Pesti Hírlap, 1887. július (9. évfolyam, 179-209. szám)
1887-07-20 / 198. szám
1887. julius 20. PESTI HÍRLAP csapott le a fák közé, de egyszer sem gyújtott. Egész csoport fiatalabb ültetvény tövestül kifordult a földből, az osztrák-magyar államvasut környékén pedig a szél fákat csavart ki. A váci köruton egy kitört fa eléje hullott az arra menő lővonatu kocsinak s a lovakat majd leütötte lábukról. Ezek megvadulva rohantak lova s a kocsis alig tudta őket megfékezni. A Lujza malom környékén az eső valóságos áradattá vált s oly erővel zúdult az útra, hogy a lóvonatközlekedést be kellett szüntetni. Budán az ostrom utcai 29-dik számú házban egy pince egészen megtelt, úgy hogy tűzoltókat kellett hivni a víz kiszivattyúzása végett. Számos pince megtelt az Erzsébet-, József-, és Teréz-városok alacsonyabb fekvésű helyein is, így az árok-utcában, József- és dob-utcában. Nagyobb baj azonban nem támadt. A Kálvária-utcában egy csatorna felszakadt és a víz betódult Fischer Dénes lakásába. A lakóknak menekülniök kellett értékesebb holmijaikkal együtt. A Rózsahegyen oly erős áradat képződött, hogy fákat és köveket ragadott magával le a 2-ik kerületi Török-utcába, ahol a lóvonat-közlekedés szintén fennakadt. Különösen nagy volt a pusztulás Újpest felé. A kidőlt fák elborították az utat, megakadályozván a kocsik menését. A szél a Wörner és társa féle gépgyár tetőzetéről leszakított egy hatalmas cserepet s 10—15 méter távolságra vivén, úgy csapta egy Tóth Márton nevű napszámos fejéhez, hogy az vérezve a földre rogyott. Csak erős kalapjának köszönheti, hogy életben maradt. Legszomorubb sorsra jutott Ó-Buda és környéke. Itt már három nap előtt volt jégeső, amely a termés egy részét megsemmisítette. A mai csapás azonban fölülmúlta a múltkorit. A jégverés borzasztó erővel történt. Mintha pusztító hadsereg közeledett volna vágtatva, úgy recsegtek az ágak s a jég golyózápor módjára hullott, vagdosva a növényzetet és pattogva a földön. Perceken át nem lehetett hallani egyebet, mint sziszegő csattogást, melyet a jégdarabok összeverődése okozott. A hegyeket fehér fátyol takarta, s a föld behintődött jégszemekkel ujjnyi vastagon. A szegény szőlős gazdák kétségbeesetten nézték a pusztulást, melyhez hasonló évek óta nem érte őket. A jég széthasgatta a fák gályáit, leverte a gyümölcsöt az ágakról, mintegy learatta a szőlőleveleket, a tőkéket és pocsékká tördöste a fürtöket. Néhány tőkén nem maradt egyéb a szárnál, pusztán, megkoppasztva meredtek az ég felé. A Kapucinus-hegyen, az Arany-dombon és a bécsi úttól balra eső hegyeken egyetlen szőlős kert sem maradt épen. Itt nem fognak az idén szüretelni még egy liter bort se. Nemcsak ez év termése veszett el, hanem a szőlőtők is tönkre mentek, úgy, hogy tengődni és kiveszni fognak. A jégverés kétszer újult meg Ó-Buda fölött. Először északkeletről jött, aztán a zugliget felől, ijesztő sötét fellegek méhéből. Az istenítélet közel 20 percig tartott egyforma erővel; a jéggel együtt szörnyű tömegben zuhogott az eső, szilaj patakokat képezve a hegyi utakon. Az I. kerület egy részén gyalog emberek nem is közlekedhettek a sodró áradatban. A vihar a szabad mezőn és a Szent-Endre felé vezető vicinális vasútvonal mentén erős fákat tépett ki s a házak tetőzetét leszaggatta. A mezőkön az orkán szétszórta a kévéket és asztagokat, úgy hogy napok munkája lesz, mig újból összerakhatják. A János hegyről levezető mély után, a Jakobi-féle téglavető mellett, a piszkos áradat több lábnyi magasságban rohant lefelé, mázsás köveket sodorva magával. A munkások a gyárból észrevették, hogy az áradatban egy férfi holttest úszik, időnként elmerülve. Ki akarták fogni, de a hullámok elragadták. A szerencsétlen halott valószínűleg szőlőmunkás volt, ki az útról lezuhant a mélységbe. A vihar megszűntével keresni kezdték, de meg nem találták. Talán az iszap elfödte, vagy az áradat elsodorta a Dunába. A kár, mit a felhőszakadás és a jégverés okozott, óriási nagy lehet. Mint részvéttel hallottuk, a szőlősgazdák közül alig egy