Pesti Hírlap, 1886. augusztus (8. évfolyam, 211-241. szám)
1886-08-01 / 211. szám
1886. augusztus 1. PESTI HÍRLAP: Az Edelsheim-Janszki ügy. A kormánypárti lapok ma egészen váratlanul erélyes hangokat pengetnek meg. A népgyűlést bár helytelenítik, de egészben véve még soha sem szóltak a Janszki ügyről oly határozottan, mint ma. A „Nemzet“ erősen nyugtalankodik azon szellem miatt, „mely az újabb katonai változásokban nyilatkozik“ és megnyugtatás szükségét hangoztatja; a P. Ll. is s a t i s f akciót sürget és nem retten vissza a kabinet sorsát is ez elégtételhez kötni. Kétségtelen, hogy Tisza Budapesten időzése okozta a kormánypárti lapok ez egyidőben történt, mondhatjuk, erőteljes fellépését. Ha valóban Tisza nyilatkozik e sorokban, úgy mindenki teljes bizalommal tekinthet a jövő elé. Adjuk e két lap cikkeinek kivonatát. A „Nemzet” így ír: „Nem akarjuk kétségbe vonni, hogy a mozgalom megindítói legjobb indulattal, ősszintén és minden utógondolat nélkül voltak azon, hogy az ne csak egy párté, hanem átalában a nemzeté legyen. És az kétségtelen, hogy minden mozgalom, erkölcsi értékében és politikai súlyában csak nyer az által, ha minél szélesebb körökre terjed ki és minél egyetemesebb jelleggel bír. Sőt tovább megyünk és elismerjük, hogy az utolsó katonai események minden magyar embert pártkülönbség nélkül csak kellemetlenül érinthettek, legfölebb azzal a megkülönböztetéssel, hogy épen azok érezték annak kellemetlen voltát legjobban, kik velünk együtt a fennálló alkotmány alapján állanak. Ha a mozgalom mindezek dacára ma már mindinkább csak egy pártra szorítkozik, annak oka épen nem kereshető abban, hogy a Janszki-ügy újabb fordulatában a nemzet bármely része megnyugvást találhatna, hanem egyedül abban, hogy az orvoslás módja és eszköze iránt az ország egyik politikai pártja nem ért egyet a többiekkel. Aki ismeri alkotmányunkat, tudja, hogy törvénysértés ez ügyben nem követtetett el. Ami a nemzetet nyugtalanítja és igen érthetőleg nyugtalanítja, az egyedül azon szellem, mely az újabb katonai változásokban minden erőszakosabb magyarázat nélkül is nyilatkozik. Ami a magyar nemzetet pártkülönbség nélkül nyugtalanítja, az egyedül az a feltevés, hogy mérvadó katonai körökben az alkotmányellenes magatartás érdemnek tartatik, s hogy a hadsereg, mint az abszolutizmus legszebb napjaiban, ma is az alkotmányon kívül állónak tekintetik. Ezen önkéntelenül is kínálkozó föltevések ellen kíván a nemzet megnyugtatást. Ezt azonban népgyűlések útján elérni nem lehet. Ezen megnyugtatásnak szükségét érzi nemcsak egy párt, hanem az egész ország és valamennyi párt között mindenesetre leginkább az, melynek az ország közvéleménye immár négy választáson át adott többséget. Erős hitünk, hogy e megnyugtatás egy vagy más alakban meg lesz található, egyszerűen azon okból, mert nem nélkülözhető. S ha van valami, ami annak megtalálását, nem mondjuk, lehetetlenné teheti, de nagyon megnehezítheti, az minden olyan mozgalom, mely az ügyet oda viszi, hol orvoslás nem adható, ahelyett, hogy azon tényezőknek engedné át a tért, melyek e részben egyedül hivatottak.“ A „Pester Lloyd“ ezeket írja: „Tagadhatatlan, hogy az eljárás (a Janszki-Edelsheim ügyben) szerencsétlen volt, s hogy választott formája a politikai értelem legelemibb törvényeivel ellenkezésbe jött — kétszeresen is ellenkezésbe, ha nem gondoltak arra, hogy ezzel provokálják a legjogosabb érzelmeket s százszor elmondott, tehát nyilvánvaló meggyőződéseket. Mert magának az esetnek megítélésénél körülbelül irreleváns, vájjon azt a hatást, melyet tényleg előidézett, számba vették és szándékolták-e vagy sem, vájjon a fölkeltett rossz hangulat erejére és terjedelmére mtve csalódásba ringathatták-e magukat vagy sdm. Nincs mellékkörülmény, mely jóvá tehetné vagy enyhíthetné azt a hibát, mely már tényekben nyilatkozik előttünk s az elégtételt elkerülhetlen szükséggé teszi. E pillanatban minden irányadó körben erről valószínűleg teljesen fel vannak világosítva s nem kételkedünk, hogy a mennyire sajnálják e ballépést, és oly gyorsan és gyökeresen óhajtják azt szanálni. Hogy mily mértékben fogja a jóvátevés módja az országgyűlést kielégíteni, attól függ a kabinet sorsa.