Pesti Hírlap, 1887. április (9. évfolyam, 90-117. szám)
1887-04-20 / 108. szám
1887. április 20. PESTI HÍRLAP Krebs és Renard urakat, a francia léghajó feltalálóit a francia hadügyminisztérium valósággal üldözi, kísérleteikre nem ad nekik pénzt, sőt a léghajó számára szint sem építtetett. Az a hir, hogy a nevezett feltalálók két millió frank szubvenciót kaptak, egészen valótlan: mindössze 30,000 frankot utalványoztak ki nekik nagy nehezen, holott az új léghajó 94,000 frankba kerülne. — (Kraszewszki ünnepélyes temetése) tegnap ment végbe Krakóban óriási részvét mellett. A bebalzsamozott holttest a kegyesrendiek templomának sírboltjában nyugodott egy érckoporsóban és a közönséget már a három előző napon is bebocsátották a kriptába, mely ünnepélyesen ki volt díszítve és körül volt rakva vagy kétszáz koszorúval. A koszorúkat Gallicia minden részéből küldték be, továbbá Bécs, Prága, Budapest, Pétervár, Moszkva, Posen, Boroszló, Varsó, Odessza stb. városokból Tudvalevőleg Jókai is küldött koszorút. Tegnap reggel 9 órakor a koporsót kiemelték a sírboltból és dr. Majer, a krakói akadémia elnöke, megható beszédben ecsetelte Kraszevszky érdemeit az irodalom és a tudomány különféle ágaiban. Ezután megindult a gyászmenet elől egy csapat tűzoltó; azután jöttek az összes céhek fátyolos zászlókkal, az összes egyesületek, több gácsországi város tanács tagjai, a kereskedelmi karaara tagjai, írók, hírlapírók, küldöttségek, a koporsót városi tanácsosok vitték; ezt követték a család tagjai, a gácsországi tartományi választmány képviselője, a tudományos akadémia tagjai, a krakói városi tanács. A város összes harangjainak zúgása közben haladt a menet a Mária-templom felé, ahol Dunajevski püspök tartotta a gyászmisét. Chotkovski páter hitszónoklata után a menet, mely a nézőkkel együtt közel 50,000 főnyire volt becsülhető, a Skalkatemplom felé vonult. Az utcákban a gázlámpák meg voltak gyújtva és lefátyolozva. Sok házról gyászlobogó lengett és minden bolt be volt zárva. A Skalka-templom sírboltja előtt dr. Slachtovszky krakói polgármester és dr. Roskovszki tartottak beszédeket. A Salve Regina eléneklése után a nagy költő tetemeit örök nyugalomra helyezték a sírboltba és ezzel a gyászszertartás d. u. 2 órakor véget ért. — (Lattenberg Sándor herceg) incognitó Nápolyba érkezett. (Arisztokrata-esküvő Bécsben.) A skót bencések templomában ma d. e. 10 órakor volt esküvője Wrbna és Freudenthal Rudolf grófnak Chorinszky Teréz grófnővel, Chorinszky Viktor gróf leányával. A szertartást Bubics Zsigmond nevű püspök és nagyváradi kanonok végezte. Tanukként szerepeltek Trauttmansdorf Károly herceg és Chorinszky Miklós gróf, Nemeskéri Kiss és Inkey Nándor báró. Vőfélyek voltak az ifjú menyasszony fivérei: Chorinszky Frigyes és Nándor grófok, koszorúlányok: Trauttmansdorff Teréz, Schönborn Eliz s Chorinszky Matild és Fanny grófnők. A nászmenetben a rokonokon kívül résztvettek Eszterházy Pál herceg és neje, Berzeviczy alezredes, Arenberghy és hercegné, Berchtold Zsigmond gróf s a magyar és osztrák arisztokrácia számos más tagja. A fiatal pár esküvő után Olaszországba utazott. — (Hymen) Dr. Kadrovics Géza fővárosi ügyvéd ma d. u. vezette oltárhoz a kapucinus atyák vízivárosi templomában Varga Vilma kisasszonyt, dr. Varga Ferenc tanár leányát. — Balázsy Árpád birtokos ma délben tartotta esküvőjét az egyetemi templomban revizsnyei Reviczky Ella kisasszonynyal. Az esketést K. Hornig c. püspök végezte; örömapák: Balázsy Antal kir. kúriai biró és Reviczky Ambró kir. törv. biró. Tanuk voltak gr. Gyürky Ábrahám főispán és Jekelfalusy Lajos min. tanácsos. — Szegeden Keller Izsó dévai királyi