Pesti Hírlap, 1886. augusztus (8. évfolyam, 211-241. szám)

1886-08-01 / 211. szám

1886. augusztus 1. PESTI HÍRLAP: Az Edelsheim-Janszki ügy. A kormánypárti lapok ma egészen várat­lanul erélyes hangokat pengetnek meg. A népgyűlést bár helytelenítik, de egészben véve még soha sem szóltak a Janszki ügyről oly határozottan, mint ma. A „Nemzet“ erősen nyugtalankodik azon szellem miatt, „mely az újabb katonai változásokban nyilatkozik“ és megnyugtatás szükségét hangoztatja; a P. Ll. is s a t i s f a­k­c­i­ó­t sürget és nem retten vissza a kabinet sorsát is ez elégtétel­hez kötni. Kétségtelen, hogy Tisza Budapesten időzése okozta a kormánypárti lapok ez egyidőben történt, mondhatjuk, erőteljes fellépését. Ha va­lóban Tisza nyilatkozik e sorokban, úgy min­denki teljes bizalommal tekinthet a jövő elé. Adjuk e két lap cikkeinek kivonatát. A „Nemzet” így ír: „Nem akarjuk kétség­be vonni, hogy a mozgalom megindítói legjobb indu­lattal, ősszintén és minden utógondolat nélkül voltak azon, hogy az ne csak egy párté, hanem átalában a nemzeté legyen. És az kétségtelen, hogy minden moz­galom, erkölcsi értékében és politikai súlyában csak nyer az által, ha minél szélesebb körökre terjed ki és minél egyetemesebb jelleggel bír. Ső­t tovább me­gyünk és elismerjük, hogy az utolsó katonai esemé­nyek minden magyar embert pártkülönbség nélkül csak kellemetlenül érinthettek, legfölebb azzal a meg­különböztetéssel, hogy épen azok érezték annak kellemetlen voltát legjobban, kik velünk együtt a fennálló alkotmány alapj­án ál­lanak. Ha a mozgalom mindezek dacára ma már mind­inkább csak egy pártra szorítkozik, annak oka épen nem kereshető abban, hogy a Janszki-ügy újabb fordulatában a nem­zet bármely része megnyugvást talál­hatna, hanem egyedül abban, hogy az orvoslás módja és eszköze iránt az ország egyik politikai pártja nem ért egyet a többiekkel. A­ki ismeri alkotmányunkat, tudja, hogy tör­vénysértés ez ügyben nem követtetett el. A­mi a nemzetet nyugtalanítja és igen érthetőleg nyugtalanítja, az egyedül azon szellem, mely az újabb katonai változásokban minden erőszako­sabb magyarázat nélkül is nyilat­kozik. A­mi a magyar nemzetet pártkülönbség nélkül nyugtalanítja, az egyedül az a feltevés, hogy mérvadó katonai körökben az alkotmányellenes ma­gatartás érdemnek tartatik, s hogy a hadsereg, mint az abszolutizmus legszebb napjaiban, ma is az alkot­mányon kívül állónak tekintetik. Ezen önkéntelenül is kínálkozó föltevések el­len kíván a nemzet megnyugtatást. Ezt azonban népgyűlések útján elérni nem lehet. Ezen megnyug­tatásnak szükségét érzi nemcsak egy párt, hanem az egész ország és vala­mennyi párt között mindenesetre leginkább az, melynek az ország közvéleménye immár négy válasz­táson át adott többséget. Erős hitünk, hogy e megnyugtatás egy vagy más alakban meg lesz található, egyszerűen azon okból, mert nem nélkülözhető. S ha van vala­mi, a­mi annak megtalálását, nem mondjuk, lehetet­lenné teheti, de nagyon megnehezítheti, az minden olyan mozgalom, mely az ügyet oda viszi, hol or­voslás nem adható, a­helyett, hogy azon tényezők­nek engedné át a tért, melyek e részben egyedül hivatottak.