pár biztosította volt termését az elemi csapások ellen. Táviratok, Zágráb, jul. 19. Khuen-Héderváry gr. horvát bán ma este Budapestre utazik, honnan hosszabb tartózkodásra Hédervárra megy. Bécs, julius 19. (Saját tudósítónk távirata.) A községtanács mai ülésén zajos jelenetek fordultak elő. A szónokok egymást lepiszkolták, az elnököt hevesen megtámadták és végül ingerült szóváltás támadt két községtanácsos közt, melybe a karzati közönség is illetlen kifejezéseket használva, beleavatkozott. Belgrád, jul. 18. (A P. H. eredeti távirata.) A király fontos állami ügyek miatt elhalasztotta tervezett gleichenbergi útját. Mondják, hogy erős akció indult meg Risztics megbuktatására. Páris, jul. 19. (A P. H. eredeti távirata.) „La Paix“ Grévy lapja, dicséri a jelenlegi kabinetet, minthogy belátja, hogy az ország nem kívánja többé a harcias politikát és mivel még a gyanusíttatás veszélye dacára is, valódi nemzeti kormányzatra irányozza törekvéseit. Belgrád, júl. 19. (A P. H. eredeti távirata.) A radikálisok pártvezérei visszautasítják több radikális csoport azon indítványát, hogy a jelöltek felállításánál úgy járjanak el, hogy a radikálisok a legnagyobb túlsúlyt nyerjék el és ragaszkodik a szabadelvűekkel való egyesülés eszméjéhez, csupán ez képezvén a párt kormányképességének alapját. Róma, júl. 19. (Saját tudósítónk távirata.) Hírlik, hogy abyssziniai János király elrendelte, hogy Ras Ar1ua minden ellenségeskedést szüntessen be. Savoiroux szabadlábra helyeztetése várható. A meglepő fordulat a negus hangulatában Meneliks király ügyes közvetítésének tulajdonítható. Verona, jul. 19. (Saját tudósítónk távirata.) Humbert király f. hó 26-án ideérkezik és résztvesz az ostrom manoeuvreeken. Livorno, július 19. (Saját tudósítónk távirata.) A király a nagy partraszállási manoeuvre-ek befejezése után a hajóraj fölött szemlét fog tartani. A király a , Savoya“ című yachtra száll. Brin és Bertol-Viale miniszter kiséri a királyt. Páris, július 19. A kormányhoz nem érkezett újabb megerősítő jelentés arról, hogy Kambodzsa királyát saját testvére elzáratta volna. Zürich, júl. 19. (Saját tudósítónk távirata.) A szerencsétlenül járt hat turista Baer, Ziegler és Kuhn svájci tanító, Bider berni gyógyszerész, dr. Wettstein Sándor geológus és Wettstein Henrik svájci kereskedelmi minisztériumi hivatalnok. (A két utóbbi az ismert természetbúvár fia.) Egészen új utón akarták a „Jungfraul“ megmászni, de iszonyú förgeteg lepte meg őket és vagy mélységbe zuhantak, vagy hógörgetegek temették el őket. London, jul. 19. Portmouth közelében tegnap az „Ajax“ és „Devastation“ nevű páncéloshajók egymásba ütköztek, miáltal az utóbbi páncélos tetemesen megsérült. Páris, jul. 19. Ardenne német utazó Trierből a Pagny sur mosellei vámházban Ritter francia rendőrbiztosra forgópisztolyból három lövést tett, ő azonban csak jelentéktelen sérülést szenvedett. A tettest letartóztatták. Koburg herceg és a bolgárok. Bécs, július 19. (A P. H. eredeti távirata.) Koburg Ferdinánd herceg ebenthali válasza, mint most már beismerik, a bolgár küldöttségre a leglehangolóbb benyomást tette. Megértették abból, hogy a herceg Oroszország beleegyezése nélkül nem fog Tirnovába vonulni. Az első válaszszal nem akartak hazamenni és kísérletet tettek a herceg megingatására. Ez a kísérlet nem sikerült. Meghosszabbították tehát bécsi tartózkodásukat és szombaton két tagból álló küldöttséget menesztettek Ebenthalba, mely a következő ajánlataikat és óhajtásaikat terjesztette eléje azon kéréssel, hogy azokra határozott választ adjon. A herceg haladéktalanul utazzék a küldöttséggel Tirnovába, de ott csak három napig tartózkodjék. Ezen idő alatt a herceg a nagy nemzetgyűlés előtt letenné az ünnepélyes esküt az alkotmány sérthetetlenségére, ezután feloszlatná a nagy szobranjét, a jelenlegi kabinetet elbocsátaná és újat alakítana. Minthogy a herceg-fejedelem megérkezésekor a régensek rögtön visszalépnének, Oroszország minden feltétele teljesítve lenne és így a fejedelem könnyű szerrel