Pesti Hírlap, 1886. július (8. évfolyam, 180-210. szám)
1886-07-24 / 203. szám
1886. július 24. PESTI HÍRLAP ban tetszést a jeles erőkből összeállított szintársulat vivta ki, melynek jelesebb tagjai a nők közül H. Márkus Etel, a ritka szép tehetségű drámai primadonna; Erdélyi Marietta Operette primadonna; Réthy Fanni szeretetreméltó szende és naiva; a társalgási és anyaszerepekben ügyes Somogyiné Kamilla; Kissné A. Katiak énekesnő és komika; meg Egriné Kovács Ilka, ez a filigrán naiv énekesnő; — a férfiak közül első helyen áll Somogyi Károly műveit hősszerelmes és jóizlésű drámai rendező; kiválóbbak Veress Sándor jellemszínész és hős; Balassa Jenő kedélyes apa és szalonkomikus; Kiss Ferkó erőteljes hangú operette- és népszínműénekes; Andorfi Péter operette buffo és burleszk komikus és a szalonszerepekben elegáns Szép Aladár. A színházlátogatási kedvet az esteli térzenék, dalárda, kerti és egyéb nyári mulatságok, meg az éppen nem kényelmes színkör csappantják meg. A színiévad nevezetesebb eseményei: Mándoky Béla 25 éves színészkedésének jubileuma, Horváth Zoltán, a nemzeti színház tagjának 2 fellépése, továbbá Réthy Laura 4 vendégjátéka. A jubileumos előadáson Mándoky „Hamlett” címszerepét játszotta és igen szíves kitüntetésekben részesült úgy a közönség, mint kollegái részéről. Kapott egy pompás babérkoszorút nemzeti szalaggal és egy másikat kék szalaggal. A társulat derék titkára a színi irodalomban is valamennyire ismert Deréki Antal, a színpadon az előadás kezdete előtt, a társulati öszszes tagok jelenlétében Mándokyhoz írt üdvözlő ódáját, olvasta fel. Ezen előadáson Márkus Etel Opheliája, Somogyi Laertese és Balassa sírásója tűntek ki. — Mándoky fellépett mint vendég, Segliére kisasszony Destournettes szerepében is, mely hangjának és egyéniségének sokkal megfelelőbb lévén — jobban sikerült. Horváth Zoltánt „Don Caesar de Basan“ címszerepében és neje Márkus Etel jutalomjátéka alkalmával mint Rómeót láttuk; mindkét alakján meglátszott a jó iskola, színészetünk nagyjaitól ellesett erőteljes vonások. Az elismerésben nem is volt közöny. Márkus Etel Júliájával együtt szerettünk, együtt szenvedtünk. Réthy Laura vendégjátékaival a szezon legteltebb és legzajosabb házait szerezte. Fellépett „Boccaccióban“ mint Fiametta, a „Koldus diákban“ mint Laura; és az utolsó felléptéül, meg jutalomjátékául választott „Csókon szerzett vőlegény“ Ábrás Irén szerepében. Minden egyes fellépte valóságos diadal volt, dalait egytől-egyig megtapsolták, nagyrészt megújrázták. Gönsbacher bécsi zenetanár a népszínház, esetleg soknyelvű operánk számára képzett benne jeles művésznőt. Az újabb darabok közül Beniczkyné „Rhea grófnőjét“, Jules Clevette „Zilah hercegét“, Rátkay László „Felhő Kláriját“, Jókai „Fekete gyémántok“ című regényes drámáját és Konti „Eleven ördögét“ láttuk. Jelenleg Csiky „Sötét pont“ és Blumenthal „Egy csepp mérgére“ folynak az előkészületek. *(A pécsi halárünnepély.)A héten kezdték meg Pécsett a hangversenycsarnok építését. Az óriási terjedelmű csarnoknak hátterében 800— 900 énekes számára lejtős színpad lesz. A csarnok nézőtere három hajóból áll s két emeletes. A nézőtéren 1741 zártszék lesz és 88 páholy 384 üléssel. Azaz a hangversenyeket az állóhelyekkel együtt 3000 ember hallgathatja meg. A páholyok 15, 12 és 10 frtosak, a zártszékek 3 frt és 80 kr között, az állóhelyek 50 krosak lesznek. *(Az angol tenoristák nestora), John Templeton Londonban, 84 éves korában meghalt. Fiatal korában partnere volt az ünnepelt Mai bran Máriának a Drurylane-színházban. * (Az olasz opera-évad) a londoni Coventgarden-színházban e hó 19-kén a „Sevillai