Pesti Hírlap, 1887. július (9. évfolyam, 179-209. szám)
1887-07-01 / 179. szám
. 1887. július 1. PESTI HÍRLAP -I BakSa hajlandó lesz-e lemenni Szófiába, arról még nincs semmi hir. De egyes bécsi lapok úgy kezdenek nyilatkozni, hogy az orosz kormány, amely az akarata ellenére proklamált bolgár uniót mai napig sem tudta felbontani, a bolgár fejedelemválasztás gyakorlati következményeit sem lesz képes elhárítani és a bolgárok törvényes fejedelmének Oroszország nem fog háborút üzenhetni, ha a régenseket nem forja megbuktatni. A választások. (Válasz tási hirek.) Kaposvárról a „szabadelvű párt végrehajtó bizottsága“ aláírással a következő táviratot vettük: Az ellenzéki lapokban közölt Somogy megye központi választmánya által hozott határozatot illetőleg konstatáljuk, hogy a választmány csakis egy jegyzéket vizsgálhatott meg, így mit se konstatálhatott. Egyébként a határozat 11 szóval 8 ellenében hozatott egy uralmát féltő és ehez görcsösen ragaszkodó klik által. Hogy a határozat törvénytelen, mert a központi választmány hatásköréhez nem tartozó kérdésben döntött, kétségtelen, de alaptalan is teljesen, mert a tényeknek nem felel meg. Szabadkáról sürgönyzik lapunknak. Tegnap este fényes tüntetés volt Mukics Károly kisebbségben maradt szabadelvűpárti képviselőjelölt mellett. Pártja fáklyásmenetet rendezett tiszteletére, mely szokatlanul ünnepélyes látványt nyújtott. Ötszáz fáklyás volt a menetben, mindannyian szavazó polgárok és még vagy tízezer ember, köztük a város szinejava, egész értelmisége. Elől fehérruhás leánykák mentek virágbokrétákkal és koszorúkkal az ünnepelt részére. Beszédet Buch w ad ügyvéd mondott a választók és Mukics tisztelői nevében, melyre az hatásosan válaszolt. Innen a menet Ká 1lay főispán lakása elé vonult, zajosan éltetve őt. Ká 1lay látható örömmel fogadta a lakosság rokon Szenvének e szép nyilvánulását. Az itteni értelmiség elhatározta, hogy folytonosan tüntetni fog Mukics mellett, mig csak őt képviselőnek meg nem választhass. Beszélik, hogy Horváth önként fog mandátumáról lemondani és Mukics fog képviselőül kikiáltatni. A ceglédi választásról Gubody Ferenc polgármester június 28-iki kerettel a következő jelentést intézte a megye alispánjához: A képviselőválasztás után észlelt lázas izgatottság csillapuló félben van, miért is a karhatalmid kirendelt egy zászlóalj gyalogságnak Visszarendelése végett a helybeli állomási párti csnokságot megkerestem. Van szerencsém jelenteni ez alkalommal, hogy nagyobb kihágás egy sem történt; a választás napján egyetlen részeg embert voltam kénytelen letartóztatni s a mai napon adta elő magát az az eset, hogy egy Kertész Miklós nevű cipész, aki csak mostanában szabadult ki a lipótvári fogházból, a népet nyílt utcán lázitolta s a pogármestert gazemberezte, miért is őt elfogattam s a kecskeméti kir. törvényszéknek átadtam. Téthen (Győr megye) a pótválasztás Hentailer Lajos (f.) és Goda Bála (m.) közt julius 5-én lesz. Békés Csabáról írják lapunknak : Prónay Dezső báró, városunk omz. képviselője, e hó 27-én érkezett körünkbe és igen fényes fogadtatásban részesült Az indóháznál Karassiay István birtokos üdvözölte, mire a tízezerre menő közönség folytonos éljenzései és tarackok durrogása mellett megindult a diszmenet a vasut-utcán. — Elől zászlót vivő lovasok, utána a zene, majd 150 tagú lovas bandérium. *— ezt követte Csaba város négyes fogatján képviselőnk elhalmozva koszorúkkal és virágcsokrokkal, oldalt zászlókat vivő legények és fehérbe öltözött leánykák