Pesti Hírlap, 1887. július (9. évfolyam, 179-209. szám)

1887-07-01 / 179. szám

.­ 1887. július 1. PESTI HÍRLAP -I Bak­Sa hajlandó lesz-e lemenni Szófiába, arról még nincs semmi hir. De egyes bécsi lapok úgy kezde­nek nyilatkozni, hogy az orosz kormány, amely az akarata ellenére proklamált bolgár uniót mai napig sem tudta felbontani, a bolgár fejedelemválasztás gyakorlati következményeit sem lesz képes elhárí­tani és a bolgárok törvényes fejedelmének Oroszor­szág nem fog háborút üzenhetni, ha a régenseket nem fo­rja megbuktatni. A választások. (V­á­l­a­s­z t­á­s­i h­i­r­e­k.) Kaposvárról a „szabadelvű párt végrehajtó bizottsága“ aláírással a következő táviratot vettük: Az ellenzéki lapokban közölt Somogy megye központi választmánya által hozott határozatot illetőleg kon­statáljuk, hogy a választmány csakis egy jegyzéket vizsgálhatott meg, így mit se konstatálhatott. Egyéb­­ként a határozat 11 szóval 8 ellenében hozatott egy uralmát féltő és ehez görcsösen ragaszkodó klik ál­tal. Hogy a határozat törvénytelen, mert a központi választmány hatásköréhez nem tartozó kérdésben döntött, kétségtelen, de alaptalan is teljesen, mert a tényeknek nem felel meg. Szabadkáról sürgönyzik lapunknak. Tegnap este fényes tüntetés volt M­u­k­i­c­s Károly kisebb­ségben maradt szabadelvűpárti képviselőjelölt mel­lett. Pártja fáklyásmenetet rendezett tiszteletére, mely szokatlanul ünnepélyes látványt nyújtott. Ötszáz fák­lyás volt a menetben, mindannyian szavazó polgá­rok és még vagy tízezer ember, köztük a város szinejava, egész értelmisége. Elől fehérruhás leány­kák mentek virágbokrétákkal és koszorúkkal az ün­nepelt részére. Beszédet B­u­c­h w a­­­d ügyvéd mon­dott a választók és Mukics tisztelői nevében, melyre az hatásosan válaszolt. Innen a menet K­á 1­­lay főispán lakása elé vonult, zajosan éltetve őt. K­á 1l­a­y látható örömmel fogadta a lakosság rokon­ Szen­vének e szép nyilvánulását. Az itteni értelmiség elhatározta, hogy folytonosan tüntetni fog Mukics mellett, m­ig csak őt képviselőnek meg nem választ­hass. Beszélik, hogy Horváth önként fog mandátu­máról lemondani és Mukics fog képviselőül kiki­­áltatni. A ceglédi választásról Gubody Ferenc polgármester június 28-iki kerettel a következő je­lentést intézte a megye alispánjához: A képviselővá­lasztás után észlelt lázas izgatottság csillapuló fél­ben van, miért is a karhatalmid kirendelt egy zász­lóalj gyalogságnak Visszarendelése végett a helybeli állomási párti csn­okságot megkerestem. Van szeren­csém jelenteni ez alkalommal, hogy nagyobb kihágás egy sem történt; a választás napján egyetlen részeg embert voltam kénytelen letartóztatni s a mai napon adta elő magát az az eset, hogy egy Kertész Mik­lós nevű cipész, a­ki csak mostanában szabadult ki a lipótvári fogházból, a népet nyílt utcán lázitolta s a po­gármestert gazemberezte, miért is őt elfogattam s a kecskeméti kir. törvényszéknek átadtam. Téthen (Győr megye) a pótválasztás H­en­tail­e­r Lajos (f.) és Goda Bála (m.) közt julius 5-én lesz. Békés Csabáról írják lapunknak : Prónay Dezső báró, városunk om­z. képviselője, e hó 27-én érkezett körünkbe és igen fényes fogadtatásban ré­szesült Az indóháznál Karassiay István birto­kos üdvözölte, mire a tízezerre menő közönség foly­tonos éljenzései és tarackok durrogása mellett meg­indult a diszmenet a vasut-utcán. — Elől zászlót vivő lovasok, utána a zene, majd 150 tagú lovas bandérium. *— ezt követte Csaba város négyes fo­­gatján képviselőnk elhalmozva koszorúkkal és virág­csokrokkal, oldalt zászlókat vivő legények és fehérbe