borbély“-lyal ért véget. * (Az amerikai opera a jövő évad alatt ismét utazni fog. Chicago 100,000, Boston 100,000, Fuadéiba, Washington, St.Louis és Cleveland egyenként 50,000 és Louisville 25,000 dollárt írt alá a nemzeti opera támogatására. Irodalom. * (A kísérleti vegytan alapvonalai.) Rég érzett szükséget pótolt dr. Brankó Vilmos, a budapesti II. ker. áll. főreáliskola tanára és vegyészeink egyik legjelesbike, midőn fenti címen a reáliskolák felső osztályai számára tankönyvet irt. A könyv ugyan dr. Say Móric, a taval elhalt felejthetetlen főigazgató és a budai főreáliskola volt igazgatója hasonló című tankönyvének átdolgozása, de oly gyökeresen és előnyösen, hogy akár egészen önálló munkának is beillik. Eddigelé a reáliskolák felső osztályaiban egyáltalában nem volt használható vegytani tankönyv, a tanár kivált az új tanterv óta nagyon meg volt szorulva, nép adhatott növendékeinek jó tankönyvet a kezébe. Általános volt az óhaj, vajha akadna jelesebb vegyészeink között valaki, ki e hiányon segítene. Az ügy sürgőssége biztatta dr. Bankót arra, hogy egy már meglevő könyvet átdolgozzon és ne egészen újra írjon. Utóbbi sok időbe került volna, egyelőre a szükségnek kellett kódolni és lehető leggyorsabban használható tankönyvet teremteni. Dr. Hankó derekasan felelt meg e feladatnak, könyvét sikerrel fogják használhatni és hisszük, hogy szakfolyóirataink alapos bírálat és ismertetés által hozzá fognak járulni ahoz, hogy a könyv minél előbb iskoláinkba bevezettessék. A kiállítás a Franklin-társulatot, mint kiadót, dicséri. * (Rajzoló geometria), irta Mendlik Ferenc és dr. Schmidt Ágoston. I. és II. rész. Lampel Róbert kiadása. Az új tantervhez csatolt utasítások alapján írták szerzők e tankönyvet, mely a gymnáziumok első és második osztálya számára való. Szerzők ismert tanférfiak, nevük elég kezesség arra nézve, hogy jó használható könyvet adjanak az ifjúság kezébe. * (Az elhízás és gyógyítása) címen népszerű értekezést irt dr. Bruck (Hidasi) Pál; érdekesen ismerteti benne az elhízásra vonatkozó tudnivalókat és közli az újabb gyógyítási módokat. Jó és hasznos olvasmány mindazok részére, kik az elhízás betegségében szenvednek. * (Az olajfestészetről) kézikönyvet irt műkedvelők számára N. Czike Ferenc. Előszót Feszty Árpád irt a 143 lapra terjedő könyvhöz. Elméleti és gyakorlati részre van osztva. Előbbi magában foglalja a színek elméletét s osztályozását, utóbbi a festészettel foglalkozik. * (Új könyvek.) A Franklin-társulat kiadásában Budapesten, újabban megjelentek: Olcsó könyvtár. Szerkeszti Gyulai Pál. 205. füzet. Longfellow W. Henrik. Az arany legenda. Angolból fordította Jánosi Gusztáv. 206. füzet. Chateaubriand, René. Franciából fordította Bogdánfy Lajos. 207. füzet. Czuczor Gergely hőskölteményei és meséi. Második kiadás. 208. füzet. Fáy András. A mátrai vadászat. Vígjáték három felvonásban. 209. füzet. Augier és Foussier. A szegény arszlánnők. Dráma öt felvonásban. Franciából fordítottak. 210. füzet. Shakespeare. Sok zaj semmiért. Vígjáték öt felvonásban. Angolból ford. Ács Zsigmond. 211 füzet. Constant Benjamin, Adolf. Egy ismeretlen iratai közt talált történet. Franciából fordította és bevezetéssel ellátta dr. Béri Moravcsik Gyula. 212. füzet. Bozzai Pál irodalmi hagyományai. Kiadta Lévay József. 213. füzet. Greguss Ágost: A balladáról. A Kisfaludy-társaság által 1864- ben jutalmazott pályamű. Harmadik javított és bővített kiadás. Történelmi könyvtár. A magyar népnek is ifjúságnak ajánlva. 