Pesti Hírlap, 1886. szeptember (8. évfolyam, 242-271. szám)
1886-09-12 / 253. szám
Budapest, 1886.________________________________Vili, évf. 253. (2770.) Szám,_________________________Vasárnap, szeptember 12. Előfizetési árait s ? Szerkesztési iroda: Feész évre 14 frt - kr B B Budapest, nádor-utca 7. sz., I. emelet, Félévre Leíl 7 » — »' NTi __ _ | ■ _ hová a lap szellemi részét Negyedévre V?. 3 » 50 , H H Mi B HBI1» I iB gfiSagat Ef flWfl MKjijk hletij minden közlemény Egy hóra.... 1 • 20 » B^ HJI B Kg « W MB §1 XB M jj| intézendő. Egyes szám helyben 4 kr. B B&9 B fi K Big H iSB mm? Bérmentetlen 1e v e |ek csak Vidéken 5 kr. B RH mW B B R R $g ff HKwk ismert kezektől fogadtatnak el. — Bre*. BP. Ml M H 1 BbkI 1 MH..... flsiagffl PH Kéziratok vissza nem adatnak. Százalék nem adatik. ■ BlW II ■ Hl Ili Hl r . —------ Hirdetések ma a kiadóhivatalban vétetnek fel. Budapest, nádor-utcav.sz., földszint, Ti AT THTTT7' AT 1VT A ATT A A Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap Hl | I | | | K A | |N A | N , A | K-imTÉZET . ) John F. Jones & Cie. Pari szétküldésére vonatkozó jelszó- A |.U1I. J.um . V ban, 31 bis, rue du Faubourg tamlások intézendők. — Montmartre. Balkán-politikánk. Furcsa jelenségek tünedeznek föl a közélet láthatárán. Az emberiség nagy jogai, a kereszténység tantételei, a civilizáció követelményei, egyszóval mindaz, aminek zászlóvivőivé szegődtek Európa nagy nemzetei, apró semmiségekké törpülnek el, ha a nemzetek az időszerinti érdekeivel összeütközésbe jönnek. Ilyen a békés Németország. Ilyen a nagy eszmékért rajongó francia nemzet. És ezekhez hasonló a humanizmus földje, Anglia, ha érdekeit bármely irányban veszélyeztetve látja. A nagy népek eme kérlelhetetlen , egoizmusa, ha rokonszenvet kelteni maga iránt nem is bír, de imponál mindenkinek. Soha nem olvastam, hogy a francia, angol, vagy német sajtó a nagy világboldogító eszmékről prédikált volna akkor, amikor e nemzetek érdekeinek bár legkisebbike is sérelmet szenvedett. A népek a maguk érdekeivel tisztában szoktak lenni. Még az orosz carizmus sem tudta sajtóját annyira békéba verni, hogy az az orosz érdekszférák zavarását hallgatással tűrje vagy pedig ennek a diplomácia által való eltűrésére hímet tudjon varrni. Az orosz diplomáciának főismérve az alig kiszámítható ravaszság s az evvel nem ritkán párosuló brutalitás. De sajtója, még a hivatalos is, soha nem adja magát diplomatizálásra. Nálunk ez megfordítva van. A hivatalos sajtó a mi monarchiánkban diplomatizál, igaz, hogy csak befelé, mert kint nem olvassák ; diplomáciánk pedig utólagosan keresi meg mulasztásainak indokát. Sándor fejedelem elkergetésének indoka szerencsésen meg van találva s a „becsületes megtalálónak“ még dijat sem tűztek ki. A fejedelem hírhedt ruszcsuki távirata, melyet a cárhoz intézett, ez lenne az ok, a miért a fejedelmet elejtették. Bármilyen szimpatikus alak is Sándor exfejedelem, az ő személyével nekünk semmi dolgunk. De mégis szükség volna, ha valamit el akarnak hitetni a világgal, legalább egy nyomon hazudni és a chronologikus sorrendet megtartani. Hát a gasteini találkozásnál a bolgár trón megüresedésének eshetősége nem hozatott-e szóba és egy elhamarkodott percben a szövetséges hatalmak diplomáciája bölcs előrelátásának igazolásául nem hivatkozott-e