Pesti Hírlap, 1887. június (9. évfolyam, 149-178. szám)
1887-06-21 / 169. szám
13____________________________________ Göthe drámái közül „Iphigenia Taurisban“, „A testvérek“, „Csavargó“, „Egmont“, „Torquato Tasso“, „Götz v. Berlichingen“ és „Faust“ mindkét része. * (Rubinstein Pétervárott.) A konzervatórium kebelében keletkezett meghasonlás, mely Menter Zsófia asszony kilépését előidézte, arra bírta Rubinstein Antalt, hogy Menőinek ultimátumot nyújtson be. Szokásos fesztelen modorában kijelentette az összegyűlt tanártestület előtt, hogy a tanároktól teljes alárendeltséget kíván s ha azt akarják, hogy továbbra is igazgató maradjon, akkor adják meg neki azt a jogot, hogy a tanárokat saját belátása szerint hívhassa meg és bocsáthassa el. „Határozzanak s aztán hivassanak!” — e szavakkal hagyta el a zenészeket, kik különben rövid tanácskozás után elhatározták, hogy Rubinstein szigorú régime-je még mindig jobb a visszalépésénél. Mikor visszatért a terembe, viharos ovációkban részesítették őt és a művész láthatólag meg volt indulva a föltétlen bizalom e spontán nyilvánulásától . (A budai színkörben) előadásra ki van tűzve a „Nanon“ új operett s „Bébé“ francia bohózat. Mindkettő szerepei már ki vannak osztva. * (A népszínházi karszemélyzet) részéről a következő nyilatkozatot vettük: A népszínházi karszemélyzet, amely a részére rendezett két előadásból 1400 irtot, (szétosztva egyenként háromnegyed résznél nagyobb gázsit) kapott, köszönetét nyilvánítja elsősorban Evva Lajos népszínházi igazgató úrnak, aki ügyünket melegen fölkarolva, többrendbeli szívességével és áldozatával, lekötelezett bennünket; továbbá a légszesztársulatnak, amely mindkét este ingyen szolgáltatta a világítást, a nyomdának a szinlapok ingyenes kiállításáért; Feleki Miklós urnak, a ki a Batyárkendője s Hegyi Béla és Bátor Sándor uraknak, a kik az Uff király írói tiszteletdijairól teljesen lemondtak; a népszínház dij nélkül közreműködő összes művészeinek és jegyszedőinek s végül Egri Géza és Tirnovai Gyula kardalos uraknak, a kik mind e sok nyert szívességet és áldozatot kieszközölni szívesek voltak. Fogadják mindnyájan hálás köszönetünket. Budapest, 1887. junius 20-ikán, a karszemélyzet nevében Ferenczy József s. k. ügyelő. A paksi hullámsir. — Újabb részletek. — Ki az oka? A szombati katasztrófa az egész országban mély fájdalmat, részvétet, borzalmat szült. A paksi „jaj“ túlkiáltja az országszerte hangzó kortes „éljent.“ Szüntelenül érkeznek hozzánk tudakozódások és a felháborodás általános. Addig, míg nincs kiderítve, hogy mi volt a szerencsétlenség közvetlen oka, tartózkodunk a határozott véleménynyilvánítástól. Paksi levelezőnk, mint tényt említi, hogy a révészek itt a sok voltak, kellő rendőri felügyelet hiányára vall az a körülmény, hogy nagy vihar idején, az emberekkel, kocsikkal, lovakkal túlterhelt dereglye útnak indulhatott S a legnagyobb megütközést kelti Spiesz apát-plébános, ki mint lelkipásztor és értelmes ember kétszeresen kötelességének tarthatta volna, a könnyelmű átkelést meggátolni. A katasztrófa bekövetkezése után is. Csak saját magára gondolt. Megmenekülve, a révházban száraz, paraszt ruhát , párnák között melengette magát és midőn finn a kétségbeesés tetőpontját érte el, azt ki.t, hogy elsősorban őt vigyék a városba. Müller Istvánt, az elsülyedt dereglye tulajdon letartóztatták és a vizsgálatot többek ellen megtták. Daróczy szolgabiró a szerencsétlenség zajairól ma is jelentéseket küldött a bemilüggeriumnak és a tolnamegyei alispánnak. Semmi sem lehet az iránt, hogy a kompnak már az ulás előtt volt baja, mert a víz oldalvást ésról egyszerre hatolt be. Bokor István, a koros, már a veszedelem első pillanatában otta helyét és a vízbe ugorva kiúszott. Azóta a veszett. Zsandárok keresik most mindenütt. A vizsgálat Lutzenbacher Pál „Pontius“ nevű és gőzöse ellen is irányítandó, mely a régibb veszedelem pillanatában arra haladt, az ázó jajveszéklést okvetlenül meg kellett halja- és mégsem siettek a vízbefulással vívódók leütésére. Az áldozatok. Eddig hivatalosan 122 megmentett emberélet van megállapítva. A kifogott holttestek száma 203, a hiányzóké 82. A lakosság