Pesti Hírlap, 1887. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)

1887-09-11 / 249. szám

PESTI HÍRLAP 1887. szeptember 11. A morvaországi helytartónak, járna utána, való-e a hir, hogy Trebitsch községe elhatározta a magyar őrle­mények és sertések megadóztatását és ha igen, semmisítse meg a határozatot s általában akadá­lyozza meg egész befolyásával hasonló határozatok hozatalát. Reméljük — jegyzi meg a „Nemzet“ — hogy az osztrák kormány illető helytartói kormányok e rendeletének azzal az erélylyel fognak eleget tenni, a­minőt az itt veszélyeztetett érdekek nagy fontos­sága megkövetel. A horvátok felirati javaslata. A horvát tartománygyűlés elé — mint Zágráb­ból távirják — ma terjesztették a felirati javaslatot, mely következőleg hangzik: „Felséges ur! Legkegyelmesebb király és ural­kodó ! A legalázatosabb hódolattal lép a mindig hű­séges tartománygyülés felségednek zsámolya elé és a mikor feliratát a mélyen érzett hálával és meg­­rendíthetlen hűséggel felséged kegyelmes színe elé terjeszti, örömmel enged felséged legkegyelmesebb felszólításának, hogy a törvényhozási időszak egész tartamán át teljes buzgósággal az országban ural­kodó közállapotoknak sikeres fejlődésén fáradozzék. Ezt annál nagyobb örömmel teszi, a­mennyiben ez­zel a legkegyelmesebb felszólítással nemcsak a nép szükségletei, hanem annak félreismerhetlen kívánsága is a legjobb összhangzásban állnak, mely kívánság a legutóbbi választások által egész tisztán, sőt majd­nem egyhangúlag jutott érvényre és megjelölte az irányt, melyet képviselőinek a közjólét érdekében ki­fejtendő működése közben követni kell. Ez az út, az autonóm hatáskör ki­terjesztett területére vezet, a­melynek ke­retében az autonóm kormányzás minden ágában oly sok tervezett institúció viendő keresztül és teljesí­tendő, oly sok más pedig javasolandó és kidolgo­zandó, hogy az ország erkölcsi és anyagi jóléte fok­­ról-fokra, lassan bár, de annál természetesebben és biztosabban fejlődjék és emelkedjék. Ennélfogva ezen ő­felsége iránt hű tartomány­­gyűlés, mely mindig kész a nagy politikai vívmá­nyokban és eredményekben nemzeti hagyományait híven megőrizni, minden figyelmét és szorgalmát az autonóm kormányzás munkájának és az autonóm törvényhozás feladatainak fogja szen­telni, abban a reményben, hogy e tevékenység sze­rencsés sikere által a nemzet jelenére nézve a leg­biztosabb bázis lesz lefektetve és jövőjére nézve a legbiztosabb zálog nyújtatik. Ő­felsége kormánya te­hát úgy az ország szükségleteinek, mint a népkép­viselet óhajainak felel meg, ha a tartománygyűlés működése alatt a törvényhozás minden részének ama fontos kérdéseit felveti, a­melyekről az augusz­tus 18-iki legfelsőbb kézirat joggal mondja, hogy azok elodázhatatlan megoldást követelnek és ez a mindig hű tartománygyűlés a kormányt mindig teljes buzgósággal és alapos tárgyalással fogja segíteni, hogy a tartományra nézve szükséges határozatokat meghozhassa, miután nehéz eldönteni, hogy a kirá­lyi kéziratban felemlített és a tartománygyűlés tár­gyalásaira kijelölt tárgyak közül melyik bír nagyobb fontossággal. Különös figyelmet fog ezen minden időben hű­séges tartománygyűlés azon törvényjavaslatokra for­dítani, melyeket felséged kormánya a népokta­tás egyértelmű elvek szerint való szabályozása tár­gyában benyújtani szándékozik, mivel ez kedvező alkalmul fog szolgálni neki arra, hogy a népneve­lést, igazságos, a szerb néptörzs különös érdekeinek tekintetbe vételével méltányos alapon szervezze, s azok közt a testvér­­törzsek közt a teljes egyetértést és harmóniát hely­reállítsa, melyek sorsa a közös hazában ép úgy egyenlő és azonos, mint a hogy felséged iránti loja­­litásuk és a haza iránti szeretetü­k egyformán szilárd és megingathatatlan. Minthogy azonban ez a minden időben hűsé­ges tartománygyűlés azon törvényjavaslatoknak, me­lyeket felséged kormánya terjeszt eléje alkotmányos tárgyalásra, teljes figyelmet és gondoskodást szentel, nem fogja elmulasztani, hogy más oly fontos tárgya­kat saját iniciatívájából is alkotmányos tanácskozásai körébe vonjon be, melyek alkalmasak az ország ér­dekeinek előmozdítására. Ezek közöt­t többek közt a k­ö­zi­ga­zga­tás reorganizálása s egy az ország anyagi szükségleteinek megfelelő hitelintézet