Pesti Hírlap, 1886. december (8. évfolyam, 332-361. szám)

1886-12-24 / 355. szám

9­ 6 ettől a derék, jó közönségtől, a mely felkarolt, buzdí­tott s 44 évi művészi pályámon jóakaratával gyá­molított, és a sajtótól, a­mely igaz, őszinte kritiká­jával kisérte lépéseimet a kezdettől a végig. Bát há­látlanság lesz tőlem, elhiszem, ha nyilvános „isten hozzád“-ot nem mondhatok nekik, de hát a gyenge­ség, az öregség gátol meg ebben. Azért szivembe van vésve a sok jó, a­mit irántam nyilvános pá­lyámon tettek s hátralévő napjaimban sokat gondo­lok rá vissza. — Tehát csakugyan nincs rá kilátás, hogy még egyszer üdvözölhessük a világjelentő deszkákon? — Bajosan hiszem. Megválok második csalá­domtól, a színpadtól. Ennek voltam szíves rabja teljes életemben. És most fáj, nagyon fáj, hogy nem búcsúzhatom el tőle. Amint az első tavaszi napsu­gár beköszönt, Újpestre költözöm, a­hol a jó, egész­séges levegő majd csak talpra állít egészen. Ez a reményem, mert ez a levegő már sokszor gyógyító­­lag hatott rám. — És mivel szórakozik itthon ? — Egyrészt a jó ismerősök látogatása feled­teti az unalmas délutánokat, másrészt meg Géza és Árpád fiaim egy-egy Beethoven, Mozart vagy Men­delssohn szimfónia eljátszásával űzik el a borút homlokomról. Gyula fiammal pedig el­piketérezok olykor. Szóval családom körében keresem a szóra­kozást. — Hallottam, mennyire vágyódnak viszontlátni Kőszeghy bácsit kollégái. — Nem jobban, mint én őket. A múltkor Pauli és Tallián e két jó barátom látogatott meg. Egészen újjá születtem társaságukban. Hogy ne örül­nék, ha régi pályatársaimat viszon­ítom. Richter Já­nos is irt a napokban születésem napjára s a pezs­gőt is hozzá mellékelte. Minden évben küldi gratu­lációját s egy palack finom francia pezsgőt hozzá. Hiába, kettőnket a nagy távolság még jobban ösz­­szefűz. Kevés oly jó baráttal dicsekedhetett­, mint Richter, meg is könyeztem mikor, itt hagyott ben­nünket. — Mikor szándékozik Újpestre menni ? — Márciusban, ha az időjárás megengedi. Csak ez az egy vágyam van még, csak azt az egyet kérem az égtől, hogy oda kijuthassak s pár évet él­hessek szerény kis újpesti házamban, a­hol azokat a kellemes nyári napokat éltem át. Újpest az én Abazziám ! Ott tudom visszanyerni némileg erőmet. Megvigasztalva az öreget, egy meleg kézszori­­tás s indultam kifelé. — Deo gratias ! — hangzott a galambősz sza­káik Gil Perez reszkető ajkáról, midőn az ajtókilin­­csét érintem. Visszafordultam újra s szívemen egy fájdalmas érzés nyilalott keresztül: „Nem hallom többet a „Deo Gratias“ kedélyes dallamát az ő teremtő ajká­ról, nem látom töbé a páratlan Bartoló mókáit a színpadon!“ — Haj, de ilyen a sors, legtöbbször azt teszi próbára a szenvedéssel, a­kit meg kellett volna kímélnie. A­mint kiértem, felcsendült a zongora, a két fiú vigasztalta és szórakoztatta a legjobb atyát, a legnemesebb szivü művészt, a kedélyes őszinte em­bert. Vigasztaljátok is, űzzétek el borús gondolatait a zene hangjaival, melynek fölkent embere volt, mert ez az ember megérdemli s méltó az egész or­szág vigaszára. Most pedig azzal fejezem be láto­gatásom leírását, hogy azt kívánom neki, ha már a színpadon nem gyönyörködhetünk egészséges humo­rában, pompás alakjaiban, az isten tartsa meg soká egészségben, családja körében a mi kedves Kőszeghy bácsinkat. Roland. * (Egyházi zene.) A tabáni plébánia tem­­plomban karácsony első ünnepén Ki­­­n­g Alajos kar­mester vezetése mellett Seyfried koronázási mi­séje adatik elő. Betétek lesznek: Ave maris Stella Proditól és Fremit maré Eitler­től. A magán részeket éneklik S­c­h­ő­d­l Izabella énektanárnő és Budai Emma.