hosszú sora és vagy 100-ra menő úri fogat és gazdák kocsija. Megérkezvén képviselőnk a városházához, annak bejárata előtt Szemjan Sámuel, Csaba város főjegyzője üdvözölte. Prónay köszönetét mondva, fölment a városház erkélyére s elmondta másfél óráig tartott programmbeszédét, egész határozottan kijelentvén, hogy a mandátumot elfogadja. Pártállását illetőleg kifejtette, hogy oly pártalakulásra van szükség, mely a fenálló három pártban elszórva ugyan megtalálható, de kifejlődve még nincs. Azért az ő pártállása teljesen független, de ha netán oly fordulatok állanának be, hogy szükségét fogja érezni, hogy választóinak kifejtse nézeteit, érintkezni fog velük. Este a „Fiume“ fogadóban fényes bankett volt képviselőnk tiszteletére. Paksról írják, hogy ott is voltak választási zavargások, melyek előidézésében legnagyobb része Daróczy Tamás főszolgabírónak volt, ki a választási elnök tudta nélkül katonasággal törtetett a függetlenségi párti választók közé. A huszárság kivont karddal rohant a tömeg közé és sokakat megsebesített. A függetlenségi párt alelnökének, Molnár Antalnak pedig úgy bevágták a fejét, hogy az most súlyos betegen fekszik. A főszolgabíró eljárása ellen a függetlenségi polgárok hír szerint bünfenyítő följelentést tettek. Oláh nagyzás. A nagyszebeni „Tribuna“ azzal vigasztalja magát a nemzetiségi képviselők bukása miatt, hogy a román nemzetiségi választók terrorizálva lettek és azután ezeket írja: „Hogy ha mi románok minden áron akarnak, sok képviselőt volnánk képesek a budapesti országgyűlésre küldeni. Nekünk is csak terrorizálnunk kellene. Az, aki jól ismeri a román népet, tudni fogja, hogy mily erős kötelék létezik a nép és a művelt román társadalmi osztály között, kétségtelen tehát, hogy terrorizálhatnánk úgy, hogy rettegne a világ. De épenezt nem akarjuk tenni és azért vagyunk passzivisták. Népünknek élete, vagyona és jó hírneve nekünk sokkal becsesebbek, semhogy ezeket kockáztatnók egy problematikus siker miatt. Hogy meddig fog ez így tartani, azt mi nem tudhatjuk, csakis az biztos dolog, hogy mivel most a románok nagyon el vannak keseredve, minden összeütközéstől őrizkednek, félnek a vértől, félnek a tűzvésztől és a jó béke kedvéért eltűrik még az erőszakot is.“ Karánsebessől, ahol Dora Traján az általunk már közölt lázító programmbeszédét mondotta, írják lapunknak. Aki ezt a lázíló, alkotmányhamisító és tagadó beszédet olvassa, bizonyosan azt hiszi, hogy Doda Traján csak nagy áldozatok árán nyerte el újra a képviselői mandátumot. Pedig nem ügy van. A magyar párt se szóval, se tettel nem állt útjába ennek az izgatónak, hat év előtt utolszor állított fel ellenjelöltet s azóta türelemmel nézte és nézi, mint élvezi a magyar alkotmányt, közjogot és szupremáciát tagadó, országgyűlésre soha el nem látogató képviselő az állásával egybekötött jövedelmet ; csak egy-egy jájszó hangzott fel néha ajkainkról, a mikor látnunk kellett, hogy itt szabadon, kénye-kedva szerint garázdálkodhatnak elleneink s mi nemsokára nem leljük honunkat a hazában. S mikor a választásra berendelt falusiak sűrü csoportjai pópáik vezetése alatt városunk utcáin végighullámzottak, mi félrevonultunk és csak mint valami álom tűnt fel képzeletünk előtt, hogy vannak valahol Magyarországon választások, ahol magyar trikolórok alatt küzdenek a pártok egymás ellen ugyan, de mégis a hazáért, a magyar hazáért. Itt se lobogó, se harsogó éljen, hanem fanatikus alakok, akik a Hóra és Kloska időre emlékeztetnek! Amott pedig az állványon, melyet