Pesti Hírlap, 1886. június (8. évfolyam, 151-179. szám)

1886-06-01 / 151. szám

4 koron Zrínyi Miklós mondott: „Ne bánszd a magyart!:‘ Tudomásul veszem a miniszter úr jelentését. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József szintén tudomásul veszi a jelentést, de kénytelen azon jelenségek után, a­me­lyek felmerültek, kinyilvánítani azt is, hogy rossz szol­gálatot tesznek azok nemcsak a fejedelemnek, hanem azon általuk ápolt és képzelt hiú agyrémnek, a biro­dalmi egységnek is, a­kik azt mondják, hogy a had­seregben nyilatkozik egyedül a birodalmi lelkesítő ér­zék, a császár iránti hűség és a fekete-sárga lobogó alatt az összes néptörzsek testvéri szeretete. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azok nem mondanak igazat a fejedelemnek és nem mondanak igazat a nemzetnek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A magyar nemzet igen, ki akart békülni a fe­jedelemmel, de a magyar alkotmánynak tisztelete, a magyar nemzetnek megbecsülése mellett és a magyar­nemzet ős, százados hagyományai szerint. És nem a fekete-sárga lobogó, hanem a vörös-fehér-zöld szinű nemzeti hagyományos zászló az, mely alatt hívek lesznek még a közös hadseregbe beeröltetett vagy betett gyermekei is e hazához és annak alkotmányá­hoz. Ez azon hagyományos érzés, melynek ápolása mellett a fejedelem és nemzet egymással karöltve bé­kében élhetnek; m­íg a fejedelem akkor, midőn a nemzetnek megnyugvására nem gondol, kockáztatja nemcsak a nemzetnek szeretetét, de kockáztatja egy­úttal saját életét is. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Szóló reméli, hogy akkor, midőn a nemzet ha­gyományos szokásai, alkotmánya bárki által, bárhol, bármily állásban és bármely ürügy alatt megtámad­­tatnak, e hazában azoknak visszaforlására nézve minden pártkülönbség és eltérés nélkül egyek fogunk lenni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök osztozik Irányi azon nézetében, hogy rossz szolgálatot tesznek úgy a királynak, mint a trónnak azok, kik a hazaszere­tet és a király iránti hűséget egymással szembeállí­tani, egymástól elválasztani igyekeznek. (Átalános he­lyeslés.) Történjék ez bármely irányban, csak kárt tehet mindegyiknek, a hazának és trónnak egyaránt. (Átalános helyeslés.) De viszont — így folytatja szónok — a­mint nem lehet, nem szabad ezek között ellentétet felállí­tani, mert az rossz szolgálattétel volna mind a ket­tőnek, kénytelen vagyok kimondani azt is, hogy ép ily rossz szolgálattétel az, ha a honvédség és a had­sereg, vagy a törvényeinken alapuló közös hadsereg egyes részei között különbségek tétetnek s azok egymással szembe állíttatnak. (Úgy van! jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Tetszh­etik valakinek, vagy nem, a közös hadsereg intézménye, de a­m­íg az törvényes intézmény, addig annak különböző ré­szeit, mint ellentétes elemeket oda állítani sem nem alkotmányos, sem nem helyes. (Úgy van! jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) És annyival inkább meg­nyugodhatnak a képviselő urak, mert hiszen bármi­nő nyilatkozatok történjenek egyesek részéről, abban, a­mit Madarász­ képviselő úr, mint legfőbb szüksé­get hangoztatott, nemcsak nem szabad, de nincs is semmi ok kételkedni, abban ugyanis, a­mit 1807 óta mindennap bizonyít, hogy a magyar alkotmánynak és így az alkotmányos szabadságnak legelső őre csak­ugyan­az, a­kire képviselő úr azt mondta, hogy kell, hogy legyen: Magyarország koronás királya. