Pesti Hírlap, 1887. január (9. évfolyam, 1-30. szám)
1887-01-13 / 12. szám
1887. január 13. PESTI HÍRLAP novitz Sámuel miskolci kereskedő Fleischer Malvina kisasszonyt Nyir-Balkányban. — (Baleset a vasúton) című hírünkre vonatkozólag a szab. osztrák-magyar államvasut társaságtól a következő sorokat kaptuk: A tegnapi, folyó hó 11-én közlekedett 44. sz. omnibusz-vonaton Budapestről Esztergom-Nánára visszautazott özvegy Tóth Jánosné nevű asszony Kövesd-Esztergom állomásán, midőn a vonat este 6 óra 7 perckor már kiindult, azon hiszemben, hogy a vonat már Esztergom-Nána állomást hagyta el, kinyitotta maga a kocsi ajtót és leugrott a mozgásban levő vonatról, mely alkalommal oly szerencsétlenül esett el, hogy a vonat alá került, mely mindkét lábán keresztül gázolt. A baluljárt asszony az e közben Bécsből jött 3. sz. futárvonattal, mely ott e célra megállittatott, a pályaorvos kíséretében Vácra szállíttatott, hol azonnal a kórházba vitetett. A jelzett futárvonatnál baleset nem történt. (Miniszteri látogatás.) Trefort miniszter tegnap reggel Szalay Imre osztálytanácsos kíséretében hosszabb látogatásban részesíte a m. kir. iparművészeti iskolát, melynek alkalmas épület hiányában négy házban elhelyezett egyes szakosztályait Keleti Gusztáv s az illető osztálytanár kalauzolása mellett tüzetesen megtekintette. (Bismarck „harácsolása.“) A német birodalmi gyűlés tegnapi ülése előtt természetesen rendkívül nagy volt a versengés a belépti jegyekért. A legbefolyásosabb képviselőket szakadatlanul ostromolták a kevésbé befolyásosak és e jó ismerősök. Ma jön Bismarck , és nagy kegyetlenség volna tőle, ha nem jönne, kegyetlenség legalább azon boldogokkal szemben, kik jegyhez jutottak, persze annál vigasztalóbb azokra nézve, kik hiába küzdöttek beléptijegyekért. Bismarck herceg oly soká maradt távol a parlamenttől, hogy megjelenése a kíváncsiságra nézve mindig esemény, s most kétszeres és háromszoros jelentőséggel, kétszeres és háromszoros érdekkel bír. Várjon csakugyan eljön-e? És ha eljön, dörögni és villámlani fog-e, vagy édesgetni és hizelegni? Ezt saját szemükkel akarják látni, saját fülükkel akarják hallani, mert habár a a gyorsírók buzgalma le is kapja a hatalmasnak minden szavát, a hangot nem írhatják le, s Bismarck hercegnél még inkább, mint másnál teszi a hang a zenét. Nem mindennapi ingernek kell abban lennie, hogy valaki egy történeti vagy quasi történeti jelenetnek lett légyen tanúja, mert különben nem lehetne megmagyarázni azt a buzgalmat, melylyel ily ülések alkalmával az emberek a jegyek osztogatóit ostromolják. Bismarckot csak az érti, ki már megszokta a birodalmi gyűlés termének akusztikáját. Aki idegen, nem ért egyebet a herceg „harácsolásánál.“ Ezt tudják s mégis százan meg százan igyekeznek minden követ megmozdítani, csakhogy mondhassák: „Hallottuk Bismarck herceget rikácsolni.“ — (Az öngyilkossá lett Romako nővérekről) Az „Opinione“ közli a Romako nővérek által hátrahagyott levelek tartalmát. A Giorgio Paganettihoz intézett levél így szól: „Györgyöm! Boldogan halok meg. Ha azonban biztos volnék a felől, hogy még szeretsz, kinyitnám az ablakot... Ha szegény szívem csalódnék, a revolver, mely itt fekszik az asztalon, ahol írok, végét vetné szomorú sorsomnak. Giorgio, emlékezzél meg, hogy tied voltam, egyedül a tied s most meghalok. Legyen boldog a nő, aki téged az egész életre bírni fog. Szeressen úgy, mint ahogy én szerettelek. Giorgio, ha látni fogsz, vágj le néhány fürtöt hajamból, csókold meg ajkamat s legyen gondod rá, hogy elválhatlan showlom velem tétessék a sírba. Élj boldogul! még a te Maryd. Mindjárt éjfél után lesz. Alcest, aki haldoklik, üdvözöl velünk együtt; rád nagyja ládája kulcsát és adósságait“. — A második levél, a legidősb nővérhez címezve,így szól: „Szeretett testvér ! Elképzeljük a nagy fájdalmat, amit neked halálunk hite okozni fog, de aztán eszedbe fog jutni az ok és meg fogsz bocsátani nekünk. Igen, kedves testvér, már most kérjük bocsánatodat, meg lévén győződve, hogy azt jó szívedtől megkapjuk. Ismered balsorsunkat és vigasz lesz rád nézve a gondolat, hogy megszabadultunk oly élettől, melytől nem várhattunk egyebet számunkra s szeretteinkre nézve keserűségeknél. Köszöntsd nagyanyánkat s légy boldog, Mary és Mathilde.