Pesti Hírlap, 1886. szeptember (8. évfolyam, 242-271. szám)

1886-09-12 / 253. szám

Budapest, 1886.________________________________Vili, évf. 253. (2770.) Szám,_________________________Vasárnap, szeptember 12. Előfizetési árait s ? Szerkesztési iroda: Feész évre 14 frt - kr B B Budapest, nádor-utca 7. sz., I. emelet, Félévre L­eíl 7 » — »' NTi __ _ | ■ _ hová a lap szellemi részét Negyedévre V?. 3 » 50 , H H Mi B HBI1» I iB gfiSagat Ef flWfl MKjijk hletij minden közlemény Egy hóra.... 1 • 20 » B^ HJI B Kg « W MB §1 XB M jj| intézendő. Egyes szám helyben 4 kr. B B&9 B fi K Big H iSB mm? Bérmentetlen 1­e v e |­e­k csak Vidéken 5 kr. B RH mW B B R R $g ff HKwk ismert kezektől fogadtatnak el. — B­re*. BP. Ml M H 1 BbkI 1 MH..... flsiagffl PH Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék nem adatik. ■ BlW II ■ Hl Ili Hl r . —------ Hirdetések m­a a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, nádor-utcav.sz., földszint, Ti AT THTTT7' AT 1VT A ATT A A Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap Hl | I | | | K A | |N A | N­ , A | K-­imTÉZET . ) John F. Jones & Cie. Pari s­­zétküldésére vonatkozó jelszó- A |.U1I. J.um . V ban, 31 bis, rue du Faubourg tamlások intézendők. — Montmartre. Balkán-politikánk. Furcsa jelenségek tünedeznek föl a közélet láthatárán. Az emberiség nagy jogai, a keresz­ténység tantételei, a civilizáció követelményei, egyszóval mindaz, a­minek zászlóvivőivé sze­gődtek Európa nagy nemzetei, apró semmisé­gekké törpülnek el, ha a nemzetek az idősze­­rinti érdekeivel összeütközésbe jönnek. Ilyen a békés Németország. Ilyen a nagy eszmékért rajongó francia nemzet. És ezekhez hasonló a humanizmus földje, Anglia, ha érde­keit bármely irányban veszélyeztetve látja. A nagy népek eme kérlelhetetlen , egoiz­musa, ha rokonszenvet kelteni maga iránt nem is bír, de imponál mindenkinek. Soha nem ol­vastam, hogy a francia, angol, vagy német sajtó a nagy világboldogító eszmékről prédikált volna akkor, a­mikor e nemzetek érdekeinek bár leg­­kisebbike is sérelmet szenvedett. A népek a maguk érdekeivel tisztában szoktak lenni. Még az orosz carizmus sem tudta sajtóját annyira békéba verni, hogy az az orosz érdekszférák zavarását hallgatással tűrje vagy pedig ennek a diplomácia által való eltűrésére hímet tudjon varrni. Az orosz diplomáciának főismérve az alig kiszámítható ravaszság s az evvel nem ritkán párosuló brutalitás. De sajtója, még a hivatalos is, soha nem adja magát diplomatizálásra. Ná­lunk ez megfordítva van. A hivatalos sajtó a mi monarchiánkban diplomatizál, igaz, hogy csak befelé, mert kint nem olvassák ; diplomáciánk pedig utólagosan keresi meg mulasztásainak indokát. Sándor fejedelem elkergetésének indoka szerencsésen meg van találva s a „becsületes megtalálónak“ még dijat sem tűztek ki. A fe­jedelem hírhedt ruszcsuki távirata, melyet a cárhoz intézett, ez lenne az ok, a miért a feje­delmet elejtették. Bármilyen szimpatikus alak is Sándor exfejedelem, az ő személyével nekünk semmi dolgunk. De még­is szükség volna, ha valamit el akarnak hitetni a világgal, legalább egy nyo­mon hazudni és a chronologikus sorrendet meg­tartani. Hát a gasteini találkozásnál a bolgár trón megüresedésének eshetősége nem hozatott-e szóba és egy elhamarkodott percben a szövetséges hatalmak diplomáciája bölcs előrelátásának iga­zolásául nem