“ A „Pester Lloyd“ ezeket írja: „Tagadha­tatlan, hogy az eljárás (a Janszki-Edelsheim ügyben) szerencsétlen volt, s hogy választott formája a politikai értelem legelemibb törvényeivel ellenke­zésbe jött — kétszeresen is ellenkezésbe, ha nem gondoltak arra, hogy ezzel provokál­ják a legjogosabb érzelmeket s száz­szor elmondott, tehát nyilvánvaló meggyőződéseket. Mert magának az esetnek megítélésénél körülbelül irreleváns, vájjon azt a ha­tást, melyet tényleg előidézett, számba vették és szán­­dékolták-e vagy sem, vájjon a fölkeltett rossz han­gulat erejére és terjedelmére m­tve csalódásba rin­gathatták-e magukat vagy sdm­. Nincs mellékkörülmény, mely jóvá tehetné vagy enyhíthetné azt a hibát, mely már tényekben nyilat­kozik előttünk s az elégtételt elkerülhet­­len szükséggé teszi. E pillanatban minden irányadó körben erről valószínűleg teljesen fel van­nak világosítva s nem kételkedünk, hogy a mennyire sajnálják e ballépést, és oly gyorsan és gyöke­resen óhajtják azt szanálni. Hogy mily mértékben fogja a jóvátevés módja az országgyűlést kielégíteni, attól függ a kabinet sorsa.“ Majd a népgyűlésről szólva így ír: „Ad­dig, míg a kormány nem nyilatkozott és az ország­gyűlés nem határozott, azt is meg kell engedni, hogy Tisza Kálmán sem egészen érzéketlen a nemzeti be­csület és az állami tekintély követelményei iránt. Ha a nemzet érzelmei megsértetnek, bízni lehet abban, hogy a kormány s­z­í­v­e­s­e­b­b­e­n m­o­n­d le állásáról, mint az elégtételről. Minden magyar kormánynak joga van arra, hogy e bizalom­mal viseltessenek irányában és eddig abban a nézet­ben voltunk, hogy minden magyar párt kötelességé­nek ismeri a kormányt ily akciókban tudva nem há­borgatni. Mert végre is mi célja van, ha különböző népgyűlések szuverén ítéleteire fognak hivatkozni! A kormány állását erősíteni? Bizonyára nem, mert egy kormány se vonhat erőt az ily manifesztációkból és a meeting rendezői se viseltetnek ily gyöngéd ér­zelmekkel Tisza iránt. Ha azonban a cél a kormány állásának gyöngítése, úgy azt a biztosítást adhat­juk, hogy ez egészen fölösleges fáradság. Van Bécsben minden időben elég erő, mely e munkát elvégzi, akármily neve le­gyen a magyar kormánynak. * A szocialisták és a népgyűlés. A ma­gyarországi munkáspárt közlönye, az „Arbeiter-Wo­­chen-Chronik“ kijelenti, hogy e párt a népgyűlésen semmiféle demonstrációban részt nem vesz. Azt mondja e lap: végezzenek egymás közt az urak, ők köszönik a mulatságot.* A vidéken napról-napra több város csatla­kozik a mozgalomhoz. Pécsett augusztus 8-án az Edelsheim- Janszki ügyben népgyülés tartatik. Nyíregyházáról írják lapunknak július 29-ikéről: „Az Edelsheim-Janszki ügyben, tegnap d. u. 5 órakor a városháza nagytermében előértekezlet tartatott, melyen népgyülés tartása határoztatott el. Az előértekezlet azon határozatot hozta, hogy egy 12 tagú bizottságot küld ki, mely f. évi aug. 1-én délelőtt 11 órakor egy tágabb körű értekezletet hív­jon­­ egybe. Szolnokon aug. 8-án szintén népgyűlés tar­tását tervezik. Székesfehérvárról írják lapunknak: A Janszki-ügyben tartandó népgyűlés érdekében Szé­kesfehérvárott f. hó 30-án d. u. tartatott meg az ér­tekezlet, melyre Mész­lény Lajos orsz. képviselő