Pesti Hírlap, 1886. december (8. évfolyam, 332-361. szám)

1886-12-01 / 332. szám

ő a forgalmi szolgálat igazgatója, segédje Braive, Folie a verviersi állomásfőnök, Fischweiler forgalmi el­lenőr s Godenit az észak-brüsszeli indóh­áz főnöke vezetik. Mint ma Brüsszelből sürgönyzik, a postalopás tettesei nyomtalanul eltűntek. Hírlik, hogy szomba­ton reggel Brüsszelben az északi vasút pályaudvará­ban három gyanús egyén egy bérkocsit fogadott s a déli vasút indóházához hajtattak, valószinüleg, hogy Calais-n keresztül Angliába szökjenek s a lopott ér­tékeket itt biztonságba helyezzék. Bámulatos a do­logban, hogy több brüsszeli bankház megkapta a ki­­rablott vonattal érkezett értékeket, melyekhez a tol­vajok nem nyúltak. A felvágott és kirablott posta­zacskók — úgy látszik — majdnem kizárólag Ame­rikában feladott s Oroszország és Lengyelországba szóló értékeket tartalmaztak. — (Nihilista-főnök a cár szolgálatában.) A Köln­ Zeitungnak írják: Midőn Kaulbars Igelström konzullal egyetemben Filippopoliszt elhagyta, legbuz­góbb ágenseik egyikét nejével és leányaival együtt magukkal vitték K­onstantinápolyba. Ez az egyén, kit Noviczky néven ismernek és kinek neve tulajdonké­pen Goldschmidt, főszerzője a Drentelen tábornok, Kiev főkormányzója elleni gyilkossági merényletnek, mint ilyent Oroszországban sokáig hajszolták és állí­tólag halálra ítélték, de Svájcba menekült, a­hol az orosz nihilisták pénztárukat rábízták, melylyel a je­les férfiú aztán megugrott. Ezután Bulgáriába került, a­hol a kormánytól hivatalt kért, de nem kapott. Bobcsev, az orosz párt vezére, ügyvédi irodát szer­zett neki Keletruméliában. A filippopoliszi államcsíny után az ottani orosz konzulátus szolgálatába szegő­dött, hol csakhamar Igelström jobb keze lett és utóbbi időben a perusztriai lázadást vezette. Az oroszok, kik előtt múltja is ismeretes, mindennek dacára ol­talmukba veszik őt a jogos bolgár panaszokkal szem­ben ; most pedig Kaulbars e nihilistát — úgy látszik — visszaviszi Oroszországba. A Stojanov által Kaul­bars arcába vágott ama vádhoz, hogy ő (Kaulbars) nihilista és anarchista, e leleplezés érdekes kommen­tárt szolgáltat.­­ („Csehül vagyunk!“) A tegnapi udvari ebéd után tartott köztársalgás alkalmával gróf Ap­­ponyi Albert és Grünwald Béla látható elmélyedéssel társalogtak dr. Rieger Lászlóval, a csehek vezérével. A kék teremből kijövő Tisza Kálmán mosolyogva fenyegette meg a véletlen odalépő ifjú Ábrányi Kor­nélt: „Lám, lám, már a magyar ellenzék a csehek­kel konspirál !“ Mire Ábrányi a körülállók élénk de­rültsége mellett így válaszolt: „Nem csoda, kegyel­mes uram, mikor 12 év óta csehül vagyunk!“ . (Nagylelkű háziurak.) A VII. ker. jár­ványbizottság utolsó ülésében Biró kér.­jegyző indít­ványára elhatározta, hogy a felállítandó melegedő szobák számára ingyenes helyiség átengedése végett a kerületi háztulajdonosokat kéri fel, hogy igy a fő­várost, melynek különben is igen sokba kerül a jár­vány elnyomása, újabb kiadásoktól megkíméljék. Az indítvány nemcsak a bizottságban, de a polgárok körében is meleg fogadtatásra talált s már is több Vll. kerületi háztulajdonos ajánlkozott arra, hogy a téli idő alatt melegedő szobából utcai bejáratú he­lyiséget díjtalanul átenged.