Pesti Hírlap, 1887. június (9. évfolyam, 149-178. szám)

1887-06-01 / 149. szám

Budapest, 1887. IX. évf. 149. (3027.) száb­v.________________________Szerda, junius 1. .......Előfizetési árak: . * SsaffcMHtest iroda: _ , ufrt-kr lik­k M IS Budapesten,nádor-utca 7.szn Leaelst, Félévre j 7 . — _ ^a lap^ szellemi részét Kiadóhivatal: ____ a kiadóhivatalban vétetnek fel. ffJLESiyS POLITIKAI NAPILAP A a Szétküldésére vonatkozó felszól. JL VJUl X MiXlA iiru lUXli. ban, 31 bis, rue du Faubourg tamulások intézendő. Montmartre. feleszky. A magyar ügyvédi karra nézve rég várt, de rég meg is érdemlett megtisztelés, hogy ke­beléből választották ki Fabiny Teofil igazság­ügyminiszter mellé az államtitkárt. Teleszky István, a fővárosi ügyvédi ka­mara tagja s eddig országgyűlési képviselő, hol­nap vonul be ily minőségben a Deák­ utcai csön­des palotába. Ugyanabba, ahol egy egész évti­zeden keresztül legendaszerű álom uralkodott s ahol az emberek Fabiny Teofil belépése alkal­mával épen ott ébredtek föl, ahol 1874-ben el­aludtak. Széles látkör; az ügyvédi pályán szerzett erős függetlenségi érzület; jogrendszerünk min­den alkatrészének aprólékosságig menő isme­rése; erélyesen szabadelvű és progresszív szel­lem s tudományos alapokon nyugvó gyakorla­tiasság: ez vonul be az új államtitkárral ama palotába. Ő ismét egyike azon kevés kormány­férfiaknak, akik nem „születtek“, de „lettek.“ S ha van valami, ami mindezeket még megtoldja, az kétségtelenül annak tudata, hogy a miniszteri székes is oly férfiú ül ez idő sze­rint, aki mint biró maga is a gyakorlati élet embere volt s akinek jogászi elveiről és meg­győződéseiről kézléstől fogva tudva van, hogy azok a műveit magat szabadabb szellemében gyökereznek. Innét túl, legalább az igazságügyi kor­mányzat élén, mi lesz többé semmi akadálya ama nagy törvénykezési reformoknak, amelyek egy évtized óta b­ró, ügyvéd, ügyész, közjegyző és jogtanár mindennapi imádságát képezik s amelyek, — így szól az ígéret, — nemcsak pu­­rifikálni fogják majdan az elhomályosodott el­méket, de jobbá teszik az igazságot és védbás­­tyákkal fogják körülvenni az egyén jogait minden túlkapás, erőszakoskodás és jogtalan befolyással szemközt. Isten a megmondhatója, hogy erre a magyar állam polgárainak nagyon nagy szükségük van! Tény, hogy a magyar jogélet összes té­nyezőinek egyesítése csak most, Teleszky István által lett befejezve. A jogszolgáltatás tényezői egy évtized óta kínos szétszakadozottságban él­tek Magyarországon. Bíró, ügyvéd és közvádló az örökös belső harc állapotában állott szem­közt egymással. Közszellem nem fejlődött a ju­­dikaturában, sőt a korábbi jogászi hagyományok is kialvóban voltak. A birák egy része, — utá­nozva a vármegyét s a befolyásos urakat, — a maga akaratát tette a meggyőződés helyére. Az ügyvédi kar létjogáért harcolt s nem egyszer keserű ellentétbe került a jogszolgáltatás többi tényezőivel. Csak egyben volt közös mindenki: a fönálló állapotok iránt érzett heves elégedetlen­ségben s abban a meggyőződésben, hogy Ma­gyarországon minden tekintélyek között a sza­badság legerősebb védművének , az igazság­nak tekintélye van leginkább lejáratva. Miután pedig­­minden igazság az állampolgárok bőrére megy ki, könnyű belátni, hogy akár az ellenté­tek, akár a jog lejáratásának hátrányait és ve­szedelmeit, épen maga az igazságot kereső és az igazságot meg nem találó állampolgár vi­selte el. Fabiny Teofil belépése óta kezdett csak visszatérni a bizalom a szellemekbe. Igazságszolgáltatásunk egyes tényezői azóta egymás iránt nemcsak nagyobb tisztelettel visel­kednek, de itt-ott vállvetve iparkodnak a jobb kormányzati törekvések útját egyengetni. A bírói kar, mióta elháríttatott fejéről a közigazgatási befolyás ismeretes veszedelme, nagyobb bizalommal néz a jövő elé. Az ügyvédi kar önbecsérzete sőt szelleme is sokat javult, már csak annak kimondása által is, hogy a kormányzat e jobb sorsra érdemes kart a jogszolgáltatás terén, régi jogaiba és tisztességébe akarja visszahe­lyezni. Ami pedig az ügyészi kart illeti, ennek oly vezetője volt e nehéz időben, akinek szelleme meg tudta őrizni e kar érintetlenségét az ezer­féle megpróbáltatások közepette is. Az összhang azonban csak most fog tel­jesen helyreállani, midőn a bírói karból vett miniszter mellé egy oly államtitkár helyeztetik, aki az ügyvédi kar erényeit és becses tapaszta­latait lírja, e kar fogyatkozásai nélkül. Azonban szó sincs arról, hogy e fordulat a reformok könnyű keresztülvitelét is jelentse. Nem titok senki előtt, hogy ama nehéz tíz év alatt az emberekben is, a rendszerben is, annyi és oly öröklő hibák követtettek el, hogy azok kijavítása okvetlen