Pesti Hírlap, 1886. október (8. évfolyam, 272-302. szám)
1886-10-10 / 281. szám
Budapest, 1886. Vili. évf. 281. (2798.) szám. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 írt — kr. Félévre .... 70 — » Negyedévre 3 » 50 » Egy hóra. ... 10 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., földszint, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. 1.. Vasárnap, október 10. Szerkesztési iroda: Budapest, nádor utca 7. sz., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel Francziaország részére pedig Tohn F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A higgadtság diadala. Ma, midőn az izgalom hullámai lecsillapultak és az országgyűlési pártok beható tanácskozás után egytől-egyig elállottak attól, hogy Komjáthy Béla ügyével kapcsolatosan a képviselőház elé hozzák a képviselői immunitás kérdését, melyet lehetetlen lett volna tárgyalni az úgynevezett hadsereg-kérdés érintése nélkül — ma azzal a fölemelő tudattal pillanthatunk vissza a „Pesti Hírlap“ által e jelzett kérdésben tanúsított magatartásra, melyet a becsületesen teljesített kötelesség érzete nyújt. Három napon át egyedül képviseltük a sajtóban azon álláspontot, hogy a parlament nem cselekednék észszerűen, ha az ismeretes párbajügyeket tárgyalás tárgyává tenné vagy épenséggel a képviselői inmunitást úgy értelmezné, hogy a képviselő senki által sem vonható felelősségre a Házban elmondott szavaiért. S három napon át egyedül intettünk arra, hogy Magyarországnak nem áll érdekében, mikép a közvélemény úgy fogja föl a katonai becsületbíróság tagjainak lovagias elégtételt kérő föllépését, mint egy provokációt, mely a hadsereg részéről intéztetik a törvényhozás ellen. Ellenkezőleg melegen ajánlottuk a fönforgó kérdések higgadt megvitatását és kifejeztük azon óhajt, vajha szenvedélyesség által a tisztikat se keseríttetnék el céltalanul, mert hisz a hadsereg mindnyájunk által kívánatosnak tartott reformja — nem ezen az uton érhető el. Ma meg van az a nagy elégtételünk, hogy álláspontunk helyessége igazoltatik minden párt s a nagy közönségnek összes higgadt és politikailag érett elemei által. Egyetlen párt sem látja szükségesnek szóba hozni az érintett kérdést a törvényhozásban ; egyetlen párt sem tartja hazafias érdeknek újra fölkavarni a nehezen lecsillapított izgatottságot. Maga a függetlenségi párt is örvendetes politikai tapintatnak adta tanújelét, midőn hasonló értelemben határozott. S hogy a Ház minden államférfim érzékkel bíró tagja e kérdésben alapjában véve hasonlón gondolkodik, élénken kitűnik abból, hogy Tisza Kálmán és Irányi Dániel fölfogása között lényegileg nem volt különbség. Ily férfiakkal, a parlament minden pártjának kimagasló tagjaival egy táborban lenni a fölmerült konkrét kérdésben : a „Pesti Hírlap“ra nézve, mely először foglalt állást, csakugyan oly elégtétel, melyre ezúttal szabad hivatkoznunk. Mi több, kell hivatkoznunk, mivel lapunk szembe szállt azzal az áramlattal, mely egyedül hirdeti magát hazafiasnak és terrorizálni akar mindenkit, ki nem veri rögtön félre a vészharangokat. Ma láthatja a közönség, kinek a részén volt az igazság. S meggyőződhetik arról, hogy utóvégre is a higgadt megfontolás kerekedik fölül még az ellenzéki pártokban is. Fogadják mindazok, kik az elmúlt napok alatt lapunk álláspontjával való egyetértésüket úgy a fővárosból, mint a vidékről ránk nézve megtisztelő módon fejezték ki, elvtársi köszönetünket. S legyenek meggyőződve arról, hogy a „Pesti Hírlap“ ezentúl is — nem hajhászva az olcsó népszerűséget — bátorsággal fog bírni megmondani az igazságot, legbensőbb meggyőződése szerint. Megint Janszki! A Komjáthy-esetet tegnap közmegelégedésre befejezték. De annál féktelenebb szenvedélyességgel tört ki ma a Janszki-sérelem. Mindig csak ez! Az áldatlan ügyet, fájdalom, eddig sem a királyi kézirat, sem a higgadtabban gondolkozó emberek többsége nem bírta elföldelni. Az üszők hol a Lajtán túl, hol meg innen lobban lángra. Odaát az ósdi feudál nemesség s a sokszor megvert „osztrák katonapárt“ éleszti, ideát pedig a szélsőbaloldal túl heves, többnyire meggondolatlan elemei fújják lángra. Milyen szerencse Magyarországra és az egész monarchiára nézve most, hogy a közügyek intézése sem azokra, sem emezekre nincsen bízva! Hova lenne ezen kezekben a belső egyetértés, a haderőbe vetett bizalom, az alkotmányosság föntartó ereje s az ország és monarchia biztossága — mialatt Kaulbars a keleti háborút készíti az Aldunán. Vagy nem-e esik gondolkozóba minden érett ember a véletlennek