81. füzet. Budavára vissza vétele. Irta egy szemtanú. Angolból fordította, előszóval s jegyzetekkel ellátta Deák Farkas. Egy cimképpel. * (A kutyakérdés) címen magyar és német nyelvű füzetkét adott ki dr. Pávay Vajna Gábor a pozsonyi m. kir. országos kórház főorvosa. *(A törvényhatósági, községi és fegyelmi törvénycikkekhez) pár nap előtt kiadott belügyminiszteri rendelete, melyeket legközelebb lapunk is ismertetett, korrekt könyvkiadásban is megjelentek Benkő Gyula könyvkiadóhivatalában. * (A trónörökös könyvéből) imént jelent meg a 16. füzet, míg a bevezető kötet 6 füzetet képez. A füzet a monarchia éghajlatáról a szeleket és viharok leírását folytatja. Öt képe Schindler, Karger és Sturm Frigyes kezéből származik. * (Irodalomtörténeti emlékek.) A m. t. akadémia irodalomtörténeti bizottsága megkezdette irodalmi történelmi emlékeink nyomtatásos kiadását. Az első kiadás, mely 470 lapra terjed, két XV. századbeli magyar egyházi író , Andreas Pannonius és Nicolaus de Mirabilibus munkáinak rendezett lenyomását tartalmazza, elején Pannonius egyik művének fénykép nyomású előlapjával. A jelen kötetet Fraknói Vilmos és Ábel Jenő teszik közzé. * (Régi magyar költők tára.) A tud. akadémia kiadásában megjelent a régi magyar költők gyűjteményéből az ötödik kötet, mely Radán Balázs, Dézsi András és Sztárai Mihály XVI. századbeli magyar költők részben magyar, részben latin költeményeit és iratait tartalmazza. A kötetet Szi-lády Ármin teszi közzé előszóval és kommentárral, mely a 26 ívnyi kötet egész második felét teszi ki. A jegyzetekben a költők életfolyását tárgyaló Szilády igen becses adatokkal járul nemzetünk 16. századbeli érdekes irodalmi és művelődési képének kiegészítéséhez. * (Gyulafehérvár és éghajlatának viszonyai és az arra vonatkozó teljes megfigyelési anyag 1875—1884-ig); összeállította A véd Jákó főgimn. tanár. Kolozsvárt 1886. A magyar irodalomban meteorológiai vagy éghajlati művekkel ritkábban találkozhatni s szerző ezen irányban szaporította irodalmunkat egy igen használható monographiai munkával, melyben először a gyulafehérvári régibb keletű meteor mozgalmakat ismerteti a nyert eredmények rövid kivonatával együtt, majd részletesen leírván a mostani észlelési sor megindítását, az észlelési anyagot teszi közzé. Ezeket az 1875—1885-ig terjedő 11 évi anyag öszszevonása, azaz Gyulafehérvár vidékére vonatkozó éghajlati tényezők előállítása követi. Csak röviden jelezhetjük ezen figyelemre méltó munka gazdag és tömött tartalmát, ajánljuk a szakkörök figyelmébe. „Szerény véleményem szerint talán csak egy tekintetben vagyunk határozottan felülmúlva az olasz és a francia iskolák által s azt főkép magyar szem vehetné leginkább észre. Amint az ember lábát beteszi akár a milánói vagy római, akár a párisi vagy roueni leánylíceumba, azonnal megérzi, hogy egy nemzeti intézménynyel van dolga, mely magából a talajból nőtte ki magát, és mely megfelel minden nemzeti szükségnek, minden nemzeti aspirációnak. Szóval, lehetetlen észre nem venni az előadásokból vagy a növendékek feleleteiből a nemzeti eszményt, a nemzeti törekvést. Nem úgy a mi elsőbb leányiskoláinkban. Ezek meg nem felelnek meg eléggé a nemzeti szükségeknek, a nemzeti tulajdonoknak ; nem speciális magyar iskolák. Érezni rajtuk, hogy ide átplántált intézmények, melyek még nem vertek elég erős gyökeret, nem honosultak meg eléggé arra, hogy nemzeti intézményekké nőhették volna ki magukat.