nehéz és hosszú küzdelmekbe fog kerülni. Emellett parlamentünk mindenkor megmagyarázhatlan ellenszenvet és sajnos ér­telmetlenséget tanúsított az igazságügyek kö­rül. Maga a magyar értelmiség is kevéssé érti csak, mily kincs, a szabadságnak és erőnek mily bő forrása fekszik ebben a szóban: jog. S ennél csak a mostani társadalmi felfo­gás a rosszabb. Az érdekek uralmának túlfejlő­­dése. A nagy hajlandóság mindennek üldözésére, ami az egyén souverainitásának, vagy a sza­bad meggyőződésnek színét viseli magán. Erősza­kosság a közigazgatásban s ellenszenv a függet­len birói vizsgálat és kutatás ellen, mely el­végre is ellensége minden görbe lelkiismeretnek és uralkodó erőszakosságnak. Azonban mindezt el bírja fűlni az egész­ségesebb jogászi áramlat, ha létrejön. És meg fog birkózni velük egy reform, melyet lelkese­déssel támogat a jogélet minden gyakorlati té­nyezője. S éppen abban fekszik Teleszky kine­vezésének igazi értelme, hogy mindezekre re­ménye nyílt most nemcsak azoknak, a­kik oszt­ják, de azoknak is, a­kik veszik az igazságot. Hogy sok tenni való lesz, az bizonyos. 555 A „PESTI HÍRLAP” TÁRCÁJA. A mi kedves Berci bátyánk. —• A ,,P­e­s­t­i Hírlap“ eredeti tárcája. — Éppen e napokban jutott eszembe, olvas­ván a választási híreket, hol száz meg száz új és ritka név vetődik fel, elfelejtett politikusok nevei és még ismeretleneké, hogy „nini, hát Németh Albertet nem jelölik ki sehol. Ejnye, de, könnyen feled ez a világ!“ Hiszen még a múlt választásoknál ő volt a legkapósabb jelölt — s ma már senki sem gondolna rá? Pedig bizony már akkor ki volt­­ időivé. Azóta el is vitte a halál angyala és r is tott abba az alig egy ölnyi nagyságú üles­­ , amelyről igazán el lehet mondani, ho­ más egy kerület és ,hogy mindenkinek bizonyos. Nem diadalmas bulletin, hanem retülap tudatja Németh Albert örökös h­a­lá­­lát a t. Házból, a melynek ő volt egy jobb iza és legszeretetreméltóbb alakj Nem közönséges tehetség pezsg de ő azt nem szerette soha komolyan iiteni. Ritka fürge elméje, sziporkázó­sége és harapós tenné?:-*" -'^kelő tr tositott nem csak az m, ha •­jában a parlament' s szer szerre. Egész lelki habitusa olyan volt, mintha Beöthy Aldzsitól, Pulszky Ferenctől és Eötvös Károlytól kéregette volna össze. Nagy műveltséggel is bírt (de persze amo­lyan latin­os műveltséggel ,a­mely ma már kezd a divatból kimenni) de különösen bámulatos memóriáját szerette csillogtatni, mert az talán még a Szontágh Pálénál is nagyobb volt. Millió adomát tudott s valamennyi adomája mindég rendelkezésére állott. Választások idején valóságos zarándokolás volt Berci bátyánk lakására. Jöttek a jelöltek az egész országból s mikor már eligazították a dolgukat a végrehajtó bizottságnál, a földhitel­­intézetnél, a zászlógyárban, még Berci bátyánk­hoz is bekukkantottak, lévén neki az egész ország­om“. No mi baj uramöcsém ? lérni jöttem urambátyámhoz. Mit ? Egy pár adomát, a programmbeszé-Je van no. Hát miről akarsz beszélni ? A pénzügyekről, meg a hadügyekről, z igazgatás reformjáról, jól van no. Mindjárt mondok. Hanem i­gen párti vagy ? a jelölt azt vallotta, hogy ellenzéki, hát adomákat adott neki, ha azonban kor- : volt a jelölt, azért nem eresztette el a 3], mondott annak is egy pár „Sehla­t­­gert“ — Irányiék ellen. Hadd legyen egy kis elevenség a választási tusákban. Tele volt öt­lettel, fortélylyal, stratégiákkal, frappáns cselszö­­vényekkel, úgy hogy neki gyerekség volt vala­mely kerületet meghódítani ármánynyal, furfang­­gal, ügyesebbnél ügyesebb hadi mozdulatokkal. Ez volt az eleme. Nem is vágyott soha a nagy­­képű vezérkedésre, pedig talán azt is elérhette volna a pártjában. (Hiszen úgyis mindegy, egy­két vezérrel többet megbír a szélsőbaloldal.) De neki több örömet okozott az államférfim neve­zetnél, ha azt mondták róla: „Szeretetreméltó gonosz csont ez a Berci.“ Erre a titulusra igyekezett mindenütt; mint honvéd 1849-ben ő volt a legpajkosabb, legvi­­gabb fiú, de egyszersmind egyike a legvitézeb­beknek. Róla irta meg Jókai a „Fránya hadna­gyot'*. De a fránya hadnagy ott is egész az őr­­nagyságig vitte. A forradalom után ő volt a leg­kedélyesebb konspirátor, az alkotmányos nera után pedig a legkedélyesebb elégedetlen. Egész természete a kormánypárthoz utalta, de azért az ellenzékhez tartozott, mert a hatalom nyújtja a bővebb anyagot a kötekedésre és a satyrára. Jóízű él­es, mindig talpra esett és soha­sem ízléstelen felszólalásaival a parlamentben nagy népszerűségre tett szert, nem csak bent a Házban, hanem az egész országban. Annyi kerülete volt ő neki mindig, hogy még a jó barátjainak is osztogathatott. K­épen •!!/ mi! Máma ir oldalt tartalmaz.

Next