Pesti Hírlap, 1886. december (8. évfolyam, 332-361. szám)
1886-12-03 / 334. szám
s nemzet géniusza annál nagyobb hiányát fogja érezni a nagyváradi tudósnak, minél több nap választ el minket e mai naptól. És bizonyos, hogy Ipolyi Arnold alakja annál nagyobb lesz, minél távolabbról tekintünk arra vissza. Ma méltó arra, hogy egész nemzete gyászba boruljon ravatala előtt. A gondviselés nem pazarolja kegyét a nagy emberek sűrű osztogatása által sehol. S mi azonfölül kis nemzet vagyunk. A mi nagy halottjaink százszorosan megérdemlik tehát, hogy őket megsirassuk. Három püspöki szék. Ipolyi Arnold püspök gyászos halálával most egyszerre három püspöki szék maradt üresen: a váci, besztercebányai és nagyváradi. A váci már hoszszabb idő óta várakozik a betöltésre, a besztercebányai pedig Ipolyi áthelyezése által ürült meg. A püspöki stallumok betöltése tudvalevőleg már hosszabb idő óta meleg kívánság tárgyát képezi főpapi körökben. Most, miután egyszerre három főpapi széket a kormány aligha fog üresen hagyni, a kinevezések remélhetőleg rövid idő alatt napirendre fognak kerülni. Mint hírlik, a váci püspöki székre Schuster Konstantin kassai püspök fog áthelyeztetni, míg besztercebányai püspökké Bende Imre újvidéki apáti orsz. képviselő fog kineveztetni. Ha ez a hir valósul, úgy tehát a kassai és nagyváradi püspöki szék lesz betöltendő. A magyar általános hitelbank igazgatójának Pallavicini Ede őrgrófnak Bécsbe és Berlinbe tett utazása a legkülönfélébb pénzügyi projektumok kolportázsára adott okot, mint amelyeknek foganatosítását a magyar kormány állítólag tervezi. Ezzel szemben a Bud. Corr. ezt írja: Pallavicini őrgróf, ki utazásából ma reggel visszatért Budapestre, a Rothschild-csoport tagjaival folytatott értekezletei alkalmával önként érthetőleg szóba hozta a dr. Szapáry pénzügyminiszter pénzügyi programmjának gyakorlati keresztülvitelét is; formulázott egyezményeket vagy végleges megállapodásokat azonban ez értekezletek nem eredményeztek. Sem a magyar kormány, sem a Rothschild-csoport nem szokták tervezett pénzügyi műveleteiket előre nyilvánosan megbeszéltetni. Mihelyt egy vagy más irányban megállapodások jönnek létre, a kormány úgy is gondoskodik azoknak idején való korrekt közzétételéről. A t. Házból. Miután Tisza Lajos gróf bezárta a delegációkat (nem ugyan azokkal a szavakkal a miket Wahrman javasolt hogy : „Mindent megadtunk a mivel tartoztunk — s mindennel tartozunk, amit megadtunk“) ma végre megtért kiki a saját kebelébe. A ház meglehetősen benépesült. A régi haboituék elfoglalták helyeiket a folyosói padokon. Épen ott ültek valamennyien, ahol másfél hónap előtt elhagyták őket. Megjöttek az őszi ködökre a téli politikusok (mert téli és nyári államférfiaink vannak) megjöttek azok is akiket a „fekete asszonytól“ való félelem tartott eddig otthon Zalay István vezérlete alatt. Sőt kisült, hogy „János fejedelem“ (Kemény János báró) is csak a kolera miatt maradt otthon annyi ideig, s a hir hogy egészséges, hogy a lapok hite alaptalan, mint derült sugár élénkité a mai ülés szürkeségét. „Nincs semmi baja az öreg urnak“ — mondák örvendezve. Csak most tűnt ki, menynyire szeretik. (Hiába, mégis csak ér az valamit, ha még valaki nem volt miniszter.) Bent a teremben unalmas jelentéseket olvastak az előadók. Künn türelmetlen deputációk és kérelmezők leselkedének a miniszterekre. Egy csoport képviselő azzal mulat, hogy az orcáikról találgatja: „vasút,dohány-engedély, patikajog.