Pesti Hírlap, 1886. november (8. évfolyam, 303-331. szám)
1886-11-08 / 309. szám
. Ezen kérdésre kellene gróf Kálnokynak felelnie, de a diplomácia mestersége épen abban áll, hogy alkalmazkodva a körülményekhez, oly feleletet ad, mely nem köti meg kezeit és a külpolitika további szabad rendelkezését. Annyi bizonyos, hogy Bolgárország miatt egy nagyhatalom sem kezd háborút; e szerint Oroszországnak szabad a keze, delegációnális beszédek nem fogják azt megkötni. Pulszky Ferenc: Minisztertanács. Ma este több óráig tartó minisztertanács volt. A honvédelmi minisztérium új ügybeosztása. E hó 5-től kezdve a m. kir. honvédelmi minisztériumnál az ügyosztályok beosztásánál a Kát. Lapok szerint következő módozatokat rendelte el a miniszter: Grúz Albert miniszteri tanácsost az eddigi VI. ügycsoport vezetőjét a IV. ügycsoport vezetésére helyezte át; ezen ügycsoport áll: a XI. és XIII. ügyosztályokból. Előbbinek vezetője Tibolth Lajos osztálytanácsos, a másiknak pedig Ráday Gedeon gróf miniszteri tanácsos, ki eddig a XI. ügyosztályt vezette. Bárczy István miniszteri tanácsos az eddigi IV. ügycsoport vezetője az V-ik ügycsoportot vette át, mely a X. és XII. ügyosztályokból áll, ezeknek vezetője: a X-ké Szuborics Antal, a Xll-iké pedig (horvát osztály) Lermann József osztálytanácsosok. A 111-ik ügycsoport megmaradt Bittó Kálmán miniszteri tanácsos vezetése alatt úgy mint eddig, áll pedig ezen ügycsoport a VIII-ik ügyosztályból, melyet Kasits Péter osztálytanácsos és a IX. ügyosztályból, melyet Ehrenheimi Schyttra István osztálytanácsos vezetnek. Az elnökség Bíró Pál elnöki osztálytanácsos vezetése alatt és a katonai osztályok, úgyszintén a hadbírósági és szakszámvevőségi osztályok az eddigi személybeosztások szerint maradtak,— kivéve még a XIV. ügyosztályt,mely Jüngling János osztálytanácsos vezérlete alatt — szintén a régibb személyzeti beosztás mellett ugyan, de az eddigi ügycsoportból kiválasztatott — és mint önálló osztály kiadványozási joggal ruháztatott fel. A segédhivatalok Bogdánffy Ferenc főigazgató, honvéd-őrnagy vezetése alatt szintén változatlanul maradtak. A bécsi lapokból. — Szemle. — Az osztrák lapok ma kivétel nélkül a király tegnapi válaszával foglalkoznak. A lapnyilatkozatok tájékoztató lényeges részét a következőkben adjuk: A N. Fr. Presse a tegnapi jelenetben a „moriamur pro rege nostro“ ismétlődését látja. Az uralkodó válasza azonban a helyzetet sokkal kevésbé veszélyesnek mutatja, mint a delegációk elnökeinek beszéde. A király válasza lényegében egybehhangzik Tisza Kálmán szept. 30-diki nyilatkozatával, főképen abban, hogy Bulgária autonómiájának megőrzését a hatalmak protekciója alá helyezi. Ez pedig a béke föntartásának reményét indokolja. Az utolsó hírek máris azt mutatják, hogy monarchiánk és Anglia maga számára, hogy egy kis útiköltséget nyomhasson magának, mielőtt útra kelne — Amerika felé — . . . Erről a históriáról értesít bennünket rendes szegedi levelezőnk. Olyan különös, hogy szinte lehetetlennek látszik. De egyszersmind olyan mulatságos, hogy szinte kár lenne, ha nem volna igaz. Mr. Williams. (Apró jelenetek a párisi életből.) Jean Malic-tól. A rue de la Paix egyik leggyönyörűbb szállója. Az omnibuszok örökös sürgése-forgása, utasokat hozva vagy tova szállítva. Mindenféle fajtájú és alakú bőröndök és utazási készletek. Az üveggel borított udvaron hatalmas pálmaliget, pincérek, szolgák, kocsisok és lovász inasok fal és alá rohannak. Báró La Balade hiába igyekszik tíz perc óta valakit találni, akihez fordulhatna. Végre föltűnik a közelben a portás aranynyal hímzett kabátjában. La Balade feléje rohan. La Balade: Mr. Williams otthon van? A portás (földig meghajolva): Igen, uram. Ha szíves akar lenni engem követni. . . (La Balade a portást a pompás márványlépcsőhöz követi.) A portás (felkiáltva): Egy úr mr. Williamshoz! A szobranje tagjai cseppet sem kételkednek immár az iránt, — olvassuk egy tirnovai tudósításban , hogy a két versenytárs, Cankov és Karavelov, egyelőre teljesen Kaulbars szolgálatába