Pesti Hírlap, 1887. június (9. évfolyam, 149-178. szám)

1887-06-20 / 168. szám

1887. június 20. PESTI HÍRLAP ról Bolváry Zahn István, ifj. Szabó Imre, Benedikty Béla. Az örömszüléken: Bolváry Gellértnén s Szabó Miklós és nején kívül ott voltak Perczel Miklós volt főispán, Perczel Béla kúriai elnök, Horváth és Szabó kúriai bírák, továbbá több előkelő miniszter és fővá­rosi tisztviselő. Az esketést Bolváry Zsigmond Jézus­rendi tag végezte. Esküvő után a fiatal pár Zlatnóra, a vőlegény birtokára utazott. — (Díszes esküvő) folyt le a napokban Há­­romszék megyének Lécfalva és Peselnek községeiben. A megye két derék és köztiszteletben álló ifjú, két édes testvér, egy időben esküdött örök hűséget a megye két szépének, a kik színtén édes testvérek. Az esküvő Lécfalván az örömapa, lécfalvi Bodor Zsigmond előkelő birtokos házánál történt, kinek két szép és szellemes leányát két hozzájuk méltó derék ifjú választó élettársul. Gyergyóujfalusi S­ól­­­y­o­m Ferenc, lécfalvi Bodor Irénnel, gyergyó­ujfalusi Sólyom Tamás lécfalvi Bodor Irmával kötötték meg a házasság szent frigyét nagy és dí­szes nászkoszoru jelenlétében, hol az 50—60 ven­dég között jelen volt többek közt Potsa József Háromszék megye főispánja. Koszorús leányok vol­tak : Horváth Mariska (Telekről), Bartha Juliska (Szent-Katolnáról), Bodor Ilka (Alcsernátonból), Zol­­táni Margit (Lécfalváról), Lázár Ilona (Dálnokból). Vőfélyek: Sándor Kálmán, Sólyom Miklós, dr. Sin­­kovics Aurél, Orbay Mátyás és Bodor Géza. Nász­nagyok: Itünle József kir. tanácsos és neje, dr. Bodor Tivadar ügyvéd és neje. Az esketést emelkedett szel­lemű beszéd kíséretében, Z­o­lt­á­n­­ Elek lécfalvi ev. ref. pap végezte, ugyanaz, ki a menyasszonyokat keresztelte. A vendégkoszoru az uj párokat Pesel­­nekre kisérte, hol a vőlegények édes anyja , özvegy Sólyom Ádámné szül. Kövér Mari vendégszerető házánál folyt a háromszéki hires, végnélküli va­csora, a táncos mulatság és vigasság kivilágos ki­­virradtig.­­ (Hymen.) Dr. Fischer Gyula, a győri izr. hitközség főrabbija és magyar hitszónoka, jegyet váltott Ranschburg Vilma kisasszonynyal, dr. Ranschburg Salamon rabbi leányával. — (Erlanger báró felpofozva.) Párisból sürgönyzik, hogy Noirtin ezredes Erlanger bárót —■ amiért ez nem fogadta el a kihívását — a görög király jelenlétében arcul ütötte, azután letépte kabát­járól a becsületrend jelvényét.­­ (Elfogott német képviselő.) Berlinből szzrgönyzik, hogy Kraeker szociáldemokratát, Bo­roszló város képviselőjét tegnap délután, közvetlenül az ülésszak berekesztése után, a birodalmi gyűlés épülete elött, elfogták. Ez az elfogatás összefüggés­ben áll azzal a felségárulási ügygyel, a mely miatt f. hó 16-án Narkuse boroszlói tanulót is elfogták. — (Szavazat az — istenre) Kolozsvárott kesernyés arcú kis szőke kajlabajuszu magyar állott be tegnapelőtt a II-ik kerületi választóterembe. Be­mondta a nevét. „Kire szavaz ?“ kérdezte az elnök. A magyar csizmája hegyes orrára nézett s igy fe­lejt: „Az ur istenre.“ „Nincs jelölve“, válaszolta az elnök. „Nincs ? Akkor ne beszéljünk.“ S oda hagyta elkedvetlenedve a termet. — („Saját fiát szúrta agyon“) című, néhány nap előtt közölt újdonságunkban Szirten Csáktornyai orvos azzal vádoltatott, hogy a megszúrt Kristóf Gá­bor sebét vagy felületesen vizsgálta meg, vagy leg­alább is tévedt, s hogy ez volt oka Kristóf halálá­nak. A nevezett orvos most annak a kijelentésére kér, hogy a sebet ő­­ súlyosnak találta, de a be­teg környezete nem ragaszkodott az ő utasításaihoz, hanem jégborogatások helyett „nagyobb mértékben a bor adagolásával“ akart rajta segíteni. Ezért halt meg másnap a szerencsétlen ember.