mérnök jegyet váltott Baracs Leontina kisasszonynyal, néhai Baracs fővárosi ügyvéd leányával. — Rimaszombaton Kemenczky Kálmán miskolci polgári iskolai tanár Szabó Erzsike kisasszonynyal, dr. Szabó Mihály orvos leányával. — Pankolán Lilienberg Sándor kereskedő, Aradmegye törvényhatósági bizottságának tagja, Deutsch Katinka kisasszonynyal, Deutsch Simon fővárosi lakos és fehérmegyei földbirtokos leányával. — Balassagyarmaton Hénel Béla ocsovai erdész eljegyezte Márkus Anna kisasszonyt. — Barcza Ábel birtokos a napokban tartata eljegyzését Török Mariska kisasszonynyal, Török Péter mácsai birtokos leányával. — Psenyiczei Nagy Jenő, néhai Nagy Sándor debreceni tanár fia tegnap vezette oltárhoz az erzsébetvárosi plébánia templomban Nagy Lujza kisasszonyt. Esküvő után a fiatal pár Erdélybe utazott. — (Rablógyilkosság.) Prágából sürgönyzik, hogy Kuttenbergben Selikowsky Lipót nagykereskedőt tegnap délelőtt egy ismeretlen, tszegesen öltözött férfi elcsalta egy félszerbe s ott e irányzott kalapácsütésekkel leverte, azután olta. Selikowskynál állítólag nagy pénzösszeg Ájultan hevert a földön, midőn reá akadtak, de 51. (Kraszewszky emlék ünnepélyt) renden este a budapesti lengyel egylet a nemrég elhunyt nagy költő és publicista emlékére, a fővárosi iparoskor nagytermében. A terem közepén felállított díszes emelvény felett, óriási koszorúval körítve volt elhelyezve Kraszewszky arcképe. Koritnyuski K. lengyel és francia nyelven mondott megnyitó beszédet, mely után Szomjas Lajos egyetemi olvasóköri elnök olvasta fel rövid bevezetés után Jókai Mórnak a lengyel egylet elnökéhez intézett következő megemlékező levelét. „Ha családi gyászom vissza nem tartana attól, hogy nyilvános ünnepélyekben részt vegyek, kötelességemnek tartottam volna, hogy a budapesti lengyel honfitársak által a halhatatlan költő, Kraszewszky végtiszteletére rendezett emlékünnepélyen — önök szíves felhívására — közreműködjem. Engedje meg, hogy kötelességemnek néma betűk útján tegyek eleget, melyek hívatlanul és önként keletkező érzéseimet tolmácsolják. — Mint pályatárs, érzem a nagy veszteséget, mely nemcsak a lengyel, de az általános irodalmat érte egy oly kitűnő lángszellem elhunytával, minő Kraszewszky volt, mint hazafi, osztom a bánatot, mely egy egész nemzetet érte, midőn ama láng kialudt, mely népére annyi fényt vetett. A költő a nemzet szívverése; a mig egy nemzetnek nagy szellemű költői vannak, addig tudja a világ, hogy az a nemzet él, s midőn az ily magas lélek elköltözik, saját halhatatlanságát örökül hagyja édes anyjára, a nemzetére. Kívánom Istentől, hogy ez a láng soha ki ne aludjék a lengyel nemzetnél s Kraszewszky diadalútját folytassa az újabb lengyel költői nemzedék. Engedjék meg, hogy mintpályatársa az elhunyt nagy költőnek, tiszteletem és bánatom kifejezéséül én is letegyem annak ravatalára babérkoszorúmat. Diplomaták, politikusok parancsolhatnak ajkaiknak hallgatást, érzelmeiket palástoló óvatos beszédet, de a költőt semmi sem tarthatja vissza attól, hogy el ne mondja azoknak, kiket szeret : a ti örömölök, rám nézve is öröm, a ti bánatotok, nékem is bánatom." Ugyanezen levelet Mienicki A. lengyel nyelven olvasta fel. Az ezt követő zajos éljenzés lecsillapultával dr. Göröndhay F. olvasott fel hosszabb értekezést Kraszewszky 60 évi irodalmi tevékenységéről s végül báró Lesser Szaniszló, a német színház igazgatója mondott nagyhatású gyászbeszédet. Ezzel a szépszámú hallgatóság élénk érdeklődése mellett lefolyt szép ünnepély véget ért. (A haza megbeszulója.) Bazane francia tábornagy ellen, ki a legutóbbi francia-német háború alkalmával feladta Metz várát, melyet 200.000 