Pesti Hírlap, 1886. október (8. évfolyam, 272-302. szám)

1886-10-10 / 281. szám

Budapest, 1886. Vili. évf. 281. (2798.) szám. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 írt — kr. Félévre .... 7­0 — » Negyedévre 3 » 50 » Egy hóra. ... 1­0 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Budapest, nádor-utca 7. sz., földszint, hová az elő­fizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendő­k. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. 1.. Vasárnap, október 10. Szerkesztési iroda: Budapest, nádor­ utca 7. sz., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő­. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel Francziaország részére pedig Tohn F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. A higgadtság diadala. Ma, midőn az izgalom hullámai lecsilla­pultak és az országgyűlési pártok be­ható tanácskozás után egytől-egyig elállottak attól, hogy Komjáthy Béla ügyé­vel kapcsolatosan a képviselőház elé hozzák a képviselői immunitás kérdését, melyet lehetetlen lett volna tárgyalni az úgynevezett hadsereg-kér­dés érintése nélkül — ma azzal a fölemelő tu­dattal pillanthatunk vissza a „Pesti Hírlap“ által e jelzett kérdésben tanúsított magatartásra, me­lyet a becsületesen teljesített kötelesség érzete nyújt. Három napon át egyedül képvisel­tük a sajtóban azon álláspontot, hogy a parlament nem cselekednék észszerűen, ha az ismeretes párbajügyeket tárgyalás tárgyává tenné vagy épenséggel a képviselői inmunitást úgy ér­telmezné, hogy a képviselő senki által sem von­ható felelősségre a Házban elmondott szavaiért. S három napon át egyedül intettünk a­rr­a, hogy Magyarországnak nem áll érdeké­ben, mikép a közvélemény úgy fogja föl a katonai becsületbíróság tagjainak lovagias elég­tételt kérő föllépését, mint egy provokációt, mely a hadsereg részéről intéztetik a tör­vényhozás ellen. Ellenkezőleg melegen ajánlottuk a fönforgó kérdések higgadt megvitatását és kifejeztük azon óhajt, vajha szenvedélyesség által a tisztikat se keseríttetnék el céltalanul, mert hisz a hadsereg mindnyájunk által kívánatosnak tartott reformja — nem ezen az uton érhető el. Ma meg van az a nagy elégtételünk, hogy álláspontunk helyessége iga­­zoltatik minden párt s a nagy közön­ségnek összes higgadt és politikailag érett ele­mei által. Egyetlen párt sem látja szükségesnek szóba hozni az érintett kérdést a törvényhozás­ban ; egyetlen párt sem tartja hazafias érdeknek újra fölkavarni a nehezen lecsillapított izgatott­ságot. Maga a függetlenségi párt is ör­vendetes politikai tapintatnak adta tanújelét, mi­dőn hasonló értelemben határozott. S hogy a Ház minden államférfim érzék­kel bíró tagja e kérdésben alapjában véve ha­sonlón gondolkodik, élénken kitűnik abból, hogy T­isza Kálmán és Irányi Dániel fölfogása között lényegileg nem volt különbség. Ily férfiakkal, a parlament minden pártjá­nak kimagasló tagjaival egy táborban lenni a fölmerült konkrét kérdésben : a „Pesti Hírlap“­­ra nézve, mely először foglalt állást, csakugyan oly elégtétel, melyre ezúttal szabad hivatkoz­nunk. Mi több, kell hivatkoznunk, mivel la­punk szembe szállt azzal az áramlattal, mely egyedül hirdeti magát hazafiasnak és terrorizál­ni akar mindenkit, ki nem veri rögtön félre a vészharangokat. Ma láthatja a közönség, kinek a részén volt az igazság. S meggyőződhetik arról, hogy utóvégre is a higgadt megfonto­lás kerekedik fölül még az ellen­zéki pártokban is. Fogadják mindazok, kik az elmúlt napok alatt lapunk álláspontjával való egyetértésüket úgy a fővárosból, mint a vidékről ránk nézve megtisztelő módon fejezték ki, elvtársi köszönetünket. S legyenek meggyőződve arról, hogy a „Pesti Hírlap“ ezentúl is — nem hajhászva az olcsó népszerűséget — bátorsággal fog bírni megmon­dani az igazságot, legbensőbb meggyőződése szerint. Megint Janszki! A Komjáthy-esetet tegnap közmegelégedésre befejezték. De annál féktelenebb szenvedélyes­séggel tört ki ma a Janszki-sérelem. Mindig csak ez! Az áldatlan ügyet, fájdalom, eddig sem a királyi kézirat, sem a higgadtabban gondolkozó emberek többsége nem bírta elföldelni. Az üszők hol a Lajtán túl, hol meg innen lobban lángra. Odaát az ósdi feudál­ nemesség s a sok­szor megvert „osztrák katona­párt“ éleszti, ide­át pedig a szélsőbaloldal túl heves, többnyire meggondolatlan elemei fújják lángra. Milyen szerencse Magyarországra és az egész monarchiára nézve most, hogy a köz­ügyek intézése sem azokra, sem emezekre nin­csen bízva! Hova lenne ezen kezekben a belső egyetértés, a haderőbe vetett bizalom, az al­kotmányosság föntartó ereje s az ország és monarchia biztossága — mialatt Kaulbars a keleti háborút készíti