Pesti Hírlap, 1887. február (9. évfolyam, 31-58. szám)
1887-02-01 / 31. szám
1887. február 1., PESTI HÍRLAP gyűlés törvényes panaszainak elég nem lesz téve s lássuk aztán, hogy a mai Magyarország mit fog Horvátország ellen célba venni és cselekedni? Tán feloszlatja az országgyűlést ? Tegye ! Az egyetértő Horvátország akkor egy másodikat és harmadikat választ, mely tán nem fog megelégedni a „ nunciummal“. A t. Házból. A miniszterelnök megérkezett Bécsből (ahol egy darab időre nyélbe ütötte a monarchia ügyeit) és ma megint itthon járt-kelt hű mamelukjai közt, teljesen megifjodva, mert most van ő tulajdonképen elemében — szőnyegen lévén a költségvetés részletes tárgyalása — amikor minden percben vagdalkozhatik. János szól, Tisza felel, Pál üt, Tisza paríroz, Péter rohamot intéz, Tisza visszaveri és ez igy megy egy pár héten át, kibirkózhatja magát kedve szerint. A portyázó csatározást a szélsőbal vitte. (A kabarékpárt nincs itthon.) Gulácsy Gyula király őfelségén szeretné kezdeni a megtakarításokat, az udvartartási költségeknél. Sok mindenféle argumentumot előhord, épen csak azt az egyet felejti ki, hogy ő olcsóbban vállalná a királyságot — pedig ez lett volna érvei közt a legnyomósabb. Úgy oldalvást Ugrón is segített neki, egy sereg sérelmet hozván fel az udvar körül, ami neki szemet szúrt. Szelíd gunyorral emelte ki Tisza a panaszok aprólékos voltát s utalt arra, hogy háromszáz év óta nem volt olyan magyar királyaink, mint a mostani. Jó, hogy körülbelül egész Ulászlóig ment vissza, akiről azt írta haza a pápai követ: „Rex non habet cabeas.“ (Még ma is szégyenkezünk érte.) Szerencsére most változatlanul ment át a tétel s ő felsége existenciája újra biztosítva lett egy évre. Jött az új országház (mert az szép ebben a részletes vitában, hogy az ember előtt minduntalan új és új panoráma nyílik meg.) Nosza, az új országháznak is nekirohant Gullner, hogy hagyjuk abba az építését. Hadd csinálják meg az unokák! (Nekem tetszett az argumentum, bementem vele a szerkesztőségbe és mondom a szerkesztőmnek, hogy hadd írják meg a mai ülésről a karcolatot az unokáim. — Igen — szólt ő — de holnapra kell.) Madarász bátyánk szinte non aedificat. Emlékeztet a pozsonyi diéták egyik öreg követjére, aki a pesti lánchíd építése ellen azzal argumentált : — Minek az erre a rövid időre? (ő ugyanis a 70 felé járt — s a többi emberrel épen nem törődött.) Thaly Kálmán ugyan nem mondja, hogy nem épít, ő messzebb lát, neki víziói vannak és azt állítja, hogy a góthikus épület cifraságai nem jók, mert azok, mikor tavaszkor lehullnak, több képviselőt fognak agyonütni. — Neveket kérünk! — kiáltá közbe egy humorista. Éles Henrik szeme megcsillan a karzaton. Mennyi üresedés lesz majd akkor! Herman sem akarja az építkezést, gondolván magában: „Én már ott úgy sem ülök“. Tisza Lajos gróf, a ki igazi szeretettel csügg azon, amit csinál, síkra száll a rombolók ellen s megvédelmezi a góthokat és a tételt. Orbán is belerohan a csatatűzbe. Gullner se adja meg magát könnyen s figyelmezteti a minisztert, hogy a cifra országház majd fen fog állni, de pénzügyeink rendezve nem lesznek. Biz az megeshetik. De még sokkal roszszabb is történhetnék, ha rájuk hallgatna most a többség. Az tudniillik, hogy az új országház se épül fel és pénzügyeink sem lesznek rendezve. A padok néptelenül tátongtak, a karzat is üres volt. A múlt heti nagy szavazás után úgy nézett ki a Ház, mint egy kiirtott erdő. Az egyes felszólalások is csak úgy immel-ámmal, vontatottan mentek. A jobboldalról mutatták a számokat, az innenső oldalról hadonáztak a szivacscsal, de a szivacs olyan messze járt a számoktól, hogy nem törült le belőlük semmit. Ekkor következtek a közösügyi kiadások, mire Irányi Dániel állott fel és egy igen óvatosan kicirkalmazott beszédben kérdezősködött a külügyi helyzet iránt. Tisza rögtön felelt. S most harmadszor esett meg, hogy Európa a magyar parlamentből tájékozza magát a helyzetről. Már persze úgy, ahogy lehet, mert arra nézve, amit a nagyközönség szeretne megtudni, lesz-e háború vagy nem lesz, Tisza