­­— (Szerelmi tragédiák.) Bécsben most két szerelmi tragédia képezi a közbeszéd tárgyát, me­lyek Bécs elővárosaiban történtek. Kagrauban tör­tént az egyik. Tegnap reggel Altmaier Ferenc kag­­raui erdész egyik szolgája azt jelentette a stadlaui csendőrségi állomáson, hogy Müller János erdész­gyakornok szobájában hat óra után két lövést hal­lott. Egy csendőr-őrvezető küldetett a helyszínére, ki a gyakornok szobájának ajtaját zárva találván, azt feltörette. A szobában két holttest feküdt , az ágyon egy leány holtteste, a földön pedig a gyakornoké. Ez utóbbi mellett feküdt egy kétcsövű fegyver, melyből mind a két töltény ki volt lőve. Levelet, vagy egyéb, az esetet megmagyarázó iratot nem találtak. Müller f. hó 14-ikén reggel fél hatkor hazulról eltávozott s fél óra múlva egy kagraui asszony egy leány társa­ságában látta őt a Gerasdorf­ felé vivő utón; azóta nem látták. Ugyanaznap délután egy Pitsch­ Jakab nevű himbergi (Bécs mellett) lakos jelentette a kag­raui elöljáróságnál, hogy leánya május 30-dikán eltűnt s valószínűleg Müllerrel van, kivel sze­relmi viszonya volt. A kagraui elöljáróság hiába ke­restette a szerelmes párt. Müller valószínüleg tegnap éjjel tért vissza szobájába, még pedig a leánynyal együtt; ezúttal azonban senki sem látta őket. A fiatal pár nagyon ki lehetett merülve, mert Müller a helyzettel ismerős lévén, a pincéből egy fazék tejet hozott föl s a tejet el is fogyasztották, üresen hagyva az asztalon a fazekat. Müller kedvesét úgy tátszik, már napok óta rejtegette szobájában a fönnállóban. A szolgának ugyanis föltűnt, hogy mikor egy este a fönnállót el kellett helyéből mozdítania, szokatlan ne­héznek találta. Másnap a szolga a fönnállót már sokkal könnyebbnek találta. Müller 26 éves volt, kedvese 23. A hunbergi erdész­lakban ismerkedtek meg s valószinüleg azért váltak meg az élettől, mert nem volt reményük az egyesülésre. A szerencsét­len erdészgyakornok atyja tekintélyes férfi és kerületi erdész Morvaországban.­­ A Stadlau melletti 5-dik számú vasuti őrház csütörtökön este szenzációs je­lenet színhelye volt. Esti fél hétkor az a hír terjedt el a csendes helységben, hogy az említett őrház la­kója, a 21 éves, nős, Pospischil Eduard revolveré­vel rálőtt Korab Fanny 16 éves stadlaui cseléd­lányra, a­mint ez épen vizet akart menteni az őrház melletti kutból. A revolver egyik golyója a leány nyakát, a másik pedig koponyáját sértette meg. A leány összeesett, de aztán ismét fölugrott s az u. n. barackokban lakó rokonaihoz futott. A lövésekre előjött az őrházból Pospischilné s e szavakat kiál­totta férjére : „Mit csinálsz te itt ?“ Feleletül Pospi­schil két lövést irányzott saját fejének s vértől bo­ntva esett össze. Az esetről értesített csendőrség rögtön orvost hivott, ki a leány és az őr sebeit be­kötözte. A leány sebei nem súlyosak, az őr azonban másnap a törvényszéki kórházban sebei következté­ben meghalt. Pospischil a leánynyal néhány hóna­pon át szerelmi viszonyt folytatott, mit azonban a leány nemrég félbeszakított. Pospischil látva, hogy hasztalan igyekszik a leány vonzalmát újra meg­nyerni, elkeseredésében határozta el magát az elő­adott véres drámára. — (Hivatásának áldozata) lett nemrég Bécs­ben egy magyarországi születésű fiatal kórházi orvos. A részvétet keltő esetről a következőket írják : Ez előtt mintegy 3 hónappal a közkór­házban Dräsche tanár osztályán egy beteget ápoltak, kin, mikor már azt hitték, hogy egészséges, az őrültség tört ki, úgy hogy kényszerzubbonyba kellett őt bujtatni. A beteg ágya mellett két másodorvos dr. W és az egri szü­letésű, 32 éves dr. Mátrai Miksa álltak, tanakodva, várjon a beteget rögtön az őrültek osztályára szállt­­tassák-e, vagy várjanak, míg ez osztálynak főnöke intézkedik. Dr. Mátrai lehajolt a beteghez, hogy szív­verését és ütemét vizsgálja. E pillanatban az őrült jobb keze öklével, melyet a zubbonyból valamikép kiszabadított, oly ütést mért az orvos arcába, hogy kábultan hanyatlott a szomszédos ágyra. Szemüvege darabokra tört és arcát össze-vissza karcolta. E hatalmas ökölütésnek szomorú következménye lett. Mátrai két napig heves fejfájásokat szenvedett, a harmadik napon azonban már újra folytatta mű­ködését. Az eset egészen feledésbe ment. Az ápoló­nőknek azonban nemsokára föltűnt, hogy Mátrai, ki különben sem volt bőbeszédű, most napról-napra mogorvább és szótalnabb lett s legfölebb önmagá­val társalog. „Dr. Mátrai megőrült!