“ Vansittart bankárnak azt írták, hogy haláluk percében nem mulaszthatják el megköszönni a sok jót, melyet velük tett. — Armoni, ki a nővérekkel együtt halt, Paganettihez, a kis Mary kedveséhez intézett levelét postára adta. „Tankred“-nek nevezi, mely névvel tréfálkozva szokta őt szólítgatni: „Kedves Tankréd ! Tudtodra adom, hogy nemsokára a paradicsom angyalai közt leszek, kik — amint reményem — ünnepélyes fogadtatásban fognak részesíteni, mert vissza viszem nekik ezt a két, felülről elszökött angyalt. Irigyelj, részemről kívánom neked, hogy ez aljas és piszkos világban lehetőleg jól élj. Én fölemelkedem. Élj boldogulj, élj boldogul. Altested.“ (A könyvek és a közönség.) Az írók és művészek társasága Ujváry Lajos elnöklete alatt ma délután értekezletet tartott az írói kör helyiségében ama kérdés fölött, miként lehetne Magyarországon a könyvvásárlást előmozdítani. Az ügy előadója dr. Milkó Izidor volt, aki ismert szellemes modorában is egyúttal alaposan ismertette a kérdést megfelelő indítványok előterjesztése mellett. Azon okok közül, amelyek a magyar könyvnek kelendőségét akadályozzák, mindenekelőtt a közönség hallatlan közönyét említé. S minthogy nem lehet senkit kényszereszközökkel arra bírni, hogy könyveket vásároljon, a kaszinókat és hasonló társasegyesületeket óhajtaná egy megindítandó agitáció körébe bevonni olyformán, hogy ezen egyesületek körlevél útján lennének fölszólítandók, mikép a nemzeti irodalom támogatása céljából viszonyainkhoz mért évi összeget szavazzanak meg magyar könyvek bevásárlására. Figyelemmel hallgatott fejtegetései végén írókból és könyvkiadókból, meg könyvkereskedőkből álló négyes bizottságot kér kiküldeni, ama megbízatással, hogy az a február hóban tartandó újabb értekezletnek az előadottakra való tekintettel, tüzetes és kimerítő javaslatot tegyen. A kérdéshez hozzászóltak Váradi Antal, Ujváry Lajos, dr. Kenedi Géza, Doinay Gyula, Grill Rikhárd, Zilahi Sámuel, Benkő Gyula, Abafi Lajos s Révai Mór, aki köszönetet mondott az előadónak, amiért higgadtan és jóakarólag nyilatkozott a könyvárusok irányában. A könyvárusok nem 500, de 1200 kaszinóhoz küldenek körleveleket, anélkül, hogy ez eredményre vezetne. Tapasztalatból különösen a magyar főnemességet, főpapságot és pénzarisztokráciát hibáztatja, akik a könyveket is külföldön keresik. Mikszáthon kívül több írót nem nevezhet meg az újabb írók közül, akiknek műveit a kaszinók gyűjtenék. Elfogadja az indítványt, mert annak keresztülvitele semmi esetre sem ártana. Végül Miskó Izidor indítványozta, hogy a felmerült eszmék és javaslatok egybefoglalására és feldolgozására, úgyszintén jelentéstétel végett bizottság küldessék ki. Az indítványt az értekezlet elfogadta és a bizottság tagjai a következők lettek : Ujváry Lajos elnöklete alatt: György Aladár, Milkó Izidor, Váradi Antal, Molnár Antal, Kenedi Géza, Abafi (Aigner) Lajos, Grill Rikhárd, Zilahi Sámuel, Széll Farkas, Benkő Gyula és Dolinay Gyula. E bizottság már holnap délután 4 órakor ülést tart. — (Kossuth Lajost) Makó városa f. hó 10-ikén tartott közgyűlésén díszpolgárává választotta s a tanácsot utasította, hogy erről az okmány elküldésével Kossuth Lajost értesítse. — (10,000 frtos sikkasztás.) Kuntz József Leo, a bécs-lipótvárosi takarék- és előleg-egylet pénztárnoka tegnap reggel eltűnt. Este jelentkezett a rendőrségnél s azt a vallomást tette, hogy a