hivatkozott-e arra, hogy ez köztük meglepetést nem szült? Hát ha szövetségeseink hivatalos és félhi­vatalos sajtója, nem a legnagyobb cynizmussal jelentette-e ki, hogy Sándor fejedelem trónjára vissza nem térhet s hogy a bolgár „pucs“ telje­sen jogosult dolog ? S ezt mind akkor jelentették ki, a midőn a szerencsétlen fejedelem még Lem­­bergbe is alig érkezett meg. Vagy talán azt akarják velünk megértetni, hogy a hármas­ szö­vetség még eltűrte volna az orosz cárral nyílt konfliktusban álló Sándor fejedelmet; de azt, a­ki a cár lábai elé rakja, habár táviratilag is ko­ronáját, megtűrni többé nem lehet ? Ezek nem az európai népek eszéhez mért gyermek­mesék; még az ifjúsági könyvtárba se vennék föl. Hiába csörtetjük kardjainkat, ha Németor­szág nem akarja a békét megzavartatni engedni, akkor békén kell maradnunk. Hát uram fia, ez azt jelenti, hogy Németország az az „arbiter“, a­ki meghatározza, mikor látja a mi érdekünket megsértve és ennél fogva mikor engedheti meg a háborút. És ezzel szemben Németország ne­künk azt a kölcsönös koncessziót tette, hogy a francia köztársasággal szemben meg m­i legyünk az arbiterek, a­kik meghatározzuk, mikor van Németország érdeke megsértve és mikor enged­jük meg neki mi a háborút. A béke megzavarása nekünk épen oly ke­véssé áll érdekünkben, mint Németországnak, de a béke és háború kérdése fölötti döntés jogát, én úgy hiszem, a három szövetséges mindegyike magának tartotta fenn. Az okkupárt Bosznia-Hercegovinával szem­ben az orosz által igényelt kisebb mérvű befo­lyást Bulgáriára nekünk koncedálnunk kell. Ha az okkupációnak ez az ára, akkor ha hadseregünk a parancsszóra rögtön ki nem üríti az okkupátt tartományokat, akkor fegyver-gyakorlatképen hadseregünk másik részével manővíírozzuk ki azt onnan. Ijesztgetnek a montenegrói fejedelemmel azért, hogy elfogadjuk legalább a dán herceget Bulgária trónjára és ez biztosítani fog majd bé­kés intenciójáról egy bolgár hadsereggel,­­ orosz tisztek vezénylete alatt. Ez is szép­ Románia előtt az orosz-török háború alkalmával, midőn ez elég szerencsés volt egy kivívott győzelem után Besszarábiát be­cserélhetni Dobrudjáért, és a legutóbbi bolgár for­radalom alatt európai súlyúnkat kellő világításba helyeztük. Útba igazítottuk Romániát, hogy­­ merre keressen egy megbízható nagyhatalmat. A „PESTI HÍRLAP” TÁRCÁJA. Az emberiség komédiája. (Külügyi legenda az égben.) — A ,,P­e­s­ti Hírlap" eredeti tárcája. — Szent Péter roppant elunta magát odafent s azon óhaját fejezte ki az Ur előtt, hogy sze­retne egy kicsit lemenni a földre. — Ugyan kérlek minek az — mondá az Ur — hiszen eleget jártál lent a fiammal annak idején. Voltál már minden, kecskepásztor, ko­vácslegény, csősz s mondhatom sok bolondságot csináltál. — Igaz, sokféle alakban megfordultam ak­kor lent, de hírlapi reporter nem voltam. Az szeretnék lenni ez egyszer. — No hát nem bánom. Eredj le. Látom a furfangodat. Megöregedtél Péter és már te se akarsz gyalog járni. Azért kívánkozol hírlapi reporternek, hogy ingyen vasúti jegyet kaphass. Péter átadta a kulcsokat egy apró szent­nek s ő maga átmaszkirozta magát reporternek a Futtaky kéznél levő arcképe nyomán. Az ur ekkor igy szólt hozzá: — Útiköltséget nem adok, hanem itt van három gallér, a mennyivel a reporterek szoktak utazni. Ha az egyik gallért, a leállót felveszed, megnyílik előtted