bírja a döntő körök rokonszenvét? . Lehetetlen, hogy e kérdések föl ne merül­jenek, mikor a fönnebb említett okból eleve is kizártnak látszik az az eshetőség, hogy .lanszki csupán azért parancsoltatok Bécsbe, miszerint megdorgálják. De ha a dolog így áll, akkor na­gyon jogosult azon aggodalmunk, melylyel e meghívás következményei elé tekintünk. Mert ha megtörténnék az, a­mit elhinnünk nem en­ged a legfelsőbb hadúr alkotmánytiszteletébe ve­tett bizalmunk; ha megtörténnék, hogy a kato­nai befolyás Janszki számára előléptetést vagy kitüntetést biztosítana, egy ilyen esemény­­nek beláthatlan politikai követ­kezményei lennének; oly következ­ményei, melyek végzetes események színhelyévé tennék e monarchiát. Nagyon jól tudjuk ugyan, hogy — bár némely urak Bécsben a Bourbonok módjára nem tanultak és nem feledtek semmit —■ a vi­szonyok ma egészen mások, mint harmincnyolc évvel ezelőtt. De nem tehetünk róla, ha Janszki tábornok feltűnő meghívása Bécsbe eszünkbe juttatja, hogy volt idő, midőn ő­felsége, a ma­gyar király első felelős kormánya által lázadók­nak és pártütőknek nyilvánított tábornokokat a katonai reakció szintén meghívott Bécsbe, hogy ' 'sitsa őket a döntő körök kegyéről. Szeretjük hinni, hogy a Janszki meghívása 'elkeltett aggodalmaink alaptalanoknak fog­­zonyulni. De azt lehetetlen elhallgatni e­gy, a magyar miniszterelnök által „fa­jr és helytelen“ cselekedetéért nyilváno­­s grovott tábornoknak megidézése Bécsbe ,s helyhez“ oly szokatlan és ti nő jelenség, mely tért enged a n­ugtalanitóbb föltevésekre is. Akkor kivált. Az az eszme. Él­et adó, lángot gyújtó láthatatlan nagy hatalom, mely millió szivet arra kényszerit, hogy egyszerre dobbanjon s milliói..-Egy vele gondolko­zását tereli egy irányba! Valami titkos sejte­lem, mely személyes ellenségeket is meg tud győzni, hogy ha ebben egyetértenek, mindany­­nyiuknak csak javára szolgál s megdicsőíti va­­lamennyiöket! Egy közlekedő szikra a föld és ég között, mely e sárgöröngy szülöttével meg­érteti, hogy van valami szebb, nagyobb, neme­sebb és drágább is, mint csak az önérdek és a mindennapi kenyér. Egy láthatatlan fonál, mely az örökkévalósághoz fűzi a halandót s meggyő­ződésévé teszi, hogy nem test csupán, hanem van lelke is, elmúlhatatlan része az örökké való istenségnek! Az eszme! A mi nagy, dicső, magasztos dolog van a világon, mind általa jött létre. Az teremtett nagy célokat, azok utáni vágyat, erőt és akara­tot. Az teremtette az egyes embereket test­vérekké, olvasztotta társadalommá az alkotott államokat. Nélküle alig állnánk magasabban az ügyesen idomított állatok valamely nagy sere­génél, a­melyeknél szintén nem hiányzik az ér­telmiség egy bizonyos foka. Igen, az államokat is az az eszme terem­tette. De az egységes eszme. A „cívis romanus sum“ eszméje az egész ismert világot meghódí­totta, egy állammá tette. Miért ? Mert nagy esz­me volt és hatalmas. De különösen azért, mert egységes volt. Uralmát, souverain legfőbb ál­lását nem merte vitássá tenni semmi más. Lett volna mellette egy világot uraló másik eszme is, vele egyrangú, mely harcra kelve vele, nem en­gedte volna érvényesíteni alkotó erejét; vajjon megalakulhatott volna-e a nagy világbirodalom ? Soha! Azok az államok a nagyok, az erősek ma is, melyek egy egységes eszmének uralma alatt állanak. Egyet ismernek el főnek, mely mind­annyi fölött dominál s melynek magaslatáig más eszméket fölhatolni nem engednek. A hol ezt megengedik , ott nagy veszedelmek Damokles­kardja függ az állam