Pesti Hírlap, 1887. január (9. évfolyam, 1-30. szám)

1887-01-13 / 12. szám

1887. január 13. PESTI HÍRLAP n­o­v­i­t­z Sámuel miskolci kereskedő Fleischer Malvina kisasszonyt Nyir-Balkányban. — (Baleset a vasúton) című hírünkre vo­natkozólag a szab. osztrák-magyar államvasut tár­saságtól a következő sorokat kaptuk: A tegnapi, folyó hó 11-én közlekedett 44. sz. omnibusz-vonaton Budapestről Esztergom-Nánára visszautazott özvegy Tóth Jánosné nevű asszony Kövesd-Esztergom állo­másán, midőn a vonat este 6 óra 7 perckor már kiindult, azon hiszemben, hogy a vonat már Eszter­­gom-Nána állomást hagyta el, kinyitotta maga a ko­csi ajtót és leugrott a mozgásban levő vonatról, mely alkalommal oly szerencsétlenül esett el, hogy a vo­nat alá került, mely mindkét lábán keresztül gázolt. A baluljárt asszony az e közben Bécsből jött 3. sz. futárvonattal, mely ott e célra megállittatott, a pálya­orvos kíséretében Vácra szállíttatott, hol azonnal a kórházba vitetett. A jelzett futárvonatnál baleset nem történt.­­ (Miniszteri látogatás.) Trefort miniszter tegnap reggel Szalay Imre osztálytanácsos kíséreté­ben hosszabb látogatásban részesíte a m­. kir. ipar­művészeti iskolát, melynek alkalmas épület hiányá­ban négy házban elhelyezett egyes szakosztályait Keleti Gusztáv s az illető osztálytanár kalauzolása mellett tüzetesen megtekintette.­­ (Bismarck „harácsolása.“) A német bi­rodalmi gyűlés tegnapi ülése előtt természetesen rendkívül nagy volt a versengés a belépti jegyekért. A legbefolyásosabb képviselőket szakadatlanul ostro­molták a kevésbé befolyásosak és e­ jó ismerősök. Ma jön Bismarck , és nagy kegyetlenség volna tőle, ha nem jönne, kegyetlenség legalább azon boldogokkal szemben, kik jegyhez jutottak, persze annál vigasztalóbb azokra nézve, kik hiába küz­döttek beléptijegyekért. Bismarck herceg oly soká maradt távol a parlamenttől, hogy megjelenése a kíváncsiságra nézve mindig esemény, s most két­szeres és háromszoros jelentőséggel, kétszeres és háromszoros érdekkel bír. Várjon csakugyan eljön-e? És ha eljön, dörögni és villámlani fog-e, vagy édes­getni és hizelegni? Ezt saját szemükkel akarják látni, saját fülükkel akarják hallani, mert habár a a gyorsírók buzgalma le is kapja a hatalmasnak minden szavát, a hangot nem írhatják le, s Bis­marck hercegnél még inkább, mint másnál teszi a hang a zenét. Nem mindennapi ingernek kell abban lennie, hogy valaki egy történeti vagy quasi történeti jelenetnek lett légyen tanúja, mert különben nem le­hetne megmagyarázni azt a buzgalmat, melylyel ily ülések alkalmával az emberek a jegyek osztogatóit ostromolják. Bismarckot csak az érti, ki már meg­szokta a birodalmi gyűlés termének akusztikáját. Aki idegen, nem ért egyebet a herceg „harácsolásánál.“ Ezt tudják s mégis százan meg százan igyekeznek minden követ megmozdítani, csakhogy mondhassák: „Hallottuk Bismarck herceget rikácsolni.