Pesti Hírlap, 1886. szeptember (8. évfolyam, 242-271. szám)

1886-09-11 / 252. szám

a­ kalják a kormányt s csinálják erősen a hangu­latot az orosz ellen. Még a királynő személyes oroszellenes érzelmeit is a piacra viszik, „mely érzelmekkel az angol érdekek is összhangzatban vannak“ s nagyban hirdetik, hogy az afghanisz­­táni határrendező bizottságnak visszahívása már az angol akció előjele. De még ez nem elég; maguk a drága szövetségesek is más hangot fu­nak, mint még tegnapelőtt. Bécsben megszólaltatnak egy nagy tekintélyű diplomatát, a­ki muszka szövetség ide, muszka szövetség oda, kijelenti, hogy az osztrák-magyar monarchiának Bulgária orosz okkupációját lehetetlen volna közönyösen néznie. Sőt, hallatlan, a német officiózusok is an­nak a reményüknek adnak kifejezést, hogy Orosz­ország Bulgáriának szerződésen alapuló jogait, szabadságát respektálni fogja s függetlenségét nem fogja megtámadni. Még maga Bismarck szó­csöve, a Norddeutsche Allgemeine Zeitung is, mely az imént még lemenydörögte azokat a né­met lapokat, melyek a szabadságra törekvő Bul­gária iránt rokonszenvüknek adtak kifejezést, még az is azt mondja, hogy „Bulgária most ura a maga sorsának, intézheti a maga — tehát nem a muszka — belátása szerint.­ Hát ez nagyszerű ! úgy látszik, mintha a tisztelt hatalmasságok egy kicsit meg lennének szeppenve. Mig Sándor ott állt a helyén s bizo­nyosnak látszott, hogy őt fogja elsőnek össze­tépni az éjszaki medve, addig nagy bátorsággal kurjogattak s heccelték — a medvét. Most, hogy Sándor elment, s más valakinek kell lenni első­nek, akit majd a medve ölelő karjaiba zár, — remélik, hogy a medve elszalad s próbálják is el­hessegetni. Az pedig már megkóstolta a vért s le nem tesz róla többet, mert örökké szomjazik utána. Kivált a mikor látja, hogy micsoda gyáva, egy­más közt is gyanakodó, veszekedő haddal van dolga! Nem volna igazi vérmedve, ha még ezek­től is megretirálna, a­kik azzal kezdték a har­cot ellene, hogy az egyetlent, a­kinek köztük bátorsága volt, Sándor fejedelmet eltették utjából. Hát az európai hangulatváltozás, a hírlapi lamentáció, sunyi reménykedés, papirosfenyege­tés lármája Oroszországot nem fogja konfundálni Bulgária iránti terveiben. Nem kezdi talán mind­járt azon, hogy hadat zúdítana reá , hanem csak el­kezd generálisokkal, hivatalnokokkal szép csen­desen russzifikálni. Fog az menni szépen! Hadat küldeni akkor is lesz elég idő, ha véletlenül nem sikerülne a bolgárokkal megfogadtatni a­­ ta­nácsokat. Közös miniszteri értekezlet Budapesten. Gróf Kálnoky, gróf Bylandt táborszernagy, K­á­ll­a­y Béni közös miniszterek, valamint gr. Taaffe és Dunajewski miniszterterek — mint értesülünk----a jövő hét végén, valószínűleg már e hó 16-án a közös minisztériumok szakelőadóival Bu­dapestre érkeznek, hogy itt a közös miniszteri érte­kezleten, a­melyben a jövő évre szóló közös költségvetési előirányzat fog megállapít­­tatni, részt vegyenek. Esetleg ez alkalommal a függő­ben levő kiegyezési kérdések is közös miniszter-érte­­kezletben megbeszélhetők lesznek. Az országgyűlés harmadik ülésszaka. A s­­ó 18-án megnyíló országgyűlés harmadik ülésszaká­nak megalakulása előre láthatólag rövid idő alatt meg fog történhetni, minthogy az elnök, az alelnökök, a jegyzők, a háznagy és a bizottságok választása va­lamint az osztályok kisorsolása három ülésben elvé­gezhető. A képviselőház e szerint még szeptember havában megkezdheti érdemleges munkálkodását, minthogy a második ülésszak végén több fontos bi­zottsági jelentés terjesztetett volt a ház elé. Első­sor­ban valószínűleg az Adria tengeri hajózási részvény­vállalat szubvenciójának megújítását illető törvényja­vaslat fog tárgyaltatni és azután az Ausztriával való vám- és kereskedelmi szövetségünk meghosszabbítá­sára vonatkozó törvényjavaslat kerül sorra. A bank- és a cukoradó-javaslatok aligha fognak előbb a napi­rendre kitüzetni, mielőtt azokat az osztrák képviselő­ház le nem tárgyalja. A budapesti II. választókerület ország. képviselője. dr. Darányi Ignác a medve­ utcai is­kolahelyiségben vasárnap, szept. 