“ Majd a népgyűlésről szólva így ír: „Addig, míg a kormány nem nyilatkozott és az országgyűlés nem határozott, azt is meg kell engedni, hogy Tisza Kálmán sem egészen érzéketlen a nemzeti becsület és az állami tekintély követelményei iránt. Ha a nemzet érzelmei megsértetnek, bízni lehet abban, hogy a kormány szívesebben mond le állásáról, mint az elégtételről. Minden magyar kormánynak joga van arra, hogy e bizalommal viseltessenek irányában és eddig abban a nézetben voltunk, hogy minden magyar párt kötelességének ismeri a kormányt ily akciókban tudva nem háborgatni. Mert végre is mi célja van, ha különböző népgyűlések szuverén ítéleteire fognak hivatkozni! A kormány állását erősíteni? Bizonyára nem, mert egy kormány se vonhat erőt az ily manifesztációkból és a meeting rendezői se viseltetnek ily gyöngéd érzelmekkel Tisza iránt. Ha azonban a cél a kormány állásának gyöngítése, úgy azt a biztosítást adhatjuk, hogy ez egészen fölösleges fáradság. Van Bécsben minden időben elég erő, mely e munkát elvégzi, akármily neve legyen a magyar kormánynak. * A szocialisták és a népgyűlés. A magyarországi munkáspárt közlönye, az „Arbeiter-Wochen-Chronik“ kijelenti, hogy e párt a népgyűlésen semmiféle demonstrációban részt nem vesz. Azt mondja e lap: végezzenek egymás közt az urak, ők köszönik a mulatságot.* A vidéken napról-napra több város csatlakozik a mozgalomhoz. Pécsett augusztus 8-án az Edelsheim- Janszki ügyben népgyülés tartatik. Nyíregyházáról írják lapunknak július 29-ikéről: „Az Edelsheim-Janszki ügyben, tegnap d. u. 5 órakor a városháza nagytermében előértekezlet tartatott, melyen népgyülés tartása határoztatott el. Az előértekezlet azon határozatot hozta, hogy egy 12 tagú bizottságot küld ki, mely f. évi aug. 1-én délelőtt 11 órakor egy tágabb körű értekezletet hívjon egybe. Szolnokon aug. 8-án szintén népgyűlés tartását tervezik. Székesfehérvárról írják lapunknak: A Janszki-ügyben tartandó népgyűlés érdekében Székesfehérvárott f. hó 30-án d. u. tartatott meg az értekezlet, melyre Mészlény Lajos orsz. képviselő is megjelent. Hosszabb megbeszélés után, írja a tudósítónk, elhatároztatott, hogy beváratik a vasárnapi budapesti népgyülés eredménye s csak ezután hivatik egybe pártnélküli értekezlet, mely esetben a népgyűlés augusztus 8-án tartatnék meg . Mint értesülünk, maga Fehérmegye is tiltakozni fog aug. 11-iki rendkívüli közgyűléséből. Meszleny irt Szögyény-Marich Géza kormánypárti orsz. képviselőnek is, felhíván őt a székesfehérvári népgyűlésen való részvételre. Egyébként az értekezlet kimondta, hogy a népgyűlés minden izgatástól tartózkodni fog, csupán azt akarja kimondani, hogy a Janszki-ügy fáj, párttekintet nélkül, egész általánosságban . Fehérvár város közönsége tiltakozik a nemzeti önérzet ily arculcsapása ellen. A népgyülés előestéjén. A népgyülést előkészítő bizottság ma délután 6 órakor népes és zajos ülést tartott. A napirend főtárgya a szónokok kijelölése s az ezek által tartandó beszédek sorrendjének megállapítása s azon kérdés volt, várjon a népgyűlés által elfogadott rezolució küldöttségileg átadassék-e Tisza Kálmán miniszterelnöknek, vagy pedig csak az országgyűlésnek nyújtassék be. Folonyi Géza elnök röviden előterjesztette a mostanáig történteket, köszönetét fejezi ki a sajtónak a hathatós támogatásért. Ami a szónokok kijelölését illeti, a bizottság eljárt a tisztében s a következőkben, állapodott meg: A népgyűlést a megválasztandó elnök nyitja meg a tárgyat felölelő beszéddel. Következik a rezolució előterjesztése dr. Ka as Ivor által. Ezután Eötvös Károly s végül Herman Ottó tart beszédet. Azt az eszmét, hogy egyszerre a lövöldének 3 különböző pontján tartassák beszéd, a bizottság elejtette, leginkább azon okból, mert a rendet így nem lehetne kellőleg föltartani. A másik nagy kérdés: mi történjék a meghozott rezolucióval ? Régebben fölmerült az az eszme, hogy rögtön közültessék a kormányelnökkel, de utóbb a többség azt kívánta, hogy a miniszterelnök mellőzésével egyenesen az országgyűléshez nyújtassék be, s erre Irányi Dániel kéretnék föl. (Zajos éljenzés.) Dr. Kaas Ivor csatlakozik ehhez a nézethez. Ismerve a kormánypárti