Pesti Hírlap, 1886. december (8. évfolyam, 332-361. szám)

1886-12-03 / 334. szám

s nemzet géniusza annál nagyobb hiányát fogja érezni a nagyváradi tudósnak, minél több nap választ el minket e mai naptól. És bizonyos, hogy Ipolyi Arnold alakja annál nagyobb lesz, minél távolabbról tekintünk arra vissza. Ma méltó arra, hogy egész nemzete gyász­ba boruljon ravatala előtt. A gondviselés nem pazarolja kegyét a nagy emberek sűrű oszto­gatása által sehol. S mi azonfölül kis nemzet vagyunk. A mi nagy halottjaink százszorosan megérdemlik tehát, hogy őket megsirassuk. Három püspöki szék. Ipolyi Arnold püspök gyászos halálával most egyszerre három püspöki szék maradt üresen: a váci, beszterce­bányai és nagyváradi. A váci már hosz­­szabb idő óta várakozik a betöltésre, a beszter­cebányai pedig Ipolyi áthelyezése által ürült meg. A püspöki stallumok betöltése tudvalevőleg már hosszabb idő óta meleg kívánság tárgyát képe­zi főpapi körökben. Most, miután egyszerre há­rom főpapi széket a kormány aligha fog üresen hagyni, a kinevezések remélhetőleg rövid idő alatt napirendre fognak kerülni. Mint hírlik, a váci püspöki székre Schus­ter Konstantin kassai püspök fog áthelyeztetni, míg besztercebányai püspökké B­e­n­d­e Imre új­vidéki apát­i orsz. képviselő fog kineveztetni. Ha ez a hir valósul, úgy tehát a kassai és nagy­váradi püspöki szék lesz betöltendő. A magyar általános hitelbank igazgatójá­nak Pall­a­v­i­c­i­n­i Ede őrgrófnak Bécsbe és Ber­linbe tett utazása a legkülönfélébb pénzügyi projek­tumok kolportázsára adott okot, mint a­melyeknek foganatosítását a magyar kormány állítólag tervezi. Ezzel szemben a Bud. Corr. ezt írja: Pallavicini őr­gróf, ki utazásából ma reggel visszatért Budapestre, a Rothschild-csoport tagjaival folytatott értekezletei alkalmával önként érthetőleg szóba hozta a dr. Sza­­páry pénzügyminiszter pénzügyi programmjának gya­korlati keresztülvitelét is; formulázott egyezményeket vagy végleges megállapodásokat azonban ez értekezle­tek nem eredményeztek. Sem a magyar kormány, sem a Rothschild-csoport nem szokták tervezett pénz­ügyi műveleteiket előre nyilvánosan megbeszéltetni. Mihelyt egy vagy más irányban megállapodások jön­nek létre, a kormány úgy is gondoskodik azoknak idején való korrekt közzétételéről. A t. Házból. Miután Tisza Lajos gróf bezárta a delegá­ciókat (nem ugyan azokkal a szavakkal a mi­ket Wahrman javasolt hogy : „Mindent meg­adtunk a mivel tartoztunk — s mindennel tar­tozunk, amit megadtunk“) ma végre megtért kiki a saját kebelébe. A ház meglehetősen benépesült. A régi haboituék elfoglalták helyeiket a folyosói pado­kon. Épen ott ültek valamennyien, ahol másfél hónap előtt elhagyták őket. Megjöttek az őszi ködökre a téli politiku­sok (mert téli és nyári államférfiaink vannak) megjöttek azok is a­kiket a „fekete asszony­tól“ való félelem tartott eddig otthon Zalay Ist­ván vezérlete alatt. Sőt kisült, hogy „János fejedelem“ (Ke­mény János báró) is csak a kolera miatt ma­radt otthon annyi ideig, s a hir hogy egészsé­ges, hogy a lapok hite alaptalan, mint derült sugár élénkité a mai ülés szürkeségét. „Nincs semmi baja az öreg urnak“ — mondák örvendezve. Csak most tűnt ki, meny­nyire szeretik. (Hiába, mégis csak ér az vala­mit, ha még valaki nem volt miniszter.) Bent a teremben unalmas jelentéseket ol­vastak az előadók. Künn türelmetlen deputációk és kérelmezők leselkedének a miniszterekre. Egy csoport képviselő azzal mulat, hogy az orcáik­ról találgatja: „vasút,dohány-engedély, patikajog.