megegyezhetnék e hatalommal. A maguk részéről pedig kinyilatkoztatták, hogy a bolgárok hajlandók egy oroszbarát minisztériumot elfogadni, melynek az lenne a feladata, hogy az Oroszországnak nyújtandó engedmények iránt tárgyalásokat folytasson. A herceg ezek után elhagyná az országot és beutazná az európai udvarokat. A herceg estig gondolkozási időt kért, de azonnal tudatta a küldöttekkel, hogy az ingatta meg elhatározásában, hogy nem világosították föl kellőleg Bulgária belső állapotáról, különösen pedig a hadsereg hangulatáról. A Nikolajev ezredes és Radoslavov miniszter közt egyrészt és a régensség közt másrészt fölmerült események nagyon gondolkodóba ejtették. A herceg tegnap Bécsbe érkezett és Dobner kapitány által magához hivatá a küldöttséget s kijelentette előttük, hogy nem adhat határozott, végleges választ. Két hét múlva, a diplomatái tárgyalások állásához képest, talán határozhat. „Mielőtt ráülnék a bolgár trónra, előbb meg kell győződnöm, hogy szilárd talajon a 11-e ?“ A küldöttek ezen választ sajnálattal vették tudomásul és a legnagyobb lehangoltsággal búcsúztak el a hercegtől. Dr. Toncsev azon hozzá intézett kérdésre, hogy a herceg felelete után van-e még reményeit a bolgár trónon láthatni, ezt mondá: „Ma megszűntem réméin !“. Az orosz-német viszony. Berlin, júl. 19. (Saját tudósítónk távirata.) A „Kreuzzeitung“ szokatlan élességgel folytatja támadásait az orosz papírok ellen. Azt mondja, hogy a panszlávok közelebb hozták a háború veszélyét, hogy Oroszország német hitelezői, mentsék meg, ami még megmenthető, mielőtt az orosz állami bukás vihara kitörne, a német piac jövőre zárkózzék el az orosz pénzkövetelmények elől és Oroszországot ily módon évtizedekre megbéníthatják. Azon árt, melyet Oroszország a Németországhoz való közeledéséért követel, és ami keleti teljes cselekvési szabadságából állna, nem adhatják meg neki. Oroszország és Németország barátsága hosszú időre meglazult. A „Köln. Ztg.“ is szakadást jelez a két állam közt, melyet többé nem lehet leplezni. A török jegyzék, Koburg herceg választása ügyében, kérdést tartalmaz, hogy a hatalmak milyen állást foglalnak el azzal szemben ? A francia képviselőkamarából. Páris, július 19. A kamara mai ülésén Delisso indítványt tett, hogy a kormány felhatalmaztassék, hogy a kamara szünetelésének ideje alatt, a a nemzeti ipar védelme érdekében, megtegye a szükséges intézkedéseket a németországi szeszgyártmányok beözönlése ellen. Az indítvány valamint annak sürgőssége elfogadtatott és a vámügyi bizottsághoz utasíttatott. Rivet interpellációt intézett a kormányhoz a chatranvillaini plébános előléptetése ügyében, ki 1886-ban a lacombei kápolna bezáratásában a hatóságot meggátolni akarta és igy kompromittálva van. Spuller miniszter kijelente, hogy a grenoblei püspököt az előléptetés megsemmisítésére felszólította. Manjuvai (jobb párt) indítványa, hogy ez interpellációnak tárgyalása egy hónapra elhalasztassék, 317 szavazattal 166 ellenében elestetett. Ezután több oly irányú napirend hozatott javaslatba, hogy a konkordátum felmondassék, melyekre vonatkozólag végül a balpárt helyeslése közben és Spaller miniszter hozzájárulásával azon Rives által indítványozott napirend fogadtatott el, mely szerint a kormány utasítást nyer, hogy a fennálló törvényeknek kellő tiszteletben tartást biztosítson. Ez indítvány mellett 388-an, ellene pedig 14- en szavaztak. Az egyiptomi kérdés: Konstantinápoly, júl. 19. (A Pesti Hírlap eredeti távirata.) Török kormánykörökben azt állítják, hogy a szultán Sir. D. Wolff elutazása előtt Rustem pasa közbenjárásával Salisbury lordnak előadatta, hogy az egyiptomi konvenciót jelenlegi alakjában lehetetlen ratifikálnia, s hogy ez iránt új tárgyalásokat kezdeni szükségesnek mutatkozik. Portakörök azzal a reménynyel kecsegtetik magukat, hogy Salisbury lord a szultán ez óhajának eleget fog tenni. Ebben az esetben az utóbbi tárgyalásokat nem Konstantinápolyban, hanem Londonban vezetnék. A török kabinet megingásáról és a várható miniszt 7