minden ajtó; ha a másikat a felállót veszed fel, belátsz mindenkinek a vesé­jébe ; ha pedig a harmadikat a kivágottat ve­szed fel, olyan ötletek és hazugságok jutnak az eszedbe, hogy azokkal minden bajból kivágod magad, így felkészülve leszállt Péter a földre, de itt már sehol sem találta a nyomait a kétezer év előtti jó állapotoknak s mindjárt az első na­pon kénytelen volt zálogba adni a harmadik gallért, a kivágottat, a­melyből ötletek és külön­féle hazugságok jutnak eszébe a viselőnek. Egy diplomata adott neki érte ezer frankot. Egy hétig tartott a pénz, vígan élt addig Péter, utazott, élvezett, barátkozott, disputált az emberekkel, de a második héten az első gallért is, a leállót, kénytelen volt elzálogosítani. Arra is kapott ezer frankot egy betörőtől. Nem maradt már más, csak a középső gallérja, a­melylyel az emberi vesékbe láthatni. „Hát ezt váljon kinek sütöm el?“ töpren­gett Péter, mikor ismét elfogyott a pénze. Már én úgyis eleget láttam vele! Elvitte Bismarckhoz. Hátha az megvenné. A herceg megnézte a gallért és így szólt: — Az egész ingem ebből a matériából való. Fogta magát, átment vele Konstantinápolyba, hogy a portát kínálja meg vele. — Édes fiam — mondá a szultán — hagy­jatok engem pihenni. Örülök, ha semmit se látok. Péter itt sem csinált hát , vásárt, hanem még egy reménye volt, hogy talán Bécsben süti el a gallért. Mert ott volna rá a legtöbb szükség. Útra kelt tehát s ott fölajánlotta a kor­mánynak a csoda gallért, a melylyel a vesékbe fognak látni. — Hm — mondá a kormány feje — a gallér sokat ér s meg is adnák érte az ezer frankot, hanem hát annak formái vannak , elő­ször tegye az úr az ajánlatot írásba és tegyen az írásra ötven krajcáros bélyeget, akkor azután ha keresztülmegy az iktatón és osztályokon, a minisztertanács elé kerül az ügy, ha a minisz­tertanács is helyeselni fogja, őszszel a delegációk elé lesz terjeszthető az adás-vétel s azzal átesik az első stádiumon . . . — Elég! kiáltá szent Péter, ijedten kiro­hanva s minthogy nem volt egy veszekedett ga­rasa sem, kénytelen volt még az nap vissza­sétálni az égbe. Alighogy mire terjedt ott fönn, hogy az öreg megérkezett, kiváncsi tömegek fogták körül, a­kik mind tudni akartak valami földi pletykát, sőt maga az úr is rögtön hivatta színe elé. — Nos Péter, mit tapasztaltál odalent? — Rossz világ, uram. Hiba volt, hogy két­ezer év óta magára hagytuk. Nagyon szomorú dolgokat mondhatok. Föl van ott fordulva min­den, a fogalmak teljesen megváltoztak és az el­mék egészen elferdültek. — Lehetetlen, — mondá az úr. — Így van uram, hidd meg. Az isteni szikra, melyet az emberben teremtésekor fel­gyújtottál, kialvóban van. — Péter te túlozol. Az emberiségnek fej­lődnie kellett az én számításom szerint. — Sülyedt, uram. Átkos iga alatt nyög — Te Péter, te az „Egyetértésnél“ reporter . . . — Nem, én végigjártam az népeket és egész tárgyilagosan bel­sékbe. — Hát mi annak az oka visszafejlődött ? Természetes , a rés­v , hogy a királyok. — Valószínűleg — mondá leg­alább részben ők te' ilyenekké , /. embereket. — De hisz : nép ■­­ már nem tűrné az eféle királyokat — Nem tűrné ? A nép ostoba, uram! Tégy kérlek próbát s meglátó... mennyire iga­zam van. — Legyel, kívánságod szerint. Van tán vak m­i terved ? —­­ Utazásomban láttam egy fia- Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next