Pesti Hírlap, 1886. június (8. évfolyam, 151-179. szám)
1886-06-01 / 151. szám
4 koron Zrínyi Miklós mondott: „Ne bánszd a magyart!:‘ Tudomásul veszem a miniszter úr jelentését. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József szintén tudomásul veszi a jelentést, de kénytelen azon jelenségek után, amelyek felmerültek, kinyilvánítani azt is, hogy rossz szolgálatot tesznek azok nemcsak a fejedelemnek, hanem azon általuk ápolt és képzelt hiú agyrémnek, a birodalmi egységnek is, akik azt mondják, hogy a hadseregben nyilatkozik egyedül a birodalmi lelkesítő érzék, a császár iránti hűség és a fekete-sárga lobogó alatt az összes néptörzsek testvéri szeretete. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azok nem mondanak igazat a fejedelemnek és nem mondanak igazat a nemzetnek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar nemzet igen, ki akart békülni a fejedelemmel, de a magyar alkotmánynak tisztelete, a magyar nemzetnek megbecsülése mellett és a magyarnemzet ős, százados hagyományai szerint. És nem a fekete-sárga lobogó, hanem a vörös-fehér-zöld szinű nemzeti hagyományos zászló az, mely alatt hívek lesznek még a közös hadseregbe beeröltetett vagy betett gyermekei is e hazához és annak alkotmányához. Ez azon hagyományos érzés, melynek ápolása mellett a fejedelem és nemzet egymással karöltve békében élhetnek; míg a fejedelem akkor, midőn a nemzetnek megnyugvására nem gondol, kockáztatja nemcsak a nemzetnek szeretetét, de kockáztatja egyúttal saját életét is. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Szóló reméli, hogy akkor, midőn a nemzet hagyományos szokásai, alkotmánya bárki által, bárhol, bármily állásban és bármely ürügy alatt megtámadtatnak, e hazában azoknak visszaforlására nézve minden pártkülönbség és eltérés nélkül egyek fogunk lenni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök osztozik Irányi azon nézetében, hogy rossz szolgálatot tesznek úgy a királynak, mint a trónnak azok, kik a hazaszeretet és a király iránti hűséget egymással szembeállítani, egymástól elválasztani igyekeznek. (Átalános helyeslés.) Történjék ez bármely irányban, csak kárt tehet mindegyiknek, a hazának és trónnak egyaránt. (Átalános helyeslés.) De viszont — így folytatja szónok — amint nem lehet, nem szabad ezek között ellentétet felállítani, mert az rossz szolgálattétel volna mind a kettőnek, kénytelen vagyok kimondani azt is, hogy ép ily rossz szolgálattétel az, ha a honvédség és a hadsereg, vagy a törvényeinken alapuló közös hadsereg egyes részei között különbségek tétetnek s azok egymással szembe állíttatnak. (Úgy van! jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Tetszhetik valakinek, vagy nem, a közös hadsereg intézménye, de amíg az törvényes intézmény, addig annak különböző részeit, mint ellentétes elemeket oda állítani sem nem alkotmányos, sem nem helyes. (Úgy van! jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) És annyival inkább megnyugodhatnak a képviselő urak, mert hiszen bárminő nyilatkozatok történjenek egyesek részéről, abban, amit Madarász képviselő úr, mint legfőbb szükséget hangoztatott, nemcsak nem szabad, de nincs is semmi ok kételkedni, abban ugyanis, amit 1807 óta mindennap bizonyít, hogy a magyar alkotmánynak és így az alkotmányos szabadságnak legelső őre csakugyanaz, akire képviselő úr azt mondta, hogy kell, hogy legyen: Magyarország koronás királya. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter: T. képviselőházi (Halljuk!) A fehozott kérdésnek politikai részére a miniszterelnök úr alaposan megfelelt. Én Irányi J. képviselő úrnak csak egy megjegyzésére kívánok válaszolni. Ugyanis ő a hazaszeretetről beszélvén, azt állította, hogy a fejedelem iránti feltétlen engedelmesség, és itt kissé erős kifejezéssel élt —a gyalázat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem azt mondta!) Bocsánatot kérek, akkor talán rosszul értettem. Egyébiránt csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy minden katonai testületnek első és fő feltétele az engedelmesség. Azt hiszem, a t. háznak ezen oldala is (a szélső balra mutat) igazat fog nekem adni abban, hogy mivel ő felsége nemcsak a közös hadseregnek, hanem a honvédségnek is legfelsőbb hadura és mivel úgy a közös hadseregtől, valamint a honvédségtől minden politizálást okvetlenül és feltétlenül távol kell tartani. (Általános helyeslés), tehát főbb kötelessége nincs, mint a legtöbb hadúr iránti feltétlen engedelmesség. (Helyeslés.) Irányi Dániel: Azt gondolom, az egész t. ház meg fogja engedni, hogy beszédem egész tartalma ellenkezik azzal, amit nekem a honvédelmi miniszter úr tulajdonijági kíván. Én nem a fejedelem iránti hűséget, nem a fejedelem iránti engedelmességet kárhoztattam, hanem kárhoztattam azt, hogy ha valaki a fejedelem iránti feltétlen hűséget és engedelmességet, ellentétbe akarja hozni a haza, az alkotmány, a szabadság iránti szeretettel. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Finös: enunerálja, hogy a ház a honvédelmi miniszter jelentését tudomásul veszi. Ezután vita nélkül elfogadtatott a véderőbizottság jelentése a katonai intézetekben levő magyar alapítványi helyek betöltéséről, valamint a véderőbizottság javaslata a honvédelmi miniszter által, a 4-ik korosztály behívását illetőleg teendő jelentés tárgyában Most a kérvényi bizottság jelentése tárgyaltatott. A kérvényi bizottság javaslatai jelentéktelen ügyekre vonatkozó rövid eszmecsere után elfogadtattak. Megállapíttatott a napirend . A holnapi ülésben a közigazgatási fegyelmi törvényjavaslatra vonatkozó főrendi módosítások és a választókerületekre vonatkozó törvényjavaslat; a holnaputáni ülésben a telekkönyvi betétekről szóló törvényjavaslat, a hétfői ülésben a vámtarifáról szóló törvényjavaslat fognak tárgyaltatni. A H e nzi-szo bor. Csanády Sándor : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Reméltem, sőt hittem, miszerint azon lélekrázó, minden önzéstelen, becsületes, igazi magyar kebelt vérig sértő nemzet elleni tüntetés, — jogosan mondhatom, merénylet, — mely f. hó 21-én a krisztinavárosi temetőben több osztrák érzésű katonatiszt úr által követtetett el, fel fogja osztrákmámoros álmaiból ébreszteni Tisza Kálmán miniszterelnök urat! (Élénk derültség. Miután azonban a miniszterelnök úr osztrák érzelmeinél fogva (Hosszantartó nagy derültség.) e téren sem teljesítette magyar miniszterelnöki kötelességét, a következő interpellációt intézem hozzá : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) Tekintve, miszerint az önkényuralomnak egy gyászos emléke — a magyar nemzetet sértő maradványa — a magyar nemzet egyik volt legnagyobb ellenségének, Hentzinek, szobra, ki a nemzet ifjait az örök dicsőségű 48—49-iki korszakban, midőn hazánk, nemzetünk jogtalanul elrabolt önállóságának, függetlenségének s alkotmányos szabadságának viszszaszerzéséért küzdve, kikergetvén ős Buda várából az osztrák csapatokat, visszaadták a nemzetnek sajátját, tulajdonát, és Buda várát többször e hazáért, az alkotmányos szabadságért rendíthetetlen oroszlányi bátorsággal harcoló honvédeinket leágyaztatva, lemészároltatva, megbénuítatva — mai napig is még Buda várában áll. Tekintve miként a magyar nemzet előtt gyűlölt Hentzi szobor Buda várában a szt. György téren, Magyarország alkotmányos királyának palotájával szemben áll — kinek magyar érzésű kebelében — lehetetlen, hogy a fájdalom keserű leverő érzelmei meg ne újuljanak, valahányszor a Hentzi szoborra tekint. Kérdem én Tisza Kálmán miniszterelnök urat, szándékozik-e a magyar nemzet azon méltányos, igazságos, jogos kívánságának, követelésének eleget tenni, hogy a gyűlölt Hentzi szobor eltávoliztassék hazánk, Magyarország területéről ? Tisza Kálmán