szegődött, hogy általa megint a kormány élére jussanak. Karavelov, ez az ultraradikális, nihilista neje által befolyásolt demagóg, az ördöggel is szövetséget kötne, ha ez által a kormány gyeplőjét megint kezébe tudná keríteni; nem bírja elfelejteni, hogy a Sándor fejedelem ellen szőtt összeesküvés óta, melynek kimenetele teljességgel meglepte őt, Stambulovra és Radoszlavovra gyakorolt befolyása egészen megszűnt; azért most báró Kaulbars mögé rejtőzik. Hangok felülről, visszhang módjára ismételve. Egy úr mr. Williamshoz ... mr. Williamshoz ... Williamshoz ... Wlliamshoz ! Le Balade felhalad a lépcsőn; az első emeleten felnyílik egy szárnyajtó, mely előtt két óriás libériás inas áll térdnadrágban és rizsporos hajjal. .La Balade (magában): Mily előkelő... Vagy talán az ajtóban tévedtem ? ... La Baladeot egy óriási terembe vezetik, melynek nyolc ablaka a Rue de la Paixbe nyílik. Asztalok, puffok, konzolok, csecsebecsék; egy szögletben egy gyönyörű velencei ébenfa szekrény berakott elefántcsonttal. Semmi, ami egy szálló termére emlékeztetne. Meglátszik, hogy a bérlő magával hozta holmiját. Egy remek művű íróasztalnál egy rendkívül elegáns ür ül és ir. Kifogástalan testhez álló kabát, selyembéléssel, hímezett fehér mellény, mintaszerű nadrág, bámulatos lakkcipők. A nyakra valóban értékes gyémántlű, mindkét kéz kis ujján ugyanoly gyűrűk. A gomblyukban gyönyörű tearózsa, kiejtés: esősen angol. Mr. Williams (a székről fölemelkedve): Két perc múlva szolgálatára állok. Megbocsát, nemde? Egy levél, melyet be kell fejeznem. Tessék helyet foglalni. (La Balade leül): Megengedi, hogy szivarral megkínáljam ? ... Bátran ajánlhatom, csupán magánhasználatra gyártatom havannai birtokaimon. Egy percig, igen ? ... A gyufa jobb oldalt van. (Leül és folytatja az irást.) Tegnap déltől ma délig két újabb megbetegülés történt; halálozás nem fordult elő. A tegnapi betegek egyike Zimmermann József 60 éves napszámos a Bulcsu utca 4. számú házból, ahol állítása szerint egy pinceraktárban 40—50 ember tölti az éjszakát. A másik Hornig Mihály 30 éves napszámos, a szövetség utca 8. számú házból. Gyógyulva elbocsátottak a kórházból kettőt. A beteglétszám ugyanolyan, mint tegnap vagyis 49. A többi fertőző betegségek állása a következő: himlő 272, emelkedés 8, vörheny 21. La Balade (szivarozva): Valóban bámulatos!... Minő berendezés 1 . . . És milyen szivar ! ... Még sohasem szittam ilyen jót! . . . Ez az illat!... Williams (fölkelve): így ni! Megvan! Szolgálatára állok, uram! (csenget): Ezeket a leveleket rögtön vigye rendeltetési helyükre: Bisaccia hercegnek, lord Lyonsnak és a Figaro szerkesztőségének. (La Baládéhoz): Hogy az alatt a rövid idő alatt, melyet évenkint Párisban töltök, a társasággal való öszszeköttetéseimet meghidegülni ne engedjem, annyira igénybe vagyok véve, hogy ... (a szolgához): Aztán hozza el a nagykövetséghez érkezett táviratokat és nézzen be Rothschildhoz... Ma este 10,000 frankra van szükségem. (A szolga távozik). La Balade: Én... Williams: Hála istennek, hogy végre túl vagyunk a bolgár dolgokon. Nyíltan meg kell vallanom, sohasem gondoltam komolyan a háborúra. Lord Lyons csak néhány nap előtt azt mondta nekem: „Talán mégis megállapodásra fognak jutni a nagyhatalmak, mindazonáltal a keleti népek helyzete... La Balade: Látogatásom célja ... Williams: És mily gond a családoknak! Minden percben várom a legújabb sürgönyöket, hogy sir Jules Macphersont megnyugtassam, aki tiszt a rendőrlovasoknál és kinek fiatal felesége örvendetes esemény elé néz ... hisz tudja, ezek a komor háboruhirek minő befolyással... La Balade: Látogatásom célja... W i 11 i a m s: Mily borzasztó májusunk volt az idén! Sagan herceg csak múlt héten azt mondta nekem ... PESTI HÍRLAP 1886. november 8 között az egyetértés magvai csírázni kezdenek. A lap azt hiszi, hogy a magyar és lengyel szívekben az orosz ellenszenv eléggé megvan, de annak ilyen pillanatban hallgatnia kell. Az osztrák delegáció pedig legjobban teszi, ha az uralkodó beszédében foglalt