12-én d. e. 11 óra­kor tartja meg beszámolóját, melyre Hunfalvy János választási elnök a kerület választóit meghívja. Horváth Gyula a liberalizmusról. Azon föltűnést keltett beszámoló beszéd, melyet Horváth Gyula Balavásáron (Erdély) szept. 6-án tartott s amelyről imént mi is megemlékeztünk, egyik pontjá­ban az országszerte uralkodó illiberális eszmeirányról is tartalmaz egy figyelemre méltó pontot, melyet ide­­igtátunk: „Nem tagadhatja senki — úgymond, — hogy az 1867 —75-iki időszak alatt Magyarország a de­mokratikus irányú alkotmányos államok sorába lé­pett. A 48-iki képviselet demokratikus alapokra he­lyeztetett és ezen demokratikus alap közvetlen nyo­mása alatt 1868-tól bezárólag 1875-ig minden tör­vényhozási alkotás, bár némi tekintetben sokszor túl­hajtva, de demokratikus színezetet viselt magán és nézetem szerint ez a demokratikus irány az, mely a magyar nemzetnek létjogot ad Európa keleti ha­tárán. Valamint a felvett kereszténység hivatást adott annak idejében a magyar nemzetnek, mgy missziót ad a szabadelvű irány a magyar nem­zetnek a jövőben is. Fájdalom azonban, hogy az 1875-ös inneni korszak egy ellenkező irányzat lábrakapásáról tesz tanúságot. Igaz ugyan, hogy ez ellenkező irány sokkal nagyobb mértékben mutatkozik Közép-Európában és a szomszé­dos Ausztriában, mint nálunk és ennek hatása meg­látszik Magyarországon is; de én abban a meggyő­ződésben vagyok, hogy egy soknyelvű fajok által lakott ország, mint Magyarország, csak azon egy esetben biztosíthatja magának a jövőt, ha abban az országban úgy az egyeseket, mint a fajokat egyenlő jogok és kötelességek kötik egymáshoz. Mert hogy ha e jogok és kötelességek különbözők, úgy nemcsak az idegen ajkú fajok fognak tőlünk visszahúzódni, hanem ez az egyetlen út arra, mely magát a ma­gyar fajt is megoszlásra képes vezetni. Aki tehát a magyar állam jövőjének biztosítására törekszik, an­nak kell, hogy a szabadelvű nézetek meg­valósítására is törekedjék és mindent el kell, hogy kövessen arra, hogy az az illiberális irány­zat, mely ma Magyarországon mutatkozik — nem egyes pártokban, mert legellentétesebb nézetű embe­rek találkoznak minden pártokban, hanem általá­ban Magyarországon — mielőbb megtöres­sék, mert csak ez az illiberális irányzat egyedül az, mely a magyar fajt nemcsak itt benn az országban, hanem Európában is elszigetelné!“ A katona­ szállásolás reformját, mint Bécs­ből jelentik, a közös hadügyminisztériumban már hosszabb idő óta tárgyalják, miután a mostani rend­szer átalakítása égető szükséggé vált. Különösen a beszállásolandó katonák felosztása és a pénz­beli megtérítések eddigi rendszere esik nagy válto­zás alá. A horvátországi katonaállító járások új beosztását tervezik az Agr. Ztg. hire szerint a kir. honvdelmi minisztérium­ban. Az új beosztást a horvát közigazgatási reform tette szükségessé. A bölcsészettudori oklevelek nosztrifi­­kálása­ tárgyában Trefort miniszter a következő ren­deletet bocsátotta ki: Fölmerülvén azon kérdés, hogy államtudományi tárgyakból külföldi egyetemen szer­zett bölcsészettudori oklevelek, ha azok valamely ha­zai egyetemen nosztrifikálás céljából bemutattatnak, melyik kar illetékessége alá tartozzanak, elrendelen­­dőnek találtam, hogy a külföldi egyetemeken, az ál­lamtudományokból, illetőleg azok egyes ágaiból szer­zett bölcsészettudori oklevelek nosztrifikálásának el­bírálása kizáróan a jog- és államtudomá­­n­y­i kart illeti meg, s hogy az illető oklevelek, a­mennyiben a hazai tanulmányi redszer és tudorsági szervezet követelményei szerint nosztrifikálhatók, nem mint bölcsészeti, hanem mint államtudományi tudori oklevelek nosztrifikálandók. — Bízza rám az egész dolgot, sógor, — vigasztalta őt a segédtanító ; — én vagyok a de­­putáció vezetője s úgy fogom vezetni, hogy mind­örökké meg fog emlékezni