román hölgyek virágokkal díszítettek, idegen színek pompáznak s méltó hátteret képeznek a képviselőnek minket gyalázó beszédjéhez. Az állami disszolució előjelének kellene tekintenünk, hahogy a rég sürgetett erély még most sem vétetnék alkalmazásba, mert elvégre is a túlságos elnézést gyengeségre is lehet magyarázni, a gyengét pedig ki ismerné el uralkodásra képesnek 63 hivatottnak? A megye többi vidékei bebizonyították, hogy a román nép nem idegenkedik a magyartól s nem fog idegenkedni a mienk se, mert hisz a német uralom alatt sorsa épen nem volt irigylésre méltó s ha akkoriban még káplár se lehetett, a ki a német nyelvet nem értette, most a magyar nyelvet is meg fogja tűrni iskoláiban; hiszen a vidék papjai, tanítói és módosabb gazdái nagy áldozatok árán most is az itteni állami iskolákba járatják gyermekeiket, ahol pedig magyar nyelven foly a tanítás. A nép tehát — ha az izgatókat elnémítanák — könnyen meg lenne nyerhető. De ezzel sietni kell, nehogy elkéssünk! A házközösségek feloszlatása, a fogyasztási adó behozatala stb. szokatlan téreket ró a népre s vajmi könnyen lesz velük elhitethető, hogy a románok csak azért fizetnek annyi sokat, hogy a magyarokat hizlalják. Hazafias irányú román hetilapot kellene indítani s a nép között terjeszteni, hogy végre valahára a „Luminatoriul“ s hasonszőrű újságok hazugságai ellensulyoztassanak. Uj jövedelmi forrásokat kellene nyitni s e végből 1—2 ipariskolát állítani s különösen a háziipar néhány ágát fejleszteni. Szóval, uj állapotokat kell itt teremteni s a magyar állameszmének minden után s módon érvényt szerezni. Iűér, dermedt ujjakkal, rokkant derékkal és nyugtalanság által gyötört kedélylyel fölállt, méltatlankodás üvöltése támadt minden oldalról. — Még egy keringést! Az utolsót! — kiálták az Ördöngösök. Vissza kellett ülni mosolygó arccal a zongorához. A keringő után egy farandol, aztán egy négyes, ekkor már elmehetett, maguk az utolsó táncosok is kegyelemért csengtek. * * * A nehéz zenefüzetekkel hóna alatt, dideregve a fagyos széltől, melyet az iménti fojtó Bőség még csipősebbé tett, a zongorázó gyalog elért a Nollet utcába. Szelíden, aggodalmas szívvel kinyitotta az ajtót és lábujhegyen az ágyhoz ment. Halvány téli hajnal küzdött az éjjeli lámpa kihaló pislogásával és szürke világítással áraszta el a szobát. Nyugodtan, láz nélkül, nyirkos kezekkel, szabályos lélegzéssel aludt. — Mily szomorú éj! suttog a művész. És túlságosan megfeszített idegei visszahatásában csendesen sírni kezdett és könyein keresztül nézte felesége halvány arcát. Az óra egy ütést hallatott. — Már hét és fél óra. Nem szabad asniéres-i órámat elmulasztani, nagy isten, az lérmé még csak! Laurédant végtelen óvatossággal levetkőzött, hogy ne zavarja a beteg álmát, hideg vízbe mártotta arcát, magára vette mindennapi ruháját, lenyelte a literből megmaradt bort, az esti maradékot majszolva hozzá, aztán hosszú, gyöngéd pillantást vetve az alvóra, elhagyta a szobát. A gályarab ismét megkezdte napját. Jourdain, Fővárosi ügyek. A főváros közgyűlése. — Második nap. — A mai folytatólagos közgyűlés a keddinél is álmosabb menetű volt. A főjegyző máris szabadságát élvezi, s ma dr. Radnai jegyző helyettesítette őt. A városatyák is igen gyér számban jelentek meg, s azok is, akik unalomból betévedtek, a „laisses faire“ elvét követve mindent jóváhagytak. Az egyetlen említésreméltó határozat az volt, hogy a főváros területén tervezett gőzmozdony a vasutakra vonatkozó szabályrendeleti tervezet a jövő