“ A jelentések után Porubszky Jenő lép az előadói székre. Jó hegyi levegő csapja meg a füleket. A lélekharang megcsendül a Péchy kezében. Csend. Ave Mária! Négy szélsőbali képviselőt visznek most akasztani. Az első Szemnecz Emi, akinek az immunitását felfüggeszteni kérik a ceglédi eset miatt, ahol i illő tempore ököllel fenyegetőzött és tojással dobált. Felfüggesztetik. Azután Verhovay Gyula jön (de minthogy elég egy redakcióból egy ember) fel nem függesztetik. Vadnay Andort nem adják ki, hanem inkább kiadják a helyett a Herman-eset miatt még egyszer Szemnecz Emilt (annak már úgyis mindegy) és Győrffy Gyulát (az most úgy se veszi szívére, mert vőlegény.) A rövid ülésnek nem is volt aztán más tárgya, csak még az Ábrányi Kornél interpellációja, ki merész ajakkal az opera-ügy szellőztetését kéri. Kár. Mert olyan már ez a mi operánk, mint az a Basiascus nevű szent kigyó, a melyről gróf Haller emlékezik a „Hármas históriában.“ Ugyanis olyan ijesztő rút volt a Basiascus tehát halála évéből, Koháry István honti főispánhoz intézve, ugyanahhoz, ki mint füleki kapitány a családnak nemességét szerzette. A levél családi kegyelet és ragaszkodás emelkedett kifejezése. És azonban a családban azon hagyomány, hogy Ipolyi Gáspárt, mint az Ipolykeszi mellett átfolyó Ipoly partjára kitett gyermeket vette fel és neveltette a család, melynél ciliciumának részein kívül rézbe metszett és olajba festett arcképei is találtatnak. Ipolyi Arnold, Ferenc főszolgabírónak és Szmrecsányi Arzéniának legidősb fia, kora ifjúságában élénk esze és gyors felfogása által tűnt ki. Nevelését édesanyja, e műveit lelkű, finom kedélyű és nemes szivü asszony gondosan kezdette meg, midőn fia fogékony keblébe önmagából átplántálta a hazaszeretetet s a magyar irodalom iránti érdekeltséget az által, hogy Kisfaludy Sándor regéit és magyar történeti epizódokat beszélt el neki. Sejtette, de tudta a nemes magyar hölgy, hogy senki sem állhat ellen a hazafias érzetnek, a nemzeti eszmének, ha az a magyar történetből fényesen sugárzik ki feléje. Szülei az eleven és külsőleg is szépen fejlett fiút épen e tulajdonságai miatt a katonasághoz szánták, de később mind komolyabb iránya és mélyebb tanulmányai folytán nem vonták el a papi pályától, melyre a tizenkét éves, de a gimnáziumi hat osztályt már is elvégzett fiú vonzódott. Fölvétetvén az esztergomi érseki megye növendékei közé, szoktatóul két évre a Lósy Imre érsek által alapított pozsonyi Emericanumba küldetett, hol a buzgó és lelkes egyházi férfiú és kitűnő egyházi szónok, Hevánszky, az intézet aligazgatója nagy befolyással volt a papi pályára előkészítésében; azután — ismét két évig — a nagyszombati lyceumban hallgatta a bölcsészeti tanfolyamot, ma azt mondanék : a hetedik és nyolcadik gimnáziumi osztályt. Nagy-Szombatban két férfiú volt Ipolyira maradó hatással: Mészáros Imre, a magyar nyelv és irodalom akkor kitűnő és ritka tanára és Gály Lőrinc. Mészáros tudományszomjas, megnyerő külsejű és modorú, hazafias pap volt, kit utóbb a m. t. akadémia is megválasztott tagjának. Gály, a történettanár nem volt ugyan történettudós mai felfogásunk értelmében, de a magyar történelmet oly lelkesen adta elő, hogy tanítványai, köztük Simor János bíboros, az ország prímása, ki az elaggott férfiút pozsonyi kanonokká neveztette ki, még mindig kedvesen emlékeznek a nem rég elhunyt, páratlan ékes előadású tanárukra. Nem csekély befolyással volt Ipolyi szellemi fejlődésére, hogy a hittani folyamra — mint ez a jelesebb tanulókkal kitüntetéskép történni szokott — Bécsbe a Pázmáneumba s egyetemre küldetett. Itt nemcsak a tudományba vezették be az egyház leendő támaszait, hanem hazafias szellemben is nevelték őket. E hazafias szellem és kedvező viszonyok ösztönzék Ipolyit tanulni, inni, tenni; e vágyak feszítették lelkét. Itt, a Pázmány intézete akkori virágzó magyar irodalmi gyakorló iskolájában irta meg irodalmi zsengéjét „Vallás és művészet“ és „A magyarok ősvallása" címen, melyek történeti alapja sejtetni PESTI HÍRLAP 1886. december 3. kigyó, hogy a mint egyszer egy tükröt vittek eléje s meglátta magát benne, önönmagától pukkadt szét, Országgyűlés. 