Pesti Hírlap, 1886. július (8. évfolyam, 180-210. szám)

1886-07-24 / 203. szám

1886. július 24. PESTI HÍRLAP­ ban tetszést a jeles erőkből összeállított szintársulat vivta ki, melynek jelesebb tagjai a nők közül H. Márkus Etel, a ritka szép tehetségű drámai prima­donna; Erdélyi Marietta Operette primadonna; Réthy Fanni szeretetreméltó szende és naiva; a tár­salgási és anyaszerepekben ügyes Somogyiné Ka­milla; Kissné A. Kati­ak­ énekesnő és komika; meg Egriné Kovács Ilka, ez a filigrán naiv énekesnő; — a férfiak közül első helyen áll Somogyi Ká­roly műveit hősszerelmes és jóizlésű drámai ren­dező; kiválóbbak Veress Sándor jellemszínész és hős; Balassa Jenő kedélyes apa és szalonkomi­­kus; Kiss Ferkó erőteljes hangú operette- és nép­­színműénekes; Andorfi Péter operette buffo és burleszk komikus és a szalonszerepekben elegáns Szép Aladár. A színházlátogatási kedvet az esteli térzenék, dalárda, kerti és egyéb nyári mulatságok, meg az éppen nem kényelmes színkör csappantják meg. A színiévad nevezetesebb eseményei: Mán­­doky Béla 25 éves színészkedésének jubileuma, Horváth Zoltán, a nemzeti színház tagjának 2 fel­lépése, továbbá Réthy Laura 4 vendégjátéka. A ju­­bileumos előadáson Mándoky „Hamlett” címszere­pét játszotta és igen szíves kitüntetésekben részesült úgy a közönség, mint kollegái részéről. Kapott egy pompás babérkoszorút nemzeti szalaggal és egy má­sikat kék szalaggal. A társulat derék titkára a színi irodalomban is valamennyire ismert Deréki Antal, a színpadon az előadás kezdete előtt, a társulati ösz­­szes tagok jelenlétében Mándokyhoz írt üdvözlő ódá­ját, olvasta fel. Ezen előadáson Márkus Etel Ophe­­liája, Somogyi Laertese és Balassa sírásója tűn­tek ki. — Mándoky fellépett mint vendég, Segliére kisasszony Destournettes szerepében is, mely hang­jának és egyéniségének sokkal megfelelőbb lévén — jobban sikerült. Horváth Zoltánt „Don Caesar de Basan“ címszerepében és neje Márkus Etel juta­lomjátéka alkalmával mint Rómeót láttuk; mindkét alakján meglátszott a jó iskola, színészetünk nagyjai­­tól ellesett erőteljes vonások. Az elismerésben nem is volt közöny. Márkus Etel Júliájával együtt sze­rettünk, együtt szenvedtünk. Réthy Laura vendég­játékaival a szezon legteltebb és legzajosabb házait szerezte. Fellépett „Boccaccióban“ mint Fiametta, a „Koldus diákban“ mint Laura; és az utolsó felléptéül, meg jutalomjátékául választott „Csókon szerzett vőle­gény“ Ábrás Irén szerepében. Minden egyes fellépte valóságos diadal volt, dalait egytől-egyig megtapsol­ták, nagyrészt megújrázták. Gönsbacher bécsi zene­tanár a népszínház, esetleg soknyelvű operánk szá­mára képzett benne jeles művésznőt. Az újabb dara­bok közül Beniczkyné „Rhea grófnőjét“, Jules Cleve­­tte „Zilah hercegét“, Rátkay László „Felhő Kláriját“, Jókai „Fekete gyémántok“ című regényes drámáját és Konti „Eleven ördögét“ láttuk. Jelenleg Csiky „Sötét pont“ és Blumenthal „Egy csepp mérgére“ folynak az előkészületek. *(A pécsi halárünnepély.)A héten kezdték meg Pécsett a hangversenycsarnok építését. Az óriási terjedelmű csarnoknak hátterében 800— 900 énekes számára lejtős színpad lesz. A csarnok nézőtere három hajóból áll s két emeletes. A néző­téren 1741 zártszék lesz és 88 páholy 384 üléssel. Azaz a hangversenyeket az állóhelyekkel együtt 3000 ember hallgathatja meg. A páholyok 15, 12 és 10 frtosak, a zártszékek 3 frt és 80 kr között, az álló­helyek 50 krosak lesznek. *(Az angol tenoristák nestora), John Templeton Londonban, 84 éves korában meghalt. F­iatal korában partnere volt az ünnepelt M­a­­­i b­r­a­n Máriának a Drurylane-színházban. * (Az olasz opera-évad) a londoni Coventgarden-színházban e hó 19-kén a „Sevillai borbély“-lyal ért véget. * (Az amerikai opera­ a jövő évad alatt ismét utazni fog. Chicago 100,000, Boston 100,000, Fu­adéiba, Washington, St.