létesítése, már most is fölemlíthető. Ez a mindig hűséges tartománygyűlés a vé­gett, hogy a fennálló törvényeken alapuló kötelessé­­­­geket teljesítse, idejekorán fogja a kiegyezési utasí­tások értelmében a magyar országgyűlés­be küldendő képviselőket megválasz­tani, hogy azok legjobb lelkiismeretük és képessé­geik szerint, jogaik és kötelességeiknek megfelelőleg egyenlő szeretettel az állami közösségnek és Dalmácia­, Horvátország­ és Szla­vóniának jóléte érdekében buzgón mű­ködhessenek közre. A mindig hűséges tartománygyű­lés a pénzügyi kiegyezésnek megújítá­sát fogja tartani egyik legfontosabb feladatának. E végett regnikoláris küldöttséget fog választani a régi szokások és a kiegyezési törvénynek értelmében, melynek kötelessége lesz a szükséges tárgyalásokat bizonyára az igazságosság értelmében úgy vezetni, hogy egyiránt veszi tekintetbe Dal­mácia, Horvátország és Szlavónia ki­rályságoknak, valamint Magyaror­szág érdekeit s szükségleteit. Alapos reményt táplálhatunk az iránt, hogy a magyar reg­nikoláris bizottsággal egyetértőleg megállapított ja­vaslatait a tartománygyűlés elfogadja és hogy azok felségednek szentesítése folytán törvényerőre fognak emelkedni. A tartománygyűlés tehát vezérelve a fölséges trón iránt való azon hit odaadása által, a­mely en­nek a királyságnak mindig kiváló erénye volt és az őszinte hazaszeretet által, a mely elődeinket oly nagy tettekre lelkesítette, gonddal és lelkiismeretességgel fog hozzákezdeni munkájához. Az ég koronázza si­kerrel fáradozásainkat és az Isten tartsa meg és óvja fölségedet­, lágy, hullámos haját, odavonja őket magához, de a gyermekfejek fölött egy röpke, bánatos pillan­tás az ő zártszéke felé is elsiklik s onnan egy másik röppen vissza. Hullanak a rózsák a színház szép asszonyának arcáról egyenkint. Emberünknek is hullanak a hajszálak fejéről és nem egyenkint. De azért mikor belép a színházba, első tekintete mindig az ismert pont felé esik, s a­mint lecsapja szé­két, csak úgy önkénytelen, csak úgy szokásból látcsöve azonnal az egykori ideál felé fordul, no de már most csakugyan — nem komolyan, íme, ezek egy egész életen át diskuráltak — szótlanul.❖ A nézőtér levegőjében folyton cikázik ez a szótlan társalgás. Kérdések mennek és válaszok jönnek. S nem is képzelné az ember, milyen értelmes, kifejező nyelv ez. Egy vén színházlátogató ismerősöm a na­pokban szótárt is készített hozzá. Szerinte a következő stádiumok vannak ebben a társal­gásban : Az akció megindítása. Első stádium. A zenekarból szomo­rúan bug egy oratórium zenéje. Az egész szín­házat ünnepies hangulat kapja meg, a fagot hosszas bus recsegésére minden habitus acé­losra keményített inge csuromra izzad a meleg érzeményektől. Csak a mi emberünk nem érez ellágyulást, látcsövét lecsapja, meg fölkapja s mikor Broulik kivágja a legmagasabb C-ét, ije­­dezve néz rá: ugyan, mit kiabál ez az úr olyan nagyon ! Azután szeméhez rántja a látcsövet s hosszan néz a vis-á-visra. Az körülbelül ennyit jelent: — Asszonyom, kegyed a legszebb terem­tés a színházban. Ezt én önnek komolyan mon­dom. Tessék elhinni, ha kegyed itt nem lenne, nem érne az egész színház egy képeket, úgy van, bájos tündér, fogadja látcsövem legmélyebb hódolatát, melylyel vagyunk önnek ismeretlen és ezentúl híven zaklató tisztelői. Második stádium. Tisztelt barátunk egészen komolyan veszi új hivatását. Látcsövez, mint egy generális a hadgyakorlaton. Látcsövez, mint egy csillagász a napfogyatkozás alatt. És ezt teszi sans géné, könnyed eleganciával, de nem szűnő szorgalommal. Ez annyit jelent: — Asszonyom, imádom. Látcsövem üve­gei nem győznek betelni apró füleinek, pici szá­jának, csodálatos szürke szemeinek nézésével s szeretném kirántani annak az én cseh bará­tomnak a kezéből ott az orchestrámban a furu­lyát, hogy önnek egy Staendchent fújjak el, mint egy szerelmes juhászgyerek. Képeddel al­szom el, képeddel ébredek, így azonban kény­telen vagyok csak a látcső üvegén át­nyalni a mézet. Harmadik stádium. Barátunk a Rip Rip második felvonásában észre sem veszi Pálmay Ilkát a szellős tündér-kosztümben, ha­nem állhatatosan az ideált nézi. Ez már vesze­delmes stádium, ez már azt jelenti: — Asszonyom, a­mint látja, én már ab­ban a lelki állapotban vagyok, a­mit