egész nap a parton van és lesi a partra vetett holttesteket. Az alsóbb vidéki városokba sürgönyöztek, hogy mindent kövessenek el a halottak kifogására. A szerencsétlenül jártak legnagyobbrészt paksiak, csak körülbelül negyven doroghi, dömsödi és uszodi volt köztük. A vízbe fúltak a ministráns fiuk, Weigerding István pataji molnár 11 éves leánya, Haas János, a pestvidéki takarékpénztár pénztárnoka két leányát siratja, Weier Márton egyetlen leányát és unokáját vesztette el. Az elveszettek nagyobbára jómódú emberek voltak, majdnem valamennyien paksi bucsusok, akik, mint minden évben, a kalocsai búcsúra készültek. Volt a bucsusokkal 10 doroghi kereskedő is, akik több ezer forinttal a halasi vásárra voltak menendők; ezek közül hat elveszett. Az áldozatok közt Rosenzweig Leó budapesti utazó is volt. Fetter Ádám vendéglőst távirat útján értesítették arról, hogy sógornője, Osztermayer Mária, négy viruló szép leányával, kik Paksról Kalocsára akartak jutni, a hullámokban lelték sírjukat. Schuster Győző paksi polgár nem kevesebb, mint tizenegy halott rokonára akadt a holttestek közt. Pitti Antal bognármester szintén odaveszett, továbbá Them István, a paksi községi jegyző fia, Hold János molnármester négy leányával, Lekcsek József, Bende apátkanonok unpanceccse. A halottak közt ott van még Kern Tamás paksi polgár feleségével. Tizenhárom éves Kálmán nevű fia úszás által megmenekült, de mikor megtudta szülei halálát, megtébolyodott. A kiúszott komptulajdonos két fia életét vesztette. Halász Zsigmondné meghalt, egy asszony holttestét úgy fogták ki, afint egyéves gyermekét melléhez szorítva, agyonnyomta. Weisz István sekrestyés holttestét is kifogták. A bucsusok társaságában voltak Varga és Komlóssy tanítók is, kik szintén életükkel adóztak a katasztrófának Mikor a dereglye elhagyni kászült a partot, még vagy húsz ember állt kivül, aki nem merészkedett magát a túltömött kompra rábízni. Egy Schmidt Ferenc és egy Tumpek Ferenc nevű parasztlegény pár pillanattal az elndulás előtt visszajött a dereglyéről, mert nem bíztak a gyenge jármű fjordképességében. Egyikük figyelmeztette is a révészeket, hogy a komp nem fogja elbírni a nagy terhet, mire azt a választ kapta: magának ahoz semmi köze. Az apátot is rá akarták bírni, hogy két csoportban külön dereglyén szállíttassa a bucsusokat, de ő megmaradt a tömeges szállításnál, azt állítva, hogy a híveknek együtt kell maradniok. Két lutheránus hajadon, jó barátnők, ismerőseiket kísérve együtt szálltak a kompba, a katasztrófa pillanatában összefogództak, átölelték egymást, úgy haltak meg. Ölelkező holttestüket fogták ki a Dunából. Lejebb egymásba kapaszkodott asszonyokat húszat fogtak ki egy csomóban. Némelyik olvasóját szorosan tartja a kezében, imádkozott utolsó percében, a másik küzdött a halállal, belekapaszkodott társnője hajába, ruhája le van szakgatva, arca összetépve, karmolva. Mások összeharapdálták magukat vagy másokat; mikor kifogták, még fogai erősen tartották a társnője karját A városháza udvarán nagy garmadákban hevernek a cipők, ruhák, összehanogatott szoknyák. A női fésűk kosárszámra vannak, másik halomban a holtaknál talált pénzes tárcák hevernek, miket hajdúk őriznek. Tegnap délután tompán megkondultak a harangok, s megkezdték a temetéseket. Hosszú sorban vitték ki a hatottakat egymásután. Az elveszettek a két lutheránus leány kivételével, mindannyian katholikusok. A temetőben sokan állják körül a sírokat, melyek mindegyikébe két halott kerül. A pap beszenteli, a nép halk imát rebeg, a sirt gyorsan behantolják s aztán mennek egy sorral odébb. Tegnapig hatvanat temettek el s még mindegyre hordják ki az egyszerű deszkakoporsókat, mikben azonban nagy a hiány, nincs annyi deszka, hogy valamennyinek koporsó kerüljön, nincs annyi ember, a ki mindnek sirt ásson. A szomszéd városokból kérnek munkásokat, koporsókat. A városban roppant nagy az izgatottság, a levertség. Az eltorzult halottak látványa, a szörnyű katasztrófa megrendítő részletei még a legkeményebb szívűeket is meghatják, a szemekbe könyeket csalnak. A menekülteket, akik rongyos ruhákban, nagyobbára összekarcolt arccal, merev tekintettel