Pesti Hírlap, 1887. január (9. évfolyam, 1-30. szám)

1887-01-01 / 1. szám

Budapest, 1887. ________ IX. évf. I. (2879.) szám. Szombat, január I . -----------, .üg-Tir^Tar.arrUIH-llMHiW^-1'Wll—JWHWIITIWKIIWH.I. ■ ——— ■■———■■............ ' — I ■ mm — — >»>i»11wllMlll-JILi»M«LHW>aUllllg«IHMWIM«r’l'f WM—— Wl ■■ , TUnfizetési árak­ __. Szerkesztési iroda: 5 ’ ^ Hirdetések Kiadóhivatal: a kiadóhivatalban vétetnek fel' Budapest,nádor-utcav.sz.,földszint, T'v/'NT TTTT/ A T AT A TIYT A Tb /t$s­­írtk J Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap j í) I_. I | j K A I ÍNJ A I I ! , A j F- JoKES & ClE- p»ris* szétkü­l désére vonatkozó felszó- A - ban, 31 bis, rue du Faubourg tamulások intézendők. — Montmartre. Kérjük lapunk t. előfizetőit, hogy az e hó végével lejáró előfizetést az illető posta­hivatalnál saját érdekükben idejekorán szíves­kedjenek megnjitani, mert az újévi munkator­lódás a postán könnyen a lap küldésének fél­beszakítását vonhatja maga után. Parlamentarizmus és párturalom. A múlt országgyűlés végén egy képviselő­­társam, ki az új országgyűlésre nem akart fel­jönni, e szándékát Madách „Ember tragédiájá“­­nak következő versével indokolá: Meguntam ez............... Érellen gyermekhangú égi kart Mely mindig dicsér, rossznak mit se tart. Az ízlések különbözők, vannak, kik soha nem unják meg az éneklést; vannak, kik soha nem unják meg a hallgatást. De most ,midőn az énekkarban zűrzavaros hangok hallatszanak, nem időszerűtlen dolog tisztába jönni a felett, hogy párturalom és parlamentarizmus egy és ugyanaz a dolog-e? A hatalom biztalása nagy erő, de nagy gyengeség is, és a legsajátosabb ebben az, hogy rendesen akkor válik legnagyobb gyengeséggé, midőn kétséget kizáró teljességre emelkedik. A hatalom, mely ellenmondást megbíz, ellenmondást megtűr, teljesnek nem nevezhető; de mert követeléseiben óvatosabb, akciójában kí­méletesebb, veszélyessé sem magára, sem másra nézve annyira válni nem tud, mint az, a mely korlátokat, gátokat maga előtt nem ismervén, rendesen a forrást pusztítja el, melyből fakadt. A parlamentarizmus eredménye a párt­uralom, de ugyanaz ugyanannak, ha elfajul, sír­ásója is. A parlamentarizmus missziót ad a pár­toknak az elvek alapján, s míg ez alapon állva uralkodik a többség, addig uralma nem a párt, hanem a parlamentarizmus uralma; ha ez alap kiesett, akkor a különféle érdekek konglomerá­tuma fogja az elvek helyett az alapot nyújtani; az érdekek kielégítése mellett nemcsak öregbül­­het a hatalom, hanem oly féktelenné válhatik, a­milyenné a legtúlhajtottabb elvek alapján sem lehetne; mert a túlhajtott elvektől meg bírnak válni az emberek, de a kielégítésre váró érde­kektől nem. Az eszmék harcából a bajnokok vagy a pajzszsal vagy a pajzson térnek vissza; az ér­dekek harcából akár nyertek, akár vesztettek, megtépve, mint a börzsanerek egy rohamos ár­csökkenés után. Az egyik esetben a párturalomnak alapja a parlamentarizmus, a második esetben a par­lamentarizmusnak sírásója a párturalom. A mi­dőn előbb egyesek, azután ezrek kezdik kéte­lyeiket, a parlamentáris kormány forma célszerű­sége fölött, kifejezni , a midőn előbb a felhevü­­lés, később az elkeseredés és végre a minde­nen erőt vevő apathia diktálja az emberek keb­lébe a vágyat egy kis csendes abszolutizmus után , akkor már kezd a baj komolylyá válni. Ha ellenmondás nélkül lehet oly tételt fölállítani, hogy a kül­ügy­ek vezetése a parlamentarizmus megtartása mellett lehetetlen, a pénzügyi rendez­­kedés alig kikerülhető akadályokba ütközik, a , gyors, pontos adminisztráció álomkép, és e tétel mind több-több hívőre elkövetőre talál, akkor egy idő múlva csak az üres és kevésbé alkal­matlan formái maradnak meg a parlamentariz­musnak, de lényegét magukhoz ragadják a nem­zettől a hatalom biztalói. A szomszéd Olaszországban a még teljesen ifjú parlamentarizmus az ország összes pártjain át a legtúlzóbb radikálisoknak juttatta a hatal­mat a kezébe, s az alatt az idő alatt míg a pártok egymást váltogatták, az ország külügyi politikája alig sejtett erőre, szilárdságra és te­kintélyre emelkedett, a legszigorúbb ellenőrzés mellett bent és kint barátokat szerzett, elleneit pedig lefegyverezte a mellett, hogy nyíltan be­vallott és félreismerhetetlen érdekpolitikát kö­vetett mindig; pénzügyeit, melyek a legdesolá­­tabbak voltak az európai civilizált államok kö­zött, teljesen rendezte s ma az egykor óriási deficitekkel küzdő államháztartását jelentékeny fölösleggel zárja le. Állami adminisztrációját, mely az apró státusok szokásaiban, féltékenységében, városai százados különállásában és előítéleteiben gyökerezvén az általános zűrzavar küszöbén ál­lott, teljesen