rendkívüli közgyűlés napirendjére fog kitűzenni A napirend azzal kezdődött, hogy a közgyűlés megszavazta az amerikai szőlőveszszűk elültetésére szükséges összeget. A terézvárosi iskolaszék a folyó évi iskolaszéki választások közeledte alkalmából kimondatni kérte, hogy iskolaszéki tagokká csak olyanok választassanak, akik a magyar nyelvet szóval és írásban bírják s — ami különben a törvényben is van — akik a tanügyhöz értenek. E javaslatokat a tanács is pártolja. Egyúttal, miután az iskolaszék mandátuma ez évi augusztus hó végével lejár — a választások vezetésére és keresztülvitelére 45 tagú bizottság volna kiküldendő, melynek tagjaiul a tanács a következőket proponálja: Gombár Tivadar, Lindenbach János, Walheim János, Magyarovics Jeremiás, dr. Schwarczer Ferenc, Szuper László, Mayer József, Darányi Ignác, Paulovics László, Ludvik Endre, Szemlér Mór, Végh János, Szörényi Reischl Károly, Máry Gyul, Tatay Adolf, Frey József, Heinrich István, Gundel János, Pártos Béla, Kaschnitz Gyula, Mandl Ignác, dr. Mezei Mór, Kölber Alajos, Tarcsay János, Mendl István, Radocza János, Nászai Mór, Hűvös József, Nádosy György, Kauser József, Morzsányi Károly, Horánszky Nándor, Kokesch Sándor, Kapovics B. Mór, Petz Ármin, Bauman Antal, Prückler László, Kurtz Vilmos, Hindy Kálmán, Schönberg Ármin, Fáczányi Ármin, Virava József, Tóth László, Morlin Imre, Havas Ignác. A tanács javaslatait Scheid Károly, Havas Ignác, Ballagi Mór és az elnök felszólalásai után elfogadták s a határozatok a kiadandó hirdetménybe befoglaltatnak. Az országos iskolaegylet javára ötezer orros alapítványt egyhangúlag megszavaztak. A IX. kerületi polgári fiúiskolához egy természettani és vegytani s egy tornatanári állást rendszeresítenek. A történelmi kiálltás rendező bizottságának végjelentését tudomásul vették s a bizottságnak elismerést szavaztak. A Plattsehlaeger prépost alapítványa már 31780 írtra nőtt. A tanács, hogy e stipendium életbeléptethető legyen, az alapítói okiratot" szövegezte s oly alakban mutatta be, hogy ennek kamataiból hat 200 frtos ösztöndíj alakíttassák gimnáziumi tanulók számára. A közgyűlés azonban nyolc 150 frtos stipendium alapítását határozta el. A Kósa Lajos-féle iskolai alapítvány okiratát változatlanul elfogadták. A folyó évi vízvezetéki csőfektetés programmjához a tanács javaslata értelmében hozzájárultak. A főváros területén tervezett gőzmozdonyú Vasutakra vonatkozó szabályrendeleti tervezetre a közlekedési miniszter a főváros véleményét július 7-iki határidőre kérte ki. Mivel e határidő meg nem tartható, a tanács azt kéri, hogy a miniszter értesittessék, hogy a tervezetet már bizottságilag tárgyalják, a jövő keddi tanácsülés nyilatkozik fölötte és a jövő rendkívüli közgyűlés napirendjére ki fog tűzetni. A feliratot ily értelemben elfogadták. Most előadták Oszeczky Ferenc kőszállító felfolyamodását, 75.000 db járdakő szállítása ügyében. Oszeczky kéri, hogy szürke járdakövet is szállíthasson, bár a szürke mintát a bizottság légiám pecsételte, de ugyanakkor Wallenfeldtől szürke mintát elfogadtak. Ezt felfolyamodó csak tévedésnek tartja. A tanács elutasító javaslatot tett, de a közgyűlés Sidérdh, Kuti Gyula, az elnök és Ballagi Mór felszólalása után az érdemleges határozatot egyelőre függőben hagyta, de a főmérnök véleményét bevárja arra nézve, hogy Oszeczkyszürke koffuktái mennyiben különböznek az ő elfogadott kékes mintáitól. A párisi osztrák-magyar egyletnek a tanács 100 forint segélyt kért megszavazni alapítói tagdíjá b