“ mondogatták s a szolgaszemélyzet e tapasztalatát csakhamar el kellett fogadniok az orvoskollegáknak is. Ámaz ütés következtében Mátrai oly agyrázkódást szenvedett, hogy beleőrült. Ezelőtt két héttel dühöngni kezdett s ennek következtében egy különzárkába kellett őt el­helyezni, hol most egész nap sem tesz egyebet, mint maga elé bámul. A látogatók nagy izgatottságba hozták s csak akkor nyugodt, mikor már nem lát embert maga körül. — (Felrobbant lőpormalom.) Leccoból je­lentik, hogy Piloni Bernát castellói lőpormalma le­vegőbe repült s öt ember meghalt és kettő halálo­san megsebesült. — (Rövid hírek) Az egyetemi templom­­­ban az egyetemi nagy szünidő alatt, junius 15-tő szeptember 8-ig, csak vasár- és ünnepnapokon reg­gel 6 órakor és délelőtt 11 órakor lesznek szent­misék. Hétköznapokon misét nem tartanak. — Is­kolai vizsgák. A belvárosi elemi iskolákban, a gróf Károlyi és Lipót utcákon, a hittani és tornavizs­gák tegnap véget értek. A közvizsgálatok holnap, junius 20-án kezdődnek s junius 24-én befejeződnek. A vizsgálatok kezdete mindig reggeli 8 órára van kitüzve. — Áttérés: Agocsay Ödön szegedi, Ber­­náth Mariska k. a. halasi róm. kath. jegyesek, miután a f. é. április 11-én bejelentett házassági egybekelésükhöz szükségelt diszpenzációt ismételt sürgetés dacára nem kapták meg, sőt kérelmük el­intézéséről sem értesittettek, e hó 15-én áttértek a reform hítre. — Magyar fürdőkből. A m­e­h­á­­diai Herkulesfürdő vendégeinek száma f. hó 13-ig 1267-re emelkedett, az a­l­s­ó-t­á­t­r­a f li­re die­ké pedig f. hó 14-ig 103-ra.­­ (Rendőri hirek.) Öngyilkossági kísérletek. November Dávid gácsors­sági, milici születésű 22 éves kereskedősegéd tegnap délután 4 órakor a Margit-rakodópartról a Dunába ugrott, de a Péczely-féle uszoda egyik szolgája még élve ki­fogta. Tettének okát nem akarja megmondani. A Szent­ János-kórházba szállították. — Szabó Gyula ügyvédjelölt nője szül. Schmidbauer Ida tegnap dél­után a városligetben közel a lóvasúti állomáshoz egy padon ülve, marólúggal megmérgezte magát. Mi­kor észrevették, bevitték az állomási épületbe, hol rögtön ellenszereket adtak neki, azután pedig bevitték a Rókus-kórházba Tettét családi viszály miatt követte el. — Talált pénz. Egy kőbányai lóvasúti kocsiban tegnap nagyobb összeg pénzt találtak. Igazolt tulaj­donosa a közúti vaspályatársaság forgalmi hivatalá­ban (Andrássy-út 11. sz.) délelőtt 9-től délután 1 óráig átveheti az összeget. — Szerencsétlen ugrás. Forstner Ferenc 19 éves cserepeslegény tegnap délután a Lónyay­ utca 35. sz. ház építésű­---------------------------------------------------------------------­ nél a II. emeleti felhuzógép mellett egyik deszkázó a másikra akart átugrani, de az félre billent alatta s a szerencsétlen fiatal­ember lezuhant a kövezetre. Bal arcát és oldalát oly súlyosan megsértette, hogy magánkivüli állapotban vitték be a Rókusba.