főből álló francia hadsereg védett, mint már jelentettük, merényletet követtek el tegnap. A merényletről a párisi „Intransigeant" a következő részleteket közli: Folyó hó 18-ikán délután fél 4 órakor egy 30 év körüli francia jelentkezett Bazaine tábornoknál. Fabernek nevezte magát s névjegyén az állott, hogy a larocheile-i lap tudósitója, Bazaine gyanútlanul fogadta őt. Az idegen mintegy negyedóráig időzött a tábornagynál s a távozás előtt tőrt vont elő, melyet Bazaine mellébe akart döfni. Bazaine e döfés elől még kitérhetett, de a második döfés fejét találta, mire a tábornagy vértől borítva összerogyott. Bazaine egyik szolgája „gyilkost“ kiabált, mire a helyszínen termett rendőrök üldözőbe fogták a már az utcán tovafutó merénylőt, ki egyre azt kiabálta: „Megboszultam hazámat." A rendőrség elfogta a merénylőt, ki nem igen tanúsított ellenállást. Bazaine sebe az első pillanatra nem látszott veszélyesnek, de mert a merénylő azt állítja, hogy tőre meg volt mérgezve, az orvosok aggódnak állapota felett, Bazame azt beszéli, hogy Faber többször megkísértette már vele beszélni, de csak tegnap fogadta őt. Faber eleinte udvarias volt, de egyre szenvedélyesebb len , utóbb tőréhez nyúlva, szurkált, majd megugrott. A rendőrségnél egyre azt ismételte, hogy csak a francia konzul jelenlétében akar beszélni s igy kiáltott fel: „Megboszultam az idgeneknek elárult Franciaországot." — Mint távirataink jelentik, a merénylőt Hillabrand Lajosnak hívják, a Larochelle depertamente-ben született s kereskedelmi utazó. Fogságában nyugodtan viseli magát s csak azt hangoztatja, hogy őt isten küldte, hogy Franciaország árulóit megölje. Az éj folyamán a következőket sürgönyzik nekünk Madridból: Bazaine állapota igen rosszra fordult. A betegen agyrázkódás tünetei mutatkoznak. (Halálozások.) Tegnapelőtt, f. hó 16-ikán halt meg 78 éves korában Damitsa Ignác, kir. tanácsos, volt pesti vagyonos nagykereskedő s a hitelbank egykori igazgatója. Az elhunyt apja volt néhai Gozsdu Manó egykori hírneves ügyvédnek, később krassómegyei főispánnak s kúriai bírónak s özvegy Gozsduné másodszori férjhezmenetele folytán ipja Nemeshegyi Józsefnek, a volt szentendrei országos képviselőnek. Sógora volt az egykori horvát bánnak Mazuranicsnak, sógora néhai Dumtsa Demeter vagyonos nagykereskedőnek, ki a negyvenes években Kossuth-fal a „Magyar kereskedelmi társaság" megalkotója volt. Dumtsa Jenő, a szentendrei polgármester nagybátyját vesztette el benne. Az elhunyt hült tetemei f. hó 18-án a kerepesi temetőben a Dumtsa-Gozsdu-féle sírboltban lépettek le örök nyugalomra; számos rokonai, köztük egy közös hadseregbeli tábornok is gyászolja az elhunytat. A pesti izr. hitközségi elemi fiuiskola tantestülete szomorodott szívvel adja hírül, hogy Reich Ignác ezen iskolának 37 éven át volt tanítója és a felekezeti irodalom egyik hit ápolója, hazafias és áldásdús működése után, életének 71-ik évében folyó hó 18-án hosszabb szenvedés után jobb létre szenderült. A boldogult hült tetemei folyó hó 20-ikán délután 4 órakor fognak lakásából (sip utca 22. szám) örök nyugalomra kisértetni. (Árverés a zálogházban.) A budapesti kir. zálogházak igazgatósága közhírré teszi, hogy a belvárosi intézetben mindama tárgyak, amelyeket múlt év ápril havában elzálogosítottak és az árverés napjáig kiváltás vagy átiratás által rendbe nem hozattak , nevezetesen a ruhaneműek 1887. május 5-én és a következő napokon, az ékszerek pedig ugyanama hó 23-án és a következő napokon elárvereztetnek. (A tímármunkások sztrájkja) A Machlup féle bőrgyár munkásai a mai nap folyamán is folytatják a tegnap kezdett munkaszünetet. A munkások mereven