­­ (Az iparművészeti múzeumból.) Az ipar­művészeti múzeumot tegnap délután az osztrák dele­­gácus két tagja, Exner üdv. tanácsos és dr. Dumm­­reieher, Radisics Jenő min. titkár kalauzolása mel­lett behatóan megtekintették. A két szakértő nagy elismeréssel nyilatkozott a gyűjtemények szépségéről, gazdagságáról és célszerű berendezéséről, csak a he­lyiséget találták célszerűtlennek.­­ Az iparművészeti múzeum legközelebb igen érdekes tárgyakkal gazda­godott. Szalay Imre miniszteri oszt. tanácsos egy ere­deti magyar mintákkal hímzett misemondó ruhát ajándékozott a múzeumnak. Az öltönyt a 17-ik szá­zad végén készítették s annál értékesebb, mert ma­gyar eredete be van bizonyítva. Zachora József pjerg­­szélaknai plébános, ki már a múzeumot több becses ajándékkal gazdagította, újabban a Simor János herceg­prímás 50 éves jubileuma alkalmából szerkesztett emlék­könyv egy példányát és egy művésziesen ki­dolgozott, koraiakkal díszített ezüst függőt aján­dékozott. A (Múlt századbeli adóexekutor) rendele­tét közli velünk Baranyai Lajos ur Püspök-Ladányról azzal a megjegyzéssel, hogy hátha a kir. adófelügyelő urak, a mostani komiszáriusok még mintául is hasz­nálják. Az érdekes okmány igy hangzik: „Isten áldja meg a helységek biráit! Az Te­kintetes Nemes Vármegye determinatiójához képpest én mindenféle Cassákra tartozó Restantiáknak Exe­­cutiójára (minthogy tetemesek az Restántiák az Helly­­ségekenn) kiküldettem, még pedig olly móddal, hogy a holott az Hellységben Restántiát tanulok, pénz pe­dig az Hellység Cassájábann semmi sem, vagy igen keveset, onnét a Bírót, Nótáriust és egy pár Esküdt embert minden irgalom nélkül vasonn a Nemes Vár­megye tömlöcébe békülgyem. Melyre való nézve hogy a Bírák ezen a kedvetlen állapotot ell kerüljék, paran­­csoltatik, hogy addig mig én az Hellységbe bé me­gyek, mindenféle Cassákra tartozó restantiákat olly keményenn Incassáltassák (de kivált az portrót) hogy én summás pénzt tanáljak, mert külömben tudják meg, hogy bizonyossan be küldetnek az közönséges Tömlöcbe, az Lakosok pedig az Velem levő Kato­nának Lovát, magát ablakom­ szénáin fogják tartani, mind addig, mig Restantiájokat le nem fize­tik. Sig. Szováth die 11. Octobris 1797. Huszagh István mp. Ts és Zabald­ Vármegyének feő Comis­­sárussa. Most kell szólítani a népet, mert ell múlt az Debreceni Vásár, ott csinálhatott pénzt magának kiki a lakosok közzül.“­­ (A Colin-Campbell váló pere.) A má­sodik tárgyalási napot egy tanúnak, lady Milesnek kihallgatása és Finlay ügyvédnek, lord Colin-Campbell képviselőjének beszéde töltötte be. Lady Miles lord Colin-Campbellnek és nejének közös barátnője volt. Kijelenti, hogy sok ideig semmit se tudott a férj egészségi állapotáról és hogy ő részéről minden le­hetőt elkövetet, hogy a háztartásban a békét helyre­állítsa. A tanú azt vallja továbbá, hogy egy ízben meglepte lord Colin­ Campbellt szobaleányával, Mary Watsonnel, de erről semmit sem szólt a feleségének, nehogy botrányt idézzen elő. Lady Miles