Pesti Hírlap, 1887. június (9. évfolyam, 149-178. szám)
1887-06-01 / 149. szám
Budapest, 1887. IX. évf. 149. (3027.) szábv.________________________Szerda, junius 1. .......Előfizetési árak: . * SsaffcMHtest iroda: _ , ufrt-kr likk M IS Budapesten,nádor-utca 7.szn Leaelst, Félévre j 7 . — _ ^a lap^ szellemi részét Kiadóhivatal: ____ a kiadóhivatalban vétetnek fel. ffJLESiyS POLITIKAI NAPILAP A a Szétküldésére vonatkozó felszól. JL VJUl X MiXlA iiru lUXli. ban, 31 bis, rue du Faubourg tamulások intézendő. Montmartre. feleszky. A magyar ügyvédi karra nézve rég várt, de rég meg is érdemlett megtisztelés, hogy kebeléből választották ki Fabiny Teofil igazságügyminiszter mellé az államtitkárt. Teleszky István, a fővárosi ügyvédi kamara tagja s eddig országgyűlési képviselő, holnap vonul be ily minőségben a Deák utcai csöndes palotába. Ugyanabba, ahol egy egész évtizeden keresztül legendaszerű álom uralkodott s ahol az emberek Fabiny Teofil belépése alkalmával épen ott ébredtek föl, ahol 1874-ben elaludtak. Széles látkör; az ügyvédi pályán szerzett erős függetlenségi érzület; jogrendszerünk minden alkatrészének aprólékosságig menő ismerése; erélyesen szabadelvű és progresszív szellem s tudományos alapokon nyugvó gyakorlatiasság: ez vonul be az új államtitkárral ama palotába. Ő ismét egyike azon kevés kormányférfiaknak, akik nem „születtek“, de „lettek.“ S ha van valami, ami mindezeket még megtoldja, az kétségtelenül annak tudata, hogy a miniszteri székes is oly férfiú ül ez idő szerint, aki mint biró maga is a gyakorlati élet embere volt s akinek jogászi elveiről és meggyőződéseiről kézléstől fogva tudva van, hogy azok a műveit magat szabadabb szellemében gyökereznek. Innét túl, legalább az igazságügyi kormányzat élén, mi lesz többé semmi akadálya ama nagy törvénykezési reformoknak, amelyek egy évtized óta bró, ügyvéd, ügyész, közjegyző és jogtanár mindennapi imádságát képezik s amelyek, — így szól az ígéret, — nemcsak purifikálni fogják majdan az elhomályosodott elméket, de jobbá teszik az igazságot és védbástyákkal fogják körülvenni az egyén jogait minden túlkapás, erőszakoskodás és jogtalan befolyással szemközt. Isten a megmondhatója, hogy erre a magyar állam polgárainak nagyon nagy szükségük van! Tény, hogy a magyar jogélet összes tényezőinek egyesítése csak most, Teleszky István által lett befejezve. A jogszolgáltatás tényezői egy évtized óta kínos szétszakadozottságban éltek Magyarországon. Bíró, ügyvéd és közvádló az örökös belső harc állapotában állott szemközt egymással. Közszellem nem fejlődött a judikaturában, sőt a korábbi jogászi hagyományok is kialvóban voltak. A birák egy része, — utánozva a vármegyét s a befolyásos urakat, — a maga akaratát tette a meggyőződés helyére. Az ügyvédi kar létjogáért harcolt s nem egyszer keserű ellentétbe került a jogszolgáltatás többi tényezőivel. Csak egyben volt közös mindenki: a fönálló állapotok iránt érzett heves elégedetlenségben s abban a meggyőződésben, hogy Magyarországon minden tekintélyek között a szabadság legerősebb védművének , az igazságnak tekintélye van leginkább lejáratva. Miután pedigminden igazság az állampolgárok bőrére megy ki, könnyű belátni, hogy akár az ellentétek, akár a jog lejáratásának hátrányait és veszedelmeit, épen maga az igazságot kereső és az igazságot meg nem találó állampolgár viselte el. Fabiny Teofil belépése óta kezdett csak visszatérni a bizalom a szellemekbe. Igazságszolgáltatásunk egyes tényezői azóta egymás iránt nemcsak nagyobb tisztelettel viselkednek, de itt-ott vállvetve iparkodnak a jobb kormányzati törekvések útját egyengetni. A bírói kar, mióta elháríttatott fejéről a közigazgatási befolyás ismeretes veszedelme, nagyobb bizalommal néz a jövő elé. Az ügyvédi kar önbecsérzete sőt szelleme is sokat javult, már csak annak kimondása által is, hogy a kormányzat e jobb sorsra érdemes kart a jogszolgáltatás terén, régi jogaiba és tisztességébe akarja visszahelyezni. Ami pedig az ügyészi kart illeti, ennek oly vezetője volt e nehéz időben, akinek szelleme meg tudta őrizni e kar érintetlenségét az ezerféle megpróbáltatások közepette is. Az összhang azonban csak most fog teljesen helyreállani, midőn a bírói karból vett miniszter mellé egy oly államtitkár helyeztetik, aki az ügyvédi kar erényeit és becses tapasztalatait lírja, e kar fogyatkozásai nélkül. Azonban szó sincs arról, hogy e fordulat a reformok könnyű keresztülvitelét is jelentse. Nem titok senki előtt, hogy ama nehéz tíz év alatt az emberekben is, a rendszerben is, annyi és oly öröklő hibák követtettek el, hogy azok kijavítása okvetlen