­­ A budavári helyőrségi tem­plomban a karácsonyi ünnepek alatt a következő egyházi zeneművek adatnak elő: 24-én mint a ki­rályné születésnapján reggel 9 órakor ünnepi mise leend, mely alatt az egyházi énekkar a 16. és 17. századból való régi magyar templomi énekeket ad elő. Karácsony napján d. e. 10 órakor előadatik: Vavrinecz Mór budavári templomi karnagy ünnepi miséje. Mellékletek lesznek: a) „Dicséretes sz. gyer­mek, ki e napomszületék“ (1509-ből); b) „Szűz Má­riától születék, édes Jézus“ (1674-ből). Karácsony másod napján: Horák nagy D. miséje; mellékletek: a) „Örülj, dicsőséges szép szűz, Krisztus anyja“ (1651-ből); b) „Szűz Mária, kegyes anya, szenthá­romság leánya“ (1651-ből). A magánrészeket ének­lik: Farkas Ilona k. a., Benza Gyuláné asszony, Dalfy Lőrincz és Mück János dr. urak. Az éjféli misén előadatik Seyler ünnepi C. miséje. A magyar énekeket a vegyes karra Bogisich Mihály prépost írta át. ♦(Zichy Géza gróf) január 19-kén hang­versenyt ad Pozsonyban a magyar közművelődési egylet javára. * („Czinka Panna“), Ökrös Bálint buda­pesti kir. közjegyző új népszínműve e hó 28-kán kerül színre először a kolozsvári nemzeti színház­­ban. A bemutatásra a szerző is leutazik, F­e­l­e­k­i Miklós társaságában, a­ki e hó 30-kán kezdi meg általunk már jelzett vendégszereplését Kolozsvárott. ♦(Megvakult színésze­k.) M­­ 11 e 11 Ká­roly jeles német színész — megvakult. Huzamosabb ideig volt szembaja s közelebb végre műtét alá kel­lett egyik szemét bocsátania. Az operáció azonban szerencsétlen kimenetelű volt, mert Mittell egyik sze­mére teljesen megvakult s a másikkal is csak nagyon keveset lát. A katasztrófa Németországon oly általá­nos részvétet keltett, hogy már is több előadást ren­deztek Berlinben Mittell javára, ki közelebb érte volna meg negyven éves művészi jubileumát. Miután egyik szemének látóképessége egy kissé megmaradt, jubiláris ünnepélyén még egyszer utoljára föl fog lépni Mittell. — A drezdai színház egyik jelese, I­s­­t­e­n is megvakult közelebb, de a napokban egy si­került műtét visszaadta szemevilágát. ♦ (A Comédie Française) legelső új­donsága a jövő évben Dumas Sándor „Francine“ cím­ű drámája lesz, mely valószínűleg január köze­pén fog színre kerülni. * (Német színház.) Sonnenthal Adolf, a bécsi Burg-színház kitűnő művésze ma a német színházban Seribe „Ein Glas Wasser“ című vígjátéká­­ban játszotta Saint-John szerepét, fényes sikkerrel, minduntalan tapsvihartól kísérve. A hírneves vendég­művész az utolsó felvonás után beszédet intézett a közönséghez, melyben köszönetet mondott a fényes fo­gadtatásért. Sonnenthal a jövő év március havában hosz­­szabban fog vendégszerepelni a gyapjú-utcai német szín­házban. A zsúfolásig megtelt színház közönsége sokat tapsolta Me­sch (királyné) és R­o­g a 11 k. a. (Mar­­borough hercegné) kisasszonyokat is. Napi hírek. — (Mintaférj) lesz a címe ama rendkívül érdekes regénynek, melyet legközelebb fogunk megkezdeni. Szerzője Marrynt Florence. A regény közlése körülbelül két hónapig­ fog tartani. — (Személyi hirek.) Mint Bukarestből érte­sülünk, S­t­u­r­d z a miniszter e hó 26-án utazik el Budapestre. — Széchenyi Imre gr. berlini nagy­követünk szabadsága letelvén, már visszatért Berlin­be s a nagykövetség vezetését átvette. — Széche­­n­y­i Béla gr. tegnap Bécsbe érkezett. — A buka­resti angol követ, Sir Francis La­n­c­e 11 é­s Buka­restből Bécsbe érkezett. — Török János főkapitány tegnap nejével együtt Temesvárra érkezett. — (A trónörökös párt Abbáziába) 26-ikára várják és fogadtatásukra — mint nekünk írják — már majdnem minden előkészület megtörtént. Vájjon kellemes lesz-e abbáziai tartózkodásuk, az kérdéses, mert a sirocco még tart