“ A jelentések után Porubszky Jenő lép az előadói székre. Jó hegyi levegő csapja meg a füleket. A lélekharang megcsendül a Péchy kezé­ben. Csend. Ave Mária! Négy szélsőbali képvi­selőt visznek most akasztani. Az első Szemnecz Em­i, akinek az immu­nitását felfüggeszteni kérik a ceglédi eset miatt, ahol i­ illő tempore ököllel fenyegetőzött és to­jással dobált. Felfüggesztetik. Azután Verhovay Gyula jön (de minthogy elég egy redakcióból egy ember) fel nem füg­­gesztetik. Vadnay Andort nem adják ki, hanem in­kább kiadják a helyett a Herman-eset miatt még egyszer Szemnecz Emilt (annak már úgyis mindegy) és Győrffy Gyulát (az most úgy se veszi szívére, mert vőlegény.) A rövid ülésnek nem is volt aztán más tárgya, csak még az Ábrányi Kornél interpellá­ciója, ki merész ajakkal az opera-ügy szellőzte­tését kéri. Kár. Mert olyan már ez a mi operánk, mint az a Basiascus nevű szent kigyó, a melyről gróf Haller emlékezik a „Hármas históriában.“ Ugyanis olyan ijesztő rút volt a Basiascus tehát halála évéből, Koháry István honti főispánhoz intézve, ugyanahhoz, ki mint füleki kapitány a csa­ládnak nemességét szerzette. A levél családi kegye­let és ragaszkodás emelkedett kifejezése. És azonban a családban azon hagyomány, hogy Ipolyi Gáspárt, mint az Ipolykeszi mellett átfolyó Ipoly partjára ki­tett gyermeket vette fel és neveltette a család, mely­nél ciliciumának részein kívül rézbe metszett és olajba festett arcképei is találtatnak. Ipolyi Arnold, Ferenc főszolgabírónak és Szmre­­csányi Arzéniának legidősb fia, kora ifjúságában élénk esze és gyors felfogása által tűnt ki. Nevelését édes­anyja, e műveit lelkű, finom kedélyű és nemes szivü asszony gondosan kezdette meg, midőn fia fo­gékony keblébe önmagából átplántálta a hazaszerete­­tet s a magyar irodalom iránti érdekeltséget az által, hogy Kisfaludy Sándor regéit és magyar történeti epizódokat beszélt el neki. Sejtette, de tudta a nemes magyar hölgy, hogy senki sem állhat ellen a haza­fias érzetnek, a nemzeti eszmének, ha az a magyar történetből fényesen sugárzik ki feléje. Szülei az eleven és külsőleg is szépen fej­lett fiút épen e tulajdonságai miatt a katonaság­hoz szánták, de később mind komolyabb iránya és mélyebb tanulmányai folytán nem vonták el a papi pályától, melyre a tizenkét éves, de a gimnáziumi hat osztályt már is elvégzett fiú vonzódott. Fölvétetvén az esztergomi érseki megye növen­dékei közé, szoktatóul két évre a Lósy Imre érsek által alapított pozsonyi Emericanumba küldetett, hol a buzgó és lelkes egyházi férfiú és kitűnő egyházi szónok, Hevánszky, az intézet aligazgatója nagy be­folyással volt a papi pályára előkészítésében; azután — ismét két évig — a nagyszombati lyceumban hallgatta a bölcsészeti tanfolyamot, ma azt monda­nék : a hetedik és nyolcadik gimnáziumi osztályt. Nagy-Szombatban két férfiú volt Ipolyira ma­radó hatással: Mészáros Imre, a magyar nyelv és irodalom akkor kitűnő és ritka tanára és Gály Lő­rinc. Mészáros tudományszomjas, megnyerő külsejű és modorú, hazafias pap volt, kit utóbb a m. t. aka­démia is megválasztott­ tagjának. Gály, a történet­tanár nem volt ugyan történettudós mai felfogásunk értelmében, de a magyar történelmet oly lelkesen adta elő, hogy tanítványai, köztük Simor János bíbo­ros, az ország prímása, ki az elaggott férfiút pozsonyi kanonokká neveztette ki, még mindig kedvesen em­lékeznek a nem rég elhunyt, páratlan ékes előadású tanár­ukra. Nem csekély befolyással volt Ipolyi szellemi fejlődésére, hogy a hittani folyamra — mint ez a jelesebb tanulókkal kitüntetéskép történni szokott — Bécsbe a Pázmáneumba s egyetemre küldetett. Itt nemcsak a tudományba vezették be az egyház leendő támaszait, hanem hazafias szellemben is nevel­ték őket. E hazafias szellem és kedvező viszonyok ösz­­tönzék Ipolyit tanulni, inni, tenni; e vágyak feszítet­ték lelkét. Itt, a Pázmány intézete akkori virágzó magyar irodalmi gyakorló iskolájában irta meg iro­dalmi zsengéjét „Vallás és művészet“ és „A magya­rok ősvallása" címen, melyek történeti alapja sejtetni PESTI HÍRLAP 1886. december 3. kigyó, hogy a mint egyszer egy tükröt vittek eléje s meglátta magát benne, önönmagától puk­kadt szét, Országgyűlés. 