“ — (Az öngyilkossá lett Romako nővé­rekről) Az „Opinione“ közli a Romako nővérek ál­tal hátrahagyott levelek tartalmát. A Giorgio Paga­­nettihoz intézett levél így szól: „Györgyöm! Boldogan halok meg. Ha azonban biztos volnék a felől, hogy még szeretsz, kinyitnám az ablakot... Ha sze­gény szívem csalódnék, a revolver, mely itt fekszik az asztalon, a­hol írok, végét vetné szomorú sorsomnak. Giorgio, emlékezzél meg, hogy tied voltam, egyedül a tied s most meghalok. Legyen boldog a nő, a­ki téged az egész életre bírni fog. Szeressen úgy, mint a­hogy én szerettelek. Giorgio, ha látni fogsz, vágj le né­hány fürtöt hajamból, csókold meg ajkamat s le­gyen gondod rá, hogy elválhatlan showlom velem tétessék a sírba. Élj boldogul! még a te Maryd. Mindjárt éjfél után lesz. Alcest, a­ki haldoklik, üd­vözöl velünk együtt; rád nagyja ládája kulcsát és adósságait“. — A második levél, a legidősb nővér­hez címezve,így szól: „Szeretett testvér ! Elképzeljük a nagy fájdalmat, amit neked halálunk hite okozni fog, de aztán eszedbe fog jutni az ok és meg fogsz bocsátani nekünk. Igen, kedves testvér, már most kérjük bocsánatodat, meg lévén győződve, hogy azt jó szívedtől megkapjuk. Ismered balsorsunkat és vi­gasz lesz rád nézve a gondolat, hogy megszabadul­tunk oly élettől, melytől nem várhattunk egyebet szá­munkra s szeretteinkre nézve keserűségeknél. Kö­­szöntsd nagyanyánkat s légy boldog, Mary és Mathilde.“ Vansittart bankárnak azt írták, hogy haláluk per­cében nem mulaszthatják el megköszönni a sok jót, melyet velük tett. — Armoni, ki a nővérekkel együtt halt, Paganettihez, a kis Mary kedveséhez in­tézett levelét postára adta. „Tankred“-nek ne­vezi, mely névvel tréfálkozva szokta őt szó­­lítgatni: „Kedves Tankréd ! Tudtodra adom, hogy nemsokára a paradicsom angyalai közt leszek, kik — amint remény­em — ünnepélyes fogadtatás­ban fognak részesíteni, mert vissza viszem nekik ezt a két, felülről elszökött angyalt. Irigyelj, részemről kívánom neked, hogy ez aljas és piszkos világban lehetőleg jól élj. Én fölemelkedem. Élj boldogulj, élj boldogul. Altested.“­­ (A könyvek és a közönség.) Az írók és művészek társasága Ujváry Lajos elnöklete alatt ma délután értekezletet tartott az írói kör helyiségé­ben ama kérdés fölött, miként lehetne Magyarorszá­gon a könyvvásárlást előmozdítani. Az ügy előadója dr. Milkó Izidor volt, a­ki ismert szellemes modo­rában is egyúttal alaposan ismertette a kérdést meg­felelő indítványok előterjesztése mellett. Azon okok közül, a­melyek a magyar könyvnek kelendőségét akadályozzák, mindenekelőtt a közönség hallatlan közönyét említé. S minthogy nem lehet senkit kény­szereszközökkel arra bírni, hogy könyveket vásá­roljon, a kaszinókat és hasonló társas­­egyesületeket óhajtaná egy megindítandó agi­táció körébe bevonni olyformán, hogy ezen egyesü­letek körlevél útján lennének fölszólítandók, mikép a nemzeti irodalom támogatása céljából viszo­nyainkhoz mért évi összeget szavazzanak meg magyar könyvek bevásárlására. Figyelemmel hall­gatott fejtegetései végén írókból és könyvkiadókból, meg könyvkereskedőkből álló négyes bizottságot kér kiküldeni, ama megbízatással, hogy az a február hó­ban tartandó újabb értekezletnek az előadottakra való tekintettel, tüzetes és kimerítő javaslatot tegyen.