békepolitikát erélyesen támogatja. A Presse a háború eshetőségét veti föl az uralkodói válaszra. A tómról érkező megnyugtatásra, — szerinte, — rég nem volt akkora szükség, mint most. Magából a trónbeszédből is kivehető, hogy a veszedelem az „újabb“ fordulatban fekszik. De a beszédet nem szabad azért a háborúra való előkészület kezdetnek tekinteni. Tény azonban, hogy abban keleti politikánk alapvonalai vannak lerajzolva. Jelenleg az a tény uralkodik a helyzeten, hogy Oroszország a három császár-szövetség ellenére önhatalmú előhatolásra határozta el magát. Mindent öszszevéve, ha e pillanatban nem is kell tartani háborús válságtól, annál több kényszerítő ok forog fönn ann, hogy a jövőre előkészüljünk. Ugyancsak a Presse egy börze-cikkben konstatálja, hogy a börze most már elveszítette közönyét a politikai események iránt. A tőzsdét már a delegációk háborgós megnyitása is alterálta, de annál nagyobb feszültséget idézett elő az uralkodó válasza. Az osztrák-magyar piac nincs ugyan ezáltal veszedelemnek kitéve, de a mostani szélirány mellett nem lesz hiba a bölcs tartózkodás. A Fremdenblatt a királyi válasz háta mögött nagy, világraszóló események fölmerülését látja. Budapesten a békét hirdették ugyan, de vele együtt a szilárd politikát is. Az uralkodó szavai után azonban békés kibontakozásra lehet reményünk s remélhetjük, hogy mellőzhető lesz monarchiánk életérdekeinek fegyverrel való védelme. Ausztria-Magyarország a hatalmakkal egyetértésben és békés uton akarja céljait elérni s ennek legerősebb biztosítéka épen ama célokban fekszik, amelyekre keleti politikánk törekszik. A N. W. Tagblatt arról ír, amit a „trónbeszéd elhallgat“ s a következő két kérdést veti föl. Vájjon Bulgáriának orosz okkupációját monarchiánk saját érdekköre sérelmének s megtorlandónak találja-e ? S vájjon monarchiánk biztosítva van-e német szövetségesének támogatásáról minden esetre ? E két döntő fontosságú kérdésre nem talál választ a „trónbeszédben.“ Cankov és Karavelov, hogy a miniszteri széket a jövendő orosz védenc alatt biztosítsa magának. Ugyanezek az indokok bírják Karavelov legnagyobb ellenfelét, Cankovot is mostani magatartására. Cankov régi idők óta, szóval és írásban azt a nézetet védelmezte, hogy Bulgáriának úgy múltjára, valamint jövőjére való tekintettel jó viszonyt kell fentartania Oroszországgal, azonban mindig a leghatározottabban perkorreskálta azt a gondolatot, hogy Oroszországnak befolyás engedtessék Bulgária belügyeire. „Sem a méz, sem a fullánk nem kell nekünk Oroszországtól“, ezt írta egyszer egy nyílt levélben Hitrovo akkori orosz képviselőnek, más ízben pedig egy szenvedélyesen írt könyvben hevesen kikelt az orosz politika iránya ellen, mely a Balkán államokat orosz hűbérállamoknak tekinti. „Oroszország mindig úgy cselekedett, mint az az ember, aki tüzet segít oltani a szomszédjánál és aztán ennek a házába mint parancsoló szeretné magát befészkelni, abban a hitben, hogy a segítség által tulajdonostárssá lett“, ezt írta tavaly nyáron a legkiválóbb cankovisták, tehát oroszbarátok egyikének. Cankov ennélfogva ma épenséggel teljesíthetetlen követeléseket támaszt a régensségbe való belépéséhez, mert ezáltal magát Kaulbarsnál behizelegni, Karavelovot pedig lefőzni akarja. Hisz minden, az ez idő szerinti kormányt megalázó követelés ajánló levél Kaulbarsnál és aki többet kínál, annak van több kilátása a sikerre. Karavelov és Cankov azt hiszik, hogy Kaulbarsban jó eszközt találtak féktelen uralmi vágyuk kielégítésére és nem veszik észre, hogy ők maguk is eszközökké lettek. Kaulbars sokkal jobban ismeri a bolgár viszonyokat, semhogy ezeken a manővereken keresztül ne látott volna. Ez okból reményekkel kecsegteti mind a két vezetőt és ez okból igyekezni fog a két régi ellenséget egymással kiengesztelni, hogy mind a kettőt kormányra juttassa. A kölcsönös féltékenység aztán arra fogja őket kényszeríteni, hogy örökösen Oroszországra támaszkodjanak, míg ha csak egyikük jutna uralomra, csakhamar megkísérelné az orosz nyűgöt lerázni. A kolera.