tagadja, hogy lady Campbellnek valaha benső viszonya lett volna Marlborough herceggel és hozzá teszi, hogy a herceg rábeszélte lady Campbellt, hogy váló pert in­dítson férje ellen és Argyll herceggel egyetemben barátságos módon igyekezett a férj és feleség kö­zött fenforgó ügyet rendezni. Végül azt kérdezték lady Milestől, váljon nem tanácsolta-e lord Camp­bellnek, hogy házasságtörésen éresse magát a vég­ből, hogy az elválás lehetségessé váljék. A tanú azt válaszolja, hogy ő tisztességes asszony és hogy so­hasem folyamodott ily eszközökhöz, hogy lord Campbellt elválásra bírja. Lady Miles vallomása után mr. Finlay szólott. Elmondta, miképen jött létre a házasság védence és miss Blood, ma lady Campbell között. Az esküvő 1880-ban volt, de miután lord Colin­ Campbell mr. Gosd­ennel Indiá­ban utazott, innen keleti lázzal érkezett vissza Lon­donba és atyja, Argyll herceg, úgy vélekedett, hogy a házasság elhalasztandó lenne a beteg tel­jes felgyógyulásáig. Azonban a menyasszony anyja ellenkezőleg ahhoz ragaszkodott, hogy az esküvő mentül előbb tartassák meg, kijelentve, hogy leánya kész a férjét ápolni és mellette virrasztani. Ennek következtében megtartatott az esküvő 1881. július­ban, azonban — téve hozzá az ügyvéd — lady Campbell épenséggel nem teljesítette a betegápolói tisztet, melyet önkényt magára vállalt. Mi­alatt a férje betegen ágyban feküdt, lady Campbell azzal töltötte idejét, hogy látogatásokat fogadott és kirán­dulásokat tett. A leggyakrabban Marlborough herce­get fogadta. 1881 végén, lord Campbell még mindig betegeskedvén, a neje elutazott lady Miles kastélyába, a­hol akkoriban Marlborough herceg is időzött; az­tán Párisba utazott, a­hova a herceg is követte őt. „Igaz ugyan — téve hozzá az ügyvéd — hogy lady Campbellt ez alatt az utazás alatt lady Miles kisérte, azonban az esküdt urak el fogják bírálni, váljon eme tiszteletre méltó urhölgy ellenőrzése elégséges volt-e arra, hogy valami baj ne történjék.“ Finlay ezután elmondta, hogy a következő évben, midőn lord Camp­bell egy sebészi műtét következtében ágyban volt kénytelen feküdni, a felesége majdnem minden ide­jét dr. Birddel töltötte és egyáltalában nem foglalko­zott a beteggel. Később kezdődött a lady viszonya Butler tábornokkal és az utóbbinak egy látogatása alkalmával látták lady Campbellt abból a szobából, melyben a tábornokkal volt, kijönni, hogy a szolgá­nak megparancsolja, hogy senkit se bocsásson be.­­ Ezzel a tárgyalást másnapra halasztották.­­ (Természettudományi estély.) A termé­szettudományi társulat legközelebbi estélye decem­ber 3-ikán pénteken esti 6 órakor fog megtartatni a vegytani intézetben (muzeum-körut 4.), melyre a t. közönség ezennel meghivatik. Ez alkalommal K­o­n­t Gyula tart mutatványokkal kapcsolatos előadást a tükörről. Belépti jegyek a társulat titkári hiva­talában adatnak ki a társulat tagjainak csütörtökön d. u. 4-től 6 óráig és nem társulati tagoknak pénte­ken d. e. 10-től 12 óráig.