sajtó magatartását, föltételezi a kormány részéről, hogy rosszulásának a néppel szemben kifejezést is ad. Eötvös Károly hasonlóképen nyilatkozik s aztán személyét illető dologban szólal föl. A bizottság — úgymond — az ő nevét is fölvette a szónokok közé s a bizottságnak ez a bizalma eloszlatta aggodalmait, mert voltak aggodalmai. A szónoklat itt nem dicsőség, hanem nehéz hazafi kötelesség, a mely alól nem vonja ki magát. Hanem azt mindenki tudja, hogy egy országgyűlési párt előtt neve nem kedves s ennek révén nem népszerű. A nép hangulata iránt tiszteletlenséget tanúsítana, ha ezt nem tudná. És ezért nem engedheti meg, hogy az ügy szentsége csorbát szenvedjen az által, ha az ő felszólalása a népgyűlésen bármily csekély ellenkező hangot keltene. Annak a kérdésnek, amelynek irányt akarnak adni, ő azon ragaszkodáshoz képest, amelyet az ügy iránt érez, megoldásához szintén hozzá akar járulni, de okul, ürügyül vagy alkalmul szolgálni arra, hogy az ügy veszélyeztetve legyen, semmi áron sem akar. Sarkady Elemér azt hiszi, hogy mivel a nemzet ügyét az összes pártok, tehát az antiszemiták is magukévá tették, Eötvöst mindenki a szónokok közt akarja látni. Herman Ottó a határozati javaslatra nézve Kaas Ivor báróval tart. Ami pedig Eötvös aggályait illeti, arra nézve megjegyzi, hogy az egyénnek abban a mozgalomban, amely Magyarország becsülete érdekében támadt, el kell enyésznie. Ő még halálos ellenségével is tanácskozik, ha a haza veszedelemben van. Az ügyön az nem változtat, hogy ki szól, így fogja föl azt is, hogy ő is hangot akar adni azoknak az igazságoknak, amelyekre fátyolt lehet ugyan borítani ideiglenesen, de örökre nem. Seffer László kéri az értekezletet, hogy személyes kérdést ne tárgyaljon. Hans Ivor dr. ellenkezőleg, azt óhajtja, hogy adja elő mindenki, ami nehézségeket lát. Dr. Rácz Géza fölszólal őszinte meggyőződésből s szent hite, hogy a szónoknak bírnia kell a többség bizalmával. Ezzel Eötvös nem bír. Kérdi, várjon Görgey vállalkozik-e szónoklatot tartani. (Nagy zaj. Eláll! Eláll!) Eötvös Károly válaszol Rácz Gézának. Ha, úgymond, a fölszólalás visszhangra talált volna az értekezlet körében, készségesen visszalépne, de így elvárja Rácz Gézától, hogy el fogja ismerni a többség jogát. Ő a többség előtt meghajlik akkor, mikor csak kötelességről van szó. A jutalmat átengedi másnak, akár Rácz Gézának is. Ami pedig a Görgeyféle vonatkozást illeti, arra nem szól egy szót sem. Szóltak még a tárgyhoz többen s aztán határozatként kimondotta az elnök, hogy szónokok lesznek az elnökön kívül, Kaas Ivor dr., Eötvös Károly és Herman Ottó. A rezolució sorsa iránt folyt ezután a tárgyalás. Sarkady Elemér indítványozza, hogy abból az okból, hogy a miniszterelnök a felség előtt már Ischlben előterjesztést tehessen, a rezolució 24 tagú küldöttséggel neki átnyújtandó. — Herman Ottó nem járulhat az indítványhoz, mert a tapasztalat arra tanít, hogy az teljesen kárba veszett fáradság. A határozatnak kétféle föladata van; először az, hogy hasonló népgyűlések tartására más városok is fölbuzdíttassanak s másodszor, hogy hatása folytán a dolog ébren tartassák. Pártolja azt a javaslatot, hogy a rezolució a törvényhozáshoz nyujtassék be. Szabó Endre és Seffer László hasonló értelmű fölszólalása után az elnök határozatként kimondja, hogy a határozat a képviselőházhoz fog benyujtatni s erre Irányi Dániel kéretik föl. Az elnöknek aggályai lévén az iránt, hogy az esetben, ha az ifjúság testületileg vonul ki, nem történik-e az utca beleavatkozása folytán zavargás, Herman Ottó megnyugtató nyilatkozatot tesz. Az elnök végül figyelmeztetendőnek tartja a közönséget, hogy a népgyűlés színhelyétől a gyermekeket távol tartsák. Az ülés ezzel véget ért. Orosz aknamunka Bulgáriában. A Ruszcsukban megjelenő „Slaveanin“ című hírlap igen érdekes levelet tesz közzé, melyből a következőket vesszük ki. „Az orosz konzul a napokban ellátogatott a szabadelvű párt egyik kiváló egyéniségéhez s azon kérést intézte hozzá, vállalja el egy hírlap szerkesztését, melyet az orosz konzul alapítani szándékozik. — Miért nem indítja ön lapját Szófiában meg ? kérdé az illető. — Minthogy azt veszszük észre — válaszoló