beszédje se árul el többet, mint a lőcsei kalendárium (Aki nem lesz betegségben, az marad jó egészségben), hanem egy pár fontos dolgot mégis megtudtunk. Azt, hogy a helyzet és politikánk nem változott; azt, hogy Bismarck se változott. (Most is olyan ravasz ember, mint azelőtt.) És azt, hogy nemsokára összehívják a delegációkat. És azt, hogy a delegációk megint elemelnek vagy negyven millió forintot. (Orbán Balázs szerint négyezer milliárdot.) De ez mégsem a háború. Ne tessék riadozni Béke kisasszony! Mosolyogjon hozzá szelíden. Hiszen egyelőre úgy áll, hogy ezen a pénzen csak egy olaj ágat vesznek a hajába. Ej és Béke kisasszony! Gyanús, hogy ily pazar területeben jár. Országgyűlés. 1. A képviselőház ma megkezdte a költségvetés részletes tárgyalását és abban a miniszterelnökség költségvetéséig haladt. Érdekesebb felszólalások történtek az udvartartási költségeknél, az állandó országház építési költségeinél, a közös ügyek tételénél és a tőszámszék előirányzatánál. A közös ügyek tételénél Irányi Dániel kérdést intézett e miniszterelnökhöz a külügyi helyzetre vonatkozólag, melyre Tisza miniszterelnök nagy érdekű nyilatkozatot tett. II. A képviselőház ülése jan. 31. Bejelentések: Féchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után jelenti, hogy gróf Horváth Toldi Lajos és Kuncz Adolf képviselők egészségi okokból szabadságidőt kértek. Megadatik: Földváry Miklós, az állandó igazoló bizottság előadója bemutatja az állandó igazoló bizottság jelentését, mely szerint Baross Gábor, Győr szabad királyi város választó kerületében megválasztott képviselő, a szabályszerű 30 nap fentartásával igazoltnak jelentetik ki. A képviselő a 6-ik osztályba soroztatik. Lukács László, a pénzügyi bizottság előadója benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését a közmunka- és közlekedési miniszter által a vasúti tisztképző tanfolyam felállítására vonatkozólag tett előterjesztésről. Akként tűzetik napirendre, hogy az a közmunka- és közlekedési minisztériumnak 1887. évi költségvetésével együttesen tárgyaltassék. (Általános helyeslés.) A tegnapelőtt megszavazott törvényjavaslatok végleg elfogadtatnak. A kir. udvartartás. Megkezdetett a budget részletes tárgyalása. A királyi udvartartás költségeire 4.650.000 főt irányoztatik elő. Durácsy Gyula azt hiszi, hogy amikor eredetileg megállapították az udvartartás költségeit, akkor a lelkesedés ragadott el bennünket oly nagy öszszeg megszavazására, melyet túlságosnak kell tartani, tekintettel pénzügyeink ziláltságára. De másrészt mi még azt sem tudtuk elérni, hogy az udvar az év felét itt töltse s különösen diplomatikai tekintetben is vétetnék tekintetbe Magyarország. A nemzet önérzetét sérti az, hogy magyar udvartartás egyáltalában nem létezik, s hogy Mátyás király palotáján, amelyben 11 hónapon át csak a k. k. Schlosshauptmannschaft képviseli az udvart, csupa német felírás van. A magyar testőrség miért nem lakik itt a fővárosban, de lakik állandóan Bécsben? Bár mennyiszer szólaljunk fel is e tárgyban, semminő segítséget nem kapunk. De reméli, hogy valaha mégis meg fog hallgattatni a nemzet jogos kívánsága e tekintetben is s azért a tételt megszavazza. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor : T. ház! (Halljuk!) Itt a cím úgy szól, hogy: királyi udvartartás. Már előttem szóló megmondotta, hogy hol van hát ? Majd két évtized?, hogy a nemzet királyi udvartartásra jelentékeny öszszeget szavaz meg, és az a királyi udvartartás nem létezik; ha nem létezik, mire fordítják azon összegeket, melyeket a nemzet képviselőháza megszavaz! (Igaz! a szélsőbaloldalon.) 1872-ben Szerkápoly pénzügyminiszter úr a pénzügyi bizottság elébe részletes kimutatást terjesztett a civillista hovafordítása iránt; akkor meggyőződtek a nemzetnek képviselői, hogy bizony Magyarország a jótékonysági tételeknél nagyon háttérbe van szorítva az osztrák tartományokkal szemben, minek következése az lett, hogy a jótékony célra fordítandó összeg 900.000 írtban megállapíttatott és azóta az pontossággal meg is tartatott; tehát az a tény, hogy már egyszer a nemzet képviselői beletekintést nyertek a civillistába, már ez a tény is bizonyítja, jogunk van nekünk tudni azt, hogy ezen összeg mire és miként használtatik fel; de ha nem történt volna is, akkor is jósunk volna követelni, hogy tudjuk, hogy mire használtatik és mire fordíttatik az. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az összes közösügyi kiadások mind a kvóta arányában osztatnak meg Ausztria és Magyarország között, az udvartartás költségei pediglen egyenlően fedeztetnek Magyarország és Ausztriában. Mit jelentett a nemzetnek ezen ténye a kiegyezésnél? Azt jelentette, hogy Magyarország ép oly királyi udvartartást kíván, mint amilyen császári udartartás Bécsben van. (sígy van a szélső baloldalon.). Mert ha nem kívánta volna ezt, akkor a költségnek nem felével, hanem csak 30 százalékával járult volna hozzá. (Úgy van a szélsőbaloldalon.) Vájjon megfelel-e az a nemzet méltóságának, hogy itt az országgyűlés megnyitása és más ünnepélyek alkalmával egy idegen állam funkcionáriusai, az osztrák császár udvari hivatalnokai állják körül a magyar király trónját ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) és úgy, mint századokon keresztül, a visszaélések idejében, elszorítják a magyar méltóságokat saját hivatalos teendőik foganatosításában és végrehajtásában. (ügy van a szélső baloldalon.) Ez bitorlás. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon, mert vagy fentartja a nemzet azokat a méltóságokat és a nekik biztosított jogkört, vagy nem. Amíg azok a méltóságok megvannak, a nemzetnek joga van megkövetelni, hogy e méltóságok ne szoruljanak idegen ország és idegen hatalom méltóságai mellett háttérbe. (Úgy van a szélső baloldalon.) Az osztrák császári ház hivatalnokai itt Magyarországon sem a magyar nemzet méltóságát, sem a magyar nemzet fényét, sem a rangyar történeti idők ragyogását nem képesek feltüntetni. (Hosszan tartó élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen valóságosan nevetséges a helyzet, melyben vagyunk. (ügy van a szélsőbaloldalon.) Bécs, „Hof- und Residenzstadt.“ Ez a címe: Grác, Prága, Innsbruck, Salzburg, mind Residenzstadt. Budapest, Ischl pedig, ha az udvar ide jön, „Hofausflug“ (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) és azok az udvari hivatalok és tisztviselők, kik ide Budapestre kiküldetnek, azok kapják a honoráriumot a dritte Klasse szerint, amiért az udvari hivatalnokok és cselédségek körében nagy apprehenzió van, mikor Budapestre kell jönni. És mikor itt valami udvari ceremónia van, nem veszik észre a t. képviselő urak, kik a budai palotának lépcsőzetén járni szoktak, hogy az udvari cselédség csak mindig a kis libériában van ? A nagyobbat bizonyosan más viseli. (Élénk derültség balfelől.) Hát a magyar nemzet, mely az udvartartás költségeinek egész felét hordozza, annak a nemzetnek székvárosa csak „Hofausflug,“ a díjazás dritter Klasse, a libéria másodosztályú legyen? Már bocsánatot kérek, t. ház, de az a nemzet önérzetét mélyen sérti. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) A nemzetnek joga van, épp azon ragaszkodásnál fogva, melylyel a trón iránt viseltetik, hogy a a trón mellett saját nemzeti létének személyesitőit és annak méltóságait lássa, mert csak akkor fogják az idegenek a fejedelemben a nemzet méltóságát és személyesitőjét felismerni (ügy van a szélsőbalon) és legyen meggyőződve a t. ház, hogy sok alattomos nemzetiségi agitációnak lenne egy napon a torka elvágva, ha azt látnák, hogy itt magyar királyi udvartartás van, (Úgy van! a szélsőbaloldalon) ha azt látnák, hogy a királyt magyarok környezik, (Úgy van! a szélsőbaloldalon) és nem Magyarország ellenségei. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon) kik a magyar nemzetet gyűlölik, mert akkor tudnák, hogy minden reménykedésük hiábavaló és oknélküli. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) De amikor azt látják, hogy az udvartartásban mindazok ott vannak, akikkel az abszolút időkben az udvari cseleket szőni megszokták, a kikkel együtt tanácskozni és a kiktől jutalmaz 3