ragaszkodnak az egy órai munkaidő leszállításhoz, míg a gyár igazgatósága nem hajlandó fél óránál többet engedélyezni. A gyárban ma egész nap néma csend uralkodott, de annál zajosabb jelenetek folytak a soroksári uton lévő Hofbauer-féle korcsmában, ahol a munkások tanyát ütöttek. Az egész napot tanácskozással és ivással töltötték el s a végeredmény az, hogy a sztrájkot tovább is folytatják. A sztrájk második napjáról a következőket írja tudósítónk: A Machlup-féle bőrgyár munkásai a tegnapi elhatározás szerint ma délelőtt 9 órakor a soroksári úti Hofbauer-féle korcsmában jöttek össze, hogy a további teendők fölött tanácskozzanak. Nemsokára megjelent közöttük egy polgári biztos és fölhívta őket, hogy küldöttséget küldjenek a gyár igazgatóságához, ahol Ambrus Kamill rendőrkapitány is várja megjelenésüket. Hat tagú küldöttség ment erre a gyárba, ahol a rendőrkapitány fölszólította a sztrájkotókat, hogy a munkát folytassák s tartsák meg a nyolc napi felmondási időt. A munkások küldöttsége előadta, hogy a munkát csak a kért idő leszállítás engedélyezése esetén hajlandók folytatni. Ehez képest a délelőtti alkudozások eredménytelenek maradtak. A küldöttek visszatértek a tanyára s beszámolván eljárásukról, az összegyűlt munkások egyhangúlag e határozták, hogy a munkát nem folytatják, amíg a leszállítás nem engedélyeztetik. E határozatot délután,3 órakor közölte a IX. ker. kapitányságnál egy öttagú (Pozsár Lajos, Csáky János, Klein Pali, Podgorsek Jakab és Tari József munkásokból álló) küldöttség. Azonkívül a délután folyamán négy tagú előmunkás küldöttség egy magyar utcai ügyvédnél járt, a továbbiakra nézve tanácsot kérendő. Visszatérve rá akarták bírni az összegyűlteket, hogy a munkát szombatig folytassák, de ezek mit sem akartak hallani erről. Erősen hangoztatták némelyek, hogy a rendőrség karhatalommal fogja a sztrájkolókat a gyárba kényszeríteni, de a fenyegetés dacára is megmaradtak a munkások szilárdul elhatározásuk mellett. Szóba került, hogy a reggel folyamán legalább a rendőrség által följegyzett 30 munkás menjen munkába, de ez ellen is általában tiltakoztak. Az esti órákban még mindig folyt a tanácskozás, de a viszony igazgatóság és munkások között ugyanaz maradt, mint volt reggel. A munkások tehát holnap sem fognak dolgozni. A gyárnak összesen mintegy 240—250 munkása van; ezek közt 170—180 képzett timársegéd, 40—50 napszámos, nyolc előmunkás és négy oly munkás, aki darabszámra dolgozik. Legbajosabb a darabszámra dolgozók helyzete, akik csupán társaik kedvéért s a fenyegetések által megrémítve, maradnak távol a munkától. A mai nap egyébként a legnagyobb rendben folyt le s a rendőrség közbelépése nem vált szükségessé. „A béke, meg a rend a mi célunk", mondogatták a józanabb munkások, „s csak a mi jogos, azt kívánjuk." A gyárat a sztrájk esetleges elhúzódása nagy veszteségekkel sújtja, mert csak nemrégiben is az államtól nagymérvű megrendelést kapott s most is 140000 bakancsot és 60.000 csizmát, tömérdek nyerget és fegyverszijat készít a hadsereg számára. Épen azért a mai nap folyamán már többfelé sürgönyöztek munkások után, amit a sztrájkolók megtudván, szintén többfelé sürgönyöztek, hogy társaikat az ideutazásról lebeszéljék. Többen a munkások közül a mai nap folyamán már el is akarták hagyni a fővárost, de munkakönyveiket a gyár igazgatósága visszatartja. A sztrájkolók között nagy az elkeseredés a Wolfnerféle újpesti gyár munkásai ellen, akik a mozgalomban nem akarnak részt venni, hanem várakozó állást foglalnak el, holott a viszony köztük s a gyár tulajdonosa között ugyanaz s ők is tizenegy órát dolgoznak naponkint. A sztrájkolók fővezetője 7