ténferegnek az utcán, csoportosan körülfogják, vigasztalják, étellel-itallal jól tartják. A hallott részleteket egyik a másiknak adja tovább s alig akad szem, mely e szomorú elbeszélések halltára száraz maradjon. Az életmentés. A mentés munkáját nagyon megnehezítette, hogy az alsó rév, ahol a katasztrófa történt, a várostól egy órányira fekszik. A dereglyén mindössze 400-an jóval felül voltak. A bucsusokat Spiesz apát-kanonok vezette s ezek a szűz Mária zászló alatt szent zsolozsmákat énekelve, értek a komphoz. A rozoga komppal, az erős szélvészben féltek neki menni az itt nagyon széles Dunának, melynek hullámait a szél magasra korbácsolta. De a kompbérlő biztatta őket, hogy csak szádjanak be bátran, nem lesz baj, járt ő már nagyobb viharban is a Dunán. A biztatásra a legnagyobb rész hajlott, hanem sokan azért mégis viszszamaradtak. Összesen 413-an szálltak a kompba, amelyen ezeken kivül még az apát kocsija is volt két lóval. Ennyi terhet a komp nem bitt meg. Alig, hogy a parttól eltávozott, megmerült s közel a paksi parthoz sülyedni kezdett. Rettenetes zavar támadt erre a kompon. A összezsúfolt embertömeg, mely mozogni is alig tudott a szűk helyen, szorongott, tolongott. Az asszonyok, a gyermekek ijedt sikoltozása, a férfiak hangos kiáltozása, a megrémült lovak nyerítése túlharaogta a zúgó vihart s kilométerekre elhallatszott A komp pedig mindegyre sülyedt, már a széleit nyaldosták a hatalmas szél által felkorbácsolt hullámok, a fenekén pedig a viz beszivárgott s ijesztő gyorsasággal emelkedett. A kik úszni tudtak, egymás után vetették magukat a felkorbácsolt hullámokba s a part felé tartottak. Több ember, ki jól tudott úszni, rémültében ahelyett, hogy a part felé tartott volna, a Duna közepe felé úszott s nyomtalanul elmerült. Az aszszonyok kivétel nélkül ott vesztek, hasonlókép a gyermekek is. Az irtózatos látványt sokan nézték a partról, de a fuldoklókon, a vihar következtében, segíteni nem lehetett. A vihar az aszódi zátonyra vetette a dereglyét és a mentők onnan szedték elő a halottak legnagyobb részét A mentés munkájához elsősorban siettek az emberbaráti szeretetéről jól ismert Szeniczey Ferenc nagybirtokos (Szeniczey Ferenc képviselő atyja,) Daróczy Tamás főszolgabíró Freund Ignác és Ármin, kik rögtön minden kocsijukat a Dunához küldték és Schwarcz Salamon ki ladikokat bocsájtott rendelkezésre. Weigerding István pattai molnár (kinek leánya vizbe fúlt) harminc embert mentett ki a hullámok közül. Ackermann Józsefné az egyik vizbe- 100 bérkocsis-lóra kapaszkodott fel és Link bognár feleségét hajánál fogva tartotta a víz fölött. Mindkettő megmenekült Deákné, a járásbirósági börtönőr felesége, hóna alá véve egy-egy gyermeket, úgy menekült velük együtt. Kocsis Imréné a dereglye karcsájába kapaszkodott és saját élete veszélyeztetésére megmentett egy asszonyt és egy gyermeket. Mindenekelőtt Daróczy Tamás főszolgabíró érdemel azonban föltétlen elismerést, és oly erélyes, mint tapintatos intézkedéseiért. A partra szállítottak közül sokan átázva, a vihar által lehűlt jégen bizonyosan meghaltak volna, ha Daróczy nem gondoskodik orvosi, s melegítő szerekről, száraz ruhákról. Derekasan támogatta emberbaráti működésében Csáky segédszolgabíró, Dömötör városi ellenőr és dr. Singer Lipót városi orvos. A paksi halászok is kitettek magukért. Egymással vetélkedtek, hogy ki tud több eredményt felmutatni. Ezek között Wachtler József valódi heroizmust fejtett ki. Ladikkal ment a vész színhelyére, de a ladikba annyian kapaszkodtak, hogy felborult. Wachtler menye, ki szintén a bucsusok közt volt, átkarolta apósa nyakát és vele együtt akart meghalni. Alámerültek. De az erőteljes halász néhány lökéssel ismét felszínre jutott, megmentette övéit és aztán folytatta az életmentést, harmincöt embert ragadva ki a halál torkából. Fiatal fehér ruhás leányok kezeiket tördelve megmentésért könyörögtek a férfiaknak, kikbe izgalom nélkül belekapaszkodtak és lehúzták a mélységbe. Serdülő fiuk görcsösen befogaztak az asszonyok ruháiba, meggátolva, hogy esetleg kievickélhessenek. Mindenki a saját életéért fejtett ki őrült kitz _______PESTI HÍRLAP__________ 11887. június 21.