­Louis és Cleve­land egyenként 50,000 és Louisville 25,000 dollárt írt alá a nemzeti opera támogatására. Irodalom. * (A kísérleti vegytan alapvonalai.) Rég érzett szükséget pótolt dr. Brankó Vilmos, a buda­pesti II. ker. áll. főreáliskola tanára és vegyészeink egyik legjelesbike, midőn fenti címen a reáliskolák felső osztályai számára tankönyvet irt. A könyv ugyan dr. Say Móric, a taval elhalt felejthetetlen főigazgató és a budai főreáliskola volt igazgatója hasonló című tankönyvének átdolgozása, de oly gyökeresen és elő­nyösen, hogy akár egészen önálló munkának is beil­lik. Eddigelé a reáliskolák felső osztályaiban egyálta­lában nem volt használható vegytani tankönyv, a ta­nár kivált az új tanterv óta nagyon meg volt szo­rulva, nép adhatott növendékeinek jó tankönyvet a kezébe. Általános volt az óhaj, vajha akadna jelesebb vegyészeink között valaki, ki e hiányon segítene. Az ügy sürgőssége biztatta dr. Bankót arra, hogy egy már meglevő könyvet átdolgozzon és ne egészen újra írjon. Utóbbi sok időbe került volna, egyelőre a szük­ségnek kellett kódolni és lehető leggyorsabban hasz­nálható tankönyvet teremteni. Dr. Hankó derekasan felelt meg e feladatnak, könyvét sikerrel fogják hasz­nálhatni és hisszük, hogy szakfolyóirataink alapos bírálat és ismertetés által hozzá fognak járulni ahoz, hogy a könyv minél előbb iskoláinkba bevezettessék. A kiállítás a Franklin-társulatot, mint kiadót, dicséri. * (Rajzoló geometria), irta Mendlik Ferenc és dr. Schmidt Ágoston. I. és II. rész. Lam­­pel Róbert kiadása. Az új tantervhez csatolt utasítá­sok alapján írták szerzők e tankönyvet, mely a gym­­náziumok első és második osztálya számára való. Szerzők ismert tanférfiak, nevük elég kezesség arra nézve, hogy jó használható könyvet adjanak az ifjúság kezébe. * (Az elhízás és gyógyítása) címen nép­szerű értekezést irt dr. Bruck (Hidasi) Pál; érdeke­sen ismerteti benne az elhízásra vonatkozó tudni­va­lókat és közli az újabb gyógyítási módokat. Jó és hasznos olvasmány mindazok részére, kik az elhízás betegségében szenvednek. * (Az olajfestészetről) kézikönyvet irt műkedvelők számára N. Czike Ferenc. Előszót Feszty Árpád irt a 143 lapra terjedő könyvhöz. El­méleti és gyakorlati részre van osztva. Előbbi magá­ban foglalja a színek elméletét s osztályozását, utóbbi a festészettel foglalkozik. * (Új könyvek.) A Franklin-társulat kiadásá­ban Budapesten, újabban megjelentek: Olcsó könyvtár. Szerkeszti Gyulai Pál. 205. füzet. Long­fellow W. Henrik. Az arany legenda. Angolból fordí­totta Jánosi Gusztáv. 206. füzet. Chateaubriand, René. Franciából fordította Bogdánfy Lajos. 207. füzet. Czu­­czor Gergely hőskölteményei és meséi. Második ki­adás. 208. füzet. Fáy András. A mátrai vadászat. Vígjáték három felvonásban. 209. füzet. Augier és Foussier. A szegény arszlánnők. Dráma öt felvonás­ban. Franciából fordította­k. 210. füzet. Shakespeare. Sok zaj semmiért. Vígjáték öt felvonásban. Angolból ford. Ács Zsigmond. 211 füzet. Constant Benjamin, Adolf. Egy ismeretlen iratai közt talált történet. Fran­ciából fordította és bevezetéssel ellátta dr. Béri Mo­­ravcsik Gyula. 212. füzet. Bozzai Pál irodalmi ha­gyományai. Kiadta Lévay József. 213. füzet. Greguss Ágost: A balladáról. A Kisfaludy-társaság által 1864- ben jutalmazott pályamű. Harmadik javított és bőví­tett kiadás. Történelmi könyvtár. A ma­gyar népnek is ifjúságnak ajánlva. 