nehéz és hosszú küzdelmekbe fog kerülni. Emellett parlamentünk mindenkor megmagyarázhatlan ellenszenvet és sajnos értelmetlenséget tanúsított az igazságügyek körül. Maga a magyar értelmiség is kevéssé érti csak, mily kincs, a szabadságnak és erőnek mily bő forrása fekszik ebben a szóban: jog. S ennél csak a mostani társadalmi felfogás a rosszabb. Az érdekek uralmának túlfejlődése. A nagy hajlandóság mindennek üldözésére, ami az egyén souverainitásának, vagy a szabad meggyőződésnek színét viseli magán. Erőszakosság a közigazgatásban s ellenszenv a független birói vizsgálat és kutatás ellen, mely elvégre is ellensége minden görbe lelkiismeretnek és uralkodó erőszakosságnak. Azonban mindezt el bírja fűlni az egészségesebb jogászi áramlat, ha létrejön. És meg fog birkózni velük egy reform, melyet lelkesedéssel támogat a jogélet minden gyakorlati tényezője. S éppen abban fekszik Teleszky kinevezésének igazi értelme, hogy mindezekre reménye nyílt most nemcsak azoknak, akik osztják, de azoknak is, akik veszik az igazságot. Hogy sok tenni való lesz, az bizonyos. 555 A „PESTI HÍRLAP” TÁRCÁJA. A mi kedves Berci bátyánk. —• A ,,Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Éppen e napokban jutott eszembe, olvasván a választási híreket, hol száz meg száz új és ritka név vetődik fel, elfelejtett politikusok nevei és még ismeretleneké, hogy „nini, hát Németh Albertet nem jelölik ki sehol. Ejnye, de, könnyen feled ez a világ!“ Hiszen még a múlt választásoknál ő volt a legkapósabb jelölt — s ma már senki sem gondolna rá? Pedig bizony már akkor ki volt időivé. Azóta el is vitte a halál angyala és r is tott abba az alig egy ölnyi nagyságú üles , amelyről igazán el lehet mondani, ho más egy kerület és ,hogy mindenkinek bizonyos. Nem diadalmas bulletin, hanem retülap tudatja Németh Albert örökös halálát a t. Házból, a melynek ő volt egy jobb iza és legszeretetreméltóbb alakj Nem közönséges tehetség pezsg de ő azt nem szerette soha komolyan iiteni. Ritka fürge elméje, sziporkázósége és harapós tenné?:-*" -'^kelő tr tositott nem csak az m, ha •jában a parlament' s szer szerre. Egész lelki habitusa olyan volt, mintha Beöthy Aldzsitól, Pulszky Ferenctől és Eötvös Károlytól kéregette volna össze. Nagy műveltséggel is bírt (de persze amolyan latinos műveltséggel ,amely ma már kezd a divatból kimenni) de különösen bámulatos memóriáját szerette csillogtatni, mert az talán még a Szontágh Pálénál is nagyobb volt. Millió adomát tudott s valamennyi adomája mindég rendelkezésére állott. Választások idején valóságos zarándokolás volt Berci bátyánk lakására. Jöttek a jelöltek az egész országból s mikor már eligazították a dolgukat a végrehajtó bizottságnál, a földhitelintézetnél, a zászlógyárban, még Berci bátyánkhoz is bekukkantottak, lévén neki az egész országom“. No mi baj uramöcsém ? lérni jöttem urambátyámhoz. Mit ? Egy pár adomát, a programmbeszé-Je van no. Hát miről akarsz beszélni ? A pénzügyekről, meg a hadügyekről, z igazgatás reformjáról, jól van no. Mindjárt mondok. Hanem igen párti vagy ? a jelölt azt vallotta, hogy ellenzéki, hát adomákat adott neki, ha azonban kor- : volt a jelölt, azért nem eresztette el a 3], mondott annak is egy pár „Sehlatgert“ — Irányiék ellen. Hadd legyen egy kis elevenség a választási tusákban. Tele volt ötlettel, fortélylyal, stratégiákkal, frappáns cselszövényekkel, úgy hogy neki gyerekség volt valamely kerületet meghódítani ármánynyal, furfanggal, ügyesebbnél ügyesebb hadi mozdulatokkal. Ez volt az eleme. Nem is vágyott soha a nagyképű vezérkedésre, pedig talán azt is elérhette volna a pártjában. (Hiszen úgyis mindegy, egykét vezérrel többet megbír a szélsőbaloldal.) De neki több örömet okozott az államférfim nevezetnél, ha azt mondták róla: „Szeretetreméltó gonosz csont ez a Berci.“ Erre a titulusra igyekezett mindenütt; mint honvéd 1849-ben ő volt a legpajkosabb, legvigabb fiú, de egyszersmind egyike a legvitézebbeknek. Róla irta meg Jókai a „Fránya hadnagyot'*. De a fránya hadnagy ott is egész az őrnagyságig vitte. A forradalom után ő volt a legkedélyesebb konspirátor, az alkotmányos nera után pedig a legkedélyesebb elégedetlen. Egész természete a kormánypárthoz utalta, de azért az ellenzékhez tartozott, mert a hatalom nyújtja a bővebb anyagot a kötekedésre és a satyrára. Jóízű éles, mindig talpra esett és sohasem ízléstelen felszólalásaival a parlamentben nagy népszerűségre tett szert, nem csak bent a Házban, hanem az egész országban. Annyi kerülete volt ő neki mindig, hogy még a jó barátjainak is osztogathatott. Képen •!!/ mi! Máma ir oldalt tartalmaz.