Pesti Hírlap, 1886. november (8. évfolyam, 303-331. szám)

1886-11-08 / 309. szám

. Ezen kérdésre kellene gróf Kálnokynak fe­lelnie, de a diplomácia mestersége épen abban áll, hogy alkalmazkodva a körülményekhez, oly feleletet ad, mely nem köti meg kezeit és a kül­politika további szabad rendelkezését. Annyi bi­zonyos, hogy Bolgárország miatt egy nagyhata­lom sem kezd háborút; e szerint Oroszország­nak szabad a keze, delegációnális beszédek nem fogják azt megkötni. Pulszky Ferenc: Minisztertanács. Ma este több óráig tartó minisztertanács volt. A honvédelmi minisztérium új ügybeosz­tása. E hó 5-től kezdve a m. kir. honvédelmi mi­nisztériumnál az ügyosztályok beosztásánál a Kát. Lapok szerint következő módozatokat rendelte el a miniszter: Grúz Albert miniszteri tanácsost az eddigi VI. ügycsoport vezetőjét a IV. ügycsoport vezetésére helyezte át; ezen ügycsoport áll: a XI. és XIII. ügy­osztályokból. Előbbinek vezetője Tibolth Lajos osz­tálytanácsos, a másiknak pedig Ráday Gedeon gróf miniszteri tanácsos, ki eddig a XI. ügyosztályt vezette. Bárczy István miniszteri tanácsos az eddigi IV. ügy­csoport vezetője az V-ik ügycsoportot vette át, mely a X. és XII. ügyosztályokból áll, ezeknek vezetője: a X-ké Szuborics Antal, a Xll-iké pedig (horvát osztály) Lermann József osztálytanácsosok. A 111-ik ügycsoport megmaradt Bittó Kálmán miniszteri taná­csos vezetése alatt úgy mint eddig, áll pedig ezen ügycsoport a VIII-ik ügyosztályból, melyet Kasits Pé­ter osztálytanácsos és a IX. ügyosztályból, melyet Ehrenheimi Schyttra István osztálytanácsos vezetnek. Az elnökség Bíró Pál elnöki osztálytanácsos vezetése alatt és a katonai osztályok, úgyszintén a hadbírósági és szakszámvevőségi osztályok az eddigi személybeosz­­tások szerint maradtak,— kivéve még a XIV. ügyosz­tályt,mely Jüngling János osztálytanácsos vezérlete alatt — szintén a régibb személyzeti beosztás mellett ugyan, de az eddigi ügycsoportból kiválasztatott — és mint önálló osztály kiadványozási joggal ruházta­­tott fel. A segédhivatalok Bogdánffy Ferenc főigazgató, honvéd-őrnagy vezetése alatt szintén változatlanul maradtak. A bécsi lapokból. — Szemle. — Az osztrák lapok ma kivétel nélkül a király tegnapi válaszával foglalkoznak. A lapnyilatkozatok tájékoztató lényeges részét a következőkben adjuk: A N. Fr. Presse a tegnapi jelenetben a „mo­­riamur pro rege nostro“ ismétlődését látja. Az ural­kodó válasza azonban a helyzetet sokkal kevésbé veszélyesnek mutatja, mint a delegációk elnökeinek beszéde. A király válasza lényegében egybehhangzik Tisza Kálmán szept. 30-diki nyilatkozatával, főképen abban, hogy Bulgária autonómiájának megőrzését a hatalmak protekciója alá helyezi. Ez pedig a béke föntartásának reményét indokolja. Az utolsó hírek már­is azt mutatják, hogy monarchiánk és Anglia maga számára, hogy egy kis útiköltséget nyom­hasson magának, mielőtt útra kelne — Ame­rika felé — . . . Erről a históriáról értesít bennünket rendes szegedi levelezőnk. Olyan különös, hogy szinte lehetetlennek látszik. De egyszersmind olyan mulatságos, hogy szinte kár lenne, ha nem volna igaz. Mr. Williams. (Apró jelenetek a párisi életből.) Jean Malic-tól. A rue de la Paix egyik leggyönyörűbb szállója. Az­ omnibuszok örökös sürgése-forgása, utaso­kat hozva vagy tova szállítva. Mindenféle fajtájú és alakú bőröndök és uta­zási készletek. Az üveggel borított udvaron hatalmas pálma­liget, pincérek, szolgák, kocsisok és lovász inasok fal és alá rohannak. Báró La Balade hiába igyekszik tíz perc óta valakit találni, a­kihez fordulhatna. Végre föltűnik a közelben a portás aranynyal hímzett kabátjában. La Balade feléje rohan. La Balade: Mr. Williams otthon van? A portás (földig meghajolva): Igen, uram. Ha szíves akar lenni engem követni. . . (La Balade a portást a pompás márványlép­csőhöz követi.) A portás (felkiáltva): Egy úr mr. Wil­­liamshoz! A szobranje tagjai cseppet sem kételkednek immár az iránt, — olvassuk egy tirnovai tudósítás­ban , hogy a két versenytárs, Cankov és Karave­lov, egyelőre teljesen Kaulbars szolgálatába