Pesti Hírlap, 1887. július (9. évfolyam, 179-209. szám)

1887-07-20 / 198. szám

1887. julius 20. PESTI HÍRLAP csapott le a fák közé, de egyszer sem gyújtott. Egész csoport fiatalabb ültetvény tövestül kifordult a földből, az osztrák-magyar államvasut környékén pe­dig a szél fákat csavart ki. A váci­ köruton egy ki­tört fa eléje hullott az arra menő lővonatu kocsinak s a lovakat majd leütötte lábukról. Ezek megvadul­va rohantak lova s a kocsis alig tudta őket meg­fékezni. A Lujza malom környékén az eső való­ságos áradattá vált s oly erővel zúdult az útra, hogy a lóvonatközlekedést be kellett szüntetni. Budán az ostrom­ utcai 29-dik számú házban egy pince egészen megtelt, úgy hogy tűzoltókat kel­lett hivni a víz kiszivattyúzása végett. Számos pin­ce megtelt az Erzsébet-, József-, és Teréz-városok alacsonyabb fekvésű helyein is, így az árok-utcá­ban, József- és dob-utcában. Nagyobb baj azonban nem támadt. A Kálvária-utcában egy csatorna felszakadt és a víz betódult Fischer Dénes lakásába. A la­kóknak menekülniök kellett értékesebb holmijaikkal együtt. A Rózsahegyen oly erős áradat képződött, hogy fákat és köveket ragadott magával le a 2-ik kerületi Török-utcába, a­hol a lóvonat-közlekedés szintén fennakadt. Különösen nagy volt a pusztulás Újpest felé. A kidőlt fák elborították az utat, megakadályozván a kocsik menését. A szél a Wörner és társa féle gépgyár tetőzetéről leszakított egy hatalmas cserepet s 10—15 méter távolságra vivén, úgy csapta egy Tóth Márton nevű napszámos fejéhez, hogy az vérezve a földre rogyott. Csak erős kalapjának kö­szönheti, hogy életben maradt. Legszomorubb sorsra jutott Ó-Buda és kör­nyéke. Itt már három nap előtt volt jégeső, a­mely a termés egy részét megsemmisítette. A mai csapás azonban fölülmúlta a múltkorit. A jégverés borzasztó erővel történt. Mintha pusztító hadsereg közeledett volna vágtatva, úgy recsegtek az ágak s a jég golyózápor módjára hullott, vagdosva a nö­vényzetet és pattogva a földön. Perceken át nem lehetett hallani egyebet, mint sziszegő csattogást, melyet a jégdarabok összeverődése okozott. A hegyeket fehér fátyol ta­karta, s a föld behintődött jégszemekkel ujjnyi vastagon. A szegény szőlős gazdák kétségbeesetten néz­ték a pusztulást, melyhez hasonló évek óta nem érte őket. A jég széthasgatta a fák gályáit, leverte a gyümölcsöt az ágakról, mintegy learatta a szőlő­­leveleket, a tőkéket és pocsékká tördöste a fürtöket. Néhány tőkén nem maradt egyéb a szárnál, pusztán, megkoppasztva meredtek az ég felé. A­ Kapucinus-hegyen, az Arany-dombon és a bécsi úttól balra eső hegyeken egyetlen szőlős kert sem maradt épen. Itt nem fognak az idén szüretelni még egy liter bort se. Nemcsak ez év termése veszett el, hanem a szőlőtők is tönkre men­tek, úgy, hogy tengődni és kiveszni fognak. A jégverés kétszer újult meg Ó-Buda fölött. Először északkeletről jött, aztán a zugliget felől, ijesztő sötét fellegek méhéből. Az istenítélet közel 20 percig tartott egyforma erővel; a jéggel együtt szörnyű tömegben zuhogott az eső, szilaj patakokat képezve a hegyi utakon. Az I. kerület egy részén gyalog emberek nem is közlekedhettek a sodró ára­datban. A vihar a szabad mezőn és a Szent-Endre felé vezető vicinális vasútvonal mentén erős fákat tépett ki s a házak tetőzetét leszaggatta. A mezőkön az orkán szétszórta a kévéket és asztagokat, úgy hogy napok munkája lesz, mig új­ból összerakhatják. A János hegyről levezető mély után, a Jakobi-féle téglavető mellett, a piszkos ára­dat több lábnyi magasságban rohant lefelé, má­zsás köveket sodorva magával. A munkások a gyárból észrevették, hogy az áradat­ban egy férfi holttest úszik, időnként elme­rülve. Ki akarták fogni, de a hullámok el­ragadták. A szerencsétlen halott valószínűleg szőlő­munkás volt, ki az útról lezuhant a mélységbe. A vihar megszűntével keresni kezdték, de meg nem találták. Talán az iszap elfödte, vagy az áradat elso­dorta a Dunába. A kár, mit a felhőszakadás és a jégverés oko­zott, óriási nagy lehet. Mint részvéttel hallottuk, a szőlősgazdák közül alig egy pár biztosította