­­ A kérdéshez hozzászóltak Váradi Antal, Uj­váry Lajos, dr. K­e­n­e­d­i Géza, D­o­­­i­n­a­y Gyula, Grill Rikhárd, Zilahi Sámuel, B­e­n­k­ő Gyula, A­b­a­f­i Lajos s Révai Mór, a­ki köszönetet mon­dott az előadónak, a­miért higgadtan és jóakarólag nyilatkozott a könyvárusok irányában. A könyváru­­sok nem 500, de 1200 kaszinóhoz küldenek körle­veleket, a­nélkül, hogy ez eredményre vezetne. Ta­pasztalatból különösen a magyar főnemességet, főpapságot és pénzarisztokráciát hi­báztatja, a­kik a könyveket is külföl­dön keresik. Mikszáth­on kívül több írót nem nevezhet meg az újabb írók közül, a­kiknek műveit a kaszinók gyűjtenék. Elfogadja az indítványt, mert annak keresztülvitele semmi esetre sem ártana. Vé­gül Miskó Izidor indítványozta, hogy a felmerült eszmék és javaslatok egybefoglalására és feldolgozá­sára, úgyszintén jelentéstétel végett bizottság küldes­sék ki. Az indítványt az értekezlet elfogadta és a bi­zottság tagjai a következők lettek : Ujváry Lajos el­nöklete alatt: György Aladár, Milkó Izidor, Váradi Antal, Molnár Antal, Kenedi Géza, Abafi (Aigner) Lajos, Grill Rikhárd, Zilahi Sámuel, Széll Farkas, Benkő Gyula és Dolinay Gyula. E bizottság már hol­nap délután 4 órakor ülést tart. — (Kossuth Lajost) Makó városa f. hó 10-ikén tartott közgyűlésén díszpolgárává válasz­totta s a tanácsot utasította, hogy erről az okmány elküldésével Kossuth Lajost értesítse. — (10,000 frtos sikkasztás.) Kuntz József Leo, a bécs-lipótvárosi takarék- és előleg-egylet pénz­tárnoka tegnap reggel eltűnt. Este jelentkezett a rendőrségnél s azt a vallomást tette, hogy a rábí­zott pénzekből több mint 10.000 irtot sikkasztott. Egy revolvert találtak nála, melylyel agyon akarta magát lőni, de az utolsó percben elhagyta bátorsága. Az eset a városrészben általános feltűnést keltett, mert Kuntz iránt mindenki a legnagyobb bizalommal viseltetett.­­ (Farsang a fővárosban.) A pest me­gyei bál február hó 12-ikén lesz megtartva a Vi­gadó termeiben. A meghívókat a napokban küldik szét. A bál bizottság a következő tagokból áll: Sza­­páry Péter gróf elnök, Teleki József gróf elnök; al­­elnökök: Darányi Kálmán, Földváry László, Lisz­­nyay Tihamér; pénztárnok : Zseny József, ellenőr: Koller Kálmán dr., jegyzők: Bellaágh László, ifj. Szász Béla; bizottsági tagok: Almássy Károly, Bel­laágh Imre, Bellaágh Zoltán, Benedikty Gyula, Be­­niczky Lajos, Bertényi Iván dr., Bitskey Kálmán, Csapó Lóránt, Gsikay Imre, Darányi Gyula, Fazekas Ágost, Fáy Gyula, Földváry Antal, Földváry Elek dr., ifj. Földváry Mihály, Friebeisz István, Gajáry Béla, Gajáry Géza, Gall Endre, Haáder György, Hal­­niss Géza dr., Fáy Halász Gida, Halász Aladár, Hal­­may Ödön, ifj. Birkó László, ifj. Houchard Ferenc, Hoffer Imre, Ivánka Pál, Jankovich Lőrinc, Janik Béla, Kaposy Vilmos, Kemény Kálmán, Kontra Kál­mán, L. Kovách Gáspár, G. Kovách Ödön, Kovácsy Andor, ifj. Krajcsik Ferenc, Ladányi László, Lisznyay Elemér dr., Magyar Kázmér, ifj. Méri János, Mészöly László, B. Molnár Albert, Mészár Gyula, Patay Jó­zsef, Rácz Béla dr., Rakovszky Géza, Reinle Miklós, Rudnyánszky László, Sivó Miklós, Szapáry Tibor gr., Szabó József, legifj. Szász