81. füzet. Buda­vára vissza vétele. Irta egy szemtanú. Angolból for­dította, előszóval s jegyzetekkel ellátta Deák Farkas. Egy cimképpel. * (A kutyakérdés) címen magyar és né­met nyelvű füzetkét adott ki dr. Pávay Vajna Gá­bor a pozsonyi m. kir. országos kórház főorvosa. *(A törvényhatósági, községi és fegye­l­mi törvénycikkekhez) pár nap előtt kiadott belügyminiszteri rendelete, melyeket legköze­lebb lapunk is ismertetett, korrekt könyvkiadásban is megjelentek Benkő Gyula könyvkiadóhivatalában. * (A trónörökös könyvéből) imént je­lent meg a 16. füzet, míg a bevezető kötet 6 füze­tet képez. A füzet a monarchia éghajlatáról a szele­ket és viharok leírását folytatja. Öt képe Schindler, Karger és Sturm Frigyes kezéből származik. * (Irodalomtörténeti emlékek.) A m. t. akadémia irodalomtörténeti bizottsága megkez­dette irodalmi történelmi emlékeink nyomtatásos ki­adását. Az első kiadás, mely 470 lapra terjed, két XV. századbeli magyar egyházi író , Andreas Panno­nius és Nicolaus de Mirabilibus munkáinak rende­zett lenyomását tartalmazza, elején Pannonius egyik művének fénykép nyomású előlapjával. A jelen kö­tetet Fraknói Vilmos és Ábel Jenő teszik közzé. * (Régi magyar költők tára.) A tud. akadémia kiadásában megjelent a régi magyar köl­tők gyűjteményéből az ötödik kötet, mely Radán Ba­lázs, Dézsi András és Sztárai Mihály XVI. század­beli magyar költők részben magyar, részben latin költeményeit és iratait tartalmazza. A kötetet S­z­i-­l­á­d­y Ármin teszi közzé előszóval és kommentárral, mely a 26 ívnyi kötet egész második felét teszi ki. A jegyzetekben a költők életfolyását tárgyaló Szi­­lády igen becses adatokkal járul nemzetünk 16. szá­zadbeli érdekes irodalmi és művelődési képének ki­egészítéséhez. * (G­y­ul­a­f­eh­é­r­v­á­r és éghajlatának viszonyai és az arra vonatkozó tel­jes megfigyelési anyag 1875—1884-ig); összeállította A v­é­d Jákó főgimn. tanár. Kolozsvárt 1886. A magyar irodalomban meteorológiai vagy ég­hajlati művekkel ritkábban találkozhatni s szerző ezen irányban szaporította irodalmunkat egy igen használható monographiai munkával, melyben először a gyulafehérvári régibb keletű meteor mozgalmakat ismerteti a nyert eredmények rövid kivonatával együtt, majd részletesen leírván a mostani észlelési sor megindítását, az észlelési anyagot teszi közzé. Ezeket az 1875—1885-ig terjedő 11 évi anyag ösz­­szevonása, az­az Gyulafehérvár vidékére vonatkozó éghajlati tényezők előállítása követi. Csak röviden jelezhetjük ezen figyelemre méltó munka gazdag és tömött tartalmát, ajánljuk a szakkörök figyelmébe. „Szerény véleményem szerint talán csak egy tekin­tetben vagyunk határozottan felülmúlva az olasz és a francia iskolák által s azt főkép magyar szem ve­hetné leginkább észre. Amint az ember lábát beteszi akár a milánói vagy római, akár a párisi vagy roueni leány­líceumba, azonnal megérzi, hogy egy nemzeti intézménynyel van dolga, mely magából a talajból nőtte ki magát, és mely megfelel minden nemzeti szükségnek, minden nemzeti aspirációnak. Szóval, lehetetlen észre nem venni az előadásokból vagy a növendékek feleleteiből a nemzeti eszményt, a nem­zeti törekvést. Nem úgy a mi elsőbb leány­iskoláink­ban. Ezek meg nem felelnek meg eléggé a nemzeti szükségeknek, a nemzeti tulajdonoknak ; nem spe­ciális magyar iskolák. Érezni rajtuk, hogy ide át­plántált intézmények, melyek még nem vertek elég erős gyökeret, nem honosultak meg eléggé arra, hogy nemzeti intézményekké nőhették volna ki ma­gukat.