volt ter­mését az elemi csapások ellen. Táviratok, Zágráb, jul. 19. Khuen-Héderváry gr. horvát bán ma este Budapestre utazik, honnan hosszabb tartózkodásra Hédervárra megy. Bécs, julius 19. (Saját tudósítónk távirata.) A községtanács mai ülésén zajos jele­netek fordultak elő. A szónokok egymást lepisz­­kolták, az elnököt hevesen megtámadták és végül ingerült szóváltás támadt két községtanácsos közt, melybe a karzati közönség is illetlen kifejezéseket használva, bele­avatkozott. Belgrád, jul. 18. (A P. H. eredeti távirata.) A király fontos állami ügyek miatt elhalasztotta tervezett gleichenbergi útját. Mond­ják, hogy erős akció indult meg Risztics meg­buktatására. Páris, jul. 19. (A P. H. eredeti táv­irata.) „La Paix“ Grévy lapja, dicséri a je­lenlegi kabinetet, minthogy belátja, hogy a­z ország nem kívánja többé a har­cias politikát és mivel még a gyanusítta­­tás veszélye dacára is, valódi nemzeti kormány­zatra irányozza törekvéseit. Belgrád, júl. 19. (A P. H. eredeti táv­irata.) A radikálisok pártvezérei visszautasítják több radikális csoport azon indítványát, hogy a je­löltek felállításánál úgy járjanak el, hogy a radiká­lisok a legnagyobb túlsúlyt nyerjék el és ragaszkodik a szabadelvűekkel való egyesülés eszméjéhez, csu­pán ez képezvén a párt kormányképességének alapját. Róma, júl. 19. (Saját tudósítónk távirata.) Hírlik, hogy abyssziniai János ki­rály elrendelte, hogy Ras Ar1­u­­­a minden ellenségeskedést szüntessen be. Savoiroux szabadlábra helyeztetése várható. A meglepő fordulat a negus hangulatában Meneliks király ügyes közvetítésének tulajdonítható. Verona, jul. 19. (Saját tudósítónk távirata.) Humbert király f. hó 26-án ideérkezik és résztvesz az ostrom manoeuvreeken. Livorno, július 19. (Saját tudósítónk távirata.) A király a nagy partraszállási ma­­noeuvre-ek befejezése után a hajóraj fölött szemlét fog tartani. A király a , Savoya“ című yachtra száll. Brin és Bertol-Viale miniszter kiséri a királyt. Páris, július 19. A kormányhoz nem érke­zett újabb megerősítő jelentés arról, hogy Kambod­­zsa királyát saját testvére elzáratta volna. Zürich, júl. 19. (Saját tudósítónk távirata.) A szerencsétlenül járt hat turista Baer, Ziegler és Kuhn svájci tanító, Bider berni gyógyszerész, dr. Wettstein Sándor geológus és Wettstein Henrik svájci kereskedelmi minisztériumi hivatalnok. (A két utóbbi az ismert természetbúvár fia.) Egészen új utón akarták a „Jungfraul“ meg­mászni, de iszonyú förgeteg lepte meg őket és vagy mélységbe zuhantak, vagy hógörgetegek temették el őket. London, jul. 19. Portmouth közelében tegnap az „Ajax“ és „Devastation“ nevű páncéloshajók egy­másba ütköztek, miáltal az utóbbi páncélos teteme­sen megsérült. Páris, jul. 19. Ardenne német utazó Trierből a Pagny sur mosellei vámházban Ritter francia rend­őrbiztosra forgópisztolyból három lövést tett, ő azon­ban csak jelentéktelen sérülést szenvedett. A tettest letartóztatták. Koburg herceg és a bolgárok. Bécs, július 19. (A P. H. eredeti táv­­irata.) Koburg Ferdinánd herceg ebenthali vá­lasza, mint most már beismerik, a bolgár küldöttségre a leglehangolóbb be­nyomást tette. Megértették abból, hogy a herceg Oroszország beleegyezése nélkül nem fog Tirnovába vonulni. Az első válaszszal nem akartak hazamenni és kísérletet tettek a herceg megingatására. Ez a kísérlet nem sikerült. Meghosszabbították tehát bécsi tartózkodásukat és szombaton két tagból álló küldöttséget menesztettek Ebenthalba, mely a következő ajánlataikat és óhajtásaikat terjesz­tette eléje azon kéréssel, hogy azokra határozott választ adjon. A herceg haladéktalanul utazzék a küldöttséggel Tirnovába, de ott csak három napig tartózkodjék. Ezen idő alatt a herceg a nagy nemzetgyűlés előtt letenné az ünnepélyes esküt az alkotmány sérthetetlensé­gére, ezután feloszlatná a nagy szobranjét, a jelenlegi kabinetet elbocsátaná és újat alakítana. Minthogy a herceg-fejedelem megérkezésekor a régensek rögtön visszalépnének, Oroszország minden feltétele teljesítve lenne és így a fejede­lem könnyű szerrel megegyezhetnék e