rábízott pénzekből több mint 10.000 irtot sikkasztott. Egy revolvert találtak nála, melylyel agyon akarta magát lőni, de az utolsó percben elhagyta bátorsága. Az eset a városrészben általános feltűnést keltett, mert Kuntz iránt mindenki a legnagyobb bizalommal viseltetett. (Farsang a fővárosban.) A pest megyei bál február hó 12-ikén lesz megtartva a Vigadó termeiben. A meghívókat a napokban küldik szét. A bál bizottság a következő tagokból áll: Szapáry Péter gróf elnök, Teleki József gróf elnök; alelnökök: Darányi Kálmán, Földváry László, Lisznyay Tihamér; pénztárnok : Zseny József, ellenőr: Koller Kálmán dr., jegyzők: Bellaágh László, ifj. Szász Béla; bizottsági tagok: Almássy Károly, Bellaágh Imre, Bellaágh Zoltán, Benedikty Gyula, Beniczky Lajos, Bertényi Iván dr., Bitskey Kálmán, Csapó Lóránt, Gsikay Imre, Darányi Gyula, Fazekas Ágost, Fáy Gyula, Földváry Antal, Földváry Elek dr., ifj. Földváry Mihály, Friebeisz István, Gajáry Béla, Gajáry Géza, Gall Endre, Haáder György, Halniss Géza dr., Fáy Halász Gida, Halász Aladár, Halmay Ödön, ifj. Birkó László, ifj. Houchard Ferenc, Hoffer Imre, Ivánka Pál, Jankovich Lőrinc, Janik Béla, Kaposy Vilmos, Kemény Kálmán, Kontra Kálmán, L. Kovách Gáspár, G. Kovách Ödön, Kovácsy Andor, ifj. Krajcsik Ferenc, Ladányi László, Lisznyay Elemér dr., Magyar Kázmér, ifj. Méri János, Mészöly László, B. Molnár Albert, Mészár Gyula, Patay József, Rácz Béla dr., Rakovszky Géza, Reinle Miklós, Rudnyánszky László, Sivó Miklós, Szapáry Tibor gr., Szabó József, legifj. Szász Károly, Szilassy József, ifj. Szűcs András, Szűcs Lajos, Tahy István, Tahy Iván, Teleky László gr., Tolnay Kornél, Tóth Kálmán, Tőkés Gyula, Veresmarty Ödön, Vizkeleti Kiss István, Wodiáner János, Zlenszky János, Zseny István. Belépti jegyek ára: személyügy 5 frt; családjegy 2 személyre 9 frt; 3 személyre 12 frt; 4 személyre 15 frt. Nagy páholy 49 frt. Kis páholy 25 frt; ülőhely 5 frt. Jegyek válthatók a megyeházában, naponta d. e. 10-től 1 óráig és d. u. 3-tól 5 óráig. (Farsang a vidéken.) Az egri jogász b . 1 f. hó 8-án alig várt fényes eredménynyel tartatott meg. A jogász fiatalság fáradozásain kívül legtöbb érdeme volt a bal lady patronessának, Szendrői Kovách Kálmánnénak, ki nemcsak, hogy háziasszonyi tisztének teljesítésében a jó hangot és jó hangulatot megadta és fokozta, hanem — ami fő — tudott vonzani s mondhatnám teremteni a bálnak publikumot, intelligenciáját az egész megyének, mely reggeli fél 7 órakor lehető legkellemesebb emlékkel távozott. A négyeseket 40 pár táncolta, mely szám az egri jogászbálon oly nagy, minő talán csak 1883-ban volt. Az „egri ifjúsági olvasókör“ szerdán este, részben az erdélyi közművelődési egyesület, részben könyvtára javára hangversenynyel egybekötött felolvasási estélyt rendezett, melyre szép számú díszes közönség jelent meg. Közreműködtek: Lipcsey Ádám, kinek humoros felolvasása folytonos derültségben tartotta a hallgatókat; Kömley Gyula tehetséges vidéki színészünk, ki operettekből adott elő összeválogatott részleteket s jóizó éhes kupléi két jutalomjátékra való tapsot arattak; a körökben pedig Palóc János ügyes cimbalomjátéka gyönyörködteti a jelenvolt közönséget. A sikerült estélyt rögtönzött táncmulatság fejezte be. A ceglédi műkedvelők imént a színház helyiségében az óvoda javára fényes hangversenyt rendeztek. Közreműködtek Raab Gallée Kornélia, Spitzer Endre, akinek a rendezés körül is sok érdeme volt), Kiss Béláné, Zámbó János, Spitzer Imre, Borka Irma, Berger Hermin, Drágány Vilma, Deutsch Alice, Eisert Emma, Fábianek Vilma, Persay Fanny, Rónay Mariska, Richl Ella, Szalay nővérek, Tóth Ilona és Ungváry Irma kisasszonyok. A műkedvelői előadást táncvigalom követte. — Siófokon is műkedvelői előadással kapcsolatos táncvigalmat rendeztek. Előadták „Cox és Box“ vígjátékot, Engel