­­ (Időjárás.) Európában: A depresszió (754—757) az Orosz-lengyel földekről nyomul Magyar­­országon keresztül (757) a Balkánfélszigetre, a nagy­légnyomás (765—768) Németország felől tart az Adriának (763). Az idő a depresszionális részben változó, esős, hűvös. — Hazánkban : északnyugd­ias, helyenkint erős szelek mellett, a hűvös hőmérséklet keveset változott, a légnyomás keleten kissé nagyobb lett. Az idő részint változó, részint borús, szeles, esőkkel minden részben, mik többnyire közepes mennyiségben voltak. — Kilátás a jövő időre: Ha­zánkban : Állatában változó, még hűvös, részben szeles időt várhatni esőkkel. x (60,000 frtra) rug a Kincsem-sorsjáték fő­nyereménye, melynek még ezenkívül 4874 nyeremé­nye van, s ezáltal rendkívül kedvező nyeremény-ki­látást nyújt, miért i3 nem mulaszthatjuk el­­. olva­sóink becses figyelmét e sorsjátékra különösen fel­hívni. A paksi hullámsir. (Saját tudósítóink táviratai.) Paks, jun. 19. Ez éjjel jeleztem már azon rémes esetet, mely egész városunkat­­a legnagyobb kétségbeesésbe ejtette. Egy buzgó katholikusokból álló, mintegy négyszáz főnyi bucsujáró menet, Ka­locsára indul, hogy az érsek áldását kikérje, alig búcsúznak az otthon maradottaktól, hiszen oly közel van, hiszen ma még látjuk egymást! A révész sürget: „gyorsan, gyorsan, mert már indulunk!“ Egymást előzgetve ugrálnak a partról az ingó jár­műre, megtelik minden része, alig félnek egymástól. Recsegnek a deszkák, leszállnak a szálfák, alig há­rom ujjnyira látszanak ki a vízből, a partról egyet­len ló húzza a túlterhelt dereglyét s utóbb ennek is helyet kell sorítani a tömegben, az orkánszerű szél oldalba kapja a recsegő, ropogó, mintegy végkime­rülésben megremegő korhadt alkotmányt: egy eget­rázó jajkiáltás és száz meg száz ember küzd a leg­borzasztóbb halállal! Lehet-e ennél vérfagyasztóbb je­lenetet elképzelni? Lehet-e leírni azok fájdalmát kik egy anyát, egy atyát, egy testvért, egy gyermeket követelnek vissza a legálnokabb elemtől... Az eddig kifogott halottak száma meghaladja a százat! Foly­­tonosan érkeznek jelentések eltűnt családtagokról. A dereglyén elindultak közül a városházán alig jelent­kezett eddig száz egyén, ki élve menekült. Talán nincs is Pakson katholikus ház, melynek halottja nem volna. Az egész város egy nagy halottas ház. Paks, jun. 19. Előbbi tudósításaim kiegészí­téséül szolgáljon még a következő: Reggel nyolc és fél órakor indult el a paksi „alsó r­é“-n­é­l, Spiesz apát vezetése alatt egy 3—400 emberből álló bucsujáró menet Kalocsára, áldást kérni az ér­sektől. A régi, korhadt dereglye, mely majdnem egy színvonalon volt a víztükörrel alig távozott el a part­tól, midőn a rajta levők bámulva veszik észre, hogy Spiesz apát vetkőzni kezd. Sokáig nem értették, mire véljék sajátságos magaviseletét, melyet még az­zal is tetézett, hogy ünnepélyesen megáldotta őket. Csakhamar azonban rémes felvilágosítást nyertek! A víz minden oldalról lódult a deregelyébe, s kor­hadt feneke az óriási teher alatt kiszakadt. Az em­berek roppant rémület és jajveszékelés között ugrál­tak a vízbe. Azon kevés férfi, ki nem veszíte el lé­lekjelenlétét, levetkőzött és kiúszott a partra, d­e igen sokan a körülöttük fuldoklók ál­tal víz alá nyomattak. Paks, jan. 18. A tegnapi szerencsétlenségről hajmeresztő részleteket beszélnek a menekültek. Azt mondják, hogy Spiesz apát volt az első, ki a veszélyt észrevette és első­sor­ban saját menekülésére gondolt. So­kak szerint ellenezte az egyszerre való átkelést, mert szerinte a korhadt dereglyén 150 egyénnél többnek nem lett volna szabad helyet engedni. De a révészek erőszakolták, hogy egyszerre keljenek át, a többnyire munkásokból, nők s gyermekekből álló bucsusok, kikhez sok doroghi vásáros és egy bérkocsis is csat­lakozott két lovával. A nép dühe különösen a révé­szek ellen fordult s ha be nem kísérik, okvetlenül meglenchelik őket. Az eddig megtalált ha­lottakat ma délután temetik. Paks, jun. 18. Akármerre megyünk, minden­felé zokogás, jajgatás, őrületes fájdalomkitörés hang­zik. Az életrevaló munkás paksi lakosságot irtózato- 5

Next