szegő­dött, hogy általa megint a kormány élére jussanak. Karavelov, ez az ultraradikális, nihilista neje által befolyásolt demagóg, az ördöggel is szövetséget kötne, ha ez által a kormány gyeplőjét megint ke­zébe tudná keríteni; nem bírja elfelejteni, hogy a Sándor fejedelem ellen szőtt összeesküvés óta, mely­nek kimenetele teljességgel meglepte őt, Stambulovra és Radoszlavovra gyakorolt befolyása egészen meg­szűnt­; azért most báró Kaulbars mögé rejtőzik. Hangok felülről, visszhang módjára ismételve. Egy úr mr. Williamshoz ... mr. Williamshoz ... Williamshoz ... Wlliamshoz ! Le Balade felhalad a lépcsőn; az első emele­ten felnyílik egy szárnyajtó, mely előtt két óriás libé­­riás inas áll térdnadrágban és rizsporos hajjal. .La Balade (magában): Mily előkelő... Vagy talán az ajtóban tévedtem ? ... La Baladeot egy óriási terembe vezetik, mely­nek nyolc ablaka a Rue de la Paixbe nyílik. Asztalok, puffok, konzolok, csecsebecsék; egy szögletben egy gyönyörű velencei ébenfa szekrény berakott elefántcsonttal. Semmi, a­mi egy szálló termére emlékeztetne. Meglátszik, hogy a bérlő magával hozta holmiját. Egy remek művű íróasztalnál egy rendkívül elegáns ür ül és ir. Kifogástalan testhez álló kabát, selyembéléssel, hímezett fehér mellény, mintaszerű nadrág, bámula­tos lakkcipők. A nyakra valóban értékes gyémántlű, mindkét kéz kis ujján ugyanoly gyűrűk. A gomblyukban gyönyörű tearózsa, kiejtés: esősen angol. Mr. Williams (a székről fölemelkedve): Két perc múlva szolgálatára állok. Megbocsát, nemde? Egy levél, melyet be kell fejeznem. Tessék helyet foglalni. (La Balade leül): Megengedi, hogy szivarral megkínáljam ? ... Bátran ajánlhatom, csupán magán­­használatra gyártatom havannai birtokaimon. Egy percig, igen ? ... A gyufa jobb oldalt van. (Leül és folytatja az irást.) Tegnap déltől ma délig két újabb meg­­betegülés történt; halálozás nem fordult elő. A tegnapi betegek egyike Zimmermann József 60 éves napszámos a Bulcsu­ utca 4. számú házból, a­hol állítása szerint egy pinceraktárban 40—50 ember tölti az éjszakát. A másik Hornig Mihály 30 éves napszámos, a szövetség­ utca 8. számú házból. Gyó­gyulva elbocsátottak a kórházból kettőt. A beteg­létszám ugyanolyan, mint tegnap vagyis 49. A többi fertőző betegségek állása a következő: himlő 272, emelkedés 8, vörheny 21. La Balade (szivarozva): Valóban bámula­tos!... Minő berendezés 1 . . . És milyen szivar ! ... Még sohasem szittam ilyen jót! . . . Ez az illat!... Williams (fölkelve): így ni! Megvan! Szol­gálatára állok, uram! (csenget): Ezeket a leveleket rögtön vigye rendeltetési helyükre: Bisaccia herceg­nek, lord Lyonsnak és a Figaro szerkesztőségének. (La Baládéhoz): Hogy az alatt a rövid idő alatt, me­lyet évenkint Párisban töltök, a társasággal való ösz­­szeköttetéseimet meghidegülni ne engedjem, annyira igénybe vagyok véve, hogy ... (a szolgához): Aztán hozza el a nagykövetséghez érkezett táviratokat és nézzen be Rothschildhoz... Ma este 10,000 frankra van szükségem. (A szolga távozik). La Balade: Én... Williams: Hála istennek, hogy végre túl vagyunk a bolgár dolgokon. Nyíltan meg kell valla­nom, sohasem gondoltam komolyan a háborúra. Lord Lyons csak néhány nap előtt azt mondta nekem: „Talán mégis megállapodásra fognak jutni a nagy­hatalmak­, mindazonáltal a keleti népek helyzete... La Balade: Látogatásom célja ... Williams: És mily gond a családoknak! Minden percben várom a legújabb sürgönyöket, hogy sir Jules Macphersont megnyugtassam, a­ki tiszt a rendőrlovasoknál és kinek fiatal felesége örvendetes esemény elé néz ... hisz tudja, ezek a komor há­­boruhirek minő befolyással... La Balade: Látogatásom célja... W i 11 i a m s: Mily borzasztó májusunk volt az idén! Sagan herceg csak múlt héten azt mondta ne­kem ... PESTI HÍRLAP 1886. november 8 között az egyetértés magvai csírázni kezdenek. A lap azt hiszi, hogy a magyar és lengyel szívekben az orosz ellenszenv eléggé meg­van, de annak ilyen pil­lanatban hallgatnia kell. Az osztrák delegáció pedig legjobban teszi, ha az uralkodó beszédében foglalt békepolitikát