Pesti Hírlap, 1887. február (9. évfolyam, 31-58. szám)

1887-02-01 / 31. szám

1887. február 1., PESTI HÍRLAP gyűlés törvényes panaszainak elég nem lesz téve s lássuk aztán, hogy a mai Magyarország mit fog Horvátország ellen célba venni és cselekedni? Tán feloszlatja az országgyűlést ? Tegye ! Az egyetértő Horvátország akkor egy másodikat és harmadikat választ, mely tán nem fog megelégedni a „ nun­­ciummal“. A t. Házból. A miniszterelnök megérkezett Bécsből (a­hol egy darab időre nyélbe ütötte a monarchia ügyeit) és ma megint itthon járt-kelt hű mame­­lukjai közt, teljesen megifjodva, mert most van ő tulajdonképen elemében — szőnyegen lévén a költségvetés részletes tárgyalása — a­mikor minden percben vagdalkozhatik. János szól, Tisza felel, Pál üt, Tisza paríroz, Péter ro­hamot intéz, Tisza visszaveri és ez igy megy egy pár héten át, kibirkózhatja magát kedve szerint. A portyázó csatározást a szélsőbal vitte. (A kabarékpárt nincs itthon.) Gulácsy Gyula király ő­felségén szeretné kezdeni a megtakarításokat, az udvartartási költségeknél. Sok mindenféle argumentumot elő­hord, épen csak azt az egyet felejti ki, hogy ő olcsóbban vállalná a királyságot — pedig ez lett volna érvei közt a legnyomósabb. Úgy oldalvást Ugrón is segített neki, egy sereg sérelmet hozván fel az udvar körül, ami neki szemet szúrt. Szelíd gunyorral emelte ki Ti­sza a panaszok aprólékos voltát s utalt arra, hogy háromszáz év óta nem volt olyan magyar kirá­lyaink, mint a mostani. Jó, hogy körülbelül egész Ulászlóig ment vissza, a­kiről azt írta haza a pápai követ: „Rex non habet cab­eas.“ (Még ma is szégyenkezünk érte.) Szerencsére most változatlanul ment át a tétel s ő felsége existenciája újra biztosítva lett egy évre. Jött az új országház (mert az szép ebben a részletes vitában, hogy az ember előtt mind­untalan új és új panoráma nyílik meg.) Nosza, az új országháznak is neki­rohant Gullner, hogy hagyjuk abba az építését. Hadd csinálják meg az unokák! (Nekem tetszett az argumentum, bemen­tem vele a szerkesztőségbe és mondom a szer­kesztőmnek, hogy hadd írják meg a mai ülés­ről a karcolatot az unokáim. — Igen — szólt ő — de holnapra kell.) Madarász bátyánk szinte non aedificat. Emlé­keztet a pozsonyi diéták egyik öreg követjére, a­ki a pesti lánchíd építése ellen azzal argu­mentált : — Minek az erre a rövid időre? (ő ugyanis a 70­ felé járt — s a többi emberrel épen nem törődött.) Thaly Kálmán ugyan nem mondja, hogy nem épít, ő messzebb lát, neki víziói vannak és azt állítja, hogy a góthikus épület cifraságai nem jók, mert azok, mikor tavaszkor lehullnak, több képviselőt fognak agyonütni. — Neveket kérünk! — kiáltá közbe egy humorista. Éles Henrik szeme megcsillan a karzaton. Mennyi üresedés lesz majd akkor! Herman sem akarja az építkezést, gondol­ván magában: „Én már ott úgy sem ülök“. Tisza Lajos gróf, a ki igazi szeretettel csügg azon, a­mit csinál, síkra száll a rom­bolók ellen s megvédelmezi a góthokat és a tételt. Orbán is belerohan a csatatűzbe. Gullner se adja meg magát könnyen s figyelmezteti a minisztert, hogy a cifra országház majd fen fog állni, de pénzügyeink rendezve nem lesznek. Biz az megeshetik. De még sokkal rosz­­szabb is történhetnék, ha­ rájuk hallgatna most a többség. Az tudniillik, hogy az új országház se épül fel és pénzügyeink sem lesznek rendezve. A padok néptelenül tátongtak, a karzat is üres volt. A múlt heti nagy szavazás után úgy nézett ki a Ház, mint egy kiirtott erdő. Az egyes felszólalások is csak úgy immel-ámmal, vontatottan mentek. A jobboldalról mutatták a számokat, az innenső oldalról hadonáztak a szi­vacscsal, de a szivacs olyan messze járt a szá­moktól, hogy nem törült le belőlük semmit. Ekkor következtek a közösügyi kiadások, mire Irányi Dániel állott fel és egy igen óvato­san kicirkalmazott beszédben kérdezősködött a külügyi helyzet iránt. Tisza rögtön felelt. S most harmadszor esett meg, hogy Európa a magyar parlamentből tájékozza magát a helyzetről. Már persze úgy, a­hogy lehet, mert arra nézve, a­mit a nagy­közönség szeretne meg­tudni, lesz-e háború vagy nem lesz, Tisza be­szédje se árul el