Pesti Hírlap, 1887. április (9. évfolyam, 90-117. szám)
1887-04-19 / 107. szám
Budapest, 1887._______________________________IX. évf. 107. (2985.) szám. __________________________ Kedd, április 19. Előfizetési árak: ^ Szerkesztési iroda: Egész évre ... 14 írt ki. [Pgk ]| ] Budapest, nádor utca 7. sz., I. emelet, Százalét^m^adatik. Kiadóhivatal: 1------^ Hirdetések Budapest, nádor-utcai, SZ., földszint, "DAT JrYJT/r AT AT A TVJT A Fi Francziaország részére* pedig hová az előfizetések és a lap r I I . j | I K /i i IN A r I I A » John F. Jones & Cie. Párisszétküldésére vonatkozó jelszó- A vJJi iJUUU XMrxx 1JJXI.| ■ ban, SI bis, rue du Faubourg tanulások intézendők. Montmartre. Munkáslakások. Nem egy alkalommal illusztráltuk már e helyen azt a megfoghatatlan lassúságot, melyet a fővárosi hatóság a körmünkre égett legéletbevágóbb kérdésekkel szemben is tanúsítani szokott. A köztisztasági s ezzel összefüggésben a közegészségügyi nagy érdekek, az élelmezés olcsóbbá és jobbá tétele, a jó ivóvíz, a csatornázás, a kényelmes helyi közlekedés kérdései, hogy ne is szóljunk a jobb levegőről, mely szintén nem tartozik a lehetetlenségek, de igenis a megélhetés föltételei közé, az áruraktárak s még egy csomó vitális érdek, mind ott feküsznek a főváros urainak asztalán s vándorolnak egyik bizottságtól a másikhoz, forgattatnak, tanulmány tárgyát képezik, isten tudja, hány esztendő óta már. Mindnyájunk érdeke mindenkit érdekel, csupán azok maradnak iránta közönyösek, akik gondozására vállalkoztak. Egyike e hosszú pórázra eresztett kérdéseknek a lakáskérdés. Egész könyvtárt tenne ki, ami e tárgyban már összehatott. Tény, hogy e tekintetben alig van a kontinensen kedvezőtlenebbül szituált város, mint Budapest. Dacára ama roppant építkezéseknek, melyeknek utonútfélen tanúi vagyunk, a lakások olyan drágák, hogy alig lehet megérteni, hogyan lehetséges ily nagy lakásbérek mellett annyi embernek megélni és tisztességesnek maradni. Mindenütt kóros állapotnak tekintik, ahol a lakásbér a lakosság keresetének egy ötödrészét meghaladja. Ahol a lakó egy ötödrészt kénytelen odaadni keresetéből csupán a lakásért, ott már kalamitásról beszélnek. Nálunk boldog az oly lakó, aki jövedelmének egy negyedrészéért tisztességi lakáshoz juthat. És ezt nálunk rendben levőnek találják. Még hagyján az olyannal, aki a megmaradó háromnegyed részből még megél és tán gyermekét is neveltetheti. De hát a kinek nincs ennyi keresete ? Az olyan költözzék ki a fővárosból, vagy érje be olyan hajlékkal, melyre csak ázsiai indolencia foghatja rá, hogy embernek való. Zsúfoltság, mely mellett a szűk helyen együtt hálókra alig jut néhány négyszöglábnyi levegő, pincék, istállók, földalatti lebujok, épülőfélben levő, nedves házak — ezek a fővárosban a szegényebb osztályok hajlékai tél idején. Nyáron gondot visel a csillagos ég. Szorgalmas, takarékos munkások, e hasznos osztálynak színe és java, akik még e keserves viszonyok között is félre tudtak tenni néhány garast, egy év óta könyörögnek a városháza előtt azért, hogy a főváros találjon valami módot nekik is, hogy bármi szerény, de egészséges lakáshoz jussanak. Bármely falu végén, melynek munificenciája nem oly ismeretes, mint a fővárosé, megengedik a cigánycsoportnak is, hogy kalibáit felüsse ott, noha bizony tudni való, hogy abból a falnak haszna nem lesz, kára azonban bizonyos. Itt a társadalomnak hasznos tagjai fáradoznak a kikiáltott nagylelkűségű fővárosnál, hogy nem is ingyen, de pénzért jelöljön ki nekik telkeket, melyekre fölépíthessék hajlékaikat. Maholnap két esztendeje, hogy ez irányban a kezdeményező lépést megtették. És mi az eredmény ? Az, hogy a tanulmány alatt levő kérdés ismét függőben hagyatott. A fővárosi gazdasági és pénzügyi bizottság elhalasztotta a határozat iátakhoz képest átalakított talán hetedik vagy nyolcadik kérvényre addig, míg el nem dől annak az indítványnak a sorsa, mely szerint a munkás családházak helyett munkás bérházak lennének hatósági ellenőrzés alatt vállalkozók által építendők. Hiszen mi elhiszszük azt, hogy heti ötven krajcáros befizetések által a fővárosban senki háztulajdonossá nem lehet s e tekintetben sok munkásnak kell az illúziókról lemondani s az illúziókat legyezni nekünk legkevésbbé jut eszünkbe. De másfelől meg kellene gondolni a fővárosnak is, mily megbecsülhetetlen egy előny az, hogy minálunk még a munkáskérdés nem vált oly csapássá, mint más nagy városokban. Sok jó akarattal és némi áldozattal lehetővé volna tehető, hogy ne is váljék. A mely munkás keze munkája után némi tőkét gyűjtött s becsületes keresetet tud fölmutatni, talán nagyobbat sok hivatalnoknál, miért nem segíteni azt a lehetőség szerint, hogy valami szerény házikónak tulajdonába jusson? A mely munkás pedig nincs ily kedvező helyzetben — s ez lesz a nagy többség, — nos , hát azokat a szemétre vessék, vagy meghagyják eddigi nyomorgó állapotában ? Ezt bizonyára nem kívánja sem a főváros érdeke, sem a jövőre való tekintet. Ezeket is meg kell segíteni. Ha háztulajdont szerezniük nem lehet, legalább egészséges lakást adjunk nekik. Hát a munkás bérházak ideája helyes. De csak akkor, ha testté is válik. Mit halogatják egyik hétről a másikra ? Úgy tudjuk, a fővárosból frame ohmmal vonml- »lw —!