miniszterelnök. T. képviselőházi (Halljuk!) Csanády Sándor: Hangosabban kérem, hogy halljam. (Derültség. Felkiáltások balfelől: Helyre! Helyre!) Tisza Kálmán miniszterelnök azonnal óhajt válaszolni az interpellációra, mégpedig azzal, amit 1882. évi január 26-án mondott, midőn a költségvetési vita alkalmából, hivatkozva a pénzügyi bizottságban történtekre, Helfy Ignác e dolgot szóba hozta. Ma is ugyanezt vallja. Akkor az 1818—18. évek eseményeiről volt szó s ez iránt nyilatkozva azon alkalommal azt mondta: — A háború lezajlott, mindkét félnek kárára, veszteségére. Következett a kiegyezés és senkinek sem jutott eszébe feltételül tenni, hogy a másik részt megillető emlékek megsemmisítessenek, másfelől azonban ki sem követelte, hogy azoknak, kik nemzetünkért harcoltak, bárhol is emlékszobrokat ne állíthassunk. Háború után, ha azt akarjuk, hogy a béke alapos legyen, mindkét félnek kötelessége megfeledkezni arról, mik e háborúban egymás ellen történtek s megvárni a másiktól, hogy engedje az akkori emlékeket megőrizni. S tulajdonképen mit is jelent az a Ilenszi-szobor ? Talán a magyar fegyverek gyalázatát? Nem. Azt jelenti, hogy beállván egy veszélyes momentum a nemzet életében, mikor a nemzet és uralkodója egymással harcban állottak, a budai várat egy egyén haláláig védelmezte s ezért szobrot állítottak emlékére; de azért a szabadságért küzdő nemzet bevette a várat. Hol itt a gyalázat ? S aztán idegen országokban számos oly emlékjelet láthatni, mely az ellenséges járatoknak emlékére állíttatott fel s nem rombolták le később sem, mert nem civilizált népek természete azokat elpusztítani. Az a szobor azt jelenti, hogy lehet eset, mikor nemzet és fejedelem harcban állanak egymással s lehetnek hősök mind a két oldalon, hogy lehet dicsőség mindkét oldalon, de haszon sohasem. Ennyit jelent s mért kellene ebből erővel nemzeti gyalázatot csinálni. Ezt felelte akkor szóló Hellynek, ma még azt teheti hozzá, hogyha a nemzet és a hadsereg közti egyetértést fenn akarják tartani, vissza kell utasítani minden olyan követelést, mely annak megzavarására akár egyik, akár másik oldalról történik. Kéri a válasz tudomásul vételét. (Helyeslés a jobb oldalon.) Granády Sándor kijelenti, hogy őt egyátalán nem lepte meg a miniszterelnök válasza, mert aki képes a határozat magaslatáról a közös ügyek fertőjébe süppedni, az minden tettre képes lesz s talán még képes lesz megkoszorúzni Hentzi-szobrát azért is, hogy majdan a jövő nemzedék a Hentzi szobor mellé állítson neki emlékoszlopot. (Derültség.) Nem veszi tudomásul a miniszterelnök válaszát, már csak azért sem, mert könnyen megtör- ■ ténhetik, vagy talán meglehet némileg az is a célja, hogy a szobornak ott tartása által a jövőben egy bizonyos zavart, olyan forradalom formát állítson, elé, amelyet a maga hasznára fogna kizsákmányolni. Annál kevésbé veszi tudomásul válaszát, mert tudjuk, hogy Budavárának a töröktől visszavétele 200-ados ünnepélyét ez évben fogja a nemzet megünnepelni és ki áll akkor jól, hogy a becsületérzéstől áthatott, öntudatra ébredő nemzet nem fogja-e azt a szobrot szétrobbantani. Nem veszi tudomásul a miniszterelnök válaszát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A ház túlnyomó többsége elfogadta a miniszterelnök válaszát. A közös hadsereg közjogi helyzete. Apponyi Albert gr.: T. képviselőház! Ki az utóbbi hetek és napok eseményeit figyelemmel kisérte, aki a hazai és bécsi lapokba bepillantott, lehetetlen, hogy ne konstatálta volna, hogy a közfigyelem előterében, úgy a Lajthán túl, mint a Lajthán innen, legújabban a hadseregre vonatkozó kérdések állottak, mégpedig, hozzáteszem, oly színezésben, oly irányban és módon, melyről azt hiszem, hogy sem az országnak, sem a monarchiának, legkevésbé pedig a hadseregnek előnyére nem szolgál. (lígy vak!) Mindazon tünetekből, melyekre bátor voltam általánosságban utalni, egy