öltözött leánykák hosszú sora és vagy 100-ra menő úri fogat és gazdák kocsija. Megérkezvén képviselőnk a városházához, annak bejárata előtt Szemjan Sá­muel, Csaba város főjegyzője üdvözölte. Prónay köszönetét mondva, fölment a városház erkélyére s elmondta másfél óráig tartott programmbeszédét, egész határozottan kijelentvén, hogy a mandátumot elfogadja. Pártállását illetőleg kifejtette, hogy oly pártalakulásra van szükség, mely a fenálló három pártban elszórva ugyan megtalálható, de kifejlődve még nincs. Azért az ő pártállása teljesen független, de ha netán oly fordulatok állanának be, hogy szükségét fogja érezni, hogy választóinak kifejtse né­zeteit,­ érintkezni fog velük. Este a „Fiume“ fogadó­ban fényes bankett volt képviselőnk tiszteletére. Paksról írják, hogy ott is voltak választási zavargások, melyek előidézésében legnagyobb része D­a­r­ó­czy Tamás főszolgabírónak volt, ki a válasz­tási elnök tudta nélkül katonasággal törtetett a füg­getlenségi párti választók közé. A huszárság kivont karddal rohant a tömeg közé és sokakat megsebe­sített. A függetlenségi párt alelnökének, Molnár Antalnak pedig úgy bevágták a fejét, hogy az most súlyos betegen fekszik. A főszolgabíró eljárása el­len a függetlenségi polgárok hír szerint bünfenyítő följelentést tettek. Oláh nagy­zás. A nagy­szebeni „Tribuna“ az­zal vigasztalja magát a nemzetiségi képviselők bu­kása miatt, hogy a román nemzetiségi választók terrorizálva lettek és azután ezeket írja: „Hogy ha mi románok minden áron akarnak, sok képviselőt volnánk képesek a budapesti országgyűlésre küldeni. Nekünk is csak terrorizálnunk kellene. Az, a­ki jól ismeri a román népet, tudni fogja, hogy mily erős kötelék létezik a nép és a művelt román társadalmi osztály között, kétségtelen tehát, hogy terrorizálhat­nánk úgy, hogy rettegne a világ. De épen­­ezt nem akarjuk tenni és azért vagyunk passzivisták. Népünknek élete, vagyona és jó hírneve nekünk sok­kal becsesebbek, semhogy ezeket kockáztatnók egy problematikus siker miatt. Hogy meddig fog ez így tartani, azt mi nem tudhatjuk, csakis az biztos do­­log, hogy mivel most a románok nagyon el vannak keseredve, minden összeütközéstől őrizkednek, fél­nek a vértől, félnek a tűzvésztől és a jó béke ked­véért eltűrik még az erőszakot is.“ Karánsebessől, a­hol Do­ra Traján az ál­talunk már közölt lázító programmbeszédét mondotta, írják lapunknak. A­ki ezt a lázíló, alkotmányha­­misító­ és tagadó beszédet olvassa, bizonyosan azt hiszi, hogy Doda Traján csak nagy áldozatok árán nyerte el újra a képviselői mandátumot. Pedig nem ügy van. A magyar párt se szóval, se tettel nem­ állt útjába ennek az izgatónak, hat év előtt utolszor állított fel ellenjelöltet s azóta türelemmel nézte és nézi, mint élvezi a magyar alkotmányt, közjogot és szupremáciát tagadó, országgyűlésre soha el nem látogató képviselő az állásával egybekötött jövedel­met ; csak egy-egy jájszó hangzott fel néha ajkaink­ról, a mikor látnunk kellett, hogy itt szabadon, ké­­nye-kedva szerint garázdálkodhatnak elleneink s mi nemsokára nem leljük honunkat a hazában. S mi­kor a választásra berendelt falusiak sűrü csoportjai pópáik vezetése alatt városunk utcáin végighullám­zottak, mi félrevonultunk és csak mint valami álom tűnt fel képzeletünk előtt, hogy vannak valahol Ma­gyarországon választások, a­hol magyar trikoló­rok alatt küzdenek a pártok egymás ellen ugyan, de mégis a hazáért, a magyar hazáért. Itt se lo­bogó, se harsogó éljen, hanem fanatikus alakok, a­kik a Hóra és Kloska időre emlékeztetnek! Amott pedig az