kalauzolásomra! * A deputáció késő este érkezett a fővárosba és egy külvárosi kis vendéglőben szállt meg. Az utazás lelohasztotta kissé bátorságukat és Berg­­nernek, valamint adjutánsának volt dolga, hogy újra fölelevenítse bennük a kurázsit. — Der Miniszter wird uns net fressen! — mondá Börgner s nagyott csapott az asztalra. — Keine Spur! — szekundált adjutánsa és nagyot hörpentett a potya­sörből. Másnap reggel ünnepi díszbe öltözködtek. Átvándoroltak a hídon, a lépcsőkön fölkúsztak a várba és elmentek az úri­ utcába, a­hol a köz­oktatási minisztérium palotája áll. Talán azért van oly közel az éghez, hogy a nevelésügy ma­gas hivatását jelezze. Már messziről szemükbe tűnt egy hatalmas alak a bejáratnál. Impozáns külsejét még nö­velte a díszes prémes kabát és a magas prémes kucsma. Ezüstgombos botot tartott kezében, melylyel útbaigazította azokat, a kik fölvilágosí­­tást kértek tőle. — Wer ist des? — kérdé halk hangon Börgner ur. — Des is der Minister! — válaszolt ép úgy a segédtanító. A gonosz lélek még el sem mosolyodott az álnok kijelentés után. Alázattal közeledtek a „magas“ úrhoz. Mindegyik iparkodott utolsónak maradni, csak a segédtanító lépett oda bátran. Könnyű volt neki, mert egy közbeeső állomásról távirati útón érte­sítette a tervezett csínyről a portást, a­ki neki távoli rokona volt. Ez kegyesen hallgatta meg a deputáció szónokát. (Szegény Bergner egész éjjel nem hunyta le szemét, hanem magolta a beszédét) Aztán megveregette a szónok vállát s még ke­gyesebben megígérte, hogy minden úgy lesz, a mint ők akarják. Meg is beszélték, hogy még az este talál­kozni fognak a „Makkhetesben“, a­hol közelebb­ről megbeszélik a teendőket. Ott aztán Börgner ur költségén oly murit csaptak, hogy csak akkor ocsúdtak föl a „ka­­tzenjammerből“, mikor másnap este L.-ben meg­érkeztek. * Egy hétig tartott Börgner ur szép álma, melyben csupa miniszter szerepelt, akik megve­­regetik vállait és ordókat tűznek mesére. Egy hét múlva ébredt a keserű valóságra, mikor reg­gel ágyában pihenve, egyszerre csak valami fur­csa nóta ütötte meg a füleit. E nótában egy pohos férfiúról van szó, aki Budára ment minisztert látni és fogott magának egy valóságos­­ portást. Különösen csiklandozta fülét ez a két strófa: „Das Ministerium Fallt vor Freud’ schier um: Na so liebe Gaest Warn a noch net in Pest. Drum b'eibt nur recht lang hier Bei Quargel, Werscht und Bier, Und trink mer mit anand Fürs liebe Vaterland 1“ Az álnok segédtanító versbe foglalta az egész ekszpediciót, nótát is csinált rája, s most már város- sőt megyeszerte énekelik. * Aki megunta életét és a legrövidebb után akar szabadulni a végrehajtó, a hitelezők, az anyósok stb. incselkedéseitől, az menjen el K. megyének L. városába s énekelje el a „depu­táció nótáját.“ Mire bevégezte, úgy agyon ütik, hogy soha sem fáj többé a legkisebb porcikája se ! Columbus. PESTI HÍRLAP 1886. szeptember 11. Tudományos apróságok. (Felelő gépezet a telefonnál. — Másoló-telegraf. — Uj egyszerű házi telefon. — Elektromos levegőjavitó gép. — Elektromosság a hadi egészség­ügy szolgá­latában. — Elektromosság a tengerészet szolgálatá­ban. — Elektromos lakat.­ — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A telefon előtt állok. Megforgatom néhány­szor a jelző­készülék fogóját, kis idő múltán megszólal telefonom csengetyűje, lekapcsolom a hallgatót, kiáltom a szokásos „Hallóh“-t. — Hallom a telefonos kisasszony csengő válaszát. Kérem B. urat. — Mind a két hallgatóval füle­men várom a hívott jelentkezését. Két perc, há­rom perc, öt perc, — a „hallóh“ még mindig késik. Forgatok néhányat a forgón, mind hiába. Hívom újra a központot . Kérem, B. úrral kér­tem magamat összekapcsoltatni. „Még nem fe­lelt ?“ hangzik felém. — Nem. —Várok megint öt percet, elmúlt már első hivogatásom óta 12—15 perc, még mindig nem végeztem. Pedig sürgős dolgom volna B. úrral, de meg aztán talán ez idő alatt valaki kívánt volna velem, vagy a

Next