1. A képviselőház mai ülésében néhány törvényjavaslat és bizottsági jelentés előterjesztése után mentelmi ügyekkel foglalkozott. Az ülés végén Ábrányi Kornél interpellációt intézett a belügyminiszterhez az opera- és nemzeti színház bevételeiről és kiadásairól szóló kimutatások előterjesztése tárgyában. II. A képviselőház ülése december 2. Bejelentések: Péchy Tamás elnök az ülést dr. 11 órakor megnyitván, bemutatja ifj. Andrássy Gyula gr. képviselő megbízó levelét. A mentelmi bizottsághoz utasittatik. Székesfehérvár kérvénye a magyar nyelvnek a monarchia összes közhatóságainál a paritás elve szerinti érvényre emelése iránt a kérvényi bizottsághoz utasittatott. Az elnök havi jelentése felolvastatván, tudomásul vétetett. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter bemutatja jelentését a honvédségi Ludovika-akadémia állapotáról, valamint a közös hadsereg katonai nevelő és tisztképző intézeteiben a magyar állami alapítványi helyekre a magyar korona országaiból elhelyezett ifjakról. A védető bizottsághoz utasíttatik. Széchenyi Pál gr. közgazdasági miniszter bemutatja a Németalfölddel és Brazíliával az áruvédjegyek tárgyában kötött szerződés becikkelyezéséről és az igazságügyminisztériumnak a fölművelési minisztérium számára épülendő palotába való áthelyezése folytán felmerült több költségek fedezéséről szóló törvényjavaslatokat. Az illető bizottságokhoz utasíttatnak. Orczy Béla b. bemutatja a nyíregyház-mátészalkai helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló jelentést és a fiumei állomáson szükségessé vált kiegészítések költségeiről szóló törvényjavaslatot. Bizottságokhoz utasíttatnak. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság jelentését mutatja be a pénzügyi felhatalmazásról, a volt határvidéken fennálló különadók megszüntetéséről és az újak életbeléptetéséről és a jelzálogkölcsönök átváltoztatásánál adandó bélyeg és illetékkedvezményekről szóló törvény megváltoztatásáról szóló törvényjavaslatok tárgyában. A hétfői ülés napirendjére tűzetnek ki. Mandel Pál az igazságügyi bizottság jelentését mutatja be Monako hercegséggel a közbüntettesek kiadatása tárgyában kötött szerződésre vonatkozó és a német birodalommal a szegényjog kölcsönös biztosítása iránt kötött szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. Annak idején napirendre fognak tűzetni. Földváry Miklós beterjeszti az állandó igaengedő, hogy Ipolyi történetíróvá lesz, ír.i egyébként rég határozattá vált benne. Érdekesen írja le ő maga Emlékbeszédében Ráth Károly felelt, hogyan készült e pályára. „Mint hazánk istenáldotta sik mezeinek vad virágai, a legtöbbször úgy nőttek fel irodalmunk terményei. . . Csak amúgy magunktól, saját szorgalmunkból jöttünk reá, tudás- és tanulásvágyból, vagy épen a véletlenből. Végtelen fáradtsággal, lassú és nehéz munkával ismertük meg históriai kútfőink bibliográfiáját, tanultuk a paleográfiát és diplomatikát; mindegyikünk magunk gyűjtöttük külön az okmányokat, egyre küzdve a naturalista és mester nélküli magántanuló nehézségeivel. Éjjelek és nappalok, évek és hónapok munkája után alig jutottunk annyi eredményre, amennyit szerencsésebb körülmények közt a tehetséges tanuló jó mester útmutatása mellett, néhány órai lecke által megszerezhet vala magának. Sokszor azonban ennyire sem, és csak azon szomorú és bús ismeretre jutottunk végre, hogy rossz uton jártunk és visszatérhetünk oda, honnan kiindultunk, ha feltalálva az útmutatót, még célhoz jutni akarunk“. E bukdácsolás egyik stádiumán Ipolyi a legjelesb diplomatikai és paleográfiai szakműveket szerzi meg: Mabillon korszak alkotó művét, Toussaint és Tassin Nouveau Traité de Diplomatique és Walther I. L. Lexicon diplomaticum című munkáit; de mire aztán magyar történelmi tanulmányait megkezdette, alaposságra törekvő ösztöne csakhamar megakadt e kérdésnél: mi volt a magyarok ős hite ? A Párma