“ — A tantestület tagjainak száma 4 nő, 2 férfi. Növendékek száma 4 osztályban 80. — Tan­díj kolozsvárinak 20 frt, vidékinek 30 frt. Nagy­­körösi községi felső le­ányiskola. Szerkesztette S­z­u­r­m­ó Ambrus igazgató. Az intézet 9 év óta áll fönn, de az értesí­tőből nem tudjuk meg, miért mondja magát felső leányiskolának, mikor még polgárinak is kevés; csak két osztálya van, 1 igazgató és 2 tanulónővel; 23 a növendékek száma. Nagy-kik­indai m. k. állami felső leányiskola. Közli P­etrovics Antonia, ki­től 3 oldalra terjedő didaktikai értekezést találunk az olvasó könyvek használásának módjáról. Az igaz­gatónőn kívül van még 3 tanítónő, kik 2 osztályban 52 tanulót tanítottak. Az intézet még csak két éves és évről évre gyarapítja az osztályok számát. Min­den esetre igen fontos a vidék leányainak magyaro­sítása szempontjából is. Iskolai értesítők. Kolozsvár városi államilag se­gélyezett felsőbb leányiskola. Szer­kesztette De Gerando Antonina igazgatónő, ki a felsőbb leányiskolákról mond el érdekes dolgokat és indítványozza, hogy a miniszter hívná össze a felsőbb leányiskolák tanári testületét és beszélnék meg azokat a módokat, a­melyek ezeket az intéze­teket nemzetiebb intézménynyé tehetnék. Érdekesnek tartjuk a rövid cikkből közölni a következőket: Tágítsuk a nők munkakörét. A „Pesti Hírlap“ folyó hó 14-ei számában első helyen a női kérdéssel foglalkozott, mely bár nem égető még hazánkban, de mivel az egész művelt vi­lágot foglalkoztatja, bizonyára nem árt nekünk is hozzá­szólnunk. Társadalmunk konzervatív hajlamainál fogva egyáltalán nincs okunk attól tartani, hogy a nőeman­cipáció kérdése egyhamar oly arányokban, mint pl. az észak-amerikai Unióban, vagy csak nemrégiben a brit birodalomban is foglalkoztathatná a közvéleményt vagy épen a törvényhozást. Másrészt azonban alig szenved kétséget, hogy e kérdés megérlelődése nyu­gaton, nálunk is a napirendre kerülését fogja siettetni. Itt most röviden csak egy körülményre óhaj­tom a nyilvánosság figyelmét felhívni, melynél a fen­­álló törvények intézkedésének igazságtalansága szem­beszökő. Értem a birtokaikat vagy üzleteiket önállóan vezető nőknek továbbá, az intelligensebb pályákon működő nőknek (posta- és távirda kezelők és külö­nösen tanítónőknek) az aktív választási jogból való kizáratását. Amazok férfit pótolnak és emezekkel együtt nem ritkán családot tartanak fenn, fizetik adó­jukat, teljesítik kötelességeiket úgy, mint férfi kolle­gáik, de azon jog gyakorlatától el vannak tiltva. Kü­lönösen a tanítónők azok, kik e téren kétszeresen futtatnak, mert még a teendőikbe vágó ügyeknél is a törvény által a tanító egyénnek biztosított jogok gyakorlatától el vannak tiltva. A tanítónők nem ve­hetnek részt azon választásoknál sem, melyekkel az iskolaszékekbe és a tanügyi bizottságba a tantestüle­tek küldöttjeit megválasztják. A tantestületek képvise­lete az említett tanhatósági körökben tehát hiányos, mert a nőtanítók ott képviselve nincsenek. Azon ellenvetésre, hogy az aktív választási jog korroráriuma a véradónak, egyszerű válasz az utalás a hadmentesekre, a hadmentességi adó ki volna ter­jeszthető tehát azon nőkre is, kiket vagy földbirto­kuknál, vagy üzletüknél fogva, avagy önálló életpá­lyájuknál fogva az aktív választási jog megillethetne. S végre a népfölkelésből sem kellene őket kizárnunk, mert a golyó és acél által ütött sebek oly speciálisan a női természetnek megfelelő tért nyitnak, melyen talán nincs kevesebb heroizmusra szükség, mint a csatasorban való kötelességteljesítéshez. t. S a sebe­sültek és betegek ápolását. De e soroknak nem ez volt tulajdonképi célja. Az első teendő nem a nők aktív választási jogának kiküzdése, hanem egyrészt a nőnevelésnek intenszí­­vabbá tétele, másrészt a nő önálló munkakörének tá­gítása és ezáltal önállósításának előkészítése. Tagadhatatlan, hogy az alkotmányos korszak kezdete óta az első irányban nagyon sok történt, községek és az állam állítottak polgári és felsőbb leányiskolákat és a nőnevelés terén a haladás szem­­ e

Next