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Fejérváry Géza b. honvédelmi miniszter: T. képviselőházi (Halljuk!) A fehozott kérdésnek poli­tikai részére a miniszterelnök úr alaposan megfelelt. Én Irányi J. képviselő úrnak csak egy megjegyzésére kívánok válaszolni. Ugyanis ő a hazaszeretetről be­szélvén, azt állította, hogy a fejedelem iránti feltétlen engedelmesség, és itt kissé erős kifejezéssel élt —a gyalázat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem azt mondta!) Bocsánatot kérek, akkor talán rosszul ér­tettem. Egyébiránt csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy minden katonai testületnek első és fő feltétele az engedelmesség. Azt hiszem, a t. háznak ezen ol­­dala is (a szélső balra mutat) igazat fog nekem adni abban, hogy mivel ő felsége nemcsak a közös had­seregnek, hanem a honvédségnek is legfelsőbb had­ura és mivel úgy a közös hadseregtől, valamint a honvédségtől minden politizálást okvetlenül és fel­tétlenül távol kell tartani. (Általános helyeslés), tehát főbb kötelessége nincs, mint a legtöbb hadúr iránti feltétlen engedelmesség. (Helyeslés.) Irányi Dániel: Azt gondolom, az egész t. ház meg fogja engedni, hogy beszédem egész tartalma ellenkezik azzal, a­mit nekem a honvédelmi minisz­ter úr tulajdonijági kíván. Én nem a fejedelem iránti hűséget, nem a fejedelem iránti engedelmességet kárhoztattam, hanem kárhoztattam azt, hogy ha va­laki a fejedelem iránti feltétlen hűséget és engedel­mességet, ellentétbe akarja hozni a haza, az alkot­mány, a szabadság iránti szeretettel. (Úgy van! Úgy van! a szélső­baloldalon.) Finös­: enunerálja, hogy a ház a honvédelmi miniszter jelentését tudomásul veszi. Ezután vita nélkül elfogadtatott a véderőbi­zottság jelentése a katonai intézetekben levő magyar alapítványi helyek betöltéséről, valamint a véderőbi­zottság javaslata a honvédelmi miniszter által, a 4-ik korosztály behívását illetőleg teendő jelentés tár­gyában Most a kérvényi bizottság jelentése tárgyal­­tatott. A kérvényi bizottság javaslatai jelentéktelen ügyekre vonatkozó rövid eszmecsere után elfogadtattak. Megállapíttatott a napirend . A holnapi ülés­ben a közigazgatási fegyelmi törvényjavaslatra vo­natkozó főrendi módosítások és a választókerületekre vonatkozó törvényjavaslat; a holnaputáni ülésben a telekkönyvi betétekről szóló törvényjavaslat, a hétfői ülésben a vámtarifáról szóló törvényjavaslat fognak tárgyaltatni. A H e n­­­z­i-s­z­o b­o­r. Csanády Sándor : T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Reméltem, sőt hittem, miszerint azon lé­lekrázó, minden önzéstelen, becsületes, igazi magyar kebelt vérig sértő nemzet elleni tüntetés, — jogo­san mondhatom, merénylet, — mely f. hó 21-én a krisztinavárosi temetőben több osztrák érzésű kato­natiszt úr által követtetett el, fel fogja osztrák­­mámoros álmaiból ébreszteni Tisza Kálmán minisz­terelnök urat! (Élénk derültség. Miután azonban a miniszterelnök úr osztrák érzelmeinél fogva (Hosszantartó nagy derültség.) e téren sem teljesítette magyar miniszterelnöki köteles­ségét, a következő interpellációt intézem hozzá : (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa.) Tekintve, miszerint az önkényuralomnak egy gyászos emléke — a magyar nemzetet sértő marad­ványa — a magyar nemzet egyik volt legnagyobb ellenségének, Hentzinek, szobra, ki a nemzet ifjait az örök dicsőségű 48—49-iki korszakban, midőn hazánk, nemzetünk jogtalanul elrabolt önállóságának, függetlenségének s alkotmányos szabadságának visz­­szaszerzéséért küzdve, kikergetvén ős Buda várából az osztrák csapatokat, visszaadták a nemzetnek sa­játját, tulajdonát, és Buda várát többször e hazáért, az alkotmányos szabadságért rendíthetetlen oroszlá­nyi bátorsággal harcoló honvédeinket leágyaztatva, lemészároltatva, megbénuítatva — mai napig is még Buda várában áll. Tekintve miként a magyar nemzet előtt gyű­lölt Hentzi szobor Buda várában a szt. György té­ren, Magyarország alkotmányos királyának palotájá­val szemben áll —­ kinek magyar érzésű kebelében — lehetetlen, hogy a fájdalom keserű leverő érzel­mei meg ne újuljanak, valahányszor a Hentzi szo­borra tekint. Kérdem én Tisza Kálmán miniszterelnök urat, szándékozik-e a magyar nemzet azon méltányos, igazságos, jogos kívánságának, követelésének eleget tenni, hogy a gyűlölt Hentzi szobor eltávoliztassék ha­zánk, Magyarország területéről ? Tisza Kálmán miniszterelnök. T. képviselő­­házi (Halljuk!) Csanády Sándor: Hangosabban kérem, hogy halljam. (Derültség. Felkiáltások balfelől: Helyre! Helyre!) Tisza Kálmán miniszterelnök azonnal óhajt válaszolni az interpellációra, még­pedig azzal, a­mit 1882. évi január 26-án mondott, midőn a költségve­tési vita alkalmából, hivatkozva a pénzügyi bizottság­ban történtekre, Helfy Ignác e dolgot szóba hozta. Ma is ugyanezt vallja. Akkor az 1818—18. évek ese­ményeiről volt szó s ez iránt nyilatkozva azon alka­lommal azt mondta: — A háború lezajlott, mindkét félnek kárára, veszteségére. Következett a kiegyezés és senkinek sem jutott eszébe feltételül tenni, hogy a másik részt megillető emlékek megsemmisítessenek, másfelől azonban ki sem követelte, hogy azoknak, kik nemzetünkért harcoltak, bárhol is emlékszobro­kat ne állíthassunk. Háború után, ha azt akarjuk, hogy a béke alapos legyen, mindkét félnek köteles­sége megfeledkezni arról, mik e háborúban egymás ellen történtek s megvárni a másiktól, hogy engedje az akkori emlékeket megőrizni. S tulajdonképen mit is jelent az a Ilenszi-szobor ? Talán a magyar fegy­­verek gyalázatát? Nem. Azt jelenti, hogy beállván egy veszélyes momentum a nemzet életében, mi­kor a nemzet és uralkodója egymással harcban ál­­­­lottak, a budai várat egy egyén haláláig védelmezte s ezért szobrot állítottak emlékére; de azért a sza­badságért küzdő nemzet bevette a várat. Hol itt a gyalázat ? S aztán idegen országokban számos oly emlékjelet láthatni, mely az ellenséges járatoknak emlékére állíttatott fel s nem rombolták le később sem, mert nem civilizált népek természete azokat el­pusztítani. Az a szobor azt jelenti, hogy lehet eset, mikor nemzet és fejedelem harcban állanak egymás­sal s lehetnek hősök mind a két oldalon, hogy le­het dicsőség mindkét oldalon, de haszon sohasem. Ennyit jelent s mért kellene ebből erővel nemzeti gyalázatot csinálni. Ezt felelte akkor szóló Hellynek, ma még azt teheti hozzá, hogyha a nemzet és a hadsereg közti egyetértést fenn akarják tartani, vissza kell utasítani minden olyan követelést, mely annak megzavarására akár egyik, akár másik oldalról történik. Kéri a vá­lasz tudomásul vételét. (Helyeslés a jobb oldalon.) Granády Sándor kijelenti, hogy őt egyátalán nem lepte meg a miniszterelnök válasza, mert a­ki képes a határozat magaslatáról a közös ügyek fertő­jébe süppedni, az minden tettre képes lesz s talán még képes lesz megkoszorúzni Hen­tzi-szobrát azért is, hogy majdan a jövő nemzedék a Hentzi szobor mellé állítson neki emlékoszlopot. (Derültség.) Nem veszi tudomásul a miniszterelnök vála­­­szát, már csak azért sem, mert könnyen megtör- ■ ténhetik, vagy talán meglehet némileg az is a célja, hogy a szobornak ott tartása által a jövőben egy bizonyos zavart, olyan forradalom formát állítson, elé, a­melyet a maga hasznára fogna kizsákmá­nyolni. Annál kevésbé veszi tudomásul válaszát, mert tudjuk, hogy Budavárának a töröktől vissza­vétele 200-ados ünnepélyét ez évben fogja a nem­zet megünnepelni és ki áll akkor jól, hogy a becsü­­letérzéstől áthatott, öntudatra ébredő nemzet nem fogja-e azt a szobrot szétrobbantani. Nem veszi tu­domásul a miniszterelnök válaszát. (Helyeslés a szél­­sőbaloldalon.) A ház túlnyomó többsége elfogadta a minisz­terelnök válaszát. A közös hadsereg közjogi helyzete. Apponyi Albert gr.: T. képviselőház! Ki az utóbbi hetek és napok eseményeit figyelemmel kisérte, a­ki a hazai és bécsi lapokba bepillantott, lehetetlen, hogy ne konstatálta volna, hogy a közfigyelem elő­terében, úgy a Lajthán túl, mint a Lajthán innen, legújabban a hadseregre vonatkozó kérdések állottak, még­pedig, hozzáteszem, oly színezésben, oly irány­ban és módon, melyről azt hiszem, hogy sem az országnak, sem a monarchiának, legkevésbé pedig a hadseregnek előnyére nem szolgál. (lígy vak­!) Mindazon tünetekből, melyekre bátor voltam általánosságban