hatalom­mal. A maguk részéről pedig kinyilatkoztat­ták, hogy a bolgárok hajlandók egy oroszbarát minisztériumot elfo­gadni, melynek az lenne a feladata, hogy az Oroszországnak nyújtandó engedmények iránt tárgyalásokat folytasson. A herceg ezek után el­hagyná az országot és beutazná az európai udvarokat. A herceg estig gondolkozási időt kért, de azonnal tudatta a küldöttekkel, hogy az ingatta meg elhatározásában, hogy nem világosították föl kellőleg Bulgária belső állapotáról, különösen pedig a hadsereg hangulatáról. A Nikolajev ez­redes és Radoslavov miniszter közt egyrészt és a régensség közt másrészt fölmerült események nagyon gondolkodóba ejtették. A herceg tegnap Bécsbe érkezett és Dob­­ner kapitány által magához hivatá a küldöttsé­get s kijelentette előttük, hogy nem adhat határozott, végleges választ. Két hét múlva, a diplomatái tárgyalások állásához képest, talán határozhat. „Mielőtt ráülnék a bolgár trónra, előbb meg kell győződnöm, hogy szilárd talajon a 11-e ?“ A küldöttek ezen választ sajnálat­tal vették tudomásul és a legnagyobb lehan­­goltsággal búcsúztak el a hercegtől. Dr. Ton­­c­s­e­v azon hozzá intézett kérdésre, hogy a her­ceg felelete után van-e még reménye­it a bol­gár trónon láthatni, ezt mondá: „Ma meg­szűntem réméin !“. Az orosz-német viszony. Berlin, júl. 19. (Saját tudósítónk távirata.) A „Kreuzzeitung“ szokatlan éles­séggel folytatja támadásait az orosz papírok el­len. Azt mondja, hogy a panszlávok kö­zelebb hozták a háború veszélyét, hogy Oroszország német hitelezői, mentsék meg, a­mi még megmenthető, mielőtt az orosz állami bukás vihara kitörne, a né­met piac jövőre zárkózzék el az orosz pénz­követelmények elől és Oroszországot ily módon évtizedekre megbéníthatják. Azon árt, melyet Oroszország a Németországhoz való közeledé­séért követel, és a­mi keleti teljes cselekvési szabadságából állna, nem adhatják meg neki. Oroszország és Németország ba­rátsága hosszú időre meglazult. A „Köln. Ztg.“ is szakadást jelez a két állam közt, melyet többé nem lehet leplezni. A török jegyzék, Koburg herceg választása ügyében, kérdést tartalmaz, hogy a hatalmak milyen állást foglalnak el azzal szemben ? A francia képviselőkamarából. Páris, július 19. A kamara mai ülésén De­li­s­s­o indítványt tett, hogy a kormány felhatalmaz­­tassék, hogy a kamara szünetelésének ideje alatt, a a nemzeti ipar védelme érdekében, megtegye a szükséges intézkedéseket a németországi szeszgyártmányok beözönlése ellen. Az indítvány valamint annak sürgőssége el­­fogadtatott és a vámügyi bizottsághoz utasítta­­tott. Rivet interpellációt intézett a kormányhoz a chatranvillaini plébános előléptetése ügyében, ki 1886-ban a lacombei kápolna bezáratásában a ha­tóságot meggátolni akarta és igy kompromit­tálva van. S­puller miniszter kijelente, hogy a grenoblei püspököt az előléptetés megsemmisíté­sére felszólította. Manjuv­ai (jobb párt) indít­ványa, hogy ez interpellációnak tárgyalása egy hó­napra elhalasztassék, 317 szavazattal 166 ellenében elestetett. Ezután több oly irányú napirend hozatott javaslatba, hogy a konkordátum felmondassék, melyekre vonatkozólag végül a balpárt helyeslése közben és Spaller miniszter hozzájárulásával azon Rives által indítványozott napirend fogadtatott el, mely szerint a kormány utasítást nyer, hogy a fenn­álló törvényeknek kellő tiszteletben tartást biztosít­son. Ez indítvány mellett 388-an, ellene pedig 14- en szavaztak.­ ­ Az egyiptomi kérdés: Konstantinápoly, júl. 19. (A Pesti Hírlap eredeti távirata.) Török kormánykörökben azt állítják, hogy a szultán Sir. D. Wolff elutazása előtt Rustem pasa közbenjárásával Salisbury lordnak előadatta, hogy az egyiptomi kon­venciót jelenlegi alakjában lehetet­len ratifikálnia, s hogy ez iránt új tárgyalá­sokat kezdeni szükségesnek mutatkozik. Portakörök azzal a reménynyel kecsegtetik magukat, hogy S­al­­­i­s­b­u­r­y lord a szultán ez óhajának eleget fog tenni. Ebben az esetben az utóbbi tárgyalásokat nem Konstantinápolyban, hanem Londonban vezetnék. A török kabinet megingásáról és a várható miniszt 7

Next