Károly, Szilassy József, ifj. Szűcs András, Szűcs Lajos, Tahy István, Tahy Iván, Teleky László gr., Tolnay Kornél, Tóth Kálmán, Tőkés Gyula, Veresmarty Ödön, Vizkeleti Kiss István, Wodiáner János, Zlenszky János, Zseny István. Be­lépti jegyek ára: személyügy 5 frt; családjegy 2 személyre 9 frt; 3 személyre 12 frt; 4 személyre 15 frt. Nagy páholy 49 frt. Kis páholy 25 frt; ülő­hely 5 frt. Jegyek válthatók a megyeházában, na­ponta d. e. 10-től 1 óráig és d. u. 3-tól 5 óráig.­­ (Farsang a vidéken.) Az egri jo­gás­z b . 1 f. hó 8-án alig várt fényes eredménynyel tartatott meg. A jogász fiatalság fáradozásain kívül leg­több érdeme volt a bal lady patronessának, Szen­­drői Kovách Kálmánnénak, ki nemcsak, hogy háziasszonyi tisztének teljesítésében a jó han­got és jó hangulatot megadta és fokozta, hanem — ami fő — tudott vonzani s mondhatnám teremteni­­ a bálnak publikumot, intelligenciáját az egész me­gyének, mely reggeli fél 7 órakor lehető legkelleme­sebb emlékkel távozott. A négyeseket 40 pár táncolta, mely szám az egri jogászbálon oly nagy, minő talán csak 1883-ban volt.­­ Az „egri ifjúsági ol­vasókör“ szerdán este, részben az erdélyi köz­művelődési egyesület, részben könyvtára javára hang­versenynyel egybekötött felolvasási estélyt rendezett, melyre szép számú díszes közönség jelent meg. Köz­reműködtek: Lipcsey Ádám, kinek humoros felolva­sása folytonos derültségben tartotta a hallgatókat; Kömley Gyula tehetséges vidéki színészünk, ki ope­rettekből adott elő összeválogatott részleteket s jóizó éh­es kupléi két jutalomjátékra való tapsot arattak; a körökben pedig Palóc János ügyes cimbalomjátéka gyönyörködteti a jelenvolt közönséget. A sikerült es­télyt rögtönzött táncmulatság fejezte be.­­ A ceg­lédi műkedvelők imént a színház helyiségében az óvoda javára fényes hangversenyt rendeztek. Köz­reműködtek Raab Gallée Kornélia, Spitzer Endre, akinek a rendezés körül is sok érdeme volt), Kiss Béláné, Zámbó János, Spitzer Imre, Borka Irma, Berger Hermin, Drágány Vilma, Deutsch Alice, Eisert Emma, Fábianek Vilma, Persay Fanny, Rónay Ma­riska, Richl Ella, Szalay nővérek, Tóth Ilona és Ungváry Irma kisasszonyok. A műkedvelői előadást táncvigalom követte. — Siófokon is műkedvelői előadással kapcsolatos táncvigalmat rendeztek. Elő­adták „Cox és Box“ vígjátékot, Engel Aladárné sza­valta Kis József „Hanziját“, Molnár Elek, Gyulai Pál „Vén színészét“, Dorninger Hugó vasúti mérnök köd fátyolképeket mutatott be s mindezt a legvidámabb táncmulatság követte.­­ (Rablóbanda az orosz-osztrák hatá­ron.) Olikoban az orosz északkeleti vasút egyik ál­lomásán néhány nap előtt elfogták a Krukovszki-féle rablóbanda egy részét. E rablóbanda nemcsak Oliko környékén, hanem a lucki kerületben is garázdálko­dott s szomorú népszerűségre tett szert úgy Volhyni­­ában, mint Gácsország több vidékén. A Krukovszki név rettegésbe ejti úgy a várost, mint a vidéki la­kosságot. Krukovszki különösen ért hozzá, hogy ban­dáját villámgyorsan vezeti az egyik határról a má­sikra, ügyesen elkerülve az üldöző rendőrséget. A rablófőnök különben diplomatikus mérnök, képzelt ember s rendkívül erélyes és­­ elvetemült. Egy rendőrhivatalnok nem rég lelőtte a banda egyik tag­ját, ki nagyon hasonlított Krukovszkihoz. Ez utóbbi azonban csakhamar bebizonyította, hogy él és foly­tatja gonosz pályáját. A rendőrség reméli, hogy a banda elfogottt tagjainak vallomásai alapján sikerülni fog az egész bandát kézrekeríteni.