többet, mint a lőcsei kalendá­rium (A­ki nem lesz betegségben, az marad jó egészségben), hanem egy pár fontos dolgot mégis megtudtunk. Azt, hogy a helyzet és politikánk nem változott; azt, hogy Bismarck se változott. (Most is olyan ravasz ember, mint azelőtt.) És azt, hogy nemsokára összehívják a de­legációkat. És azt, hogy a delegációk megint elemel­nek vagy negyven millió forintot. (Orbán Balázs szerint négyezer milliárdot.) D­e ez még­sem a háború. Ne tessék riadozni Béke kisasszony! Mosolyogjon hozzá szelíden. Hiszen egyelőre úgy áll, hogy ezen a pénzen csak egy o­l­a­j á­g­a­t vesznek a hajába. Ej és Béke kisasszony! Gyanús, hogy ily pazar területeben jár. Országgyűlés. 1. A képviselőház ma megkezdte a költség­­vetés részletes tárgyalását és abban a minisz­terelnökség költségvetéséig haladt. Érdekesebb felszólalások történtek az udvartartási költsé­geknél, az állandó országház építési költségeinél, a közös ügyek tételénél és a tőszámszék előirány­zatánál. A közös ügyek tételénél Irányi Dániel kérdést intézett e miniszterelnökhöz a kül­ügyi helyzetre vonatkozólag, melyre Tisza miniszterelnök nagy érdekű nyilatko­zatot tett. II. A képviselőház ülése jan. 31. Bejelentések: Féchy Tamás elnök az ülést d. e. 10 órakor megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után jelenti, hogy gróf Horváth Toldi Lajos és Kuncz Adolf képviselők egészségi okokból szabad­ságidőt kértek. Megadatik: Földváry Miklós, az állandó igazoló bizott­ság előadója bemutatja az állandó igazoló bizottság jelentését, mely szerint Baross Gábor, Győr szabad királyi város választó kerületében megválasztott kép­viselő, a szabályszerű 30 nap fentartásával igazolt­nak jelentetik ki. A képviselő a 6-ik osztályba so­­roztatik. Lukács László, a pénzügyi bizottság előadója benyújtja a pénzügyi bizottság jelentését a köz­munka- és közlekedési miniszter által a vasúti tiszt­képző tanfolyam felállítására vonatkozólag tett elő­terjesztésről. Akként tűzetik napirendre, hogy az a közmunka- és közlekedési minisztériumnak 1887. évi költségvetésével együttesen tárgyaltassék. (Álta­lános helyeslés.) A tegnapelőtt megszavazott törvényjavaslatok végleg elfogadtatnak. A kir. udvartartás. Megkezdetett a budget részletes tárgyalása. A királyi udvartartás költségeire 4.650.000 főt irányoztatik elő. Durácsy Gyula azt hiszi, hogy a­mikor ere­detileg megállapították az udvartartás költségeit, ak­kor a lelkesedés ragadott el bennünket oly nagy ösz­­szeg megszavazására, melyet túlságosnak kell tar­tani, tekintettel pénzügyeink ziláltságára. De más­részt mi még azt sem tudtuk elérni, hogy az udvar az év felét itt töltse s különösen diplomatikai tekin­tetben is vétetnék tekintetbe Magyarország. A nem­zet önérzetét sérti az, hogy magyar udvartartás egy­általában nem létezik, s hogy Mátyás király palotá­ján, a­melyben 11 hónapon át csak a k. k. Schloss­­h­auptmannschaft képviseli az udvart, csupa német felírás van. A magyar testőrség miért nem lakik itt a fővárosban, de lakik állandóan Bécsben? Bár mennyiszer szólaljunk fel is e tárgyban, semminő se­gítséget nem kapunk. De reméli, hogy valaha mégis meg fog hallgattatni a nemzet jogos kívánsága e te­kintetben is s azért a tételt megszavazza. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Ugron Gábor : T. ház! (Halljuk!) Itt a cím úgy szól, hogy: királyi udvartartás. Már előttem szóló megmondotta, hogy hol van hát ? Majd két évtized?, hogy a nemzet királyi udvartartásra jelentékeny ösz­­szeget szavaz meg, és az a királyi udvartartás nem létezik; ha nem létezik, mire fordítják azon összege­ket, melyeket a nemzet képviselőháza megszavaz! (Igaz! a szélsőbaloldalon.) 