ama találkozása fölött, hogy, míg a magyar parlamentben hirtelen elszabadulnak a pártszenvedély fúriái a hadsereg ügyében, ugyanakkor s ugyancsak a szélső oldalról Hefi Ignác képviselő aggódó interpellációban kérdezi meg a magyar kormányelnöktől, hogy mit keres Kaufbars Bulgáriában ? A válasz a tényekben fekszik. A muszka prokonzul ravasz öntudatossággal ugyanazt keresi odalenn, mint amit az ellenzék öntudatlanul, szomorú önfeledettségben a képviselőházban keres: a monarchia s vele Magyarország gyöngítését. Egyébként nem követeljük meg senkitől, hogy a külügyi helyzet komolyságát, mintegy presszió gyanánt fogadja el politikai meggyőződései és cselekvése irányzásánál. Ez elvégre is a tapintat dolga, ezt pedig csak a legbelátóbb politikusoktól lehet szigorúan megkívánni, ilyen pedig kevés van. Alapjában magunk is abban a nézetben vagyunk, hogy az aug. 7-diki békítő királyi kézirathoz joga van hozzászólani a parlamentnek, sőt kell is, hogy ezen fórum kötözze be végleg a Janszki-affaire aktacsomóját. A kéziratot a háborgó nemzet rég megnyugtató tudomásul vette ugyan s lényegében mi is rég elintézettnek jelenthettük ki ama kínos viszálkodást, de a parlament jogait csorbítani azért nem szabad. Ellenkezőleg , ahol csak lehet, fokozni kell. A képviselőház tehát, ha előbb nem tárgyalhatta ezen dolgot, tárgyalja le most, bár elkésve s nem épen kedvező időben. De hogy a parlament szélső pártjai, a közhangulat ellenére s közepette a szükséges békének, egész erőszakossággal éleszszék újra a gyűlölködést, napokra menő áldatlan szóharcot provokáljanak s komoly, méltóságos vita helyett ismét az izzó szenvedélyességbe lovalják bele az állampolgárok gyöngébb részét, sőt rajtántúli titkos ellenségeinket is: ez az, amit sem általában, sem a mai körülmények között okos hazafiasságat helyeselni nem lehet. Aki közelről nézte a mai vitát, — habár nem barátja is a kormánypolitikának, — kellemetlen, szinte nyomasztó benyomással távozott. Pedig a karzatok tömve voltak. A szóharc, — nem : a „hecc“ kedve volt az, ami uralkodott a ház levegőjében. A 80 milliós bankadósság ügyén sebtében, szinte könnyelműen átesett a ház s azután, a figyelő és ítélő ember előtt alig érthető féktelenséggel indult meg a roham. A szónokok apró dolgokba kapaszkodtak. A kir. kézirat felolvasását szinte alkotmánykérdéssé fújták. Belehoztak a vitába régi neveket, hangzatos szólamokat. Végül pedig közjogi kérdések egész áradatát zúdították a ház nyakába. Ez az oka, hogy az ellenzék minden jelentős szónoka föliratkozott s a céltalan és időszerűtlen epizód 6-7 napig fogja hátráltatni a ház törvényhozási munkáját. így öntött ki megint a fölösleges ellenzéki árvíz a legképtelenebb dimenziókig, holott most csak arról kellett volna szólani: vájjon megnyugtató-e a király kézirata vagy nem az ? A közjogi harc, a hadsereg államjogi kérdésének fölvetése kétségtelenül nem volt ez alkalommal helyén. De még kevésbé volt am a nyers, valóban még nálunk is ritka nyers modor, melylyel a szélsőbal a vitába belekezdett. Sokat meg lehetett volna bocsájtani a tévedésekből, ha a gyűlölködést, az erőltetett közbeszólásokat otthon hagyják vala a képviselők. De még ezt is elhozták magukkal. Egyik szélbali képviselő még az „Abzug Janszki“ kiáltást is fölszedte az utcáról, hogy a teremben megereszsze. Mások ismét olyan hangot hallattak az előadó és a szónokok beszédje közben, amelyet polgári nyelven „rikkantásnak“ szokás nevezni. Mindent összevéve a Janszki-vita ouverturje még az illedelem követelményeinek sem felelt meg egészen, nemhogy méltóságteljes vagy a kérdés és helyzet komolyságához illő lett volna. S ezt a parlament, de nemzetünk hírneve érdekében sem lehet megrovás nélkül hagyni. A franciának van az ilyenre egy igen találó közmondása: „Vous chez donc vous avez tort.“ Ami a mai naphoz mért magyar fordításban így hangzik : Önöknek nincsen igazságuk, mert önök ka ja bának.“ A Janszki-vita előreláthatólag nagy terjedelmet fog ölteni. A kománypárt részéről nem jegyeztette ugyan föl magát a mai ülésben senki, ellenben a mérsékelt ellenzék legjelentékenyebb szónokai vannak föliratkozva. A függetlenségi párt természetesen a túlnyomó többséget képezi. A szónokok eddigi névsora a következő: Apponyi Albert gr., Heify Ignác, Ábrányi Kornél, Mocsáry Lajos, Gulácsy Gyula, Hoitsy Pál, Polényi Géza, Irányi Dániel, Matkovics Tivadar, Thaly Kálmán, Rácz Géza, Orbán Balázs b., Papp Elek, Tulok Benő, Lits Gyula, Olay Lajos. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.