állványon, melyet román hölgyek virágok­kal díszítettek, idegen színek pompáznak s méltó hátteret képeznek a képviselőnek minket gyalázó be­szédjéhez. Az állami disszolució előjelének kellene tekin­tenünk, hahogy a rég sürgetett erély még most sem vétetnék alkalmazásba, mert elvégre is a túlságos elnézést gyengeségre is lehet magyarázni, a gyengét pedig ki ismerné el uralkodásra képesnek 63 hiva­tottnak? A megye többi vidékei bebizonyították, hogy a román nép nem idegenkedik a magyartól s nem fog idegenkedni a mienk se, mert hisz a német uralom alatt sorsa épen nem volt irigylésre méltó s ha akkoriban még káplár se lehetett, a ki a német nyelvet nem értette, most a magyar nyelvet is meg fogja tűrni iskoláiban; hiszen a vidék papjai, tanítói és módosabb gazdái nagy áldozatok árán most is az itteni állami iskolákba járatják gyermekeiket, a­hol pedig magyar nyelven foly a tanítás. A nép te­hát — ha az izgatókat elnémítanák — könnyen meg lenne nyerhető. De ezzel sietni kell, nehogy elkéssünk! A házközösségek feloszlatása, a fogyasz­tási adó behozatala stb. szokatlan tér­eket ró a népre s vajmi könnyen lesz velük elhitethető, hogy a románok csak azért fizetnek annyi sokat, hogy a magyarokat hizlalják. Hazafias irányú román heti­lapot kellene indítani s a nép között terjeszteni, hogy végre valahára a „Luminatoriul“ s hasonszőrű újságok hazugságai ellensulyoztassanak. Uj jövedelmi forrásokat kellene nyitni s e végből 1—2 ipariskolát állítani s különösen a háziipar néhány ágát fejlesz­teni. Szóval, uj állapotokat kell itt teremteni s a magyar állameszmének minden után s módon ér­vényt szerezni. Iűér, dermedt ujjakkal, rokkant derékkal és nyug­talanság által gyötört kedélylyel fölállt, méltat­­lankodás üvöltése támadt minden oldalról. — Még egy keringést! Az utolsót! — ki­­álták az Ördöngösök. Vissza kellett ülni mosolygó arccal a zon­gorához. A keringő után egy farandol, aztán egy négyes, ekkor már elmehetett, maguk az utolsó táncosok is kegyelemért csengtek. * * * A nehéz zenefüzetekkel hóna alatt, dide­regve a fagyos széltől, melyet az iménti fojtó Bőség még csipősebbé tett, a zongorázó gyalog elért a Nollet­ utcába. Szelíden, aggodalmas szívvel kinyitotta az ajtót és lábujhegyen az ágyhoz ment. Halvány téli hajnal küzdött az éjjeli lámpa kihaló pislo­gásával és szürke világítással áraszta el a szo­bát. Nyugodtan, láz nélkül, nyirkos kezekkel, szabályos lélegzéssel aludt. — Mily szomorú éj! suttog­ a művész. És túlságosan megfeszített idegei visszaha­tásában csendesen sírni kezdett és könyein ke­resztül nézte felesége halvány arcát. Az óra egy ütést hallatott. — Már hét és fél óra. Nem szabad asniéres-i órámat elmulasztani, nagy isten, az lérmé még csak! Laurédant végtelen óvatossággal levetkő­zött, hogy ne zavarja a beteg álmát, hideg vízbe mártotta arcát, magára vette mindennapi ruháját, lenyelte a literből megmaradt bort, az esti maradékot majszolva hozzá, aztán hosszú, gyöngéd pillantást vetve az alvóra, elhagyta a szobát. A gályarab ismét megkezdte napját. Jourdain, Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése. —­ Második nap. — A mai folytatólagos közgyűlés a keddinél is álmosabb menetű volt. A főjegyző máris szabadsá­gát élvezi, s ma dr. R­a­d­n­a­i jegyző helyettesítette őt. A városatyák is igen gyér számban jelentek meg, s azok is, a­kik unalomból betévedtek, a „laisses faire“ elvét követve mindent jóváhagytak. Az egyetlen említésreméltó határozat az volt, hogy a főváros területén tervezett gőzmozdo­ny a vasutakra vonatkozó szabályrendeleti ter­vezet