1872-ben Szerkápoly pénzügyminiszter úr a pénzügyi bizottság elébe részletes kimutatást terjesz­tett a civillista hovafordítása iránt; akkor meggyő­ződtek a nemzetnek képviselői, hogy bizony Magyar­­ország a jótékonysági tételeknél nagyon háttérbe van szorítva az osztrák tartományokkal szemben, minek következése az lett, hogy a jótékony célra fordítandó összeg 900.000 írtban megállapíttatott és azóta az pontossággal meg is tartatott; tehát az a tény, hogy már egyszer a nemzet képviselői beletekintést nyer­tek a civillistába, már ez a tény is bizonyítja, jo­gunk van nekünk tudni azt, hogy ezen összeg mire és miként használtatik fel; de ha nem történt volna is, akkor is jósunk volna követelni, hogy tudjuk, hogy mire használtatik és mire fordíttatik az. (Élénk he­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Az összes közösügyi kiadások mind a kvóta arányában osztatnak meg Ausztria és Magyarország között, az udvartartás költségei pediglen egyenlően fedeztetnek Magyarország és Ausztriában. Mit jelen­tett a nemzetnek ezen ténye a kiegyezésnél? Azt je­lentette, hogy Magyarország ép oly királyi udvartar­tást kíván, mint a­milyen császári udartartás Bécs­ben van. (sígy van­ a szélső baloldalon.). Mert ha nem kívánta volna ezt, akkor a költségnek nem felé­vel, hanem csak 30 százalékával járult volna hozzá. (Úgy van­ a szélső­baloldalon.) Vájjon megfelel-e az a nemzet méltóságának, hogy itt az országgyűlés megnyitása és más ünnepé­lyek alkalmával egy idegen állam funkcionáriusai, az osztrák császár udvari hivatalnokai állják körül a magyar király trónját ? (Helyeslés a szélső balolda­lon.) és úgy, mint századokon keresztül, a visszaélé­sek idejében, elszorítják a magyar méltóságokat saját hivatalos teendőik foganatosításában és végrehajtásá­ban. (ügy van­ a szélső baloldalon.) Ez bitorlás. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon,­ mert vagy fen­­tartja a nemzet azokat a méltóságokat és a nekik biztosított jogkört, vagy nem. A­míg azok a méltó­ságok megvannak, a nemzetnek joga van megköve­telni, hogy e méltóságok ne szoruljanak idegen or­szág és idegen hatalom méltóságai mellett háttérbe. (Úgy van­ a szélső baloldalon.) Az osztrák császári ház hivatalnokai itt Ma­gyarországon sem a magyar nemzet méltóságát, sem a magyar nemzet fényét, sem a rangyar történeti idők ragyogását nem képesek feltüntetni. (Hosszan tartó élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen va­lóságosan nevetséges a helyzet, melyben vagyunk. (ügy van­­ a szélső­baloldalon.) Bécs, „Hof- und Residenzstadt.“ Ez a címe: Grác, Prága, Innsbruck, Salzburg, mind Residenzstadt. Budapest, Ischl pedig, ha az udvar ide jön, „Hofausflug“ (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) és azok az udvari hivatalok és tisztviselők, kik ide Budapestre kiküldetnek, azok kapják a honoráriumot a dritte Klasse szerint, a­miért az udvari hivatalnokok és cselédségek körében nagy apprehenzió van, mikor Budapestre­ kell jönni. És mikor itt valami udvari ceremónia van, nem ve­szik észre a t. képviselő urak, kik a budai palotá­nak lépcsőzetén járni szoktak, hogy az udvari cse­lédség csak mindig a kis libériában van ? A nagyob­bat bizonyosan más viseli. (Élénk derültség balfelől.) Hát a magyar nemzet, mely az udvartartás költsé­geinek egész felét hordozza, annak a nemzetnek székvárosa csak „Hofausflug,“ a díjazás dritter Klasse, a libéria másodosztályú legyen? Már bocsá­natot kérek, t. ház, de az a nemzet önérzetét mé­lyen sérti. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) A nemzetnek joga van, épp azon ragaszkodás­nál fogva, melylyel a trón iránt viseltetik, hogy a a trón mellett saját nemzeti létének személyesitőit és annak méltóságait lássa, mert csak akkor fogják az idegenek a fejedelemben a nemzet méltóságát és személyesitőjét felismerni (ügy van a szélsőbalon) és legyen meggyőződve a t. ház, hogy sok alattomos nemzetiségi agitációnak lenne egy napon a torka el­vágva, ha azt látnák, hogy itt magyar királyi udvar­tartás van, (Úgy van! a szélsőbaloldalon) ha azt lát­nák, hogy a királyt magyarok környezik, (Úgy van! a szélsőbaloldalon) és nem Magyarország ellenségei. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon) kik a magyar nemze­tet gyűlölik, mert akkor tudnák, hogy minden re­ménykedésük hiábavaló és oknélküli. (Igaz! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) De a­mikor azt látják, hogy az udvartartásban mindazok ott vannak, a­kikkel az abszolút időkben az udvari cseleket szőni megszok­ták, a kikkel együtt tanácskozni és a kiktől jutalmaz 3

Next