fölött. S ebben a szerencsétlen helyzetben van a mi monarchiánk. A többi államok, kivétel nél­­kül, mind, de mind egy eszmének hódolók s ezért egységesek. Nálunk a régi múlttal szakí­tani nem tudók átkos babonája a mellett az eszme mellett, mely államokat teremtett, föl hagyott burjánozni egy másikat, melynek gyökere nincs ugyan sehol, de mely, mint a természetes növé­nyek életnedvéből élődő parazita, mesterségesen ápoltatik, hogy nőjjön többe azoknak, a me­lyeken indái föllusí­znak a magasba. „Birodalmi egység“ ez annak az élődő nö­vénynek a neve. Soha se tudott megszületni s mégse bit meghalni. Nincs sehol, mégis ott van mindenütt. Fölállították szuronyokkal s össze­törtek alatta még a szuronyok is. Proklamálta császári parancsokkal, soha se hódolt meg neki senki ingyen. Mikor szerencsétlenséget hozott népekre és uralkodó házra, mikor már nem volt többé még buta fikció gyanánt sem föntartható,’ eltörülték törvénynyel, királyi ünnepélyes eskü­vel. S íme, meg van ma is, hirdetik magas sze­mélyiségek, egyedül üdvözítő tan gyanánt s hűt­lenség, felségárulás, herezis gyanújába fogják mindazokat, a­kik ahhoz a régi eszméhez ra­gaszkodnak, melynek, mint Prometheus égi szik­rájának, elég ereje volt embertömegekben az ösz­­szetartozandóság lángját meggyujtani s őket ál­lamalkotásra képesekké tenni. Egy eszme, igen, alkothat és alkot is álla­mot. De kettő megöli a létezőt is. Az az eszme, a mit a közös hadsereg főintendánsa Boszniában s a­mit egy elkopott miniszter az urak házában hangoztattak, nemzeteket gyilkoló parazita eszme, melynek nyakát szegte 1867-ben a Magyarország törvényes királyává koronázott uralkodó esküje. Az egységes császári abszolút birodalom 1867-ben gyalázatosan összeomlott,­­ nem annyira az ellenség csapásainak, mint saját bűneinek súlya alatt. Jött helyébe két önálló alkotmányos állam, melyek egyike az örökös tartományokból alakult, másika a szent István koronájához tartozó országokból jön visszaállítva. E két állam között szoros reálunió köttetett, közös uralkodó, közös védelmi kötele­zettséggel és közös külképviselettel. Ebben a szellemben kellett átalakulni minden intézménynek, ha az alkotmány mellett jogosultan megállani akart. Nem sürgettük az átalakulást, tud­va, hogy minden dolognak időre van szüksége. De adtunk időt rá eleget, türelmetlenséget szemünkre nem vethet senki. Közel két évtized elég arra, hogy bármely elavult intézmény legalább a jeleit,, mutassa annak, hogy megindult a természetes, az okvetlen szükséges, az elkerülhetetlen átala­kulás felé. S mit látunk ? Látjuk azt, hogy még most is annak a szellemnek hangoztatják a változha­­tatlan fönnmaradását a közös hadseregben , magasabb szükség gyanánt, mely az erős elnyomás korszakában, az alkotmány­zása, a királyi eskü előtt volt a f' lomé, s mely az alkotmány r szuronyt és ágyút szegez. Hát tudnunk kell ' melyik a hazugság, ’ nem állhat meg e' mely Magyarors mióta fönnáll küje újból r nem lehet igazi lor 7 köze len Vik­, évf. 151. (2668) szám. Kedd, junius I. Szerkesztési iroda: Budapest, nádor-utca 7. sz., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. POLITIKAI NAPILAP. .rítt •­s Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaországi részére pedig egyedül: RUDOLF MOSSE-nél Parisban, 40, Rue Notredame des Victoires, midőn egyre világosabbá válik, hogy Belcredi „megrendelésre“ glorifikálta a régi osztrák ka­tonai szellemet az osztrák urak házában. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next