arra, hogy ez köztük meglepetést nem szült? Hát ha szövetségeseink hivatalos és félhivatalos sajtója, nem a legnagyobb cynizmussal jelentette-e ki, hogy Sándor fejedelem trónjára vissza nem térhet s hogy a bolgár „pucs“ teljesen jogosult dolog ? S ezt mind akkor jelentették ki, a midőn a szerencsétlen fejedelem még Lembergbe is alig érkezett meg. Vagy talán azt akarják velünk megértetni, hogy a hármas szövetség még eltűrte volna az orosz cárral nyílt konfliktusban álló Sándor fejedelmet; de azt, aki a cár lábai elé rakja, habár táviratilag is koronáját, megtűrni többé nem lehet ? Ezek nem az európai népek eszéhez mért gyermekmesék; még az ifjúsági könyvtárba se vennék föl. Hiába csörtetjük kardjainkat, ha Németország nem akarja a békét megzavartatni engedni, akkor békén kell maradnunk. Hát uram fia, ez azt jelenti, hogy Németország az az „arbiter“, aki meghatározza, mikor látja a mi érdekünket megsértve és ennél fogva mikor engedheti meg a háborút. És ezzel szemben Németország nekünk azt a kölcsönös koncessziót tette, hogy a francia köztársasággal szemben meg mi legyünk az arbiterek, akik meghatározzuk, mikor van Németország érdeke megsértve és mikor engedjük meg neki mi a háborút. A béke megzavarása nekünk épen oly kevéssé áll érdekünkben, mint Németországnak, de a béke és háború kérdése fölötti döntés jogát, én úgy hiszem, a három szövetséges mindegyike magának tartotta fenn. Az okkupárt Bosznia-Hercegovinával szemben az orosz által igényelt kisebb mérvű befolyást Bulgáriára nekünk koncedálnunk kell. Ha az okkupációnak ez az ára, akkor ha hadseregünk a parancsszóra rögtön ki nem üríti az okkupátt tartományokat, akkor fegyver-gyakorlatképen hadseregünk másik részével manővíírozzuk ki azt onnan. Ijesztgetnek a montenegrói fejedelemmel azért, hogy elfogadjuk legalább a dán herceget Bulgária trónjára és ez biztosítani fog majd békés intenciójáról egy bolgár hadsereggel, orosz tisztek vezénylete alatt. Ez is szép Románia előtt az orosz-török háború alkalmával, midőn ez elég szerencsés volt egy kivívott győzelem után Besszarábiát becserélhetni Dobrudjáért, és a legutóbbi bolgár forradalom alatt európai súlyúnkat kellő világításba helyeztük. Útba igazítottuk Romániát, hogy merre keressen egy megbízható nagyhatalmat. A „PESTI HÍRLAP” TÁRCÁJA. Az emberiség komédiája. (Külügyi legenda az égben.) — A ,,Pesti Hírlap" eredeti tárcája. — Szent Péter roppant elunta magát odafent s azon óhaját fejezte ki az Ur előtt, hogy szeretne egy kicsit lemenni a földre. — Ugyan kérlek minek az — mondá az Ur — hiszen eleget jártál lent a fiammal annak idején. Voltál már minden, kecskepásztor, kovácslegény, csősz s mondhatom sok bolondságot csináltál. — Igaz, sokféle alakban megfordultam akkor lent, de hírlapi reporter nem voltam. Az szeretnék lenni ez egyszer. — No hát nem bánom. Eredj le. Látom a furfangodat. Megöregedtél Péter és már te se akarsz gyalog járni. Azért kívánkozol hírlapi reporternek, hogy ingyen vasúti jegyet kaphass. Péter átadta a kulcsokat egy apró szentnek s ő maga átmaszkirozta magát reporternek a Futtaky kéznél levő arcképe nyomán. Az ur ekkor igy szólt hozzá: — Útiköltséget nem adok, hanem itt van három gallér, a mennyivel a reporterek szoktak utazni. Ha az egyik gallért, a leállót felveszed, megnyílik előtted minden