dolog domborodik ki és ez az. (Halljuk ,) hogy a monarchiában jelentékeny állást elfoglaló és nagy befolyással bíró egyének által, a közös hadsereg közjogi állására és az abban kívánt szellemre nézve tüntető módon oly nyilatkozatok létettek, melyek merev ellentétben állanak Magyarország közjogának alapelvével és a monarchia dualisztikus szervezetével. (ügy van!) Ezen nyilatkozatok tartalma röviden két pontra vihető vissza. Először foglaltatott azokban az elmélet, hogy az a hadsereg, meg a magyar közjog szerint császári és királyi osztrák-magyar közös hadsereg, kizárólag császári osztrák hadseregnek neveztetett, vagy oly célzattal mintha Magyarországnak ahhoz joga nem volna, vagy, ami valószínű, oly célzattal, hogy az osztrák császári címnek és az ahhoz fűzött hadseregnek megnevezésében egyszermind a magyar királyi fejedelmi jogai és Magyarország is benfoglaltatnék ; benfoglaltatott másodszor az a tétel, az a theória, hogy a hadsereg szellemében másnak uralkodni nem szabad, hogy a hadsereg szellemében mást tekintetbe venni nem sabad, mint a császári és birodalmi eszme iránti hűséget. Ha a császár iránti hűség alatt az értetik, hogy a hadsereg a fejedelem, mint legfőbb hadúr iránt odaadó hűséggel és engedelmességgel tartozik és ha csak a szólam rövidsége végett maradt volna ki, a fejedelem magyar királyi címének megemlítése, akkor ez ellen senkinek kifogása nem lenne. (Élénk ellenmondások és felkiáltások a szélső baloldalon : Dehogynem !) De midőn a nyilatkozatoknak célzata mintegy azt árulják el, hogy a császárhoz és a birodalmi eszméhez való hűség, mely birodalmi eszme közjogunkban teljesen ismeretlen (Igaz! Úgy van! balfelül.) nemcsak a magyar király és a magyar királyság ignorálásával történt, hanem mintegy a dualizmus tengerében egy szigetet akar képezni, mely annak institúciói és ennek szelleme által nem érintetik, sőt kell, hogy ne érintessék, akkor lehetetlen, hogy a magyar országgyűlésen az ily felfogás ellen tiltakozó szót ne emeljék. (Helyeslés balfelől.) T. hát! Nehéz definiálni azt, hogy egy testületnek és így a hadseregnek szelleme minő alkotó elemekből áll. Az inponderabiliáknak terén mozgunk itt, melyek jogi elméletekre, szakaszokra, praecis szabályokra vissza nem vezethetők, de annak dacára a népek sorának alakulására gyakran nagyobb befolyást gyakorolnak, mint a jogszabályok és törvények maguk, (ügy van balfelől.) És mégis megkísérlem analizálni azt, hogy egy testületnek és különösen egy hadseregnek szelleme miből állhat és miből kell hogy álljon. (Halljuk ! Halljuk !) Elsősorban tekintetbe jönnek itt a tulajdonképi értelemben vett katonai tulajdonságok és katonai erények. És én, kit felszólalásomban a közös hadsereggel szemben nem ellentétek keresése, hanem a rokonszenv vezérel, készségesen elismerem s örömmel konstatálom, hogy ezen katonai erények hadseregünkben igenis megvannak és hogy önérzettel nézhetünk e tekintetben hadseregünkre. De t. hát ezen szigorúan vett katonai erényeken kívül a hadsereg szellemének mélyebben fekvő alapokkal is kell bírnia. És ezen alapok, t. hát, nem lehetnek mások, mint a ragaszkodás a fejedelem trónjához és a hazához. (Igaz ! Úgy van ! balfelől.) Már most, ha azt halljuk, hogy a hadsereg szellemének ezen mélyebben fekvő alapjait oly módon akarják definiálni, mely Magyarország szellemével merőben ellentétben áll, akkor lehetetlen nem konstatálnunk, hogy itt egy igen veszedelmes lejtőn állunk. (Úgy van! balfelől.) Mert t. ház, a hűség a császárhoz, a mely a hadsereg szellemének első postulátumaként emlttetik, hamisan értelmeztetik, hogy ha az mint különböző valami akar magyaráztatni a magyar király iránti loyalitásból. A magyar király iránti loyalitás, a magyar királynak személye és a magyar koronának eszméje azért oly magasztos, mert az sohasem képviselte kizárólag a királynak PESTI HÍRLAP 1886. junius 1.