erélyesen támogatja. A Presse a háború eshetőségét veti­ föl az uralkodói válaszra. A tómról érkező megnyugtatásra, — szerinte, — rég nem volt akkora szükség, mint most. Magából a trónbeszédből is kivehető, hogy a veszedelem az „újabb“ fordulatban fekszik. De a be­szédet nem szabad azért a háborúra való előkészü­let kezde­tnek tekinteni. Tény azonban, hogy abban keleti politikánk alapvonalai vannak lerajzolva. Jelen­leg az a tény uralkodik a helyzeten, hogy Oroszor­szág a három­ császár-szövetség ellenére önhatal­­m­ú előhatolásra határozta el magát. Mindent ösz­­szevéve, ha e pillanatban nem is kell tartani hábo­rús válságtól, annál több kényszerítő ok forog fönn ann, hogy a jövőre előkészüljünk. Ugyancsak a Presse egy börze-cikkben konstatálja, hogy a börze most már elveszítette közönyét a politikai események iránt. A tőzsdét már a delegációk háborgós megnyi­tása is alterálta, de annál nagyobb feszültséget idé­zett elő az uralkodó válasza. Az osztrák-magyar piac nincs ugyan ezáltal veszedelemnek kitéve, de a mos­tani szélirány mellett nem lesz hiba a bölcs tar­tózkodás. A Fremdenblatt a királyi válasz háta mö­gött nagy, világraszóló események fölmerülését látja. Budapesten a békét hirdették ugyan, de vele együtt a szilárd politikát is. Az uralkodó szavai után azonban békés kibontakozásra lehet reményünk s remélhetjük, hogy mellőzhető lesz monarchiánk élet­érdekeinek fegyverrel való védelme. Ausztria-Magyar­­ország a hatalmakkal egyetértésben és békés uton akarja céljait elérni s ennek legerősebb biztosítéka épen ama célokban fekszik, amelyekre keleti politi­kánk törekszik. A N. W. Tagblatt arról ír, amit a „trónbe­széd elhallgat“ s a következő két kérdést veti föl. Vájjon Bulgáriának orosz okkupációját monarchiánk saját érdekköre sérelmének s megtorlandónak talál­ja-e ? S vájjon monarchiánk biztosítva van-e német szövetségesének támogatásáról minden esetre ? E két döntő fontosságú kérdésre nem talál választ a „trónbeszédben.“ Cankov és Karavelov, hogy a miniszteri széket a jövendő orosz védenc alatt biztosítsa magának. Ugyanezek az indokok bírják Karavelov legna­gyobb ellenfelét, Cankovot is mostani magatartá­sára. Cankov régi idők óta, szóval és írásban azt a nézetet védelmezte, hogy Bulgáriának úgy múlt­jára, valamint jövőjére való tekintettel jó viszonyt kell fentartania Oroszországgal, azonban mindig a leghatározottabban perkorreskálta azt a gondolatot, hogy Oroszországnak befolyás engedtessék Bulgária belügyeire. „Sem a méz, sem a fullánk nem kell ne­künk Oroszországtól“, ezt írta egyszer egy nyílt le­vélben Hitrovo akkori orosz képviselőnek, más ízben pedig egy szenvedélyesen írt könyvben hevesen ki­kelt az orosz politika iránya ellen, mely a Balkán államokat orosz hűbérállamoknak tekinti. „Oroszor­szág mindig úgy cselekedett, mint az az ember, aki tüzet segít oltani a szomszédjánál és aztán ennek a házába mint parancsoló szeretné magát befészkelni, abban a hitben, hogy a segítség által tulajdonos­társsá lett“, ezt írta tavaly nyáron a legkiválóbb cankovisták, tehát oroszbarátok egyikének. Cankov ennélfogva ma épenséggel teljesíthetet­len követeléseket támaszt a régensségbe való belé­péséhez, mert ez­által magát Kaulbarsnál behize­­legni, Karavelovot pedig lefőzni akarja. Hisz minden, az ez idő szerinti kormányt megalázó követelés ajánló levél Kaulbarsnál és a­ki többet kínál, annak van több kilátása a sikerre. Karavelov és Cankov azt hiszik, hogy Kaulbarsban jó eszközt találtak fék­telen uralmi vágyuk kielégítésére és nem veszik észre, hogy ők maguk is eszközökké lettek. Kaul­bars sokkal jobban ismeri a bolgár viszonyokat, semhogy ezeken a manővereken keresztül ne látott volna. Ez okból reményekkel kecsegteti mind a két vezetőt és ez okból igyekezni fog a két régi ellen­séget egymással kiengesztelni, hogy mind a kettőt kormányra juttassa. A kölcsönös féltékenység aztán arra fogja őket kényszeríteni, hogy örökösen Orosz­országra támaszkodjanak, míg ha csak egyikük jutna uralomra, csakhamar megkísérelné az orosz nyűgöt lerázni. A kolera.

Next