az Aldunán. Vagy nem-e esik gondolkozóba minden érett ember a véletlennek ama találkozása fö­lött, hogy, míg a magyar parlamentben hirtelen elszabadulnak a pártszenvedély fúriái a hadse­reg ügyében, ugyanakkor s ugyancsak a szélső oldalról H­e­­­f­i Ignác képviselő aggódó inter­pellációban kérdezi meg a magyar kormány­elnöktől, hogy mit keres Kaufbars Bulgá­riában ? A válasz a tényekben fekszik. A muszka prokonzul ravasz öntudatossággal ugyanazt ke­resi odalenn, mint amit az ellenzék öntudatla­nul, szomorú önfeledettségben a képviselőházban keres: a monarchia s vele Magyaror­szág gyöngítését. Egyébként nem követeljük meg senkitől, hogy a külügyi helyzet komolyságát, mintegy p­r­e­s­s­z­i­ó gyanánt fogadja el politikai meg­győződései és cselekvése irányzásánál. Ez elvégre is a tapintat dolga, ezt pedig csak a legbelátóbb politikusoktól lehet szigorúan megkívánni, ilyen pedig kevés van. Alapjában magunk is abban a nézetben vagyunk, hogy az aug. 7-diki békítő királyi kéz­irathoz joga van hozzá­szólani a parlamentnek, sőt kell is, hogy ezen fórum kötözze be végleg a Janszki-affaire aktacsomóját. A kéziratot a há­borgó nemzet rég megnyugtató tudomásul vette ugyan s lényegében mi is rég elintézettnek je­lenthettük ki ama kínos viszálkodást, de a parla­ment jogait csorbítani azért nem szabad. Ellen­kezőleg , ahol csak lehet, fokozni kell. A képvi­selőház tehát, ha előbb nem tárgyalhatta ezen dolgot, tárgyalja le most, bár elkésve s nem épen kedvező időben. De hogy a parlament szélső pártjai, a köz­hangulat ellenére s közepette a szükséges béké­nek, egész erőszakossággal éleszszék újra a gyű­lölködést, napokra menő áldatlan szóharcot pro­vokáljanak s komoly, méltóságos vita helyett is­mét az izzó szenvedélyességbe lovalják bele az állampolgárok gyöngébb részét, sőt rajtántúli tit­kos ellenségeinket is: ez az, amit sem általában, sem a mai körülmények között okos hazafias­ságat helyeselni nem lehet. A­ki közelről nézte a mai vitát, — ha­bár nem barátja is a kormánypolitikának, — kellemetlen, szinte nyomasztó benyomással tá­vozott. Pedig a karzatok tömve voltak. A szó­harc, — nem : a „hecc“ kedve volt az, a­mi uralkodott a ház levegőjében. A 80 milliós bank­adósság ügyén sebtében, szinte könnyelműen át­esett a ház s azután, a figyelő és ítélő ember előtt alig érthető féktelenséggel indult meg a roham. A szónokok apró dolgokba kapaszkodtak. A kir. kézirat felolvasását szinte alkotmánykér­déssé fújták. Belehoztak a vitába régi neveket, hangzatos szólamokat. Végül pedig közjogi kér­dések egész áradatát zúdították a ház nyakába. Ez az oka, hogy az ellenzék minden jelen­tős szónoka föliratkozott s a céltalan és idősze­rűtlen epizód 6-7 napig fogja hátráltatni a ház törvényhozási munkáját. így öntött ki megint a fölösleges ellenzéki árvíz a legképtelenebb dimenziókig, holott most csak arról kellett volna szólani: vájjon meg­nyugtató-e a király kézirata vagy nem az ? A közjogi harc, a hadsereg államjogi kér­désének fölvetése kétségtelenül nem volt ez al­kalommal helyén. De még kevésbé volt am a nyers, valóban még nálunk is ritka nyers mo­dor, melylyel a szélsőbal a vitába belekezdett. Sokat meg lehetett volna bocsájtani a tévedé­sekből, ha a gyűlölködést, az erőltetett közbeszó­lásokat otthon hagyják vala a képviselők. De még ezt is elhozták magukkal. Egyik szélbali képviselő még az „Abzug Janszki“ kiáltást is fölszedte az utcáról, hogy a teremben meg­­ereszsze. Mások ismét olyan hangot hallattak az előadó és a szónokok beszédje közben, amelyet polgári nyelven „rikkantásnak“ szokás nevezni. Mindent összevéve a Janszki-vita ouverturje még az illedelem követelményeinek sem felelt meg egészen, nemhogy méltóságteljes vagy a kérdés és helyzet komolyságához illő lett volna. S ezt a parlament, de nemzetünk hírneve érde­kében sem lehet megrovás nélkül hagyni. A franciának van az ilyenre egy igen ta­láló közmondása: „Vous ch­ez donc vous avez tort.“ A­mi a mai naphoz mért magyar fordítás­ban így hangzik : Önöknek nincsen igazságuk, mert önök k­a j­a b­á­­­n­a­k.“ A Janszki-vita előreláthatólag nagy terjedel­met fog ölteni. A kománypárt részéről nem jegyez­tette ugyan föl magát a mai ülésben senki, ellenben a mérsékelt ellenzék legjelentékenyebb szónokai van­nak föliratkozva. A függetlenségi párt természetesen a túlnyomó többséget képezi. A szónokok eddigi név­sora a következő: Apponyi Albert gr., Heify Ignác, Ábrányi Kornél, Mocsáry Lajos, Gulácsy Gyula, Hoitsy Pál, Polényi Géza, Irányi Dániel, Matkovics Tivadar, Thaly Kálmán, R­ácz Géza, Orbán Balázs b., Papp Elek, Tulok Benő, Lits Gyula, Olay Lajos. Lapunk mai száma 16 oldalt tartalmaz.

Next