is megjelent. Hosszabb megbeszélés után, írja a tu­dósítónk, elhatároztatott, hogy beváratik a vasárnapi budapesti népgyülés eredménye s csak ezután hi­­vatik egybe p­á­rtnélküli értekezlet, mely esetben a népgyűlés augusztus 8-án tartatnék meg . Mint értesülünk, maga Fehérmegye is tiltakozni fog aug. 11-iki rendkívüli közgyűléséből. Meszleny irt Szögyény-Marich Géza kormány­­párti orsz. képviselőnek is, felhíván őt a székesfe­hérvári népgyűlésen való részvételre. Egyébként az értekezlet kimondta, hogy a népgyűlés minden izga­tástól tartózkodni fog, csupán azt akarja kimondani, hogy a Janszki-ügy fáj, párttekintet nélkül, egész ál­talánosságban . Fehérvár város közönsége tiltakozik a nemzeti önérzet ily arculcsapása ellen. A népgyülés előestéjén. A népgyülést előkészítő bizottság ma délután 6 órakor népes és zajos ülést tartott. A napirend főtárgya a szónokok kijelölése s az ezek által tar­tandó beszédek sorrendjének megállapítása s azon kérdés volt, várjon a népgyűlés által elfogadott rezo­­lució küldöttségileg átadassék-e Tisza Kálmán mi­niszterelnöknek, vagy pedig csak az országgyűlésnek nyújtassék be. Folonyi Géza elnök röviden előterjesztette a mostanáig történteket, köszönetét fejezi ki a sajtónak a hathatós támogatásért. A­mi a szónokok kijelölését illeti, a bizottság eljárt a tisztében s a következők­ben, állapodott meg: A népgyűlést a megválasztandó elnök nyitja meg a tárgyat felölelő beszéddel. Következik a rezo­­lució előterjesztése dr. K­a a­s Ivor által. Ezután Eötvös Károly s végül Herman Ottó tart be­szédet. Azt az eszmét, hogy egyszerre a lövöldének 3 különböző pontján tartassák beszéd, a bizottság el­ejtette, leginkább azon okból, mert a rendet így nem lehetne kellőleg fölt­artani. A másik nagy kérdés: mi történjék a megho­zott rezolucióval ? Régebben fölmerült az az eszme, hogy rögtön közültessék a kormányelnökkel, de utóbb a többség azt kívánta, hogy a miniszterelnök mellő­zésével egyenesen az országgyűléshez nyújtassék be, s erre Irányi Dániel kéretnék föl. (Zajos éljenzés.) Dr. Kaas Ivor csatlakozik ehhez a nézethez. Ismerve a kormánypárti sajtó magatartását, föltételezi a kormány részéről, hogy rosszulásának a néppel szemben kifejezést is ad. Eötvös Károly hasonlóképen nyilatkozik s az­tán személyét illető dologban szólal föl. A bizottság — úgymond — az ő nevét is fölvette a szónokok közé s a bizottságnak ez a bizalma eloszlatta aggo­dalmait, mert voltak aggodalmai. A szónoklat itt nem dicsőség, hanem nehéz hazafi kötelesség, a mely alól nem vonja ki magát. Hanem azt mindenki tudja, hogy egy országgyűlési párt előtt neve nem kedves s ennek révén nem népszerű. A nép hangulata iránt tiszteletlenséget tanúsítana, ha ezt nem tudná. És ezért nem engedheti meg, hogy az ügy szentsége csorbát szenvedjen az által, ha az ő felszólalása a népgyűlésen bármily csekély ellenkező hangot keltene. Annak a kérdésnek, a­melynek irányt akarnak adni, ő azon ragaszkodáshoz képest, a­melyet az ügy iránt érez, megoldásához szintén hozzá akar járulni, de okul, ürügyül vagy alkalmul szolgálni arra, hogy az ügy veszélyeztetve legyen, semmi áron sem akar. Sarkady Elemér azt hiszi, hogy