ajtó; ha a másikat a felállót veszed fel, belátsz mindenkinek a veséjébe ; ha pedig a harmadikat a kivágottat veszed fel, olyan ötletek és hazugságok jutnak az eszedbe, hogy azokkal minden bajból kivágod magad, így felkészülve leszállt Péter a földre, de itt már sehol sem találta a nyomait a kétezer év előtti jó állapotoknak s mindjárt az első napon kénytelen volt zálogba adni a harmadik gallért, a kivágottat, amelyből ötletek és különféle hazugságok jutnak eszébe a viselőnek. Egy diplomata adott neki érte ezer frankot. Egy hétig tartott a pénz, vígan élt addig Péter, utazott, élvezett, barátkozott, disputált az emberekkel, de a második héten az első gallért is, a leállót, kénytelen volt elzálogosítani. Arra is kapott ezer frankot egy betörőtől. Nem maradt már más, csak a középső gallérja, amelylyel az emberi vesékbe láthatni. „Hát ezt váljon kinek sütöm el?“ töprengett Péter, mikor ismét elfogyott a pénze. Már én úgyis eleget láttam vele! Elvitte Bismarckhoz. Hátha az megvenné. A herceg megnézte a gallért és így szólt: — Az egész ingem ebből a matériából való. Fogta magát, átment vele Konstantinápolyba, hogy a portát kínálja meg vele. — Édes fiam — mondá a szultán — hagyjatok engem pihenni. Örülök, ha semmit se látok. Péter itt sem csinált hát , vásárt, hanem még egy reménye volt, hogy talán Bécsben süti el a gallért. Mert ott volna rá a legtöbb szükség. Útra kelt tehát s ott fölajánlotta a kormánynak a csoda gallért, a melylyel a vesékbe fognak látni. — Hm — mondá a kormány feje — a gallér sokat ér s meg is adnák érte az ezer frankot, hanem hát annak formái vannak , először tegye az úr az ajánlatot írásba és tegyen az írásra ötven krajcáros bélyeget, akkor azután ha keresztülmegy az iktatón és osztályokon, a minisztertanács elé kerül az ügy, ha a minisztertanács is helyeselni fogja, őszszel a delegációk elé lesz terjeszthető az adás-vétel s azzal átesik az első stádiumon . . . — Elég! kiáltá szent Péter, ijedten kirohanva s minthogy nem volt egy veszekedett garasa sem, kénytelen volt még az nap visszasétálni az égbe. Alighogy mire terjedt ott fönn, hogy az öreg megérkezett, kiváncsi tömegek fogták körül, akik mind tudni akartak valami földi pletykát, sőt maga az úr is rögtön hivatta színe elé. — Nos Péter, mit tapasztaltál odalent? — Rossz világ, uram. Hiba volt, hogy kétezer év óta magára hagytuk. Nagyon szomorú dolgokat mondhatok. Föl van ott fordulva minden, a fogalmak teljesen megváltoztak és az elmék egészen elferdültek. — Lehetetlen, — mondá az úr. — Így van uram, hidd meg. Az isteni szikra, melyet az emberben teremtésekor felgyújtottál, kialvóban van. — Péter te túlozol. Az emberiségnek fejlődnie kellett az én számításom szerint. — Sülyedt, uram. Átkos iga alatt nyög — Te Péter, te az „Egyetértésnél“ reporter . . . — Nem, én végigjártam az népeket és egész tárgyilagosan belsékbe. — Hát mi annak az oka visszafejlődött ? Természetes , a résv , hogy a királyok. — Valószínűleg — mondá legalább részben ők te' ilyenekké , /. embereket. — De hisz : nép ■ már nem tűrné az eféle királyokat — Nem tűrné ? A nép ostoba, uram! Tégy kérlek próbát s meglátó... mennyire igazam van. — Legyel, kívánságod szerint. Van tán vak mi terved ? — Utazásomban láttam egy fia- Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.