és a folyton háborgó ten­ger és az esőzés miatt, sem szárazon, sem tenge­ren kirándulásokat tenni nem lehet. — A trónörö­köspár Abbaziai tartózkodásának hírére különben már nagy társaság gyűlt össze Abbáziában és még sokan készülnek odarándulni. A vendégek közül a „Fiume“ fölemlíti: Ghyka herceget családjával Bu­­karesztből, Czartorski Marcell herceget családjával, gróf Zichy Józsefet családjával, gróf Desseffy Aurélt családjával, gróf Zichy Pált és Zichy Irma grófnőt, gróf Nádasdy Ferencet családjával, gróf Almássyt családjával, gróf Bullert és nejét, báró Bullert, gróf Brennert családjával, Sterneck-Dyckmann bárónőt s ezenkívül még számos bécsi, gráci stb. családot, — hogy az abbaziai pezsgő étel Fiuméra i3 kedvező be­folyással leend, kétséget nem szenved. — (Hadijátékok.) A trónörökös tegnap este 6 órakor szárnysegéde Wohlgemuth korvett-ka­­pitány kíséretében megjelent a bécsi katonai kaszinó­ban s nagy érdeklődéssel nézte a 25. gyalogsági csapatosztály hadijátékát.­­ (A királyné és a békés­csabaiak kiál­lítása.) Említettük, hogy a királynő tegnap Mária Valéria főhercegnő társaságában látogatást tett a bécsi osztrák­ múzeum karácsonyi kiállításán. A ki­rályné hosszasabban időzött a békés­csabaiak házi­ipari kiállításánál. A­mint belépett, rögtön megszólí­totta a jelenlevő fölvigyázónőt, Bartóki Ilona asz­­szonyt, kire még a tavalyi budapesti országos kiállí­tásról emlékezett. A királyné Bartóki Ilona asszony­nyal hosszasan társalgott — persze magyarul. A ki­rályné azon megjegyzésére, hogy a békés-csabai háziipar szépen fejlődik, Bartókiné asszony azt fe­lelte, hogy ebben nagy érdeme van a királynénak is a 25 új szerkezetű szövőszék ajándékozása által, melyekből csupán a békés-csabai lányok nyolca kaptak. —­ (Tisztelgés a rendőrségi főorvosnál.) Rózsaffy Alajos dr. rendőrségi főorvosnál azon alka­lommal, hogy országos közegészségügyi tanácsossá kineveztetett, Osváth Albert dr. józsefvárosi rendőr­orvos vezetése alatt ma délben tisztelgett a m. kir. államrendőrség orvosi kara. A délelőtt folyamán pe­dig a központi rendőrségi tisztviselők nagyobb része tisztelgett Rózsaffynál. — (Szymanovszki Vaclav,) a varsói „Ku­­ryer Varszavszki“ főszerkesztője Varsóban tegnap éj­jel meghalt. Szymanovszki szülővárosának legkitű­nőbb publicistái közé tartozott s számos költészeti és dramaturgiai munkák és fáradhatóan hazafias te­vékenység által jelentékeny hírnévre tett szert.­­ (Tisztviselők bálja.) A tisztviselők orsz. egyesületének több tagja elhatározta, hogy a farsang alatt a vigadó nagytermében tisztviselő-bált rendez az özvegy- és árva-alap javára. A rendezőség elnöke dr. Gerenday György, alelnökök Stesser József és Baráth Zoltán; jegyzők: Kövér Zoltán és ifj. Né­meth Antal; pénztáros: Jankovich István; ellenőr: Giergl Imre. A meghívók legközelebb küldetnek szét.­­ (Jogászbálok a vidéken.) Besztercebá­nyán 1887. évi február 1-én jogászbál rendezése ter­veztetik, melynek tiszta jövedelme a felvidéki magyar közművelődési egyesület javára fog fordittatni. A bál iránt nagy az érdeklődés s a rendező bizottság sem fáradozást, sem költséget nem kimél, hogy ezen zárt­körű bál sikerét a kifejtendő tény által is emelje. A bál elnöke Majovszky Vilmos kir. törvényszéki elnök, alelnöke Jeszenszky Sándor kir. közjegyző; — a ren­dező bizottság a város intelligens jogász-közönségé­ből alakult.— A pozsonyi jogakadémiai segély egy­let alaptőkéje javára a pozsonyi jo­gászok január 18-án tartják meg báljukat, melynek védnökéül gróf Esterházy Istvánnét, Hódoly Eleknét és Samarjay Emilnét nyerték meg.