szervezte és egészséges működésbe hozta. Nekik ugyan meg nem ártott a parla­mentarizmus ! Ha mi és ők csaknem ugyanegy idő alatt különböző eredményekre jutottunk, akkor nem az intézményben van a hiba, hanem azon kívül. A bajokból, melyekbe belesodortattunk, nem a parlamentarizmus árán, hanem annak szigorú megtartásával lehet kievickélnünk. Ha hibás alapokon nyugszik a párturalom, másra kell fektetni azt, és akkor az jogosult és haté­kony fog lenni, s az így tartott hatalom az ál­lamtól és nemzettől nem erőt vesz el, hanem erőt ad azoknak. "* Bekövetkezett az az idő, mikor már nem a hatalmat, hanem az országot kell megtartani; ez a kötelesség első­sorban a kormányt és több­séget illeti meg. Ez az év fog tanúságot tenni arról, hogy a kormány és többség a parlamen­tarizmushoz, mely e nemzet drága elidegeníthe­tetlen kincse, inkább ragaszkodik, mint a haza- A „PESTI HÍRLAP” TÁRCÁJA. Hivatalosztogatás. (Szilveszteri mese.) — A,,Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Szilveszter estéjén mit beszéljek én el önöknek ? Théma nincs. Az egyik miniszter már megjött, a másik még el nem ment. Jó hírt nem mondhatok. Mondok hát egy mesét. Egy esztendőnek az utolsó napján, nem mon­dom el, melyik esztendő volt,de kitalálni szabad, ösz­­szejöttek az emberiséget mozgató rugók, a legegy­szerűbb emberi tulajdonságok és egy nagy lako­mát csaptak az öreg esztendő torára. A Pénznél jöttek össze, ő volt a házi­gazda. Nagy vacsorát tálaltak. Felül a Hata­lom ült bíbor köntösben és minden tálból ki­vette a legjobb falatot. Mellette jobbról egy sze­líd külsejű, bamba képű öreg ur foglalt helyet, a kinek kopasz fején az egyik oldalról a má­sikra volt a haj átfésülve. Fogai nem voltak, nem tudott harapni és kellemetlenül csámcsogott. A lé kifolyt a szája szélein s a hús kipotyogott a szájából. Ez az öreg ur a Gyámoltalanság volt. Balról egy hórihorgas kamasz ült a Hata­lom mellett, a­ki minduntalan leejtette vagy a villáját vagy a kését, felborította a sótartót, be­­öntötte mártással az asztalt. Gubó legyek, ha ez a nyegle úr nem maga az Ügyetlenség. Csakugyan ő kelme volt és sugárzó arccal diskurálgatott az alább ülő durva k nézésű, vad arckifejezésű úrral s nem egyszer mondta neki: — Kedves Akarat, ön a legszeretetremél­tóbb, legbehizelgőbb fickó a világon. Hm, ez tehát az „Akarat" volt. Az egész kompániának a kedvence. Még a Hatalom is nyá­jasan mosolygott rá, az asztalfőről. Ha beszélt, édesdeden hallgatták valamennyien. Túlról az akarattal vis-á-vis egy nemes arcú fehér hajú aggastyán merengett az asztali gyertyák fényében. Szemöldjei szigorúan össze voltak ráncolva, de ajkai egy-egy bánatos vo­nással a széleken és kék szemei biztató jóságot fejeztek ki. Az öreg úr nem hiába került az asztal végére, igen rosszul volt öltözve. Tépett ruhái és sebhelyei az arcán, olyanul tüntették fel, mintha valahol összeverték, megszokgatták volna. Különben nem sok becsülete volt a tár­saságban. Nem kedveskedett neki senki és nem kínálták semmivel. Csak a koccintásoknál fi­gyelmeztették néha: — No ne légy olyan szomorú Igazság pajtás ! Igyál te is ! Az asztal legvégén dölyfösen ült maga a házigazda a Pénz. Pöffeszkedéséből látszott, bár telhetőleg udvarias akart lenni, hogy ő érzi magát itt a legnagyobb urnak. Ebből látható, hogy igen érdekes társaság jött össze. Beszélgettek mindenféléről, még poli­tikáról is. Az Akarat vitte a szót. — Urak, — igy szólt az ötödik pezsgős pohárnál, — mi tulajdonkép nagy bolondok vagyunk. — Miért? — kérdik egyszerre hárman is. — Hagyjuk az emberiség fölött elsuhanni az egyik évet a másik után, a­nélkül, hogy már egyszer mi magunk ragadnánk kezünkbe a világ folyását. — Hiszen mi uralkodunk — vágott közbe a Pénz. — Uralkodunk, de csak közvetve, az em­berek útján. — Hát nem elég az? — Elég vagy nem elég, de miért nem foglaljuk el magunk az egyes zsíros hivatalokat. — Nem jó vége lenne — nyafogta a Gyá­moltalanság. — Én nem tartom az akarat eszméjét bolondságnak — szólt a Hatalom.. Ám próbál­juk meg, válaszszunk egy országot és abban az országban válaszszunk magunknak hivatalokat. Lássuk mivé lesz az az ország. — Hurrah ! Helyes ! Válaszszunk. És legott megválasztották az országot: a legszebbet. Meglehet, hogy épen azt, a­melyet bokrétának szánt a költő az isten kalapjára. — No hát most már rendezkedjünk urak! — Én leszek a kodifikátor — szólt a Hatalom — én csinálom a törvényeket. — Én leszek a biró, — kiáltá a Pénz. — Helyes, helyes! — Én a külügyeket viszem — hörgőnagy köhécselve a Gyámoltalanság. — Én a hadsereget fogom vezetni — sely­­pité a hórihorgas kamasz az Ügyetlenség. Lapunk mai száma 20 oldalt tartalmaz.

Next