a Rókus megfigyelő osztályán dühöngésnek neveznének. Mit nekem Rip, mit nekem a kék hegyek tün­dére. Egy pillantásáért életemet. Ha parancsolja, fölakasztom magamat ide a luszter karjára, vagy ha ez se lenne elég, betöltetem magamat egy ágyucsőbe s kilövetem magam a vak semmi­ségbe. * A válasznak pedig e stádiumai vannak. Első stádium. A megtisztelt szép vé­letlenül a zártszék felé irányítja a gukkert, az­tán hirtelen a színpadnak fordul s nagy buzga­lommal nézi Faludit, mintha az tudja isten mennyire érdekelné, miközben mosolyog. Ekkor ezt üzeni: — Uram, észrevettem. Ön ugyan szemte­lenül néz engem, de megbocsátok, mert ezáltal elismeri, hogy szépnek talál. Igen, mert ép úgy nézhetné itt a közelben azt a kacér asszonyt, mint engem ... és szép öntől, hogy még­is en­gem néz. Hanem egy kicsit óvatosabb is lehetne. Második stádium. Az imádott a legérdekesebb jelenetnél hirtelen barátunkra irányítja a látcsövet. Aztán ismét a színpadnak fordul. Pár perc múlva ismétlődik e jelenet s ha észreveszi, hogy nem nézik, duzzogva fordul el s egy égsz felvonáson belüli tekintetével. Ha azonban néhány uj próba után bűnbánást ta­pasztal, leteszi a látcsövet s úgy néz az ipsére mosolyogva: — Uram, meg vagyok önnel elégedve. Harmadik stádium. Ha Helvey Laura ujszabásu fényes ruhában jelenik meg s az imádott nem kiváncsi a ruhára, hanem másfelé mereng el szeme, — az ennyit jelent: — Föltétlenül szeretem. Ilyen nagy szerelem azonban a mai világ­ban már nem létezik. * Még csak azt kell megjegyeznem, hogy ehez a szótlen beszélgetéshez a közvetítő eszközt többnyire a férj urak vásárolják Kertész Tódor­nál vagy Calderoninál 45 forintért, sokszor név­napi meglepetésül, ametiszttel, gyöngyházzal ki­rakva s a mellett igen örvendenek, ha feleségük meg van elégedve a meglepetéssel. 8. Zs. Külpolitikai hírek. — szept. 10. A francia próbamozgósitás eddigi eredmé­nyeiről a párisi lapok "nagy megelégedéssel szólnak és konstatálják, hogy Franciaország ime megmutatta, hogy veszély esetén 12 nap alatt 1.200.000 embert képes a határon összehozni és egy hétre rá is rna egy milló embert. Tegnap reggel történt meg a mozgósítási gya­korlat egyik fő mozzanata, a Villa Savary melletti üt­közet, mely igen jól folyt le. Ferron hadügyminisz­­ter a gyakorlótéren kitüntetéseket osztogatott. Tegnap Castelnaudaryban a katonai egyesülő lakomát rendezett, mely alkalommal a hadügyminiszter poharát emelte a 17. hadtestre s annak parancsno­kára. Felköszöntőjében a hadügyminiszter a követ­kezőket is mondá : „Tapasztalhattuk ez alkalommal a polgári ha­tóságok buzgóságát, de tapasztalhattuk azt is, mily odaadó a lakosság, melylyel szemben, ha majdan a haza érdekeiről lesz szó, minden követelménynyel fölléphetünk. E tapasztalat eloszlatta a kételyeket melyek a nemzetet eltöltötték s bizalmat adott a parlamentnek és az országnak, a mit azok eddig nélkülöztek, fogadják tehát a kormány s az ország nevében köszönetünket.“ A kísérletnek nevetséges mozzanatát képezi a hírlaptudósítók örökös kémhajhászása, melyet egyes párisi lapok kezdenek komikusnak találni. Vasárnap egy G­e­l­a­z­i nevű budapesti embert fogtak el mint kémet, de a budapesti polgármester a castelnaudaryi polgármesternek azt sürgönyözte, hogy Gelazi teljes bizalmat érdemlő egyén, mire az ügyészség az állító­lagos kémet szabadlábra helyezte. A bolgár ügyekről ma nem érkezett fonto­sabb hír és a sajtó főleg a német kancellár közlö­nyének újabb nyilatkozatával foglalkozik. Konstatál­ják, hogy a német kormány igyekszik ugyan Orosz­országgal a lehető legjobb viszonyt létesíteni, de hálát ezért nem remél a pétervári kabinettől és ezért nem fog engedményeiben oly pontig menni, a­hol monarchiánk érdekeinek követelményeivel ösz­­szeütközésbe jöhetne. Legjobban tanúsítja ezt a porta legújabb jegy­zékére adott válasz. A német kormány nem hajlandó a hatalmaknak az Ernroth-féle missziót ajánlani, ha csak Törökország nem teszi azt magáévá. Sőt van egy verzió, mely szerint B­emarck herceg kereken visszautast­otta a szerepet, melyet neki szántak és mely abból állott volna, hogy ő ajánlja Bulgária ki­szolgáltatását az orosz protektorátusnak. Ferdinánd fejedelem ezalatt nyugodtan foly­tatja a megkezdett akcót. A szobranje-választások

Next