­­ (Járványok.) Tegnap sem kolera megbe­tegedés, sem halálozás, sem gyógyulás nem fordult elő. H­i­m­l­ő­s beteget tegnap kilencet szállítottak a kórházba, ellenben gyógyulva elbocsátottak 25-öt s meghalt 6. Jelenleg 342 beteg van gyógykezelés alatt. A fertőző betegségek mai állása a követ­kező : himlő 342, apadás 21; vörheny 29; kolera 19; hagymáz 15, apadás 1. Beteglétszám a barak­­ban 376, apadás 21; a balparti kórházakban 1888, apadás 12. Gödöllőn Galle Hona, Galle Antal udvari ellenőr leánya, a­ki tegnapelőtt vörhenybe esett, távirati je­lentés szerint, tegnap meghalt. Ugyanott egy újabb himlő megbetegedés és egy himlő-halálozás fordult elő Taksony községben is fellépett a himlő­járvány. Rövid idő alatt 24 megbetegedés és 7 haláleset for­dult elő. Az új­ barokkórház kolera osztályáról a még ott feküdt összes kolerabetegeket szám szerint 15 férfit és 4 nőt ma délelőtt elszállították az üllői­­úti új kórházba. Az illetők valamennyien lábadozók s csupán némi sebészi, illetve belgyógyászati keze­lést igényelnek. E szerint mától fogva az uj barak­k­ban egyetlen kolerabeteg sem fekszik. — (Sándor, a volt bolgár fejedelem) de­cember elején Angliába megy, hogy jelen legyen fi­vére, Battenberg Henrik herceg elsőszülött fiának ke­resztelésén. — (Trefort miniszter) a pozsonyi Toldy körhöz, a kör felolvasásai alkalmából buzdító levelet intézett, melyben köszönetet mond a felolvasások sorrendjének megküldéséért, de egyszersmind kifogá­solja, hogy nincs a közhasznú felolvasások keretébe fölvéve a gyáripar fontossága hazánkra.­­ (Halálozások.) Kovács Ágoston ha­zánkfia Chicagóban (Illinois állam) november 7-én 56 éves korában meghalt. A boldogult küzdött a ma­gyar szabadságharcban, majd 1852-ben kivándorolt Amerikába, hol tevékeny részt vett az amerikai há­borúban, melyben vitézségével magas katonai rangot küzdött ki. Özvegyeket és árvákat hagyott hátra a boldogult, kinek hazánkban széles körű rokonsága volt. — Debrecenben f. hó 27-ikén halt meg Czen­­ger István, élte 55-ik évében. — Alliquander Ádám fiatal nagyváradi tanárt nagy részvét mellett te­mették el. Tanártársai nevében Endrődi Sándor jeles költőnk mondott a koporsó fölött megható búcsúszavakat. — Franz Ferenc volt nagykereskedő és a kereske­delmi bank felügyelője nov. 29-én élete 73. évében elhunyt Budapesten; dr. Kresz Gézáné édes atyját gyászolja az elhunytban. A temetés dec. 1-én d. u. 3 órakor lesz a váci körút 16. sz. a. — Dobreczky Ferenc 1848—49-iki honvédőrnagy élte 75. évében el­hunyt Budapesten és az üllői­ uti kórházból ma d. e. te­­mettetett el. A boldogult a magyar szabadságharcban te­vékeny részt vett és vitézül harcolt Bem oldalán. A for­radalom után Bemmel együtt Törökországba mene­kült. Száműzetése alatt megfordult Amerikában és Ázsiában is. Az amnesztia utánra fővárosba jött és mint fordító a miniszterelnökségnél nyert alkalma­zást. 1883-ban a honvéd-menedékházba vétette föl magát. Lengyel származása dacára szívben lélekben magyar volt. Az elhunytat a menedékház tagjai ki­sérték ki a temetőbe.­­ (A szepesi-bál) bizottsága legutóbb tar­tott ülésén elhatározta, hogy ez idei bálját a fővá­rosi vigadó nagy termében tartandja meg, ez­által akarván a közönség már előbbi években hangozta­tott kívánságának megfelelni. A rendezőség buzgó törekvése oda irányul, hogy az idei bál is kedélyes­ség tekintetében a régi szepesi bálok mellé méltán sorakozhassék.