­­ (Lesz-e háború.) Az összes európai publi­cisták azon törik most a fejüket, hogy Németország és Oroszország közt őszinte-e a közlekedés és a leg­aprólékosabb incidenseket is hévvel kommentálják, így pl. a Kreuzzeitung arról ír cikket, hogy a szent­pétervári német színháztól az orosz udvar meg­vonta az eddigi szubvenciót. Kétségtelen tehát már most, hogy Oroszország és Németország hajba kapnak és talán épen az a színházi szubvenció lesz a hadüzenet közvetlen oka. Szerencsére a „Deut­sches Tagblatt“ azzal nyugtat meg bennünket, hogy Szergej Alexandrovics, a cár öcscse a nevét viselő porosz ezrednek egy pár száz példányt küldött egy röpiratból, mely a német császár nyolcvan éves katonai jubileumáról beszél, így hát nyugton alhat­nánk ... Hanem az a színházi szubvenció mégis csak szöget üt a fejünkbe.­­ (Rudolf trónörökös Rómában.) A milá­nói „Corriere del Mattino“ a következőket írja: Fe­renc József viszontlátogatása az olasz királyi párnál mindig azon szenvedett hajótörést, hogy ily látoga­tásnak, hogy teljes célját betöltse, a római krr­inál­­ban kellene megtörténnie. Gróf Kálnoky 1885. január havában azt indítványozta, hogy a látogatást Rudolf trónörökös viszonozza, mert a királyi pár római útja lehetetlen volt vallásos érzelmeiknél fogva. Mancini azonban azt felelte, hogy Rudolf trónörököst az olasz udvarnál mindig szívesen fogadják, de látogatását nem tekinthetik a kérdéses viszontlátogatásnak. A tárgyalások ennek következtében megszakíttattak, de újabban ismét felszínre kerültek. Rudolf trónörökös a jövő év elején hivatalos minőségben utazik Ró­mába, s egyúttal magával viszi a királynak Umberto királyhoz intézett sajátkezű levelét A közlemény hi­telességéért természetesen a „Corriere del Mattino“ felelős. — Egy Bécsből este kapott sürgöny az egész hirt merőben alaptalannak jelenti ki. — (86 éves vőlegény.) Párját ritkító me­nyegző volt e napokban Budapesten. Egy a főváros­ban általánosan ismert gazdag öreg ur, kinek hátát 86 tavasz nyomja, örök hűséget esküdött egy vi­rágzó, szép özvegynek. Az aggkortól meghajolt ősz neve Mühlmann Abraham. Elvonulva a világ zajá­tól, Hunyady­ utca 1. számú házában töltötte öreg napjait. Három hónappal ezelőtt azonban felesége, kivel 60 évet töltött boldog házasságban, kolerában meghalt. Az öreg, kit nagyszámú családja, többek közt 16 felnőtt dédunoka környez, három héttel ez­előtt azzal lepte meg családját, hogy új mamát, nagymamát, illetve dédmamát szerez. Jegyet váltott bizonyos Singer Johannával. Hiába való volt gyer­mekei és unokái könyörgése, Mühlmann e hét vasár­napján lakásán megkötötte az uj frigyet.­­ (Ajándékok a múzeumnak.) Umberto olasz király kabinetirodája útján megküldette a nem­zeti múzeum könyvtárának Dante „Divina Comedia“ munkája legújabb kormánysegélylyel megjelent kiadá­sának egy példányát. A múzeum igazgatósága levél­ben mondott köszönetet a király adományáért. — Simor János hercegprímás az 50 éves jubileuma al­kalmával neki átnyújtott Simor-album díszpéldányát s a nagyszombati líceumi ifjúság által felajánlott díszalbumot sajátkezű feliratával ellátva örök letéte­­ménykép a nemzeti múzeum könyvtárában helyezte el.­­ Megemlítjük egyúttal, hogy november hóban a könyvtár hivatalos után 258, s ajándékozás utján 71 kötettel gyarapodott. A levéltárnak Békey István két 1563. évbeli oklevelet s Nagy Imre egy 1863. évbeli proklamáció után vett másolatot ajándékozott. Maga a muzeum 130 nyomtatványt, 6 kéziratot és 1 ok­levelet vásárolt.­­ (Ötvennapi koplalás után.) Merlatti most végre jobb napokat fog látni, mert a koplalási mu­tatványok után szedett beléptidijakból — újabb hi­rek szerint — mégis maradt neki vagy nyolcezer PESTI HÍRLAP 1886. december 24.

Next