1. A képviselőház mai ülésében néhány tör­vényjavaslat és bizottsági jelentés előterjesztése után mentelmi ügyekkel foglalkozott. Az ülés végén Ábrányi Kornél interpellációt intézett a belügyminiszterhez az opera- és nemzeti szín­ház bevételeiről és kiadásairól szóló kimutatá­sok előterjesztése tárgyában. II. A képviselőház ülése december 2. Bejel­entések: Péchy Tamás elnök az ülést d­r. 11 órakor megnyitván, bemutatja ifj. Andrássy Gyula gr. kép­viselő megbízó levelét. A mentelmi bizottsághoz utasittatik. Székesfehérvár kérvénye a magyar nyelvnek a monarchia összes közhatóságainál a paritás elve sze­rinti érvényre emelése iránt a kérvényi bizottsághoz utasittatott. Az elnök havi jelentése felolvastatván, tudomá­sul vétetett. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter bemu­tatja jelentését a honvédségi Ludovika-akadémia álla­potáról, valamint a közös hadsereg katonai nevelő és tisztképző­ intézeteiben a magyar állami alapítványi helyekre a magyar korona országaiból elhelyezett ifjakról. A védető bizottsághoz utasíttatik. Széchenyi Pál gr. közgazdasági miniszter be­mutatja a Németalfölddel és Brazíliával az áruvéd­jegyek tárgyában kötött szerződés becikkelyezéséről és az igazságügyminisztériumnak a fölművelési mi­nisztérium számára épülendő palotába való áthelye­zése folytán felmerült több költségek fedezéséről szóló törvényjavaslatokat. Az illető bizottságokhoz utasíttatnak. Orczy Béla b. bemutatja a nyíregyház-máté­­szalkai helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló je­lentést és a fiumei állomáson szükségessé vált kiegé­szítések költségeiről szóló törvényjavaslatot. Bizottságokhoz utasíttatnak. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság jelenté­sét mutatja be a pénzügyi felhatalmazásról, a volt hatá­rvidéken fennálló külön­adók megszüntetéséről és az újak életbeléptetéséről és a jelzálogkölcsönök átváltoztatásánál adandó bélyeg és illeték­kedvezmé­nyekről szóló törvény megváltoztatásáról szóló tör­vényjavaslatok tárgyában. A hétfői ülés napirendjére tűzetnek ki. Mandel Pál az igazságügyi bizottság jelenté­sét mutatja be Monako hercegséggel a közbüntettesek kiadatása tárgyában kötött szerződésre vonatkozó és a német birodalommal a szegényjog kölcsönös biz­tosítása iránt kötött szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. Annak idején napirendre fognak tűzetni. Földváry Miklós beterjeszti az állandó iga­engedő, hogy Ipolyi történetíróvá lesz, ír.i egyébként rég határozattá vált benne. Érdekesen írja le ő maga Emlékbeszédében Ráth Károly felelt, hogyan készült e pályára. „Mint hazánk istenáldotta sik mezeinek vad virágai, a leg­többször úgy nőttek fel irodalmunk terményei. . . Csak amúgy magunktól, saját szorgalmunkból jöt­tünk reá, tudás- és tanulásvágyból, vagy épen a vé­letlenből. Végtelen fáradtsággal, lassú és nehéz munká­val ismertük meg históriai kútfőink bibliográfiáját, ta­nultuk a paleográfiát és diplomatikát; mindegyikünk magunk gyűjtöttük külön az okmányokat, egyre küzdve a naturalista és mester nélküli magán­tanuló nehézségeivel. Éjjelek és nappalok, évek és hónapok munkája után alig jutottunk annyi ered­ményre, a­mennyit szerencsésebb körülmények közt a tehetséges tanuló jó mester útmutatása mellett, néhány órai lecke által megszerezhet vala magának. Sokszor azonban ennyire sem, és csak azon szo­morú és bús ismeretre jutottunk végre, hogy rossz uton jártunk és visszatérhetünk oda, honnan kiin­dultunk, ha feltalálva az útmutatót, még célhoz jutni akarunk“. E bukdácsolás egyik stádiumán Ipolyi a legje­­lesb diplomatikai és paleográfiai szakműveket szerzi meg: Mabillon korszak alkotó művét, Toussaint és Tassin Nouveau Traité de Diplomatique és Walther I. L. Lexicon diplomaticum című munkáit; de mire aztán magyar történelmi tanulmányait megkezdette, alaposságra törekvő ösztöne csakhamar megakadt e kérdésnél: mi volt a magyarok ős hite ? A Párma­

Next