utalni, egy dolog domborodik ki és ez az. (Halljuk ,) hogy a monarchiában jelentékeny állást elfoglaló és nagy befolyással bíró egyének ál­tal, a közös hadsereg közjogi állására és az abban kívánt szellemre nézve tüntető módon oly nyilatko­zatok létettek, melyek merev ellentétben állanak Magyarország közjogának alapelvével és a monarchia dualisztikus szervezetével. (ügy van!) Ezen nyilatkozatok tartalma röviden két pontra vihető vissza. Először foglaltatott azokban az elmélet, hogy az a hadsereg, meg a magyar közjog szerint császári és királyi osztrák-magyar közös hadsereg, kizárólag császári osztrák hadseregnek neveztetett, vagy oly célzattal mintha Magyarországnak ahhoz joga nem volna, vagy, a­mi valószínű, oly célzattal, hogy az osztrák császári címnek és az ahhoz fűzött hadseregnek megnevezésében egyszermind a magyar királyi fejedelmi jogai és Magyarország is benfoglal­­tatnék ; benfoglaltatott másodszor az a tétel, az a theória, hogy a hadsereg szellemében másnak ural­kodni nem szabad, hogy a hadsereg szellemében mást tekintetbe venni nem sabad, mint a császári és birodalmi eszme iránti hűséget. Ha a császár iránti hűség alatt az értetik, hogy a hadsereg a fejedelem, mint legfőbb hadúr iránt odaadó hűséggel és engedelmességgel tartozik és ha csak a szólam rövidsége végett maradt volna ki, a fejedelem magyar királyi címének megemlí­tése, akkor ez ellen senkinek kifogása nem lenne. (Élénk ellenmondások és felkiáltások a szélső balol­dalon : Dehogy­nem !) De midőn a nyilatkozatoknak célzata mintegy azt árulják el, hogy a császárhoz és a birodalmi eszméhez való hűség, mely birodalmi eszme közjogunkban teljesen ismeretlen (Igaz! Úgy van! balfelül.) nemcsak a magyar király és a ma­gyar királyság ignorálásával történt, hanem mint­egy a dualizmus tengerében egy szigetet akar ké­­pezni, mely annak institúciói és ennek szelleme ál­tal nem érintetik, sőt kell, hogy ne érintessék, ak­kor lehetetlen, hogy a magyar országgyűlésen az ily felfogás ellen tiltakozó szót ne emeljék. (Helyeslés balfelől.) T. hát! Nehéz definiálni azt, hogy egy testü­letnek és így a hadseregnek szelleme minő alkotó elemekből áll. Az inponderabiliáknak terén mozgunk itt, melyek jogi elméletekre, szakaszokra, praecis szabályokra vissza nem vezethetők, de annak dacára a népek sorának alakulására gyakran nagyobb befo­lyást gyakorolnak, mint a jogszabályok és törvények maguk, (ügy van­ balfelől.) És mégis megkísérlem analizálni azt, hogy egy testületnek és különösen egy hadseregnek szelleme miből állhat és miből kell hogy álljon. (Halljuk ! Halljuk !) Első­sorban tekintetbe jönnek itt a tulajdon­­képi értelemben vett katonai tulajdonságok és kato­nai erények. És én, kit felszólalásomban a közös hadsereggel szemben nem ellentétek keresése, hanem a rokonszenv vezérel, készségesen elismerem s öröm­mel konstatálom, hogy ezen katonai erények hadse­regünkben igenis megvannak és hogy önérzettel néz­hetünk e tekintetben hadseregünkre. De t. hát ezen szigorúan vett katonai erényeken kívül a hadsereg szellemének mélyebben fekvő alapokkal is kell bírnia. És ezen alapok, t. hát, nem lehetnek mások, mint a ragaszkodás a fejedelem trónjához és a hazához. (Igaz ! Úgy van ! balfelől.) Már most, ha azt halljuk, hogy a hadsereg szellemének ezen mélyebben fekvő alapjait oly módon akarják definiálni, mely Magyarország szellemével merőben ellentétben áll, akkor lehetetlen nem kon­statálnunk, hogy itt egy igen veszedelmes lejtőn ál­lunk. (Úgy van! balfelől.) Mert t. ház, a hűség a császárhoz, a mely a hadsereg szellemének első postulátumaként emlttetik, hamisan értelmeztetik, hogy ha az mint különböző valami akar magyaráz­tatni a magyar király iránti loyalitásból. A magyar király iránti loyalitás, a magyar királynak személye és­­ a magyar koronának eszméje azért oly magasztos, mert az sohasem képviselte kizárólag a királynak PESTI HÍRLAP 1886. junius 1.

Next