mivel a nem­zet ügyét az összes pártok, tehát az antiszemiták is magukévá tették, Eötvöst mindenki a szónokok közt akarja látni. Herman Ottó a határozati javaslatra nézve Kaas Ivor báróval tart. Ami pedig Eötvös aggályait illeti, arra nézve megjegyzi, hogy az egyénnek abban a mozgalomban, a­mely Magyarország becsülete ér­dekében támadt, el kell enyésznie. Ő még halálos el­lenségével is tanácskozik, ha a haza veszedelemben van. Az ügyön az nem változtat, hogy ki szól, így fogja föl azt is, hogy ő is hangot akar adni azok­nak az igazságoknak, a­melyekre fátyolt lehet ugyan borítani ideiglenesen, de örökre nem. Seffer László kéri az értekezletet, hogy sze­mélyes kérdést ne tárgyaljon. Hans Ivor dr. ellenkezőleg, azt óhajtja, hogy adja elő mindenki, a­mi nehézségeket lát. Dr. Rácz Géza fölszólal őszinte meggyőződés­ből s szent hite, hogy a szónoknak bírnia kell a több­ség bizalmával. Ezzel Eötvös nem bír. Kérdi, várjon Görgey vállalkozik-e szónoklatot tartani. (Nagy zaj. Eláll! Eláll!) Eötvös Károly válaszol Rácz Gézának. Ha, úgymond, a fölszólalás visszhangra talált volna az értekezlet körében, készségesen visszalépne, de így elvárja Rácz Gézától, hogy el fogja ismerni a több­ség jogát. Ő a többség előtt meghajlik akkor, mikor csak kötelességről van szó. A jutalmat átengedi más­nak, akár Rácz Gézának is. A­mi pedig a Görgey­­féle vonatkozást illeti, arra nem szól egy szót sem. Szóltak még a tárgyhoz többen s aztán hatá­rozatként kimondotta az elnök, hogy szónokok lesz­nek­ az elnökön kívül, Kaas Ivor dr., Eötvös Károly és Herman Ottó. A rezolució sorsa iránt folyt ezután a tárgya­lás. Sarkady Elemér indítványozza, hogy abból az okból, hogy a miniszterelnök a felség előtt már Ischl­­ben előterjesztést tehessen, a rezolució 24 tagú kül­döttséggel neki átnyújtandó. — Herman Ottó nem járulhat az indítványhoz, mert a tapasztalat arra ta­nít, hogy az teljesen kárba veszett fáradság. A hatá­rozatnak kétféle föladata van; először az, hogy ha­sonló népgyűlések tartására más városok is fölbuz­­díttassanak s másodszor, hogy hatása folytán a do­log ébren tartassák. Pártolja azt a javaslatot, hogy a rezolució a törvényhozáshoz nyujtassék be. Szabó Endre és Seffer László hasonló értelmű fölszólalása után az elnök határozatként kimondja, hogy a hatá­rozat a képviselőházhoz fog benyujtatni s erre Irá­­n­y­i Dániel kéretik föl. Az elnöknek aggályai lévén az iránt, hogy az esetben, ha az ifjúság testületileg vonul ki, nem történik-e az utca beleavatkozása folytán zavargás, Herman Ottó megnyugtató nyilatkozatot tesz. Az elnök végül figyelmeztetendőnek tartja a közönséget, hogy a népgyűlés színhelyétől a gyermekeket távol tartsák. Az ülés ezzel véget ért. Orosz aknamunka Bulgáriában. A Ruszcsukban megjelenő „Slaveanin“ című hírlap igen érdekes levelet tesz közzé, melyből a kö­vetkezőket vesszük ki. „Az orosz konzul a napokban ellátogatott a szabadelvű párt egyik kiváló egyéniségéhez s azon ké­rést intézte hozzá, vállalja el egy hírlap szer­kesztését, melyet az orosz konzul ala­pítani szándékozik. — Miért nem indítja ön lapját Szófiában meg ? kérdé az illető. — Minthogy azt veszszük észre — válaszoló

Next