Aladárné szavalta Kis József „Hanziját“, Molnár Elek, Gyulai Pál „Vén színészét“, Dorninger Hugó vasúti mérnök köd fátyolképeket mutatott be s mindezt a legvidámabb táncmulatság követte. (Rablóbanda az orosz-osztrák határon.) Olikoban az orosz északkeleti vasút egyik állomásán néhány nap előtt elfogták a Krukovszki-féle rablóbanda egy részét. E rablóbanda nemcsak Oliko környékén, hanem a lucki kerületben is garázdálkodott s szomorú népszerűségre tett szert úgy Volhyniában, mint Gácsország több vidékén. A Krukovszki név rettegésbe ejti úgy a várost, mint a vidéki lakosságot. Krukovszki különösen ért hozzá, hogy bandáját villámgyorsan vezeti az egyik határról a másikra, ügyesen elkerülve az üldöző rendőrséget. A rablófőnök különben diplomatikus mérnök, képzelt ember s rendkívül erélyes és elvetemült. Egy rendőrhivatalnok nem rég lelőtte a banda egyik tagját, ki nagyon hasonlított Krukovszkihoz. Ez utóbbi azonban csakhamar bebizonyította, hogy él és folytatja gonosz pályáját. A rendőrség reméli, hogy a banda elfogottt tagjainak vallomásai alapján sikerülni fog az egész bandát kézrekeríteni. (A fiatal kínai császár.) A „Journal des Débats“ igen érdekes levelet közöl Kínából, amelyben a többi közt szó van a fiatal kínai császárról is. E levélből kiveszszük a következőket: A hivatalos Kínának sejtelme sincs arról, hogy melyek az új uralkodó érdemei. 1875. óta teljes visszavonultságban él palotájában, nejei és eunuchjai körében. Nevelői kétségkívül megtanították a mancsu és a kínai nyelvre. Meglehet, hogy ügyes íjász, vagy kitűnő lovas, de senki sem tud róla bizonyosat. Senki sem látta őt vadászaton, senki sem ismeri tehetségeit. Csak az bizonyos, hogy nagy előszeretetet tanúsít a színészet iránt. A jó asztalt is szereti. Ez egyébiránt Kínában egyáltalán nagy szerepet játszik. A kínaiak nagyobb ínyencek Lucullusnál. A ritus szerint a királynak hat fogáshoz van igénye, amelyek a szakácsművészetnek valódi csodái: medvetalp, dámvadfark, kacsanyelv, teve-pap, majomajk, angolna-ikra, pontyfark, marhavelő. Ilyen étlap a kínaiakat enthuziazmusba hozza, mert aki mindennap ehetik tevét, majmot , medvét, az igazán az ég fia, annak igénye van a császári koronára. A kínaiak legfőbb istensége a has és a legcsábítóbb kilátás rájuk nézve az, ha reményük van a mandarinhoz ebédre mehetni. A levél írója kérdezősködött azután, várjon a koronázás napján a császár fogadja-e majd a külállamok képviselőit is , mire igenlő választ nyert; egyúttal sejtetni engedték, hogy a fogadtatás az európai etikett, nem pedig a „Koten“ szertartásai szerint fog történni. Az utóbbiak szerint a látogató köteles hasra feküdni és három csúszással a császári trónig mászni. Azután fölemelkedik és szent áhítattal néz a menny fiának arcába. Ezúttal másodszor részesülnek a „Nyűgat ördögei“ ebben a megtiszteltetésben. Csai- Csim, az utolsó császár menyegzője alkalmával 1872- ben az idegen diplomatákat szintén audiencián fogadta. A kortársak erről az eseményről iszonyú részleteket tudnak beszélni. Azt mondják, hogy a követeket, amint a császár elé léptek, olyan ijedtség fogta el, hogy a földre rogytak és a szertartásmesterek alig bírták őket életre kelteni. A „sárkány“ ijesztette meg őket, mert a császár arcát látni annyit jelent, mint a Lung nevű sárkány arcát látni, mely a kínai birodalmat oltalmazza. A komolyPekingi Újság följegyezte ezt az emlékezetes eseményt és az idén is valószínűleg értesülni fognak a jó kínaiak arról, hogy Brandt, Constans és a többi diplomata urakat hasonló sors érte, mint elődeiket: földre juttatták. (Az országos tanszermúzeumot) az üllői-úti köztelekről átszállították a budai állami tanítóképző intézet új épületébe, hol az kapcsolatban az intézettel sikeresebben fog hatni a hazai tanügy és tanszeripar emelésére s könnyebben hozzáférhető ?