­­ (A fiatal kínai császár.) A „Journal des Débats“ igen érdekes levelet közöl Kínából, a­mely­ben a többi közt szó van a fiatal kínai császárról is. E levélből kiveszszük a következőket: A hivatalos Kínának sejtelme sincs arról, hogy melyek az új uralkodó érdemei. 1875. óta teljes visszavonultságban él palotájában, nejei és eunuchjai körében. Nevelői kétségkívül megtanították a mancsu és a kínai nyelvre. Meglehet, hogy ügyes íjász, vagy kitűnő lo­vas, de senki sem tud róla bizonyosat. Senki sem látta őt vadászaton, senki sem ismeri tehetségeit. Csak az bizonyos, hogy nagy előszeretetet tanúsít a színészet iránt. A jó asztalt is szereti.­ Ez egyébiránt Kínában egyáltalán nagy szerepet játszik. A kínaiak nagyobb ínyencek Lucullusnál. A ritus szerint a ki­rálynak hat fogáshoz van igénye, a­melyek a sza­­kácsművészetnek valódi csodái: medvetalp, dámvad­fark, kacsanyelv, teve-pap, majomajk, angolna-ikra, pontyfark, marhavelő. Ilyen étlap a kínaiakat enthu­­ziazmusba hozza, mert a­ki mindennap ehetik tevét, majmot ,­ medvét, az igazán az ég fia, annak igé­nye van a császári koronára. A kínaiak legfőbb is­tensége a has és a legcsábítóbb kilátás rájuk nézve az, ha reményük van a mandarinhoz ebédre mehetni. A levél írója kérdezősködött azután, várjon a koro­názás napján a császár fogadja-e majd a külállamok képviselőit is , mire igenlő választ nyert; egyúttal sejtetni engedték, hogy a fogadtatás az európai eti­kett, nem pedig a „Koten“ szertartásai szerint fog történni. Az utóbbiak szerint a látogató köteles hasra feküdni és három csúszással a császári trónig mászni. Azután fölemelkedik és szent áhítattal néz a menny fiának arcába. Ezúttal másodszor részesülnek a „Nyűgat ördögei“ ebben a megtiszteltetésben. Csai- Csim, az utolsó császár menyegzője alkalmával 1872- ben az idegen diplomatákat szintén audiencián fo­gadta. A kortársak erről az eseményről iszonyú rész­leteket tudnak beszélni. Azt mondják, hogy a köve­teket, a­mint a császár elé léptek, olyan ijedtség fogta el, hogy a földre rogytak és a szertartásmeste­rek alig bírták őket életre kelteni. A „sárkány“ ijesz­tette meg őket, mert a császár arcát látni annyit je­lent, mint a Lung nevű sárkány arcát látni, mely a kínai birodalmat oltalmazza. A komoly­­Pekingi Új­ság följegyezte ezt az emlékezetes eseményt és az idén is valószínűleg értesülni fognak a jó kínaiak arról, hogy Brandt, Constans és a többi diplomata urakat hasonló sors érte, mint elődeiket: földre jut­­tatták.­­ (Az országos tanszermúzeumot) az üllői-úti köztelekről átszállították a budai állami ta­nítóképző intézet új épületébe, hol az kapcsolatban az intézettel sikeresebben fog hatni a hazai tanügy és tanszeripar emelésére s könnyebben hozzáférhető­ ­?

Next