a jövő rendkívüli közgyűlés napi­rendjére fog kitűzenni A napirend azzal kezdődött, hogy a közgyű­lés megszavazta az amerikai szőlővesz­­szűk elültetésére szükséges összeget. A terézvárosi iskolaszék a folyó évi iskola­széki választások közeledte alkalmából kimondatni kérte, hogy iskolaszéki tagokká csak olyanok választassanak, akik a ma­gyar nyelvet szóval és írásban bír­ják s — a­mi különben a törvényben is van — a­kik a tanügyhöz értenek. E javaslatokat a tanács is pártolja. Egyúttal, miután az iskolaszék mandátuma ez évi augusztus hó végével lejár — a választások ve­zetésére és keresztülvitelére 45 tagú bizottság volna kiküldendő, melynek tagjaiul a tanács a következőket proponálja: Gombár Tivadar, Lindenbach János, Walheim János, Magyarovics Jeremiás, dr. Schwar­­czer Feren­c, Szuper László, Mayer József, Darányi Ignác, Paulovics László, Ludvik Endre, Szemlér Mór, Végh János, Szörényi Reischl Károly, Máry Gyu­l, Tatay Adolf, Frey József, Heinrich István, Gundel János, Pártos Béla, Kaschnitz Gyula, Mandl Ignác, dr. Mezei Mór, Kölber Alajos, Tarcsay János, Mendl István, Radocza János, Nászai Mór, Hűvös József, Nádosy György, Kauser József, Morzsányi Károly, Horánszky Nándor, Kokesch Sándor, Kapovics B. Mór, Petz Ármin, Bauman Antal, Prückler László, Kurtz Vilmos, Hindy Kálmán, Schönberg Ármin, Fá­­czányi Ármin, Virava József, Tóth László, Morlin Imre, Havas Ignác. A tanács javaslatait Scheid­ Károly, Havas Ignác, Ballagi Mór és az elnök felszólalásai után el­fogadták s a határozatok a kiadandó hirdetménybe befoglaltatnak. Az országos iskola­egylet javára ötezer orros alapítványt egyhangúlag megszavaztak. A IX. kerületi polgári fiúiskolához egy természettani és vegytani s egy tornatanári állást rendszeresítenek. A történelmi kiálltás rendező bizott­­ságának végjelentését tudomásul vették s a bizott­ságnak elismerést szavaztak. A Platt­se­hlaeger prépost alapít­ványa már 31780 írtra nőtt. A tanács, hogy e stipendium életbeléptethető legyen, az alapítói okira­tot" szövegezte s oly alakban mutatta be, hogy ennek kamataiból hat 200 frtos ösztöndíj alakíttassák gim­náziumi tanulók számára. A közgyűlés azonban nyolc 150 frtos stipendium alapítását határozta el. A Kósa Lajos-féle iskolai alapítvány okiratát változatlanul elfogadták. A folyó évi vízvezetéki csőfektetés programmjához a tanács javaslata értelmében hozzá­járultak. A főváros területén tervezett gőzmozdonyú Vasutakra vonatkozó szabályrendeleti tervezetre a közlekedési miniszter a főváros véleményét július 7-iki határidőre kérte ki. Mivel e határidő meg nem tartható, a tanács azt kéri, hogy a miniszter értesit­­tessék, hogy a tervezetet már bizottságilag tárgyalják, a jövő keddi tanácsülés nyilatkozik fölötte és a jövő rendkívüli közgyűlés napirendjére ki fog tűzetni. A feliratot ily értelemben elfogadták. Most előadták Oszeczky Ferenc kő­szállító felfolyamodását, 75.000 db járdakő szállítása ügyé­ben. Oszeczky kéri, hogy szürke járdakövet is szál­líthasson, bár a szürke mintát a bizottság lé­giám pecsételte, de ugyanakkor Wallenfeldtől szürke mintát elfogadtak. Ezt felfolyamodó csak té­vedésnek tartja. A tanács elutasító javaslatot tett, de a közgyűlés Sid­érdh, Kuti Gyula, az elnök és Ballagi Mór felszólalása után az érdemleges ha­tározatot egyelőre függőben hagyta, de a főmérnök véleményét bevárja arra nézve, hogy Oszeczky­­szürke ko­ffu­ktái mennyiben különböznek az ő elfo­gadott kékes mintáitól. A párisi osztrák-magyar egyletnek a tanács 100 forint segélyt kért megszavazni alapítói tagdíjá­ b

Next