­­ (Az újévi köszöntések megváltása) tár­gyában a budai és pesti jótékony nűegyesületek ez évben is kibocsátották aláírási íveiket s azokat a fő­városi hivatalok-, intézetek- és plébánia-elöljárósá­goknál helyezték el. Azon helyeken kívül még a kö­vetkező üzletekben is adatnak ki mentesítő­ jegyek. A Duna balpartján: Rebly Adolf urnás szervita­ tér, Mayer dohány-tőzsde váci­ utca, Ádám és Éberling, Rózsavölgyi és társa, Kirchknopf és Ádám, Grill udv. könyvkereskedő, Hüttl Tódor, Quentzer testvé­rek, Halbauer testvérek, Gyarmathy J. fűszerkeres­­kedő, Nagel Ottó dohány­tőzsde és a Lloy-társulat közhelyiségében. A Duna jobb partján, az egyes, főv. takarékpénztárnál és a Frum-, Schleich-, Vlas­­sek- és Eisdorfer-féle gyógyszertárban. — (Társas thea-estélyt) rendeztek a kecske­méti hölgyek november 27-én az ottani nőegylet, rongyos egyesület és a vörös­ kereszt egyesület javára. Az estély várakozáson felül jól sikerült. Részt vett ottan majdnem kivétel nélkül Kecskemét összes in­telligenciája, valamint a Mollináry-ezred egész tiszti­kara. Több mint 300 ember volt jelen a kaszinó tá­gas helyiségeiben. Sőt maga Szapáry István gróf főispán is, egyenesen erre az alkalomra szintén le­­rándult Kecskemétre. _Az egész estélyt a kecskeméti hölgyek rendezték. Ők gondoskodtak az ételek és italok beszerzéséről, ők árusítottak el s ők szolgáltati föl az estélyen mindent; épen azért — dacára az árak olcsóságának — az estély igen szépen jövedel­mezett a három egyletnek. Jelen voltak az estélyen: Bodrogi Lina és Mariska, Domján Ilka, Dömötör Ida, Fényffy Vilma, Karácsonyi Ilka, Mach­leid nővérek, Mayer Róza, Molnár Mariska, Pataki Rózsa, Ráday Margit grófnő, Ries Hermin, Szabó Teri, Szalay Ma­riska, Szeless Aranka, Szokolay Ida, Tarkövy Clemen­tina, Tassy Irma, Vajkay Kornél; továbbá dr. Bagi Béláné, Beloberg századosné, Bernárth főhadnagyné, Claricsini századosné, Darányi Ferencné, Dömötör Kálmánná, Dömötör Sándorné, dr. Falta Lászlóné, Fördős Dezsőné, Györffy Balázsné, Hajagos Józsefné, Hofbauer főhadnagyné, dr. Horváth Mihályné, Kori­­csánszky Jánosné, dr. Kovács Pálné, Kovács Istvánné, Kozma Jánosné, Kucsera kapitányné, Láber Károlyné, Mádi Jánosné, Papp Sándorné, Pataki Imréné, Pó­­csy Györgyné, báró Puteany Béláné, Pásthy Károlyné, Szakács Istvánná, dr. Szeless Józsefné, Szokolay Mihályné, dr. Tassy Pálné, Tóth Lászlóné, Vojnaro­­vics ezredesné, Zolnay Antalné, Zombory Lászlóné A rendezés főérdeme Kun Anna és B. Kiss Györgyné úrnőket illeti. Általános a meggyőződés, hogy Kecs­keméten ily sikerült mulatság ebben az évtizedben még alig volt, a­mit bizonyít az is, hogy reggel 7 órakor még egyre folyt a tánc a kaszinó termeiben.­­ (A bankjegy csonkítást,­­melyről pár nap előtt adtunk hírt, úgy látszik, kiterjedtebb körben űzik Budapesten, mert most már nemcsak két fővá­rosi bankintézetnél, hanem a főpostán és az állam­pénztárban is akadtak megcsonkított százasokra. Az PESTI HÍRLAP 1886. december 1.

Next