“ — A tantestület tagjainak száma 4 nő, 2 férfi. Növendékek száma 4 osztályban 80. — Tandíj kolozsvárinak 20 frt, vidékinek 30 frt. Nagykörösi községi felső leányiskola. Szerkesztette Szurmó Ambrus igazgató. Az intézet 9 év óta áll fönn, de az értesítőből nem tudjuk meg, miért mondja magát felső leányiskolának, mikor még polgárinak is kevés; csak két osztálya van, 1 igazgató és 2 tanulónővel; 23 a növendékek száma. Nagy-kikindai m. k. állami felső leányiskola. Közli Petrovics Antonia, kitől 3 oldalra terjedő didaktikai értekezést találunk az olvasó könyvek használásának módjáról. Az igazgatónőn kívül van még 3 tanítónő, kik 2 osztályban 52 tanulót tanítottak. Az intézet még csak két éves és évről évre gyarapítja az osztályok számát. Minden esetre igen fontos a vidék leányainak magyarosítása szempontjából is. Iskolai értesítők. Kolozsvár városi államilag segélyezett felsőbb leányiskola. Szerkesztette De Gerando Antonina igazgatónő, ki a felsőbb leányiskolákról mond el érdekes dolgokat és indítványozza, hogy a miniszter hívná össze a felsőbb leányiskolák tanári testületét és beszélnék meg azokat a módokat, amelyek ezeket az intézeteket nemzetiebb intézménynyé tehetnék. Érdekesnek tartjuk a rövid cikkből közölni a következőket: Tágítsuk a nők munkakörét. A „Pesti Hírlap“ folyó hó 14-ei számában első helyen a női kérdéssel foglalkozott, mely bár nem égető még hazánkban, de mivel az egész művelt világot foglalkoztatja, bizonyára nem árt nekünk is hozzászólnunk. Társadalmunk konzervatív hajlamainál fogva egyáltalán nincs okunk attól tartani, hogy a nőemancipáció kérdése egyhamar oly arányokban, mint pl. az észak-amerikai Unióban, vagy csak nemrégiben a brit birodalomban is foglalkoztathatná a közvéleményt vagy épen a törvényhozást. Másrészt azonban alig szenved kétséget, hogy e kérdés megérlelődése nyugaton, nálunk is a napirendre kerülését fogja siettetni. Itt most röviden csak egy körülményre óhajtom a nyilvánosság figyelmét felhívni, melynél a fenálló törvények intézkedésének igazságtalansága szembeszökő. Értem a birtokaikat vagy üzleteiket önállóan vezető nőknek továbbá, az intelligensebb pályákon működő nőknek (posta- és távirda kezelők és különösen tanítónőknek) az aktív választási jogból való kizáratását. Amazok férfit pótolnak és emezekkel együtt nem ritkán családot tartanak fenn, fizetik adójukat, teljesítik kötelességeiket úgy, mint férfi kollegáik, de azon jog gyakorlatától el vannak tiltva. Különösen a tanítónők azok, kik e téren kétszeresen futtatnak, mert még a teendőikbe vágó ügyeknél is a törvény által a tanító egyénnek biztosított jogok gyakorlatától el vannak tiltva. A tanítónők nem vehetnek részt azon választásoknál sem, melyekkel az iskolaszékekbe és a tanügyi bizottságba a tantestületek küldöttjeit megválasztják. A tantestületek képviselete az említett tanhatósági körökben tehát hiányos, mert a nőtanítók ott képviselve nincsenek. Azon ellenvetésre, hogy az aktív választási jog korroráriuma a véradónak, egyszerű válasz az utalás a hadmentesekre, a hadmentességi adó ki volna terjeszthető tehát azon nőkre is, kiket vagy földbirtokuknál, vagy üzletüknél fogva, avagy önálló életpályájuknál fogva az aktív választási jog megillethetne. S végre a népfölkelésből sem kellene őket kizárnunk, mert a golyó és acél által ütött sebek oly speciálisan a női természetnek megfelelő tért nyitnak, melyen talán nincs kevesebb heroizmusra szükség, mint a csatasorban való kötelességteljesítéshez. t. S a sebesültek és betegek ápolását. De e soroknak nem ez volt tulajdonképi célja. Az első teendő nem a nők aktív választási jogának kiküzdése, hanem egyrészt a nőnevelésnek intenszívabbá tétele, másrészt a nő önálló munkakörének tágítása és ezáltal önállósításának előkészítése. Tagadhatatlan, hogy az alkotmányos korszak kezdete óta az első irányban nagyon sok történt, községek és az állam állítottak polgári és felsőbb leányiskolákat és a nőnevelés terén a haladás szem e